Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

NÉPÚJSÁG

1983. október 8., szombat

Aktivitás, nyílt véleménynyilvánítás jellemezte a választási törvénytervezet megyei vitáját

Beszélgetés Szikszai Ferenccel, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárával

Mint ismeretes, a Minisztertanács felkérésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa széles körű társadalmi vitát rendezett az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választási rendszerének továbbfejlesztésére készült javaslatról. Megyénkben szeptember 14—22. között került sor a vitára, melynek célja az volt, hogy az állampolgárok, a társadalom valamennyi rétege lehetőséget kapjon a tervezet véleményezésére. Ennek tapasztalatairól beszélgettünk Szikszai Ferenccel, a Hazafias Népfront Békés megyei bizottságának titkárával.

Ha a hölgyek már elértek egy bizonyos kort, már nem illetlenség születésnapjukon nemcsak virággal köszönteni őket, hanem külön elismerően megemlíteni: mi mindent éltek át. Nos, a mi ünnepeltünk ezúttal egy olyan hölgy, ami ... híd. Erzsébetnek nevezték el, Ferenc József, nem túlságosan jóemlékű uralkodó állítólag magyar érzelmű feleségéről. De nyolc évtizeddel az avatás után (1904. október 10-én adta át a forgalomnak József főherceg) ki emlékszik már arra, hogy ez az Erzsébet milyen Erzsébet. A főváros jelképévé vált, világszerte ismert, hiszen a teleszor Budapest jelentkezik a képernyőkön, ennek a remek műszaki alkotásnak kecses íve látható. Éljen soká a mi Erzsébetünk, hiszen nemcsak megszületett, hanem meg is gyilkolták, s csaknem két.évtizedes nemlét után támadt fel halottaiból.

Az Erzsébet-hidat a múlt század utolsó esztendejében csodálta meg először a világ. A párizsi világkiállításon nagy szenzációt keltett, nemcsak a közönség, hanem a szakértők körében is a híd makettje. A látogatók szerint a makettet kiállító Magyarország e híd felépítésével a hídépítő országok között az első helyre került. A híd tervéről szerteröppentek a tudósítások Párizsból. A Budapesti Hírlap idézte a France Soirt, amely így írt: ..Micsoda híd, micsoda 'merész terv: két láncsor szilárdan a magasban tart egy 293 méter hosszú nehéz testet!” Az osztatlan elismerés, a csodálkozás azért csapott ilyen magasra, mert Európában még addig soha nem épült ekkora méretű, szinte monumentálisnak nevezhető egyívű lánchíd. Nem telt bele 3 év —- a nagyszerű alkotás ott állt a Duna fölött, összekötve a két partot. Annak ellenére, hogy voltak, akik ellenkeztek, s váltig azt bizonygatták, hogy a hazai mérnökök és munkások nem tudnak ilyen nagy feladattal megbirkózni, a műszaki újítások egész sorával létrehozták a művet, amely egészen 1926-ig a brazíliai floriano- polisbeli 340 méter nyílású lánchíd felépítéséig, 290 méteres nyílásával a világ legnagyobb lánchídja volt.

Avatása után éppen azok használták a legkevesebbet, akik orcájuk verítékével építették. A főváros munkásnépének ugyanis nagyon sok volt a kétkrajcáros hídvám. A Pesti Napló írta: „Egész sereg szegény ember van. aki 13 kilométert tesz meg naponta a vasúti összekötő híd felé és vissza, hogy megtakarítsa a két krajcárt.

A hídvámot az 1918-as őszirózsás forradalom törölte el. 1919 augusztusában a forradalmak után már nem merték visszaállítani. Az Er- zsébet-híd a főváros közönségének szívéhez nőtt. 1936- ban átépítették a pesti oldalnak a hídfeljáróját, mert a Belvárosi plébánia-templom miatt korábban a járművek gyakran összetorlódtak a feljárónál. És egymást követték — igaz, hogy csak egyik irányában —, a járművek és a menekülő katonák mielőtt —, Pest felszabadulása előtt, az 1945. január 17-ről 18-ra virradó éjszakán — a hitleristák a levegőbe röpítették volna a Duna ékességét. Egy ideig gondolni sem lehetett újjáépítésére, de a roncskiemelést megkezdték, az ideiglenes Kossuth-híd vasanyagának egy része innen került ki.

1960-ban megkezdődött az újjáépítés. A magyar ipar ekkor már képes volt kábelhíd megalkotására. És ezért emellett döntöttek, tekintetbe véve. hogy a kábelhíd sokkalta olcsóbb, mert a kábel súlya csak egynegyede a lánc súlyának. Az új híd külsőleg megőrizte régi képét, de alaposan kiszélesítették. Hatpályásra tervezte Sávoly Pál és munkatársi gárdája. A híd hossza: 378 méter.

Az új Erzsébetet 1964 novemberében adták át a forgalomnak. Az ünnepség után végeláthatatlan sorokban özönlöttek a budapestiek tízezrei. Vidékről is sokan érkeztek, hogy osztozzanak a főváros örömében.

Amikor a nyolcvanéves Erzsébetnek hosszú-hosszú életet kívánunk, ez egyben annyit is jelent, hogy hidakat építő békét akarunk, és soha többé romboló háborút.

— Megyénkben a Hazafias Népfront közjogi munkabizottsága a megyei tanács vb szervezési és jogi osztályának közreműködésével, széles körű mozgalmi és társadalmi részvétellel szervezte, illetve bonyolította le a vitafórumot. Ezek valamennyi városban és nagyközségben, továbbá hét községben zajlottak le úgy, hogy a körzeti fórumokon azon települések politikai, állami, társadalmi vezetői, közéleti aktívák, más dolgozók, párttagok és pártonkívüliek is részt vettek, ahol külön fórumot nem szerveztünk. Emellett sor került munkás-, paraszt-, értelmiségi, ifjúsági, nő- és egyéb társadalmi osztályt, réteget, csoportot reprezentáló rétegtanácskozásokra is. Általános tapasztalat, hogy a megye közvéleménye támogató figyelemmel kísérte a törvénytervezet vitáját.

— Kezdjük a számokkal. Hány vitafórumot szerveztek, mennyien vettek részt ezeken, és milyen volt az aktivitás?

— A megtartott 45 vitafórumon 2521 állampolgár vett részt. Közülük 461-en fejtették ki véleményüket. A felszólalók 67 százaléka egyértelműen egyetértő álláspontját fejtette ki a javaslat új intézményeinek többségére vonatkozóan. Az egyes részletekre módosító, kiegészítő véleményt, javaslatot a részvevők 21,8 százaléka terjesztett elő, a javaslatban foglaltaktól eltérő véleményt a felszólalók mintegy 15 százaléka hangoztatott. Ez utóbbiak közös jellemzője, hogy bár egyetértenek a választó- jogi törvény módosításával, a választás demokratikus elemeinek fejlesztésével, egyes részletkérdésekben eltérő, más véleményük van. Részben olyanok, amilyenek a javaslatban nem szerepeltek, vagy olyan jellegűek, hogy

a hatályos rendelkezés érintetlenül hagyását javasolják.

— Akkor most nézzük a részleteket, ha nem is a teljesség igényével. Melyek voltak azok a kérdések, amelyekről a legtöbb vita folyt?

— Először talán arról, amiről nem volt vita. Nevezetesen, a választási rendszer alapelveiről — általános, egyenlő, titkos választójog —, amelyekkel mindenhol egyetértettek, úgyszintén a demokratikus elemek bővítésével. Amiről a legtöbben szóllak, az a kettős és többes jelölés kérdése volt. Döntő többségben egyetértettek vele, hasznosnak, demokratikusnak tartották a több jelölt közötti választás lehetőségét. Volt azonban olyan -vélemény is. hogy a jelölőgyűlésnek legyen joga egy jelöltet is állítani. Továbbá olyan észrevétel, hogy helyben is lehessen közös listát indítani. A másik, amiről sok szó esett, hogy kik vegyenek részt a jelölő gyűléseken. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a jelölő gyűléseken csak a területen lakó állampolgárok vegyenek részt, és az ott működő üzemek dolgozói ne — esetleg csak képviseltessék magukat —, hiszen többségük nem ott lakik. Többen javasolták, hogy csak azt lehessen megválasztani tanácstagnak, aki a terület állandó lakosa.

— Ugyancsak vitatottnak ígérkezett a pótképviselő, illetve a póttanácstag mandátu_ mának bevezetése. Valóban az is volt, és milyen vélemény alakult ki erről?

— Valóban izgalmas kérdés volt, a tapasztalatok pedig azt igazolják, hogy a választópolgárok elfogadják ezt. Elnevezésük körüli vita volt, de abban nem, hogy megfelelő közéleti feladatot is kapjanak. Egy másik új dolog bevezetését a társközségekben az elöljáróság megalakulását is egyértelműen helyeselték, de itt is vita volt

az elnevezés körül. Hangsúlyozták viszont, hogy — bármi legyen is a neve — megfelelő hatáskörrel rendelkezzen. Egyetértés volt a tanácstagok létszámának csökkentésében és abban, hogy a választókerületek számát ne a megyei, hanem a helyi tanácsok állapítsák meg.

— Mi a következő lépés, vagyis mi lesz a sorsuk az elhangzott javaslatoknak?

— Mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy a vitában elhangzottak és a most elmondottak is — amelyek-nem a teljességre törekedtek, hanem néhány kérdésre — csupán vélemények, javaslatok, amelyek összegzése, értékelése után készül el a törvény. A megyei tapasztalatokat összefoglaltuk, és a teljes anyagot eljuttattuk a Hazafias Népfront Országos Tanácsához, amely rövidesen összegzi, majd továbbítja az illetékes párt- és állami szervekhez. Ezután készül el a végleges törvény.

— Végezetül, hogyan summázható a tervezet megyei társadalmi vitája?

— Megállapítható, hogy megyénk társadalma érti és támogatja az országgyűlési képviselők és tanácstagok választási rendszerének továbbfejlesztését. A társadalmi vitákon és fórumokon részvevők jelentős száma, aktivitása az őszinte, nyílt véleménynyilvánítás tükrözte a lakosságnak a társadalom fejlődésébe vetett hitét, a közigazgatással szemben egyre erőteljesebb állampolgári figyelmet és kritikus látásmódot. A hozzászólók döntő többsége támogatta, hogy a tanácsi testületek munkajellege erősödjék, az országgyűlési képviselők és tanácstagok munkájának közéleti tartalma bővüljön, ezeken keresztül tovább fejlődjön a szocialista demokratizmus, erősödjön az önkormányzat.

S. F.

Pintér István

Egykorú felvétel a hítl építéséről

(MTI-fotó — Diósi Imre felvétele — KS)

vízió korszakában. ahányAz újjászületett Erzsébet

Életutak

Mindig a mozgalomért dolgozott

Nyugodt derűje, vidám tekintete leplezi a múltat, a sok vihart, nehézséget, amelyet büszkén vállal, ha emlékezik. Tizenhét éve, hogy a Magyar Vöröskereszt Békés megyei vezetőségének titkári feladatát Öz Ferenc látja el, de hosszú volt az út idáig.

— Kunágotától három kilométerre éltünk a szüleimmel, s négy testvéremmel a báró Urbán birtokán — meséli. — Édesapám, a nagy család eltartója dohánykertész volt, s így mi gyerekek is korán kezdtünk a munkához. A felnőttek mellett kellett helytállnunk a hatos bandában. A faluba 1940-ben költöztünk be. A háború utolsó hetében hívtak katonának, de 1944. október 1-én a faluban ért a felszabadulás, nem vonultam be. Még ebben a hónapban, 27-én megalakult nálunk a kommunista párt, tagja lettem. Olyan elvtársak fogadtak maguk közé engem, a legfiatalabbat. mint Szántó Ferenc, Cseh Mihály, Tóth Gergő. Dumitrás Mihály, az új, demokratikus rendőrség helyi vezetőjének javasolt. Erős volt a faluban a kommunista párt, a ’45-ös választásokon a szavazatok 67 százalékát nyerték el. 1948-ban sok-sok munka, tanulás után leszereltem a fegyveres erőktől. Határozottan vallom, mindig oda mentem, ahová a párt küldött. A mozgalomnak, az eszmének köszönhetem, hogy a báró Urban tanyasi iskolájának padjától eljutottam a szegedi tudományegyetemig, a középiskolai tanári diplomáig.

Beszélgetés közben, a családról szólva elárulja, magánélet és közélet mennyire ösz- szefonódott a sorsában. 1945-ben megnősült, s felesége a legszűkösebb, legnehezebb helyzetben is vállalta a kommunista férjet, a ránehezedő sok-sok gondot.

— Ügy érzem, a párttól korán kaptam olyan feladatokat, amelyekre nem voltam felkészülve — folytatja. — A vezetőim képesnek tartottak rá, hát meg kellett felelnem a követelményeknek. A DÉFOSZ-iroda vezetését bízták rám, majd ismét tanulni küldtek. Ezután nem kerültem vissza a falumba, kineveztek a MÉSZÖV szervezési osztályára. Tanulás, s ismét másik pártfeladat következett; 1951-ben a megyei párt- bizottság apparátusában dolgozhattam. Három év múltán Mezőkovácsházán, a járási pártbizottság titkára lettem. Betegség, tanulás, s újra a munka, a család töltötte ki az életemet. 1966-ban visszahívtak a megyeszékhelyre, a Vöröskereszt küldöttértekezletén megválasztottak megyei titkárnak.

— A tömegszervezeti munka ismerős volt számomra — emlékezik. — A tartalmi célt; hogy legfőbb érték az ember, és életét segítsük minden eszközzel, könnyen a magaménak vallottam. Megyeszerte ismertek a pártbizottságokon, a mozgalomban, a tanácsnál dolgozók, segítőkészségüket, megbecsülésüket éreztem. Néhány év múltán minden tsz-ben megalakultak a vöröskeresztes alapszervezetek. Az olyan eset örök emlék számomra, mint az egyik tsz-elnöké. aki a véradásokat nem támogatta. Disznóöléskor felrobbant mellette a gázpalack, súlyos égési sebeket szenvedett, rengeteg vért veszített. Amikor a kórházban meglátogattam, a sok kötés alól csak a könnyei szivárogtak ki. „Ferikém, most érzem, mit jelent a véradás” — mondta. Vagy egy másik eset: egy e vidéken nyaraló kisfiút súlyos baleset ért. Játék közben felnyársalta a szőlőkaró. Az orvosok munkája, a véradók vére mentette meg. A nagyapja kéthavi nyugdíját ajánlotta fel, hogy azon vegyünk vért másoknak is. Azóta persze már teljesen térítésmentes a véradás.

— Vannak olyan eredményeink, amelyekre büszkék lehetünk — meséli. — Békés megye volt a kezdeményezője a négy megye műtöttjeinek vérellátását biztosító regionális rendszer kialakításának. így mi is biztosítjuk a szegedi klinika vérigényét. Nálunk alakult meg először, a Körösök mentén a vízimentő-szolgálat. jól dolgoznak a polgári védelmi alegységeink. A mezőgazdaságban dolgozók mindenhol segítenek. Egyre több orvos támogatója, tagja a Vöröskereszt vezetőségének. Régen túl vagyunk azon a kérdésen, hogy összevessük az egészségügyi hálózattal, hogy ki kinek segít. Persze, bőven vannak megoldásra váró általános társadalmi és helyi problémák, amelyekben nekünk is nagy a felelősségünk. Gondolok itt a fiatalok felvilágosítására, a családi életre nevelésre, a válások aggasztóan nagy számára, az időskorúak ellátásának megszervezésére. Ha az életemről beszélek, bátran elmondhatom, boldog vagyok. Amit a magamfajta ember 60 évesen elérhet a mozgalomban, a munkában. a családi életben, azt elértem. A két lányom szépen helytáll a munkahelyén, a négy arany unokámért pedig még nagyon sokáig szeretnék élni.

Ez év novemberében ünnepli a kommunista párt megalakulásának 65. évfordulóját. Az emberöltőnyi időből 38 esztendőt Öz Ferenc már a kommunisták sorában töltött.

Bede Zsóka

Fotó: Veress Erzsi