Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-11 / 240. szám

NÉPÚJSÁG 1983. október 11., kedd Georgij Orbatov látogatása hazánkban Georgij Arbatov akadémi­kus) az SZKP Központi Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió Tudományos Akadémiá­ja USA- és Kanada-intéze- tének igazgatója az MSZMP Központi Bizottságának meg­hívására október 6—10. kö­zött látogatást tett hazánk­ban. Georgij Arbatovot fogadta Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Havasi Ferenc, a Poli­tikai Bizottság tagja, a KB titkára és Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára. Megbeszélést folytatott vele Marjai József, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, és Horn Gyula, a KB külügyi osztá­lyának vezetője. A találko­zókon véleménycserére ke­rült sor a nemzetközi élet, illetve a világgazdasági élet időszerű kérdéseiről. Georgij Arbatov látogatást tett Ko­márom és Heves megyében, ismerkedett a megyék életé­vel, a magyar népgazdaság eredményeivel, tapasztalatai­val. Munkásőr alegységparancsnokok továbbképzése Békéscsabán (Tudósítónktól) Továbbképzés kezdődött tegnap, hétfőn a megye mun­kásőr alegységparancsnokai részére az MSZMP oktatási igazgatóságán. Tóth Pál munkásőr ezre­des, meavei parancsnok nyi­totta meg a többnaposra ter­vezett programot. A beveze­tő előadásban a munkásőr- parancsnokok elméleti és gyakorlati felkészültségének szükségességét hangsúlyozta az előadó. Ezt követően az 1983-as ki­képzési évet értékelte a me­gyei parancsnok, részletesen elemezve a közelmúltban végrehajtott nagyszabású harcászati gyakorlatot. Szó esett a munkásőrpa- rancsnokok II. országos ér­tekezletének főbb tapasztala­tairól és megállapításairól is A megnyitó programismer­tetéssel ért véget, amelyet Pusztai Kálmán munkásőr őrnagy megyei parancsnok­helyettes tartott a jelenlevő parancsnokoknak. Bérezi Gábor Dz ipar helyzete és feladatai Ülést tartott az országgyűlés ipari bizottsága Hétfőn a Parlamentben ülést tartott az országgyűlés ipari bizottsága. A testület tagjai és még csaknem húsz, más bizottságból az- eszme­cserére akkreditált képviselő az őszi ülésszakra készülve megvitatta az ipar helyzeté­vel és feladataival foglalko­zó miniszteri beszámolót. A szétküldött írásos anyaghoz Méhes Lajos ipari miniszter fűzött szóbeli kiegészítést. A miniszter elmondta: a hatodik ötéves tervidőszak eddig eltelt esztendeiben az ipar sok nehézséggel küszkö­dött. A hetvenes évekbeli olajárrobbanás után az évti­zed a technológiák felértéke­lődésével, világgazdasági re- cesszióval kezdődött. Ezek káros hatásai súlyosan érin­tették iparunkat, ezen belül is elsősorban három ágaza­tot: a vas-, az acélkohásza­tot és a pvc-gyártást. E há­rom iparág 1980-ban még 590 millió dollár értékben exportált, idén ez az érték várhatóan 402 millióra csök­ken. Az ipar erre az eszten­dőre 1-2 százaléknyi teljesít­ménynövekedést tervezett, ám ennek felső határától, úgy tűnik elmarad. Hiba volna azonban az el­múlt esztendőt, az iparban dolgozó egymillió-háromszáz­ezer ember munkáját csak a gondokkal, nehézségekkel jel­lemezni — mutatott rá Mé­hes Lajos —. hiszen minő­ségi változás is észrevehető. Nőtt a termelékenység: bár a három év alatt 109 ezer ember hagyta ott az ipart, a termelés évről évre megha­ladta az előző esztendeit. Kedvezően alakult ebben az esztendőben a tőkés kivitel — 4,9 százalékos tervezett növekedés helyett valószínű­leg 7 százalék lesz az emel­kedés. A tőkés import növe­lésével az ipar jól javítja a gazdaság konvertibilis egyen­súlyát. Lényegesen megvál­tozóban van az ország eneV- giaszerkezete, s ez a gazda­sági növekedés ütemének visszafogása mellett az ener­giaracionalizálásnak is kö­szönhető. 1978 és 1983 kö­zött a növekvő termelés nö­vekedését nem követte az energiafelhasználás növeke­dése; tavaly kétmillió tonna kőolajtermékkel kevesebbet használt az ipar, mint 1978- ban; a szénbányászat terme­lése 1982-ben elérte az 1985- re tervezettet; a földgázter­melés 10 év alatt 61 száza­lékkal nőtt. Folytatódik a la­kossági energiafogyasztási szerkezet átalakulása: a ha­todik ötéves terv 120 ezer újabb háztartás földgázzal való ellátását tervezte, ám várhatóan 140—150 ezer új fogyasztóhoz jut el ez az energiafajta. Kiemelte azt az eredményt is, hogy folyamatosan csök­ken a nemzeti jövedelem egy egységére jutó energia- és anyaghányad. Az ipar létszáma az el­múlt tíz évben 190 ezerrel csökkent, és az utóbbi há­rom esztendőben ez a fo­lyamat felgyorsult. A köny- nyűiparban 42 ezerrel keve­sebben dolgoznak, mint 1980- ban, sok tízezerrel csökkent a gépiparban foglalkoztatot­tak száma is. Várható, hogy a jövőben is sokan elvándo­rolnak az iparból, ám ezen folyamaton nem kizárólag a bér- és jövedelemszabályo­zás eszközeivel lehet változ­tatni. A beszámoló után vita kö­vetkezett. A képviselők hozzászólása után Mészáros Vilmos, az OKISZ elnökhelyettese be­számolt a 611 ipari szövet­kezet munkájáról: a 200ezer embert foglalkoztató szövet­kezetek az ipar termelésének 6.4 százalékát adják, terme­lésük 75 százaléka a hazai fogyasztók igényeit elégítik ki. Tombácz Miklós, az Ipa­ri Minisztérium főosztályve­zetője egyes szabályozók sze­repéről, várható változásai­ról, termelést befolyásoló szerepéről adott tájékozta­tást. Méhes Lajos vitaösszefog­lalója után az ülés Gorjanc Ignácnak, az ipari bizottság elnökének zárszavával ért véget. Sajtótájékoztató az Operaház oeoizetközi kapcsolatairól Negyedszázad alatt 17 or- :zág 45 városában 200 elő- idás, fellépések a világ íagy operaházaiban, feszti- rálsikerek, koreográfiák Curópától a Távol-Keletig, nűvészek vendégszereplé- :ei, magyar rendezők kül- öldön, s neves mesterek Magyarországon — mind­éről, a Magyar Állami Dperaház nemzetközi kap- :solatairól hétfőn sajtótá- ékoztatót tartottak az In- erkoncert szervezésében a :eneművészek klubjában. Orosz László, a Nemzetkö- ;i Koncertigazgatóság veze­tője többek között elmondta, hogy a műfaj adottságai miatt is — nincsenek nyelvi nehézségek — nagy az ér­deklődés a társulat iránt a határokon túl. Népszerűek a mai magyar zeneszerzők is, közülük elsősorban Szokolay Sándor és Petrovics Emil operáit fogadják a legszí­vesebben. Mihály András, a Magyar Állami Operaház igazgatója többek között beszámolt a társulat legutóbbi külföldi sikeréről: szeptemberben a balettkar az edinburghi ope­raházban adta elő a Próba című balettet Fodor Antal koreográfiájával. A mű rö­videsen Lengyelországban is színpadra kerül. Az igazgató a közeljövő terveiről szólva elmondta, hogy 1984 júniu­sában mutatják be Hacsa- turján Spartacus és Delibes Sylvia című alkotását Seregi László koreográfiájával. Jú­liusban Londonba utazik a balettkar, tárgyalásokat folytatnak Giorgio Strehler- rel, hogy az 1985—86-os évadban Budapesten ren­dezzen. 1985 tavaszán Doráti Antalt látja vendégül a Ma­gyar Állami Operaház. Német vendég a TIT-ben Az NDK—magyar csere- kapcsolatok jegyében ma. kedden délelőtt kétnapos lá­togatásra megyénkbe érke­zik prof. Helmut Faulwetter. a berlini közgazdaságtudo­mányi főiskola fejlődő orszá­gokkal foglalkozó tanszéké­nek vezetője, az NDK is­meretterjesztő szervezet, az Uránia elnökségi tagja. A vendéget Békéscsabán dr. Krupa András, a TIT Békés megyei Szervezetének titkára fogadja és tájékoztat­ja a megyében folyó isme­retterjesztő munkáról. Ez­után a professzor találkozik dr. Szemenyei Sándorral, az MSZMP békéscsabai városi bizottságának titkárával, majd megtekinti a forgá­csolószerszám-gyárat. Dél­után a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalatnál tart előadást az NDK és a fejlődő országok gazdasági kapcsolatairól, majd elláto­gat a Munkácsy Múzeumba. Szerdán Szeghalomba uta­zik a német vendég. Dél­előtt a járási ismeretter­jesztő munkával ismerkedik, délután megtekinti a vész- tő-mágori emlékhelyet, majd Vésztőn tart előadást az említett témáról. vv Új „Gyorsuló kötelek Az év hátralevő részében féltucat kötettel gyarapodik a Magvető Kiadó népszerű tanulmánysorozata, a „Gyor­suló idő". Gyáni Gábor „Család, ház­tartás és a városi cselédség' című tanulmányában olyan témát dolgozott fel, amely­nek társadalomtudományi­szociológiai megközelítésére eddig senki nem vállalko­zott. Hegyi Loránd „Üj szenzibilitás” című műve Egy művészeti szemléletvál­tás körvonalai alcímmel je­lenik meg. A fiatal művé­szettörténész a legmoder­nebb képzőművészet jelen­ségeinek összefoglalásával, értelmezésével vázolja ennek az elevennek ható, izgal­mas, olykor provokatív, sok­szor szélsőséges jelenségcso­port, az „új szenzibilitás" szemléleti-világnézeti alap­jait, uralkodó tendenciáit, belátható lehetőségeit és kor­látáit. A nemzetközi hírű közgaz­dász, Kornai János kötetté komponált tanulmányai „El­lentmondások és dilem­mák” címmel hagyják el a nyomdát Ne a könnyebbik végénél! F olyik az ipar teljesít­ményének mérlegelé­se: képes-e többre, mint amennyit az idén fel­mutatott, vagy az objektív körülmények valóban csak annyit engedtek meg, ameny- nyit elért az ágazat. A terv­hez képest nagyjából 2,5—3 százalék az ipar lemaradása. Ennek ledolgozása az év vé­géig persze nem lehetetlen, de igen kemény és összetett munka kell hozzá. -S ezen belül i§ főleg a feladat ösz- szetettségére kellene helyez­ni a hangsúlyt, márpedig a vállalatok egy részénél ép­pen ezzel, a gazdálkodás egészét egyidejűleg átfogó feladat-megállapítással van a legtöbb baj. A mai gazdasági körülmé­nyek között nem lehet egyet­len, vagy csupán egy-két té- íyezőre alapozni a teljesít- nények javítását. Ez már ab­ból is következik, hogy tel­jesítmény alatt ma nem a fizikailag, naturálisán mér­hető sok munkát értik, ha­nem a fáradozások valósá­gos értékét pontosabban tük­röző jövedelemtermelő ké­pesség mértékét. Ha úgy tet­szik, ma egy vállalat bank­számlája a perdöntő, s ezt könnyelműség csupán egyet­len „lapra” — például a ta­karékosságra, vagy csak a szervezésre — feltenni. Ez az <*setek túlnyomó többségében bizony a dolgok könnyebbik végének célba vételét jelenti. A jövedelem (tudniillik a nemzeti jövedelem), a ter­melő teljesítmény alakulása számos, egyidejűleg véghez­vitt feladat végrehajtásától függ. Egyértelműen a könnyebb ellenállás iránti vonzalmat igazolja például, hogy még mindig elég sok vállalatnál a szabályozókra, a hitelfeltéte­lekre, az árak gyakori válto­zására panaszkodnak, vagy támogatásért kilincselnek, esetleg a rendeléshiányra hi­vatkoznak, ahelyett, hogy a szabályzók, árak stb. válto­zását az objektív világ (a piaci körülmények) jelzésé­nek fognák fel, a támogatá­sok helyett üzletek után sza­ladnának, vagy a rendelés- hiányt például termékvál­tással, jobb, vonzóbb áruk gyártásával igyekeznének enyhíteni. Már-már pótcselekvésnek is értékelhető az, ha vala­hol például — a hatásfokja­vító tényezők közül — túlsá­gosan csak az egyik teendőt teszik intézkedési terveik kö­zéppontjába. Például a taka­rékosságot a felhasználási normafegyelem növelésével sürgetik, ahelyett, hogy az anyag- és energiafelhaszná­lást a következetes termék- és technológiaváltással mér­sékelnék. Vagy például túl­ságosan csak a szervezés ke­rül hangsúlyos helyzetbe, s félévenként „újraszabják” a vállalati belső irányítási rendszert, az alá-fölé ren- deltségi viszonylatokat. Te­hát valójában az ügyvitelt, a felépítményt szervezik — a technológiai folyamatok ha­tásosabb egyeztetése helyett. Egy szó mint száz: érde­mes arra gyanakodni, hogy a dolgok könnyebbik végét ra­gadták meg — mindegy, hogy tudatosan vagy jószán­dékkal — ott, ahol túlságo­san egyneműnek, egyirányú­nak látják a gazdálkodás eredményességét javító mun­kát, ahol nem igyekeznek egyszerre, egyidejűleg lépni a gazdálkodás valamennyi •eendőjében. a piaci mun- i javításától kezdve. az anyagnormák felülvizsgála­tán át a technológia fej- jesztéséig. Tetőtől talpig kell megújulnia, nemcsak ab­ban, amiben könnyebbnek látszik, amiben kényelmes az előrelépés. Az alapvető fordulat rá­adásul nem ' — az egyébként szükséges, de nem elégséges — szervezeti megújulás, sza­bályzómódosítás és takaré­kossági erőfeszítések hozhat­ják meg, még csak nem is a termékváltás; fundamentáli- sabb változásra van szükség: technológiaváltásra. Egy új műszaki kultúra átvételére, kibontakoztatására, az ezzel járó szemlélettel, vezetési stílussal, szervezeti renddel együtt. (A szabályzóknak, hi­telpolitikának, vállalati fe­lelősségi rendszernek erre a váltásra kell kényszeríte­nie a vállalatokat, nem csu­pán takarékossági kampá­nyokra, ügyvitelszervezésre, egy-egy tessék-lássék új gyártmányra.) A termékfejlesztésnek, az innovációnak elavult tech­nológiai környezetben ke­mény korlátái vannak. Ezért kell az alaptól építkezni: te­hát elsősorban a technológia megújításán fáradozni, s ez­zel együtt igyekezni a többi terület korszerűsítésével is: az anyag- és munkaerő­gazdálkodásban, a vezetés színvonalának emelésében stb. Igaz, hogy a technológia fejlesztésében — mert nincs elég pénz a beruházásokra — most csak nagy lelemé­nyességgel, jeles műszaki ta­lentummal lehet előrehalad­ni. Mégis, ha nem is gyor­san, ha lépésről lépésre is. de első helyen arra kell gon­dolni, hogy a technológiai kultúrában, szemléletben zárkózzunk fel a követelmé­nyekhez, s ahhoz a vezetési, szervezési színvonalhoz, amely ehhez tartozik. A Központi Bizottság ha­tározata kijelölte az ipar- fejlesztés átfogó irányait. Ezek követéséhez, betartásá­hoz mindenütt helyben kell megszerkeszteni a konkrét programokat. De olyan prog­ramokra van szükség, ame­lyek az alapoktól építkeznek, a technológiai fundamentum korszerűsítését célozzák — rövid, közép-, vagy hosszú távon, ahogyan az adott te­rület reális anyagi helyzete azt valószínűsíti. S az új, megcélzott technológiai kul­túrából érdemes azután leve­zetni a szükséges egyéb ve­zetési, szervezési intézkedé­seket. A vállalatok — becslés szerint — mintegy 40 száza­lékánál még mindig igen alapos (stratégiai) tervezésre van szükség, reálisabb, át­fogóbb programokra ahhoz, hogy a „tetőtől talpig” meg­újulás végre megalapozottan elkezdődjék; míg a vállala­tok 25—30 százalékánál már előbbre tartanak, nemcsak a fejlesztési stratégia kidolgo­zásával, hanem a megvalósí­tásával is. U bban azonban min­denütt bizonyosnak kell lenni, hogy csakis konkrét vállalati programok­kal lehet végrehajtani az említett elvi, irányt adó ha­tározatot. Enélkül egyetlen határozat sem változtathat­ja meg a gyakorlatot. A po­litikai határozat nyomán te­hát most a vállalatoknál kell meghozni a saját, külön, konkrét és gyakorlati fej­lesztési, intézkedési döntése­ket. Gerencsér Ferenc Újítási hónap az flÉV-nél A Tótkoinlósi Háziipari Szövetkezetben különböző szlovák népművészeti termékek készül­nek. A képen: szövőszékhez készítik elő a fonalat Fotó: Fazekas László Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium, vala­mint az Építő-, Fa- és Épí­tőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének felhívásá­ra a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat október­ben műszaki tájékoztatási és újítási hónapot szervezett. Ennek keretében az első rendezvényt ma, október 11- én Békéscsabán, a Technika Házában tartják. Ezt köve­tően 13-án újítási ankét és ötletnap lesz a vállalat szo­cialista brigádjainak klubjá­ban, majd a hónap végéig még hét rendezvény megtar­tására kerül sor. Jelentőseb­bek: a 20-i műszaki konfe­rencia, a 24-től 28-ig tartó műszaki és szépirodalmi könyvkiállítás, valamint egy előadás, melynek címe: ,,A VII. ötéves tervi paneles la­kóépületek fejlesztése Békés megyében.” A rendezvények lehetősé­get biztosítanak arra, hogy a dolgozók tájékozódjanak a további feladatokról, megis­merhetik a munkakörükkel kapcsolatos követelménye­ket, legyen az a minőségvé­delem, a technológiai fegye­lem, az ésszerű anyag- és energiatakarékosság, a kere­sethez alkalmazkodó terme­lési szerkezet, vagy a rugal­mas vállalkozási készség. Felhívják a figyelmet a mű­szaki fejlesztési és az újítá­si feladatokra is.

Next

/
Thumbnails
Contents