Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-04 / 234. szám

NÉPÚJSÁG 1983. október 4., kedd Felszentelték a békéscsabai evangélikus templomot Vasárnap istentisztelet és ünnepi közgyűlés keretében dr. Káldy Zoltán, az evan­gélikus egyház országos püs­pök-elnöke szentelte fel Bé­késcsabán Magyarország legnagyobb evangélikus templomát. A néhány éve súlyos földrengéskárt szen­vedett, műemlék nagytemp­lomot az állam és az egy­ház közös erőfeszítésével építették újjá. A közgyűlésen jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Gyulavári Pál, a Békés megyei Tanács elnö­ke. Sasala János, a békés­csabai Városi Tanács elnöke az állami és a társadalmi szervek nevében köszöntötte a közgyűlést. Méltatta a műemlék templomnak a vá­ros történelmében elfoglalt helyét, a helyreállítás város- rendezési és kulturális je­lentőségét. Meghalt Lázár Mária A Művelődési Minisztérium, a Szinházművészeti Szö­vetség, a Madách Színház igazgatósága és társulata fáj­dalommal tudatja, hogy vasárnapra virradóra, hosszú betegség után, 88 éves korában elhunyt Lázár Mária, kiváló művész. Temetéséről később intézkednek. Lonovits László grafikáiból nyílt kiállítás tegnap délután Békéscsabán, a megyei tanács épületében. Az október 15-ig megtekinthető tárlatot Ambrus Zoltán, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának vezető-helyettese nyitotta meg Fotó: Gál Edit Kiosztották a kirakatverseny díjait A Magyar Reklámszövet­ség dekorációs szakosztálya, valamint annak Békés me­gyei szervezete szeptember 30. és október 1. között de­koratőrtalálkozót tartott. En­nek részeként kirakatrende­zési versenyt rendeztek. A vetélkedőre 26 pályamű ké­szült el a békéscsabai és gyulai üzletekben. A zsűri a következő dön­tést hozta. Az élelmiszerüz­letek kirakatrendezőinek ka­tegóriájában az első három helyezést a Békés megyei Élelmiszer-kiskereskedel­mi Vállalat dekoratőrei sze­rezték meg; első lett Fábián Ferencné (Gyula), második Vincze Lajos (Gyula), har­madik Zwara László (Békés­csaba). A vegyesiparcikk- kategóriában az Univerzál Kereskedelmi Vállalat dol­gozói osztoztak a díjakon. Az első helyet Alberti Imre (Békéscsaba), a másodikat Füvesi János (Orosháza), a harmadikat Maróti Emese (Békéscsaba) szerezte meg. A harmadik, ruházati kategó­riában első lett Szilágyi La­jos (Művelt Nép Könyvter­jesztő, Békéscsaba), második Leiszt Ferencné (Univerzál, Gyula), harmadik Kara Mi- hályné (Univerzál, Gyula). Kara Mihályné egyúttal el­nyerte a közönség díját. II vízhiány áldása Minden rosszban van valami jó — tartja a bizony uná- sig emlegetett mondás. Most azonban teljesen igaza van a régi népi bölcsességnek. Bár meglehetősen urbánus kö­rülmények között... Az újság is megírta, köztudott: az elmúlt hetekben nem­egyszer volt vízhiány Békéscsabán. Ezen alapvetőnek számító közszolgáltatás hiányát leginkább a lakótelepeken, ott is a tízemeletes házakban lakók szenvedték. Kicsi volt a nyomás — vagyis sok esetben csak a földszinti kifolyón lehetett vizet venni. A csapból azonban vékony sugárban csörgedezett a létfontosságú lé, s a házból mindenkinek szüksége volt rá... Húszán—harmincán is besoroltak hát a falikút elé. Valahogyan úgy, mint egy­koron a falu egyetlen artézi kútja előtt, a csendes esté­ken. A liftben azt a néhány tucat másodpercnyi időt még csak-csak ki lehet bírni szó, beszéd nélkül. A közös gond, a valamennyiünket (házanként hatvan családot!) érintő „sorscsapás” azonban könnyen oldja a nyelveket. Az időt múlasztani is könnyebb beszéddel, csevegéssel, is­merkedéssel. így hát beszélgettünk. Talán a ház átadása óta elő­ször. Tudom már, hogy Z-né férje hol dolgozik, s mikor szokta bekapcsolni a centrifugát. Tudom, hogy P-éknél gyermekáldás várható, s ha megszületik a várva várt kis jövevény, fiú esetben Csaba lesz a neve. Tudom, hogy K-ék meglehetősen nehéz körülmények között nevelik népes családjukat, s azt is, hogy a társadalmi, a közös­ségi segítség nem marad el. Amiért is hálásak, a szó nemes értelmében. Tudom, hogy... Sok mindent tudok. Ami nem létfontosságú tudás. De annyiból feltétlenül, hogy most már Z-né, P-ék, K-ék nem egy-egy arc, ha­nem ismerős. Akikhez bármikor becsengethetek, ha va­lami problémám van. Akik bármikor jöhetnek hozzánk is, ha nekik lesz szükségük segítségre. Persze, azon is el lehet gondolkozni, hogy az ilyetén összemelegedéshez feltétlenül egy nagyobb és hosszabb időtartamú vízhiány szükséges és másképpen nem megy? Tényleg csak a közös baj teremt akkora erőt, amely ké­pes összehozni az egy házban, hasonló napi problémák­kal küzdő embereket, családokat? Ennyire „urbanizá- lódtunk”? Ugye, nem?!... (—silá—) Újjászülető értékeink A békési Egyetértés Tsz-nél már hagyomány, hogy minden év október első vasárnapján megrendezik a nyugdíjasok ta­lálkozóját. Vasárnap délelőtt a Dübögő étteremben látta ven­dégül mintegy ötszáz nyugdíjasát a közös gazdaság. Az idős tagokat Balogh László, a szövetkezet elnöke tájékoztatta a tsz idei eredményeiről, az év hátralevő feladatairól, majd a vendégek közös ebéden vettek részt Fotó: Szekeres András Tegnap, Dévaványán Megkezdődtek a KPVDSZ kulturális napok Tegnap, október 3-án Dé­vaványán tartották a Keres­kedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szak- szervezete által rendezett XXIII. KPVDSZ kulturá­lis napok megyei megnyitó­ját. A megnyitó beszédet Rá­kóczi Ferenc, a szakszerve­zet megyei bizottságának tit­kára tartotta. Mint mondta, a szakmai ágazat munkájá­ban már 23 esztendeje ki­emelt feladat a kulturális napok megrendezése, hiszen a politikai jelentőségén túl a kulturális igényeket is ki­elégíti. Az október végéig tartó eseménysorozatban négy megyei és több. mint hatvan alapszervezeti ren­dezvény lesz. A fő hangsúlyt az alapszervezeti rendezvé­nyek színvonalas megtartá­sára kell helyezni, hiszen a munkahelyi közösségekben éri legközvetlenebbül a dol­gozókat a művelődési és nevelési munka. Rákóczi Ferenc ezután ki­emelt néhányat a rendezvé­nyek sorából; lesz többek között népművészeti kiállí­tás, TIT-előadás a gyü­mölcs- és zöldségtermesztés­ről, író-olvasó találkozó, műveltségi vetélkedő. Be­széde további részében az előadó köszönetét mondotta szervezőknek, majd a jövő feladatait taglalta. Felhívta a figyelmet az önművelés szükségességére, az olva­sómozgalom szélesítésére és arra, hogy a közművelődési tevékenység legyen folyama­tos az egyes szakszervezeti alapszervezetekben. Végül minden résztvevőnek jó szó­rakozást kívánt. Az ünnepi beszéd után magyar nótákat hallhattak a vendégek, majd a gyulai SZOT-üdülő asszonykórusa lépett fel. lársadalmi fejlődésünk jelenlegi korszakában I I — anyagi nehézsége­ink ellenére is — biztosított az erő ahhoz, hogy a mű­emlékek és műemlékcsopor­tok állagát — értelmes meg­fontolások alapján — felújít­suk a megviseltség állapotá­ból. Építészeti követelmé­nyek, esztétikai szempontok és a köztudat igényei vezet­hetnek ebben. Ez a múlt megbecsülése, jövőnk építé­se egyszerre. Mondhatnánk így is: értékgondozás érték- teremtéssel. Ilyen elvek alapján szüle­tett meg Kerényi József fő­építésznek és körének mun­kája nyomán Kecskemét új belső arculata, ahol a hagyo­mányok értékes részét meg­tartva szervezték meg a vá­roskép korszerű elemeit szükségszerű újdonságokkal. Az értékteremtés azonban messzemenő tapintattal és íz­léssel indult ki a hírős vá­ros karakteréből. Nem sér­tette, hanem megtalálta a hely jellegzetességét. Az is megfelelően stílusos, aho­gyan az építészet Jánossy György, Vass Antal és Szrogh György közreműködésével Salgótarján központi térsé­gének nagyobb mértékű át­alakítását teljesítette, mivel a centrum addig kevésbé ér­tékes egységekből állt. Más a helyzet Győrben. Ott a ré­gi kisváros bensősége sok minőségi formációt hozott, létre, ezért felújítva megóv­ták az eredeti barokk utcá­kat, mely a léptékkülönbö­zet ellenére pompásan hat a modern színházépület kolosz- szális mérete mellett is. Ter­mészetesen olyan védett kö­zépkori városrészek, melyek Sopronban, Veszprémben, Kőszegen találhatók, a teljes és maradéktalan arculat meg­őrzését igénylik. Ezekben a város a széleken fejlődik to­vább. Ám Tapolcán vagy Zalaegerszegen, ahol az épí­tészeti mag nem ennyire klasszikus értékű, ott a köz­pont újítható és újított is. Az értékteremtés szép pél­dáját valósította meg, az épí­tészet már-már költői for­máival, Erdélyi Zoltán Nagy­kanizsán és Vadász György Zalaegerszegen. Pécs és Sze­ged városképe a századfor­dulóra olyan nagyvonalúan alakult ki, hogy itt a beavat­kozás szükségtelen és egy­úttal építészetileg járhatat­lan is. Városaink nem egy időben fejlődtek, ezért építőművé­szetünk azon döntése bizo­nyult helyesnek, mely ár­nyalta a megoldásokat. Az értékgondozás és ér­tékteremtés közös eszméje szépen és tartalmasán való­sult meg Vácott, Szentend­rén, Szekszárdon. Kármán szavaival szólva: „a nemzet tsinosodása” szívós tempó­ban halad. Egészséges ver­sengés is figyelhető városa­ink, községeink között, akár Kiskunmajsát, vagy Túrke- vét, Mezőhegyest említem, mindenütt szemmel látható az értékek őrzése, gondozása, teremtése. A fővárosban pe­dig a Boráros tér rendezése adott alkalmat arra, hogy a közlekedés sokoldalú biztosí­tása mellett antikizáló osz­lopok nyújtsanak méltó esz­tétikai hátteret Varga Imre groteszk szoboralakzatának. Itt a főútvonalak, körutak színdinamikája is sokat ár- nyalódott az általános hom­lokzati festés következmé­nyeként. Egyre szebb fővá­rosunk is, különösen ha egy skanzengondolat jegyében helyenként felújítanánk régi hintós, lóvasutas arculatát, újjáépítenénk a Várba veze­tő siklót, a régi és az új mél­tó és harmonikus ötvözetét. \ D ndokolt folytatni, tere- bélyesíteni azt a kis- várdai, táci, gyulai gyakorlatot, ahol a történel­mi építészeti keret helyet biztosított színházkultúránk egyetemes kibontakozásának. E helyeken az építészet nemcsak a szorosan vett társművészetekkel szövetke­zett, hanem a drámai szín­játszás új kereteit teremtette meg. Tanúi vagyunk a nép­front-mozgalom megújulásá­nak, a népi, nemzeti egység kulturális értékrenden ala­puló kiszélesedésének is. En­nek jegyében a falugyűlése­ket, a tanácstagi és más be­számolási alkalmakat is fel­használhatjuk értékeink ösz- szegyűjtésére, . felkutatására, ápolására, javaslatokkal az értékek őrzésére és teremté­sére. E közös munka így se­gítheti létező és születő kul­túránk teljes birtokbavéte­lét. Losonci Miklós n magánautósok szolgálatában Kibővített elnökségi ülés a MAK-nál A magánautósok népes táborát tömöríti soraiba a Magyar Autóklub. Az elmúlt esztendőkben a klubtagok száma országosan is gyara­podott. A Magyar Autóklub Békés megyei Szervezetének napjainkban több mint 4 ezer 300 autós a tagja, az idei növekedés meghaladta a kétezret, s az év végéig várhatóan a tagok létszáma eléri a 4 ezer 800-at — hal­lottuk tegnap délután a Ma­gyar Autóklub békéscsabai szervezetének kibővített el­nökségi ülésén, melyen dr. Horváth Ferenc, a megyei szervezet elnöke és Tóth László titkár adott számot a klub idei tevékenységéről. Az előterjesztésből kitűnt: az év első hónapjaiban a műszaki szolgáltatások irán­ti igény alatta maradt a ter­vezettnek. Mint ismeretes, az elmúlt évben adták át a bé­késcsabai műszaki állomást, s két miniállomás kezdte meg működését, az egyik Szeghalmon, a másik Szarva­son. A műszaki szolgáltatás színvonalának emelése jó ha­tással volt a tagok létszámá­nak növelésére. A szervezet ez évben két újabb mini­állomás indítását tervezte, egyiket Orosházán, a mási­kat pedig Tótkomlóson. Kü­lönböző okok miatt ezek nem valósultak meg, helyet­tük viszont Kunágotán két szerelővel megkezdte műkö­dését a harmadik miniállo­más. Az új műszaki állomás nagyban segíti a megye ma­gánautósait, noha teljes ka­pacitásában még nincs ki­használva. Az év első nyolc hónapjában csaknem 1700 gépkocsit vizsgáltak meg, s mintegy 560 gépkocsin vé­geztek közlekedésbiztonsági vizsgálatot. Diagnosztikai vizsgálatra mintegy 430 gép­kocsi érkezett a békéscsabai műszaki állomásra. Sikeres­nek mondhatók a közleke­désbiztonsági napok, amelye­ken a klub szerelői díjmen­tesen látták el a járművek felülvizsgálatát, illetve a fényszórók beállítását. A taglétszám növeléséhez hozzájárul az autóklub sok­irányú tevékenysége. A me­gyében több új csoport ala­kult, mint például Mezőhe­gyesen, ahol mintegy száz magánautós hozott létre he­lyi csoportot. Medgyesegyhá- zán és Nagybánhegyesen — eddig e két terület fehér foltnak számított a szerve­zettséget tekintve — két újább helyi csoport megala­kítása folyik. A klub jelen­tős segítséget nyújt tagjai­nak az üdüléshez, az utaz­tatáshoz és a turizmushoz. A Magyar Autóklub ez évtől önálló turingtevékenységgel áll az autósok szolgálatában. Saját valutakeretéből bizto­sítja az utazás feltételeit. A Békés megyei szervezet ez évtől két lakókocsi köl­csönzésével segítette a túrára igyekvőket. Az országos szer­vezet Bécs mellett egy kem­pinget bérel, ahová tíz lakó­kocsit helyezett ki, s azok a magyar autós turisták, akik Ausztriába, az NSZK-ba vagy Olaszországba kíván­nak utazni, Bécsben vehetik bérbe a lakókocsikat, ami­nek térítési díját itthon, fo­rintban fizethetik ki. Ugyan­csak a nyugatra utazó turis­táknak kedveztek a moson­magyaróvári autóskemping megnyitásával, ami a klub tagjainak olcsóbban nyújt szolgáltatást. A megyei szervezet igen nagy gondot fordít a klubta­gok képzésére és továbbkép­zésére is. Az elmúlt évben •csaknem kétszázhatvanán szereztek a klub keretében B kategóriás vezetői enge­délyt, s ezekben a napok­ban már folyik a téli to­vábbképzések programjának kidolgozása. Az előterjesztés végén néhány érdekes szám­adat hangzott el. A Magyar Autóklub országos létszáma elérte a 325 ezret, mely azo­nos a VI. ötéves terv végére tervezettel. Az országos szer­vezettségi átlag 27 százalé­kos. A megyék sorában első Fejér megye, 42 százalékos, Győr-Sopron megye 40 szá­zalékos, Hajdú-Bihar megye pedig 37 százalékos szerve­zettséggel. A megyék rang­sorában Békés alig 10 szá­zalékos szervezettségű. Az előterjesztést követően Balta János rendőr őrnagy, a Békés megyei Rendőr-főka­pitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának ve­zetője a megye forgalombiz­tonságának helyzetéről adott tájékoztatót, majd a kibőví­tett elnökségi ülés személyi kérdéseket vitatott meg, s bejelentésekkel zárult. Kép, szöveg: Szekeres András A műszerekkel jól felszerelt békéscsabai műszaki állomás szolgálja az autóklub tagjait

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents