Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

198,'i, október 15., szombat NAGYVILÁG Amerikai —japán—dél koreai Katonai háromszög Reagan látogatása előtt A tekintélyes moszkvai külpolitikai hetilap, a No- voje Vremja egyik legutób­bi számában figyelmet fel­keltő cikket közölt „A poli­tikai kalandorság bűnös lo­gikája" címmel. A Szovjet­unió légterébe szándékosan behatolt és igen fontos ha­dászati objektumok kikémle­lésére vállalkozó dél-koreai repülőgép személyzetének gondosan előkészített akció­ját egy átfogó provokáció, egy messzebbre mutató ve­szélyes terv részének minő­síti. A Reagan-kormány célja, hogy a szovjetellenes hisztéria felkorbácsolásával — középpontban Japánnal — még inkább összeková­csolják a Washington—Tokió —Szöul katonai háromszö­get, az eddiginél is jobban aktivizálják az Egyesült Ál­lamok katonai tevékenységét ebben a térségben, s ezen az alapon kiépítsék a békés jellegűnek egyáltalán nem nevezhető szélesebb csen­des-óceáni biztonsági rend­szert — állapítja meg a No- voje Vremja. A Reagan-kormány nagy­ravágyó militarista prog­ramjait, birodalmi ábránd­jait ismerve, aligha lehet kétséges, hogy a szocialista világrendszer, s ezen belül elsősorban a Szovjetunió bekerítését célzó irányvona­lának realizálása új szaka­szába lépett. Ahogyan Nyu­gaton az atlanti tömbbel létrehozták a „harapófogó" egyik szárát, ugyanúgy a Távol-Keleten is ki akarják alakítani a másik szárat ké­pező agresszív államcsopor­tosulás katonai-szervezeti együttműködésének feltéte­leit. Már a dél-koreai repülő­gép provokatív határsértése előtt is megfigyelhető volt az az amerikai törekvés, hogy ezt a folyamatot fel­gyorsítsák. Az Egyesült Ál­lamok példát mutatott ja­pán és dél-koreai szövetsé­geseinek az agresszív előké­születek fokozásában. A Counterspy című jól értesült washingtoni folyóirat szo­ros összefüggést iát a kém­repülőgép ügye és az ame­rikai fegyveres erőknek a Csendes-óceán nyugati térsé­gében megélénkült tevé­kenysége között. Az, hogy a haditengerészeti és a légi­erők — azaz a 7. flottához tartozó kötelékek — műkö­dési körzeteiket egyre köze­lebb helyezik a Szovjetunió határaihoz, sok mindent el­árul a Pentagon szándékai­ról. Ma már ebben az öve­zetben, ahol azelőtt csupán egy repülő magasabb egység állomásozott. repülőgép- anvahajókkal megerősített csapásmérő flottacsoportok vannak állandó bevetésre készen. A PACOM (US. Pa­cific Command), vagyis az Egyesült Államok csendes­óceáni parancsnoksága alá­rendeltségébe tartozó mint­egy 474 000 tengerészének, 140 hadihajójának és 1100 harci repülőgépének na­gyobb része Dél-Koreában és Japánban települ, közvet­lenül a Szovjetunió távol­keleti területeinek szom­szédságában. Hogy a száraz­földi harcászati légierő po­tenciális lehetőségeit megnö­veljék. máris 36 darab F—10-os gépet helyeztek el a koreai félsziget déli felé­ben. Két éven belül ugyan­ebből a géptípusból 46 da­rabot akarnak állomásoztat- ni a japán Misawa légibá­zison. A több mint ezer ki­lométer hatósugarú vadász­bombázók atomfegyverek továbbítására is alkalmasak. Ezzel párhuzamosan a Pen­tagon azt tervezi, hogy a 7. flotta úszó egységeinek fe­délzetén robotrepülőgépeket telepítenek, ezenkívül a Dél-Koreában levő 40 000 főnyi amerikai erőket ugyan­olyan közepes hatótávolságú nukleáris rakétákkal látják el, mint a Nyugat-Európá- ban tartott csapataikat. A washingtoni adminiszt­ráció most — meglovagolva a mesterségesen szított szov­jetellenes kampányt — azt követeli távol-keleti partne­reitől, kövessék ők is az USA-t a katonai erőfeszíté­sekben. Reagan elnök közel­gő novemberi látogatása so­rán (aligha véletlen, hogy Japánba és Dél-Koreába most megy el) nyilván első helyen szerepelnek majd az úgynevezett biztonságpoliti­kai kérdések. Tokióban a Nakaszone-kormány min­den bizonnyal ismét hitet tesz a kormányfő ama ko­rábbi elkötelezettsége mel­lett, hogy Japánt „elsüly- lyeszthetetlen repülőgép- anyahajóvá változtatják, s hogy az „önvédelmi erők" készek az amerikaiak olda­lán részt venni a tengeri út­vonalak ellenőrzésében,, vál­ság esetén pedig a stratégiai fontosságú szorosok lezárá­sában. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy egyedül az idén öt nagyméretű ame­rikai—japán haditengerésze­ti és légigyakorlatot rendez­tek, vagy rendeznek még a hátralevő hónapokban, ép­pen ennek az elképzelésnek a jegyében. A militanzmus szellemét élesztgető japán vezető kö­rök nemcsak az Egyesült Államokkal, hanem a dél­koreai rezsimmel is „szent szövetségre" léptek. Tokió nagyarányú kölcsönökkel, segélyekkel támogatja a több mint 600 ezer főnyi hadsereget fenntartó szöuli katonai diktatúrát. ' Csőn Tu Hvan, a junta feje, ami­kor vendégül látja majd Reagan elnököt, az egyre erősödő japán—dél-koreai katonai kooperációról való­színűleg éppúgy számot ad, mint arról, hogy az idei „Team Spirit '83”-as had­gyakorlat — amelyen 70 ezer amerikai és 118 ezer dél-koreai vett részt febru­ár 1-től április 15-ig — ki­tűnően sikerült. De nem­csak erről lesz szó Szöul­ban, hanem arról is — amint ez a Ryong Hap hír- ügynökség kommentárjából kitűnik —, hogy az ameri­kai elnök „a partnereket előreláthatóan egy szovjet­ellenes blokk megalakításá­ra hívja fel”, és ebben a globális stratégiában — Ja­pán mellett — Dél-Koreá- nak „kiemelt szerep jut majd". Nos, hát ilyen háttér mo­tiválja Ronald Reagan jövő hónapi távol-keleti útját. Ezek után könnyebb meg­érteni, kiknek és miért volt szükségük arra a politikai kalandorságra, amely végül is a dél-koreai Boeing—747- es katasztrófájával végző­dött . .. Serfőző László alezredes ÍR mokratikus szervezetek képviselői tiltakoznak egy közös japán—amerikai hadgyakorlat ellen Okinawa szigetén (Fotó: JP — MTI — KS) Fa vagy benzin Az indiai átlagember öt- venszer kevesbb áramot fo­gyaszt. fűtőanyagot tüzel el, mint észak-amerikai társa, és alig van esélye arra, hogy energiafogyasztása közelít­sen a legfejlettebbekéhez. A világ húsz legszegényebb or­szága közé tartozó India kormányzata a hetvenes években még a petróleum el­terjesztésével próbálkozott, szubvencionálta a kőolajszár­mazék fogyasztását, hogy ez­zel helyettesítse a fűtésnél, világításnál a fát meg a szá­rított trágyát. Akkoriban ugyanis pa­zarlásnak tartották a hagyo­mányos, a mezőgazdaságban, iparban jövedelmezőbben hasznosítható anyagok elége­tését. Emellett aggasztotta a hatóságokat az is, hogy az erdőket háromszor-négyszer gyorsabban irtották, mint ahogy az új települések lé­tesültek. A fejlődő világ egésze sem válogathat sok lehető­ség között az energiaválság megoldásában — holott a tét nagy. A „harmadik vi­lág” országainak — a világ­bank szakértői szerint — legalább 5 százalékos gaz­dasági növekedési ütemet kellene elérniük gazdasági helyzetük érezhető javulásá­hoz — energia hiányában azonban még a 3 százalékos fejlődési ütem célkitűzése is megalapozatlan. A mostani „árcsend” az olajpiacon hidegen hagyja a fejlődő világot: milliárdos adósságterhek nyomása alatt alig érzi a hitelben vásá­rolt olaj, vagy szén olcsób­bodását, a kamatkötelezett­ség enyhülését. Szakértők amúgy is átmeneti jelenség­nek tartják az olajpiac nyu­galmát, s nem tartják ki­zártnak, hogy az évtized második felében újabb ár­robbanás következik be. En­nek pedig legfőbb szenvedő alanya ismét a. „harmadik világ” lesz: közülük sok af­rikai, délkelet-ázsiai ország már ma sem képes a népsza­porulatot meghaladó gazda­sági teljesítményre, a fejlő­dést serkentő erőforrások előteremtésére. A nemrégiben Új-Delhi­ben tartott energetikai vi­lágértekezleten hatvan or­szág és nemzetközi szerve­zet tudósai, szakértői kutat­ták a fejlett „észak” és a fejletlen „dél" közötti ener­getikai szakadék áthidalá­sának lehetőségeit. Földünk­ről nem lehet elmondani, hogy általában hiányzik a növekedést tápláló energia — de a készletek területi megoszlása egyenetlen, és az aránytalanság még foko­zódik is a következő fél év­században. A világértekezlet (WEC) tanulmánya szerint a fejlett ipari országok a tőke és az új technológia birtokában egyre fokozottabb mérték­ben önellátóak, sőt az észak­amerikai kontinens, amely napjaink legfontosabb ener­giaimportőre, 2020-ban már 135 millió tonna olajjal egyenértékű energiát ad a világnak. A Prága—Pozsony közötti autópálya (Fotó: ctk—mti—ks) Középpontban a műszaki fejlesztés Az idén júliusban érke­zett a csehszlovák gazdaság a jelenlegi 1981—85. közötti ötéves terv második félide­jéhez. Az eltelt időszakban sikerült csökkenteni a tüze­lőanyag- és energiaigényt, miközben az ipari termelés növekedett, igaz lassabb ütemben, mint a hetvenes években. A széntermelés alapjában véve nem válto­zott, viszont 1980-hoz ké­pest a kőolaj- és földgáz- import 3,5 millió tonnával csökkent. Az elektromos áram termelése csak mérsé­kelten növekedett. Ennek következtében korlátozták az energiaigényes ágazatok fej­lesztését. például a vas, az acél, a cement, az aszfalt gyártását. Jelentős a szerepe a csehszlovák—szovjet meg­állapodásnak, amely szerint a jövőben Csehszlovákia bi­zonyos vegyipari termékeket — metanolt, ammóniát, nit­rogén- és műtrágyákat, stb. — a Szovjetunióból impor­tál és a kevésbé energiaigé­nyes, ún. minőségi vegyi anyagok termelésére áll rá. A gépgyártásban felgyor­sul az olyan kevésbé anyag- igényes ágazatok fejlődése, mint például az elektro­technikáé. A fémmegtakarí­tásból kiveszik a részüket a tervezők, részint a gépek és a berendezések tömegének csökkentésével, részint az­zal, hogy a hagyományos anyagokat műanyaggal vált­ják fel. Intenzívebb a fém­n világóceán tisztaságáért A világóceánba évente csaknem 6 millió tonna olaj és olajszármazék kerül a feltárás és szállítás közben. E riasztó adatot Jurij Izra­el, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának leve­lező tagja, a Szovjet Hidro- meteorológiai és Környeze­tet Ellenőrző Állami Bizott­ság elnöke említette az APN szovjet sajtóügynökségnek adott nyilatkozatában. Amint elmondotta, ez az olaj az óceán felszínének több részén összefüggő réte­get képez, akadályozván a gázcserét és a párolgást. Ily módon felbillen az óceán és a légkör közötti normális kölcsönhatás, a bioszféra ter­mészetes egyensúlya. Ez utóbbitól sokban függ az egész föld klímája, valamint az óceán vizében végbemenő számos biológiai folyamat is. Érthető tehát, hogy a világ tudósait foglalkoztatja a kérdés, amelyről első íz­ben éppen ezekben a napok­ban rendeznek nemzetközi szimpóziumot az észtországi Tallinban „A világóceán komplex és globális megfi­gyelése" címmel. A Szovjetunióban 130 tu­dományos intézmény több mint 20 ezer szakértője fog­lalkozik a világóceán prob­lémáinak tanulmányozásá­val. A „Világóceán” nevet viselő komplex program több mint 30 részprogramból áll. Ezek egyebek között az óceánban, az óceán feletti légkörben, az óceán felszí­nén végbemenő folyamatok­kal foglalkoznak. hulladék és a másodlagos nyersanyagok felhasználása. A népgazdaság mintegy 7,5 millió személyt foglalkoztat. Az ötéves terv első felében a dolgozók száma 100 ezer fővel emelkedett, ami keve­sebb az előző időszak növe­kedésénél. A termelést első­sorban a munka termelé­kenységének növelésével fej­lesztették. Az utóbbi években meg­gyorsult az innováció. A ter­melők nagy figyelmet szen­teltek termékeik műszaki fejlődésének. A Tatra Autó­gyár például elkezdte a lég­hűtéses motorral szerelt új Tatra—815 nehéz teherautó sorozatgyártását. Korszerű­sítették a Zetor traktorokat. A hazai és külföldi városok utcáin megjelentek a tirisz- toros vezérlésű csehszlovák trolibuszok. Üj típusú beren­dezésekkel jelentkeznek a textil- és a szövőgyárak, va­lamint a mezőgazdasági gépgyárak. Az elmúlt időszakban a beruházásokat visszafogták, de a gazdaságilag fontos építkezéseken nem állt meg a munka. 1983 végén üzem­be helyezik a Jaslovské Bo- hunice-i atomerőmű harma­dik blokkját. A litvinói kő­olajfinomítót korszerűsítet­ték. A nyugat-csehországi Sokolovban akrilkémiai komplexum, a nyugat-szlo­vákiai Sala városában új ag­rokémiai üzem épült. To­vább építik az autópályahá­lózatot. folyamatosan villa­Isla de Pinos (a Fenyők- szigete) Havannától mintegy 155 kilométerre délre fek­szik, területe alig 2 ezer négyzetkilométer. Területét — nevével ellentétben — mégsem fenyők, hanem cip­rusok uralják. 1959 januárja, a kubai forradalom győzel­me óta itt is óriásit válto­zott a világ. Megváltozott a táj arculata, az egykor el­hagyott és gyéren lakott sziget benépesült, élettel telt meg. Aki manapság Nueva Geronába, a sziget székhe­lyére látogat, annak aligha juthat eszébe, hogy a kis földdarab valaha rettegett martalócok birodalma volt, a XIX. század elejéig csak úgy emlegették: a kalózok szigete. A világtól távol eső, jó kikötőkben bővelkedő sziget valóban ideális búvó­hely lehetett. A spanyol gyarmattartók a múlt szá­zadban börtönszigetté vál­toztatták. így lett a sziget­ből a száműzöttek szigete, s e státusa csak a kubai for­radalommal ért véget. A sziget talaja és éghajla­ta különösen kedvező a cit­rusféléknek. A citrom és na­rancs mellett világszerte is­mert az itt termő grape fruit, vagy ahogyan Kubá­ban nevezik, a „toronja”. A sziget fejlesztésére kidolgo­zott lépcsőzetes terv első lá­tásra furcsa elemeket is tar­talmaz. A mezőgazdasági termelést olyan sikolai ne­velési programmal kapcsol­ták össze, amelynek kereté­ben a szigeten létesült ha­talmas oktatási bázis közép­mosítják a vasútvonalakat. Az ötéves terv első felé­ben sikerült javítani a kül­kereskedelem mérlegét. Az export tőkés és szocialista viszonylatban egyaránt tart­ja előnyét az importtal szemben. Csökkent Csehszlo­vákia keményvaluta-adóssá- gu. gond azonban, hogy ezt az eredményt nem a kivitel növelése, hanem a behozatal korlátozása eredményezte. Az export növelése tehát változatlanul előtérben ma­rad. Az elmúlt években a nehe­zebb külső gazdasági körül­mények ellenére sikerült megtartani az életszínvona­lat. A fejlődés lassúbb üte­me mellett nincs munkanél­küliség. Igaz, 1981—83 kö­zött emelkedett némely ter­mék és szolgáltatás ára, a húsé és hústermékeké, de a havi átlagbér 2642 koroná­ról 2800 koronára emelke­dett. Felemelték a nyugdí­jat és a gyermekpótlékot. Az ötéves terv első felé­ben folytatódott az iskola- rendszer átszervezése, amely­nek révén az iskolakötele­zettség 9 évről 10 évre nőtt. Bevezették az ingyenes, kö­telező rubeola- (rózsahimlö) oltást. A lakásépítkezés ugyan valamelyest lelassult, de még így is több mint százezer új lakás készül el évente. Az állam a helyi szervekkel együtt jelentős beruházásba kezdett a leve­gő és a víz tisztaságának védelmére. (CSKTK—KS) iskolásai a tanulás mellett a citrusültetvényeken ismer­kednek a fizikai munkával. A diákok, váltott turnusok­ban, napi három órát tölte­nek a földeken. A szigeten ma már több mint negyven iskola működik, s a 25 ezer diák — agrárszakemberek felügyelete mellett — 23 ezer hektár ültetvényt gon­doz. Az „új népesség” név- változtatásra ösztökélte a sziget gazdáit: 1978-tól Isla de Pinost az Ifjúság-szige­tévé keresztelték. Az iskolák és a gyerekek számával együtt nő az ül­tetvények száma is. 1980- ban a szigetről már 100 ezer tonna citrust szüreteltek, a tervek szerint ez a mennyi­ség 1985-ig megduplázódik. A teendők megvalósításához persze elengedhetetlen az infrastruktúra fejlesztése. Nagy segítséget jelentenek az itt dolgozó szocialista or­szágbeli szakemberek. Az együttműködési program ke­retében szovjet szakemberek szerelték fel a sziget ener­giaellátását biztosító áram- fejlesztő központot. Az NDK segítségével épült meg re­kordidő alatt a szigetet az ország többi részével össze­kötő automata telefonköz­pont. Bolgár szakemberek segédkeztek az új víztárolók és öntözőrendszerek megépí­tésénél, magyar szakembe­rek pedig nagy teljesítmé­nyű magyar permetezőgépek alkalmazásával járultak hoz­zá a bő termés eléréséhez. Nagy Csaba Hz ifjúság szigete

Next

/
Thumbnails
Contents