Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-18 / 246. szám
1983. október 18., kedd «HilUMira Válogatás négy évtized emlékeiből Hogy ő az újságba? Mire jó az? Hiszen csak a munkáját végezte, mint sokan mások .. . Nem szívesen vállalkozik erre a beszélgetésre a kondorosi Rindó Józsefné. Aztán lassan megelevenednek — a számvetés ideje alatt amúgy is megbolygatott — emlékképei. Évtizedeket ugrunk visz- szafelé az időben. Szarvason élt akkoriban, s mivel a tanítóképző ott, helyben működött, ez látszott a legkézenfekvőbbnek, elvégezte azt. — Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, mindig is pedagógus akartam lenni A véletlen vetett ide, és én próbáltam becsülettel megállni a helyemet. Mikor elvégezte az iskolát, Kondorosra került, Nagymajorba, az uradalmi iskolába. — Egy tojásért, vagy semmiért tanítottam a 100 vagy 108 gyereket, akik már nem is tudom, hányán voltak. Egy cseléd család egyetlen szobájában húztam meg magam, egy sarokban. Ök adtak szállást. Fizetésem nem volt, de ennivalót is biztosítottak a munkámért a gyerekek szülei. Az egykori szakfelügyelő tanácsai is felrémlenek, hogy menjen más tanyasi iskolába, tapasztalatot gyűjteni és hogy próbálkozzon helytörténeti kutatással. A tanácsokat megfogadta. Így bukkant Petőfi István sírkövére, mely ma is a kondorosi általános iskola udvarát díszíti. Egy másik szakfelügyelő később javasolta, végezze el a történelem szakot — addig tanító volt—, s belevágott. Máig is magyar és történelem tantárgyakat tanít. — Most 40 éve, hogy tanítani kezdtem a községben. Csináltam mellette sokmindent. Voltam csapatvezető, szakszervezeti bizalmi, igazgatóhelyettes. Nem sorolom. A legszívesebben arra a hely- történeti szakkörre emlékszem, amit 30 évig vittünk a férjemmel. A gyűjtés nagy szenvedélyünk volt mindig, legyen az szóhagyomány, vagy tárgyi emlék. Ha valamit kiástak itt a községben, mindig hozzánk hozták. Az iskola folyosóján nem egy avarkori emléket láthatnak így a gyerekek ... A régi tanítványokról beszél, akik hovatovább már nagyszülőkként hozzák az új és új gyerekeket. Mert igaz, a napokban köszöntötték nyugdíjba vonulása alkalmából, ám ő korántsem gondol pihenésre. . . — Az igazgatóm lehetővé tette, hogy szerződéssel tovább dolgozzak, s én nagyon örülök ennek. Másképpen nem is tudnék belenyugodni, hogy nyugdíjas lettem. Aki benne él ebben a „kovácsműhelyben”, ahol a gyerekekre, s rajtuk keresztül a szülőkre is hatni tud, az nehezen mond le erről a munkáról. Az én szakjaim egyébként is olyanok, melyeken keresztül még inkább megismerhetem a gyereket, a gondolatait, az életét, s így még eredményesebben dolgozhatok velük. A tanács vezetéséről beszél, hogy jólesett neki a megemlékezés, bár — ahogy a riporttól is — félt ettől a rendezvénytől. — Nem szeretek a központban lenni. Szépen, csöndben akartam kilépni, de szerencsére nem búcsúztattak, csupán megköszönték, hogy 40 éve itt dolgozom. A gyerekek egy Váci Mihály verssel köszöntöttek, aminek külön örültem. Elbúcsúzunk, és ő, mint négy évtizede annyiszor, sietve elindul osztálya felé. Lépteinek kopogása lassan elhal az üresen kongó folyosón. Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit TehetségkutatA verseny „Nyílik a rózsa ...” címmel — 16 évvel a televízió első ma- gyarnóta-versenye után — újabb tehetségkutató versenyt hirdet a Magyar Rádió és a Magyar Televízió. Erre a ma- gyarnóta-énekléshez kedvet és tehetséget érző, 18—30 év közötti fiatalok jelentkezését várják. Jelentkezni levélben lehet a név, a foglalkozás, az életkor és a pontos lakcím feltüntetésével a Magyar Rádió (Budapest 1800), vagy a Magyar Televízió (Budapest 1810) címén. A borítékra írják rá: „Nyílik a rózsa ...” A jelentkezés határideje: 1983. november 15. Jubileumi őszi tárlat Vásárhelyen Országos hatáskörrel Ez a harmincadik közös bemutatkozás, s a tény alkalmat ad a visszatekintésre, a számvetésre, az új teendők meghatározására. Az biztos, hogy eredetileg a vásárhelyi festők jelentették a mércét, s bár az induláskor Medgyessy Ferenc és Bar- csay Jenő alkotásai is segítették jelenlétükkel a kibontakozást, a derékhad e komoly hagyományokat felvonultató, őrző város művészeire korlátozódott. Ma más a helyzet. Igaz, ezúttal is Németh József, Szalay Ferenc, Szabó Iván személyében vásárhelyiek adják meg az alaphangot, de nem kizárólagosan. Az idők során, ezúttal is, országos tárlattá bővült az őszi bemutatkozás. Talán csak a rokon törekvéseket jelző szolnoki művésztelep tagjai jelentkeznek gyér számban, így annál ör- vendetesebb a Zagyva-partról érkező érzékeny Megy- gyes László- és Fazekas Magda-művek látványa. Budapest, Dömsöd, Esztergom, Szeged, Salgótarján, Kecskemét, Bogyiszló, Szentendre is esztétikus képeket, szobrokat küldött Szurcsik János, Somos Miklós, Vecsési Sándor, Bazsonyi Arany, Kollár György, Cs. Pataj Mihály, Lóránt János, Pálffy Gusztáv, Mözsi Szabó István és Rajki László műveit, így ma már Vásárhely egyre inkább képzőművészetünk országos állapotát tükrözi. Vannak hiányok is. Olyan értékrendek és törekvések, melyeket Kurucz D. István, Samu Katalin, Kárpáti Tamás, Nagy Gábor képvisel, más-más korosztályhoz tartoznak ugyan, de fontos ízét, zamatát, elágazását képezik a vásárhelyi eszményeknek, most nincsenek jelen. A díjnyertesek is népes csoportot alkotnak, a városi tanács, a Csongrád megyei Tanács, a hódmezővásárhelyi üzemek és a Művészeti Alap nevében adtak át díjat többek között a valóban rangos alkotásokkal szereplő Fülöp Erzsébetnek, Kéry Lászlónak, Sulyok Gabriellának és Szalay Ferencnek. A Tornyai-plakettet az idén a fiatal és tehetséges Lantos Györgyi kapta nagyméretű plasztikai alkotásáért, melyet a földeáki házasságkötő teremben helyeznek el. A valóban gondos rendezésért Kratochwill Mimi nívódíjat kapott. Kétségtelen, tartós az eddig elért átlagszínvonal, nem csökken a minőség, még a stílushatár is bővül életképes kezdeményezésekkel az országos jelenlét tükrében, örvendetes az új törekvések polgárjoga, melyet minőség hitelesít különösen Kollár György festményeit és Hu- menyánszky Jolán portrészobrait tekintve, akik Tenk Lászlóval és Szathmári Gyöngyivel egyetemben szintén munkajutalmat kaptak. A múlt gyakorlatát az jelentette, hogy elkülönülve dolgozott a vásárhelyi, szentendrei, pécsi, budapesti műhely, most a vásárhelyi őszi tárlat biztosabb támaszpontot ad a jövőre vonatkozóan minden alkotónak. Kétségtelen, hogy Pató Róza szobrai, Czinder Antal, Szabó Iván, Szabó Gábor érmei és különösen a díjnyertes Nagy Sándor alkotásai mértéket jelentenek a további munkához, jól vizsgáztak a humánus tartalmat és a formarendet illetően, és érzékeny újdonság Fontos Tamás, Tóth Ernő, Hézső Ferenc, Csikós András, Máté István, Erdős Péter, Patay László több műve is. Az igazi megrendülés és így a katartikus megrendí- tés azonban hiányzik, s a jövőre marad. A művészek alaposabb és általánosabb összpontosítása és a „szerencse” révén nagyobb arányban valósulhat meg a továbbiakban, akkor, ha a szobrászok, festők, grafikusok belső elégedetlensége és a kritika, a közönség műpártolásának bizalma és jószándéka párhuzamosan növekszik, mindig jobb és nemesebb alkotásokat inspirálva. Losonci Miklós Október 7-én, Szeghalom felszabadulásának 39. évfordulóján, a múzeumi hónap községi rendezvényeinek sorában Högye Katalin keramikusművész mutatta be levélnyomatos fali és asztali készítményeit. A „Hazatérő művészek” helyi sorozatában Lázár Lajosné tanárnő nyitotta meg a tárlatot, mely november 7-ig tekinthető meg a szeghalmi helytörténeti közgyűjtemény Kossuth tér 4. szám alatti kiállítótermében Fotó: Oravszky Ferenc KÉPERNYŐ Lapozgatom a Rádió- és Televízióújság két számát. Az elmúlt hetit és a mostanit. Bejelöltem ugyanis, hogy mit érdemes megnézni ezen a héten, a Műsorainkat ajánljuk című kínálat alapján. Érzésem szerint ugyanis a tv egyik leghatásosabb, de mindenképp leginkább étvágygerjesztő műsora a vasárnap délutánonként sugárzott jövő heti ajánlat. Persze, kell a jó bornak is cégér, ám ha mindent egyforma lelkesedéssel kínálnak, akkor aligha lehet megkülönböztetni, hogy mi lesz a karcos murci, lőre, vagy valóban nemes nedű. Tévedésből sem fordult még elő, hogy a műsorvezető töredelmesen bevallotta volna: végignézte a jövő heti választékot, és bizony, most az egyszer nem ajánlja egyiket se. Menjünk inkább moziba, vagy pihentessük a szemünket. Nyolc-tíz érdekesség minden hétre akad, reklamáció pedig aligha lesz, hiszen úgy is csak később derül ki, hogy nem is ámokfutó az utcán látott fehér köpenyes alak, hanem perecet árul. Addigra pedig lesz újabb érdekesség, természetesen a következő hétre. Mint az egyszeri ember, aki leíratta az ördöggel: „Holnap elviszlek.” S bármikor jött érte a pokol lakója, csak megmutatta az írást: holnapra ígérkeztél. Lesznek tehát nálunk is jó televíziós esték. Majd a jövő héten. Évődni csak azzal illik, akit szeret az ember, ezért nem érzem illetlenségnek a fenti sorokat. Egyébként is tanúm a már említett tv-újság elmúlt heti száma, amelyen aláhúzások, felkiáltójelek emlékeztetnek, hogy a műsorfolyam szerzett egy-két jó percet. És tanú az öreg masina, otthonom legvénebb bútordarabja, amelyen a jó képernyőn kívül szinte mindent csak madzagok, drótdarabok és az öntudat tart össze. Hajdanán, boldogabb időkben, de sokszor előfordult, hogy mintha színházba mennénk, olyan áhítattal ültünk a készülék elé. önmagunk tiszteletére még szépen „ki is öltöztünk” az eseményre. Elmúltak az ifjú, bohókás évek, és néha sajnálom, hogy egy-egy jobb műsornak nem adom meg a módját. A'Simonffy András drámájából készült tévéjáték, A japán szalon például megérdemelte volna, hogy színházszerű körülmények közt fokozzam az élvezeteket. Kilowattok, éterhullámok és ezernyi technikai csoda segítségével így is azt éreztem, hogy színházban vagyok, általa pedig egy drámai esemény részese: a második világháború vége felé, a vitustáncát járó magyar katonai vezetés egyik vonulata éledt fel. A dráma hatására pedig máris bepótolok egy mulasztást: elolvasom Simonffy András Kompország katonái című könyvét. Nincs új a nap alatt. Szombat este, miközben a magyar diszkótáncbajnokság döntőit közvetítették, nagyra nőtt magzatom felsóhajtott: „De szép lányok vagytok, fiúk.” Aligha tudhatja a gyerek, hogy ez a mondat egyszer már elhangzott. A felejthetetlen emlékű Kozma Pici, a birkózó népszerű óriás bébije dicsérte az izmaikat fitogtató herku- leseket: de szép lányok vagytok, fiúk. Most pedig örülhettem, hogy egy ifjú emberrel szemben védhetem korosztálya lián-hajtásait. Mert a képernyőn vonagló se fiú, se lány mai hoppmesterek hamar kinövik majd bolondságaikat. Ugyan hová lettek a hajdani csőnadrágos, kockás za- kós, tornyos hajú jampecek? Tisztes családapává szelídültek. így lesz ez most is. Sokan bálványozzák e menőket? De hiszen a bálvány éppen arra való, hogy ledőljön! Pont a fiatalok szeretik döntögetni. Sokkal nagyobb baj, ha helyette méltó példaképet, követni való útitársat nem találnak. Sokat segíthetnénk ez ügyben. Reméltem, hogy az elmúlt televíziós hétre a vasárnap este sugárzott Egy óra Weöres Sándorral című köszöntő teszi fel a koronát. Ha a „koronázás” ezúttal el is maradt, néhány csillogó képsor így is beégette magát az emlékezetembe. Hiszen a kerti székekbe kiültetett emlékező-dicsérő tudós férfiak mellett milyen jó lett volna egy-egy tiszta gyerekhang, amely Weöres Sándor versét mondja. Számomra legszebb kép volt az évek során hasonlóra csiszolódott emberpár portréja. Weöres Sándor és Károlyi Amy talán arcvonásaikban, szemüvegük dioptriájában is egymás tükörképei lettek. Jó volt látni, hallani őket. (Andódy) Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: „Aranyláz” a biológiában. 8.57: A Népzenei Hangos Üjság melléklete. 9.44: A Gyermekrádió műsora. 10.05: MR 10—14. 10.35: Alexandra, (operett) 11.07: A Budapesti fúvósötös játszik. 11.40: A kápolna titka. VIII/7. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Hangverseny délidőben. Kb. 14.10: Debussy-etűdök. 14.40: Elő világirodalom. 15.05: Glazunov: a-moll hegedű- verseny. 15.28: Nyitnikék. 16.00: Romantikus operákból. 16.29: Zengjen a muzsika. 17.12: Gazdasági reformok Magyarországon 1867—1945-ig. 17.45: A Szabó család. 19.15: Népdalest. 20.02: Esélyeink a világpiacon. 20.32: A Swingle Singers énekel. 20.59: Attilát nem szabad emlegetni (dokumentumdráma). 22.30: Népdalok. 0.10: Táncdalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Orosz forradalmi dalok. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.35: Melódiakoktél. 13.35: Furulyaszó. 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja. 18.00: TinLtonik. 18.35: Beszélni nehéz. 18.47: Népzenekedvelőknek. 19.03: Barangolás régi hanglemezek között. 19.25: Reformkori magyar városok. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: A Rádió Dalszínháza. 22.01: Tizenkét szék (regény). XII/11. 22.35: Népdalok. 23.20: Táncdalok. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Zenekari muzsika. 11.05: Kabaré (zenés játék). 11.40: Dietrich Fischer-Dieskau énekel. 13.07: Fiatalok stúdiója. 13.32: Könnyűzene Európából. 14.30: A Régi zene stúdiója együttesének felvételeiből. 15.00: Iskolarádió. 15.30: Szonátafelvételek. 16.41: Teljesítmények nyomában. 17.11: Zenekari muzsika. 17.48: 15 éve halt meg Tóth Aladár. 19.05: Tűnődés a tünetekről. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. Közben: 20.35: Mezőgazdaságunk közelmúltja. 20.55: A hangverseny-közvetítés folytatása. 21.50: Couperin-művek. 22.30: Irodalmunk a felszabadulás után. 23.00: Bigbandmuzsika. SZOLNOKISTÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. Sha- kin Stevans énekel. 17.15: Zsibongó. Gyermekműsor. 17.30: A szolnoki Török úti iskola kórusának műsorából. 17.40: Üzemi lapszemle. 17.45: Fúvószene. (Közben: Napjaink. Palatinus István jegyzete.) 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A P. Mobil új dalaiból. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.30: Tévétorna, (ism.) 8.35: Iskolatévé. Környezetismeret. 9.00: Iskolatévé. Magyar irodalom. 9.25: Iskolatévé. Fizikai kísérletek. 9.35: Iskolatévé. Osztályfőnöki óra. 10.05: Az út (film). 15.00: Iskolatévé. Nevelési helyzetek. 15.25: Deltácska. 15.45: Orosz nyelvgyakorlás. 15.55: Lázár Ervin: A hétfejű tündér (irodalmi adás). 16.35: Diszkóvarázs (zenés film), (ism.) 16.55: A VII. nemzetközi budapesti sportfesztivál filmjeiből. 18.05: Kertünk — udvarunk (riportműsor) . 18.45: Tv-tükör. 18.30: A nevem: Halmos Béla. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv.híradó. 20.00: Kórház a város szélén (filmsorozat). XX/20. 21.05: Stúdió '83. 22.05: Kockázat (külpolitikai magazin). 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.0: Montreux-i dzsesszfesztivál. 20.35: Egy cowboy, két cowboy (rajzfilm). 20.45: Tv-híradó 2. 21.05: Cecile (tévéfilm). BUKAREST 16.25: Fiatalok klubja. 17.00: Család és iskola. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Nemzetközi tv-hírek. 21.20: Shakespeare: A makrancos hölgy. 22.20: Dalok. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40 : Videooldalak. 16.50: Jugoszlávia tengerpartja. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Cetina. 17.40: Hírek. 17.45: A kaland — adás gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Néző szerkesztő — köny- nyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Párbeszédek — belpolitikai adás. 20.45: Lottósorsolás. 20.55: Ölmos idő — játékfilm. SZÍNHÁZ 1983. október 18-án, kedden 19 órakor Békéscsabán: SAMSON Bajor Gizi-bérlet 1983. október 19-én, szerdán 19 órakor Békéscsabán: MARIA FŐHADNAGY MOZI Békési Bástya, 4-kor: Talpig olajban, 6-kor: Csillagok háborúja I—II. Békéscsabai Szabadság, de. 10 és du. 6-kor: Fitz- carraldo I—II., 4-kor: Zsákutca. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Fényjel a hídnál, fél 8-kor: A karatézó Cobra. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Néma front, fél 8-kor: Szabadlábon Velencében. Gyulai Petőfi, 3 és 5-kor: Sárkány éve, 7-kor: Csendestárs. Orosházi Partizán: Visszaesők.
