Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-11 / 215. szám

NÉPÚJSÁG 1983, szeptember 11., vasárnap Sertésbontás időre Húsipari szakmunkások megyei versenye Nagy figyelmet, kézügyességet igényel a hús bontása, cson­tozása Fotó: Számadó Julianna A szakmunkások az ebéd­lőasztalon levő cédulák kö­zül húztak sorszámot, amely- lyel azután tegnap a hús­ipari szakmunkások megyei versenyén rajthoz álltak. A Békés megyei ZÖLDÉRT bé­késcsabai húsüzemében ren­dezték meg tegnap a ver­senyt, ahol egyénenként 4 fél sertés feldolgozása, szét­bontása volt a gyakorlati feladat. összesen 80 perc alap- és 10 perc pótidő állt a 8 versenyző rendelkezésé­re: ketten a Gyulai Húskom­bináttól, egy versenyző a fü­zesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ből, hárman a Szarvasi Állami Tangazdaságból, ket­ten pedig a versenynek he­lyet adó ZÖLDÉRT-ből áll­tak a bontóasztalokhoz. Saj­nos a Mezőhegyesi Mezőgaz­dasági Kombinát versenyzői nem érkeztek meg. Miközben a szakmunkások hozzákezdtek a fél sertések bontásához, Matula László­val, a Gyulai Húskombinát osztályvezető-helyettesével és dr. Banda Istvánnál, a ZÖL­DÉRT húsüzemének főmér­nökével a szakember-után­pótlásról beszélgettünk. — Gyulán évente 30 fia­tal végez a szakmunkáskép­zőben, közülük általában 15- en maradnak a vállalatnál — mondta a gyulai szakember. — Szegeden képeznek még szakembereket a megyéhez legközelebb. Az ott végzet­tek fele is a megyébe jön dolgozni — tette hozzá dr. Banda István. — Van tehát utánpótlás. — Valóban van utánpót­lás, de a húskombinát szí­vesen fogadna 30 szakmun­kást is évente, nem pedig csak körülbelül a felét — fűzte hozzá Matula László. No, de lássuk miként dol­goznak a versenyzők. Leg­hamarabb : 1 óra 3 perc alatt Bárány János, a Szarvasi Állami Tangazdaság dolgo­zója készült el, két verseny­ző éppen belefért a 90 perc­be. Ä tarja, a darabolt comb. a lapocka, az angol-, a ko­lozsvári és a császárszalon­na, a fehér- és szűzpecsenye, a színhúsok különválasztása csak a hozzá nem értőnek tűnik nehéz feladatnak. A 8 versenyző gyors, célzott mozdulatokkal látott mun­kához, s rakta sorba a szebb­nél. szebb és gusztusos hús­darabokat. A gyakorlati ver­seny nyertesei: Szabó Jó­zsef 106 ponttal és Baji Gá­bor 102 ponttal a házigazdák versenyzői, Sós Lajos a 3. helyen végzett, ő a húskom­binát színeiben indult. Ezután megmosakodtak, elfogyasztották a ZÖLDÉRT ebédlőjében a szendvicseket, megitták az üdítőt, és folyta­tódott a szakmai, politikai, munkavédelmi teszt kitölté­sével a megyei „rangadó”. A teszteket kitöltve kialakult az összetett verseny eredmé­nye, ahol Sós Lajos 155 ponttal és Borsos János 153 ponttal (mindketten gyulai versenyzők) szerezték meg az első és második helyet. A húskombinát két versenyző­je és Szabó József vehetnek majd részt az októberi or­szágos döntőn. Versenybeli szereplésért dr. Banda Ist­ván adta át Sós Lajosnak az 1500 forint, Borsós Jánosnak az 1000 forint és Szabó Jó­zsefnek a 750 forintos pénz­jutalmat. Sz. J. Hetvenéves a bányász­szakszervezet A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete megalakulá­sának 70. évfordulója alkal­mából a központi vezetőség tegnap kibővített ünnepi ülést tartott a szakszervezet székházában. Az ülésen Ha­vasi Ferenc, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tolmácsolta a párt üdvözle­tét. Részt vett a tanácskozá­son Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettesei Kapolyi László ipari minisz­tériumi államtitkár a kor­mány és a minisztérium, Ja­kab Sándor, a SZOT főtit­kárhelyettese pedig a Szak- szervezetek Országos Taná­csa nevében köszöntötte a résztvevőket. Kovács László, a szakszer­vezet főtitkára beszédében méltatta a nyolcvanezer bá­nyász áldozatkész munkáját. A főtitkár kiemelte: a ha­zai szén-, szénhidrogén, érc- és ásványvagyon fokozott ki­aknázása, a hatékonyság, a gazdaságosság és az export- képesség fokozása, a nép­gazdaság egyensúlyi helyze­tének javítása a bányaipar egész kollektíváját nagy fel­adatok elé állította. Ennek megfelelően az ágazat fel­mérte a hazai szén- és ás­ványvagyon helyzetét. A ter­melési célok ismeretében a szakszervezet kidolgozott egy 2000-ig szóló komplex szo­ciálpolitikai tervet, amely tartalmazza a termeléshez szükséges létszámigényt, a technika, technológia korsze­rűsítését, a munka- és élet- körülmények fokozatos javí­tásának teendőit. Az ünnepi megemlékezés után a vendégek megkoszo­rúzták a bányász-munkás­mozgalom és a munka hősei­nek emléktábláját. Az évforduló alkalmából Kovács László kitüntetéseket adott át a bányamozgalom­ban kiemelkedő munkát vég­zett dolgozóknak. A Szak- szervezeti Munkáért jelvény arany fokozatot öten, az ezüst fokozatot tízen, a Ki­váló Munkáért miniszteri ki­tüntetést tizenhatan, a Föld­tani Kutatás Kiváló Dolgo­zója kitüntetést pedig öten vehették át. fl fokozott közúti ellenőrzés 4 tapasztalatai Kedvező változások a dolgozók általános iskoláiban Fokozott közúti ellenőrzést tartottak júliusban a fővá­rosban és az ország vala­mennyi megyéjében. Grime- la Sándor rendőr ezredes, az Országos Rendőr-főkapitány­ság közlekedési osztályveze­tője a tapasztalatokról egye­bek között elmondotta: az ellenőrzés azért vált szüksé­gessé, mert a korábbi évek­től eltérően az év első felé­ben jelentősen emelkedett a balesetek száma. Az intéz­kedések ellenére sem javult a közúti, és vasúti pályaszin­ti kereszteződések forgalom- biztonsági helyzete. A bal­esetek okai között még min­dig jelentős helyet foglal el a járművek összeütközése. A gépkocsivezetők legkirívóbb szabálysértése: a sebesség helytelen megválasztása és az előzés szabályainak dur­va megszegése. Sajnos, több olyan közúti baleset történt, ahol a helyszínen egyszerre többen vesztették életüket. Az ilyen jellegű balesetek leggyakoribb előidéző oka az előzés szabályainak semmi­be vevése, továbbá az el­sőbbségadás elmulasztása, az irányváltoztatásra és kanya­rodásra vonatkozó előírások figyelmen kívül hagyása. A forgalom biztonságára sú­lyos veszélyt jelent továbbra is az úttest menetirány sze­rinti bal oldalának indoko­latlan igénybe vétele, és az olyan balesetek növekedése, amikor a jármű — zömmel gyorshajtás következménye­ként — letér az úttestről, felborul, vagy különböző út- széli tárgyaknak ütközik. A közlekedési fegyelem la­zulását jelzi, hogy növeke­dett az ittas állapotban oko­zott balesetek, illetve ittas állapotban járművet vezetők száma. A júliusi ellenőrzés során közel 4000 járműveze­tőnél mutatott az alkohol- szonda pozitív elszíneződést, és az adatok szerint az el­lenőrzött járművezetők több mint 10 százaléka ittas álla­potban vezetett. A fokozott ellenőrzések so­rán a rendőrök a szabály­sértési feljelentések többsé­gét gyorsan hajtókkal, sza­bálytalanul előzőkkel, ittas vezetőkkel, illetve szabály­talanul közlekedő gyalogo­sokkal szemben kezdemé­nyezték. Kisebb szabálysér­tések esetén figyelmeztetést, illetve helyszíni bírságolást alkalmaztak. Fokozott fi­gyelmet fordítottak a jár­művek műszaki állapotának ellenőrzésére is, s hogy erre szükség volt, bizonyítja: kö­zel 400 esetben kellett a rendszámot azonnal levenni a járműről. A rendőri szer­vek változatlanul alapvető feladatuknak tekintik a köz­lekedési fegyelem további javítását, az egymást segítő partneri kapcsolat kialakítá­sát a közutakon, különös te­kintettel az őszi-téli hóna­pokban várható nehezebb közlekedési viszonyokra. Ezért az őszi időszakban ha­sonló ellenőrzésekre kerül sor — jelentette be Grimela Sándor rendőr ezredes. Olyan új alapismereti tan­könyvből tanulnak az idei tan­évben a dolgozók általános is­kolájába járó felnőttek, ame­lyek tartalmazzák az első és második évfolyam számára az anyanyelvi ismereteket, valamint a számtan-mértan tudnivalóit. A tankönyvet feladatlapok egészí­tik ki, amelyek folyamatosan segítik a hallgatókat a felké­szülésben, a megtanult anyag gyakorlásában. A felkészítő pe­dagógusok minden iskolanapon ellenőrizhetik, hogy a tanulóik megértették-e, illetve milyen szinten sajátították el az isme­reteket. Az új, ingyenes tankönyv ki­adására a Művelődési Miniszté­rium illetékesei szerint azért volt szükség, hogy az oktatásra kerülő tananyag jobban igazod­jék a felnőtt hallgatók életisme­reteihez, tapasztalataihoz, a fel­nőttoktatás módszereihez. A minisztérium azt tervezi, hogy az alapismereti tanfolya­mok első-második évfolyamán —. amelyek az általánas iskolák 1—4. osztályának felelnek meg — megszüntetik a vizsgakötele­zettséget. A jövőben az egyes hallgatók ismereti szintjét a pe­dagógusok a már kiadott fel­adatlapok segítségével ellenőr­zik. Az illetékesek tájékoztatása szerint az elmúlt mintegy fél évtized alatt az általános isko­lai alapismereti tanfolyamokra beiratkozott felnőttek siáma kö­zel azonos: 2000—2500 között in­gadozik évente. Az elmúlt tan­évben a 260 dolgozók általános iskolája közül 91 helyen indí­tottak alapozó osztályokat, eb­ből 63-at üzemekbe kihelyezve. A legtöbb felnőtt diákja a Pest. a Borsod és a Báes-Kiskun me­gyei, valamint a fővárosi dolgo­zók általános iskoláinak voltak. Az Alföld egyik legnépszerűbb idegenforgalmi központja a szarvasi arborétum és környéke. Népszerűségének állandósá­gát a szarvasi kemping (képünkön) forgalma is bizonyítja, amely az év első felében a tavalyihoz képest 6 százalékkal növekedett Fotó: Fazekas László Gerardo, Juan, Ricardo meg a többiek E mlékszem, akkor szeptemberben, a nyári szünidő után visszaérkezve Lipcsébe, a pályaudvarról, vagy a repülőtérről valamennyien a chileiekhez rohantunk. A külföldön tanuló egyetemisták általában hazájukban töltik a vakáció nagy részét, kivéve a tengerentúliakat, akik bizony nem utazhatnak minden évben hza. Szeptember közepe volt. A világot már be­járták a Chiléből érkező, sokszor egymásnak ellent­mondó, borzalmas hírek. Szeptember 11-én a külföldi, főleg amerikai tőke, és a belső reakció által támoga­tott katonai puccs megdöntötte a népi egység kormá- nj'át, Allende elnököt meggyilkolták, a fasiszta diktatú­ra gyorsan nekilátott a törvény rend, a demokratikus jo­gok felszámolásához, hatalmas méretű letartóztatások­ba, kivégzésekbe kezdett. Chilében elszabadult a pokol. Most is szorongat valami belülről, ha visszagondolok, milyen érzésekkel mentem akkor oda, hogy megtud­jam, visszajöttek-e azok a barátaink, akik hazautaztak nyári szünetre, hogy mit láttak, hallottak otthon, vagy otthonról, s hogy egyáltalán tudnak-e többet a történ­tekről, mint amiről a sajtó híradásaiból bárki értesül­hetett. Sajnos, tudtak. Csakhogy nem volt könnyű kér­dezni. Megszólalni. Pontosan emlékszem, legkedvesebb chilei barátom, Gerardo szobájában már népes nemzetközi társaság ült együtt. Görögök, csehek, bolgárok, finnek, egy New York-i barátnőnk, és sok latin-amerikai. A máskor mindig vidámságtól, szenvedélyes társalgástól, jókedvű, harsány nevetéstől, gyönyörű dél-amerikai dallamoktól, a spanyol nyelv zenéjétől hangos szoba most néma volt. Meglepődtem, hogy nem üres. Nem tudtam, mit kell ilyenkor tenni, hogyan illik viselkedni. Zavaromban még a szokásos, minden magyarországi utazáskor megren­delt cseresznyepaprika-fűzért. és a kis üveg barackpá­linkát is elfelejtettem átadni. De ha eszembe jutott volna, akkor is: hogy állhattam volna elő ilyen apró­sággal ebben a komoly helyzetben? Jellemző, hogy a nehézségen éppen Gerardo segített át: — Na, Chicita! Akkor megkóstoljuk Magyarországot, vagy nem? A mai napig szégyellem gyengeségemet azzal a la­tin-amerikai tartással és lelki erővel szemben, amellyel korábban sosem találkoztam, és azóta sem másoknál. Szégyellem, hogy a szerény ajándék láttán Gerardo sze­me az igazi örömtől tudott felragyogni, míg az enyém mástól csillogott. . . Ott és akkor láttam először együtt Gerardót és Ricar- dót. Egymás mellett ültek, lehajtott fejjel, amikor be­léptem. Soha nem voltak még ilyen közel egymáshoz. (Nem is beszéltek korábban.) Gerardo a szocialista párt tagja v»lt. Ricardo kommunista. Szinte ellenségnek te­kintették egymást, s sajnos, ez jellerhezte a két pártot is a legtöbb kérdésben, s ami a legtragikusabb: Chi­lében is. És jöttek a hírek. Borzalmas hírek imádott hazájuk­ból. Bebörtönzött, megkínzott, eltűnt, meggyilkolt édes­apákról, testvérekről, rokonokról, barátokról, elvtársak­ról. Juan volt az NDK-ban tanuló egyetemisták szocia­lista ifjúsági szövetségének első titkára. Hozzá futott be a legtöbb információ, értesítés — köztük saját csa­ládja kiirtásáról —, de sokáig magában hordozta, amit tudott, mert féltette honfitársait az olyan tragédiáktól, amilyenek például Kubában történtek, amikor az ottani chileiek tömegesen öngyilkosságot követtek el. Jüanon persze nem látszott semmi elkeseredés, vagy gyötrődés. Ugyanolyan vicces kedvű volt, mint régen, énekléskor neki volt a legnagyobb hangja. Bámultuk, hogy hon­nan veszi az erejét; csodáltuk következetes, méltóság- teljes, tekintélyt teremtő egyéniségét. Azok a társaink, akik azt a nyarat otthon töltötték, -többé nem lépték át országuk határát; egyikükről később megtudtuk, hogy agyonlőtték, egy másikról — egy zenét tanuló lányról —, hogy koncentrációs táborba került. Az a jellemző szenvedély, kitartás és hit, ahogy a chileieket kezdet­ben megismertük, mitsem változott az események során. Jókedvük, zenéjük a régi maradt, legfeljebb a témák­hoz, a dalszövegekhez jöttek újak. És — fantasztikus! — nem felejtettek el nevetni, nevettetni. Tíz év telt el azóta. Vajon hol vannak most: Gerardo, Juan, Ricardo, meg a többiek? Bárhol is találtak (?) ideiglenes otthonra, biztosan tudom: szenvedélyes haza­szeretetük, rajongásuk Allende elnökért, harcuk, hitük és erejük a régi. S igaz ez a chilei nép többségére is. Reményt éltetők az évforduló közeledtével nem szűnő, hanem egyre inkább sokasodó megmozdulásokról, nem­zeti tiltakozási napokról érkező hírek. S az nem lehet, hogy hiába áldozta életét Salvador Allende, és annyi más érdemes, becsületes chilei ember! El kell'jönnie a napnak, amelyben az Unitad Populär elnöke annyira hitt, amelyről utolsó szavait — a puskalövések ellené­re — jól értem a Gerardótól kapott, s azóta féltve őr­zött lemezemen: H azám dolgozói, én hiszek Chilében, s hiszek ha­zánk jobb sorsában. Lesznek emberek, akik túl fogják élni ezt a kegyetlen és keserű órát, amely­ben az árulás lett úrrá. Tudjátok meg, hogy nincs messze a nap, amikor újra szélesre tárul az út, s szaba­don haladhatnak majd előre rajta az emberek, hogy megteremtsék a szebb és jobb életet. Éljen Chile! Él­jen a chilei nép! Éljenek a munkások! Niedzielsky Katalin n Házi logtanácsadó az újításokról Az újításoknak, újításokkal kapcsolatos szabályozásnak szenteli most megjelent au­gusztusi számát a Házi Jog­tanácsadó. A lap az Országos Talál­mányi Hivatal közreműködé­sével ismerteti az újítások­kal kapcsolatos szabályok fő vonásait, eligazítást ad ar­ról, hogy mi az újítás, ki az újító, tanácsot ad az újítási javaslatok benyújtásához, foglalkozik az újítók anya­gi és erkölcsi megbecsülésé­vel, az újításokkal kapcsola­tos fontosabb pénzügyi - és munkaügyi rendelkezésekkel, valamint az újítási vitákkal. Ezenkívül elolvasható a lapban a tévé Jogi esetek gyermekekkel foglalkozó jú­niusi adásának teljes szöve­ge. Ismerteti a lap egyebek között a gyümölcspálinka előállításának és a dohány termesztésének feltételeit is.

Next

/
Thumbnails
Contents