Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-09 / 239. szám

NÉPÚJSÁG 1983. október 9-, vasárnap iő Közösség és jókedv 11 nagyszénás! Május 1. szocialista brigád (Fotó: Szigeti Mihály) fl tudatos községpolitika eredménye Nemrég a szeghalmi Nagyközségi Tanács ülésén kü­lön napirendi pontkét tárgyalták az ipari munkásság szociális helyzetét, élet- és munkakörülményeit, vala­mint a községpoiitikai tevékenységet, s ezen belül a ta­nácsi és nem tanácsi szervek közötti együttműködést. Holott — s ez ki is derült az ülésen — e két dolog na­gyon is összefügg. „Brigádunkat a patronált osztály is köszöntötte. Ked­ves kis műsort adtak a kul­túrtermükben, és a 30 gyer­mek virággal kedveskedett. Megvendégeltük őket, és mindnyájan csokoládéval tá­voztak. A tanár nénit pedig a brigád férfiai köszöntöt­ték virággal.” Ez a nőnapi bejegyzés csak , egy a sok hasonló közül a Szőrme- és Kézműipari Vál­lalat nagyszénási telepén dol­gozó Május 1. brigád napló­jából. De jellemző. Elsöosztályos koruk óta tart a kapcsolatunk és most járnak harmadikba a gyere­kek — mondja Tóthné Ben­czúr Klára bérelszámoló, a brigád vezetője —, érthető, hogy nagyon megszerettük egymást. Ha valakit közülünk az utcán vagy a boltban meglát egy gyerek, odasza­lad. s ha többre nincs idő. pár szóra mindig megállunk. Leginkább erre: mikor lesz megint valami? Ezt a brigádot a nem ter­melők alakították, tagjai az irodisták, a raktári dolgo­zók. a technológus, a portás, a takarítónők. Mindenki munkája olyan, amiben ne­héz lenne versenyezni. vi­szont el kell végezni rende­sen. egy párat határidőre Kicsit hasonlít a házi­asszonyéra: akkor venni ész­re. ha hiányzik vagy rosszul csinálják. Jól végezni köte­lesség — benne van a bér­ben — és meg is teszik a magukét mindnyájan kifo­gástalanul. De akkor mi te­szi szocialistává a brigádot és olyanná, hogy tavaly úgy lettek ezüstkoszorúsok, hogy két kategóriával kerültek egyszerre feljebb? A napló, mely a vállalások csitését rögzíti, ezt is jól mulatja. Tavaly személyen­ként 28 óra társadalmi mun­kát végezlek a faluban és Együtt a brigád a vállalatnál. Az. idén sem igen lesz kevesebb. Ott vol­tak az új iskolában átadás előtt, takarítani, ablakot pu­colni, ki délelőtt, ki délután, napokig, munka után. A vállalatnál parkosítottak, majd kifestették a raktárt, a portát és az összes szociális helyiséget. Ha olcsón szá­moljuk is. a festéssel leg­alább 4 ezer forintot megta­karítottak. Télidőben a szabad párt­napokat és TIT-előadásokat látogatják: bejártak a műve­lődési központba, a könyv­tárba. Hat színházi előadás­ra van bérletük, de külön is vettek jegyeket. Egy-egy da­rabot 4—fi brigádtag nézett meg. ugyanennyien a tárla­tokat. de volt olyan kiállí­tás. amelyet az egész brigád látott. Az új közművelődési formába is bekapcsolódtak, a versenyzés nélküli önkép­zést vállalták. Politikából pedig azt. hogy rendszeresen olvassák a Nép- szabadságot, Népújságot. Magyarországot, vagyis fo­lyamatosan ismerkednek a bel- és külpolitikai helyzet­tel. A kulturális részből a kertművelést, a táplálkozási tudnivalókat és a konyha- művészetet választották. És persze az irodalmat. Négy könyvet olvasnak el: Szabó Magdától a Régimódi törté­netet, Solohov Emberi sor­sát, Kosztolányitól az Édes Annát, és a Vörös és feketét Stendhaltól. A névsor impo­náló és önmagáért beszél. — Talán a legfontosabb mégis az. hogy jó kis közös­ség ez a mienk, összeszokott, jó kedvű, vidám társaság — jegyzi meg a brigádvezető. — Szeretünk együtt lenni társadalmi munkában. Most színházban, közös vacsorán, is emlegetjük a festést, meg a legutóbbi szalonnasütést, meg a gyerekekkel a játékot itt. az udvaron, amikor mi is szinte gyerekké váltunk. Szeretnek is hozzánk jönni ünnepre, vagy anélkül is. Már üzemlátogatáson is vol­tak. és érdekelte őket a lát­nivaló. Ha nagyobbak lesz­nek. szakkört szervezünk, ahol a hulladékokból kis dísztárgyakat csinálhatnak. Addig azonban ők készítik a kicsiknek textilből, bőrből a könyvjelzőket és az apró tarisznyákat. Vass Márta A súlyos elhelyezkedési gondokkal küszködő — Szeg­halmon és környékén élő — lakosság számára sorsfor­dulót jelentett a megyei párt- és tanácsi vezetés dön­tése, amelyet a Sárrét Békés megyei részének iparosításá­ról hoztak a hatvanas évek második felében. Hiszen ezen a tájon az emberek többsége a mezőgazdaságban dolgozott, s az ipari foglal­koztatásnak semmiféle ha­gyományai nem voltak. A keresőképes lakosság 80 szá­zaléka akkor még szakkép­zetlen volt. A III. ötéves terv végén. 1968— 69-ben, a tervszerű ipartelepítés hatására alapo­san megváltozott a település gazdasági szerkezete. A köz­ponti szerepörrel felruházott Szeghalom — melynek von­záskörzetébe immár 12 tele­pülés tartozik —. az iparte­lepítéssel járó gondokkal, s a szerepköréből adódó ma­gasabb igényekkel egyszerre kellett megküzdjön. Ez csak úgy valósulhatott meg eredményesen, hogy a telepü­lés irányítói mindig az egye­temes lakossági érdekeket szem előtt tartva, az igé­nyekhez szakmailag felnőve, következetesen végezték munkájukat. Hamar felis­merve azt az igazságot is, hogy a községpolitikai ter­veket csak — tanácsi zsar­gonnal élve —, a nem taná­csi szervekkel szorosan együttműködve, a lakosság támogatását megnyerve le­het megvalósítani. Ehhez pedig a különböző gazdasági egységek, szervek, s a lakos­ság kölcsönös érdekeit kel­lett megkeresni, kialakítani azt a szemléletet, amelynek középpontjában a lakossági érdek áll, és nem az elkülö­nült, esetleg vállalati, vagy tanácsi érdek. Szeghalmon tehát megin­dult az iparosítás. Előszói’ 1969- ben, a Fővárosi Ruha­ipari Vállalat fehérneműte­lepe kezdte meg működését. 1974-ben a paplangyár. majd 1975-ben a Csepel Autógyár. 1978-tól pedig a harisnya- gyár. Ezekben az új ipari üzemekben, s a 15 gazda­ság közreműködésével. 1969- ben alapított Sárréti Tej Közös Vállalattal, valamint az építőipari üzemekkel együtt Szeghalmon — az időközben végrehajtott fej­lesztésekkel együtt — 3 ezer ipari munkást foglalkoztat­nak a városiasodó nagyköz­ségben. ami a keresőképes lakosság 44 százalékát teszi ki. A tanácsülés számot adott arról, hogy ezek az ipari üzemek az eltelt több mint egy évtized alatt megszilár­dultak, s több mint' egymil- liárd forint termelési értéket állítanak elő. amely messze meghaladja a két mezőgaz­dasági nagyüzem éves ár­bevételét. Azt nem kell ecsetelni, milyen sokat je­lent ez a településfejlesztés­re fordítható összegek szem­pontjából. Ugyanakkor új­fajta igények kielégítésé­nek forrásává is vált. amely­hez a tanácsnak kellett megfelelő partnernek bizo­nyulni. A tanácsülésen erről a következőképpen fogal­maztak: ..A tanács és szer­vei mellett felsorakoztak a vállalatok és üzemek. A ta­náccsal összehangolt vállalati fejlesztési politikát valósítot­tak meg, s ezek a fejleszté­sek szorosan illeszkedtek a községpolitikához. Ezeket a fejlesztéseket viszont a ta­nács is minden eszközzel tá­mogatta. ugyanígy a vállala­tok teherbíró képességeik arányában vettek részt a la­kásépítési program, a böl­csődék és óvodák, az iskolai tantermek, az ifjúsági léte­sítmények létrehozásában, esetleg közös üzemeltetésé­ben. A szocialista brigádok pedig elsők között voltak a közösségi feladatok megol­dásában," A tanácsülésen különösen az idősebbek álltak fel, hogy elmondják, milyen hatal­mas jelentőséggel bír a nagyközség és környéke szá­mára az ipartelepítés, s an­nak eredményei. Szinte vég nélkül sorolták a változáso­kat, amelyek nemcsak a te­lepülés arculatán, de az em­berek gondolkodásában is végbement. A fiatal tanács­tagok kicsit unták is az időnként patetikusnak tűnő hozzászólásokat. hiszen mindez számukra már ter­mészetes. Szeghalom, s ezt nem is tagadta a tanácsi vezetés, nagy lehetőséget kapott a megyei vezetéstől a fejlődés­re. De arról már hallgattak, hogy ezzel a lehetőséggel jól is* sáfárkodtak. S elsősorban azért, mert megtalálták a gondok megoldásának közös, egységes megvalósításon ala­puló formáját. A jövő pedig újabb feladatokat állít a he­lyi vezetés elé. Meg kell ol­dani a község és környéke iparának munkaerő-után­pótlását biztosító szakmun­kásképzést. javítani a lakás­ellátást, és részt vállalni az ipar intenzív fejlesztéséből reájuk háruló feladatokban Tudják, hogy a lakóközösség érdeke azt kívánja, hogy ha­sonló intenzitással folytassák az egész település érdekeit, és a község határain is túl­menő érdekeket magába fog­laló községpolitikai célok megvalósítását. Feltehető, hogy éppen ezek megvalósítása érdekében tárták a bevezetőben is em­lített napirendi pontokat a tanácstagok elé. Üjra kér­ve rajtuk keresztül a lakos­ság hozzájárulását, segítsé­gét. No meg. mint népkép­viseleti, önkormányzati és államigazgatási szervnek, kötelessége is figyelemmel kísérni a termelő üzemek dolgozóinak munkakörül­ményeit. szociális ellátását, s a dolgozókról gondoskodás minőségét. Az új utak kere­sésének. a fejlődésnek ez el­engedhetetlen feltétele. A ta­nácsülésen elhangzott hozzá­szólások bizonyították: van még mit tenni. De azt is. hogy az eredményekről, a sikerekről is fontos időnként beszámolni. Hogy az ifjúság is lássa, kemény munka, ál­dozatok nélkül lehetetlen a fejlődés. S hogy amit maguk körül látnak, az nem is annyira magától értetődő és természetes dolog. B. Sajti Emese Tőlünk vette át a világ II Magyar Posta a nemzetközi hálózatban XVII. szazaüi delizsánsz Budapesten, a Postamúzeum előtt (MTI-fOtó Ma ne bosszankodjunk azon, hogy a várva várt le­vél nem érkezett meg, hogy harmadszorra is mellékap­csolt a telefonunk. A postá­sok ünnepe van ma, ünne­pelnek a postások szerte a világban: október 9-e, pos­tai világnap! 1874. október 9-én Bern­ben huszonkét ország alapí­totta meg az Általános Pos­taegyesületet. Négy évvel ké­sőbb e nevet Egyetemes Pos­taegyesületre változtatták. A huszonkét alapító ország közt Magyarország is szerepelt. Már akkor tekintélye, rang­ja van a Magyar Postának, s azóta is egyik legaktívabb tagja az UPU-nak (ez a ne­ve a nemzetközi postaegye­sületnek). A berni alapító okiraton ott olvashatjuk Ger- vay Mihály nevét, az 1871 - ben alakult Országos Posta- főigazgatóság első posta-fő­igazgatójáét, aki úttörő sze­repet vállalt a nemzetközi postaszolgálat megteremtésé­ben és fejlesztésében. Csonka forgatta meg a kurblit Postánk már akkor több évszázados múltra tekintett vissza. Első levélpostai em­lékeink a XVI. századból va­lók. Igaz, akkor még lovas futár vitte az írott üzenetet, majd később az egyes for­galmas főútvonalakon rend­szeres kocsijáratok közleked­tek. lóváltó állomásokkal. Az első Ónálló magyar posta­szervezet a Rákóczi szabad­ságharcban született. A fel­kelés leverése után hosszú ideig csak osztrák polgár ve­zethetett magyar postahiva­talt. A negyvennyolcas szabad­ságharc idején ismét meg­alakult az önálló magyar postaszolgálat. De a bukás után a Habsburgok mindent felszámoltak, sőt az úgy­mond hűtlen magyar postá­sokat haditörvényszék elé állították. Postánk sosem maradt le (még ha mostanában néha kicsit" késik is) a fejlődés­ben, sőt sokszor volt első, kezdeményező. Száztizennégy éve a világon az első posta­levelezőlapot nálunk hozták forgalomba. Kétféle magyar postai lapot őriznek a mú­zeumok: az egyik német szö­veggel és magyar címerrel, a másik Levelezési 1 a p felirattal készült. A cél az volt, hogy a lakosság olcsón tudjon rövid üzene­teket küldeni az ország bár­mely részébe. A levelezőla­pokat a világ tőlünk vette át. rövid idő alatt mindenütt elterjedt. Az első magyar postaautó hetvennyolc évvel ezelőtt a Múzeum kőrútról indult el. Keménykalapos komoly fér­fiak állták körül a nyitott automobilt (a Városligetben, a Közlekedési Múzeumban láthatjuk az eredetijét), köz­tük Csonka János, a Mű­egyetem gépészmérnöki kara tanműhelyének vezetője. a kocsi készítője. Ekkor indí­tották el az első postaautót, hogy a próbautat megtegye. A volán mellett Haltenber- ger Samu postamérnök ült, Csonka forgatta meg a kurb­lit, majd a vezető mellé pat­tant, s a kocsi — a népes nézők kalaplengetése közben — elindult hosszú útjára. Kétezer kilométert megtéve a posta 1905. június 14-én átvette és 1906. január 15-én forgalomba állította. Auszt­ria és Svájc jóval később ál­lította postaszolgálatba a gépkocsit. Kié a levéldíj? De térjünk vissza Bern­hez. a nemzetközi egyesület alapító kongresszusához. — Mik voltak a legfontosabb kérdések az első kongresszu­son? — kérdezem dr. Oláh Lászlótól, a Posta-vezérigaz­gatóság nemzetközi osztályá­nak vezetőjétől. — Elsősorban a levelek ki­cserélését volt hivatva sza­bályozni. s emellett, termé­szetesen a díjakat határoz­ták meg. Mert mi volt ad­dig? A díjat a feladó min­dig az átmenő országok díj­szabása szerint külön-külön rótta le. Ez igen kpmplikált volt. Egységes elveket dol­goztak hát ki. Az alapja az volt. hogy ahol felveszik a levelet, az a hivatal, illetve ország a díjat megtarthatja magának. — így az az ország jár jól. ahonnét több levelet adnak fel. . . — Az utóbbi öt—tíz évig ez az elv érvényesült, s való­ban manapság vannak is e körül problémák. Az egyen­lőtlenségek miatt mindig több postai anyag megy egy iparilag fejlett országból egy fejletlenbe, mint vissza. Azok az országok pedig, amelyek­nek több postaanyagot kell kézbesíteni (nagyobb sze­mélyzet kell ehhez, techni­kai berendezések, utak stb.). nagyobb terhet viselnek. Ezért ezek az országok azt javasolták, hogy ha az elté­rés jelentős, akkor a több­letmunkáért legyen joga kü- löndíjat kérni a küldő or­szágtól. Szolgáltató intézmény — Magyarország eddig minden kongresszuson részt vett. A mostanira is több ja­vaslatot tettünk egy új ar­culatú posta kialakulásának érdekében — mondja az osztályvezető. — És az új arculat ne csgk a fejlettebb technika megvalósítását je­— Bajkor József felvétele — KS) lentse, hanem azt is, hogy a posta kifejezetten az em­bert szolgáló intézménnyé váljék, s ne hatósággá. Annál is inkább, mert ez a törekvés nem új. már a nemzetközi egyesület alapító okmányában is így szerepel: ..Az egyesületnek az a célja, hogy biztosítsa a postaszol­gálat megszervezését és tö­kéletesítését. s ezen a téren elősegítse a nemzetközi együttműködés fejlődését. Kőbányai György

Next

/
Thumbnails
Contents