Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

a 1983. október 15., szombat fl fehér bot napján Október 15. a fehér bot napja. E dátum kapcsán né­hány szót váltottunk Szerne- rédi Istvánnal, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szö­vetsége szakmai csoportveze­tőjével, a Békés megyei szervezet instruktorával. — Szövetségünk foglalko­zik tagjaink minden problé­májával, a képzést, a foglal­koztatást társadalmunk se­gítségének igénybevételével tudjuk megoldani. A vakok érdekében jelentős propa­gandát fejtünk ki, éppen ezért nagyon örülök annak, hogy a megemlékezés nap­ján néhány gondolatot fel­vethetek. Sorstársaink szá­mára a fehér bot használa­ta — az utcán, a munkahe­lyen, sőt még a lakásban is nélkülözhetetlen. Ezt a hasz­nálati tárgyat a világ számos országában ismerik, elfogad­ják és a közlekedésben fi­gyelembe veszik. Sőt tiszte­letben tartják. A fehér bo­tos embert felismerik, segí­tik és ennek eredményeként nap-nap után eljut munka­helyére és hazatérhet család­jához. — Legutóbb a Békés me­gyei küldöttközgyűlésen egy idős asszony a fekete-fehér csíkos kesztyű használható­ságáról beszélt. — Miként akkor, most is szeretném kihangsúlyozni: örvendetes, hogy Szemenyei néni munkatársai azzal a bizonyos csíkos kesztyűvel kedveskedtek neki, de óvom őt és esetleges követőit az effajta újításoktól. A közle­kedési eszközök vezetői ugyanis nem a kesztyűt vi­selő vakokhoz szoktak hoz­zá. — A vakvezető kutyák pó- tolják-e a fehér botot? — Erre a kérdésre hatá­rozott nemmel kell válaszol­nom. Bármennyire is kép­zettek, csodálatos készségek­kel, képességekkel rendel­keznek ezek a kutyák, a vi­lágtalan embernek magával kell vinnie az úgynevezett „hosszú botot”, mert ennek révén kapnak információt ál­lapotáról az utcán közleke­dő embertársai. A fehér bot segít a legjobban a társada­lomba való beilleszkedéshez és az önálló életvitel bizto­sításához. — Szavaiból az derül ki, hogy a fehér bottal biztonsá­gos a gyengén látó vagy a világtalan közlekedése. Igaz ez? — Sajnos, távolról sem! Bár az elmúlt években a ko­rábbinál sokkal körültekin­tőbbek az emberek, például az építkezési övezetekben, az útburkolatok felszedése­kor korántsem megnyugtató a helyzet. Jó lenne, ha a járdák nem lennének autó­parkolók, az üzletek előtt- nem állnának göngyöleghe­gyek, olyan tárgyak, ame­lyek veszélyeztetik a gyen­gén látók, a rokkantak biz­tonságát. Sorstársaim nevében ar­ra kérem látó embertársain­kat: ne feledjék az imént el­mondottakat. Segítsék hozzá a fehér botos embereket ah­hoz, hogy ők is társadal­munk hasznos tagjai legye­nek! — CH — Munkásgyűlés a Húskombinátban Csütörtökön reggel a mű­szakkezdés előtt, fél hatkor Gyulán a húskombinát ét­termében gyülekeztek a dol­gozók. Munkásgyűlést hir­dettek erre az időre, ahol Zám András vezérigazgató és Szilágyi Gergely, a párt- bizottság titkára állt a mun­kások előtt, hogy tájékoztas­sa őket a húskombinát ki- lenchónapos eredményeiről, s az előttük álló nem könnyű feladatokról. A vezérigazgató bevezető­jében elmondotta, hogy a húskombinát rekordév elé néz. Ugyanis már eddig 734 ezer sertést vásároltak, s ez a szám év végére várhatóan meghaladja az egymilliót! Vágásra 570 ezret terveztek, de ez is több lesz vagy száz­ezerrel. Ennek megfelelően nő a feldolgozás mennyisége is, szárazáruban mintegy 7— 800 tonnával teljesítik túl a tervezett 5 ezer 700 tonnát. Ami örvendetes, hogy ked­vezően alakul a nem rubel- elszámolású export is. Idáig mintegy másfél milliárd fo­rint értékű gyulai áru került külföldre, de ez az összeg év végére várhatóan megha­ladja a 2 milliárdot! A megnövekedett felada­tok nagy terhet rónak a munkáskollektívára. Ennek teljesítése népgazdasági szempontból is fontos, és a dolgozók ezt megértve vál­lalták, hogy decemberig sza­bad szombatjukat is felál­dozva dolgoznak a rekord tervek sikeres teljesítéséért. Kép, szöveg: Béla Ottó Benzinre várva Ezeket a sorokat ráérő (?) időmben írom Békéscsabán, a Bar­tók Béla úti benzinkútnál, üzemanyagra várva. Jó hosszú sor áll, egészen a Tulipán utcáig. Néhányan kiszállnak, né­zelődnek, érdeklődnek, mi az oka a hosszú sornak. Azaz­hogy nem is kell érdeklődni, hiszen az utóbbi időben annyi okot találnak az üzemszünetre — műszakváltás, feltöltés, pénzszámolás stb. —, hogy igazán mindegy miért állunk vagy negyvenen fél órája. Pedig vasárnap sincs, merthogy akkor csak az egyik oldalon van kiszolgálás, nyilván — szolgáltatásról lévén szó — valami torz szemléletű takaré­kosság okán. Szóval állunk szép csendesen, s eszembe jut az egyik gépjárművezető hozzánk írott levele, amelyben er­re a következtetésre jut: „Azt hiszem, hogy a mindennapi gondok mellett nincs szükség az ilyen hangulati jelenségek­re”. Nem is fogalmazhatná meg jobban a lényeget. Mármint azt, hogy ahol — nevezetesen az üzemanyag-ellátásban — nincs probléma, legalább mesterségesen ne csináljunk. így, ráérősen gondolkodva egyszer csak megüti a fülem az egyik várakozó fejtegetése: „Amíg olcsóbb volt a benzin, addig elég sok borravalót hagytak itt az autósok. Irigyelt állás volt az olykor diplomás benzinkutasé. Ma viszont min­denki jobban megnézi, hová teszi a pénzét. De hol van az előírva, hogy csak borravalóért lehet jól dolgozni?” Lehet, bogy igaza van? Az utóbbiban mindenesetre igen. S míg idáig jutottam, ránéztem a benzinórára, és boldogan állapítottam meg, hogy nem is kell tankolni. Kitart a követ­kező kútig. Ott hátha éppen vége az üzemszünetnek. S. F. Közérdekű bejelentések és felelősségrevonás Az év első felében jelent meg a Minisztertanács határo­zata a gazdálkodás felelősségrendszerének következetesebb működését szolgáló irányelvekről. Fontos előfeltételként je­löli meg a határozat az ellenőrzés és a szankcionálás közötti szoros, az esetlegességet kiküszöbölő kapcsolat kialakítását. Éppen ezért, az ellenőrzést végző szervek következetesen tár­ják fel a jogi felelősség megállapításának alapjául szolgáló körülményeket is. Kezdeményezzék a felelősségre vonást minden olyan esetben, amikor a feltárt szabálytalanság ezt indokolttá teszi, és kísérjék figyelemmel a felelősség meg­állapításával kapcsolatos eljárást. Megkülönböztetett figyel­met kell fordítani az ár és a minőség ellenőrzésére. A megyénkben működő Népi Ellenőrzési Bizottsá­gok tevékenységük során ér­vényesítik a Minisztertanács irányelveit. A különböző té­mavizsgálatok kapcsán épp úgy, mint a közérdekű be­jelentések esetében. Bonyodalmak a nyúlfelvásárlás körül A felelősségrevonás nem is olyan egyszerű dolog. Az olajozottan működő gépe­zetben mindig akad egy olyan kerék, amely megma­kacsolja magát. De ne vág­junk a dolgok elébe. Közér­dekű bejelentés érkezett a megyei NEB-hez, hogy a bé­késcsabai ÁFÉSZ 8-as szá­mú felvásárlási telepén rossz a mérleg, nincs hitelesítve. A népi ellenőrök kimentek a helyszínre. Ám a mérle­get rendben találták. Ezzel befejeződött volna az ügy. ha nem kíváncsiskodnak to­vább. Szemükbe tűnt, hogy a fizetést megelőzően 84 nyúlról nem készült el az átvételi jegy. Utólag kerül­tek a viteli jegyzékre. Két termelő távozás előtt üres bizonylatot írt alá. Egyéb furcsaságok is kiderültek, 17 nyúlnak sem súlyát, sem tu­lajdonosát nem sikerült megállapítani. A pénztárban többletet találtak, melynek eredetére a felvásárlók nem tudtak magyarázatot adni. Ezután néhány hónap elszá­molását vizsgálták meg. Több tételnél állapítottak meg eltérést. A NEB a sza­bálytalanságok megszünteté­sére, a felvásárlók felelős­ségre vonására javaslatot tett. A megyei NEB a fe­gyelmi eljárásra vonatkozó kivételtől az ÁFÉSZ intéz­kedését elfogadta. Ezután került sor a fegyelmi eljá­rást elrendelő határozatra. Közben a városi rendőrka­pitányság nyomozást rendelt el, s a fegyelmi eljárást fel­függesztették. A pontatlan mérleg Telekgerendásról érkezett a bejelentés. A tanács ható­sági húsboltjában a hentes durván bánik a vevőkkel. Ez az apró ügy hanyagságot és nem kis visszaélést is takart. A hentes a húst már a vá­góhídon értékesítette a ha­tósági húsbolt rovására. Az elszámolásnál is előfordul­tak szabálytalanságok. A kényszervágásra vitt állatok mérése pontatlan volt. A 250 kilogrammnál kisebb súlyú állatokat pontosan nem is lehetett mérni, egyes ese­tekben 25—30 kilogrammos eltérés mutatkozott. A békéscsabai népi ellen­őrök arra is választ keres­tek, hogy miként értékesítik az állatok bőrét. A szálak a békési ÁFÉSZ bőrfelvá­sárlási helyére vezettek. A tüzetes vizsgálat során szem­betűnő szabálytalanságokat állapítottak meg.. A munká­ba a rendőrség is bekapcso­lódott. A nyomozás megálla­pította, hogy az ÁFÉSZ bőr­felvásárlója nem létező sze­mélyek nevére állított ki fel- vásárlási jegyeket, melyek­kel igazolta az ÁFÉSZ-től felvett készpénzellátmány felhasználását. Az igazság­ügyi könyvszakértő szerint a felvásárló és felesége több mint 600 ezer forintot sik­kasztott el. Velük szemben Ha rövid a kardod... Általános jelenség már régtől fogva, de napjainkban különösen, hogy sok min­denhez rövid a „kardunk”. Viszont az is igaz, hogy az esetek jelentős részében most is van lehetőség a kép­letesen használt „kard” meg- toldására. Alig van olyan munkahely, ahol eddig fi­gyelemre nem méltatott tar­talékok ne rejtőznének. A szűkösebb időben ezek ázsió­ja megnő, s nem is baj, hogy ezek feltárására, hasznosítá­sára rákényszerülünk. Vannak persze olyan vé­lemények is, hogy nem ezt a nehezebb uat kellene jár­ni, pláne erőltetni, hanem az elosztás rendjén, rangsorán módosítani. A minap egyik telefonáló azt fejtegette, hogy minek az országos gyűjtés az új Nemzeti Szín­ház javára, hiszen van már elég színház Budapesten, de nincs elég iskolai tanterem Békés megyében, vagy ha van is, nagy része alkal­matlan szükségtanterem. Meg kellene a rangsort vál­toztatni. Nem tudtam meg­győzni sem az ellenkezőjé­ről, sem arról, hogy a tár-- sadalom önkéntes mozgósítá­sa a Nemzeti Színház épí­tésére és az iskolai tanter­mek gyarapítására nem egymást kizáró akció. Bi­zonyságul álljon itt egy pél­da. Szeptember 17-én Eleken jártam. A Beloiannisz utcá­ban a lebontott kerítésű is­kolaudvarban nagy volt a sürgés-forgás. Klampeczki Béla iskolaigazgató nem is rejtett büszkeséggel sorolta, hogy egy volt szolgálati la­kást felszabadítottak (a ben­ne lakott nevelőknek jobb körülményeket biztosítva) s ebből alakítanak ki most két műhelytermet, egy könyvtárszobát és egy nyel­vi laboratóriumot. A rendel­kezésükre álló pénzzel még az épület karbantartását sem igen tudták volna elvé­gezni rendesen, nemhogy ilyen nagy vállalkozást. S most — amit láthatom is — a rövidre sikerült kardot megtoldották nem is egy, ha­nem több lépéssel. Ekkor már délfelé járt az idő. Jó néhány ismerős ne­velő maltertól maszatosan dolgozott a szakemberek ke­ze alá, akik bámulatos gyor­sasággal falazták, szigetel­ték a hol vályog, hol tégla falakat. A sürgő-forgó mun­kálkodók között akadtam rá Kerekes Gáborra, a községi pártbizsottág titkára, Petru- zsán György határőr-pa­rancsnokra, s ráadásul még a kétegyházi tsz-elnökre is. Summázva a dolgot: a ne­velőtestületből tizennyolcán álltak a sorba segédmunkás minőségben, de talán a nagy­község minden kőmivese is itt volt. Megérdemlik a fel­sorolást: Bajicán Mihály, Berina János, Cservenák András, Duma Flórián, Durst Ferenc, Démes József, Ha­lasi Antal, Kecskeméti Mi­hály, Kovács Ferenc, Leiszt György, Nagy Ferenc, Wiít- man György. Hát így nem is csoda, hogy haladt a ke­zük alatt a munka. Másnap ugyan egy kicsit az eső közbeszólt, de ennek ellenére folytatták a mun­kát. Sőt a következő hét szombatján és vasárnap is Nemcsak az aláfalazást, ha­nem az aljzatbetonozást is elvégezték. Egy hét múlva büntető eljárás indult. A húsbolt vezetőjét és a tanács ellenőrzési feladatokkal meg­bízott dolgozóját a békés­csabai ügyészség megrovás­ban részesítette. Megállapí­totta, hogy a vizsgálat után a hanyag kezelést kiváltó okokat részben megszüntet­ték, a kényszervágásra ke­rülő állatok mérlegelésére megfelelő mérleget szereztek be. Az elszámolással kap­csolatos ügyviteli szabályo­kat módosították, ezáltal a kötelesség elhanyagolásának lehetőségét szűkítették. A városi Népi Ellenőrzési Bi­zottság ugyanakkor fegyel­mi eljárás lefolytatására tett indítványt. A bejelentő jogvédelme A közérdekű bejelentés nem mindenkiből vált ki osztatlan elismerést, különö­sen azokból nem, akikre ez vonatkozik. Nem véletlen, hogy a törvény jogvédelmet biztosít a bejelentőnek. Ezt példázza az az eset, amely az Országos Takarmányozá­si és Állattenyésztési Fel­ügyelőség békéscsabai telje­sítményvizsgáló állomásán történt. Az egyik dolgozó bejelentést tett az állomás vezetője ellen. Elbocsátották. Természetesen nem állam- polgári kötelességének telje­sítése miatt, hanem ennél sokkal prózaibb okra hivat­koztak, mégpedig az átszer­vezésre. Igen ám, csakhogy közben kiderült más turpisság is. A népi ellenőrök a bejelentés alapján vizsgálatot rendeltek el. Megállapították, hogy az állomás vezetője, aki hétvé­gi házának építéséhez igénybe vette a munkahelyé­nek tehergépjárművét, több mint 2 ezer kilométer után járó fuvarköltséget 2 forint­ban számolt el, holott a fő­igazgatói utasítás 3 forintot ír elő. Azzal mentegetőzött, hogy erről az előírásról nem volt tudomása. Volt is némi alapja, hiszen maga a kor­mányrendelettel kapcsolatos útmutatás is többször válto­zott. Arra viszont nem tu­dott alapos mentséget fel­hozni, miért mulasztotta el a menetleveleket aláírni, amikor 1981 márciusától 1982 őszéig több ízben igény­be vette az intézmény te­hergépkocsiját. A vizsgálat azzal is foglal­kozott, hogy az állomáson rendszeresen vágnak le -se­lejtes birkákat. A birkák bőrét értékesítették, s a be­folyt összeget azonban nem vételezték be. Esetenként ezt a pénzt a külföldi dele­gációk megvendégelésére for­dították, illetve különféle belső ünnepségekre költöt­ték. Hát így lehet a repre­zentációs költségek csökken­tésével kapcsolatos jogsza­bályt megkerülni. A vizsgá­lat tapasztalatait a népi el­lenőrök az állomás dolgozói­val ismertették. A közérde­kű bejelentést tevő dolgozót pedig munkakörébe vissza­helyezni javasolták. Az ál­lomás vezetőjét a városi ügyészség megrovásban ré­szesítette. * * * Tagadhatatlan, hogy a közérdekű bejelentések nyo­mán indult vizsgálatok több­sége kisebb súlyú visszaélé­seket, szabálytalanságokat állapítanak meg. A gazdál­kodós rendjét azonban ezek is sértik, s olykor súlyosab­bak is követik őket, ha idő­ben nem derítenek rájuk fényt. Tapasztalatok igazol­ják, a vizsgálatoknak jelen­tős a visszatartó ereje, bűn­megelőző hatása. Nem vélet­len, ahogy azt Flender Pál, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese el­mondotta, hogy a Népi El­lenőrzési Bizottságok nagy súlyt helyeznek a bejelenté­sek vizsgálatára. Nem elé­gednek meg azzal, hogy fel­tárják a visszásságokat, ha­nem a megszüntetésükre tett intézkedéseket is nyomon követik, és figyelemmel kí­sérik a felelősségre vonással kapcsolatos eljárást is. Me­gyénkben évente a Népi El­lenőrzési Bizottságokhoz több mint 100 közérdekű bejelen­tés érkezik. Serédi János ismét arra jártam. Az öreg épület aláfalazva, aljazatbe- tonnal ellátva várja a továb­bi munkákat. Igaz ez már nem társadalmi munkafel­adat, A vakolás, meszelés, lambéria még belefér, de a többi már nem. A berende­zés csak a megyei tanács segítségével történhet. Az éves pénzügyi maradványok­ra kacsintgatnak, s joggal, mert ugyan hová is adnák, ha nem az ilyen társadalmi munkával megteremtett le­hetőség kibontakoztatására. Nem hiszem, hogy jobb hely­re adhatná a megyei tanács a pénzügyi maradványait, mint ilyen helyre, amely nemcsak a maga hasznára szervezte meg a társadalmi munkát, hanem felkészült arra is, hogy modern mű­helytermi felszerelések so­rozatgyártásával szolgálja a többi iskola ellátását is. A végzett társadalmi munka értéke több mint 250 000 fo­rint. A résztvevők közül többen voltak olyanok, akik­nek sem gyereke, sem uno­kája nem jár az iskolába, de mégis elkötelezettnek érezték magukat. Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel — mondja a régi francia közmondás. Sok ilyen lépésre van lehe­tőségünk, amivel megtold- hatjuk kardunk hosszát. Tá­mogatni szerény anyagi le­hetőségeinkkel nem azokat kell, akik a kard kurtasá­gán keseregnek, hanem, akik bátran lépnek. Az ele- ki iskola példája ilyen. Sem­miképpen nem áll ellent­mondásban tehát a nemzet színházának építésével, sőt éppen kiegészítői egymás­nak. A kreált ellentmondás csak lebénítja a helyi kez­deményező erőt. Az ember természetes sa­játja a lokálpatriotizmus, de ugyanakkor a hazaszeretet is. Miért ne lehetne a kettőt ötvözni, nem szégyelve sem egyiket, sem másikat. Lép­csőfokok ezek a szocialista internacionalizmushoz. Enyedi G. Sándor Jól halad az aláfalazás

Next

/
Thumbnails
Contents