Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-13 / 268. szám
1983. november 13., vasárnap EHJSEÜS Eredményesen dolgoznak a munkaügyi szolgáltaié irodák Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szakemberei szerint hasznosnak bizonyult a munkaközvetítés szolgáltató jellegének fejlesztése — ezt bizonyítják az alig másfél éve sorra nyíló munkaügyi szolgáltató irodák működésének eddigi tapasztalatai. Tevékenységükkel mind a munkáltatók, mind pedig a munkát vállalók elégedettek. A Békés megyei vállalatok vezetői szerint amióta a békéscsabai iroda működik, jól- képzett szakemberekből jobban tudják biztosítani az utánpótlást. Békéscsabán így is 2500—3000 munkalehetőséget tartanak nyilván, s ez háromszorosa a munkát vállalni szándékozóknak. Havonta átlagosan 600 munkát kereső, vagy munkahelyet változtatni szándékozó fordul hozzájuk. Az állásajánlatokat azok számára is hozzáférhetővé teszik, akik nem jutnak el az irodákba, kínálatukat a megye városaiban elhelyezett hirdetőtáblákra is kifüggesztik, s a lehetőségekről a helyi újságban is tájékoztatják a munkát keresőket. A Szekszárdi Munkaügyi Szolgáltató Irodánál is közel 3 ezer betöltésre váró munkahelyet tartanak nyilván, mégpedig a körülmények és a lehetőségek pontos leírásával együtt. Az iroda munkatársai elmennek a munkát kínáló vállalatokhoz, megnézik, hogy milyen munkakörről van szó, ott milyenek a kereseti lehetőségek, és a szőciális körülmények. Bár a szekszárdi ügyfélszolgálat még csak 10 hónapja működik, máris 13 vállalattal és üzemmel tart állandó kapcsolatot. Együttműködésük eredményeként annak a 900 munkavállalónak, akiknek segítettek elhelyezkedésükben, a többsége olyan munkakörbe került, amely szakképzettségének leginkább megfelel. Sok nyugdíjas és gyesen levő kismama fordul az irodákhoz olyan munkát keresve, amivel kiegészíthetik jövedelmüket. Legszívesebben bedolgozást vállalnának, mint ahogy azt a Bács-Kis- kun megyei tapasztalatok is jelzik. Az országban elsőként dolgozott számítógéppel a Miskolci Munkaügyi Szolgáltató Iroda. A vállalatok jelzései alapján az álláslehetőségeket a gép tartja nyilván. • A miskolci iroda igen jó kapcsolatot tart a környező vállalatokkal, működésének alig több, mint fél esztendeje alatt hetven munkáltatóval kötött szolgáltatási szerződést. A vállalatok több mint háromezer, különböző képesítésű szakemberre tartanak igényt, az irodánál is körülbelül ennyien jelentkeztek állásért. A munkát keresők 70 százalékának felelt meg a felajánlott munkahely. A miskolciak a hétvégeken kihelyezett ügyfélszolgálatot tartanak a megye nagyobb városaiban, ahonnan nehezebben utaznak el Miskolcra az állást keresők. Decembertől — egyelőre kísérletképpen — a fővárosban is számítógép segíti majd a munkaközvetítést. Ezáltal a fővárosi munkaadóknak itt lehetőségük nyílik arra, hogy a mostaninál jobb ismereteket szerezzenek a munkavállalók szándékairól, arról, hogy ajánlataik megfelelnek-e a munkát keresők törekvéseinek. Az esetleges átszervezések esetén is innen tájékozódhatnak dolgozóik elhelyezkedési lehetőségeiről. A számítógép munkába állásával az állást vállalni szándékozók a mostaninál több lehetőség közül választhatnak majd. A számítógépes közvetítést a kísérlet időszakában egyelőre csak a nem fizikai foglalkozásúak körére terjesztik ki. H Békés megyei műszaki vetélkedő ötödik, (a döntőt megelőző utolsó) ] fordulójának kérdései Első kérdés: A lámpagyár főkonstruktőre a riporter érdeklődő kérdésére a következő választ adta: — Mint köztudott, az invár fém hőtágulása éppen megegyezik az üvegével, ezért is építjük be ezt a fémet az izzólámpákba. Hány igazságállítás van a főkonstruktőr magyaráza- ; tában ? A helyes válasz indoklással 4 pontot, indoklás nélkül ! 1 pontot ér. Második kérdés: Egyetlen ragozatlan főnévre asszociáljon a négy szóból valami közösre. Első szó: damil; második szó: polikondenzáció; harmadik szó: katamarán; negyedik szó: Kaplan. A helyes válasz 3 pontot ér. Harmadik kérdés: — Joe, az az ötletem támadt, hogy új kocsit tervezünk ... — mondta a főnök 1907 elején. A gépkocsiból 1930-ban már 1300 darab készült naponta. A főnök világhírnévre tett szert, Joe pedig... Nos, őróla azt tud• juk, hogy 1905. december 10-én néhány napra Detroitba utazott, de negyven esztendeig maradt ott. A főnök segítőtársaként ő tervezte a világhírű autó motorját, erő; átviteli szerkezeteit, sebességváltóját, a kardánt, a differenciált és a tengelykapcsolót is. Nevezze meg a híres magyar származású műszaki szakembert! A helyes válasz 6 pontot ér! Negyedik kérdés: Éva — miután idős nagymamája becsomagolta az uzsonnáját — elindult a közeli iskolába, útközben megszámolja lépteit. Ha Éva életkorát megszorozzuk a nagymama életkorával, az eredményt megszorozzuk lépéseinek számával, a három szám szorzatát pedig azzal a számmal szorozzuk, ahányadik osztályba Éva jár, 2 020 109-et kapunk eredményül. Kérdésünk: hányat lépett Éva, amíg az iskolába ért? A helyes válasz 9 pontot ér. * * * A válaszokat zárt borítékban kérjük beküldeni — jeligével ellátva. Jeligeként kizárólag saját személyi számát fogadjuk el. Címünk: Gépipari Tudományos Egyesület Békés megyei Szervezete, 5600 Békéscsaba, Ist• ván király tér 8. A borítékra írja rá: Műszaki vetélkedő megfejtése. Az 1983. november 21-ig beérkező válaszokat értékeljük. Az egyes fordulók helyes válaszai megtekinthetők 1983. december 10-én (9—12 óráig), Békéscsabán, a Technika Házában. Két hét múlva (november 27-én) közöljük azoknak a kedves Olvasóknak a személyi számát, akik az öt for- ! dúló során a legtöbb pontot gyűjtötték, ök a döntő : résztvevői! „Csodálom a feleségem akaraterejét” Makra Lajos és felesége, Csatári / Julianna Vésztő, Perecesi út. Megkaptam a címet, a házat nem volt nehéz megtalálnom a hozzá hasonló épületek sorában. A szép, új ház konyhájában fiatalasszony rakosgat. Makra Lajosné, Julika 34 esztendejéből egy éve nem lát. Jobb szemének pici látómezője csak világos és sötét alakokat enged megkülönböztetni. „Mondta is a professzor, hogy én egy kis lyukon kukucskálok a világba.” Mégis jókedélyű, mégis talpra állt a család segítségével a kezdeti bénultságból, a bajok rászakadó sorozatából. Még lány volt 1969-ben, amikor koponyaalapi töréssel műtötték. Talán akkor maradt egy pici vérrög az agyában ... Sokszor, és egyre kínzóbban fájt a feje, gyengült a látása. Röntgenezték itt és ott, míg végül Szolnokon, a MÁV-kórházban jöttek rá a szomorú igazságra. Agydaganata volt, amely sértette a látóidegeit is. Budapesten műtötték, az Amerikai úti idegsebészeten. — De 'most beszéljünk vidámabb dolgokról — mosolyog szégyenlősen. — Déva- ványáról 12 éve kerültem ide, akkor házasodtunk ösz- sze. Az is jó történet, ahogyan összeismerkedtünk. Éjjel-nappal személypénztárosként dolgoztam a vésztői állomáson. Lajos Szolnokra járt szakmát tanulni. Egyszer, amikor oda kért jegyet, véletlenül Pestig adt'ám. Vitatkoztunk. — De alaposan ám — mondja Makra Lajos —. később is visszajártam hozzá beszélgetni. Előfordult, hogy hetvenkedök verekedtek az állomáson és én szaladtam, hogy megvédjem Julikét. Azóta is védelmezem ... Nekem első munkahelyem a vasút, voltam kazánkovács, mozdonyvezető, fűtő. Mindig ott dolgozom a MÁV-nál. Egy éve még szocialista brigádvezető voltaim, de most már nem lehet. Változó munkaidő-beosztással, a Julikám bajával nem vállalhatom. Arréb toljuk az asztalon száradó aranysárga tarhonyatésztát. A szomszéd néni készítette, barátságból. — A vizsgálat utáni első napokban felvilágosított a professzor — emlékezik a férj —, hogy először az életét mentik a feleségemnek, aztán a mozgását őrzik meg, csak ezután gondolhatnak a szeme világára. Hát, most egészséges, csak nem lát. Azért mi megpróbálunk minden orvoshoz eljutni, akiben reménykedhetünk. Talán valaki tud segíteni. — Sokat lendítettek rajtunk a vakok szövetségétől a Machalek Pista tanácsai — magyaráz Julika. Nézem kedves, mosolygós arcát, élénk tekintetét. Külsején semmi nem árulkodik látásának korlátáiról, — Gyakran és hosszú ideig voltam kórházban, amíg rendbe jöttem. Eljutottam a vakok intézetének rehabilitációs tanfolyamára is. 1983. január 10- től három hónapon át tanultam a fogmosástól a cipő- tisztításig mindenfélét. Hogyan kell megteríteni, főzni, vasalni, tűbe fűzni, a leghétköznapibb tevékenységgel kellett újra megismerkednem. Elsajátítottam a Braille-pontírást, elvégeztem az alapfokú telefonközpontos tanfolyamot. Legnagyobb élményem a sok-sok kirándulás, kulturális program volt Budapesten. Akkor jártam életemben először színházban ... — Azóta is csodálom a feleségem akaratát, erejét — meséli homályosuló szemmel Makra Lajos. — Mindent győzött, mindennel próbálkozott, s most is inkább háromszor elmosogat egymás után, nehogy valami masza- tos maradjon. Alig vártuk a gyerekekkel, hogy újra közöttünk legyen. Julika lányom megtanulta tőle a pontírást is. A kislány fordítja le az így írt leveleket, mert az asszonynak nem elég érzékeny az ujja hegye. írógépet is vettünk, a szövetség segítségével. A múltról beszélve nagyot sóhajt, emlékezik, amikor Kótpusztán laktak egy szoba-konyhás őrházban. Születtek sorra a gyerekek. Julika most 1°, Gabi lánya 7, Lali 4 esztendős. Dolgoztak éjjel-nappal; bikát, kocát, kecskét neveltek, míg összeszedték a házra valót. Kótpusztáról 1978 decemberében hóesésben vonultak az új házba. Építettek, szépítettek, központi fűtést, fürdőszobát, melléképületeket. Hol tartanának ma már, ha nem jön közbe semmi!? Tavasszal a férfi törte el lábát, fél évig táppénzeske- dett, s az időváltozást, a sok munkát most is megérzi. Az igaz, hogy szépen összetart a család, másként nem látná az ember ezt az erős bizakodást, jókedvet, ha betér hozzájuk. — Csak társaságba nem szeretek járni — komolyodik el Julika. — Nem tudom, mikor szólnak hozzám, nem veszem észre. Előfordult, hogy rám kiáltottak az utcán: „Mi van, nem lát a szemén?” Bottal nem járok, engem ne lessen senki, inkább nem megyek semerre. A lakásban jól tudok közlekedni. Az a ' vágyam, hogy valahol dolgozhassak, gyógy- masszőr szeretnék lenni. De az újabb egy év tanulás Budapesten, és itt falun úgysincs munkalehetőség. Maradok hát itthon. Nagyon szeretem a három gyerekem, mindet egyformán, hiszen mindegyik más. — Sose félj, Julikám, bejárjuk mi még a világot is — biztatja a férje, majd megigazgatja a szépen termő datolyafát. Folytatja a takarítást a kertben, s aggódik a maga ültette kávécserjéért is. — A levegőn olyan jól fejlődött, de ezt a szobai zártságot nehezen szokja — magyarázza. — Kint mégse hagyhatom, megfagyna... Bedé Zsóka Fotó: Veress Erzsi n gyulai festők mestere tanítást. 1948-ban szabad rajziskolát szervez, amelyet 15 évig vezet. 1956-ban, 70 évesen vonul nyugalomba, amikor megkapja az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. Gyulai letelepedésének 40. évfordulója alkalmából gyűjteményes kiállítást“ rendez, amelyért megkapja a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Tanítványai voltak többek között: Kohán Repró: Kovács Erzsébet György, Koszta Rozália, Szé- nási Mihály, Kiss György, Tamay István, Tarnay László és Pataj Pál. Kohán új dolgait nem értette. Ennek ellenére Kohán György mindig is úgy beszélt Dezső bácsiról, mint egyetlen tanáráról. Egyszer összeszólalkoztak. A festészet lehetőségeiről vitatkoztak. „Megfestem a harang - szót" — mondta Kohán. „Bolond vagy, fiam!” — válaszolta Dezső bácsi. Kohán elrohant, és évekig nem is köszönt neki. Aztán József Dezső elvitte tanítványait egy Kohán-kiállításra. „Nézzétek, fiaim, egy nagy művész!" — mondta. Akkor Kohán odament hozzá, és bocsánatot kért tőle. 1965. január 1-én, Gyulán hunyta le szemét József Dezső festőművész, aranydiplomás rajztanár. A gyulai Dürer teremben október 28-a óta látható Firtosi József Dezső posztumusz gyűjteményes kiállítása. Ungár Tamás — Dezső bácsi rendkívüli pedagógus volt. — Az emlékező tanítvány, Koszta Rozália festőművész elmosolyodik. Olyasmit mond tanáráról, Firtosi József Dezsőről, ami kegyeletteljes emlékkiállításokon aligha megszokott, mégis szavai pillanat alatt hozzák életközeibe a már 18 éve halott pedagógust. — Alacsony, hízásra hajlamos, kopasz ember volt, piros arccal. Szóval, nem az a típus, akibe szerelmesek a diáklányok. Talán ezért is választotta azt a hangos stílust, ahogy tanított. Vehemenciája azonban sosem volt fenyegető, egyszerűen csak a figyelmünket akarta minden áron a munkánkra össz- pontosíttatni. Minden tanítványa nagyon szerette, ö volt „a” Dezső bácsi. Nem engedett vonalzót használni, rákényszerített bennünket a szemmérték használatára. A rajzi gondolkodást sulykolta óráról órára. József Dezső Erdélyben, Udvarhely megyében született 1886-ban egy ötgyermekes pedagógus család második gyermekeként. Tanulmányait a firtosváraljai népiskolában, édesapjánál kezdte. Rajztehetségének jelei korán megmutatkoztak. A székelykeresztúri Állami Tanítóképző Intézetben kán- tortanító-oklevelet szerzett 1908-ban. Ezután Budapesten tanult a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola festő szakán, ahol 1912-ben rajztanári oklevelet kapott. A főiskola után az Abrud- bányai Polgári Fiúiskolában kezdte el rajztanári pályáját. 1919-ben Gyulára került a Polgári Leányiskolához. 1922-ben kezdeményezésére megalakult a Békés megyei Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat, a BÉKIT. A társulat titkári leendőit látta el. — A szabadiskolában az alapvető rajztudás megszerzését tartotta szem előtt. Hogy egy akt, az nem másolás, de az anatómiai felépítés megértése, a csont- és izomrendszer kiismerése. Tökéletes akadémiai tudása volt. A kitörést nem vállalta az akadémizmusból. Hogy mire vihette volna, ha vállalja a művészéletet, az ma már megállapíthatatlan, ő élvezte a polgári élet előnyeit. Azt hiszem, azt csinálta, amihez nagyon értett. Aki Gyulán kapcsolatba került a képzőművészettel, az keresztül ment a kezén. A művészettörténetet remekül ismerte. A múlt forradalmian új képzőművészeti egyéniségeit szerette, de saját korának megújulási folyamataival hadilábon állt, bár a tehetségeket tévedhetetlen szemmel felismerte, még ha nem is értett velük egyet. József Dezső a város képzőművészeti életének mindig is az élvonalában állt. A felszabadulás Gyulán éri, s már október végén megszervezi a polgári iskolában a Székelyek Székelykapus ház
