Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-18 / 246. szám

1983. október 18., kedd «HilUMira Válogatás négy évtized emlékeiből Hogy ő az újságba? Mire jó az? Hiszen csak a mun­káját végezte, mint sokan mások .. . Nem szívesen vál­lalkozik erre a beszélgetésre a kondorosi Rindó Józsefné. Aztán lassan megelevened­nek — a számvetés ideje alatt amúgy is megbolygatott — emlékképei. Évtizedeket ugrunk visz- szafelé az időben. Szarvason élt akkoriban, s mivel a ta­nítóképző ott, helyben műkö­dött, ez látszott a legkézen­fekvőbbnek, elvégezte azt. — Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, mindig is pedagógus akartam lenni A véletlen vetett ide, és én próbáltam becsülettel meg­állni a helyemet. Mikor elvégezte az iskolát, Kondorosra került, Nagyma­jorba, az uradalmi iskolába. — Egy tojásért, vagy sem­miért tanítottam a 100 vagy 108 gyereket, akik már nem is tudom, hányán voltak. Egy cseléd család egyetlen szobájában húztam meg ma­gam, egy sarokban. Ök ad­tak szállást. Fizetésem nem volt, de ennivalót is bizto­sítottak a munkámért a gye­rekek szülei. Az egykori szakfelügyelő tanácsai is felrémlenek, hogy menjen más tanyasi iskolá­ba, tapasztalatot gyűjteni és hogy próbálkozzon helytörté­neti kutatással. A tanácso­kat megfogadta. Így bukkant Petőfi István sírkövére, mely ma is a kondorosi általános iskola udvarát díszíti. Egy másik szakfelügyelő később javasolta, végezze el a történelem szakot — ad­dig tanító volt—, s belevá­gott. Máig is magyar és tör­ténelem tantárgyakat tanít. — Most 40 éve, hogy taní­tani kezdtem a községben. Csináltam mellette sokmin­dent. Voltam csapatvezető, szakszervezeti bizalmi, igaz­gatóhelyettes. Nem sorolom. A legszívesebben arra a hely- történeti szakkörre emlék­szem, amit 30 évig vittünk a férjemmel. A gyűjtés nagy szenvedélyünk volt mindig, legyen az szóhagyomány, vagy tárgyi emlék. Ha vala­mit kiástak itt a községben, mindig hozzánk hozták. Az iskola folyosóján nem egy avarkori emléket láthatnak így a gyerekek ... A régi tanítványokról be­szél, akik hovatovább már nagyszülőkként hozzák az új és új gyerekeket. Mert igaz, a napokban köszöntötték nyugdíjba vonulása alkalmá­ból, ám ő korántsem gondol pihenésre. . . — Az igazgatóm lehetővé tette, hogy szerződéssel to­vább dolgozzak, s én nagyon örülök ennek. Másképpen nem is tudnék belenyugod­ni, hogy nyugdíjas lettem. Aki benne él ebben a „ko­vácsműhelyben”, ahol a gye­rekekre, s rajtuk keresztül a szülőkre is hatni tud, az nehezen mond le erről a munkáról. Az én szakjaim egyébként is olyanok, me­lyeken keresztül még inkább megismerhetem a gyereket, a gondolatait, az életét, s így még eredményesebben dolgozhatok velük. A tanács vezetéséről be­szél, hogy jólesett neki a megemlékezés, bár — ahogy a riporttól is — félt ettől a rendezvénytől. — Nem szeretek a köz­pontban lenni. Szépen, csönd­ben akartam kilépni, de sze­rencsére nem búcsúztattak, csupán megköszönték, hogy 40 éve itt dolgozom. A gye­rekek egy Váci Mihály vers­sel köszöntöttek, aminek kü­lön örültem. Elbúcsúzunk, és ő, mint négy évtizede annyiszor, si­etve elindul osztálya felé. Lépteinek kopogása lassan elhal az üresen kongó folyo­són. Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit TehetségkutatA verseny „Nyílik a rózsa ...” címmel — 16 évvel a televízió első ma- gyarnóta-versenye után — újabb tehetségkutató versenyt hirdet a Magyar Rádió és a Magyar Televízió. Erre a ma- gyarnóta-énekléshez kedvet és tehetséget érző, 18—30 év közöt­ti fiatalok jelentkezését várják. Jelentkezni levélben lehet a név, a foglalkozás, az életkor és a pontos lakcím feltüntetésé­vel a Magyar Rádió (Budapest 1800), vagy a Magyar Televízió (Budapest 1810) címén. A borí­tékra írják rá: „Nyílik a ró­zsa ...” A jelentkezés határideje: 1983. november 15. Jubileumi őszi tárlat Vásárhelyen Országos hatáskörrel Ez a harmincadik közös bemutatkozás, s a tény al­kalmat ad a visszatekintésre, a számvetésre, az új teen­dők meghatározására. Az biz­tos, hogy eredetileg a vásár­helyi festők jelentették a mércét, s bár az induláskor Medgyessy Ferenc és Bar- csay Jenő alkotásai is segí­tették jelenlétükkel a kibon­takozást, a derékhad e ko­moly hagyományokat felvo­nultató, őrző város művé­szeire korlátozódott. Ma más a helyzet. Igaz, ezúttal is Németh József, Szalay Fe­renc, Szabó Iván személyé­ben vásárhelyiek adják meg az alaphangot, de nem kizá­rólagosan. Az idők során, ez­úttal is, országos tárlattá bő­vült az őszi bemutatkozás. Talán csak a rokon törek­véseket jelző szolnoki mű­vésztelep tagjai jelentkeznek gyér számban, így annál ör- vendetesebb a Zagyva-part­ról érkező érzékeny Megy- gyes László- és Fazekas Magda-művek látványa. Bu­dapest, Dömsöd, Esztergom, Szeged, Salgótarján, Kecske­mét, Bogyiszló, Szentendre is esztétikus képeket, szobrokat küldött Szurcsik János, So­mos Miklós, Vecsési Sándor, Bazsonyi Arany, Kollár György, Cs. Pataj Mihály, Lóránt János, Pálffy Gusz­táv, Mözsi Szabó István és Rajki László műveit, így ma már Vásárhely egyre inkább képzőművészetünk országos állapotát tükrözi. Vannak hiányok is. Olyan értékrendek és törekvések, melyeket Kurucz D. István, Samu Katalin, Kárpáti Ta­más, Nagy Gábor képvisel, más-más korosztályhoz tar­toznak ugyan, de fontos ízét, zamatát, elágazását képezik a vásárhelyi eszményeknek, most nincsenek jelen. A díjnyertesek is népes csoportot alkotnak, a városi tanács, a Csongrád megyei Tanács, a hódmezővásárhelyi üzemek és a Művészeti Alap nevében adtak át díjat töb­bek között a valóban ran­gos alkotásokkal szereplő Fülöp Erzsébetnek, Kéry Lászlónak, Sulyok Gabriellá­nak és Szalay Ferencnek. A Tornyai-plakettet az idén a fiatal és tehetséges Lantos Györgyi kapta nagyméretű plasztikai alkotásáért, me­lyet a földeáki házasságkö­tő teremben helyeznek el. A valóban gondos rendezésért Kratochwill Mimi nívódíjat kapott. Kétségtelen, tartós az ed­dig elért átlagszínvonal, nem csökken a minőség, még a stílushatár is bővül életké­pes kezdeményezésekkel az országos jelenlét tükrében, örvendetes az új törekvések polgárjoga, melyet minőség hitelesít különösen Kollár György festményeit és Hu- menyánszky Jolán portré­szobrait tekintve, akik Tenk Lászlóval és Szathmári Gyöngyivel egyetemben szin­tén munkajutalmat kaptak. A múlt gyakorlatát az jelen­tette, hogy elkülönülve dol­gozott a vásárhelyi, szent­endrei, pécsi, budapesti mű­hely, most a vásárhelyi őszi tárlat biztosabb támaszpon­tot ad a jövőre vonatkozóan minden alkotónak. Kétségtelen, hogy Pató Ró­za szobrai, Czinder Antal, Szabó Iván, Szabó Gá­bor érmei és különösen a díjnyertes Nagy Sándor al­kotásai mértéket jelentenek a további munkához, jól vizs­gáztak a humánus tartalmat és a formarendet illetően, és érzékeny újdonság Fontos Tamás, Tóth Ernő, Hézső Ferenc, Csikós András, Máté István, Erdős Péter, Patay László több műve is. Az igazi megrendülés és így a katartikus megrendí- tés azonban hiányzik, s a jö­vőre marad. A művészek ala­posabb és általánosabb összpontosítása és a „szerencse” révén nagyobb arányban valósulhat meg a továbbiakban, akkor, ha a szobrászok, festők, grafiku­sok belső elégedetlensége és a kritika, a közönség mű­pártolásának bizalma és jó­szándéka párhuzamosan nö­vekszik, mindig jobb és ne­mesebb alkotásokat inspirál­va. Losonci Miklós Október 7-én, Szeghalom felszabadulásának 39. évforduló­ján, a múzeumi hónap községi rendezvényeinek sorában Högye Katalin keramikusművész mutatta be levélnyomatos fali és asztali készítményeit. A „Hazatérő művészek” he­lyi sorozatában Lázár Lajosné tanárnő nyitotta meg a tár­latot, mely november 7-ig tekinthető meg a szeghalmi helytörténeti közgyűjtemény Kossuth tér 4. szám alatti kiállítótermében Fotó: Oravszky Ferenc KÉPERNYŐ Lapozgatom a Rádió- és Televízióújság két számát. Az elmúlt hetit és a mostanit. Bejelöltem ugyanis, hogy mit érdemes megnézni ezen a héten, a Műsorainkat ajánljuk cí­mű kínálat alapján. Érzésem szerint ugyanis a tv egyik leghatásosabb, de mindenképp leginkább étvágygerjesztő műsora a vasárnap délutánonként sugárzott jövő heti aján­lat. Persze, kell a jó bornak is cégér, ám ha mindent egy­forma lelkesedéssel kínálnak, akkor aligha lehet megkülön­böztetni, hogy mi lesz a karcos murci, lőre, vagy valóban nemes nedű. Tévedésből sem fordult még elő, hogy a mű­sorvezető töredelmesen bevallotta volna: végignézte a jövő heti választékot, és bizony, most az egyszer nem ajánlja egyiket se. Menjünk inkább moziba, vagy pihentessük a szemünket. Nyolc-tíz érdekesség minden hétre akad, rekla­máció pedig aligha lesz, hiszen úgy is csak később derül ki, hogy nem is ámokfutó az utcán látott fehér köpenyes alak, hanem perecet árul. Addigra pedig lesz újabb érdekesség, természetesen a következő hétre. Mint az egyszeri ember, aki leíratta az ördöggel: „Holnap elviszlek.” S bármikor jött érte a pokol lakója, csak megmutatta az írást: holnapra ígérkeztél. Lesznek tehát nálunk is jó televíziós esték. Majd a jövő héten. Évődni csak azzal illik, akit szeret az ember, ezért nem érzem illetlenségnek a fenti sorokat. Egyébként is tanúm a már említett tv-újság elmúlt heti száma, amelyen aláhúzá­sok, felkiáltójelek emlékeztetnek, hogy a műsorfolyam szer­zett egy-két jó percet. És tanú az öreg masina, otthonom legvénebb bútordarabja, amelyen a jó képernyőn kívül szin­te mindent csak madzagok, drótdarabok és az öntudat tart össze. Hajdanán, boldogabb időkben, de sokszor előfordult, hogy mintha színházba mennénk, olyan áhítattal ültünk a készülék elé. önmagunk tiszteletére még szépen „ki is öl­töztünk” az eseményre. Elmúltak az ifjú, bohókás évek, és néha sajnálom, hogy egy-egy jobb műsornak nem adom meg a módját. A'Simonffy András drámájából készült té­véjáték, A japán szalon például megérdemelte volna, hogy színházszerű körülmények közt fokozzam az élvezeteket. Kilowattok, éterhullámok és ezernyi technikai csoda se­gítségével így is azt éreztem, hogy színházban vagyok, álta­la pedig egy drámai esemény részese: a második világhá­ború vége felé, a vitustáncát járó magyar katonai vezetés egyik vonulata éledt fel. A dráma hatására pedig máris bepótolok egy mulasztást: elolvasom Simonffy András Kompország katonái című könyvét. Nincs új a nap alatt. Szombat este, miközben a magyar diszkótáncbajnokság döntőit közvetítették, nagyra nőtt magzatom felsóhajtott: „De szép lányok vagytok, fiúk.” Alig­ha tudhatja a gyerek, hogy ez a mondat egyszer már el­hangzott. A felejthetetlen emlékű Kozma Pici, a birkózó népszerű óriás bébije dicsérte az izmaikat fitogtató herku- leseket: de szép lányok vagytok, fiúk. Most pedig örül­hettem, hogy egy ifjú emberrel szemben védhetem korosz­tálya lián-hajtásait. Mert a képernyőn vonagló se fiú, se lány mai hoppmesterek hamar kinövik majd bolondságai­kat. Ugyan hová lettek a hajdani csőnadrágos, kockás za- kós, tornyos hajú jampecek? Tisztes családapává szelídül­tek. így lesz ez most is. Sokan bálványozzák e menőket? De hiszen a bálvány éppen arra való, hogy ledőljön! Pont a fiatalok szeretik döntögetni. Sokkal nagyobb baj, ha he­lyette méltó példaképet, követni való útitársat nem találnak. Sokat segíthetnénk ez ügyben. Reméltem, hogy az elmúlt televíziós hétre a vasárnap este sugárzott Egy óra Weöres Sándorral című köszöntő te­szi fel a koronát. Ha a „koronázás” ezúttal el is maradt, néhány csillogó képsor így is beégette magát az emlékeze­tembe. Hiszen a kerti székekbe kiültetett emlékező-dicsérő tudós férfiak mellett milyen jó lett volna egy-egy tiszta gyerekhang, amely Weöres Sándor versét mondja. Számom­ra legszebb kép volt az évek során hasonlóra csiszolódott emberpár portréja. Weöres Sándor és Károlyi Amy talán arcvonásaikban, szemüvegük dioptriájában is egymás tükör­képei lettek. Jó volt látni, hallani őket. (Andódy) Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: „Aranyláz” a biológiában. 8.57: A Népzenei Hangos Üjság melléklete. 9.44: A Gyermekrádió műsora. 10.05: MR 10—14. 10.35: Alexandra, (operett) 11.07: A Budapesti fúvósötös ját­szik. 11.40: A kápolna titka. VIII/7. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Hangverseny délidőben. Kb. 14.10: Debussy-etűdök. 14.40: Elő világirodalom. 15.05: Glazunov: a-moll hegedű- verseny. 15.28: Nyitnikék. 16.00: Romantikus operákból. 16.29: Zengjen a muzsika. 17.12: Gazdasági reformok Ma­gyarországon 1867—1945-ig. 17.45: A Szabó család. 19.15: Népdalest. 20.02: Esélyeink a világpiacon. 20.32: A Swingle Singers énekel. 20.59: Attilát nem szabad emle­getni (dokumentumdrá­ma). 22.30: Népdalok. 0.10: Táncdalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Orosz forradalmi dalok. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.35: Melódiakoktél. 13.35: Furulyaszó. 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja. 18.00: TinLtonik. 18.35: Beszélni nehéz. 18.47: Népzenekedvelőknek. 19.03: Barangolás régi hangleme­zek között. 19.25: Reformkori magyar váro­sok. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: A Rádió Dalszínháza. 22.01: Tizenkét szék (regény). XII/11. 22.35: Népdalok. 23.20: Táncdalok. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Zenekari muzsika. 11.05: Kabaré (zenés játék). 11.40: Dietrich Fischer-Dieskau énekel. 13.07: Fiatalok stúdiója. 13.32: Könnyűzene Európából. 14.30: A Régi zene stúdiója együttesének felvételeiből. 15.00: Iskolarádió. 15.30: Szonátafelvételek. 16.41: Teljesítmények nyomá­ban. 17.11: Zenekari muzsika. 17.48: 15 éve halt meg Tóth Ala­dár. 19.05: Tűnődés a tünetekről. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadé­mia nagytermét. Közben: 20.35: Mezőgazdaságunk közel­múltja. 20.55: A hangverseny-közvetítés folytatása. 21.50: Couperin-művek. 22.30: Irodalmunk a felszabadu­lás után. 23.00: Bigbandmuzsika. SZOLNOKISTÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. Sha- kin Stevans énekel. 17.15: Zsibongó. Gyermekműsor. 17.30: A szolnoki Török úti is­kola kórusának műsorá­ból. 17.40: Üzemi lapszemle. 17.45: Fúvószene. (Közben: Nap­jaink. Palatinus István jegyzete.) 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A P. Mobil új dalaiból. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.30: Tévétorna, (ism.) 8.35: Iskolatévé. Környezetisme­ret. 9.00: Iskolatévé. Magyar iroda­lom. 9.25: Iskolatévé. Fizikai kísérle­tek. 9.35: Iskolatévé. Osztályfőnöki óra. 10.05: Az út (film). 15.00: Iskolatévé. Nevelési hely­zetek. 15.25: Deltácska. 15.45: Orosz nyelvgyakorlás. 15.55: Lázár Ervin: A hétfejű tündér (irodalmi adás). 16.35: Diszkóvarázs (zenés film), (ism.) 16.55: A VII. nemzetközi buda­pesti sportfesztivál film­jeiből. 18.05: Kertünk — udvarunk (ri­portműsor) . 18.45: Tv-tükör. 18.30: A nevem: Halmos Béla. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv.híradó. 20.00: Kórház a város szélén (filmsorozat). XX/20. 21.05: Stúdió '83. 22.05: Kockázat (külpolitikai magazin). 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.0: Montreux-i dzsesszfesztivál. 20.35: Egy cowboy, két cowboy (rajzfilm). 20.45: Tv-híradó 2. 21.05: Cecile (tévéfilm). BUKAREST 16.25: Fiatalok klubja. 17.00: Család és iskola. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Nemzetközi tv-hírek. 21.20: Shakespeare: A makran­cos hölgy. 22.20: Dalok. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40 : Videooldalak. 16.50: Jugoszlávia tengerpartja. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Cetina. 17.40: Hírek. 17.45: A kaland — adás gyerme­keknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Néző szerkesztő — köny- nyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Párbeszédek — belpoliti­kai adás. 20.45: Lottósorsolás. 20.55: Ölmos idő — játékfilm. SZÍNHÁZ 1983. október 18-án, kedden 19 órakor Békéscsabán: SAMSON Bajor Gizi-bérlet 1983. október 19-én, szerdán 19 órakor Békéscsabán: MARIA FŐHADNAGY MOZI Békési Bástya, 4-kor: Talpig olajban, 6-kor: Csillagok hábo­rúja I—II. Békéscsabai Szabad­ság, de. 10 és du. 6-kor: Fitz- carraldo I—II., 4-kor: Zsákutca. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Fényjel a hídnál, fél 8-kor: A karatézó Cobra. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Néma front, fél 8-kor: Szabadlábon Velencében. Gyulai Petőfi, 3 és 5-kor: Sárkány éve, 7-kor: Csendestárs. Orosházi Partizán: Visszaesők.

Next

/
Thumbnails
Contents