Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-16 / 270. szám
e 1983. november 16-, szerda Számítógép az iskolában Szakember is kell a géphez A számítógép ma már hazánkban sem számít újdonságnak, egy statisztika szerint az iparvállalatok csaknem felében valamilyen módon használják. A hangsúly itt a valamilyen szón van, ez jelzi ugyanis, hogy gyakran rosszul, nem eléggé hatékonyan bánnak ezzel az értékes eszközzel. Hiányoznak sokhelyütt azok a szakemberek, akik tudnák, milyen feladatokat és hogyan lehetne számítógéppel elvégeztetni. JÖVŐRE VÉGEZNEK Szomorú, de igaz: Magyarországon már nagyon sok vállalati vezető csalódott a számítógépekben. Amikor nem kis pénzért megvásárolták, jónéhány helyen szinte csodát vártak tőle, de a csoda elmaradt. Kiderült, hogy a számítógép sokkal nagyobb fegyelmet, pontosságot, szervezettséget követel, mint a hagyományos feldolgozás és csak akkor ad használható adatokat, ha megfelelő programmal dolgozik. Jó programot viszont nehéz szerezni, egyrészt mert sokba kerül, másrészt mert egy külső, programírással foglalkozó cég ritkán ismeri egy vállalat belső életét úgy, mint aki ott dolgozik. A következtetés tehát magától érthetődő: minél több számítástechnikához értő szakemberre van szüksége a vállalatoknak, olyanokra, akik tanácsaikkal segíteni tudják a felső vezetést, részt vesznek a szervezésben, programozásban. Kiderült az is, hogy nem kell ehhez feltétlenül egyetemi, főiskolai végzettség. Sok esetben elég lenne a középszintű képzés, de olyan szakember, aki az érettségi mellé számítástechnikából is kapott bizonyítványt ma még nincs. Jövőre viszont már lesz. ekkor végez a békéscsabai Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközép- iskola számítástechnikai ágazatán az első osztály, ők első munkahelyükön már régi ismerősként üdvözlik a számítógépet, tudják mit várhatnak tőle, milyen feladatok megoldására célszerű alkalmazni. De miközben örülünk, hogy végre folyik a középszintű képzés, felmerül egy kérdés: nem késtünk még el vele? TELJESÜLTEK A FELTÉTELEK Kérdésemet feltettem Pillér Sándornak, a szakközépiskola igazgatójának is. — Az biztos, hogy jobb lett volna, ha régebben hozzá tudunk kezdeni a számítástechnikai képzéshez, tettünk is ezért lépéseket, de személyi és anyagi feltételek hiányában nem ment a dolog. Tudomásul kell venni, hogy számítástechnikát nem lehet számítógép nélkül oktatni és reménytelen vállalkozás akkor is, ha hiányoznak a jól felkészült oktatók. — válaszolta. A feltételek néhány éve teljesültek, ekkor iskoláztatták be az első számítástechnikai osztályt. Az érdeklődés óriási volt, magasra lehetett emelni a mércét. Akinek 4,6 alatt volt a tanulmányi átlaga, az hiába is próbálkozott. Ebben az osztályban emelt szinten tanulják a matematikát, sokat foglalkoznak a programnyelvek alapját adó angollal és nem hiányzik a tanrendből a gyakorlati képzés sem. Az iskolának minden igényt kielégítő számítás- technikai laboratóriuma van. Nyolc kijelzőképernyő előtt egyszerre tizenhat tanuló dolgozhat a számítógéppel. Maga a gép az iskolától néhány száz méterre található, a SZÜV nagykapacitású R— 35-öse. A közvetlen összeköttetés segítségével úgy dolgozhatnak a gyerekek a számítógéppel, mintha ott ülnének a gépteremben. Ezt a jól felszerelt laboratóriumot avattak fel Pál Dénárd akadémikus, a Tudományos Akadémia főtitkára. A november 11-i avatóünnepség tulajdonképpen csak jelképes volt: a diákok már a próbaüzemelés alatt is használták az eszközöket. FELNŐTTEK IS TANULHATNAK Anélkül, hogy a szakmai részletekbe túlságosan belemerülnénk, érdemes foglalkozni azzal is, hogy mit tud a rendszer. Nos képes arra, hogy a kezelők párbeszédes Egyszerre nyolc terminálon dolgoznak a diákok Fotó: Fazekas László módon társalogjanak a számítógéppel, így lehetővé válik a gazdaságos és korszerű programfejlesztés, táv- mondat-feldolgozás. Az egész kiépítés alapja, hogy a SZÜV megvásárolta a világszerte rendkívül elterjedt GUTS-programfejlesztő- rendszert, melyet a götebor- gi egyetemen dolgoztak ki. Ezt a programcsomagot 1981- ben honosították, azóta lehetséges ilyen formában üzemeltetni a berendezéseket. A szakközépiskola diákjai így a hazánkban ma legkorszerűbbnek számító rendszereken tanulnak, és megismerik az országban legelterjedtebb, nagyszámítógépes ESZR-gépcsaládot. A képzés azonban kiterjed a személyi számítógépek megismerésére és alkalmazására is. Napjainkban Magyarországon is egyre több szervezet vásárolja meg ezeket a viszonylag olcsó eszközöket, de ezek képességeit is csak akkor lehet kihasználni, ha hozzáértők kezelik. Jelenleg az iskola egy ABC—80 mikroszámítógéppel rendelkezik, az év folyamán még hét darab magyar gyártmányú, iskola-számítógéppel bővül a géppark. Tervezik, hogy vásárolnak egy Commodore mikroszámítógépet is, mivel jelenleg ez a legelterjedtebb személyi számítógép hazánkban. Gondol az iskola azokra is, akik már kinőttek a diákkorból. Januártól felnőttek részére esti számítógépes tanfolyamokat szerveznek, így kívánják segíteni, hogy ne csak korszerű gépek, hanem azokhoz értő felkészült szakemberek is legyenek. Lónyai László különböznek, magukon hordozva azokat a sajátosságokat, amelyek között létrejöttek, amelyek között fejlődnek. A nemzeti sajátosságok egy részének magyarázatát a gazdasági tényezők adják. Ezek között igen fontos szerepet játszik az a gazdasági fejlettségi szint, amelyek között az adott országok a szocialista társadalmi forradalmat végbeviszik. A magasabb fejlettség gyorsabb szocialista fejlődést tesz lehetővé egyáltalában is, és ebből adódik, hogy az egyes szocialista országok a szocialista fejlődés különböző szintjein állanak. Ez ma is így van, nemcsak akkor volt fejlettségbeni eltérés közöttük, amikor a szocializmus útjára léptek. A gazdasági fejlettségben meglevő különbözőségek kiegyenlítődése mint tendencia jelen van. de a különbségek ennek ellenére tartósan megmaradnak. A gazdaságban levő szintkülönbségek más és más életmód lehetőségeit nyújtják. Ezek a különbségek megjelennek a munkakörülményekben csakúgy, mint a fogyasztásban, mások és mások az élet anyagi feltételei, amelyek meghatározzák az életmód egésze alakulását is. Miközben tehát minden egyes szocialista országban a szocialista társadalmi gazdasági viszonyok alapján a szocialista életmód a meghatározó és kiteljesedő életmódtípus a gazdasági fejlettség különbözőségei miatt — a szocialista életmód is a fejlettség eltérő szintjein valósul meg. A nemzeti sajátosságok adódnak a természeti, földrajzi különbözőségekből is. A természeti kincsekben való gazdagság vagy szegénység, a kedvező vagy kedvezőtlen mezőgazdasági termelési feltételek nemcsak a szocialista életmód fejlettségi szintjét formálják gazdasági tényezők, hanem az életmód egész szerkezeti rendszerét is módosítják. Szükségszerűen alakul másként az életvitel a hideg, illetve a meleg éghajlati körülmények között, hogy csak ezt a példát említsük. Az anyagi-gazdasági különbözőségek között kell számításba venni az egyes szocialista országok nemzetközi gazdasági kapcsolatait is. Míg a szocialista országok közötti kapcsolatok a kiegyensúlyozott fejlődést segítik, addig a tőkés világ- rendszer országaival fennálló, és szükségszerűen fennálló gazdasági kapcsolatok nemcsak kedvezően hatnak az ilyen kapcsolatokkal rendelkező szocialista országokra, hanem a kedvezőtlen jelenségek is begyűrűznek, és többé-kevésbé hatással vannak az életmód alakulására is. A tőkés gazdaság periodikus jellege kihat nemcsak a vele kapcsolatban levő termelési egységek munkájára, hanem a szociálpolitikai rendszeren, a fogyasztáson keresztül érinti a társadalom egésze életmódjának alakulását. Minél nagyobb és szélesebb körű ez a kapcsolat- rendszer, a szocialista életmód formálása során, annál tudatosabban számítani kell nemcsak a pozitív hatásaira, hanem a negatív hatásaira is. Annál is inkább, mert a gazdaságban ennek következtében sajátosan megjelenő folyamatok a tudatban is lecsapódnak, megjelennek. Ez nem a tőkés országok életmódjának, a polgári életmódnak a negatív hatása a szocialista életmód alakulására. Ezzel a tényezővel a különböző szocialista országok másként és másként kell, hogy számoljanak. A nemzeti sajátosságokat szokták úgy is értelmezni, leszűkítve a sajátosságok körét, mint az adott nemzet fejlődése során kialakult szokások, hagyományok rendszerét, a nemzet tagjai kapcsolatainak, együttélésének az adott nemzetre jellemző formáit. Ezen nemzeti sajátosságok között kiemelkedő szerepe van a nemzet nyelvének, amelyen az adott nemzet tagjai kölcsönösen megértik egymást, amely nyelven a társadalom szerveződése végbemegy. Bár a nyelvi eszközök változásában is megfigyelhető egy internacionali- zálódási folyamat, a nyelvi sajátosságok az egyik legjellemzőbb jegyei maradnak a nemzetnek. A nemzeti együttélés kialakítja azt a szokás- és hagyományrendszert, amely sajátos módon szervezi, irányítja a nemzet tagjainak együttélését, írja elő a különböző, rendszeresen ismétlődő események alkalmával kívánatos magatartási formákat, tevékenységi módokat. Ezek körébe tartoznak a családi élet kiemelkedő fontosságú eseményei, a gyermekek születése, a házasság, a temetkezés, vagya termelő munka ünnepei az állattenyésztés, a növényterII legnagyobb „falat” Melioráció a vetéstervben Az orosházi Üj Élet Tsz irodájában beszélgetünk Szlovák Györggyel, a növénytermesztési főágazat vezetőjével, Bánki H. Dezső meliorációs ágazatvezetővel és Borgulya Mihállyal, a Szarvasi Állami Tangazdaság meliorációs főmérnökségének vezetőjével. A téma: hol tartanak a szarvasi szakemberek a szövetkezet földjeinek rendbe hozásával? * * * Bánki H. Dezső az előzményekkel kezdi. — A szövetkezet hat és fél ezer hektárjának egészét érinti a melioráció. Fele általában belvizes, harminc százaléka szikes vagy szikesedő. Ezért határozott úgy a vezetés, hogy végrehajtja a komplex meliorációra jellemző műveleteket: a táblá- sítást, útépítést, vízelvezetést felszíni csatornákkal és alagcsövekkel, valamint a kémiai javítást. A belvíz miatt 196?—?? között ötvenmillió forintot veszítettünk, az egész komplex melioráció ugyanennyibe kerül. A szövetkezet 1977-ben saját kivitelezésben látott a munkához, dolgozott földjeiken az orosházi vízgazdálkodási társulat és még néhány vállalat. A generálkivitelezői munkát 1979-ben vette át a szarvasi főmérnökség. A partneri kapcsolatról kérdem Bánki H. Dezsőt. — Kimondottan jó a kapcsolatunk. A SZÁT-osok nagy gépkapacitással rendelkeznek, nem aprózzák el a munkát. És ez nagyon fontos, hiszen a területen nekünk és nekik is termelni kell; ez csak úgy mehet, ha igazodunk egymáshoz. Mi ezért a vetésterv készítésekor figyelembe vesszük, mikor számíthatunk a meliorációsokra, ők pedig pontosan jönnek. Ha így marad az idő, november végére befejezik azt a két és fél ezer hektárt, ami a legnagyobb falat az egész meliorációban. — Én is úgy látom, hogy jó a viszonyunk — helyesel Borgulya Mihály. — Igaz, egy kicsit késtünk a közelmúltban, de ha ilyen ütemben dolgozunk, időben a mesztés neves napjai, a nemzeti együttélés, a nemzet történelmi jelentőségű eseményei emlékére rendezett ünnepségek csakúgy, mint a társadalom egyes tagjainak egymáshoz való viszonyát szabályozó erkölcsi szabályok. Másként és másként alakul a kapcsolat nemzetenként a különböző gene- I rációk között, a nemek kő- I zött, annak ellenére, hogy I minden szocialista nemzet | alkotmányosan is garantálja a társadalom tagjainak teljes egyenjogúságát. A szocialista nemzetek nemzetközi kapcsolatainak fejlődése eredményeként, a nemzetközi kapcsolatainak I személyes kapcsolatokon ke- I resztül megvalósuló szélese- I dése következtében, a közös | szocialista jellemvonások el- | mélyülése alapján a nemzeti I sajátosságok, mint a különb- I ségek megnyilvánulási fór- I mái, fokozatosan szűnnek, I egy részük pedig internacio- I nalizálódik, arról nem is I szólva, hogy a szocialista or- 1 szágok közösségében mind 8 jobban erősödnek az új. | minden szocialista országra jellemző hagyományok, mint | a május elseje, a nők napja | ünnepségei. Így is megjelenik az a tendencia, miszerint a nemzeti keretekben, a nemzeti sajátosságok közepette végbemenő szocialista társadalmi fejlődésben egyre erősebb a közös jellemző vonások csoportja, és bár eltér a nemzeti sajátosságokon az egyes nemzetekben megjelenő szocialista életmód formája, de a fejlődés következtében a szocialista jelleg erősödik. Dr. Bereczki Elemér (Vége) végére érünk a vállalásunknak. Szlovák György a gazdász szemével látja a dolgokat: — Ennek a kétezer-ötszáz hektárnak a rendbe hozásakor 22 hektár termőföldet nyerünk a felszámolt utak, tanyák révén, és ez nagy dolog! * * * Kicsit elbeszélgetünk még az aszály sújtotta Űj Élet Tsz sorsáról. A kiesések miatti pénzhiány majdnem zavart okozott a meliorációban. Szerencsére a megyei bankosok méltányolták a szövetkezet helyzetét, megadták a hiányzó hárommilliós hitelt. Ha nem így történik, a tsz-nek le kellett volna mondania a SZÁT munkáját, a SZÁT-nak a megrendelt alagcsöveket... Ez az, amit röviden begyűrűzésnek hívnak a pénzügyek világában. Biztos, hogy a szövetkezet és a meliorációs szakemberek nem ülnének ilyen nagy egyetértésben egymás mellett. Viszont az is, hogy kevesebb búzát adna jövőre a szövetkezet a népgazdaságnak. Ha minden jól megy és újra sikerül egy kis hitelt kapniuk, jövőre teljesen rendbe hozzák az orosházi Üj Élet Tsz földjeit. Igaz, hogy addig egy év hátra van, de a szövetkezet szakemberei máris értékelték és folyamatosan értékelik a meliorációs munkák hatékonyságát, megtérülését. A kukoricatermelés harminc százalékkal nőtt, a legelő fűhozama 150 százalékkal, a búza 5—10 százalék pluszt mutat. Azaz: mutatott az előző évben, hiszen az idei, rendkívüli időjárás miatt nem lehet összehasonlítási alap. Pedig mentették a menthetőt... De kár most már ezen töprengeni, a meliorációt úgy kell tekinteni az Üj Élet Tsz-nél is, mint a termelési biztonság egyik jelentős tényezőjét, amely nagy segítségére lehet a közös gazdaságnak, hogy kiheverje az aszályos évet. * * * A meliorációs főmérnökség egyik gépcsoportvezetője, Diószegi Gyula fogad a szövetkezet 156 hektárostábláján. Szerencsére ragyogó idő van — mondja —, tartani tudják az ígért iramot. A földön látszik, hogy szinte légszáraz, nedvességnek nyoma sincs benne. Sárga csőtekercsek jelzik, hol fektetik a káros talajvizeket elvezető dréneket. Az óriási Hoes-Gigant gép mellett találjuk Bérezi József gépkezelőt. Éppen most fejezte be az ebédet, szívesen szán ránk néhány percet. — Az biztos, hogy nem könnyű munka, estére elzsibbad a fejem a zúgástól és a rázástól. Hogy miért nem hordom a fülvédőt? Bérezi József Mert ha rajtam van, nem hallom meg, hogy valami baj van a géppel. Mert a gép hangja sokat elárul a hozzáértőnek, s ha a kis bajnál nem állok meg, még nagyobb hiba keletkezik benne. Bérezi József kilenc éve éli a meliorációsok nomád életét. Egy hónapja jött haza a Nyírségből, de azóta újabb négy helyen járt. Pedig Dévaványán ott a felépített, berendezett ház, a felesége és a két ötéves iker fia. Lassan már meg sem ismernek a fiaim — teszi hozzá. — Miért nem megy közelebb Dévaványához? — A pénz miatt. Feleany- nyit se keresnék például a tsz-ben, mint itt. És azt bizony nem bírná elviselni a család. Megszoktunk egy bizonyos életszínvonalat, nehezen adnánk lejjebb. Való igaz, jól keresnek, akik vállalják a munkával járó lakókocsizást, a vándorlást ide-oda. De vajon, ennyi elég a munkahelyen maradáshoz? — Tulajdonképpen érdekes is, amit csinálok — nyugtat meg a fiatalember —, no nem ez a monoton csöfektetés, akadnak egészen speciális feladataink is, amit valóságos bravúr megcsinálni. A teljesítménybérezés nem nagyon engedi a hosszas beszélgetéseket. Bérezi József felül a gépre és róni kezdi a sorokat. Egy fiatalember. Tusjak Mihály gyalogol mellette, igazgatja a járatba a sárga műanyag csövet. Két segédmunkás, Lestyán Pál és Tusjak János lapáttal a kezében munkához lát. a cső csatornába nyúló végére csurgatót tesznek, a csatlakozásukat befedik földdel. Lestyán Mihály sorsa érdekes. Szarvason volt magánfuvarozó, de a lovat kiszorította a technika, a gépi szállítás. Beadta az ipart, három éve jött a SZÁT-hoz. — Innen is megyek három év múlva nyugdíjba. Nehéz, persze, hogy nehéz a munkánk. De mondjon nekem egy olyat, amelyik nem az! És mindenütt meg kell dolgozni a pénzért, ez az igazság! M. Szabó Zsuzsa A gép és kiszolgálói Fotó: Fazekas László
