Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
1983. szeptember 10., szombat NAGYVILÁG Tíz éve történt flz egész világ Chilére figyelt Jugoszlávia himnuszt keres 1973. szeptember 11. A népi egység kormányának utolsó napja. Katonai puccs. A fellázadt katonák megtámadták a Moneda palotát, a Chilei Köztársaság elnökének rezidenciáját. Hírzárlat. A nagy hírügynökségek azonban mégis megtalálták a módját, hogy értesüléseket juttassanak ki az égő Chiléből. Miután a felkelők légiereje szétbombázta a Portales és a Corporation rádióállomást, működött még a kommunista párt Magallanes adója, s Allende ezen keresztül szólt — mint később kiderült, utoljára — népéhez és a világhoz. Megható beszédét vették Argentínában és lejegyezték a San- tiagóban dolgozó külföldi sajtótudósítók is. A Moneda palota ostroma 11 óra tájban indult meg, s csak fél három körül csendesedett el a környék. Vajon mi lett az elnök sorsa? Ügyes rádióamatőrök 14 óra 45-kor rögzítettek egy — hamar kiderült — előre betervezett beszélgetést. Ennek nyomán röppentették fel a világ rádióadói a hírt Salvador Allende öngyilkosságáról. Pinochet ugyanis már jó előre úgy döntött, hogy az elnök halálát mindenképp öngyilkosságnak állítja be. SÜRGŐS ÖSSZEESKÜVÉS Az Allende elleni összees- kövés, amelynek gondolatát a CIA és az amerikai hadügyminisztérium, a Pentagon berkeiben aktívan támogatták, augusztus végén döntő szakaszába lépett. A katonai puccsot eredetileg október végére, november elejére tervezték, de az összeesküvő generálisok — Jósé Toribio Merino, a haditengerészet, Gustavo Leigh, a légierő és César Mendoza, a csendőrhadtest . parancsnoka — úgy értékelték a helyzetet, hogy az idő sürget, az akciót előre kell hozni. Az amerikai hírszerzéssel együtt kidolgozott terv első szakasza, az úgynevezett „puhítás”, amelynek során a gazdasági nehézségek fokozásával elégedetlenséget kellett kelteni és így megérlelni a felkelés belső feltételeit, kudarccal fenyegetett. Jóllehet az összeesküvők a nagy- birtokosok és a nagytőkések támogatásával, no meg az USA gazdasági erejét felhasználva óriási károkat okoztak az országnak, nem sikerült áttörést elérniük. Kifejezésre jutott ez abban is, hogy a márciusi választásokon az Unitad Populär 43 százalékot ért el. Magát a hatalom megragadását, az úgynevezett Alfa—1 szakaszt a puccsisták igen rövidre tervezték. Ügy számoltak: 120 perc elegendő számukra a támadás kezdetétől számítva Allende „ön- gyilkosságáig”, hiszen képtelenségnek tartották, hogy a Monedában tartózkodók szembeszállnak a nyilvánvaló túlerővel. Ezután kezdődött volna a Béta—1 szakasz. Ez Santiago legfontosabb munkásnegyedeinek megszállását irányozta elő. A tisztogatási akciók listáit a chilei hadsereg, a haditengerészet, a légierő és az amerikai hadsereg hírszerző tisztjei közösen készítették el. Ügy képzelték, estére már minden elcsendesedik: a haladó erőket meglepik, s a kivégzésekkel a népmilliókat megfélemlítik. Az összeesküvők mindenre számítottak, csak arra nem, hogy 42 civil (a palotaőrség, miután Allende megengedte nekik, hogy ha akarnak, elvonulhatnak, cserbenhagyta az elnököt!) órák hosszat ellenáll néhány géppisztollyal a támadásnak. A kicsiny, de valóban a hazáért és a szabadságért harcoló csapat ellen nyolc, 75 milliméteres ágyúkkal és gépfegyverrel ellátott Sher- man-páncélos, két, gépkocsira szerelt 75 milliméteres.lö- veg, 200 különlegesen kiképzett gyalogos katona, s két, rakétákkal felszerelt Hunter repülőgép indult rohamra. Reggel hangzott el az Ag- ricultura rádióállomáson, amely már esztendők óta leplezetlenül uszított Allen- de ellen, a lázadók első proklamációja. Aláírói Augusto Pinochet tábornok, a szárazföldi csapatok parancsnoka, és az a Merino. Leigh, Mendoza, akiknek íróasztalán már készen állt a törvényes elnök „öngyilkosságáról” beolvasandó rádióhír. A junta a népi egység elnökének lemondását követelte. Tegyük hozzá máris: hiába! Allende elnök, miután megindult a roham, maga is fegyvert vett kezébe. S a túlerő ellenére a rohamosz- tagosok csak 14 óra után nyomulhattak fel a palota első emeletére. A katonák gépfegyverek golyózáporával fedezték magukat, amikor felrohantak a főlépcsőn. A Salon Rojóban a ház védőinek kis csoportja küzdött. Köztük volt az elnök is — egy AK típusú, 1651-es számú géppisztollyal, amelyet Fidel Castro adott neki ajándékba. Először Roberto Gar- rido százados találta el. A lövedék a gyomrába hatolt, s azután még más lövések is érték. A palota védői közben visszaszorították a katonákat a földszintre. Dr. Enriquo Paris, az elnök héttagú orvoscsoportjának tagja megvizsgálhatta a földre zuhant Allendét. Halott volt. Dr. Paris legalább hat lövést látott a gyomor táján. Valaki hozott egy chilei zászlót, az orvos ezzel takarta le .. . A JUNTA HAZUGSÁGAI Pinocheték terve nem sikerült, de ez nem akadályozta őket abban, hogy leadják a megbeszélt jelentést az elnök öngyilkosságáról. Bizonyítékokra is szükségük volt, beszerzésükre a titkos- szolgálat emberei kaptak megbízatást. A SÍM szakértőinek át kellett öltöztetniük a holttestet, s a palota egy másik helyiségében. alkalmasnak látszó körülmények közé elhelyezniük. Csakhogy néhány „szépséghiba” csúszott a dologba. A legsúlyosabb hibát minden bizonnyal a katonai juntát támogató, felfegyverzett civil ellenforradalmárok rádiója követte el. amikor diadalittas közleményt olvasott be, miszerint: „Allende hulla... kivégezték dicsőséges katonáink . ..” ALLENDE EMLÉKE KÖTELEZ Allende, amikor szeptember 11-én reggel elbúcsúzott feleségétől, azt mondta neki: „Csak életem árán hagyom el a Monedát. Halálomig harcolni fogok, nem leszek öngyilkos”. S még imelőtt a junta sajtószóvivője közzétette volna a zűrzavaros hazugságot, Hortensia Allendét telefonon felhívták a mexikói követségen, ahol menedéket talált. Azt mondták neki, hogy férje megsebesült, s jelenleg a katonai kórházban van. Azonnal odasietett. de jóllehet igazolta magát, a katonák nem engedték be. Végül is kihívták a parancsnokot, aki a következő szavakkal lépett az asszonyhoz: „Nagyságos asszony, én Salvador Allende barátja voltam. Engedje meg, hogy kifejezzem legmélyebb részvétem.” így tudta meg Hortensia Allende, hogy férje már nem él. A tábornok közölte, hogy a holttest már a repülőtéren van, Valparaisóba szállítják. A repülőtéren az özvegyet egy katonai géphez vezették, amelynek fedélzetén már ott volt a leforrasztott koporsó. „Beszálltam a repülőgépbe — mesélte később a mexikói Excelsior tudósítójának — .... Kértem őket, hogy láthassam, megérinthessem, ezt azonban nem engedték meg ...” öten kísérték Salvador Allendét a családi sírbolthoz, a temetőben mégis annyi katona és rendőr hemzsegett, mintha hatalmas tömeg jövetelétől tartottak volna. Az asszony, aki' addig nem foglalkozott politikával, bátor és következetes harcosa lett annak az ügynek, amelyért férje életét adta. 1974. február 26-án az ENSZ emberi jogok bizottsága előtt 'leleplezte, hogy a junta legalább 80 ezer embert ölt meg. Pinocheték azt hazudták, hogy „az események mindössze 1400 áldozatot követeltek”. A holtak helyébe azonban szüntelenül új harcosok álltak. A chilei nép harcol — erre épp a mostani sorozatos tiltakozó napok szolgálnak legfrissebb bizonyítékul. „A katonai junta — mondta a Chilei Kommunista Párt kiáltványa a népi egység kormányának megdöntése után — az információ minden lehetséges eszközét segítségül híva, aljas hadjáratot kezdett, hogy befeketítse Salvador Allendét. De tévednek, ha azt hiszik, hogy sikerül kitépni a nép szívéből emlékét, azét az emberét, aki a világon legjobban hazáját szerette, aki évtizedeken át harcolt a kizsákmányoltak és elnyomottak felszabadításáért, s aki hősi halált halt e napokban. Elmúlnak a sötét napok, és Allende neve beíródik hazánk, s egész Latin-Amerika történelmébe. Azok pedig, akik rágalmazták, nyom nélkül fognak eltűnni ...” Allende ma is jelen van a chilei nép harcaiban. Tíz esztendő telt el, de a Moneda támadóinak nem sikerült az egykori gyermekorvoselnök népét igába hajtaniuk. Ezt is bizonyítják a 10 éves évforduló közeledtével egyre sokasodó tiltakozási akciók, haladó szellemű megmozdulások országszerte. P. I. — N. K. 1946, 1959, 1963, 1968, 1974, 1981 — az évszámok az új Jugoszlávia himnuszkeresésének főbb állomásait jelölik — pályázatokat, megany- nyi próbálkozást, hogy megfelelő szöveggel és dallammal váltsák fel a csaknem négy évtizede „ideiglenesként” játszott és énekelt Hej slovenit. A sajtó híradása szerint rövidesen ismét pályázatot írnak ki, amelytől azt várják, hogy 1985 márciusában Jugoszlávia már az új himnusszal köszöntheti a köztársaság kikiáltásának 40. évfordulóját. Az eddigi eredménytelen kísérletek azt mutatják, hogy egyáltalán nem köny- nyű feladat himnuszt találni, eleget tenni a nagyjából egyértelmű elvárásoknak: zenéjével és szövegével fejezze ki a humanista hazafias érzelmeket, a hazaszeretetek a társadalom fő eszmei irányvonalát, az egységes és mégis oly sokszínű ország törekvéseit. A műfaj előtörténetének tanúsága szerint a legtöbb ország himnusza spontán módon keHa a gyerek néhányszor tüsszent — a legtöbb szülő már aggódni kezd. Ha pedig komoly beteg és kórházba kell feküdnie, azonnal pánikba esik. Még akkor is, ha az orvosok biztos gyógyulást ígérnek, a kérdések egész serege tódul fel a képzeletében. Mennyi tanulási időt veszít a gyerek, nem marad-e el a tanulásban korosztályától? Mindebben az úgynevezett egészségügyi iskolák nyújtanak segítséget a bolgár szülőknek. 1963-ban 26 volt, 1983-ban már 47 ilyen működik a különböző üdülőközpontokban, amelyekben több mint 6000 gyerek tanul és gyógyul egyszerre. Az egészségügyi iskolákba a gyermekeket díjmentesen, teljes ellátással veszik fel. A tanintézetekbe kórházból, vagy szanatóriumból jönnek a fiúk és a leányok. A cél a betegség következményeinek leküzdése és a tanulási lemaradás pótlása. Az oktatási program könnyített. A tanórák időtartamát 10 perccel csökkentik, a szüneteket meghosszabbítják. A pedagógusok feleltetés helyett inkább beszélgetnek, megvitatják az anyagot. Figyelmet érdemel az a gyakorlat is, hogy a növendékek megfelelő szakoktatásletkezett. egy-egy népszerű dalbó^ vagy közismert, megzenésített versből alakult ki. így volt ez a' „Hel sloveni” esetében is: az AVNOJ (a Jugoszlávia Népi Felszabadító Antifasiszta Tanácsa szerb rövidítése) 1982. novemberi első ülésén hangzott el himnuszként, s később ezt adták elő minden ünnepi alkalommal. A dal eredete másfél évszázadra nyúlik vissza: jövőre lesz pontosan 150 éve, hogy Samo Tomasik csgh költő a „Nincs még veszve Lengyelország” című hazafias dal hatására megírta. A dallama majdnem megegyezik a lengyel himnusz zenéjével. Éppen ez a nagyfokú dallambeli hasonlóság az egyik fő ellenérv jugoszláv himnuszként való használatával szemben. A másik: pánszláv eszméket hirdet, s így nem tükrözheti megfelelően Jugoszlávia hat nemzetének és 18 nemzetiségének testvériségét. egységét, s azt a tényt, hogy az országban nemcsak szláv nemzetiségűek élnek. bán részesülnek. A haszko- vói gyógyfürdők melletti iskolában például, ahol szív-, ér- és reumatikus megbetegedéseket kezelnek, közgazdasági technikum működik. A varseci egészségügyi iskolában cukorbetegeket, szívás érbetegeket, reumásokat gyógyítanak. Szintén közgazdasági technikum nyílt. A Már a felszabadító háború alatt szó volt az új himnusz szükségességéről, és 1946- ban ki is írták az első pályázatot. A díjnyertes szöveghez azonban nem párosult megfelelő melódia, s így került sor a későbbiekben újabb pályázatok meghirdetésére. Ezeken születtek is félig-meddig hivatalosan is elfogadott ünnepi dalok, de a Hej slovenit nem tudták kiszorítani. A hatvanas évek elején felmerült az a javaslat is, hogy Beethoven V. szimfóniájának egyik tételét használják fel zenei „nyersanyagnak”, és ehhez írjanak szöveget. A művet elő is adták a Belgrádi Nemzeti Színházban a köztársasági ünnepségen — azután feledésbe merült. Mint hírlik, a legújabb himnuszpályázaton egyenlő esélyekkel indul majd a Hej sloveni is — nemcsak azért, mert negyven éve Jugoszlávia himnusza, hanem —, mert mércéül is szolgál az újabb szerzemények elbírá-' lásához. Kopreda Dezső szandanszki üdülőközpont iskolájában allergiás megbetegedésekben szenvedő gyermekeket kezelnek. A felsorolást sokáig lehetne folytatni. Egy dolog azonban mindenhol közös: ezekben az iskolákban rátermett szakemberek gondoskodnak a gyermekekről. Közel hatszáz tanár odaadó munkája segíti a növendékeket betegségük leküzdésében és tanulmányaik folytatásában. Ljubomir Ljubenov As/.andanszki egészségügyi iskola (Fotó: Szófiapress — KS) Chilében az elmúlt hetekben is több kormányellenes megmozdulást szerveztek. Képünkön: tüntető fiatalok felvonulása a santiagói belvárosban (Fotó: mti — KS) Kincses sziget Hogyan csináljunk évente 40 milliót — mégpedig dollárban? Réunion, ez az Indiai-óceánon fekvő parányi, fél millió lakosú sziget tudja: kell hozzá egy legendás, vérszomjas kalóz, mesés kincs, amely ki tudja, hol hever — de amelynek az értékét történészek 200 millió dollárra becsülik. Kell még egy igazi térkép is, amely a kincs rejtekhelyét jelöli. A térkép ma is mindenki számára hozzáférhető — csak egy gond van: olyan titkosírással készült, amelyet eddig még senki sem tudott megfejteni. Igazi „kincses sziget” Réunion, ahová özönlenek a turisták, és jönnek az „aranyásók”. A véreskező kalóz La Buse volt, az ölyv — aki Franciaországban, Calais- ben született és valódi neve Olivier le Vasseur volt. Az ölyv 1721-ben elfogta Portugál-India alkirályának kincsekkel megrakott hajóját, és ekkor tette rá a kezét a később elrejtett arany és gyémánt nagyobb részére, közöttük a felmérhetetlen értékű, gyémántokkal kirakott ékszerre, „goa tűzkeresztjére". Az ölyv évekkel később a hatóságok kezére került, és 1730-ban Réunion szigetén, Saint-Paul-ban a bitófán végezte. Halála előtt a bámész tömeg elé vetette a görög és héber írásjelekkel, valamilyen bonyolult titkosírással papírra rótt magyarázatot és térképet: „A kincs azé, aki ezt megfejti” — mondotta, és meghalt. A térkép ma a párizsi Bibliotheque National-ban található. Volt, aki az életét tette megfejtésére: a brit Reginaid Cruise-Wilkins 1977-ben halt meg, miután 30 éven át hiába kószált a festői Sey- chelle-szigeteken; az ugyanis egyáltalán nem bizonyos, hogy a rejtekhely Réunion szigetén van, de ezt a két helyet tartják a legvalószínűbbnek. És van egy nagyobb gond is: lehet, hogy az intelligens kalóznak a térkép volt a bosszúja, és -csak fel akarta borzolni az idegeket? Ha így van, akkor sikerült neki. Néhányon hivatalos engedélyt kérnek a sziget hatóságaitól a kutatásra. A turisták többségét azonban egyszerűen csak elragadja az a képzelet — úgy, ahogyan gyerekkorában elragadta Robert Louis Stevenson Kincses szigetének olvastán. La Buse, az Ölyv sírjához ellátogatnak h kiváncsiak, és nem is csalódnak: a XVIII. századi hivatalnokok, mintha csak tudták volna, hogy egy szép napon az idegenforgalom lesz a nagy üzlet, látványos emléket állítottak a kalóznak: a síron álló kőkereszten a köbe vésett koponya alatt a két keresztbe tett lábszárcsont jelzi: itt egy kalóz csontjai portának. Réunion öt év alatt éppen 200 milliót keres idegenforgalomból — a kis sziget megfejtette-a titkot. f Gyógyító iskolák
