Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-22 / 275. szám
1983. november 22., kedd London királya Békéscsabán Szegediek vendégjátéka a színházban Az idős Dumas megírta, Jean-Paul Sartre átírta a darabot, melynek a 150 éve, 1833-ban örök színpadra költözött, legendás angol Shakespeare-színész, Edmund Kean a hőse. Nem is tudom, lehet-e mondani, hogy „átírta”, hiszen a Monte Christo grófjának híres szerzője csak annyiban áll tőlünk messzebb, amennyiben térben és időben is, és a Sartre-változat annyiban közelebb, amennyiben térben és időben is világosabbá, érthetőbbé, kontúrozot- tabbá, és egyben bonyolultabbá teszi Kean arcát, jellemét, az „udvari bolond” emberi nagyságát és színészi szolgaságát. Ez a kettő együtt — nyilván — szakadék-mélységű konfliktusokat rejt, melynek partjain megállni szinte lehetetlen. Edmund Kean sem áll meg, Kean is eldörgi a színpad színpadáról híres rögtönzését Othello szerepében a léha uracsokról, és azokról, akik dolgoznak, és akiknek ezért tisztelet járna. Sartre-ot a "játék és a valóság határai,, a szerepjátszás és az élet kibékíthetetlen (?) - ellentéte izgatta, amikor közelebb hozta Dumas darabját a XX. század emberéhez, akiben kis és nagy történelmi példák, átélt és közvetve átélt események fogalmazzák meg a kérdést a kiszolgáltatottság és a gonoszság párhuzamairól. Ragyogó szerep ez a Kean! Nagy színházi alkalom a London királya avagy Kean, a színész, és nem kis merészség bemutatására vállalkozni. Nem kis szakmai merészség, hogy pontosabbak legyünk. A szegediek, Sándor János vezérletével, Kean, a színész szerepében Király Levente Borbáth Otíliával Fotó: Fazekas László vállalkoztak erre a merészségre, és önmagában már ez is tiszteletre méltó. Szó sincs azonban arról, hogy a szándék egyenlő volna a sikerrel. illetve, hogy (miként az a rég letűnt időkben divat és kötelező szokás volt) a szándékot az értékelés első számú kritériumává emelnénk. Azt hiszem, sokak véleménye megegyezik abban, hogy Sartre némi gúnnyal, ugyanakkor bizonyos borzongással vegyes félelemmel szemléli, azt a társadalmi alapállást, ami a XIX. század elejének Angliáját is jellemezte, miszerint „az ember a rangjánál kezdődik és nem értékeinél”. Hányféle változatban élte túl a gőg a legkülönbözőbb korokat, és talált táptalajra újabb korokban?! így aztán a Sartre-átírás nemcsak közelebb hozta Keant (térben és időben), hanem példának emeli az életét, önpusztító viaskodásait színész-királyságával, az úri felsőbbrendűséggel és szerelmeivel. Persze, alkalmanként, számos áttételen keresztül, de ez az írói üzenet ott rezeg csillapítatlanul a gesztusokban. a hangsúlyokban, a helyzetek borotvaélén, és Kean — mi több — pózaiban is. Abban, hogy „az ember játszik, mert szereti az igazságot, és játszik, mert gyűlöli az igazságot.” Mindebből tökéletesen kitetszik, hogy az előadás sikere Edmund Kean alakítóján múlik. A színészen, aki a legendás színész megformálására, életre keltésére vállalkozik. Ha ez a vállalkozás maradéktalan, a gépezet beindul. lía kevéssé sikeres a találkozás, döccenők fékezik a lendületet; ha sehogyan sem jön össze a szerep és a színész, akkor nemcsak Sartre, hanem Dumas is eltávozik a színpadról. Király Levente volt a szegediek előadásában Edmund Kean. s ha alkatilag nem is, színészmesterségben mindenképpen megfelelt a követelményeknek. Partnerei közül elsősorban a szépen beszélő és vonzó Dobos Katalin (Anna Damby), és a vendégként szereplő, dekoratív, a legfinomabb .árnyalatokra is ügyelő Borbáth Ottília (Ele; na) emelkedik ki a mezőnyből. ahol azért ott van még. és a színpadi helyzetekbe elegánsan illeszkedik Szirmai Péter walesi hercege, szívbéli melegséggel Mentes József súgója, Salamon. Többen azonban negatív értelmű klassziskülönbséggel küzdenek feladataikkal, és ez nem tesz jót az együttes játékának, a rendező által következetesen végigvitt játékstílusnak sem. Varga Mátyás díszleteiben talán az örökös bordó-piros zavar, ez még akkor is sok. ha így volt olcsóbb. Ek Erzsébet ruhái .megint gyönyörűek, a békéscsabai Mária főhadnagy ruhatervei után ezeket is látva félreérthetetlen, hogy a fiatal tervező nagyon érzi és érti a színpadi jelmez legfontosabb titkát, nevezetesen azt, hogy a jelmez nemcsak külsőség, a jelmez jellemez, tehát tartalmakat hordoz. Ennyit London királyának békéscsabai vendégszerepléséről, a végén a taps megérdemelten hívta függöny elé a szereplőket.- Sass Ervin Színjátszó fesztivál Mezöberónyben Változatos, a művészeti ág valamennyi műfaját megmutatni kívánó bemutatósorozatnak lehetnek azok részesei, akik november 26-án és 27-én részt vesznek az amatőr színjátszó együttesek idei Békés megyei fesztiválján a mezőberényi művelődési központban. Legalábbis ezt lehet ígérni a díszes meghívóban szereplő neves és kezdő amatőr csoportok neveit olvasván. Most tizennégy színpad lép a közönség, valamint a minősítésre is felhatalmazott zsűri elé, amelynek elnöke Bácskai Mihály, a szentesi gimnázium igazgatója lesz. A színjátszó napokat szombaton délelőtt 9 órakor dr. Szemenyei Sándor, az MSZMP békéscsabai városi bizottságának titkára nyitja meg. Ezt követően lépnek színpadra a békéscsabai, a csorvási, a körösladányi, a köröstarcsai, a mezőberényi, az örménykúti, a szabadkí- gyósi, a szarvasi, a szeghalmi, a telekgerendási, valamint a vendég szentesi amatőr színjátszók: iskolások és dolgozó fiatalok. A találkozón arra is lehetőség nyílik, hogy a csoportok vezetői szakmai beszélgetéseken vitassák meg az amatőr művészeti mozgalom gondjait, feladatait. A fesztivál vasárnap délután, a 3 órakor kezdődő eredményhirdetéssel ér véget. Tizenöt évvel ezelőtt nyitották meg Zalaegerszegen a népi építészet első szabadtéri múzeumát, a Göcseji Falumúzeumot. A tájegység népének építészetét, életkörülményeit bemutató gyűjtemény 22 községből került jelenlegi helyére, a Zala-folyó holtágához, ahol eredetileg csak a vízimalom állt. A másfél évtized alatt 750 ezer érdeklődő kereste fel a zalaegerszegi skanzent. A képen: A vízimalom (MTI-fotó: Arany Gábor felvétele — KS) KÉPERNYŐ Bámulom a televízió műsorszerkesztőit, miként tudnak összehozni tökéletesen unalmas napokat, és miként olyat, mint az elmúlt keddi volt, amikor az egyesen is, a kettesen is jobbnál jobb filmek, tudósítások, beszélgetések, magazinok között válogathattunk. Kezdődött a kora este az egyesen a Sanzonpódium-mal. Ezt csak a felétől láttam, de végig kellett néznem-hallgatnom. Minden a helyén volt ebben a műsorban, melyet valamikor áprilisban vettek fel a Pesti Vigadóban. A sanzonok után komolyabbra fordították a szót, és szülőkhöz, gyerekekhez intézett figyelmeztetéssel feltették a kérdést: Mi legyek? A felnőttek rögtön tudták, hogy általános iskolát most végző gyermekeinkről van sző, arról, hogy milyen életpályát válasszanak? Nagy előkészület jellemezte az élő adást, a tévé, a rádió és a hírlapok jó előre beharangozták: lehet kérdezni, telefonálni, és levelet írni, mindenki választ, tanácsot kap. Annyit már régóta tudunk a pályaválasztásról, hogy a gondjai évente újratermelődnek, hiszen évente termelődnek újra a végzősök is, akik az élet egyik legnagyobb problémáját készülnek megoldani: ki mi legyen? A régi történetek úgy kezdődtek, hogy a gyerek először tűzoltó vagy mozdonyvezető akar lenni, aztán kéményseprő, majd amikor „kiábrándul” ezekből a szakmákból, elhatározza. hogy fogorvos lesz. Mert mégiscsak jobb, ha ő húz fogat, és nem az övét húzzák . .. Félre azonban a tréfával, a televízió Mi legyek? című keddi huszonöt perce — sajnos — nem a sikerült műsorok számát növeli. Elmondom azt is, hogy miért. Először is igencsak sematikus volt (már a műsor szerkezete is)', és ami sematikus, az hamar átcsap az érdektelenségbe. Amikor az indító riportfilmet forgatták, és a gyerekek „bedobtak” egy-két „meredekebb” (és abszolút tájékozatlanságra valló) dolgot, még reménykedtem, hogy majd a műsorvezető és a szakemberek! Nem volt ilyen „majd”. Előre és kínosan begyakorolt forgatókönyv szerint pergették az „élő”-adást, melynek élő-varázsát bizony nem éreztem. Elmondtak közben sok mindent, igazságokat arról, hogy „pályaismeret” és „pályaérettség”, még konkrét tanácsokat is a már előzőleg beérkezett telefonokra: de újat. azt 'nem mondtak. Hát, ez így sikerült! Bizonyára folytatása is lesz, hiszen ott volt a cím alatt a jel, hogy I. Talán a II.-ra megrázzák magukat, akiknek kell, és kitalálnak valamit, hogy jobban segítsék a felnőtt. életre készülő fiatalokat. Égetően fontos lenne. — És mit keresett akkor, a harmincas-negyvenes években egy labdarúgó, akinek nemzetközi, nagy híre volt? — kérdezte Vitray Tamás az egykori, legendás középcsatártól, dr. Sárosi Györgytől, aki 35 éve kivándorolt Olaszországba, most is Genovában él, és a közelmúltban itthon járt. Magyarországon. Szóval, mit keresett? Annyit, mondta, hogy rendesen meg- ■élt, persze, ellátta napi munkáját is (jogtanácsos volt a BESZKÁRT-nál), reggel 8-tól délután kettőig. Ha túrákra utazott, elengedték, és — ha úgy adódott — a hétközi meccsekre is. így rúgott 633 gólt, és lett háromszor tnagyar gólkirály. Igaz: a nyert meccs után az akkori Fradiban is járt a prémium. És mire vitte pályafutása végére? — makacskodott tovább a riporter, a személytelenné változó, mégis csupa személyiség Vitray. A válasz: volt egy családi házam, egy kis gyümölcsös és autó. Nem sokra vitte, mondaná egy mai focista, akinek lehet, hogy a híre soha nem lesz a Sárosiéhoz fogható, de számára az a természetes, hogy nem érti, miért nem ment ki dr. Sárosi György Brazíliába, Uruguayba, Spanyolországba, vagy Olaszországba, ha hívták? És olyan átigazolási pénzt kínáltak neki, amelyből: „megvehettem volna az Oktogon (November 7, tér) bármelyik palotáját” — mondta mosolyogva a képernyőn, minden hivalkodás nélkül. És miért nem ment ki? „Mert a Ferencvárost semmiért nem hagytam volna el.” A tévé sportmúzeumában zajlott a beszélgetés Vitray és Sárosi között. Beszélgettek a mai és a régi edzésmódszerekről, a klubhűségről, az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elvről, melyet Sárosi mint edző is keményen betartatott. Aki játékos nem így gondolta, azt „kitettem a csapatból”. Daliás idők, gondolhatta a mai drukker, és felsóhajtva figyelte tovább, miként varázsolt Vitray megint olyan közvetlen, jó hangulatot a képernyőre, amihez talán csak ő ért egyedül, ö, aki még azt is megteheti, hogy „kiszól” a képből a stábnak: jól mondom, hogy mi az a „taktikai fault”? Hogy jól mondja-e? Pontosan tudja, hogy jól. De így igazibb, így azt érzi a néző, hogy nem néznek el felette. Különös játék ez. És ha jól csinálják: nagyon szép. S. E. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: „Aranyláz” a biológiában. 8.57: A kegyencnő. (opera) 9.37: Találkozás a Hang-villában. 10.05: MR 10—14. 10.35: A magyar népdal hete. 11.16: Respighi: Régi olasz táncok. 11.39: Kedves Michele. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: A Sipsirica. (rádiójáték) 14.40: Élő világirodalom. 15.05: Kórusainkat ajánljuk. 15.28: Nyitnikék. 16.00: Bánatpénz, avagy az adósság ára. (rádiójáték) 16.44: Operaáriák. 17.05: Felvételek tegnap és ma. 17.45: A Szabó család. 19.15: Zenekari muzsika. 19.46: Aranyláz a biológiában. VIII. 20.16: A magyar népdal hete. 20.52: A literátor. (színmű) 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Franck: Prelüd, korái és fúga. 22.50: Hétköznapok kutatói. 23.00: Zenekari muzsika. 0.10: Madrigálok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Juhász Frigyes műveiből. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.35: Melódiákoktól. 13.30: Zongoramuzsika. 14.00: Operaslágerek. 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvről — könyvért. 15.30: örökzöld dallamok. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Kamasz-panasz. 18.35: A magyar népdal hete. 19.05: Dzsesszfelvételekből. 19.15: Tigrisugrás. (regény) XV 4. 19.35: Csak fiataloknak! 20.45: Joplin-müvek. 20.59: Nosztalgiahullám. 22.00: Játéktörténeti sorozat, ív. 23.20: Nótacsokor. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Filmzene. 9.42: Vonósnégyesek. 11.05: Zenés játékokból. 11.40: Tájak zenéje. 13.07: Kamarazene. 14.08: Magyar Irodalmi Arckép- csarnok. III. 14.28: Vivaldid Tizenkét concerto. 16.15: Kamarázene-verseny. III 1. 16.34: Zongoramuzsika. 16.53: Labirintus. 17.10: A magyar népdal hete. 17.30: Külpolitikai arcképcsarnok. 17.50: Vendéglátás — külföldről nézve. 18.00: Dalok. 19.05: 20. századi magyar politikusok. 2. 19.40: Zaide. (daljáték) Közben: 20.30 : Egy vers, több fordítás. 20.53: A hangverseny-közvetítés folytatása. 21.40: Scarlatti-szonáták. 22.03: Magyar zeneszerzők. 22.30: Dzsesszhangversenyekből. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Müsorsismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. A Sirokkó együttes játszik. 17.15: Szobrász a Hirös városban. Portré Pálfy Gusztávról. 17.35: A bugaci népdalkor műsorából. 17.45: Hazai holmi. Körmendi Lajos jegyzete. 17.50: Pár perc dzsessz. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Bonnié Tyler énekel. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és müsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: fizika. 8.35: Osztályfőnöki óra. 9.05: Deltácska. 10.40: Aphrodité másik szigete, (rövidfilm, ism.) 15.00: Iskolatévc: magyar irodalom. 15.50: Orosz nyelvgyakorlás. 16.00: Hasznos tárgyak. 16.25: Innováció az iskolában, (riportfilm) 16.55: Laba. (film) 17.15: A Calder cirkusz. 17.35: A zöld erdő meséi. (rajzfilmsorozat) XIII 11. 18.10: Kisfilm. 18.35: A szegedi körzeti' stúdió műsora. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Elátkozottak városa, (filmsorozat) VII'4. 20.50: A nevem: Kovács Tivadar. 21.00: Stúdió ’83. 22.05: Felkínálom — népgazdasági hasznosításra. 22.45: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Szóljatok. 20.40: A Stray Cats a rockpalotában. 21.10: Tv-híradó 2. 21.35: Szerepcserék, (film) BUKAREST 16.15: Fiatalok klubja. 16.40: Diákfórum 17.20: A mezőgazdaságban dolgozóknak. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Energetikai kérdésekről. 20.35: Nemzetközi tv-hírek. 21.05: Hazai körkép. 21.20: Román színházi est: ,,A nagy útkereszteződés”. Ion Popa színműve. 21.45: Stop egy percre! 22.00: Előadóművészek. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: Gyermekotthonok és iskolák a népfelszabadító háborúban. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Japán — a felkelő nap országa. 17.30: Érdekes utazás. 17.40: Hírek. 17.45: Mit tudnak á gyerekek a szülőföldről. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Zene fiataloknak. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.45: Lottósorsolás. 20.00: Együtt — belpolitikai adás. 20.55: Isten veled, (játékfilm) 22.15: Tv-napló. II. MŰSOR 17.15: Művelődési adás. 18.15: Nyitott könyv. 18.45: Tv-napló. 19.00: Száva (tudományos sorozat) 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Tamburazene. 20.50: Jugoszlávia Népi Felszabadítása Antifasiszta Tanácsa — dokumentumadás. 21.35: Zágrábi körkép. SZÍNHÁZ 15 órakor Békéscsabán: MARIA FŐHADNAGY 635. sz. SZMKI ea. 19.30 órakor Békéscsabán: CYRANO („temetés”) Bérletszüneti ea. 1983. november 23-án, szerdán 19 órakor Békéscsabán: TRAVIATA (a debreceni Csokonai Színház előadása) 16.30 órakor Hódmezővásárhelyen: IRGALMAS HAZUGSÁG 19.30 órakor Hódmezővásárhelyen: IRGALMAS HAZUGSÁG MOZI Békési Básfya, 4 és 6-kor: Röpke éjszaka, 8-kor: A 3. számú űrbázis. Békéscsabai Szabadság: Mennyei seregek. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Ne sápadj!, fél 8-kor: Az ifjúság édes madara. Gyulai Erkel: A birodalom visszavág. Gyulai Petőfi, 3 és 5-kor: Egy szoknya, egy nadrág, 7-kor: Konvoj. Orosházi Partizán, fél 4-kor: ^Csillaghullás, fél 6 és fél 8-kor: A biztosan ölő Sárkány Lady.
