Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-04 / 261. szám

1983. november 4., péntek Sulyok Mária világa Pénteki beszélgetések Chrudinák Alajos — Az utóbbi évtizedekben a bábeli zűrzavar helyett a közel-keleti zűrzavar kife­jezést nyugodt lelkiismeret­tel használhatnánk. Hogyan került kapcsolatba a Föld­nek ezzel a térségével? — Nem személyes válasz­tásról van szó. A középisko­la után a Moszkvai Nem­zetközi Kapcsolatok Intéze­tébe jelentkeztem. Ott elő­ször törökül kezdtem el ta­nulni, de két hónap után az egyik évfolyamtársammal nyelvet cseréltünk. Így ke­rültem kapcsolatba az arab nyelvvel. Az újságírással szintén kicsit véletlenszerű volt a megismerkedésem. Mindig is politikus alkatú ember voltam, olyan korban nőttem fel, amikor a törté­nelmi események nagy vál­tozásokat hoztak az életünk­be. Gyerekfejjel megéltem a második világháborút, az utána következő pártharco­kat, a Rákosi-korszakot. Az egyetemi tanulmá­nyaimat Budapesten, az ELTE-n fejeztem be 1961- ben, sémi-filológia szakon. Orientalista lettem, tehát tudományos pályára adtam a fejem. Germanus Gyula volt a professzorom, és amikor nyugdíjba ment, akkor át­vettem a tantárgyait. Taní­tottam sémi összehasonlító nyelvészetet, arab irodalmat és történelmet. 1965-ben a rádiótól kerestek meg, mert a Közel-Kelet egyre inkább az érdeklődés fókuszába ke­rült. Egyébként vélemé­nyem szerint a Közel-Kelet­re már ’47—48-tól oda kel­lett figyelni. Megindult a küzdelem az arab országok függetlenné válásáért, majd jöttek az izraeli háborúk, az USA helyezkedése, és a szo­cialista világ kapcsolatrend­szerének kialakulása. A rá­diónak szüksége volt egy olyan emberre, aki többet tud a térségről, mint általá­ban egy újságíró. Sokáig vacilláltam. de egy év gon- dolkozási idő után átmentem a rádióhoz. Később a tv-hez kerültem, ahol most a kül­politikai főosztályt vezetem. — Rendszeresen találko­zik a különböző érdekeket képviselő pártok, csoportok vezető politikusaival, ál­lamfőkkel, miniszterekkel, szinte mindenkivel, akinek a véleménye meghatározó o Közel-Keleten. A hivatalos, munkakapcsolatain kívül milyen emberi viszony ala­kult ki Önök között, van-e olyan politikus, akivel eset­leg a kapcsolatát barátinak lehetne nevezni? — Ahhoz, hogy egy adott témában egy újságíró ottho­nosan mozogjon, véleményt formáljon, szintéziseket ál­líthasson föl, vagy elemez­zen kérdéseket, ahhoz elen­gedhetetlenek a komoly em­beri kapcsolatok. Nem fel­tétlenül a barátságra gondo­lok. Alapvető feladatomnak érzem ezeknek az emberi kapcsolatoknak a kialakítá­sát baráttal és ellenséggel egyaránt. Tudniillik, nekem a tájékozódás kötelességem, ahhoz, hogy vitázzak, az el­képzeléseimet kifejtsem, is­mernem kell a politikusokat. De a térségben sikerült kialakítani jó kapcsolatokat írókkal és művészekkel is. Ez azt jelenti, hogy velük rendszeresen találkozom. Ha ott vagyok, felkeresem őket, és sokszor éjszakákba nyúló vitákat rendezünk. Többen megkérdezték már: „Nem vertek-e meg egynémely in­terjú után?” Természetesen nem. A példa kedvéért, Dzsemajelell is jó a kapcso­latom. Legutóbb, amikor Bejrútban forgattunk, fel­kerestem a palotájában és beszélgettünk. Van tehát ve­le is kontaktusom. Az osz­tályharcot az interjúban ví­vom meg — vele. és termé­szetesen a többiekkel — és nem előtte, vagy pedig utá­na. — A Közel-Kelet kultúrá­jával elég keveset foglalko­zik. Pedig sok alapkérdést szinte lehetetlen megérteni a keleti kultúra' minimális ismerete nélkül. Műsoraiban, filmjeiben miért foglalkozik ennyire keveset ezekkel a kérdésekkel? — Korábban készítettem kulturális műsorokat. Tizen­öt évvel ezelőtt egy hat­részes filmet, amelyben a Közel-Kelet múltjával, kul­túrájával foglalkoztunk. Saj­nos, mostanában egyfolytá­ban háborús események zaj­lanak. Ügy érzem, ezért, mellébeszélésnek tűnne, ha ilyen robbanékony hangu­latban régen volt kultúrák­ról beszélnénk. ■ — És végül egy rövid kér­dés. vagy pontosabban sze­mélyes jellegű vélemény. Hogyan látja Libanon, mint egséges állam jövőjét? — Most jutottam el oda. hogy feltettem a kérdést magamnak: darabokra hull­hat-e Libanon? Azt kellett válaszolnom, hogy a lehe­tősége ennek fennáll. Sze­mély szerint a legnagyobb problémát abban látom, hogy az USA akadályozza a nem­zeti megbékélést azzal, hogy a falangistákat támogatja. A többi politikai erő attól fél, hogy egy diktatúrát akarnak kialakítani. Lovász Sándor Fotó: Veress Erzsi Az emlékmű és alkotója Kiss Nagy András műve Békésen Űj szoborral gazdagodik Békés. A - városi pártbizott­ság előtt november 7-én avatják Kiss Nagy András forradalmi emlékművét. Kiss Nagy András Kos­suth- és Munkácsy-díjas ér­demes művész Békés megyé­ből származik. 1930-ban Pusztaföldváron született. Tanulmányait a leningrádi Repin Akadémián és a Bu­dapesti Képzőművészeti Fő­iskolán folytatta. A Békés város felkérésére alkotott emlékműről így beszélt. ,,A forradalom maga fizi­kai cselekvés, de szellemi magatartás és történés is. A forradalom különböző epi­zódjait lehet megjeleníteni, a harcot, a teremtést, a győ­zelmet és a halált, de az eszmét is, amely a forradal­márokat cselekvésre készte­ti. A régi hősi emlékművek szellemét nem nehéz megér­teni, az elesett hőst felfog­ják és ápolják. Ez nyilván­valóan érthetőbb, olvasha­tóbb formanyelv, mint a modern művészetek kifejező- eszközei, ábécéje. A görögök győzelmi istennője. Niké je­leníti meg nálam is a forra­dalom győzelmét. Nem a köztes cselekményt, amíg eljutott a győzelemig, hanem magát a tényt szeretném ér­zékeltetni.” Mint minden művészeti alkotásnak — a köztéri szob­roknak pedig kiváltképp — nyilván a békési forradalmi emlékműnek is lesznek ked­velői és vitatói egyaránt. Az az ember „használ jól” egy szobrot, s annak van esélye a megértésre és megérzésre, aki megkeresi az alkotásban az önmagára érvényest, a számára fontosat. Az igazi művész életmű­vének mindén jelentős mun­kája egy-egy próbálkozás, afféle „szent kísérlet" a vi­lág felfedezésére és felfe­deztetésére. Kiss Nagy And­rás bronzszobra a forrada­lomnak állít emléket, vagyis valami olyannak, ami maga is szinte megfoghatatlanul mozgékony, spontán jelen­ség. A forradalom az ember életmegvető bátorságé új­rakeresése, így művészi áb­rázolása is megköveteli, hogy az alkotó szakmai tudása, embersége újat akaró me­részséggel társuljon. A műélvező bátorsága pe­dig az, ha mer ’ együttgon­dolkozni az alkotásokkal. Egyfajta új rítus, egy ezer­arcú, mégis kollektív tudat megszületése követheti a műalkotások iránti nyitottsá­got. S ez a nyitottság fontos életérzésünk kell, hogy le­gyen. Ezáltal lehetünk fo­gékonyak az élet bármely szférájában, a világ apróbb- nagyobb dolgaiban, apróbb- nagyobb forradalmaiban. Ez­által virágzik kezünk és el­ménk munkája új értéket, új fogékonyságot és hala­dást. — út — Két születésnapja és két születési helye van .Sulyok Máriának. Pontosabban: mindegyikből csak egy, de kettő van forgalomban. A Színházi Kislexikon szerint ugyanis április 24-én látta meg a napvilágot, de ez csupán egy hiba a sok kö­zül, az egyébként is jó ide­je elavult kézikönyvben. Az igazi dátum: november 5. S a szülőhely? Királyhida. No, de melyik ország? Mert ez az Osztrák—Magyar Mo­narchia-beli település való­jában katonai garnizon volt, a Lajta folyó két oldalán. — Oly mértékben a hatá­ron — mondta egyszer mo­solyogva Sulyok Mária —, hogyha édesanyám tovább lép, már odaát születtem volna Ausztriában .. . Tíz- esztendős koromban Király- hidát Ausztriához csatolták, s így kétnyelvű lettem. Az iskolában németül, odahaza meg hol magyarul, hol né­metül beszéltem. Amikor mint 17 éves ifjú leányzó látogatóba jöttem Budapest­re, nővéremhez — aki itt volt férjnél —, gondoltam egy nagyot... és maradtam. Jelentkeztem a színiakadé­miára, fel is vettek, de ta­náraim már az első órákban lelkemre kötötték: egy ide­ig meg se szólaljak néme­tül. Bizonyára akcentussal beszéltem a magyart. Ezért parancsnak tekintettem ta­nácsukat, hiszen a színésze­tért akár némasági fogadal­mat is tettem volna. Akkoriban az volt a szo­kás, hogy a növendékek — és az elsőévesek is — sta­tisztáltak a Nemzeti Szín­háznál. — Az ember tragédiája előadásain Hevesi Sándor rendezésében, Oláh Gusztáv díszletei között tehettem meg pályámon az első lé­péseket ... — emlékezik. — Emellett még valami_pénzt is kaptam. Ami persze jól jött villamosjegyre, olykor egy-egy cipőre, ruhadarabra is. Tanulmányai befejezése után Debrecenbe, majd egy évvel később Miskolcra ke­rült. De a már akkor kiug­róan tehetséges, izgalmasan szép, orgonahangú ifjú szí­nésznőre csakhamar felfi­gyeltek Budapesten is. 1931- ben a Vígszínház szerződ­tette. Am nyughatatlan ter­mészete továbblendítette: játszott a Magyar Színház­ban, a Royal Színházban, 1941-től pedig Pünkösti An­dor legendás hírű Madách Színházában. A felszabadulás után az akkori Művész Színház majd a Bárdos Arthur vezetése alatt álló Belvárosi Színház társulatának lett tagja. 1947- ben a Nemzeti Színház szer­ződtette, s hat évvel később visszatért első budapesti si­kereinek színhelyére, a Víg­színházba. Néhány évvel ez­előtt innen ment nyugdíjba — de nem nyugállományba. Hosszú lenne felsorolni egy több mint fél évszáza­dos pálya valamennyi állo­mását, de még legnagyobb sikereit is. Inkább csak a nagy korszakokra, illetve szerepkör-változásokra em­lékeztessünk. 1959-ben mutatta be a Vígszínház Dürrenmatt Az Az Örkény-dráma főhőse, Orbánné (Fotó: MTI — KS) öreg hölgy látogatása című színművét. Claire Zachanas- siant, a bosszút forraló mil­liomosnőt Sulyok Mária megformálásában sohasem feledheti, aki látta. Ő maga is pályafutása eddigi leg­jelentősebb alakításának tartotta, s ezt mondta róla: „Félelmetes asszony, akit a gleccserek jegéből farag­tak”. Ismét néhány év, s újra egy fontos dátum: 1971. Ek­kor mutatkozott be először Orbánné szerepében, Ör­kény István Macskajátéká­ban, a Pesti Színházban. A darabot csaknem egy évti­zed, több mint félezernyi előadás után is alig lehetett levenni a műsorról. Orbán- nét egyébként nemcsak ma­gyarul, németül is eljátszot­ta a berlini Volksbühne színpadán, az ottani társu­lattal. Ilyen bravúrt aligha jegyez fel még egyet a szín­háztörténet. Nem csak szel­lemi, de komoly fizikai megterhelést is jelentett a vendégszereplés. Az egyik este Berlinben lépett közön­ség elé, másnap Budapesten, s harmadnap repült vissza a Volksbühnébe. Amikor most' születésnap­ja előtt interjút kértünk tő­le. kissé szabódott: — Nagy rumliban vagyok. Most renoválták a házat, amelyben lakom, s ha már felfordulás van — gondol­tam, legyen még nagyobb. — így hát felújíttatom ked­venc bútoraimat, egyúttal átrendezem a lakást. Jön- nek-mennek a mesterembe­rek, délelőttönként pedig próbálok a Madáchban, mert a nyári szünet miatt fel kell frissíteni a Noszty fiút. De azért semmi baj, mindjárt megnézem az előjegyzési naptáramat. No, lássuk csak ... Igen ... Jövő ked­den délután van egy sza­bad félórám. Ha van kedve, hogy egy öregasszonnyal ká­vézzon, szívesen látom . r. Garai Tamás Sulyok Mária cs Bilicsi Tivadar Az öreg hölgy látogatásá­ban Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.37: Zenekari muzsika. 9.33: Jó a dal. 10.05: Hétszínvirág. 10.35: Karinthy Frigyes versei. 10.40: Kórusmuzsika. 11.00: Változatok egy pályára. 12.45: Hétvégi Panoráma. 14.02: Évszázadok mesterművei. 14.44: Magyarán szólva. 15.05: Révkalauz. 15.35: Fúvósművekből. • 16.00: Pesti házak titkai — II. 16.40: Ravel: Couperin sírja — szvit. 17.05: Húsz év után. (riport) 17.30: Zenés jegyzetek Uruguay- ból. 19.15: Goar-operaáriák. 19.35: Nyugdíjban is, nem is. 20.35: Operettkedvelőknek. 21.30: Házról házra, (riport) 22.30: Mendelssohn: d-moll trió. 23.00: A dzsessz világa. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Citeramuzsika. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Slágermúzeum. 9.21: Háttérbeszélgetés. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 12.40: Népi muzsika. 13.15: Nyolc rádió nyolc dala. 14.00: A Petőfi rádió zenedél­utánja. 15.45: Robert Palmer felvételei­ből. 16.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Popzene sztereóban. 19.40: Nóták. 20.35: Iránytű. 21.35: Nótafelvételekből. 22.00: Ritmus! 22.30: Az elmekórtan új útjai. 23.20: Szimfonikus táncok. III. MŰSOR 9.00: Hobbi Dominó. 9.30: A Musica Antiqua együt­tes játszik. 10.03: Cherubini: Medea. (opera) 12.25: Rimszkij-Korszakov- müvek. 13.07: Könyvszemle. 13.17: Balassa Sándor műveiből. 13.43: Joe Sample ..A vadász”. 14.15: Zenés mozaikok Lvovból. 14.35: Dvorák: f-moll trió. 15.10: Rossini: A sevillai bor­bély. 15.40: Világújság. 16.00: Bemutatjuk új felvételein­ket. 17.03: Dalok és találkozások. VII 7. 17.33: Bach: Vadászkantáta. 18.10: Országos Babits vers- és prózamondóverseny. 19.05: Régi magyar táncok. 19.18: Kamarazene. 20.34: A Schwerini Staatskapelle hangversenye. 21.30: Opera-müvészlemezek. 22.20: Kassák Lajos versei. 22.30: Könnyűzene. 22.54: Az asszony ördög, avagy: Szent Antal megkísértése. (komédia) SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Connie Francis énekel. 17.15: Hazai holmi. Körmendi Lajos írása. 17.20: Észt vendégkórusok ar­chív felvételeiből. 17.30: Kulturális panoráma Tal- linnból. Szerkesztő-ripor­ter: Pálréti Ágoston. 17.50: Az Ex Antiquis együttes játszik. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna, (ism.) 8.30: Iskolatévé: fizika. 8.40: Iskolatévé: orosz nyelv. 9.00: Iskolatévé.: osztályfőnöki óra. 9.15: A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom emlékére. 9.40: A makedón királysír, (rö­vidfilm) 10.30: Tv-mozaik. (rövidfilm-ösz- szeállítás) 10.40: A tojásfestés művészete. 10.55: A repülés titkai. 14.50: Közlekedj okosan! 15.05: Systéme international. IV. 15.20: A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom emléké­re. 16.25 : Magyarország—Japán Ele­gant Kupa női kézilabda­mérkőzés. 18.00: Ablak. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Isten veled, drágám, (té­véfilm) 20.55: Ismét . . . Vitray Tamás műsora. VIII 3. 22.00: A nevem: Balogh Márton. 22.10: A fele sem igaz! 22.40: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: A világ nagy zenekarai, (filmsorozat) VI 3. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: öregek és fiatalok, (film­sorozat) V 5. 22.05: Súlyemelő VB. BUKAREST 15.30: Német nyelvű adás. 17.35: A volánnál — autóveze­tőknek. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.30: Népdalok. 20.40: Vliághíradó. 21.10: Találkozás Mirabellel. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: Német nyelv. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Az ön olvasmányából: Jo- sip Kozarac. 17.40: Hírek. 17.45: Adás gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: A zászló alatt. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Filmsorozat. 20.55: Reklám. 21.00: Könnyűzenei adás. 21.45: Tv-napló. 22.00: Paletta — kulturális ma­gazin. 23.30: Hírek. II. MŰSOR 18.15: Tanácsadás szülőknek — művelődési adás. 18.45: Tudta-e? 19.00: Előadások a fasizmusról — dokumentumsorozat. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. ‘20.00: Ablak a zenei műhelybe — zenei magazin. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: A Tanjug 40 éve — doku- mentumadás. 21.45: Reklám. 21.50: Róka — játékfilm. SZÍNHÁZ 1983. november 4-én. pénteken 19 órakor Békéscsabán: MARIA FŐHADNAGY Pécsi S.-bérlet 1983. november 5-én, szomba­ton 19 órakor Békéscsabán: MARIA FŐHADNAGY Petőfi S.-bérlet MOZI Békési Bástya. 4 és 6-kor: Sze­gény Dzsoni és Árnika. 8-kor: Husszein vére. Békéscsabai Sza­badság: Könnyű testi sértés. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: A névtelen vár, fél 8-kor: Ké­mek a lokálban. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Jézus Krisztus szu­persztár, fél 8-kor: Wilkói kis­asszonyok. Gyulai Petőfi: A francia hadnagy szeretője. Orosházi Béke: A néma front. Orosházi Partizán: Az álarcos lovas legendája.

Next

/
Thumbnails
Contents