Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-26 / 279. szám

1983. november 26., szombat HIGYVILDG Reagan és a bunkósbot Az amerikai beavatkozási politikáról flz NDK-ban jártunk Kráterek és hattyúk Reagan színészi múltját idéző filmplakát. Akkor is csípőből lőtt, mint most, az Egyesült Államok elnökeként (Fotó: MTI — KS) Aki az NDK városaiban jár-kei, az hamar észreve­szi, hogy a németek lega­lább annyira szeretik a hattyút, mint mi, magyarok a gólyát. Alig akad olyan nagyobb helyiség, ahol a gó­tikus óvárosban ne találnánk egy szállodát, fogadót, leg­alábbis kisvendéglőt, amely­nek cégére a Fehér hattyú­hoz van címezve. Talán csak a harminc- egynéhány ezer lakosú Senftenberg városka kivétel e szabály alól, ahol még a parányi belváros immár megkopott külsejű kis szál­lója is a Szerencse fel! — nevet viseli a homlokzatán, jelezve, hogy ez a helység olyan szerepet tölt be az NDK-ban, mint nálunk Komló. Eltüntetik a sebhelyeket Ez a vidék — vagyis Cott­bus megye — az NDK szénbányászatának központ­ja. Márpedig tudvalévő, hogy az NDK a világ egyik leg­nagyobb barnaszéntermelője, vagy tízszer annyi tüzelő­anyagot hoz fel a mélyből, mint mi magyarok, az ösz- szes bányáinkból. Ez a száraz statisztikai tény akkor válik szemléle­tessé, amikor megállunk egy óriási kráter szélén. Többször elférne benne az egész gyöngyösvisontai kül­fejtés, óriásiak, vagy inkább döbbenetes méretek. S még elképzelhetőbb az, hogy bár­milyen irányba is megyünk, jobbról és balról is ilyen fantasztikus méretű „hold­kráterek” tekintenek ránk, jelezve, hogy végtelen meny- nyiségű szén rejlik itt a mélyben, amelyet külfejtéses módszerrel hoznak a felszín­re. A juhtenyésztés fénykorát éli Csehszlovákiában. A ju­hok teje, húsa és gyapjúja iránt az utóbbi időben ug­rásszerűen megnőtt a keres­let. Ezt látva, a szövetkeze­tek bővítik juhállományukat és korszerűsítik a tenyész­tést. Tavaly az ország kele­ti részén működő mezőgaz­dasági szövetkezetek majd­nem 225 ezer juhot nevel­tek, s számukat az idén és jövőre 320 ezerré akarják növelni. Az állattenyésztés­nek ezzel az ágazatával fő­ként Kelet-Szlovákiában foglalkoznak. E hegyvidé­ken például a szepescsütör- töki mezőgazdasági szövet­kezet nagy figyelmet fordít a juhtartásra. A szövetke­zet 530 dolgozójával 2400 hektárnyi területen tevé­kenykedik, s az állattenyész­tésen kívül növénytermesz­téssel is foglalkozik. Mivel földterületének több mint egyharmadát rétek és lege­lők teszik ki, az állatte­nyésztésé a vezető szerep. A szövetkezet dolgozói a szarvasmarhákon kívül 1100 juhot is nevelnek. E rend­kívül hasznos állat tartásá­ban nagy jövőt látnak, s máris szép eredményekkel büszkélkedhetnek. A sajt- termelés itt például túlha­ladja az országos átlagot, s az egy fejősállatra eső évi sajtmennyiség 26 kilogramm körül mozog, A sajt, hús és gyapjú árusításából befolyó nagy jövedelem a szövetke­zetei juhállománya bővíté­sére ösztönzi, 1985-ben már 1600 juhot akarnak tenyész­teni. A nagyüzemi juhtartásnak azonban vannak némi prob­lémái is, elsősorban a me­Ezek a kráterek mind kis­méretű bányák. Kísérőnk, Hans Joachim Neumann, a megyei tanács munkatársa — 45 év körüli, őszülő hajú, szikár férfi — útközben ar­ról beszél, hogy ha nem tennének semmit, néhány év­tized alatt kietlen krátervT- lággá válna a megye terü­letének nagyobbik fele. Mivel az NDK-ban még kevesebb a művelhető ter­mőtalaj, mint nálunk, a bá­nyászkodást követően rövid idő alatt eltüntetik a föld hatalmas sebhelyeit. A másik módszer A rekultivációnak két alapvető módszere van. Az egyik: irdatlan mennyiségű termőfölddel töltik fel a gigantikus mélyedéseket, vagyis azt teszik, ami ná­lunk is szokás a kimerült külfejtésekkel. Ennek meg­felelően, autóbuszunk abla­kából kinézve, hol jobbról, hol balról látunk feltöltött krátereket. Pontosabban csak halljuk, hogy itt bá- nyászkodtak valaha, mert a felszínen búzatáblák zöldell­nek, vagy gyorsan növő nyárfák alkotta erdők néz­nek vissza: semmi sem em­lékeztet a hajdani külfejté­sekre. Minthogy ez a terápia — persze a mi méreteinkben — nálunk is ismert, beszéljünk inkább a másikról! Erre Geierswalde szerb falucska határában találunk példát, amelynek — a száv nemzeti­ség nyelvén — Lej no a ne­ve. A kisközség temetőjétől nem messze óriási tó vizét fodrozza a szél. Hans Joa­chim Neumann megjegyzi: ez a másik módszer. Hozzá­teszi : ez is igénybe vesz jó néhány évet. S nemcsak legvíz-hiány. A tanyákon, amelyek gyakran 5—7 kilo­méternyi távolságban van­nak a falvaktól, eddig csak nagy erőfeszítések árán tudták biztosítani a szüksé­ges meleg vizet. A problé­ma megoldására a szepes- csütörtökiek a napenergiát fogták be. Csehszlovákiában ma már több olyan mező- gazdasági szövetkezet van, ahol a nap melegét haszno­sítják. Ez segít a villany­áram megtakarításában, el­sősorban szénaszárításnál. Juhtanyákon eddig azon­ban nem hasznosították. A szepescsütörtökiek az elsők e téren, úttörő vállalkozá­sukban az érkesújvári Elekt- rosvit Vállalat volt segítsé­gükre. A szövetkezetnek megfelelő berendezést szál­lított. és közreműködött an­nak felszerelésében is. azért, mert meg kell várni, amíg a jelenlegi külfejtéses bányákból ide vezetik a sok millió köbméter vizet, és a kráter egyáltalán megtelik. Ez még csak az első lépés. A második, és nagyobb fá­radságot igénylő munka ezután következik: meg kell tisztítani a vizel. A Fekete szarka színeváltozása Hogy miért, az ismét uta­zás közben válik érthetővé. Az egyik itt kanyargó bővi­zű pataknak például Fekete szarka a neve. Ma már ta­lálóbb volna Vörös szarká­ról beszélni. A beleömlő erecskék ugyanis vörös szí­nűek a sok vastól. S mint­hogy akármerre nézünk, kö­röskörül mindenfelől gyár­kémények tekintenek ránk. nem nehéz kitalálni: a szeny- nyezésben az üzemek a lu­dasak. Ezeket a vörös vizeket tisztítják, illetve vezetik az egyik óriási tóba, onnan a másodikba, meg a harma­dikba. Nádast, füzeseket te­lepítenek a partjukra, a közbeékelt szigetekre, s a végeredmény: Senftenberg határában kristálytisztává válik a Fekete szarka vize, S ez folyik a majdnem kút- vízminőségű hatalmas tóba. Ott, ahol gigantikus méretű, kietlen kráter volt valaha, most sétahajó szeli a hullá­mokat. A parton hétvégi há­zak épültek. Finom, laza ho­mok szegélyezi a strandot, csónakokat ringat a víz, szárcsák és hosszú nyakú, méltóságteljes fehér hattyúk úszkálnak, amelyeket gyer­mekek etetnek ... Magyar László A napkollektoros vízmele­gítésben szerzett tapasztala­tok 1983 nyarán már bizta­tóak voltak. A juhásztanyán felszerelt kollektorok na­ponta 300—400 liter vizet melegítettek fel 50—60 Cel- sius-fokra. Ez a melegvíz­mennyiség bőségesen elég volt. A napkollektor, amely a vizet akkor is 35—40 Cel- sius-fokra tudta felmelegíte­ni, ha az időjárás nem volt a legkellemesebb, sokkal ba­rátságosabbá tette az április elsejétől október közepéig itt dolgozók életét. A juhá­szok dicsérik is a berende­zést. A szövetkezeti vezetőség ezután úgy döntött, hogy a nap energiáját, ahol csak lehet és szükséges, minde­nütt ki kell használni. Ilyen vízmelegítő berendezést kap­nak az üszőket gondozó dol­gozók, de napkollektorokat szerelnek fel mindenhol, ahol ez idáig jóval drágább villanyáramot használtak. Jozcf Múlik Az aprócska fűszersziget, Grenada elleni amerikai in­tervenció — a The Wa­shington Post megfogalma­zása szerint — minden bi­zonnyal csak bemelegítő fő­próba volt az Egyesült Ál­lamok újabb katonai beavat­kozásaihoz. Vajon melyik ország, a Reagan-adminiszt- rációnak nem tetsző politikát folytató kormány lesz a kö­vetkező kiszemelt áldozat? Talán a nicaraguai sandinis­ta rendszer? Avagy a Camp David-i különalkuval szem­behelyezkedő Szíria? Eset­leg mindkettő? Mindeneset­re szembetűnő, hogy az USA uralkodó körei — a szá­mukra annak idején ku­darccal végződött vietnami háború sokkhatását, a dics­telen visszavonulás erkölcsi­katonai bénultságát kihever- j/e — most megint vissza­tértek a bunkósbot-módszer­hez, a legnyersebb erőszak­hoz. Mi több: készek akár több frontos összeütközések­be bocsátkozni az egymástól több ezer kilométer távol­ságra eső, létfontosságúnak nevezett térségekben. Ezek­ben a fegyveres akciókban a különleges feladatok megol­dására szánt, gyors reagálá­sú csapatok magvát képező tengerészgyalogság (s termé­szetesen a haditengerészeti légierő) játssza a főszerepe*, így volt Grenadában, és így van ez Libanonban is. Az is nyilvánvaló, hogy Libanonban és Grenadában nem az amerikai nemzetbiz­tonság állítólagos veszélyez­tetéséről, a külföldön élő amerikai állampolgárok éle­tének védelméről, hanem egészen másról van szó. En­nek alátámasztására elegen­dő emlékeztetni arra, hogy a második világháború utáni évtizedekben számtalan eset­ben éppen az Egyesült Álla­mok igyekezett a fegyverek erejével rákényszeríteni aka­ratát más népekre. Közvet­len, vagy közvetett katonai beavatkozásainak felsorolá­sára több könyvoldal sem lenne elegendő, de azért a legjelentősebbek közül néhá­nyat megemlítünk: 1945— 1956 Fülöp-szigetek, 1946— 1949 Görögország, 1946—1949 Kína, 1949—1961 Burma, 1950—1960 Puerto Rico, 1950— 1953 Korea, 1954 Guatemala, 1954—1973 Vietnam, 1958 Li­banon, 1959—1962 Laosz, 1961 Kuba, 1962 ismét Guate­mala, 1964 Panama, 1965 Do­minika, 1970 Kambodzsa, 1975 Angola, 1978 Zaire, 1979 Nicaragua, 1980 Irán, 1980—1982 Salvador. Az Egyesült Államok az A hírhedt és rettegett vö­rös brigádok, amelyet Olasz­országban és világszerte hi­degvérű terroristák vérszom­jas bandájának tartottak, va­lójában nem volt egyéb bal- sors üldözte kétbalkezesek gyülekezeténél. Legalábbis ezt a látszatot kelti a banda egyik hitehagyott és bűnbá­nónak mutatkozó tagja, Pat- rizio Peci könyve, amely az olasz bestellerlista csúcsát ostromolja. Peci „io, 1,infame" („Én, az alávaló”) című, Giordano Guerri történész társszerző­ségével kiadott könyvében fel nem robbanó pokolgépek, rejtekhelyen véletlenül el­dördülő fegyverek, menekü­lés kellős közepén forgalmi dugóba keveredő kocsik ese­ménysorozatának írja le éle­tének örökös szökésben leélt terrorista korszakát. „Az emberek azt hiszik, hogy a .brigádista’ élete csu­pa erőszak, rejtély és ka­egész tőkés világot behálóz­ta katonai támaszpontjaival. Az amerikai hadsereg min­den negyedik katonáját — több mint félmillió emberét — külföldön állomásoztatja. Ezenkívül állandóan a Csen­des-, az Atlanti- és az In­diai-óceánon repülőgép­anyahajókkal megerősített öt csapásmérő flottacsoport cirkál. Ezek a hadihajó-köte­lékek ott vannak Kuba és Nicaragua partjainak köze­lében, a Földközi-tengeren Líbia és Libanon területi vi­zein, a Perzsa (Arab)-öböl szomszédságában, a Távol- Keleten, repülőgépekkel alig fél órányi távolságra a Szov­jetunió szibériai körzeteitől. A régebbi és az újonnan keletkező válsággócokban mindenütt ott vannak az amerikai légi- és haditenge­részeti egységek, sőt éppen jelenlétükkel, és fokozódó aktivitásukkal magyarázha­tó a robbanásveszélyes hely­zetek kialakulása. A figyel­mesebb szemlélőnek valószí­nűleg feltűnhetett az is, hogy a válságövezetek nagy­jából egybeesnek az Egye­sült Államok világméretű felvonulásának fő irányai­val, és az egyesített operatív parancsnokságok földrajzi elhelyezkedésével. Ez nyilván nem a véletlen műve, hiszen ezekben a tér­ségekben vannak az USA létfontosságúnak kikiáltott nyersanyagforrásai. így a helyi konfliktusokról aligha lehetne azt állítani, hogy spontán módon robbannak ki, sőt, ellenkezőleg: tudato­san előidézett eseményekről van szó, amelyek a Föld mind nagyobb felületére ter­jednek ki, s egymással is kölcsönhatásban állnak, ahogyan erről Reagan elnök land" -c- írja Peci könyvé­ben, amely jelenleg a siker­lista harmadik helyén áll. „Az ilyen pillanatok igen rit­kák. A többi nem egyéb gon­doknál, mert ,az ügy’ ritkán szórakoztat vagy ritkán se­gít kibékülni barátnőddel . . . ha ugyan van barátnőd". Az olasz kormány statisz­tikái szerint a vörös brigá­dok közel 100 terrorakciót hajtottak végre 1974 és 1980 között, ezekben 55 személy vesztette életét. Legnevezete­sebbek: Aldo Moro volt mi­niszterelnök 1978-ban történt elrablása és meggyilkolása, illetve Dozier amerikai tá­bornok 1981-ben történt el­rablása. Azóta újabb akciók tucatjai fűződnek e szervezet nevéhez, igaz egyre csök­kenő számban. Pecit a vörös brigádok ha­lálra „ítélté”, mert 1980-ban bekövetkezett „átállása” után egy egész sor terrorista le­a libanoni és a közép-ameri­kai események kapcsán be­szélt. Az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy Wa­shington a katonai erőszak alkalmazását — ahol csak lehet — megkísérli nemzet­közivé tenni, belevonja ak­cióiba csatlósait és szövetsé­geseit. így például Libanon­ban Nagy-Britanniát, Fran­ciaországot és Olaszországot, Közép-Amerikában pedig Guatemalát, Salvadort, Hon- durast, Dominikát. Ez azzal a veszéllyel fe­nyeget, hogy a Reagan-kor- mányzat mind több államot sodor bele katonai kalandor­vállalkozásaiba, s megnövek­szik a lokális háborúk ki- szélesedésnek és kiszámítha­tatlanságának kockázata. A Közel-Keleten, ahol a Pen­tagon egyik szóvivője szerint a több nemzetiségű haderők­ben helyet foglaló amerikai katonák száma rövid idő alatt a tízezret is elérheti, miközben soha nem tapasz­talt méretű flottafelvonu­lásnak vagyunk tanúi, Wa­shington felelőtlensége nem­csak közvetlen amerikai— Szíriái konfrontációhoz, ha­nem közvetett módon szov­jet—amerikai szembenállás­hoz is vezethet. A közép­amerikai fejlemények — részben szándékosság, rész­ben a véletlenek összeját­szása folytán — egy Kuba körüli igen veszedelmes krí­zisbe torkollhatnak. A vi­lágon, s magában az Egye­sült Államokban is mind többen ismerik fel a Rea- gan-kormány politikájának veszélyeit, mind többen eme­lik fel szavukat a kalandor, az emberiség létét kockázta­tó magatartás ellen. Serfőző László alezredes tartóztatásához nyújtott se­gítséget a rendőrségnek. Több mint két évet töltött egy szuperbiztos börtönben, majd kegyelmet kapott, és most rendőrségi őrizetben él. Öccsét. Roberót a többi ban­datag 1981-ben elrabolta, majd agyonlőtte, amikor Pat- rizio nem volt hajlandó sza­badon bocsátása fejében el­hallgatni. „Az. ember bánatot és lel­ki ismeretfurdalást érez az általa osztogatott halálokért, ám sem átpártolás, sem bűn­bánat nem hoz feledést. Ez az életed végéig elkísér ... olyan, mintha a lelkiismere­tedet térdkalácson lőtték volna." A kép, ami e lágy­szívű egykori terrorista el­beszéléséből saját személyé­ről és az egész szervezetről kikerekedik, enyhén szólva újszerű az újságolvasó pol­gár számára — talán ez a könyv sikerének titka. A vízmelegítő — elég, ha cgyszer-egyszcr letörlik a portól Napkollektoros juhásztanya Csehszlovákiában Egy olasz terrorista hétköznapjai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents