Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-05 / 262. szám

1983. november 5., szombat e i:i=UUK7liq Utólag egy útról Melioráció és öntözés Penzában Ez ev augusztusában négy­tagú, meliorációval, mező- gazdasággal foglalkozó szak­emberekből álló Békés me­gyei küldöttség járt szovjet­unióbeli testvérmegyénkben, Penzában. Útjuk célja a me­liorációs munkák és az ön­tözéses gazdálkodás tanul­mányozása volt. A követke­zőkben rövid összefoglalást adunk a delegációtagok ta­pasztalataiból. 8 Az első, talán legfonto­sabb: Penzában is ugyanazt értik a melioráció fogalmán, mint nálunk, a gyakorlatban mégis az öntözésre helyezik a legnagyobb súlyt. A dolog magyarázata egyszerű: az éves csapadékmennyiség 300 milliméter körüli — szem­ben a mi 500—600 millimé­terünkkel. Ehhez a vízhiányos álla­pothoz igazították a mező- gazdaság termelési szerkeze­tét. Elsősorban szarvasmar­ha-hizlalással foglalkoznak — sok a legelő, megterem a silókukorica, de az abrak­nak való kukorica már nem érik be. Viszont a penzai mezőgazdászok is azt vall­ják: nem adják meg magu­kat a természet erőinek. Ezért a hiányzó csapadékot mesterségesen pótolják. A megyében általában 50 ezer hektárt öntöznek, nagy szárazság esetén ez a terü­let 80 ezer hektárra növel­hető — különböző szervezési megoldásokkal. De nemcsak nagy szükség esetén, távla­tilag is fejlesztik az öntö­zést, mind nagyobb terüle­teket rendeznek be korsze­rű csatornahálózattal. Penza megye nem bővel­kedik folyókban és vízben sem. Ezért a folyók termé­szetes érhajlatában alakíta­nak ki tározókat. Lezárják a folyó egy szakaszát, s a fel­gyűlt vizet szivattyúkkal emelik az öntözőcsatomák- ba. Gyakran nem kis erő­feszítéssel és energiával, hi­szen a terület dimbes-dom- bos, s a magaslatokra is el kell juttatni az éltető vizet. 8 Jó példa erre a szurszki vízlépcső, amelyet a Szúra folyó duzzasztásával hoztak létre, a megyeszékhelytől harminc kilométernyi távol­ságra. A tároló vízfelülete ötvenhektáros, a vízmély­ség általában egyméteres. A duzzasztó előtti és mögötti rész szintkülönbsége 15 mé­ter, amit három szivattyú­egységgel hidalnak át. A csatornákba juttatott víz nemcsak öntözésre alkalmas, szükség esetén Penza város vízellátásához is igénybe ve­szik. Ezért is érthető, hogy a kellemes környezetű tá­rozónál nem alakítottak ki üdülő- vagy sporttelepet: féltik a víz tisztaságát. A szurszki vízlépcső már működik, de tovább építik. Nem kerülte el a magyarok figyelmét, hogy betonnal fe­dett csatornákat hoznak lét­re a közelében: a fedettség csökkenti a víz párolgását, óvja a tisztaságát. Egyetlen hátránya, hogy meglehetősen költséges — az is igaz, hogy nem tíz évre építik őket. A Penza megyei Gigant Kolhoz nagyüzemi szarvas­marhatelepének szerepe van az öntözésben, tápanyag­ellátásban is. A több tízezer marhát nevelő épületek trá­gyáját ülepítés, hígítás után juttatják ki a legelőkre. Mindez környezetvédelmi szempontból kedvező és azért, mert a legelők szer­ves trágyához jutnak. A termelőszövetkezetben öt éve tértek át az intenzív öntözéses gazdálkodásra, ez­alatt a szénatermelés a dup­lájára nőtt. Nem is kell en­nél meggyőzőbb bizonyíték az öntözés hasznáról. 8 A penzai Lenin Kolhoz nemcsak öntöz, a tudomány fejlesztéséből is kiveszi a részét. Van egy kétszáz hek­táros őssztyeppe a területü­kön, amelyet növénynemesí- tők jelöltek ki génbanknak. Az ősállapotukban megma­radt gyepalkotó füvek kitű­nő alapul szolgálnak kor­szerű fajták kifejlesztéséhez. Az akadémiai kutatók szak­tanácsot adnak a gondozás mikéntjéről, s a kolhoztagok biztosítják a terület háborí­tatlanságát. A gépészek is láthatnak újdonságot Penzában. Kuta­tók fejlesztették ki a kívül- belül zománcozott acélcsö­vet, amely sok mindenre fel­használható. Többek között víz, agresszív tulajdonságú vagy éppen nagy nyomású szerek szállítására. Épp ezért, a szovjet szakemberek szép jövőt jósolnak a már megvalósított szabadalom­nak, amelyet a penzai me­liorációs vállalat üzemében gyártanak. 8 A négynapos látogatás ta­pasztalata, hogy Penza me­gyében szépen fejlődik a melioráció, ezen belül is az öntözés. Hozzá kell tennünk, hogy nagy szerepe van eb­ben az öntözés kedvező köz- gazdasági feltételeinek. Az üzemek térítés nélkül kap­ják a berendezéseket, nem fizetnek a vízért sem. Nem volna helyes mindezt egy az egyben összevetni a hazai gyakorlattal, hiszen a két népgazdaság felépítése, mű­ködése eltérő. Viszont egyes tapasztalatok, mint például a trágyakijuttatás öntözés­sel, a környezetvédelmi in­tézkedések — nálunk is meg­Az öntözés hatása jól látszik a cukorrépán — állapították nteg a küldöttség tagjai valósíthatók. 8 A Penzában járt delegáció vezetője volt: dr. Fórján Mihály (MSZMP Békés me­gyei bizottsága); tagjai: dr. Szalai Tibor (Békés megyei Tanács), Bényei Gábor (bé­kési Körös—Berettyói Víz­gazdálkodási Társulat), Cé- gény Bertalan (Békés me­gyei Növényvédelmi és Ag­rokémiai Állomás). Penzai táj duzzasztóval Fotó: Bényei Gábor M. Sz. Zs. Módosították a földek haszonbérbe adására vonatkozó rendelkezéseket Két jogszabály — miniszter- tanácsi rendelet, illetve a me­zőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter rendelete — módosította a földek haszonbérbe adására vonatkozó előírásokat. Mindkét jogszabály életbe lépett azzal a megkötéssel azonban, hogy a haszonbérleti díjra vonatkozó új rendelkezéseket csak 1984. ja­nuár 1. után lehet alkalmazni. A rendelkezésekről Koronczay Miklós, a MÉM osztályvezetője tájékoztatta az MTI munkatár­sát. A módosított rendelkezések amellett, hogy több korábbi sza­bályt változatlanul hagytak, lé­nyegesen kedvezőbb feltételeket teremtettek az állampolgárok számára a nagyüzemileg nem hasznosítható állami és termelő­szövetkezeti földek hasznosítá­sához. A községi és a városi taná­csok a kezelésükben levő, álla­mi tulajdonban álló, nagyüzemi módon nem hasznosítható föld­jeiket területi korlátozás és ha­tósági engedély nélkül haszon­bérbe adhatják az állampolgá­roknak. Az ilyen külterületi és zártkerti földeket általában idő­beli korlátozás nélkül lehet ha­szonbérbe adni. Más a helyzet a belterületi földeknél, valamint az országos jelentőségű üdülőterülettel ren­delkező városok és községek te­rületén levő zártkerti földeknél. A belterületi földeket ugyanis legfeljebb 5 évre, az országos jelentőségű üdülőterülettel ren­delkező településeken levő zárt­kerti földeket pedig legfeljebb 10 évre lehet haszonbérbe adni. A haszonbérlők védelmét biz­tosítja viszont az a rendelkezés, hogy a bérleti szerződés lejár­takor — amennyiben a terület­re valamilyen közérdekű célra nincsen szükség — az új ha­szonbérleti szerződést újból ve­lük kell megkötni. A rendelet részletesen ismer­teti a haszonbér nagyságát a különféle művelési ágak eseté­ben. A belterületi földeknél a haszonbér összege 1984. január 1-től emelkedik, ennek oka egy­részt, hogy a belterület első­sorban építési célokat szolgál, másrészt, hogy többnyire a bel­területen van lehetőség az in­tenzív gazdálkodásra. A rende­let az itteni haszonbéreket is meghatározza. Az új rendelkezések közül — a haszonbérlők termelési bizton­ságának fokozása szempontjából — nagyon lényeges, hogy a ha­szonbérlő az általa jogszerűen (engedéllyel) létesített hasznos beruházásait (épületet, ültet­vényt) másik állampolgárnak — térítés ellenében is — átenged­heti. Ebben az esetben az új haszonbérbe adó tanács az átve­vő személlyel köteles 30 napon belül a haszonbérleti szerződést megkötni. Az állami gazdaságok a keze­lésükben levő, nagyüzemileg nem hasznosítható külterületi és zártkerti földet továbbra is leg­feljebb 15 évre, ültetvényjelepí- . tés esetén legfeljebb 25 évre adhatják haszonbérbe, ezek a rendelkezések nem változtak. Az említett földeket a termelőszö­vetkezetek időbeli korlátozás nélkül adhatják haszonbérbe — szemben az eddigi 15 évvél —, a haszonbérbe adott föld terü­lete azonban nem haladhatja meg a 6 ezer négyzetmétert. A tsz-ekkel kötött haszonbérleti szerződés érvényességéhez ható­sági jóváhagyás szükséges. Igazodni a változó igényekhez! Beszélgetés Tanai Ferenccel, a MÉSZÖV elnökével Fél esztendeje, hogy az MSZMP Központi Bizottsága áprilisi ülésén elemezte a XII. pártkongresszus határozatainak időarányos végrehajtását. A III. negyedévben megyénk fogyasztási szövetkezeteinek igazgatóságai is értékelték eddigi munkájukat. A közelmúlt­ban pedig összeült a Fogyasztási Szövetkeze­tek Békés megyei Szövetségének küldöttköz­gyűlése. Mindezeket szem előtt tartva be­szélgettünk Tanai Ferenccel, a MÉSZÖV el­nökével arról, hogy miként sikerült teljesí­teni a VI. ötéves terv eddigi előirányzatait, milyen feladatok várnak a fogyasztási, a ta­karék- és a lákásszövetkezetekre? O A fogyasztási szövet­kezetek általában megfelelnek annak a köve­telménynek, hogy beszerez­zék és továbbítsák az élet­színvonal megőrzéséhez szükséges árukat. Szélesedett a takarékszövetkezetek szol­gáltatása, erősödött a lakás­szövetkezeti mozgalom. Ugyanakkor a gazdálkodás javításra szorul. Hallhatnánk ezekről bővebben? — Talán azzal kezdem, hogy a fogyasztási szövet­kezetek az elmúlt két és fél évben 16,3 százalékkal nö­velték bevételüket. Az ipar és a nagykereskedelem kivé­telével minden ágazat túl­teljesítette előirányzatát. A feladatok között elsőként szerepel az áruellátás szin­ten tartása, illetve fejlesz­tése, a termeltetés és az ér­tékesítés fokozása. E köve­telményeknek az ÁFÉSZ-ek többsége eleget tett. Csak egy példát mondok. Az el­múlt évben a nem rubelel­számolású export értéke el­érte a 725 millió forintot. A csökkenő fejlesztési lehe­tőségek ellenére a tervezett beruházások 46,3 százalékát megvalósították, kedvezően alakultak a felújítások. An­nak már kevésbé örülünk, hogy egyes szövetkezetek nem fordítottak kellő gon­dot a forgóalapok feltölté­sére, így komoly pénzügyi nehézségekkel küzdenek. Sajnos, a tervidőszak első felében a gazdálkodási ered­mények elmaradtak az elő­irányzattól. Az objektív okokon kívül némely ÁFÉSZ nem figyelt eléggé a tarta­lékok feltárására, a mozgó­sításra, a takarékos és fe­gyelmezett gazdálkodásra. Mint ismeretes, áprilisi kül­döttgyűlésünkön őszintén, önkritikusan szóltunk ezek­ről. azóta szinte valameny- nyi szövetkezet elképzelé­seiben kiemelten szerepel a gazdálkodás javítása, a ha­tékonyság növelése. Ami a takarékszövetkezeteket ille­ti: a fejlődés nem állt meg. Betétállományuk június 30- án meghaladta az 1,5 milli­árd forintot, amely 36,4 szá­zalékkal több, mint az V. ötéves terv végén volt. A bővülő szolgáltatások közül jelentős a biztosítások szer­vezése, a mezőgazdasági termékek és a felvásárolt ál­latok ellenértékének a kifi­zetése. Az összképet rontja azonban, hogy az első két esztendőben az országoshoz képest kedvezőtlenül ala­kult a nyereség és a haté­konyság. A legtöbb gondot a lakásszövetkezetek jelen­tik. E fiatal ágazatra ked­vezőtlenül hatottak a jog­szabálymódosítások, a felté­telek változásai. Még min­dig nem megfelelő a tech­nikai és a személyi ellátott­ság. Mindezek ellenére az utóbbi két és fél évben tető alá hoztak 282 szövetkezeti lakást, jelenleg pedig 209- et építenek. Jövőre megva­lósul Gyulán az üdülőszö­vetkezet első üteme, amely 92 üdülőegységet jelent. Eb­ben a formában épülnek a kisiparosok műhelyei és a garázsok is. Az a vélemé­nyem: további erőfeszíté­sekre, segítségre, a taná­csokkal való jobb együtt­működésre van szükség, hogy a mozgalom erősödjön. O Az említett ülésen bi­zonyára szó volt az idei eredményekről és gon­dokról is. Kérem, foglalja össze ennek lényegét. — Szívesen teszem, annál is inkább, mivel elnöksé­günk arra törekedett, hogy ne csupán szemlélje az ese­ményeket, hanem nyíltan, őszintén és kritikusan ele­mezze a szövetkezetek mun­káját. Mindenki tudja: szi­gorodtak a közgazdasági szabályozók, a mezőgazdasá­got tetemes aszálykár érte. Ez érződik az ÁFÉSZ-ek és a takarékszövetkezetek gaz­dálkodásán is. A fogyasztási szövetkezetek szeptember 30-ig 2,9 százalékkal növel­ték bevételüket, a tervezet­től azonban 0,7 százalékos a lemaradás. Az utóbbi hóna­pokban visszaesett a forga­lom, három szövetkezetben a kiskereskedelem bevétele nem érte el a tavalyit. Az alapellátás viszont nem szenvedett csorbát. Sikerült javítani a kis települések és a peremkerületek ellátását. Ezt a törekvést tükrözi, hogy a vegyesboltok 14,9 száza­lékkal növelték a forgalmu­kat. Egyre több cikket ad­nak el az áruházakban. Megszívlelendő viszont, hogy a ruházati boltokban és az iparcikküzletekben csökkent az eladás. Az élelmiszerek forgalma is mérsékelten emelkedett, és a vendéglá­tás sem dicsekedhet a terv túlteljesítésével. A mező- gazdasági termeltetés és ér­tékesítés szintén kevesebb a tavalyinál. A várható eladá­si nehézségek miatt ugyan­is eleve alacsonyabbra tet­ték a mércét a szövetkeze­tek. Az idén felvásárolt 1500 vagon zöldség és gyümölcs ugyanannyi lesz, mint 1982- ben volt. Egyre több ilyen árut vesznek át közvetlenül a termelőktől, amely jobb minőséget is garantál. Fon­tos feladatunknak tartjuk a nem rubelelszámolású ter­mékek exportálását. Az idén a tíz szövetkezet mezőgaz­dasági és ipari termékekből 764 millió forint értékűt ad el külföldön. Bizakodha­tunk, hiszen az utóbbi idő­ben megélénkült a tőkés ba­romfi- és tolipiac. O Az előbb említette, hogy számos nehéz­séggel küzdenek. Hogyan hat ez az AFÉSZ-ek gazdálkodá­sára, pontosabban az ered­ményre? — Örömmel mondhatom, hogy az utóbbi időben jobb lett az ÁFÉSZ-ek gazdálko­dása. Az I—III. negyedév­ben csaknem 200 millió fo­rint nyereséget értek el, ez 16,6 százalékos növekedést jelent az elmúlt esztendő ha­sonló időszakához képest. A felvásárlást kivéve, vala­mennyi ágazatban javult az eredmény. A termelékeny­ségre kedvezően hatott, hogy az ÁFÉSZ-ek létszáma 5,7 százalékkal csökkent. Ennek mintegy fele a tényleges csökkenés, a többi az új üzemeltetési formákra való áttérés következménye. Egyébként ha már itt tar­tunk, elmondom, hogy a gaz­dálkodás eredményességéhez — a takarékosságon kívül — nagyban hozzájárult az új üzemeltetési és vállalko­zási formák elterjedése is. A kezdeti bizonytalanság és óvatosság után felismerve a lehetőségeket, egyre több szövetkezet ír ki versenytár­gyalásokat. Jelenleg 255 üz­let szerződéses, 40 jövedelem­érdekeltségű, 66 pedig költ­ségtérítéses rendszerben dol­gozik. Ezenkívül nyolc ipari szolgáltató szakcsoport, illet­ve gazdasági munkaközösség működik az ÁFÉSZ-eknél. Az új üzemelési formák 1683 dolgozója ebben az évben mintegy 2,3 milliárd forint forgalmat ér el. Jellemző: ezekben az üzletekben bo­nyolítják le a bolti kiskeres­kedelem eladásának csak­nem 24, a vendéglátás 44,6, a felvásárlás és az ipar több mint 5 százalékát. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. A fellelhető rendellenességek a szövetkezeti és az állami el­lenőrzések fokozásával visz- szaszoríthatók. O Hogyan értékelné rö­viden a takarék- és lakásszövetkezetek idei mun­káját? — A nehéz körülmények ellenére szép eredményekről adhatok számot. A takarék­szövetkezetek szeptember 30- ig 24 millió forinttal növel­ték betétállományukat, nye­reségük pedig elérte a 11 milliót, amely jócskán több a tavalyinál. Folytatják a Békéscsabai Lakásszövetke­zet fejlesztését, építik a kis­ipari műhelyeket, az üdülő­ket. A szövetkezeti lakások építésének az üteme azonban lassú. Ennek gyorsítása min­denképpen indokolt. O Miként határozná meg a szövetkezetek alap­vető teendőit a tervidőszak hátralevő időszakában? — Mindenekelőtt azt hang­súlyozom, hogy az ÁFÉSZ- ek a lehetőségekhez képest őrizzék meg az áruellátás ed­dig elért színvonalát, javít­sák a kis települések keres­kedelmét. Továbbra is nagy szükség van a kistermelés szervezésére, a tőkés export fokozására, az új üzemelési és vállalkozási formák bát­rabb bevezetésére és elter­jesztésére, az ellenőrzés job­bítására. Különösen fontos a takarmányforgalmazás bőví­tése, a pénzügyi gazdálkodás megszilárdítása. Törekedni kell a teljesítményekben és a gazdálkodásban fellelhető különbségek csökkentésére, a belső szervezeti rendszer és önelszámolás korszerűsítésé­re, illetve feltételeinek a megteremtésére. A takarék- szövetkezetekben lényeges te­endő a betétállomány növe­lése, a szolgáltatások továb­bi szélesítése. A lakásszövet­kezetekben elkerülhetetlen a tanácsokkal, a tagsággal való jó együttműködés. Egy mon­datban: igazodni a változó igényekhez! így teljesíthet­jük csak az előttünk álló feladatokat. — Köszönöm a beszélge­tést. Seres Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents