Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-09 / 239. szám

NÉPÚJSÁG 1983. október 9., vasárnap Újszerű szolgáltatást vezetett be — legalábbis két hétre — a tanácsi autójavító vállalat gyulai telepe. Ugyanis október 3- tól 14-ig Lada, Trabant márkahetet tartanak. Ez idő alatt soron kívül javítják a két kocsitípust és jóelőre felkészülve beszereztek annyi eddigi hiánycikknek számító alkatrészt, hogy bármilyen igényt ki tudnak elégíteni. A javításokon kívül díjmentes hibafelmérést is folytatnak. Az alkatrész- ellátásra jellemző, hogy jelenleg megfelelő mennyiségű ve­zérmű tengely és himba van a Ladákhoz. Egyedüli hiány­cikk most is a Trabant-henger Fotó: Béla Ottó Űszi programok a sarkad! művelődési központban A sarkadi Bartók Béla Művelődési Központ gazdag programot kínál látogatóinak e hónapban. Október 10-én. este fél 7-kor „Ki hogyan szeret?” címmel Szemes Mari érde­mes művész előadóestjére in­vitálják az irodalomkedvelő közönséget. Október 12-én négy tanfolyam kezdi meg működését. Aerobicra felnőt­tek és gyerekek egyaránt je­lentkezhetnek. Emellett zon­gorázni, furulyázni valamint szabni-jvarrni tanulhatnak az induló tanfolyamokon az ér­deklődők. Október 14-én, pénteken 18 órai kezdettel Pogány ö. Gá­bor, a Magyar Nemzeti Ga­léria nyugalmazott főigazga­tója nyitja meg azt a tűzzo­mánc-kerámia kiállítást, me­lyen Würz Ádám, Kesztyűs Ferenc valamint Zengő Sztankovics Mihály munkái­ból kaphatnak ízelítőt a lá­togatók. A kiállítás október 24-ig tart nyitva. Október 29-én discót tar­tanak a fiataloknak, novem­ber 3-án pedig a legifjabbak­nak, a gyerekeknek rendez­nek színházi előadást, akik 13 és 15 órai kezdettel a Jó­kai Színház előadásában a Szélkötő Kalamona című előadását láthatják. Díjnyertes amatörfilmek fesztiválja Október 13-a és 16-a kö­zött rendezik meg a díj­nyertes amatőrfilmek nem­zetközi fesztiválját Győrött. Ezúttal immár ötödik alka­lommal ad otthont a Rába- parti város az eseménynek, amely az elmúlt években rangot vívott ki magának az amatőrfilmes körökben. Ezt jelzi, hogy a küszöbön álló seregszemlére 18 ország jelentette be részvételét. A fesztiválra az utóbbi há­rom évben készült és nemze­ti, vagy nemzetközi verse­nyeken díjat nyert alkotá­sokkal lehetett nevezni; a résztvevő országok 60 per­ces kollekciót mutatnak be. A vetítendő — száznál is több — film a művészeti ág szinte valamennyi műfaját felöleli: lesz közöttük animá­ciós és játékfilm, néprajzi és dokumentumfilm. A nemzet­közi mezőnyben a hazai szí­neket öt alkotás képviseli. II. orosházi kórustalálkozó a zenei világnap tiszteletére Október 3-án, hétfőn este zsúfolásig megtelt érdeklő­dőkkel az orosházi Petőfi Művelődési Központ 300 fős koncertterme, hogy meghall­gassák a zenei világnap tiszteletére rendezett II. orosházi kórustalálkozón részt vevő énekkarokat: a Helsinkiből jött Wiol kórus tagjait, az eleki zenebarátok vegyes karát, és az orosházi Madrigál kórust.-A rangos eseményen jelenlevő zeneba­rátokat és énekkari tagokat Varjú Katalin, a művelődési központ előadója, műsorköz­lő köszöntötte, majd Szoko- lay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, a találkozó fő­védnöke ünnepi beszédében szólt a zene emberformáló erejéről, emlékeztetett az őt útnak indító Békés megyé­re: Orosházára, Békéstar- hosra. Beszélt arról, hogy Orosházát forradalmi hagyo­mányairól ismerik ország­szerte, de egyszer talán az orosházi kórustalálkozók megrendezése, és rendszeres­sé válása révén is híres lesz a város. A hangverseny első műsor­blokkját a 10 esztendővel ezelőtt alakult eleki vegyes kar énekelte Törzsök Attila karnagy vezetésével. Nagy tapsot kapott Schubert: Gloria a G-dúr miséből cí­mű száma, ahol szólót éne­kelt Kevevári Margit és Csíki Zoltán, zongorán kí­sért Csonka Barna. Az eleki kórusriak a 85 éves Bárdos Lajos zeneszerzőhöz fűződő jó kapcsolatára utalt az. hogy népdalkórusaiból ad­tak elő egy szép csokrot, be­fejezésül pedig a Karnagy dicsérete című számát éne­kelték el a közönség tetszé­sére. Az 1959-ben alakult házi­gazda orosházi Madrigál kó­rus váltotta fel a pódiumon az eleki vegyes kart. A KI- SZÖV támogatásával műkö­dő együttes eddigi munkás­ságát számos sikeres hazai és külföldi szereplés, jó mi­nősítés jelzi. Műsorukat Ko­dály: Ádventi ének, vala­mint Petrovics: Játszik a szél című számaival kezdték a kórus karnagya. Mosolygó Miklós vezetésével, majd két számot (Hugó Alfven: Úti vár és Sibelius: Finlandia) Németh Katalin vezényelt. Befejezésül Karai József: Néha úgy érzem, és a Cert uly Lord című spirituálét adták elő kirobbanó sikerrel. Szünet után percekig tar­tó taps fogadta a Helsinki­ből érkezett Wiol kórus tag­jait. Az 53 éve alakult ének­kar mai tagjai főleg kelet­finnországi származású egye­temisták, akik gyakran sze­repelnek hazájukban és kül­földön is. Karnagyuk Erki Pillinen, tanár a Sibelius Zeneakadémián. szólistáik ugyanott tanulnak. Műsoru­kat régi finn kórusszámmal kezdték, majd Oscari Kiírás mai finn zeneszerző műveit szólaltatták meg, valamint két finnországi svéd zene­szerző dalát svéd nyelven adta elő a kórus. A vendég­látó orosházi kórus tisztele­tére három régi madrigált énekeltek németül és olaszul. Ezt követően Arvo Part észt zeneszerző Solfeggio című al­kotását Kodály Zoltán emlé­kére énekelte a kórus. Vas­tapsot kapott Kodály Zol­tán: Akik mindig elkésnek című műve, amit Ady End­re versére írt. Nagy sikerük volt a finn szólistáknak: Jukka Rasilainennek és Eli­na Riskunak. Befejezésül Si­belius: Rahasztava című mű­vének négy tételét hallották a kórustalálkozón jelenle­vők, akik hosszú ideig ün­nepelték ütemes tapssal a kiemelkedő teljesítményt nyújtó finn fiatalokat. Végezetül mindhárom kó­rus együtt énekelt. Szoko- lay Sándor: Miniatűr kantá­táját a szerző vezényelte rendkívüli szuggesztivitás- sal, majd édesapja. Szoko- lay Bálint a Madrigál króus alapító karnagya vezényelt Schütz: Máté passió című művéből egy részletet. A csaknem háromórás est — úgy hisszük — kellemes emlékként marad meg a fin­nek és a magyarok emléke­zetében is. Koszorús Oszkár Készül a piskótalap az orosházi ÁFÉSZ nagyszénást cukrász- üzemében. Naponta 30—35-féle süteményt állítanak elő az itt dolgozók, jelentős részt vállalva a környék boltjainak el­látásában. Fotó: Veress Erzsi fi KISZ is kezdeményezte Módosítják az iskolai házirendeket Ezekben a hónapokban az ország valamennyi középfo­kú tanitézetében felülvizs­gálják és módosítják az is­kolai házirendet. Erre a munkára mindenütt két­évenként kerül sor, eddig azonban a felülvizsgálatot nem egy időben szerveztek valamennyi oktatási intéz­ménynél. Az idén egységes­sé váló házirend-módosítást az tette szükségessé, hogy az ötnapos tanítási hét beveze­tése miatt átalakult az isko­lák belső élete. A felülvizs­gálatot a KISZ Központi Bi­zottsága is kezdeményezte, hiszen tapasztalatai szerint sok házirend nem felel meg az egyes iskolatípusok éle­tét szabályozó rendtartások betűjének és szellemének. A rendtartásokban — tanuló- közösség és az ifjúsági szer­vezet címszóval — külön pa­ragrafus tucatnyi pontja foglalkozik az ifjúsági szer­vezet jogaival, az iskolai házirendekbe azonban nem épültek be azok a jogok, le­hetőségek. módszerek, ame­lyek révén a tanulók — az úttörőmozgalom és a KISZ szervezetében tevékenyked­ve — részt vehetnek az in­tézmény életének alakítá­sában, az iskolai közösség formálásában. Szivi József, a KISZ KB középiskolai és szakmunkás- tanuló tanácsának titkára az MTI munkatársának el­mondta, hogy a KISZ KB igyekezett felkészíteni az is­kolai KISZ-szervezeteket az idei házirend-módosítások­ra­— Útmutatót állítottunk össze, amelyet elküldtünk valamennyi középfokú tan­intézet KISZ-szervezetének és igazgatójának. Az útmu­tatóban közreadtuk a KISZ KB intéző bizottságának vé­leményét az iskolai háziren­dekről. felhívtuk a figyelmet a rendtartások előírásaira, s néhány szempont kiemelésé­vel igyekeztünk segítséget nyújtani a KlSZ-szerveze- teknek. Fontos előírás, hogy a há­zirendet mindenütt a KISZ- szervezet egyetértésével hagyhatja csak jóvá a ne­velőtestület. Ez gyakorlati­lag közös döntést jelent, ko­moly felelősséget róva az iskolai KISZ-bizottságokra. Mivel a házirendek a ta­nulók iskolai életét szabá­lyozzák, elengedhetetlen, hogy e közösség lehetőségei­nek, igényének, hagyomá­nyainak alapos elemzése után dolgozzák ki azt a kö­vetelményrendszert, amely biztosítja a hatékony mun­kát, a színes, tartalmas di­ákéletet. Sok évtizedes ta­pasztalat az is: az iskolai fe­gyelem megszilárdítását ak­kor szolgálja a házirend, ha a benne megfogalmazott ma­gatartási szabályokkal a ta­nulók azonosulni tudnak. Ma már ugyancsak nél­külözhetetlen, hogy az isko­lai „alkotmányok” rögzít­sék a KISZ-szervezetek jo­gait. Egyebek között azt. hogy a KISZ önállóan dönt­het az iskolai diákügyelet megszervezésében, maga ha­tározhatja meg a társadalmi erőforrásokból szervezett di­ákkörök számát és jellegét, egyetértési joga van az ifjú­ságot közvetlenül érintő jog­szabályok alkalmazásánál, a házi tanulmányi versenyek megrendezésénél, és olyan gyakorlati kérdésekben is. mint például a társadalmi munka szervezése. Ki kell kérni az iskolai KlSZ-veze- tők véleményét a nevelő-ok­tató munkáról, a tanulók szociális és egyéb juttatásá­nak odaítéléséről, az iskolai költségvetés néhány tételé­ről. Mindez a papíron ed­dig nem rögzített jogoknak csupán egy része. A házirend módosításához a KISZ-vezetők összegyűj­tik a tanulók javaslatait. A diákok véleményét időben eljuttatják az iskola vezeté­séhez, ezzel is segítve a módosítást előkészítő mun­kát. A tantestületi ülés elé kerülő javaslatot az iskolai KISZ-bizottságok megvitat­ják. s a nevelőtestületi ülé­sen — egyetértési jogukat gyakorolva — mondják el véleményüket. Nemzeti — az országnak M ost, hogy megjelent a hír a kormány dön­téséről és a felhívás a társadalmi gyűjtésről; le­gyen végre állandó otthona a Nemzeti Színháznak, a la­pok, a televízió, a rádió a lelkes adakozók nevétől han­gos. S ez a hangerő a követ­kező hetekben, hónapokban valószínűleg még erősödik. Persze, ha a csoda három napja elmúlik, akkor is — remélhetően — akadnak majd, akik nem feledkezn'ek meg arról: a gyűjtés öt évig lart (az építés meg hatig). Most mégis azokkal sze­retnék vitatkozni, akik nem kapnak nyilvánosságot, pe­dig a „nem adok”-jaik bizo­nyára ugyanúgy léteznek, mint a lelkes felajánlások. Először talán azzal a kitűnő színésszel kellene vitáznom, aki arról morgolódott, hogy előbb talán oldják meg a többi színház gondját, s kü­lönben is: legyen előbb tár­sulat, legyenek rendezők, akik a nemzet első színhá­zához méltó előadásokat tud­nak majd produkálni. Ami a többi színházak rendbehozását illeti, sokat emlegetett gazdasági gondja­ink közepette is az elmúlt években csak a következők történtek. Átadták a helyre­állított, korszerűsített nyír­egyházi színházépületet; most, október 11-én nyílik az új zalaegerszegi színház, ta­valy adták át Budapesten a Katona József Színház re­konstruált épületét, ugyan­csak tavaly nyílt meg a Ma­dách Kamaraszínház a hely­reállítás után. Jövőre, meg­nyitásának 100. évfordulóján, ismét kinyitja kapuit a kö­zönség előtt a falait és a dí­szeit kivéve teljesen átépí­tett Operaház, s remélhető­en mielőtt befejezik a sze­gedi színház átépítését is. Nem arról van hát szó, hogy más színházak kárára, hát­rányára épül majd a Nem­zeti Színház. Ami a jövő társulatát il­leti : a kérdés ilyen megkö­zelítése olyan álokoskodáshoz vezet, mint Petőfi Színészda­lának híres fordulata, amely­ben a színészek azt kérik, pártolja őket a közönség, hogy haladni tudjanak, a kö­zönség viszont úgy találja: előbb haladjanak, aztán majd pártolni fogja őket. Senki nem tudja, kik lesznek azok a művészek, akik társulati tagokként állhatnak majd valamikor 1989 szeptember táján a Himnusz ünnepélyes hangjainál, hogy átvegyék új színházukat. Egy bizonyos: a színház olyan furcsa műfaj, hogy a hely, ahol és amikor játszanak — nemcsak az épület, hanem a tágabb kör­nyezet s a még tágabb tár­sadalmi közeg is — megha­tározó eleme az előadásnak. Egy méltó korszerű és állan­dó otthon, feltétele a nem­zeti színjátszás fejlődésének. Az első, 150 éve készült épü­letet egyébként eleve min­denki ideiglenes megoldás­nak tartotta, mint ahogyan annak gondolatát a Blaha Lujza téri, eredetileg nép­operának készült második otthonát is, s ugyancsak át­meneti megoldásként alakí­tották át a régi Hevesi Sán- lor téri épületet, hogy a le­bontottból legyen hova köl­töznie a nemzet első társu­latának. Most szólni kell arról a kedves falusi ismerősömről, aki meg akart győzni: neki ugyan semmi kifogása nincs az ellen, hogy a budapesti­eknek legyen Nemzeti Szín­háza, de miért kérik ehhez az ő anyagi támogatását is, mikor a megyéje színházába se szokott járni. Megkérdez­tem tőle: nézi-e a televízi­ót? Természetesen igennel válaszolt. Innen már viszony­lag könnyű érvelni. S nem­csak azért, mert a televízió — mostanában viszonylag elég ritkán — a Nemzeti Színház előadásait is szokta közvetíteni. Sokkal többről van szó, arról nevezetesen, hogy a televíziónak nincs önálló színháza. Pláne ön­álló színházi kultúrája. Ál­talában a televízió, s nem­csak a mienk —: mert talán szegényebb —, hanem a vi­lág majd minden pontján, arra tud építeni, azt tudja csak fölhasználni, ami az or­szágban van. Azon a vibráló négyszögletes képernyőn át lehet, hogy torzítva olykor, de mindenképpen csak arra lehet rálátni, ami az ország­ban létezik. Egyebek között arra á színházkultúrára is. Szépen beszélnek-e ott a színészek? Példáját adják-e, hogyan lejiet mindent föl­pörgető korunkban a legmo­dernebb technika eszközei között, mindazt megőrizni az írott és beszélt nyelv érté­keiből. amit csak érdemes, hiszen egyebek közt ezek a nyelvi értékek teszik nem­zetté az itt élő népet? Sike­rül-e a legnagyobb hatású irodalmi műfajt, a drámát, klasszikus értékeivel a kor­hoz igazítani, s tudnak-e ta­lálni olyan műveket, ame­lyek a mi korunk képe elé tartanak tükröt? Képes-e be­tölteni- az ország első szín­házának szószék-jellegét, hogy innen fontos dolgokat mondanak az országlakosok­nak? Tudja-e vállalni, hogy a színházművészet legjobbja­it összegyűjtve, szüntelenül újrakezdett kísérleteket te­gyen a hagyományait is őr­ző, mégis mindig megújuló műfajban, a nagyobb hatás, a szélesebb közönség meg­nyerése érdekében? a kérdéseket szaporíta­ni lehet, s a szakem­berek dolga, hogy sza­porítsák is. Ám, aki nem a főváros határai közül figye­li, hogyan alakul a Nemzeti Színház sorsa, az is elhiheti: ez az ő színháza is lesz. Ak­kor is, ha véletlenül oda so­ha nem teszi be a lábát. (Bár jobb lenne, ha minél keve­sebb ilyen ember akadna az országban.) Viszonylag kevés ember fordul meg a sporto­lók edzőtermeiben, vagy a hazai pályákon. Ám ez nem zavarja az országot abban, hogy személyesen is átélt büszkeséggel nézze a nem­zeti zászlót s hallgassa a nemzeti Himnuszt, amikor egy-egy olimpián a legma­gasabb csúcsra húzzák a pi- ros-fehér-zöld lobogót. Vala­mi ilyesmi érzést adhat egy népnek ha Nemzeti Színház­zal ajándékozza meg önma­gát. Bernáth László Orvosmeteorológiai tájékoztató Az időjárás a következő na­pokban nem lesz teljesen zavar­talan, mivel a hét végén és a jövő hét közepén is egy-egy hi­degfrontrendszer átvonulása vár­ható nyugat—északnyugat felől a Kárpát-medencében. Emiatt az időjárás átmenetileg megváltozik, a párás, a reggeli órákban ködös, de délutánon­ként napsütéses időt egy-egy napra felhősebb időszak váltja fel, s kisebb esők is kialakul­hatnak. A hőmérséklet a hajnali órák­ban általában 4—9 fokig süly- lyed, a felhősebb éjszakákon azonban 8—13 fok várható. Nap­közben általában 18—23 fokig emelkedik, de a felhősebb na­pokon csak 15 fok körül alakul a hőmérséklet. A hidegfront okozta átmeneti lehűlés élettani szempontból ha­tással lehet szervezetünkre. Fő­ként a hidegfrontra különösen érzékenyeknél fordulhat elő fej­fájás, ideges, feszült lelkiálla­pot, gyorsabb kifáradás. A hét végén egyébként az úton levők — a gépkocsivezetők és a gya­logosok egyaránt — a szokásos­nál is óvatosabbak legyenek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents