Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-19 / 247. szám

N

Dlkatrészkesergő I.

Miért nincs, ha egyszer van?------------------------------------------------------------------------------1

983. október 19., szerda

Tapasztalatcsere

H „Mezőhegyes” a búzatermesztésről

Az aratás idején az egyik E—516-os kombájn kormos tengelykapcsolójának hidraulikus meghajtásához két, nélkülözhetetlen, együttesen alig 200 forint értékű alkatrész kellett, amit az anyag- beszerzőknek Szekszárdon sikerült felhajtaniuk. Az alkatrész ott volt, a kombájn hibásan Békéscsaba határán állt. S mivel a közös gazdaságnak éppen nem volt itthon személygépkocsija, sem kisteherautója, a magángépkocsi kilométerfelhasználás- kerete kimerült, ezért a 480 kilométeres útra egy 5 tonnás IFA-t küldtek. Az alig 5 kilogrammos csomag beépítve. a fuvardíjjal, így csaknem 8 ezer forintba került.

* * *

Egy statisztika szerint hazánkban a gépjárművek számához és más országokhoz viszonyítva túlzott az alkatrész-felhasználás. Mindez évente 100 milliós többlet- kiadást jelent a tulajdonosoknak, a népgazdaságnak. Ennyire elhanyagolt a magyar gépjárművek műszaki állapota? Szó sincs róla! Sőt. . . Akkor mi az oka a túlzott alkatrész-felhasználásnak? Miért falják az autók. a traktorok? S ha kellenek. miért csak hosszas utániárás árán jutnak hozzá a felhasználók?

Kétrészes írásunkban, ma és holnap erre keressük a választ a békéscsabai Szabadság Tsz-ben és a Békés megyei Tanács Autójavító Vállalatánál.

Első helyszínünk a békéscsabai Szabadság Tsz. A műszaki főmérnök irodája előtt egymás után mennek a különböző típusú gépjárművek. Van belőlük bőven. A szövetkezet gazdálkodását hetven, különféle típusú, főként szovjet gyártmányú erőgép, húsz IFA tehergépkocsi, három autóbusz, 12 személygépkocsi és kisteher- gépkocsi, nyolc E—516-os kombájn és egy sor önjáró munkagép szolgálja. Ennek a hatalmas gépparknak a karbantartását, fenntartását, szervizszolgálatát három műhelyben mintegy kilenc- venen végzik — teszi elém a géplistát Szakái János műszaki főmérnök.

— Ehhez tartozik még hét- nyolcezres tételével, 11-12 millió forintos készletével a központi anyag- és alkatrészraktár — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Sándor, az anyaggazdálkodási osztály vezetője. — Szóval itt a legkisebb szegecstől a komplett motorig mindent kell. pontosabban kellene tartanunk, hogy adott pillanatban legyen, ne kelljen érte a fél országot körbetelefonálni. telexezni vagy bejárni — s közben összeadja az idei alkatrész-felhasználást: az összea október dere-' káig 11 millió forint.

* * *

— Éves alkatrészvásárlásunk 16 millió forint, ami azt jelenti, hogy készletünk egyszer fordul meg — magyarázza a főmérnök, majd így folytatja: — Ha a készletező vállalatoknál folyamatos lenne a kiszolgálás, nem lennének az ellátásában hiányok, akkor lényegesen kisebb készletből is megélnénk.

■ — Sajnos, az AGROKER egyes típusokhoz nem forgalmaz alkatrészt — kapcsolódik a beszélgetésbe Baukó György gépjavítási ágazatvezető. — Ezek jelentős részét Budapestről kapjuk, ha kapjuk... A burgonyakombájn alkatrészeiért Nyíregyházára, az IH-gépekért pedig Nádudvarra kell mennünk.

— Alkatrész-felújítással nem foglalkoznak?

— Gépi felszereltségünk hiányos, ezért csak korlátozott mértékben foglalkozunk vele. Azt is kényszerűségből tesszük. Megjegyzem, ez akkor többe kerül, mint az új.

— A dömsödi tsz-szel kooperációban javítjuk a gépek hidraulikus elemeinek részegységeit, az elektromos kis fődarabokat pedig a tsz egyik szakcsoportja újítja fel. A felújított alkatrészek az újnak 70 százalékába kerülnek.

— Az igazsághoz tartozik, hogy a komplett szerelvények, mint például az MTZ traktor motorjának a beépítése, a felújításnál jobb, ugyanakkor előfordul, sajnos elég gyakran, hogy egy- egy részegységet csak kompletten szerelve kapunk.

s abból nem kell minden egyes alkatrész. A kereskedelemnek gondolnia kellene arra is, hogy darabonként forgalmazzon egy-egy fontosabb elemet. Így biztosan olcsóbb is lenne — szól közbe Baukó György.

— Mindent felhasználnak? Elfekvő készletük nincs is ... — jegyzem meg.

— Ezt nem mondanám — emeli fel a hangját az osztályvezető. — A kifutott géptípusoknál vagy a tipizálás miatt egymillió forintra rúg az elfekvő alkatrészkészletünk. Minden módon, főként az egy éve Békéscsabán alakult MAMET alkatrészközvetítő társaságon keresztül kívánjuk értékesíteni.

* * *

A beszélgetés után. bú- csúzófélben Baukó György még megjegyzi:

— Nehogy azt higgye valaki, hogy csak a külföldi és a régebbi típusú gépek alkatrészellátásával vannak gondok. A hazai gyártmányú, vagy a nyugati licenc alapján belföldön készült erő- és munkagépek alkatrészellátása sem jobb. Ügy vélem, kilátás sincs rá, hogy egyhamar javuljon a helyzet. Nekünk a legdrágább az az alkatrész, ami nincs, egy kis értékű alkatrész is lehet drága, ha azért több száz kilométert kell utazni. Csak azért nem értem: a maszek kereskedők hogy jutnak hozzá a legkurrensebb cikkekhez?! . . .

Szekeres András

összetett, sokrétű feladatainál fogva lapunk szűkén vett termelési, szakmai kérdésekkel a szélesebb olvasótábort érdeklő fontos témák rovására nem foglalkozhat. Ugyanakkor nagyon szívesen adunk helyet annak a fajta tapasztalatcserének, amelynek közvetítésével egy- egy üzem jól általánosítható és másutt is hasznosítható eredményeit ismerhetik meg a szakemberek, de hasznos tudnivalókkal gyarapodnak a kevésbé hozzáértők információi is.

A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát üzemi lapja, a „Mezőhegyes” szeptemberi számában Garabuczi István mezőgazdasági mérnök összefoglalóját közli a búzatermesztés értékeléséről, amivel az előbbiek szellemében részleteiben is érdemes megismerkednünk.

ÖTEZER HEKTAR

Átlagában

A cikkből kiderül, hogy Mezőhegyesen, ahol a szántónak csaknem 32 százalékán — mintegy 5 ezer 330 hektáron — termesztettek őszi kalászost, az időjárást adottnak véve, öt tényezőt tartanak nagyon fontosnak a gabonatermesztés sikerében.

Az öt tényezőből a kombinát mezőgazdasági mérnöke első helyen a fajtát és az előveteményt emeli ki. A fajta adja, jelenti azt az alapot és lehetőséget, amely a többi tényező megfelelő alakítása esetén a várt hozamokat és eredményeket garantálja.

Már most áruljuk el, hogy a mezőhegyesi tapasztalatára azért érdemes odafigyelnünk, mert itt 1983-ban, több mint ötezer hektár átlagában értek el 6 ezer 195 kilogrammos rekordot, méghozzá egy olyan esztendőben. amikor június 22-ig hosszan tartó szárazság csökkentette napról napra a terméskilátásokat.

Ami pedig a fajtakérdést illeti: a kombinát a korai és a középérésűeket részesíti előnyben, éppen a nyári aszály károsító hatása elleni „védekezésként”: az alkalmazott hat étkezési búzafajtából, meg-a, három ta- karmányfajtából a terület 67 százalékát a koraiakéval, 21 százalékát a középérésűek magjával vetették be. A kenyéradók közül az MV—10- es, a takarmányból a Ba- ranjka szerepelt a legjobban Mezőhegyesen.

Amilyen egyszerűnek látszik a megfelelő fajtaarány kialakítása az üzemben, annyira nehéz a dolguk az előveteménnyel. A kombinát sajátos adottságai miatt a búzának igazán kedvező előveteményt adni nem sikerült: csaknem fele részben az idén is a búza után vetettek búzát, a másik felében pedig kukorica után került földbe a búzamag. Ez azzal is járt, hogy csak a vetésterület egyik felén tudtak időben, kellően morzsa- lékos magágyat előkészíteni. A „veszteséget” az optimális vetésidő tartásával — ebben az IH—6200-as vetőgép bi- zonyúlt a legjobb partnernek — és a gondos tápanyag-gazdálkodással igyekeztek ellensúlyozni.

GYOMFELVÉTELEZÉS

ALAPJÄN

A kombinát talajai tápanyaggal — és akkor ez az említett öt fontos tényezőből a harmadik — jól feltöltöttek. A növénytermesztők nagyon is vigyáznak arra, hogy a talajok tápanyagtőkéje ne csökkenjen, a megcélzott hozamszint eléréséhez bőven elegendő legyen, anélkül, hogy „túltáplálnák” földjeiket.

Garabuczi István szerint a mezőhegyesiek azt tartják legjobbnak, ha az elővete- mény istállótrágyát kap, vagy ha közvetlenül a búza alá féladagú, jó minőségű istállótrágyát szórnak ki. így kapott 1983-ban 581 hektáron közvetlenül is szervestrágyát a búza, mégpedig hektáronként 26 és fél tonnát, ami az összehasonlító mérések alapján három tonna többletet hozott hektáronként.

Az üzemek, általános tapasztalataival nem mindenben egyeznek a mezőgazda- sági mérnöknek és a munkatársainak észrevételei a lombtrágyázásról. A teljes területen lombtrágyáztak, de a hatását ennek nem tartják megnyugtatónak és a — költségek alakulására is figyelemmel — a jövőben felülvizsgálják eddigi gyakorlatukat.

Ez utóbbi áttételesen érinti az üzemileg a helyi sajátosságokra kialakított termelési eljárást — mint az eredményességet döntő módon befolyásoló negyedik tényezőt — is. Amennyiben az agrotechnikát tágabban értelmezzük, valamennyi már eddig tárgyalt tényezőt a mezőhegyesi búzatermesztési módszei- részeként kell értékelnünk. Ezért az ötödik összetevőt előrevéve, az előbbiről a következő fejezetben szólunk részletesebben.

Az ötödik tényező pedig a növényvédelem. Mezőhegyesen az őszi búzát termő terület 64 százalékán, összesen 3 ezer 150 hektáron végeztek vegyszeres gyomirtást méghozzá gyomfelvételezés alapján. A táblák többsége így gyommentesen fogadta az aratókat, némi repcefertőzéssel kellett csak birkózniuk, no meg a rozsda, és a lisztharmat kényszerítette őket a tenyészidő folyamán a szokásosnál erőteljesebb védekezésre.

600 FORINTTAL OLCSÓBBAN

Miután kár lenne az eddig taglalt kérdéseket még egyszer végigvenni, közvetett módon kíséreljük meg bebizonyítani, hogy a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban üzemileg kialakított agrotechnika kiállta a gyakorlat próbáját.

Az mindenki előtt világos, hogy egy rekord, még az aszályos évben sem bizonyíték önmagában. Ám sorakoztassuk ide a „Mezőhegyes’ szeptemberi számában közzétett tényeket: 1979-ben, 4 ezer 808 kilogramm, 1980-ban 5 ezer 695 kilogramm, 1981- ben 5 ezer 952 kilogramm. 1982-ben 5 ezer 903 kilogramm, míg 1983-ban 6

ezer 195 kilogramm búzát hoztak le egy-egy hektárról átlagban a kombinát kom- bájnosai, akiknek munkáját a gabonatermesztésben résztvevő minden dolgozó tevékenységével együttesen — ha nem is tárgyalja ezt külön tényezőként a búzatermesztés szakembere — meleg szavakkal köszöni meg cikkében a szerző. Ügy hisszük: méltán!

Az sem közömbös tudniillik, hogy akiket a köszönet illet, a megye állami gazdaságaiban kialakult átlagnál 600 forinttal olcsóbban állítottak elő egy tonna búzát.

Kőváry E. Péter

rát úgy veszik át, hogy nem számolnak a maguk lehetőségei sajátosságaival, eltérő voltával, s ebből adódik, hogy bizonyos szükségleteiket úgy elégítik ki magas szinten, hogy más szükségletük, lehetőségeikhez képest is jócskán kielégítetlen marad. Nagy színvonalbeli aránytalanságok alakulnak ki a különböző szükségletek kielégítésében. Ezt nevezik presztízsfogyasztásnak, így jönnek létre az egyéni szükségletekkel és lehetőségekkel összhangban nem levő státuszszimbólumok. Nem egyszer az ilyen fogyasztási struktúra egyéb negatív társadalmi magatartásra, sőt a közösség megkárosítására is ösztönözhet. A munka arányában történő szocialista elosztási elv szerint a társadalom különböző tagjai számára munkateljesítményüktől függően más és más fogyasztási lehetőségek

adódnak, arról nem is szólva, hogy sok egyéb tényező is módosítja azokat (például a család létszáma, öröklakás stb.). így létrejöhet a társadalomban kiemelkedő fogyasztás (csúcsfogyasztás), amely csak a társadalom egy viszonylag szűkebb rétegének a sajátossága. Ezek a társadalmilag elismert, kiemelkedő fogyasztási teljesítmények azonban nem téveszthetek össze az előbb említett presztízsfogyasztással, mert míg az előbbi társadalmilag kívánatos, előnyös és ösztönzött, az utóbbi éppen ellenkezőleg, nem kívánatos, és visszaszorítandó jelenség. így a látszólag teljesen magánügyként kezelt családi, belső fogyasztási struktúra is nyilvánvalóan mint közügy jelenik meg, nem közömbös ezen keresztül az sem, hogy az ilyen családi környezetből milyen neveltségű utódok kerülnek ki.

A magánélet családi közösségben megjelenő tevékenységi formái között kiemelten fontos szerepe van

az utódokról, a gyermekekről való gondoskodásnak. Ez a követelmény régtől fogva ismert, látszatra közismert, azonban e funkció ellátása közben a szocialista társadalmi követelmények az esetek nem kis részében nem érvényesülnek megfelelően, a kívánt szinten. Leginkább egyoldalú a felnőttek viszonya a felnövekvő generációhoz, elsősorban a fizikai képességek kifejlesztésére irányul, kevésbé a szellemi képességekre.

Az utódokról, a felnövekvő gyermekekről való gondoskodás, az irántuk tanúsított figyelem középpontjában táplálásuk, ruházásuk, különböző anyagi természetű szükségleteik kielégítése áll, ezáltal eltorzul a család nevelési funkciója, ellátása, mert eközben a gyermekek szellemi gyarapodását, gazdagodását (nemcsak nevelését, de oktatását sem) nem kíséri kellő figyelem, azok nem kapják meg a család részéről elengedhetetlenül szükséges segítséget, irányítást. A nevelési feladatokat nem lehet kiadni, minden családi közösségnek megvan ebben a maga másra át nem ruházható szerepe, s ha nem látja el azt, senki más helyette meg nem oldja/meg lehet osztani bizonyos éleméit az erre hivatott intézményekkel, de csak velük együtt, közösen lehet azt eredményesen végrehajtani. E közös nevelő munkát tartalmilag az intézmények kell, hogy irányítsák, s ennek a szocialista tartalom^ nak kell megjelennie a magánéleti szférában megjelenő nevelési magatartásban is.

A család felnőtt tagjai gyakran az állami, társadalmi intézményeket teszik csupán felelőssé a felnövekvő nemzedék neveléséért, véleményüket ezen intézmények ténylegesen növekvő társadalmi szerepére alapozva. Az igaz, hogy a szerepük fokozatosan nő, de ez egyáltalán nem csökkenti a család nevelő funkcióját, a család felelősségét gyermekei neveléséért, sőt, mivel a követelmények egyre nőnek, ez a belső családi felelősség is egyre fokozódik. A szocialista ember fejlettségének egyik mutatója tehát az is. hogy családi környezetéből milyen fejlett utódokat indít el önálló útjára. A követelményeket nem lehet és nem is szabad pusztán iskolai végzettségben mérni, az egyéni képességek és adottságok különbözőek, hanem az a lényeges, hogy milyen a ne- veltségi szintje, s hogy ez alapján a képességeinek megfelelő munkakörben

mennyire áll becsületesen, szorgalmasan, a közérdeknek megfelelően helyt.

A magánéleti tevékenységi kör egyik fontos eleme a család idősebb, önmagáról már gondoskodni nem tudó tagjairól, szülőkről, nagyszülőkről való gondoskodás. A humanizmus, mint szocialista erkölcsi követelmény nem pusztán elvont elv, hanem ilyen feladatok megoldásában megnyilvánuló gyakorlati magatartás.

A magánélet nemcsak úgy érdekes, hogy hogyan alakul az utánunk jövő, felnövekvő generációk sorsa, hogy milyen lesz a munkából kiöregedett idősék élete, de érdekes ez úgy is, hogy e tevékenység eredményeként milyen szellemi és fizikai képességekkel jelennek meg az emberek munkahelyükön, a nyilvánvalóan és közvetlenül közéleti tevékenységi formákban.

A magánéleti szférába tartoznak a baráti, rokoni kapcsolatok fenntartása, ápolása is. A baráti együttélés, kapcsolatok leginkább az azonos társadalmi csoportok szerint alakul, viszonylag kevesebb az olyan kapcsolatok aránya, melyben szellemi munkakörben dolgozó barátkozik fizikai dolgozóval, az esetek mintegy 70 százalékában azonos munkakörben dolgozók barátkoznak egymással.

Ez a viszony a baráti kapcsolatok fokozódó zártságára, mint nem kedvező társadalmi jelenségre utal. Az is elgondolkodtató, hogy a családok mintegy 20 százalékának nincsenek baráti kapcsolatai. Mindez felerősíti azt a véleményt, hogy a munkahelyi közösségek szocialista kapcsolatrendszere, a kifelé, másokra való odafigyelés és mások élete, sorsa iránti érdeklődés a magánéletben kevésbé adott. Ez különösen megjelenik a városok új lakótelepein, de a falvakban is, a lakóhelyi környezet iránti növekvő mértékű közömbösségben, ahol a szükséges együttműködéshez még nem találtuk meg az útat. Emögött meghúzódik az a gondolat is, hogy a munkahelyről kilépve életünk már szabályozatlanul egyéni, magán, ez nem más, mint az egyének rosz- szul felfogott szabadsága, amelyet „sért” minden nyilvánvalóan és közvetlenül közösségi tevékenység.

A mai ember életében még sok a kettősség, amely leginkább a közösségi élet és a magánélet közötti viszonyban jelenik meg. A szocialista életmód tudatos építése során azon kell lennünk, hogy ez a kettősség minél hamarább, minél inkább szűnjön. A munkahelyen, a külső közösségekben gyakorolt magatartási módok segítik ezt a folyamatot, de az is szükséges, hogy ezen a területen általában magasabbra emeljük a követelményeket, ne tekintsük az egyes emberek magánéletét olyan területnek, amely közömbös a közösséggel szemben. A magánélet sajátos, szűkebb csoportokban, családban, baráti közösségben megy végbe, de mindaz, ami ott történik, ahogyan azt élik az emberek, az nagyon is közösségi, össztársadalmi ügy.

Dr. Bcreczki Elemér

A képen látható hazai gyártmányú bálázógép — ára 360 ezer forint — hónapok óta áll alig kétezer forintos alkatrész hiánya miatt

A járvasilózóhoz sincs mindig minden

Fotó: Szekeres András