Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-02 / 259. szám

1983. november 2., szerda Szomszédolás Ah VMM SZOLNOK MEGYEI A MEGYEI PAUTBaomSAq B A MMYE TUWÜCS ÍAfJA A KÖZMŰVELŐDÉS HELYZETE és fejlesztésé­nek feladatai címmel bo- csájtott ki közleményt ok­tóber 28-i üléséről i az MSZMP Szolnok megyei bi­zottsága. Ebből idézünk: „A közművelődés — fel­tételeinek korlátozottsága, azok szakmai színvonala miatt — nem tudott min­denben jól alkalmazkodni a gazdasági-társadalmi válto­zásokhoz. Az utóbbi évek­ben szerény mértékű volt a fejlődés. Jelentősek marad­tak a különbségek a tárgyi feltételekben, a munka színvonalában. Az utóbbi időszak nehezebb gazdasági körülményei — közvetve vagy közvetlenül — a köz- művelődésre is hatnak. A művelődés iránti igény szélesedett, a tudás lebecsü­lését tükröző nézetekkel, jelenségekkel kevésbé talál­kozni, de a közművelődés­nek az életmódot befolyá­soló szerepe még nem kel­lően tudatosul.” HOGYAN SZÓL A CIN- TANYÉR? — Sz. Tamás Ti­bor a műszaki középvezetők helyzetét vette bonckés alá. „Kvalifikált szakmunkás­nak számítottam, jól keres­tem, a cserével öt-hatszáz forinttal csökkent a fizeté­sem, rögtön rájöttem: sok­kal könnyebb dolgozni, mint dolgoztatni. S addig csak ön­magamért voltam felelős, most 70-en tartoznak hoz­zám” — mondja egyik ri­portalanya. „Kinek-kinek munkája alapján kellene részesülni a forintban kifejezett elisme­résből. Ha a középvezető nem kap kellő megbecsülést — tekintélye csorbát szen­ved. Érthető tehát, hogy so­kan nem vállalják a kieme­lést, mondván: bosszankod­jon más az emberekkel. A pénz kicsi, a felelősség meg annál nagyobb” — így vé­lekedik a másik. Kellenek a középvezetők — szögezi le az újságíró. „Ami bizonyos: közvetlen irányítók nélkül a vezetés elképzelhetetlen, a jelen kö­vetelménye pedig az, hogy mindenkinek a lehető leg­jobbat kell létrehoznia eb­ben az országban. Aki pe­dig ezt szem előtt tartva munkálkodik — kapjon ér­te méltó elismerést.” GYORSFÉNYKÉP. A Ma­gyarországi Románok De­mokratikus Szövetsége két hét múlva, november köze­pén tartja hatodik kong­resszusát Gyulán. A hazai román nemzetiségűek leg­magasabb fórumát az elő­írtak szerint küldöttválasz­tó gyűlések előzték meg. A bedőiek döntése négy sze­mélyre esett, köztük Szilá­gyi Lászlónéra, a helyi ro­mán anyanyelvű általános iskola igazgatójára. Felszó­lalásával a küldöttgyűlésen is felhívta magára a figyel­met. Elsősorban a román nyelv oktatásának helyzeté­ről mondta el véleményét. Bár még nagyon fiatal, de a Bedőn töltött több mint 25 év alapján átfogóan látja a helybeli románok helyzetét. — Szüleim is itt születtek, akárcsak én. Általános is­kolába Bedőn jártam, majd a gyulai Nicolae Balcescu Gimnáziumban érettségiz­tem. iskola és a gyulai gimnázi­um oktatása között? — Itt a gyerekek csak a román nyelvet és irodalmat tanulják anyanyelvükön, va­lamint más tantárgyak fon­tosabb szakkifejezéseit sajá­títják el románul. Gyulán minden tantárgyból romá­nul érettségiznek. IFJÚ PEDAGÓGUSOK. A kívülállók szemében úgy látszik: alig változott a hely­zete, most is iskolába jár nap mint nap, füzeteket, könyveket cipel, nyári vaká­ciója van. A különbség csupán annyi, nem őt ta­nítják, hanem ő oktat. A katedra másik oldalán áll ... Kiss Ildikó idén végzett a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főisko­la magyar—történelem sza­kán, most Debrecenben, a Bocskai István Általános Is­kolában tanít szeptembertől. Tudom, hogy kicsi gyer­mekkora óta tudatosan ké­szül a pedagógus pályára. Sohasem ingadozott, ha tö­rik, ha szakad, tanárnő lesz! — Lehet, hogy elhamar­kodott, amit most mondok: nem is bántam meg, nagyon szeretem a gyerekeket, ér­telmét látom a munkámnak. Csak a fegyelmezés!... nja ihuuim dtmuhd ^ téogywt UmMi ~HIRLAP MÉRNÖK-KÖZGAZDASZ VAGY AGRÄRKÖZGAZ- DÄSZ? Nemrégiben három megye illetékesei ültek ösz- sze, hogy megbeszéljék: le­gyen-e Szegeden agrárköz­gazdász-képzés is? Ahhoz ugyanis, hogy legyen, leg­alább annyi jelentkező kell. akik közül 20—25-en megfe­lelnek a felvételi követel­ményeknek ... A mezőgaz­dászokat érintő, foglalkoz­tató közgazdászképzés ügyé­ben kereste fel Árva Éva Balogh Istvánt, a JATE gazdasági főigazgatóját, egy­ben az MKKE szegedi ki­helyezett tagozatának veze­tőjét. akj a következőket mondotta: — A szakemberek szor­galmazzák az oktatás bein­dítását, hiszen Csongrád megye mezőgazdasági nagy­üzemeiben kevés a közgaz­dászok száma. Ugyanez vo­natkozik a szomszédos Bács- Kiskun és Békés megyére is. Ma már bizonyos köz- gazdasági ismeretek nélkül lehetetlen jól gazdálkod­ni... LATLELET SZEGED ZE­NEI ÉLETÉRÖL. A főváros­tól viszonylag távol eső al­földi város sajátos zenei ar­culat kialakítására törek­szik. A már 13 tavaszt meg­ért Mai Magyar Zenei He­tek koncertsorozata e tö­rekvés egyik sarkköve. Há­romszor rendezték meg a szegedi kamarazenei napo­kat, amelyen ősbemutatók is elhangzottak. Felújították a Zenés Szín­házat, önálló székházat kap­tak a szimfonikusok, új -ének-zene tagozat indult az általános iskolákban, s a zeneművészeti főiskola sze­gedi tagozatán egyetemi szintű vonósképzés indult. Zenészek települtek le a vá­rosba, tanulmányi ösztön­díjat kaptak a tehetséges fiatalok. A Filharmónia he­lyi rendezvényeire 600 fel­nőtt és több mint 3 ezer gyerek váltott bérletet. A város zenei naptárában évente átlagosan 110—120 komoly zenei eseményt re­gisztráltak. Dimmmsm — Mi a különbség a bedői összeállította: G. K. Gazdag zsákmánnyal dicse­kedhetnek azok a német va­dászok, akik egy hetet töl­töttek Gyularemetén. A nimródok mintegy félmillió forint értékű valutát fizet­tek a trófeákért. Képünkön Szilágyi Imre, a gyulai er­dészet vadásza egy szépen fejlett aganccsal Fotó: Béla Ottó leltolmácsképzés A Gyógypedagógiai Ta­nárképző Főiskolán meg­kezdték a siketek jeltolmá­csainak képzését: orszá­gunkban első ízben készíte­nek fel halló embereket ar­ra, hogy a bíróságon, hiva­talokban, munkahelyeken pontosan közvetítsék a si­ketek jelbeszédét.. A három féléves kurzuson az idén 32-en, köztük siketeket ta­nító pedagógusok, a főis­kola harmadéves hallgatói és amatőr jeltolmácsok ta­nulnak. A következő tan­években hasonló létszámú, újabb évfolyamokat szer­veznek a főiskolán mindad­dig, amíg a képzett tolmá­csok száma 120—130 lesz. Ez ideig a siket szülők gyermekei vállalták a tol­mácsolást a hivatalokban is. Ök azonban szakképzett­ség hiánya miatt nem min­dig tölthették be megfelelő­en ezt a szerepet. A jeltol­mácsképző első évfolyamán 1985 januárjában végeznek a hallgatók. Képesítésük: jeltolmács, illetve szakértő jeltolmács. Nemcsak pénz kérdése! Gondoskodás a rászorulókról ■----------------------------­----------------------------------------------­T elekgerendás a fiatéi települések közé tartozik. 1952-ben alakult. Napjainkban valamivel több, mint 1600-an laknak a dinamikusan fejlődő községben. Ha rangsorolnunk kellene, hogy Telekgerendáson általában szegény, vagy jobb módú emberek élnek, akkor min­denképpen az utóbbiak közé kellene besorolni a közsé­get. Mégsem mondhatnánk dzt, hogy nincs olyan csa­lád, illetve ember, aki ne igényelné a fokozottabb gon­doskodást. Elég, ha a 294 tanyán élő emberre gondo­lunk. Zömében azok maradtak kint a tanyákon, akik idősebbek, és már nem akarnak, illetve nem tudnak elszakadni a régi, megszokott környezetükből. A közelmúltban a községi tanács végrehajtó bizottság­gá olyan állásfoglalást ho­zott, amelyben kifejtik, hogy a különböző társadalmi szervekkel közösen a rászo­ruló idős emberekért tenni kell. Az elmúlt évek során a tanács, a Hazafias Nép­front, a Vöröskereszt, az ál­lami gazdaság és a terme­lőszövetkezet között jó kap­csolat alakult ki. Erre ala­pozva a tanács vezetői el szeretnék érni, hogy egy koordinációs bizottság kere­tén belül folyamatosan fi­gyelemmel kísérjék az idős korúakat. Gyebnár János tanácsel­nök a fenti, elvi jellegű ál­lásfoglalás gyakorlati meg­valósításáról a következő­ket mondja: — A végrehaj­tó bizottság megbízta a tit­kárt és az igazgatási előadót, hogy ez év végéig személye­sen vizsgálják meg az idős emberek helyzetét, készít­senek pontos felmérést az életkörülményeikről, és ha­tározzák meg azokat a konk­rét igényeket, amelyek az idős, tanyán élő emberek helyzetén javíthatnának. Ezekkel az adatokkal sze­retnénk a koordinációs bi­zottság elé állni, amely a különböző társadalmi szer­vek képviselőiből alakul majd. A felmérés során pél­dául a következő kérdések­re szeretnénk választ kap- nij kik azok. akiknek ne- hézséeet okoz a mindenna­pi főzés, a közszükségleti cikkek rendszeres beszerzé­se, a ház körüli munka el­végzése, vagy éppen a mo­sás, takarítás. De nemcsak a tanyákon élnek idős emberek. A köz­ség belterületén is számos, hatvanon felüli ember talál­ható. Napjainkig szinte alig akad közülük olyan, aki rendszeres támogatásra szo­rult válna. Az elkövetkezen­dő években viszont várható, hogy lesz ilyen idős ember. A tanács szeretné megolda­ni, hogy néhány éven belül a művelődési ház korszerű­sítésével együtt kialakítsa­nak egy idősek napközi ott­honát, vagy egy klubot, aho­vá napközben eljárnak. Ezt már sokan kérték, de hely­hiány miatt nem tudták teljesíteni a kérést. A szociális gondoskodást az öregeken kívül jó né­hány fiatalra is ki kell ter­jeszteni. Két-három család­nál veszélyeztetett gyerme­kek élnek. A tanácselnök, amikor róluk beszél, kicsit elkomorodik. Sokat használ­ja a „sajnos” szót. A veszé­lyeztetett gyerekek helyze­tének javítását, orvoslását rendszerint meggyőzéssel kezdik. Az eredmény — itt is, csak úgy, mint máshol — általában nem valami biz­tató. Bár azt sem lehet le­tagadni. hogy van olyan család, aki az első figyel­meztető szavak után na­gyobb gondot fordított gver- mekeire. Általában azonban állami gondozásba vétellel fejeződnek be ezek az ügyek. Azt hiszem, nyugod­tan leírhatjuk, ami nem­csak Telekgerendáson igaz: az alkohol romboló hatása sok esetben felmérhetetlen, és az italtól csak nagyon kevesen ‘tudnak véglegesen megszabadulni. A községi tanács teherbí­ró képessége véges. Mégis, a rendelkezésükre álló ke­retből fedezni tudják a rendszeres szociális segély­re jogosultak támogatását. Évente kétszer rendkívüli segélyeket is biztosítanak. A segélyeket a tüzelő beszer­zésére és a karácsonyi ün­nepek költségeire fordíthat­ják az emberek. Gyámügyi segélyt idén 8 családnak adnak. Amikor az anyagi lehető­ségekről beszélünk, legin­kább így fejeződnek be ezek a diskurzusok: „Mi öröm­mel segítenénk, adnánk töb­bet is, de sajnos, a rossz gazdasági helyzet, a szűk pénzügyi keretek stb., stb.” Örömmel hallottam, hogy a tanácselnök teljesen más mederbe terelte a gondola­tait. — Napjainkban a ta­nácsnál nem működik egészségügyi és szociális bi­zottság, mert a felmerülő ,problémákat enélkül is meg tudtuk oldani. ’85-ben való­színű, hogy ismét létre kell hoznunk, mert lesz munká­ja. Ügy érezzük, nem a pénz a legfontosabb. Szerencsére, egy-két kivételtől eltekintve, a legöregebbek is nyugdíjat kapnak a szövetkezettől, vagy az állami gazdaságtól, tehát elsősorban nem pénz­re van szükségük, hanem a velük való törődésre. Ezt pedig a különböző társa­dalmi erők összefogásával érhetjük el. Szeretnénk el­érni, hogy a tanácstagok a társadalmi aktívákkal kar­öltve, rendszeresen figye­lemmel kísérjék ezeket az embereket, mert a problé­máikat csak így oldhatjuk meg. Lovász Sándor Marx gazdasági A marxi életműben ki­emelkedő helyet foglalnak el a gazdasági élettel kap­csolatos kérdések. A gazda­sági alap ,vizsgálata megha­tározó, mivel — Marx sze­rint — mindig a gazdasági érdekviszonyokból kell ki­indulni, s az elmélet igazo­lását is ezen a területen kell elvégezni. A marxizmust tanulmá­nyozó fiatalok, valamint a felnőttek részéről is gyakran hangzik el olyan kérdés, hogy hogyan jutott el Marx azokhoz a felismerésekhez, amelyeket a marxizmus po­litikai gazdaságtana foglal össze, hogyan fejlődtek gaz­dasági nézetei, milyen vál­tozásokon mentek keresztül ezek a nézetek. Ezekre a kérdésekre nagyon fontos megfelelő választ adnunk. Marx a Rajnai Újság szer­kesztőjeként került szembe először gazdasági problé­mákkal. A fiatal filozófus ekkor jött rá arra, hogy az elméleti felkészültség mellé gyakorlati ismereteket is szereznie kell, mivel újság- szerkesztőként a mindenna­pi élet dolgaival kell foglal­koznia. A gazdaság szerepé­nek felismerésében sokat se­gített a falopási törvénnyel, valamint a moseli parasztok helyzetével való foglalkozá­sa. Nem véletlen, hogy a re­akció legélesebben e két té­mával foglalkozó írásaira reagált. További lökést adott ezen a téren számára Engels tanulmánya, amely „A nemzetgazdaságtan bírá­latának vázlata" címen je­lent meg a német—francia évkönyvekben. E tanulmány hatására kezdett el foglal­kozni Adam Smith, David nézeteinek Ricardo és más polgári köz­gazdászok munkáival, s ezek alapján fogalmazza meg a „Gazdasági-filozófiai kéz­iratok 1844-ből” című ta­nulmányában, hogy: „A po­litikai gazdaságtan fejlődé­sét a magántulajdon törté­nelmi átváltozásai határoz­zák meg..Kimutatja, hogy a tőkés jövedelmét fel­halmozhatja, a munkás azonban munkabérét állan­dóan kénytelen elfogyaszta­ni. Rámutat arra, hogy a ^tőkelfelhalmozás csak a munkásosztály rovására tör­ténhet, s a tőkések gazdasá­gának növekedése a munká­sok helyzetének rosszabbo­dásához vezet. „A munkás áruvá lett — írja —, s sze­rencséje van, ha túladhat magán.” Marx Engelsszel együtt „A szent család”-bán fogal­mazza meg először, hogy az anyagi javak termelése a társadalom fejlődését meg­határozó tényező, és a ter­melési folyamatban az em­berek között meghatározott viszonyok alakulnak ki. „A német ideológiá”-ban pedig kimutatják, hogy a földtu­lajdon gazdaságilag a föld­járadékban, a tőke a pro­fitban realizálódik, de a „ ... földnek semmi köze sincs a földjáradékhoz, a gépnek a profithoz ... föld­járadék, profit, stb. — a magántulajdon valódi léte­zési módjai — társadalmi, egy meghatározott termelési foknak megfelelő viszonyok.” A jövő társadalmával kap­csolatosan pedig rámutat­nak arra, hogy a gazdasági törvények érvényesülésének jellege megváltozik, az em­berek majd tudatosan és fejlődése tervszerűen használják fel a gazdasági törvényeket. Az előtanulmányokat 1847-ben követi a „Nyomor filozófiájára” adott válasz, „A filozófia nyomorúsága”. Marx maga írja erről a munkájáról, hogy .......ma­g ában foglalja a húszévi munka nyomán A tőkében kifejtett elmélet csíráit. Be­vezetésül szolgálhat A tőke tanulmányozásához.” Ebben a műben alkalmazza először a dialektikus materializmus tételeit a társadalom gazda­sági életének és a termelési viszonyoknak a vizsgálatá­nál. Kifejti, hogy az érték történelmi kategória, az áru­termelő viszonyok kategó­riája. A munka csak az árutermelésben alkot érté­ket, s az értéktörvény az áruviszonyok eltűnésével maga is eltűnik. Ekkor még a munkát tartja árunak, s nem a munkaerőt. Brüsszeli előadássorozatában viszont már közelebb kerül a mun­kaerő áru jellegének felis­meréséhez. Ekkor fogalmaz­za meg a tőke termelési vi­szony jellegét, azt, hogy a tőke és bérmunka kölcsö­nösen feltételezik egymást, tőke nem létezhet bérmun­ka nélkül, de a munka lé­tezhet tőke nélkül. Az 1848-as események egy időre a forradalmi gyakor­lati cselekvést helyezik elő­térbe. Az „Osztályharcok Franciaországban” című munkájában foglalja össze tapasztalatait, fogalmazza meg azokat az elveket, ame­lyek a társadalom gazdasá­gi átalakításához szüksége­sek. így a termelési eszkö­zök társadalmi tulajdonba vételének szükségességét, a gazdálkodásnak a tőke ki­kapcsolásával történő meg­szervezését. Marx az 1850-es években napi 10 órán keresztül dol­gozik a Britisch Múzeum könyvtárában. E hatalmas munka eredménye lesz „A politikai gazdaságtan bírá­latának alapvonalai” című tanulmánya. Ebben fogal­mazza meg, hogy a .......ter­m elés, elosztás, csere, fo­gyasztás ... valamennyien egy totalitás tagjai, különb­ségek egy egységen belül. Meghatározott termelés te­hát meghatározott fogyasz­tást, elosztást, cserét hatá­roz meg, s e különböző moz­zanatok egymáshoz való meghatározott viszonyait.” A politikai gazdaságtan tárgya a termelés, de nem a termelés technikai mozza­natai, hanem az emberek közt a termelés során ki­alakuló társadalmi-terme­lési viszonyok. Még ebben a műben sem használja a munkaerőáru fogalmát. Munkaképesség­áruról beszél, s ezzel már jelentős lépést tesz előre az értéktöbblet-elmélethez. Be­bizonyítja, hogy a termék­ben tárgyiasult munkaidő több mint az adott termék előállításához felhasznált termelőtőke-elemekben megtestesülő munkaidő, il­letve a munkabér alacso­nyabb, mint a munkás által létrehozott új érték. A „Grundrisse" igen gaz­dag anyagot szolgáltat az új társadalomra vonatkozóan is. Marx bebizonyítja, hogy új társadalmat csakis a ré­gi rend forradalmi megdön­tésével lehet létrehozni, a tulajdon közös lesz, társa­dalmi az elsajátítás és meg­szűnnek az osztályok. A munka közvetlenül társadal­mivá válik, s éppen ezért nagyon fontos lesz a munka­idővel való takarékosság. Az új társadalomban megszűnik a szabad idő és a munkaidő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents