Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

1983. november 19., szombat NAGYVILÁG fl Szovjetunió és az eurorakéták Ahogy múlik az ősz, úgy közeledik az 572 amerikai közép-hatótávolságú nukleá­ris rakéta nyugat-európai telepítése. Bárki azt mondhatja, hogy e kérdést még nem lehet véglegesen eldöntöttnek tekinteni, mivel minden a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti genfi tárgyalásoktól függ. Ez valóban így van, ám a genfi megbeszé­lések gyakorlatilag zsákutcába jutottak. Mi ennek az oka? Nyugaton sokan „az oroszok engedékenységének hiányáról” beszélnek. De miben kellene Moszkvának engednie? Beleegyezését kellene adnia a rakéták tele­pítéséhez? Figyelmen kívül kellene hagynia a NATO angliai és franciaországi atomfegy­vereit, annak ellenére, hogy azokkal az észak-atlanti szövetség vezetői számolnak? A Szovjetunió soha nem megy bele egy­oldalú engedményekbe, mivel ez közvet­lenül kárt okozna a Varsói Szerződés orszá­gai biztonságának. A Szovjetunió nem kö­vetel egyoldalú engedményeket az Egyesült Államoktól, de következetesen védelmezi a nukeláris és hagyományos fegyverek egyen­lő szintjének koncepcióját. Ezért a szovjet SS—20-as rakéták csupán az európai NA- TO-országok hasonló fegyvereinek az ellen­súlyát jelentik. Mi történik az esetben, ha az európai atomegyensúly megbomlik? Mit tesz Moszk­va, ha Amerikából a kontinens nyugati ré­szére olyan új atomtöltetű rakétákat szállí­tanak, amelyek képesek a Szovjetunió te­rületén levő objektumok megsemmisítésé­re? A szovjet vezetők a legmagasabb szinten, higgadt formában több alkalommal figyel­meztették a NATO-országok vezetőit, hogy reagálni fognak az új rakéták európai el­helyezésére. Jurij Andropov, az SZKP fő­titkára, államfő leszögezte: . Meg fog­juk találni a módját, hogyan feleljünk az. amerikaiak tetteire, mind közvetlenül az USA területével, mind Európával kapcso­latban ... Válaszintézkedéseink mindenféle szempontból teljes mértékben igazolhatók lesznek, beleértve a legmagasabb erkölcsi normákat is.” Dmitrij Usztyinov szovjet honvédelmi miniszter véleménye szerint megengedhetetlen, hogy a növekvő katonai fenyegetés körülményei közepette a szocia­lista országok népeinek békés építőmunká­ját kockáztassuk. A miniszter kijelentette: „Intézkedéseket kell tennünk, és válaszol­nunk kell a növekvő nukleáris fenyegetés­re. Méghozzá úgy, hogy a potenciális ag- resszoron, az ellenünk indítandó agresz- szió szándékán az önfenntartás ösztöne ke­rekedjen felül.” Milyenek lehetnek azok az intézkedések, amelyekről a szovjet vezetők beszélnek? Mindenkelőtt olyan válaszakciók, amelyek katonai fenyegetést jelentenek az USA és azon országok ellen, amelyeknek a terüle­tén amerikai rakétákat telepítenek, ugyan­olyan fenyegetést, amilyet az USA igyek­szik létrehozni a Szovjetunióval és szövet­ségeseivel szemben. A Szovjetunióban úgy vélik, hogy az új rakéták megjelenése Nyu- gat-Európában nagymértékben bonyolítja a helyzetet, és világos, hogy a telepítéssel a jelenlegi genfi rakétatárgyalások alapja megszűnik. Moszkva mindezekre a következmények­re már többször figyelmeztette azokat, akik fokozzák a fegyverkezési versenyt, hangsú­lyozva, hogy a katonai fölény kivívása ve­szedelmes illúzió, hogy meg kell állapodni az atomfegyverek korlátozásában és fel­számolásában, az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján. Ez a biztos kiút azokból a feszültségekből, veszélyekből, amelyek kontinensünk légkörét immár hosszú ideje mérgezik. Vlagyimir Katyin (APN—KS) Milyenek az amerikai Személyesen élte át Grenada amerikai megszállásának első napjait Arnaldo Hutchinson, a Prensa Latina ku­bai hírügynökség munkatársa, aki tudósítóként három évet töltött a szigetországban. Hazatérése után elmondotta, hogy a megszálló ameri­kaiak kétszer tartóztatták le, többször vetették alá ki­hallgatásnak, feldúlták lakását és tudósítói irodáját. il népszerű Zastava Harminc évvel ezelőtt kez­dődött meg Jugoszláviában a gépkocsigyártás a kragu- jevaci Zastava Művekben. A nagyüzemben méltóképpen ünnepeltek: ez év eddigi szakaszában pontosan az év­forduló napján gyártották a legtöbb gépkocsit, szám sze­rint 851 -et.. Á nagyüzemben az utóbbi harminc évben két és fél millió járművet gyártottak. Ebből a legtöbb a személy­autó volt: 1 millió 866 ezer a gyár alapprogramjában és további 413 ezer 700 a ki­egészítő programban. A személygépkocsik kö­zött a népszerű Zastava vezet, amelyet — Fiat-licenc alapján — 28 éve gyártanak. Ez idő alatt 855 ezer 400 készült a kedvelt kocsikból. A második helyen a Zasta­va 101-es áll. Jóllehet csak 1971 óta gyártják, már 730 ezer került le a futószala­gokról. v Az évi termelés 1979-ben volt a legmagasabb, s ugyancsak ebben az évben volt a legnagyobb a napi termelés. Ekkor egy nap alatt — 1979. március 9-én — 1082 autót bocsátottak ki az üzemből. Az exporttermelés 1965- ben kezdődött. Eddig csak­nem 257 ezer kragujevaci autót adtak el külföldön. — Október 28-án, három nappal a partraszállás után, hajnalban arra ébredtem, hogy lakásom ajtaján dö­römbölnek. Az ajtót kinyit­va, fegyverekkel nézhettem szemközt — nyolc tengerész- gyalogos szegezte rám élesre töltött puskáját.. Házkutatás — közölte lakonikusan a csoport vezetője, mire a ka­tonák betódultak a lakásba. Fenekestől felforgattak min­dent, de persze semmiféle fegyvert, lőszert, rádióadót vagy ehhez hasonlót nem ta­láltak, csupán írógépeket, új­ságokat, magnetofonokat, fényképezőgépeket és az új­ságírói munkához szükséges egyéb kellékeket. A kihallgatás a megszál­lók által létesített egyik ide­iglenes fogolytáborban tör­tént, a főváros Qeens Park nevű peremkerületében. Az amerikai tisztek végül is jobbnak látták, ha szabadon engednek, mindenesetre ki­kötötték, hogy lakásomról nem távozhatok engedélyük nélkül. Be kell vallani, hogy az amerikai haditengerészek hajnali rajtaütése nagy be­nyomást tett rám. A kato­nák hajviselete, az egyenru­hák formája, a hipermodern fegyverek viselőinek bizo­nyos „földön kívüli jelleget” kölcsönöznek, a külső meg­jelenés a „szuperlények” képzelt magatartását utá­nozza. Mindez nem véletlen: az ellenségben a tehetetlen­ség és az alárendeltség ér­zését kell kelteni. A tudósító szerint, miután több tapasztalatot szerzett a katonákkal, félelem helyett inkább megvetést érzett irántuk. Arra a következte­tésre jutott, hogy az ameri­kai tengerészgyalogosok na­gyon is agyaglábon járó „szuperlegények”. Az őt ki­hallgató katonák rendkívül leegyszerűsített, mondhatni primitív világképpel ren­delkeztek: minden, ami amerikai, az jó, sőt „szuper­jó”, s mindenki, akinek nem tetszik az amerikai életfor­ma, az kommunista, terro­rista, a demokrácia ellensé­ge, akit agyon kell lőni, ki kell irtani. A tudósítót elővezető ame­rikai katonák, mikor meg­tudták, hogy kubai, sőt ku­bai újságíró, a szitkok özö­nét zúdították rá és hazájá­ra. A szidalmazások lénye­ge: a tudósító hazájával együtt „kommunista gyil­kos”, a kubaiak el akarták foglalni a szigetet, hogy azt „kommunista gyarmattá” változtassák. Arnaldo Hutchinson a kubai nagykövetségen tar­tózkodott azokban a napok­ban, amikor a misszió épü­letét tengerészgyalogosok tartották ostromzár alatt. Lehetősége nyílt arra, hogy elbeszélgessen a nagykövet­séget körülvevő amerikai katonákkal. Az a benyomá­sa támadt, hogy a fiatal ka­tonák a polgári életben a társadalom peremén voltak, a munka és a képzés lehe­tősége nélkül. A hadsereg számukra az anyagi bizton­ságot jelenti, úgy érzik, tar­toznak valahová, méghozzá olyan testülethez, amely gondoskodik róluk. Az át­lagos tengerészgyalogos fel­tételes reflexekre kondicio­nált „halálgép". Gondolko­katonák? dás nélkül végrehajtja fel­jebbvalójának parancsait, legyenek azok mégoly kép­telenek is. Az egyik őrmester mesélte neki, hogy 19 éves korában vonult be a haditengerészet­hez és most 38 éves. 40 éves korára visszavonulhat — a zsold ötven százaléká­val. A zsoldon kívül, mint különleges alakulat tagja rendkívüli juttatásban része­sül, az ejtőernyős ugrásokért havonta 100 dollár jár. Visz- szavonulása után ingyenes egészségügyi szolgáltatásban részesül élete végéig, állás­hoz juttatják, s tanulhat, ha akar. A nagykövetséget körülve­vő katonák elkerekedő sze­mekkel figyelték, hogy az ostromzár első napján ho­gyan sorakoztak fel az ud­varon a kubaiak — nők, gyermekek, idősek és férfi­ak. Szembe nézve a rájuk szegeződő fegyverekkel, lel­kesedéssel énekelték a kubai himnuszt. Ez így folytatódott az ostromzár egész időszaka alatt. A kubai jelenség — mon­dotta a tudósító — a meg­szálló amerikai katonák szá­mára valami felfoghatatlan és zavarba ejtő dolog. (Nem ijedtek meg ugyanis a „szu­perlényektől”, sőt a Point Salines-i repülőtéren dolgo­zó szakemberek szembeszáll­tak a számban és tűzerőben nagy fölényben levő támadó ellenséggel és az utolsó töl­tényig védekeztek. „A kubai szakemberek az amerikai tengerészgyalogo­sok rögeszméjévé váltak. Rettegve beszélnek arról, hogy padlásokon, fák tete­jén „kubai mesterlövészek” várják a katonákat, s hogy a hegyekben „kubai pa­rancsnokok” oktatják a ge­rillákat. S történik mindez most, amikor Grenada szi­getéről három diplomata ki­vételével már elszállították az ott dolgozó utolsó kubaia­kat is . . .”. Kozmikus béke vagy íírhadviselés (Fotó: Der Spiegel — KS) tetési kiadásokat. Larry Presler köztársaságpárti sze­nátor ezzel szemben kiszá­mította, hogy a várható költségkihatás legkevesebb 300 milliárd dollárra rúgna, vagyis messze felülmúlná a jelenlegi évi teljes katonai előirányzatokat. A nyugat­német Der Spiegel aligha­nem a dolog lényegére ta­pintott a következő megjegy­zésével : a Pentagonban a kozmikus háborúval kapcso­latban kiagyalt fantasztikus elképzelések „csupán a ha­diipar nagyfőnökeinek kö­rében váltanak ki osztatlan elismerést, mert hiszen leg­alább 500 milliárd dolláros üzlet kilátásait csillantják meg előttük ...” így hát nem nehéz rájön­ni, valójában kiknek az ér­dekeit képviseli az elnöki posztra magát újra jelöltet­ni kívánó Ronald Reagan, amikor felelőtlenül a csilla­gok háborújával kacérkodik. Serfőző László alezredes mondani a műhold-megsem­misítő eszközök telepítésé­ről mindaddig, amíg más államok — elsősorban az Egyesült Államok — nem tesznek ilyen veszélyes lé­pést. Miért annyira időszerű ez a témakör? Miért szorgal­mazza oly kitartóan a Szov­jetunió — és nemcsak a Szovjetunió! —' a kozmikus térség békés jellegének meg­őrzését? AMERIKAI TERVEK Ennek a magyarázata, hogy a Reagan-kormányzat — az előző adminisztrációk által vállalt minden kötött­ségtől, főleg az 1972-ben aláírt SALT—1-ben foglalt megkötésektől szabadulni akarván — a legközelebbi öt évben „teljesen kifejlesz­tett és operatív célokra fel­használható” űrfegyverrend­szerek pályára állítását ter­vezi. A szervezeti kereteket máris kialakították: Colora­do Springsben 1982. szep­tember 1-től megkezdte mű­ködését a kozmikus katonai tevékenységet irányító „vi­lágűr-parancsnokság”, majd ez év elejétől az úgynevezett katonai világűr-technológiai központ. Gyors ütemben igyekez­nek megteremteni a kozmi­kus hadviselés haditechni­kai feltételeit, nyíltan azt a célt követve, hogy a Szov­jetunióval szembeni egyol­dalú fölényt kiharcolva, itt lenn a Földön és a világűr­ben egyaránt megbontsák a hadászati egyensúlyt, és ez­zel — mint Washingtonban latolgatják — biztosítsák ma­guknak a szocialista orszá­gok elleni első csapás képes­ségét. A Space Shuttle-lel, az űrrepülőgéppel eddig végzett és a jövőben sor­ra kerülő kísérleti repü­léseket jórészt ennek a tö­rekvésnek a szolgálatába ál­lították, illetve állítják. Kozmikus támadás egy űrállomás ellen — fantáziarajz Ugyanígy az olyan rakéta- és lézerfegyverek kifejlesz­tését, amelyekkel a poten­ciális ellenfél bármilyen föl­di és űrbéli célpontjai meg- semmisíthetők lennének: Caspar Weinberger hadügy­miniszter úgy véli, az F—15- ös vadászgépek fedélzetéről 25—30 ezer méter magas­ságban indítható kétlépcsős rakéták alkalmasak lehet­nek az ellenség mesterséges holdjainak kikapcsolására, a nagy teljesítményű lézerek pedig interkontinentális ballisztikus rakétáinak ár­talmatlanná tételére, köz­vetlenül a start után. E rendszerek szolgálatba állí­tását az évtized végére te­szi. Tehát körülbelül arra az időpontra, amikorra az amerikai hadászati támadó erők korszerűsítési prog­ramja befejeződik. Ez az összehangolás és ütemezés felettébb szembetűnő, s két­ségtelenül arra vall, hogy az Egyesült Államok felső vezetése a ’80-as évek vé­gére, a ’90-es évek elejére szeretné kivívni a minden- oldalú katonai fölényt. ÖTSZÁZMILLIÁRDOS ÜZLET Más kérdés: képes-e az Egyesült Államok realizálni nagyravágyó elképzeléseit? Ebben igen sok mértékadó amerikai szakértő is kétel­kedik, mondván, hogy a Szovjetunió eddig még min­dig és minden területen megszüntette átmeneti hát­rányát. A Reagan-féle terv­nek különben elég szép számmal akadnak bírálói, akik tisztán tudományos-' technikai nézőpontból a be­látható jövőben kivihetőnek tartják ugyan egyes kozmi­kus fegyverek megalkotását, de felhívják a figyelmet e program anyagi-pénzügyi korlátáira. A nemrég el­hunyt futurológus, Hermann Kahn például 200 milliárd dollárra becsülte a gyártási költségeket és évi 50 'milli- árdra a fenntar.tási-üzemel­A Nemzetközi Űrhajózási Szövetség nemrégi budapesti kongresszusán a hazai és a külföldi szaktekintélyek ál­lást foglaltak amellett, hogy a világűr legyen a békés ku­tatás és együttműködés, az egész emberiség javát szol­gáló közös erőfeszítések színtere, ne pedig a fegy­verkezési verseny kiterjesz­tésének újabb arénája. Ugyanez az alapgondolat jutott kifejezésre az ENSZ- közgyűlés mostani üléssza­kán előterjesztett szovjet egyezménytervezetben. A Szovjetunió és más szocialis­ta országok kezdeményezé­sére egyébként az elmúlt több mint másfél évtized­ben számos megállapodás, intézkedés született a koz­moszbeli katonai tevékeny­ség korlátozására. Ezek azonban az előre nem látha­tó ugrásszerű tudományos­technikai fejlődés miatt nem zártak el minden csatornát a világűr militarizálása előtt. SZOVJET * KEZDEMÉNYEZÉS A jelenlegi szovjet indít­vány már számot vet ezzel és így fpgalmazza meg a ti­lalmat: egyetlen állam se folyamodjon erőszakhoz sem a világűrben, sem pedig a világűrből más országok el­len. Indítványozta: a szer­ződő felek vállaljanak köl­csönös kötelezettséget arra, hogy nem fejlesztenek ki és nem állomásoztatnak olyan fegyvereket, fegyverrendsze­reket a világűrben, ame­lyekkel kozmikus, légi és földi objektumok megsem­misíthetek. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, államfő még az egyezménytervezet elő­terjesztése előtt Moszkvá­ban amerikaiak egy csoport­jának kijelentette: a Szov­jetunió kész egyoldalúan le­Az F—15-ös vadászgépek egyike

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents