Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-17 / 271. szám

1983. november 17., csütörtök

o

Birkás Imre születésének 75. évfordulóján szülővárosában, ^Orosházán megemlékezést tartottak tegnap délelőtt a forradalmár építőmunkás szobránál. Ez alkalomból a Birkás Imre nevét viselő 612. számú szakmunkásképző intézet igazgatója, Antali Gábor mondott beszédet. Ezután koszorút helyezett el a szobornál Nagy Jenő, az MSZMP megyei bizottságának titkára és Szikszai Ferenc, a HNF megyei bizottságának titkára (képünkön), valamint dr. Gonda József, az orosházi városi pártbizottság első titkára, Varga Sándor, a HNF helyi bizottságának titkára és Mokcsay József, a szakmunkásképző intézet párttitkára

Fotó: Kovács Erzsébet

Bontják a romos tanyákat

Folyamatosan felszámolják az elhagyott romos tanyákat, helyüket mezőgazdasági művelésbe vonják; számottevő területet nyernek vissza így a növénytermesztésnek. A MÉM adatai szerint egy év alatt 2300 tanyát bontottak le, ötödével többet, mint egy évvel korábban.

A tanyák felszámolása évek óta tart. Viszonylag fájdalommentes beavatkozásról van szó, hiszen a kiszemelt épületek nagy részét már lakóik elhagyták, másik részük pedig olyan állapotban van, hogy a felújítás nem fizetné ki magát. Ezeket a régi mezőgazdasági mini központokat időközben a legtöbb helyen már körülvették a nagyüzemi táblák, szomszédjukban korszerű gépekkel dolgoznak a növénytermesztők vagy a kertészek. A régi épületrész és a hozzá tartozó udvar, s

a többnyire elhanyagolt útrendszer egyenesen akadályozza a munkát. így több szempontból is értelme van a tanyák felszámolásának.

A program végrehajtását a földvédelmi alapból, központilag is támogatják. A rendelkezésre álló összegek egy részét a felszabadított területek rendezésére, ismételt művelésbe vonására költik. A MÉM adatai szerint bár jól haladnak a munkával, még mindig több mint 3000 elhagyott romos épület vagy épületrész vár lebontásra. A legtöbb az Alföldön, összesen csaknem 2800. Itt ugyanis a tájjellegnél fogva a tanyás művelésnek nagyobb hagyományai vannak, még ma is látható jelekkel, emlékekkel. Mindenekelőtt Bács-Kiskun megyében, ahol az ilyen apró települések száma meghaladja az ezret. De emellett több mint 350 épület vár a dózerekre Békésben, 300- nál több Csongrádban és csaknem 300 Pest megyében. A vizsgálat szerint az épületek az esetek döntő többségében már lakatlanok, illetve életveszélyessé váltak.

A program több helyen befejeződött. Hevesben például az 1982 nyarán még lebontásra váró 38 tanyának már nyoma sincs, Komáromban is mindössze egyetlen épület várt erre a sorsra — ami időközben beteljesedett. Veszprém megyében szintén felszámolták az - elhagyott, romos tanyákat.

A szakemberek szerint a szanálási program a következőkben várhatóan némileg lassul. A még meglevő épületek egy része távol esik a mezőgazdasági nagyüzemektől, és így a gyors beavatkozást a területmentés nem indokolja.

Miről ír a Kertészet és Szőlészet?

A kistermelőknek a legtöbb gondot talán a szőlő okozza. Nem véletlen tehát, hogy a Kertészet és Szőlészet most megjelent 46. számának középpontjában is a szőlő áll.

A szőlővidékek, szőlőfajták című informatív cikk Magyarország különböző vidékeinek adottságai szerint a legmegfelelőbb fajták kiválasztásához nyújt segítséget. Hidegre fordult az idő, s a szőlőtermesztés biztonságának egyik veszélyeztetője a fagy. Ezért — tanácsolja a lap — a hagyományos alacsony művelésű szőlőkben sürgőssé vált a fedés, de gondoskodni kell a magas művelésű és a lugasszőlők fagyvédelméről is. A szőlő golyvásodása az utóbbi két évtizedben egyes vidékeken olyan súlyos károkat okozott, hogy több hektáros táblákat kellett viszonylag fiatal korban felszámolni; a betegség lefolyását és a védekezés lehetőségeit ismerteti a lap. A szőlőn kívül egyebek között a kerti pihenő építéséről, ^ a fóliasátrak őszi-téli szellőztetéséről, a rózsa kórokozóiról, a kertészeti kisgépbeszerzésről, a kínai csodafenyőről, a házi zöldségtárolásról és a fűrészpor komposztálásáról olvasható cikk a lapban.

Az elmúlt hét végén a Gyulai Húskombinátban levágták az 570 ezredik sertést, és ezzel teljesítették az idei évre kitűzött tervet. Az év hátralevő idejében a munkások áldozat- vállalásával — szabad szombatokon is dolgoznak — még 100 ezer sertést vágnak le .Totó: Béla Ottó

Brigádok

Eredményes

ruhagyttjtési

akció

— Békés megye lakossága újólag bizonyította segíteni akarását — állapította meg Öz Ferenc, a Vöröskereszt Békés megyei titkára a tegnap délelőtt megtartott végrehajtó bizottsági ülésen. Október 3-tól 13-ig rendezték meg a ruhagyűjtési akciót Mozambik és Angola számára. A tervekben az szerepelt, hogy 10-10 tonna férfi, női és gyermek ruhaneműt gyűjtenek össze hazánkban a Vöröskereszt Nemzetközi Liga felhívására. Békés megyében három város: Békéscsaba, Orosháza és Gyula Vöröskeresztszervezetei vállalkoztak a gyűjtés szervezésére, ám az egész megyére kiterjedt az akció.

Békés megyéből harminc juta (30—40 kilogrammos) bélelt zsákokban való összegyűjtését tervezték, ehelyett olyan nagy mennyiség gyűlt össze, hogy ez idő alatt még harminc zsáknyit szállítottak el. Végül is Magyar- ország a Vöröskereszt Nemzetközi Ligájának felhívására 10-10 tonna helyett. 20- 20 tonnányival járult hozzá a két ország megsegítéséhez. A terven felül összegyűlt mennyiséget további nemzetközi segélycsomagok ösz- szeállítására, és hazai gyermekintézmények, nagycsaládok szociális segélyezésére szánja a társadalmi szervezet. A ruhagyűjtési akció tíz napja alatt 7444-en 72

ezer 998 ruhaneműt, tisztán, kimosottan, alig használt állapotban adtak át jó szívvel a nehéz sorsú emberek megsegítésére.

—sz. j.—

ATOMKI-pályázat

középiskolásoknak

A korábbi évekhez hasonlóan a debreceni fizikus napok alkalmából az MTA Atommag Kutató Intézete pályázatot hirdet középiskolások számára a következő témákban:

1. „Fizikai módszerek a

természeti erőforrások,

nyersanyagok kutatásában”. (A pályamunkáktól a téma tanulmányszerú kidolgozását várjuk 10—15 gépelt oldal terjedelemben.)

2. „Fizikai kísérletek elektronikai eszközök felhasználásával”. (A pályamunkák elvégzett kísérletekről és azok eredményéről számoljanak be, részletesen ismertetve a pályázó által készített, 111. felhasznált elektronikus eszközöket is.)

3. „Számítógépek felhasználása fizikai kísérletekben.” (A pályamunkák fizikai kísérletekben vagy azok eredményeinek kiértékelésében felhasznált, a pályázó által készített számítógépes programokat ismertessenek, a kísérlet céljának, körülményeinek és eredményeinek leírásával együtt.)

Pályadíjak: kategóriánként: 1 első díj 2000 Ft, 1 második díj 1500 Ft, 1 harmadik díj 1000 Ft összegben.

A legkiemelkedőbb pályamunka az ATOMKI 3000 Ft-os Hatvani Díját kapja.

Beküldési határidő: 1984. január 10. A pályamunkákat az ATOMKI titkárságára kérjük beküldeni (4001 Debrecen, Pf. 51.). Eredmény- hirdetés: 1984. februárjának utolsó hetében.

I

destova tíz esztendeje, hogy munkám során szélesebb körben találkoztam a szocialista brigádokkal. Talán szerencsés ember vagyok, mert annak előtte magam is brigádban dolgoztam, részese voltam az örömöknek és a kudarcoknak, a nagy nekibuzdulásodnak, a megtorpanásnak. Az élmények azonban mindennél erősebbek, kitörölhetetlenül beleivódnak az emlékezetbe, a tudatunkba. Bármit ráfoghatnak a brigádmozgalomra, de egy biztos: közösségteremtő erejüket senki sem vitathatja el. Most, a mából visszatekintve értem meg igazán e közösségek embert formáló és próbáló hatását. Jártam műhelyekben, irodákban, üzletekben, építkezéseken, sütödében, szántóföldeken. Hallgattam öntőt, ácsot és eladót, szót váltottam pékkel, árkot ásó segédmunkással, szövőnővel, gyümölcsfát ültető asszonyokkal, adminisztrátorral. Ök kezdeményezték elsőként a kommunista szombatokat, a gyermekintézmények, az öregek, az elesettek segítését. Kezük nyomán épültek portalanított utak, óvodák, iskolák, egészségügyi intézmények. Sajnos, a nagy igyekezetben hibák is becsúsztak. Egyesek csupán a számok bűvöletében próbálták a brigádok teljesítményét értékelni. Hiába, íróasztalnál születik a formalizmus, a bürokrácia. A brigádok becsületére legyen mondva: felvették a kesztyűt és harcolnak ezek ellen.

Egyszer egy brigádvezető félrevont és keményen megbírált, mondván: a szocialista brigádokkal némelyek úgy példálóznak, mintha bronzba öntött szobrok lennének. A valóság ennél sokkal összetettebb. Köznapibb és emberibb. Igazat kellett adnom neki. Ugyanis sokszor tényleg hajlamosak vagyunk a jó szándékra hivatkozva patetikusan fogalmazni. A baj ott kezdődik, amikor akarva-akaratlanul eltérünk a valóságtól, és ezzel annak az ügynek ártunk, amelyet éppen a magasba szeretnénk emelni. Mert kik alkotják a brigádokat? Párttagok, pár- tonkívüliek és bizony akadnak közöttük vallásos emberek is. A mozgalom tehát nincs elszigetelve. Magában hordozza társadalmunk

eredményeit, gondjait és ellentmondásait. Ennélfogva nincs két egyforma közösség. Közös vonásuk azonban mindenképpen van. Mégpedig az igazi tenniakarás, a kezdeményezés, a munkáért és egymásért érzett felelősség. Tudják: ha gyenge minőségű gép, alkatrész, szerszám kerül ki a kezük alól, önmagukat, mindannyiunkat csapják be és a becsületükön is folt esik. Ki merem mondani: a brigádtagok

nagy része értelemmel és érzelemmel kötődik a gyárhoz, az üzemhez, a vállalathoz. Jobban becsülik egymást, természetesnek veszik, hogy egymáson, a gondokkal küszködőkön segítsenek. Óriási szikra, húzóerő ez, amely felbecsülhetetlen társadalmi értékeket teremt. Csak nem mindig használjuk ki a lehetőségeket.

A szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán hangzott el, hogy azokat az értékeket, amelyeket a szocialista brigádok és a mun- kaverseny-mozgalom hordoznak, eddig és a jövőben sem lesz képes helyettesíteni semmilyen vállalkozói alapon kezdeményezett munka, bármennyire hasznos is. A véleményeken, javaslatokon lehet vitatkozni, azon már kevésbé, hogy amikor előrehaladásunk egyre fontosabb tényezője az ember, akkor nem mondhatunk le a szocialista brigádok tudat- formáló, példamutató szerepéről. A társadalom és a gazdaság mai feladatai miatt elengedhetetlen, hogy a munkaversenyt és a brigádmozgalmat szembesítsük napjaink követelményeivel.

A közelmúltban a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának ülésén részletesen elemezték a hozzájuk tartozó kommunális és ipari vállalatok brigádmozgalmát. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a régi módon, a megszokottság egyhangúan zakatoló vágányán ma már nem lehet biztonságosan haladni. A legtöbb vállalatnál, üzemben rádöbbentek erre és a legfőbb törekvések a takarékos gazdálkodásban, a határidők lerövidítésében, a minőség javításában, új gyártmányok kifejlesztésében, a változó piaci igényekhez való gyors alkalmazkodásban öltenek testet. Az elhatározást tettek követték. Jó példa erre, hogy az Ingatlankezelő Vállalatnál erősödött az 1974- ben meghonosodott önkormányzati brigádrendszer. A Tüzeléstechnikai Vállalatnál javult a munkafegyelem, a munkaidőt jobban kihasználják, kevesebb üzemi baleset fordult elő. A megyei vízműnél nőtt a járművek kihasználtsága és fél év alatt megtakarítottak csaknem 10 ezer liter üzemanyagot. A kazángyártóknál a technológiai fegyelem megszilárdításával jobb termékeket gyártanak. Orosházán, a faipari vállalatnál bevezették a „Selejtet ne adj tovább!” mozgalmat. így jelentősen csökkent a másodosztályú termékek aránya. A Békés megyei Patyolat Vállalatnál ugyancsak sikerült a szolgáltatások színvonalát emelni.

Mindezeket képtelenség megvalósítani új szemlélet, más magatartási normák nélkül, amely viszont több önállóságot, nyitottságot, nagyobb teret igényel. A brigád nem más, mint keret a kezdeményezés, a lelemény, az ötlet felszabadítására. Nem arra a vadhajtásra gondolok, amikor a gazdasági vezetők visszaélnek a brigádok igyekezetével, a munkaszervezési hibákat elkendőzve szinte rendszeresen a kommunista műszakok megszervezésével próbálják a mulasztásukat helyrehozni. A hármas jelszó lényegét még sokan nem értik. Különösen a szocialista módon élni kívánalom marad pusztába kiáltott szó. Hajlamosak vagyunk arra, hogy statisztikák, papírhalmazok alapján döntsük el: melyik a jó brigád, ki a hasznos brigádtag. Ismét az életből veszem a példát. Sohase felejtem azt a többszörösen kitüntetett brigádot, amelynek tagjai kiálltak egy idő óta részegeskedő társukért. Tudták ugyanis, hogy az egyébként arany kezű esztergályos nem véletlenül, csupán garázdaságból néz a pohár fenekére, nagyon is megvolt tettének a szomorú családi háttere. Egyszerű lett volna ezt az embert kilökni a közösségből az újabb elismerés reményében. A kellemetlenebb, de becsületesebb megoldást választották és megfogták a fiatalember kezét. Mert tisztában voltak vele: könnyű lenne kiválogatni az üzem legkiválóbb munkásait. Ehelyett azt mondták: ilyenek vagyunk, nem mondunk le az emberek neveléséről, meggyőzéséről, amely türelemmel jár, de hosszú távon mindenképpen megtérül.

E

zekben a hetekben zajlanak a szocialista brigádok vállalati tanácskozásai. Ezeken a fórumokon sok minden szóba kerül. A májusi kongresszus óta elkezdődött megújulási folyamatról, a brigádmozgalom irányításáról, az értékelési módszerekről és az erkölcsi-anyagi elismerésről, az üzemi demokráciáról beszélnek. Időszerű az önvizsgálat, az újabb tapasztalatcsere a gazdálkodásról, az életformáról, az erkölcsről. Annak vizsgálata: miként kellene mindezt még jobban csinálni?

Seres Sándor