Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-15 / 269. szám
1983, november 15., kedd Jubileumi bélyegárverés Klasszikus magyar bélyegek árverezésével fejeződött be vasárnap a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének 25. nagy őszi bélyegaukciója, amelyet a szövetség Budapest, VI. kerület, Vörösmarty utca 65. szám alatti székházában rendeztek meg. A nagy árverezések rendszerét egyébként tizenkét esztendővel ezelőtt vezették be, s a kezdeményezőket az a cél vezette: évente egy vagy több alkalommal olyan nyilvános fórumot teremtsenek, amelyen az átlagosnál jobb, érdekesebb anyagokat is szemügyre vehetnek és megvásárolhatnak a gyűjtők. Az eddig megtartott 24 árverés azt bizonyította, hogy a kezdeményezés kedvező fogadtatásra talált: az utolsó három-négy aukción a forgalom már elérte a félmillió forintot, ritkaságok, érdekességek kerültek nyilvánosságra és cseréltek gazdát. Megnőtt az érdeklődés a filate- lista irodalom iránt, a tavaszi és az őszi nagy árveréseken jó áron lehetett értékesíteni és venni olyan bélyegeket, amelyek a hétköznapi cserében csak ritkán fordulnak elő. A hét végén is gazdag anyag, több mint 1500 tétel került kalapács alá, bélyegsorokra, blokkokra, régi levelekre, s egész gyűjteményekre is licitálhattak az érdeklődők. Az egyes tételek igen széles értékskálán mozogtak, hisz 20 forintos és 26 ezer forintos kikiáltási ár is elhangzott az aukción, amelynek első napján — szombaton — délelőtt külföldi, délután pedig modern magyar bélyegeket árvereztek el. Mint azt az aukció rendezői elmondották: várakozásuknak megfelelően mindkét napon nagy volt az érdeklődés, a gyűjtők az árverésen meghirdetett tételek hetven százalékát megvásárolták. A külföldiekből csaknem százezer, a modern magyarokból kétszázezer, a klasszikus magyarokból pedig mintegy 250 ezer forint értékű bélyeg cserélt gazdát. A legmagasabb áron — 22 ezer forintért — egy gyereksor tévnyomatos bélyege kelt el, de nagy sikere volt annak a levélnek is, amelyet 1944 végén, Nyíregyházán kiadott bélyegekkel bérmentesítettek. Legenda, valóság, emlékezet Latinovits Zoltánról Még élnie kellene! 52 éves lenne. Még annyi film- és színpadi szereppel ajándékozhatna meg bennünket Latinovits Zoltán, még any- nyi verset mondhatna. írhatna esszéket, leírhatná mit jelent számára a vers, a játék, a rend, az élet. De már hét esztendeje annak, hogy nélküle kell élnie a magyar színháznak, a filmnek, a versmondásnak. Hét évvel ezelőtt vetette magát vonat alá Balatonszemes határában. Latinovits Zoltán körül már életében is rengeteg mítosz született, halála óta talán még több. Tehetsége, szenvedélyei, indulatai ' és gyengeségei bő forrásként szolgáltak egyfelől a zseni mérnök-művész, színész, előadóművész, író, a varázsló Latinovits szobrának felépítéséhez, másfelől viszont az összeférhetetlen, békétlen, lázadozó, sérült, beteges egyéniség, őrült, botrányhős legendájához. Nem lehetett könnyű dolga Hegyi Bélának, a Gondolat Könyvkiadó gondozásában a közelmúltban megjelent Latino- vits-könyv szerzőjének, amikor arra vállalkozott, hogy a terjedelmes anyagból első ízben adjon közre átfogó* életművet. Igen szimpatikus és meggyőző Hegyi Béla törekvése, hogy Legenda, valóság, emlékezet (a kötet alcíme) és a könyv céljával egyetértő beszélgető partnerek segítségévei az igazi Latinovit- sot állítsa elénk. S nem tagadja, hogy ez a szándék lelkiismeretfurdalásból és felelősségérzetből született : „Hét év telt el a távozása óta. De azóta is évről évre feltesszük magunknak a kérdést: eléggé szerettük-e, érdemének kijáróan becsültük-e, óvtuk-e Latinovits Zoltánt a külső veszélyektől és önnönmagától, belső tektonikájától? A külső veszélyektől, vagyis az emberi ártalmaktól? Irigységtől, hiúságtól, hitványságtól, kis- szerűségtől? És önnönmagától: rakoncátlanságaitól, indulataitól, tévedéseitől, mániáitól? A felelősséget senki sem háríthatja ei magától, aki tehetett volna érte valamit, a lelkiismeretfurdalás mindannyiunké. Korai halála küzös mulasztásainkra és múlhatatlan kötelezettségeinkre figyelmeztet.” Hegyi Béla könyvében La- tinovits gyermekkoráról, ifjúságáról édesanyja, Fren- reisz Istvánná vall. A pályakezdő színészről, a debreceni, majd a pesti évekről, a vígszínházi, tháliai és operettszerepekről színházi információk, dokumentumok, újságcikkek szólnak. Kazi- mir Károly jellemzi a színészt. „A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. A legszentebb, a legszebb játék. A kifejezhetet- len körbetáncolása, megidé- zése, ritka szertartás, míves fohász. Valami, ami születésének pillanatában a halhatatlanságra tart igényt” — írta Latinovits Zoltán Verset mondok című könyvében. A színész, aki rajzolt, írt. „Porábráiban”, esszéiben ars poeticáját alkotta meg. Elmondta, mit jelent számára a színház, a művészet, az írás, a költő („a kiválasztott”, akire fel kell nézni, s akit követni kell), akihez a versmondónak fel kell nőnie, akit az előadóművésznek át kell élnie, el kell játszania. Hegyi Béla válogatott Latinovits írásaiból is, a kötet részleteket közöl a Bagó storyból, a Ködszurkálóból, Latinovits Zoltán barátaihoz, családjához írt leveleiből. Az előadóművészt Király István mutatja be. Jancsó Miklós, Hernádi Gyula és Nemeskürthy István Latinovits és a film kapcsolatát fejtegeti. Kecskeméti és veszprémi szerepekről szólnak az utolsó újságcikkek, édesanyjához írt levele olvasható a könyvben. Az a május 26-án írott levél, amelyben a kórházból való kijövetelét tervezi, intéznivalóit, munkáit sorolja, amelyet alig néhány nappal élt túl: június 4-én következett be a tragédia. A mai magyar színház- és filmművészet géniuszának, halhatatlan varázslójának bizonyára halálát ugyanaz sürgette, ami korábban a magaslatokra ségítette fel: nemcsak eljátszotta szerepeit, hanem olyan nagyfokú átéléssel, teljes odaadással építette föl és rombolta szét azokat — egész leikével, értelmével, erejével —, hogy közben önmagát rombolta, s végül az idegei föladták. Bizonyára sokan ismerték még, akik imádták, vagy gyűlölték, akiket Hegyi Béla kötetében hiányolhatunk, akik különböző okok miatt nem kaptak szót. A Lati- novits-könyv így is érdekes olvasmány, méltó emléket állít korunk óriási művészének. A könyvet bizonyára nem véletlenül zárják a közelmúltban elhunyt Huszárik Zoltán filmrendező szavai. Olyan szavak — akárcsak Hegyi Béla a cikk elején idézett kérdései —, amelyek sokáig elkísérik és önvizsgálatra késztetik az olvasót: „Latinovits közösségért áhítozott, vajon miért lett kirekesztve belőle, miért lett kiszolgáltatva perc-emberkék kénye-kedvének? Alkotó műhelyt akart, ahol nem formai kísérleteket végeztünk volna, hanem az eszményi ember modelljét próbáltuk volna megteremteni: az emberszabású létet, mely kánonban hirdeti a szeretet himnuszát. Emberekkel akart szövetkezni, hogy a mindenséget ostromolja. Miért nem tudta megcsinálni? Az idő múlik, de a kérdések ma is húsba vágnak. Nekünk kell rájuk válaszolni ...” Niedzielsky Katalin Filmfelelűs tanárok tanácskozása Osztrák díjak szombathelyi gyerekeknek A Békés megyei Tanács művelődési osztálya és a Békés megyei Moziüzemi Vállalat szervezésében november 11-én délelőtt, 9 órakor tartották meg Békéscsabán, a Szabadság moziban a filmfelelős tanárok tanácskozását. Részt vettek a programon az általános iskolák és a középfokú intézmények filmfelelősei. A tanácskozáson Panyi Márta megbízott moziigazgató számolt be az idei tanév szervezési feladatairól, gondjairól. A beszámolót követően hozzászólások hagzottak el, majd a jelenlevők megtekintették a Mennyei seregek és a Beszélgetések és epizódok a szerelemről című filmet. Takács Bálint Vasárnap Szombathelyen adták át a magyar kiállítóknak a bécsi ifjúsági bélyegkiállítás díjait. Az október végén rendezett bélyegbemutatón a legtöbb európai országból voltak részvevők, a magyarokat a szombathelyi Magyar Zászló Üttörőház bélyeggyűjtő szakkörének tagjai képviselték. A hét esztendővel ezelőtt alakult szakkör öt kiállítója közül négyen ezüstérmet vehettek át, míg az ötödik bronzérmet szerzett bemutatott anyagával. Amint a díjakat átadó Alexander Oswald, a Burgenlandi Bélyeg- gyűjtő Szövetség titkára elmondta, mind az öt anyagot egy-egy különdíjjal is jutalmazta a zsűri. Tiszteletdíjat kapott a nagyszerű eredményt elért szakköri kollektíva is. KÉPERNYŐ Sophokles: Oedipus Kolonosban. A tragédia tévéváltozáta. Fordította: Babits Mihály. — Három mondat az elmúlt heti tv-programból, s egy jelentős esemény, a mű bemutatása, amely méltatást érdemel. A szertartás rendezője, Kazimir Károly hű volt önmagához, s az általa vezetett csapat egy alig ismert remekművet vitt közel a tv-nézők millióihoz. A drámatrilógia másik két darabja, az Oedipus király és az Antigone a gyakran látható művek közé tartozik, ám az Oedipus Kolonosban nálunk olyan ritkán kerül színre, hogy életre keltése akár felfedezés számba megy. Rövid, diszkrét „ismeretterjesztéssel” kezdődött az előadás: akár ha olvasó- próbán lennénk, a rendező néhány mondatban felidézte a mű keletkezésének körülményeit. Azt, hogy a 90 éves drámaírót az örökségen marakodó gyerekei gyengeelméjűség vádjával citálták bíróság elé, s védekezés helyett művéből olvasott fel részleteket. (Ö, bölcsek bölcse! De jó lenne tanulni a példából, s a hétköznapok kisszerű vitáiban méltó tettekkel érvelni.) Babits Mihály fordításában éledt magyarul a csaknem 2400 éves görög szó. Tisztelgés volt az est a 100 éve született Babits Mihály előtt. Napokon át lehetne beszélgetni, vitatkozni arról, miként alakult közvéleményünkben a kép, mely szerint irodalmunk markáns sziklacsúcsai, a Petőfi, Ady, József, Attila által képviselt vonulat mellett (mögött?), érezhetően kevesebb fényt, figyelmet, nyilvánosságot, s akár születésnapi ünneplést kap az áramlat, amelynek Babits az egyik kiemelkedő alakja. Mert kevésbé voltak naprakész hatásúak? Lehetséges. Ám, el ne felejtsük, éppen Babits mondta ki, hörögte, üvöltötte, ha szétszakadt ajka, akkor is, a napjainkhoz kiáltó bűvös szót ...........szabadító drága szót, hogy elég! hogy elég! elég v olt! hogy béke! béke! béke! béke már! Legyen vége már!” Ünneplőbe öltözött lélekkel, művészetük legjavát adva szolgálták a közös játékot a szereplők. Jó volna valamennyi közreműködő nevét felsorolni, bizonyságul, hogy az igazi feladat mindenkiből legjobb énjeit csalogatja elő. Mécs Károly, Szilágyi Tibor, Nagy Attila, Szirtes Adám munkája még a jók közül is kiemelkedett. Amilyen örömöt jelent emlékezni egy tartalmas estére, olyan kínos visszaidézni a silány perceket. Szombat este a Telepódium műsorában bemutatott, Az első férfi című bohózat azon élmények közé tartozik, amelyet szívesen elfelejtek. Igaz, semmi maradandót nem kaptam, csak bosszúságot. Te jó ég, milyen türelmes jószág a televízióm képernyője! Ennyi együtt töltött év után magától tudhatná, mikor kell áramtalanítani önmagát. Vagy ő is arra volt kíváncsi, hol tart nálunk a színvonal legalsó határa? Megtudhatta. Faramuci helyzetek nyögve-nyelős „megoldása”; olyan „életből ellesett” figurák, mint a kézimunkázó, másodállásban nagytakarítást vállaló rendőrnő; a saját színházában is bezápult manírjait újra felmelegítő színész. Mégis, kinek az ötlete? S az arcpirító színvonaltalanság láttán felmerült a kérdés: 'ugyan, miért nem írnak jó vígjátéki szerepeket mondjuk Kabos Lászlónak? Hiszen, lám, ebben a semminél is negatívabb környezetben, de ragyogóan ko- médiázik. Miért csak utólag lehet sajnálni az elszalasztott lehetőségeket? (Rég elment a drága jó Latyi, Kazal László tehetségével se „gazdálkodtunk” elég jól, sokan ma is „parton” vannak.) Aki vígjátékírónak érzi magát, tartsa munkaköri feladatának, hogy írjon a „kis” Habosnak, Kibédi Ervinnek, és mindenkinek, akik mosolyt árasztanak lényükből. Szükségünk van rájuk! Képzeljünk el egy műsorszerkesztőséget, ahol elhatározzák: vasárnap délelőtt televíziós programot adnak egy átlagos magyar családnak. Reggel 8 órakor tornával kezdődjék a nap (ne lustálkodjon az a család). Ezután az óvodások üljenek a tv-készülékek elé, s közben a ház asszonya elkészítheti a reggelit. Az Egyszer volt, holt nem volt, volt egyszer az ... Ember című szellemes francia rajzfilmsorozat nézése közben nyugodtan táplálkozhat a család. És elkezdik vetíteni a Csalogány című szovjet mesefilmet. Ezt pedig nem lehet kihagyni. Olyan kedves, üde. tiszta történet, szívesen lesz újra gyerek az ember. Várhat egy kicsit az a húsleves, a következő programig. Csakhogy Halász Judit „Szél hozott, szél visz el. . .” című zenés-verses műsorától sem könnyű elválni. Babaarcú bohóc, melegszívű jópajtás ez a Halász Judit, s a férj sóhajtva gondol édesanyja puha tenyerére, de azt se bánná, ha „Jutka néni si- mogatása ringatná álomba, mint a filmbéli gyerekeket. Ro- dolfó mester káprázatos trükkjei most is frissek, ám a Fülbevaló című műsor tényleg csak „háttér-televíziózásnak” marad. így is változatos, kulturált zenei összeállítás, s még jobb lehetne, ha az egyébként megnyerő külsejű műsorvezető jobban ügyelne a szép, érthető beszédre. Az „átlagos magyar család” viszont annak örül, hogy kellemes délelőttje volt. s még az ebéd is elkészült. (Andódy) Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: A Távol-Kelet varázsa. 8.57: A Népzenei Hangos Újság melléklete. 9.44: Gyermekmuzsika. 10.05: MR 10—14. 10.35: Purcell: Didó és Aeneas. 11.41: Egy címíró emlékiratai. (regény). IV/2. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Hangverseny délidőben. 14.00: Kórusok, hangszerszólók. 14.4(1: Élő világirodalom. 15.05: Daloló, muzsikáló tájak. 15.28: Nyitnikék. 16.00: Operettielvételek. 16.29: Zengjen a muzsika. 17.05: Areélek. 17.45: Szabó család. 19.15: Nóták. 20.00: Nagyvállalataink esélyei a világpiacon — XV. 20.30: Operalemezeinkből. 21.03: Üj Zrínyiász. (regény). 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30; Madrigálok. 22.50: Hétköznapok kutatói. 23.00: Évszázadok mesterművei. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Az NDK néphadseregének központi zenekara játszik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.35: Melódiakoktél. 13.35: Cimbalommuzsika. 14.00: A Petőfi Rádió zenés délutánja. 18.00: Tini-tonik. 18.35: Beszélni nehéz. 18.47: Nótafelvételeinkből. 19.06: Barangolás régi hanglemezek között. 19.25: A technikai fejlődés és társadalmi környezet. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Tigrisugrás. (regény) ' XV/3. 20.55: Népszerű dallamok — esti hagverseny. 21.55: Magnóról, magnóra. 22.35: Sanzonok. 23.20: Paganini, (operett). III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Zenekari muzsika. 11.05: Az Állami Népi Együttes műsorából. 11.40: Szonáták. 13.07: Operettekből. 13.59: Magyar Irodalmi Arckép- csarnok. 14.20: Zenekari muzsika. 15.00: Iskolarádió. 15.30: Dohnányi: C-moll zongoraötös. 16.00: Holnap közvetítjük. 16.30: Teljesítmények nyomában. 17.00: Évfordulók nyomában. 18.09: A Poptarisznya dalaiból. 19.05: Tűnődés a tünetekről. 19.35: A zágrábi szólisták hangversenye. 20.49: Peter Hofmann énekel. 21.35: A reformkor muzsikájából 22.01: Vonós hangszerszólók. 22.30: Kritikus füllel. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. Peter Griffin énekel. 17.15: Zsibongó. Gyermekműsor. Szerkesztő: Cseh Éva. (A tartalomból: Iskolafogorvosnál — Anyukám, Erzsébet — Beszorultunk a lakásba.). 17.30: Mesefilmek zenéjéből. 17.40: Üzemi lapszemle. 17.45: Akik Szolnokról indultak. Rózsa Tibor énekel klasz- szikus dalokat (közben: Noteszlap). 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Az Interfolk együttes játszik. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelozetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: IskQlatévé: Élővilág. 8.30: Iskolatévé: Magyar irodalom. 9.00: Iskolatévé: Francia nyelv. 9.15: Iskolatévé: Fizika. 9.25: Megvalósult álmok, (ism.) 9.50: Lottósorsolás. 10.00: Olajralépés. (filmvígjáték) (ism.). 15.00: Iskolatévé: Osztályfőnököknek ajánljuk! 15.35: Deltácska. 15.50: Iskolatévé: Környezetismeret. 16.10: Iskolatévé: Orosz nyelv. 16.30: Postafiók 250. 16.50: Sanzonpódium I. 17.30: Mi legyek? I. 18.00: Sportmúzeum. 18.20: A Szegedi Körzeti Stúdió műsora. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Elátkozottak, városa (filmsorozat) VIÍ/3. 20.50: Stúdió ’83. 21.55: Kockázat. 22.25: A nevem Bársony Mihály. 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Magyarok a Mura mentén, (riportfilm) II/l. 20.30: Kertünk—udvarunk. (riportfilm) (ism.) BUKAREST 16.05: Család és iskola. 16.35: Fiatalok klubja. 17.05: Belgiumi képek. 17.25: A mezőgazdaságban dolgozóknak. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-hiradó. 20.25: Kerekasztal az energiakérdésről. 20.35: Nemzetközi tv-hírek. 21.25: Marcel Anghelescu művészete. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: Az iskola környezete. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Baranya. 17.40: Hírek. 17.45: Kicsiny világ. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Zene fiataloknak. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Belpolitikai adás. 20.45: Lottósorsolás, 20.55: Kasbach — játékfilm. 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Irodalom. 18.45: Tv-napló. 19.00: Száva — tudományos sorozat. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Népi muzsika. 20.50: A forradalom emlékművei — dokumentumadás. 21.35: Zágrábi körkép. SZÍNHÁZ 1983. november 15-én, kedden 19 órakor Békéscsabán: SAMSON Déryné-bérlet 10 órakor Makón: SZÉLKÖTÖ KALAMONA 14 órakor Makón: SZÉLKÖTÖ KALAMONA 16.30 órakor Makón: SZÉLKÖTÖ KALAMONA 1983. november 16-án, szerdán 15 órakor Békéscsabán: SZÉLKÖTÖ KALAMONA Lúdas M.-bérlet 19 órakor Békéscsabán: SAMSON Móricz-bérlet MOZI Békési Bástya, 4-kor: Éretlenek, 6-kor: Fitzcarraldo I—II. Békéscsabai Szabadság, 4-kor: Zártkörű előadás, de. 10 és este 6-kor: Donald kacsa és a többiek, 8-kor: Feketeszakáll szelleme. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: A Sárkány éve, fél 8-kor: Bátorság, fussunk! Gyulai Erkel, fél 6-kor: Hüvelyk Panna, fél 8-kor: Languszta reggelire. Gyulai Petőfi: Az álarcos lovas legendája. Orosházi Partizán, fél 4-kor: A cárlány és a hét dalia, fél 6 és fél 8-kor: Hair.
