Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-26 / 253. szám

iguiwEfla---------------------­S zovjetunió és HSZK Ameddig a szeghalmi 1983. október 26., szerda paplan ér Kiszállításra csomagolják a pehelypaplanokat Nehézségeinkkel birkózva Eredményeinkről se feledkezzünk meg! Idestova mástél évtizede, hogy Szeghalom egyik öreg épületében megkezdte a munkát a Fővárosi Ruhaipa­ri Vállalat. S mivel a Sárré­ten akkortájt még bőven volt szabad munkaerő, foly­tatódott a további ipartele­pítés. Ennek nyomán épült meg a vállalat szeghalmi paplanüzeme, melynek ter­melése ez évben már meg­haladja a százmillió forin­tot. vagyis az össztermelés­nek az egyharmadát adja ez az üzem. Fő termékei a paplanok, ezt egészítik ki pólyabetétekkel, párnákkal és hálózsákokkal. A Szeg­halmon gyártott portékák­nak csaknem a felét ex­portálják, zömét a tőkés or­szágokba. — Termékeink nagyobb hányadát a paplankészítés teszi ki — kezdi Vnya- tinszki Éva telepvezető. — Pehelytoll- és vattapapla­nokból évente több százez­ret gyártunk. Az idén új termékünk a hálózsák, eb­ből csak a Szovjetunióba több mint 25 ezret szállí­tunk. De ez csak a kezdet. E termékünk iránt igen nagy a kereslet a szovjet piacokon. Elöljáróban még elmond­tak annyit: a vállalatnak nem kell termékeivel házal­ni, azok igencsak kelendő­ek. Másfél esztendeje pedig több éves szerződés alapján az NSZK Billerbeck cég­nek gyártanak különféle pe­helypaplanokat, -párnákat. E világhírű, elismert cég nagyon igényes, csak világ­színvonalú, exkluzív termé­keket gyárthat, kínál kiter­jedt üzlethálózatában. — Az országban mi vol­tunk az elsők, akik konfek­cionált tollas ágyneműt ex­portáltunk. A nyugatnémet partner adta a gyártástech­nológiát, az ő szakemberei tanították be dolgozóinkat — magyarázza a telepvezető, majd megtoldja: — több magyar üzemet meglátogat­tak, a tárgyalások során vé­gül is velünk kötöttek szer­ződést a gyártásra. Persze ez csak leírva ilyen egyszerű. Az új technológia teljesen eltér az évszázados hagyományoktól. Szinte ti­tokként őrzik a gyártási módot, ugyanis nagy a kon- kurrencia. Még megyén be­lül is. A lényeg: egy-egy pehellyel töltött paplan sú­lya — a típustól függően — 500 grammtól 1040 grammig A búzatermő területet kü­lönböző módon érintette az idén az aszály, voltak olyan vidékek, amelyek viszonylag több csapadékot kaptak, má­sutt ellenben súlyos gondo­kat okozott a szárazság és befolyásolta a termésered­ményeket is. Mindent egybe­vetve azonban számos gaz­daság kiemelkedő hozamo­kat ért el ebben az eszten­dőben —, ezt állapította meg a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium elem­zése, amely az idei tapasz­talatokat összegezte. Az adatok szerint az év­század egyik legaszályosabb esztendejének számít az idei. Az ország összefüggő na­gyobb területein szinte he­teken át hiányzott a csapa­dék-utánpótlás és ez vissza­vetette a növényeket a fej­lődésben. A szárazság min­denekelőtt Szolnok, Csong- rád, Pest, Bács-Kiskun és Békés megyéket érintette. Ám még ezekben a megyék­ben is voltak olyan részek, ahol kisebb-nagyobb csapa­dék-utánpótlást kaptak a földek, ami éppen a legne­hezebb időszakban segített a növényeken. Hogy mennyire a csapadék mennyisége volt a legdöntőbb tényező az idei búzatermés alakulásában azt bizonyítja: a hektáron­ként 5500 kilogrammos ki­terjed. jól összehajtva csak­nem zsebben is elfér. Kis súlya ellenére is meleg. # A paplanü/.emben külön teremben dolgozik a „német szalag”. Valamennyi műve­let itt készül, kezdve a sza­bástól egészen a csomagolá­sig. — Csak a hibátlan termé­ket veszik át — magyarázza Pataj Ferencné szalagveze­tő, aki egyben meós is. — Ennél a technológiánál lé­nyegesen több a kézi mun­ka, minden egyes művelet a korábbinál sokkal nagyobb figyelmet igényel. Sok ezer pehelypaplant szállítottunk már ki, de összesen csak hét darabunkat érte kifo­gás: egy-egy szál cérna raj­tamaradt. s azt megrekla­málta a partner cég. — Kifogástalan termé­ket kérnek, azt viszont meg­fizetik — egészíti ki az üzemvezető. Az egyik Pfaff varrógé­pen dolgozik Hangya Jó- zsefné gépi varró. Bámula­tos kézügyességgel forgatja az anyagot, határozott moz­dulatai elárulják, hogy nem a napokban kezdte a szakmát. — Bérünket a minőség függvényében állapították meg. Műszakonként átlago­san 20 paplant varrók meg, de azt nagyon precízen kell ám! — emeli fel mutatóuj­ját. — Persze, meg is fize­tik. Amióta az exportszala­gon dolgozunk, bérünk át­lagosan 30 százalékkal nőtt. Én korábban 3 ezer 500 fo­rint körül kerestem, most viszont összejön az ötezer. A töltőgép mellett szor­goskodik Petri Jánosné. A mérleggel összeépített pneu­matikus gép a grammnyi pontossággal kimért toll - pelyhet fújja a tokba. — Ez a típus, amit most emelkedő termésátlagot el­érő nagyüzemek több mint kétharmada a Dunántúlról került ki, onnan, ahol ked­vezőbb volt a csapadékátlag. Ugyanakkor például Szolnok megyében egyetlen termelő- szövetkezet tudta csak elér­ni ezt a szintet, míg más években a terület arányának megfelelő számú gazdaság szerepelt innen a legjobbak között. Hasonló a helyzet Csongrád megyében is. Az idei búzatermésátla­gok között — a csapadék- mennyiség és a talajadott­ság függvényében — rend­kívül nagyok voltak a kü­lönbségek; hektáronként vol­tak 2000 kilogrammos ered­mények, ám több gazdaság a 8000 kg-ot is elérte. Azt, hogy a termelőktől lényegé­ben független körülmények befolyásolták a termésátla­gokat, jelzi: az aszály által leginkább sújtott alföldi megyékben is hasonló volt a hektáronkénti kalászszám, mint a Dunántúlon, vagyis a jobb termés alapja adott volt, tehát a kiesést egyér­telműen a szárazság okozta, amelynek károsító hatása az apró búzaszemekben és az igen alacsony szemsúlyban jutott kifejezésre. Az adatok szerint ebben az esztendőben hektáronként gyártunk 1040 gramm lehet. Se több, se kevesebb ... Pa­tikapontosságú mérleggel dolgozunk, nem lehet a pely­het pocsékolni, mert az drá­ga. mint az arany — ma­gyarázza Petriné. furcsa ki­ejtéssel, s közben megtu­dom: 1973-tól él Szeghal­mon, férje az NDK-ban dol­gozott, ott ismerkedtek meg. Magyarországot választotta otthonának. 0 Fiatal az üzem, s mivel az élet rákényszerítette őket, rövid idő alatt meg­tanultak igényesen dolgoz­ni. Termékeikkel megren­delőik elégedettek, az új tí­pusú paplanok iránt más nyugati országokban is ér­deklődés mutatkozik. Ezzel a technológiával nemcsak az exportot szolgálják, ha­nem a belföldi ellátást is javítják. Magasabb minő­ségű áruikat a „Steppo" márkanévvel látják el, ezzel a névjeggyel is garantálják termékeik jó minőségét. — Termékeinket szeret­nénk olcsóbbá tenni, erre ez a technológia lehetősé­get is ad. Az árak csökken­tésére, s arra, hogy vala­mennyi paplanvásárló réteg igényét ki tudjuk elégíteni, megvan a lehetőségünk — folytatja az üzemvezető, majd búcsúzáskor még egy új kezdeményezésükről szól. Ennek lényege: november elején Szeghalmon a Del­ta Áruházzal közösen ter­mékbemutatót rendeznek. Ennek keretében paplan­megrendelést is felvesznek azoktól, akik a tollat vi­szik. Garantálják, hogy a megrendelők azt a tollat kapják vissza, amit vittek, s exportminőségű készter­méket készítenek alapanya­gukból — forintért. Kép, szöveg: Szekeres András 5500 kg felett adott búzát 210 gazdaság, szemben az elmúlt évi 125-tel — amikor pedig kedvezőbbek voltak a termesztés „külső” feltéte­lei — vagy 1981-ben—.ami­kor „csak” 63 gazdaság tel­jesített ilyen szinten; 5500 és 6000 kg között 128 terne- lő teljesített, 6000 és 6500 kg között 62-en. Hektáronként 6500 felett pedig 20 mező- gazdasági nagyüzem takarí­tott be gabonát ebben az esztendőben. A szakemberek megegyez­nek abban, hogy a kánikula és a szárazság a gazdaságok kényelmeskedése esetén lé­nyegesen nagyobb kiesést okozott volna. Az üzemek azonban gyors és szinte idő­kiesés nélküli aratással mér­sékelték a nehézségeket. A termelők között ritka jó együttműködés alakult ki, kölcsön adták egymásnak gépeiket, egyeztették prog­ramjaikat. Az iparral is szo­rosan együttműködtek, segí­tette a termelőket a veszte­ségek mérséklésében az is, hogy az őszi előkészítő mun­kákat időben és jó minő­ségben végezték el, s hogy vegy elemzések kel határozták meg a műtrágya összetéte­lét és a területre kiszórt ta­lajerőpótló anyag optimális mennyiségét is. Tagadhatatlan — s egyben érthető —, hogy az utóbbi időben elszaporodtak la­punkban a tervek teljesítésé­nek nehézségeit elemző, az aszálykárok kellemetlen kö­vetkezményeit taglaló írá­sok. Kétségtelen, hogy ri­portjaink, tudósításaink va­lós gondokról és megalapo­zottan szóltak. Ám, ha a nemzetközi gaz­dasági helyzet számunkra kedvezőtlen alakulásából és a természeti csapásokból eredő kudarcok mellett nem mutatjuk fel eredményeinket is — melyek legalább olyan számosak és jelentősek, mint sikertelenségeink —. akkor félő, hogy igaztalanul, indo­kolatlanul és lehangolóan egyoldalú képet tárunk ol­vasóink elé helyzetünkről. Nemcsak aszály volt... A jó példákért, az ered­ményes kezdeményezésekért pedig igazán nem kell mesz- sze mennünk. Való igaz, hogy aszály volt, s emiatt jóval több gazdaság zár majd veszte­séggel a megszokottnál. S igaz az is, hogy olyan mező- gazdasági üzemek is a meg­ingok közé kerültek most, amelyek eleddig mindenben az élen haladtak. És az is meglepetésnek számít ebben az esztendőben, hogy olyan tájegysége sem maradt me­gyénknek mentes az emész­tő gondoktól, mint amilyen a mezőgazdaságáról neves orosházi járás. De ne csak ezt lássuk! Lássuk azt is. hogy éppen ebben az utóbb említett tér­ségben két olyan nagyszabá­sú fejlesztési programot haj­tottak végre, fejeztek be napjainkra, amelynek a je­lenlegi beruházási feltételek sem kedveztek úgy, mint mondjuk jó tíz évvel ezelőtt. II gázprogram is sikerült Október 4-én öt déli ter­melőszövetkezetünkben gyúj­tották be ünnepélyesen a gázt az átalakított szárítók­A Békés megyei Villany- szerelési Vállalatnál (ME­GYEVILL-nél) szeptember 15-én nyolctagú vállalati gazdasági munkaközösség alakult. Vezetője Surin András technikus. építés­vezető, helyettese Kola­rovszki Pál villanyszerelő. — A rendes munkakörük keretében mi a feladatuk? — kérdezem Kolarovszki Páltól. — Tokozott elosztókat, mezőstáblákat, illetve kap­csolószekrényeket készítünk. — Mint a gazdasági mun­kaközösség tagjai, mivel foglalkoznak? — Ügy is mondhatom, hogy amit az első műszak­ban csinálunk, azt a máso­dikban folytatjuk. De jelen­leg előbb a kétsopronyi Rá­kóczi Tsz-nek, majd a szarvasi Dózsa Tsz-nek a megrendelésére dolgozunk. — Miért van erre szük­ség? — Annyi a megrendelés, hogy a vállalat másképp nem tudná az igényeket ki­elégíteni. * * * — Van haszna a többlet- munkának? A kérdésre Surin András így válaszol: — Ha a berendezések idő­ben elkészülnek, a megren­delők terv szerint üzembe tudják helyezni — jelen esetben — a csirketelepet. Enélkül nem kezdődhetne el a termelés. A mi válla­latunknak előnyös azért, mert többletbevételhez jut. Nekünk viszont azért jó, mert többet tudunk keres­ni. — Most egy hónap után személyenként mennyire számítanak? ban; a gerendási Munkácsy- ban, a csanádapácai Széche­nyiben, a medgyesbodzási Egyetértésben, a medgyes- egyházi Haladásban és (egy apró hiba miatt tulajdon­képpen egynapos késéssel) a csorvási Lenin Tsz-ben. Olyan nagy beruházás volt ez, amelynek befejeztével az orosházi meg a mezőkovács­házi járás területén mintegy 40 gabonaszárító, állattartó épületek, s majd a legvégén 25 település élvezheti a ve­zetékes gázhasználat elő­nyeit. Az előbbiek mellett tud­niillik az orosházi Űj Élet és Dózsa, a kardoskúti Rákó­czi, a tótkomlósi Viharsarok és Haladás, valamint a bat- tonyai Petőfi és Dózsa Ter­melőszövetkezetben is le­hetőség nyílik majd a föld­gáz nagyüzemi hasznosításá­ra. Továbbá hasonló fej­lesztésre vállalkozott már a nagyszénási Október 6., a gádorosi November 7.. a nagybánhegyesi Zalka, a magyarbánhegyesi Egyetér­tés, a végegyházi Szabadság, a mezőkovácsházi Alkot­mány, a battonyai Május 1. és a dombegyházi Petőfi Tsz is. Mellettük megtették már az előkészületeket a prog­ramba kapcsolódáshoz a ke- vermesi, a dombiratosi, a kunágotai. a nagykamarási. az eleki, a kétegyházi és a lökösházi közös gazdaságok­ban, valamint a Mezőhegye- si Mezőgazdasági Kombinát­ban. Az előzetes számítások szerint e nagyüzemekben a gázfelhasználással mintegy 30 ezer tonna gázolajat ta­karítanak meg a népgazda­ságnak. Új sertéstelepek épültek Dél-Békés a terepe an­nak a másik nagyszabású programnak is, amelyek be­fejeztével a tájegység mező- gazdasági üzemei a fejleszté­sek megkezdése előtti 330 ezerről (1982-es adat) 400 ezerre növelik együttes éves hízókibocsátásukat. A sertés­— Átlag 5—6 ezer forint­ra. Attól függ. ki mennyi időt fordított a közösségi munkára. — Mennyit kellett? — Talán 140—150 órára is szükség volt. — Számítanak ennyire a továbbiakban is? — Ebben az évben biztos. — Akkor nem sok szabad idejük marad . . . Szász Antal lakatos is bekapcsolódik a beszélgetés­be, és kijelenti: — Nem, de annyi igen, hogy mondjuk újságot olvas­sunk, és tv-t nézzünk. Azt persze megtehetjük, hogy ha van valamilyen programunk, mondjuk egy jó filmet vagy színházi előadást meg aka­runk nézni, nem „túlórá­zunk”. Amikor a magyar— angol labdarúgó-mérkőzést közvetítette a tv, mindnyá­jan hazamentünk. — Mit szól a család a sok távolléthez? — Nem tesz szemrehá­nyást a feleségem. Nemrég bútort vettünk OTP-köl- csönnel. A keresetből alig­ha tudnánk törleszteni a részleteket. * * * Kolarovszki Pál családi ház építését tervezi. A je­lenlegi körülményeiről így beszél: — Most tanyán lakom a szüleimnél a feleségemmel és a kislányommal együtt. Segítek a háztáji állattar­tásban, hogy gyarapodjon a családi kasszában a pénz. De biztosabb az, amit a munkaközösség útján kapok, mert annak megszerzése nem jár kockázattal. hústermelés bővítésében öt közös gazdaság vállalkozott új állattartó telep építésére, amit napjainkra sikerrel be is fejeztek. Az orosházi Pe­tőfi Tsz-ben egy hétezer sertés meghizlalására alkal­mas telepet alakítottak ki, a nagyszénási Október 6. Tsz- ben 7 ezer 200, a nagybán­hegyesi Zalka Tsz-ben 14 ezer, az orosházi Békében nyolcezer ez a szám. Az öt mezőgazdasági üzem együtt 184 millió forintos beruhá­zást valósított meg. Száztizennégymillió forint­ba kerül és évi 23 ezer több­letsertés meghizlalását .ala­pozza meg az a telepbővítő fejlesztéssorozat, amelyet ebben az esztendőben a kar­doskúti, a mezőkovácsházi, a dombegyházi, a végegyházi és a kunágotai termelőszö­vetkezetekben valósítanak meg. Mindehhez kell még hozzászámítanunk azt a hét­ezer hízót, amelyek a telep­bővítések 1984-es befejezése után a battonyai Május 1. Tsz, a medgyesegyházi, a ge­rendási és a nagykamarási közös gazdaság ad majd át a feldolgozónak többletként a jelenlegi teljesítményen felül. Az elmondottak lényege — miként azt a programokat összehangoló és a szervezést is segítő DÉTE-nél megfo­galmazták —, hogy az idei kedvezőtlen körülmények között sem adták fel terme­lésfejlesztő elképzeléseiket a mezőgazdasági üzemek. Meg­kezdték, megkezdik és befe­jezik azokat a beruházáso­kat, amelyeket eredetileg is terveztek. Ehhez olyan kö­zösségi erőket is meg lehe­tett és meg is kellett moz­gatni természetesen, mint amilyenre a Dél-Békés me­gyei Termelőszövetkezetek Gazdálkodási Társulása is építhetett többek között: megfelelő tőkeátcsoportosí­tásokkal elősegíthették ugyanis, hogy a termelést szolgáló létesítmények kivi­telezése és üzembe léptetése ne szenvedjen késedelmet. Kőváry E. Péter Aradszki Pál lakatos nem­rég vett családi házat. A kölcsönt havi kettőezer fo­rinttal törleszti, ami most már nem fog különösebb gondot okozni számára. Amikor egy ilyen közös­ség tagjainak kifizetik a munkadíjat, egyesek irigy- lik őket. Vajon megdolgoz­tak-e kellően a pénzért, és társadalmilag valóban elfo­gadható érték-e az, amit készítenek? Ezzel kapcsolat­ban Surin András megálla­pítja: — A teljesítményt ponto­san lemérik, és azért fizet­nek. Azt is tudni kell, hogy Szász Ferenc műhelyfőnök, valamint Vozár Pál érintés- védelmi csoportvezető min­den munkadarabot alaposan átvizsgál. Beépítés előtt és után is, és csak a kifogás­talan terméket fizetik meg. * * * — Egyébként — folytatja Aradszki Pál — még sokáig szeretnénk közösségben dolgozni, aminek elsősor­ban a minőségi munka a feltétele. El kell ismertetni magunkat, hírnevet kell szereznünk, és akkor bizto­san lesz megrendelés. Köveskuti Klára a mun­kaközösség adminisztrátora, ö tartja nyilván egyebek közt, hogy ki mennyit dol­gozott, kinek mennyi kere­set jár, mennyi a társasági, mennyi a jövedelemadó, a községfejlesztési hozzájáru­lás, és a biztonságul szol­gáló 15 százalék tartalék- alap. Mindezek rendezése után kerülhet csak sor a munkadíjak kifizetésére. Pásztor Béla Kétszáznál több nagyüzem adott 5500 kilónál nagyobb mennyiségű búzát egy hektárról Gazdasági munkaközösség a MEGYEVILL-nél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents