Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
NÉPÚJSÁG 1983. szeptember 10., szombat Menyecskeruha Csobolyók Sarkad története Sarkad honfoglaláskori település. Nyék és Jenő törzs nemzetség tagjai települtek le. Az ezeréves küzdelmek során mindenütt helytálltak a magyar ügyért. Tatárjárás. Dózsa-fel- kelés. Mohácsnál török ellen küzdöttek, Rákóczi. Kossuth zászlója alatt harcoltak. 1849- ben a világosi fegyverletétel után Sarkadra kisérték a tábornokokat, honvédeket, egy éjszaka itt őrizték a koronát z is. A második világháború után itt alakult meg az első magyar termelőszövetkezet is. A helytörténeti gyűjtemény jelenleg Kónya Sándor, világhírű operaénekes szülőházában tekinthető meg. Képeink a gyűjtemény egy részét örökítették meg. Hadabás János Gulyásszűr Csikótűzhely Sarkadi cserepek a téglagyárból Téka a ládákon Fotó: Fazekas László II környezet, amelyben élünk Beszélgetés a környezetvédelemről Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény, s az ezt követő határozatok, dokumentumok alapján Békés megye környezet- és természetvédelmi távlati fejlesztési koncepcióját a múlt év derekán fogadta el Békés megye Tanácsa. Mi történt azóta, milyen a jelenlegi helyzet? Erről folytattunk beszélgetést Boross László, megyei környezet- és természetvédelmi titkárral. —- A szóban forgó koncepciót megkapta minden üzem, vállalat, intézmény, mégpedig azzal a feladattal, hogy saját adottságaiknak, körülményeiknek megfelelően készítsenek közép- és hosszútávú környezetvédelmi tervet — mondta bevezetőül Boross László. — Ami magát a környezetvédelmi tevékenységet illeti, a megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta meg, hogy a távlati fejlesztési koncepcióból az eltelt egy évben mi valósult meg. A testület megállapította, hogy nem tapasztalható olyan előrelépés a környezet- és természetvédelemben, mint ami elvárható lenne. S azt is megállapította, hogy zömmel olyan kérdésekben nincs haladás, amelyek pénzbe sem kerülnek. Sajnos, a szemlélet nagyon nehezen változik, főképpen a termelőüzemekben, amelyeken nagyon sok múlik. — Vegyük sorra a környezetvédelem főbb területeit, beszéljünk mindenekelőtt a föld védelméről. Itt melyek a fő gondok, és sikerült-e meggátolni a termőföld csökkenését? — Kezdjük a sort a ke- mizációval. Itt különösen a repülőgépes növényvédelem során nincs megfelelő fegyelem, sokan jogosan panaszkodnak amiatt, hogy lakott területre vegyszeres „gyomirtó szer kerül. Ez természetesen nem általános, mert az előírásokat többségében komolyan betartják, de azért szólni kell róla. Az idén tavasszal egyébként a böjti szelek sok vegyszeres talajt elfújtak, jelentős eróziós kár keletkezett: a szakemberek szerint mintegy 300 ezer 'köbméter talajt mozgatott meg a szél. Elgondolkodtató jelenség, hogy megyénkben egyfajta sivatagosodás kezdődött, kevés a fa, erdő, erdősáv. ami ezt gátolná. Ami a termőföld csökkenését illeti, a korábbi bajok megszűntek, és felgyorsult a rekultiváció. Ez viszont nem jelentheti azt, hogy mindenáron, tehát a fasorok kivágásával is növelni kell a termőterületet. — Tiszták-c a felszíni és felszín alatti vizeink? — Az elmúlt hetekben az összes vízfolyást bejártam, folyókat, holtágakat, csatornákat. Nos, a Körös felső szakásza még tiszta, az alsó viszont már szerves anyagokkal terhelt. Sok a hínár, alga, békaléncse, vízinövény, állóvíz jellegűvé vált a folyó, miután az idén kevés volt a csapadék, s mint köztudomású, a' szentandrasi duzzasztónál felfogjuk a vizet. Gyakran kerül szóba a gyula-^békéscsaba—békési Élővíz-csatorna, amelynek az állapota a korábbihoz képest már javult. .Megfigyelhető, hogy Veszélynél még tiszta. Békéscsabán és Békésen viszont már szennyezett, ugyanis a külső lakóterületeken még mindig belefolyík a szennyvíz. Remélhetőleg ezek a gondok megszűnnek, ha elkészül Békéscsaba biológiai szennyvíztisztítója. A felszín alatti vizeink még i vasra., alkalmasak a 20 méternél mélyebb rétegekben, de efölött már nem mindenütt. — A levegőszennyezés, ügy vélem, Békésben nem jelent különösebb gondot, hiszen nincsenek olyan nagy ipari létesítmények, amelyek különösen szennyeznék a levegőt. — Az igaz, hogy nincs ilyen gyár, ipartelep a megyében, de a porszennyezés egyre, nagyobb, nincs fasor, ami lekötné az utak mentén a port. Azután szólni kell a felelőtlen égetésekről is, a kommunális hulladék, a fáradtolaj. a tarló égetéséről, ami a levegőt szennyezi. — Többször említette már, hogy kevés a fa, a fasor, az erdő, nyilván azért, mert kivágják. Ezeket pótolják-e? — A kiültetendő fáknak jó része az- idén például májusban érkezett. Sajnos, amit kiültetnek, abból is sok kiszárad. szóval a pótlás nem megfelelő. — A város, a falu, ahol élünk, szintén része a természetnek. Hogyan vigyázzuk, ápoljuk .szükebb környezetünket, kellő gondot fordítunk-e a zöldterület-gazdálkodásra? — A települési környezet védelmében — annyi szervezés, megmozdulás, próbálkozás után — valami most elkezdődött. Végre mindenütt van már kijelölt szemétlerakó hely, ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy sokan nem mennek el odáig, hanem már előbb eldobálják a. hulladékot, szemetes zsákot. Azt ^hiszem, szigorúbb felelősségre vonásra lenne szükség ebben az esetben épp úgy, mint a környezetvédelem más területein. Jó példa erre egyébként az orosházi: ott a széjjelha- jigált szemetes zsákokat kibontották és. a levélt^oríté- kok, papírhulladékok alapján megállapították a szabály- sértő kilétét. A szabálytalankodók felderítésére jó lenne összefogni egy-egy lakóterületnek, községnek, s így elejét venni az effajta környezetszennyezésnek. Az utcák, terek csinosítására, fák, virágok ültetésére, gondozására jó példa Vésztő, Szeghalom. Gyula, Békés vagy Orosháza, ám sok helyen még alig fordítanak gondot ilyesmire. Tragédia viszont, hogy a temetőkben mindenütt kivágják a fákat, facsoportokat, s a sírok mellett olykor burgonyát, zöldséget termelnek. Az ilyesmit mindenképpen jó lenne megakadályozni, s nem csupán környezetvédelmi okok miatt. — Magától kínálkozik a kérdés: felelősségre vonják-e környezetünk rongálóit, szeny- nyezöit? — Ez ritkán fordul elő, és nem számottevő a büntetés. nem, áll arányban az okozott károkkal, a felelőtlenséggel. Pedig a jogi lehetőség megvan ahhoz, hogy következetesebben számon kérjék az illetékesek e sza- bálytalanságqkat. T. I. Honismeret n hazai térképészet első mestere „Szeretném már, ha minden szegény magyar művészfigura tisztán látna valamit. Ott kezdődik ez a valami, hogy Magyarországnak semmi szüksége sincs művészetre. Nem is volt soha, tehát nem is lesz. A bolond gőzös elvisz bennünket Rómába, Münchenbe, Párizsba. Hazajövünk, s úgy teszünk, mintha Magyarországon ránk szerep várna. Egymást bolondítjuk: író a piktort, piktor a színészt, a színész a muzsikust. Az a csoda, hogy nem zárnak be bennünket a bolondokházába.” (Ady Endre) Nincs évforduló. Próbálok valakit mégis megidézni, akinek neve ott kellene, hogy ragyogjon művelődés- történetünk legelőkelőbb lapjain. Tanykönyvekben hiába kutatnánk Karacs Ferenc neve után, említés sem esik róla; pedig minden erejét a nemzeti kultúra megteremtésére és fejlődésére fordította. Életéről dr. Ecse- di István írt könyvet 1911- ben. Írását elsősorban felhívó jellegűnek tekintette, de nagyobb összefoglaló munka azóta sem jelent meg. A Révai Nagy Lexikon (1914) még 27 sort szentel a térképkészítő-rézmetsző művésznek. Az 1961-ben megjelenő Üj Magyar Lexikon már 'csak négy sorban említi. A következőből feltehetőleg kimarad. Ecsedi István így indítja könyvét: ,,A művészek, kik hazai művelődésünk kétségtelen tényezői, a hon tiszteletére és hálájára méltók. Ilyen művész volt Karacs Ferenc is, ki ha idegennek születik, vagy külföldön értékesíti roppant szorgalmának gyümölcsét, neve becsült lesz távolban, közelben hosszú időkön keresztül. Öt azonban, mint sok társát, közönnyel, részvétlenséggel fogadta kora, s buzgóságá- ért az utókor feledéssel jutalmazta meg, sőt még az általa emelt emlékoszlopát is ledöntötte a későbbi idők vásári szelleme.” Karacs Ferenc 1770-ben született Püspökladányban. Tizenegy éves korában a debreceni kollégium tanulója lesz. Rajzkészségével "hamar kitűnik társai közül. Térképeket másolgat, és a rézmetszéssel is itt ismerkedik meg. Tanulmányai befejeztével Margittára küldik tanítónak. Tehetsége és tudásszomja azonban nem hagyja sokáig nyugodni, s 1793-ban Pestre utazik, hogy Dugonics András királyi oktatónál mérnöki tanulmányokba kezdjen. De valójában másféle tudomány érdekelte. Alig egy év alatt mint rézmetsző válik ismertté. Tudósok, pártfogók biztatására elhagyja a mérnöki pályát; Bécsbe utazik, hogy a térképészet szakmai ismereteit tökéletesen elsajátítsa. Másfél évi ottani tevékenysége után híre és tehetsége oly nagy, hogy Münchenbe hívják dolgozni, a képzőművészetek akkori központjába. Ugyanakkor I. Sándor orosz cár udvarába is ajánlatot kap. Kazinczy Ferenc a következő szavakkal ösztönzi őt: ,,A művész nem egy hazáé, hanem a világé, s ott az Úr érdemei szerint leend jutalmazva.” Karacs válasza: ,,Ha minden magyar művész külföldön virágoztatja tehetségét. akkor a magyar művészet sohasem virul fel, akkor a művész csak a saját sorsán segít, s nem mozdítja elő nemzete csinosodását.” Ha külföldön marad, bizonyára egész Európa csodálná alkotásait még ma is. De ő másképpen döntött: visszajött Magyarországra, magyar művésznek. Itthon határozott céllal kezdi meg munkáját. Az országban nagyon kevés használható térkép van forgalomban, és az is mind idegen nyelvű. Hozzáfog, hogy pótolja ezt a nagy hiányosságot, és korszerű, magyar nyelvű térképpel ajándékozza meg hazáját. Pesten házat építtet. Emeleti részét műteremnek rendezi be. amely az első magyar földrajzi intézetnek tekinthető. Lakása mindemellett Magyarország egyik kulturális központjává válik. Ebben bizonyára szerepe van annak is, hogy felesége. Takács Éva, az első hazai írónők egyike. Otthonukban rendszeresen találkoztak a kor tudósai, művészei: Vörösmarty, Virág Benedek, Kölcsey. Bajza, Kazinczy. Fáy András. Horváth István történész, Széppataki Róza. Kultsár István, Cseh-Szom- bathy József, az első himlőoltó orvos, Ferenczy István szobrász. Az itteni összejöveteleken határozták el a Tudományos Gyűjtemény, majd az Aurora című lapok megindítását. Karacs mindkét lapban közölt rendszeresen metszeteket. Ö készítette el az első összefüggő magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd tökéletes másolatát, mely így először vált láthatóvá az olvasó közönség előtt. Kivételes publikációi: a székesfehérvári, győri káptalanok okleveleinek, Imre király. Nagy Lajos, Károly Róbert kegyelem- és ajándékleveleinek hasonmásai. Rézbe véste I. István. László, Kálmán és Mária Terézia képmásait. Virág Benedek költői munkáinak első kötetéhez Horátips arcképét formálta meg. Kisfaludy Sándor Hunvady Já-. nos című drámakönyvének fedőlapját is ő metszette. Nála rendelik meg az alakuló Magyar Tudományos Akadémia tagsági okleveleit. Karacs a betűmetszés világ- színvonalú mestere is volt. Bizonyította ezt azzal is. hogy egy 3 cm-es körbe olvashatóan belevéste a mi- atyánkot.- az üdvözlégyet és a hiszekegyet. A miatvánkot külön 1 cm-es körben is elkészítette. Meg kell említeni Karacs mecénási tevékenységét. Bár nagycsaládos ember volt — kilenc gyermeket nevelt —. mégis igen sok fiatal művészt támogatott, olyan időkben. amikor ez egyáltalán nem volt szokás. (Gondoljunk csak Csokonai nyomorúságos pokoljárására.) Több évig ingyenes lakója volt Katona József, aki nála írta a Jeruzsálem pusztulása című színdarabot, és a Bánk bán első változatán is itt dolgozott. (Az egykori ház helyén emléktábla örökíti meg Katona itteni tartózkodását. Sajnos, Karácsról a nevén kívül több szó nem esik.) A Bánk bán első bemutatása után sokan mentek át megnézni az akkor már ereklyének számító asztalt, ahol Katona József a drámáin dolgozott. Egy 1958-as kiadású jegyzet említi, hogy az asztal feltehetőleg Kiskunhalason kallódik. Karacs Ferenc élete folyamán kb. 31 atlaszt és térképet készített. Közülük kiemelem a két legjelentősebbet. amelyektől a halhatatlanságot remélte. 1813-ban kiadja „Magyarországnak és a hozzácsatoltatott Horváth és Tóth országoknak és a Határőrző katonai vidékeknek. nemkülönben az Erdélyi nagyfejedelemségnek közönséges táblája” című remekművét. Ezt az alkotását tekinthetjük az első magyar nyelvű falitérképnek. Egyik legnagyobb értéke, hogy 8000 helynevet tüntet fel. (Csak Lipszky János készített előtte hozzá hasonlót. Betűit annak is Karacs metszette.) Legnagyobb alkotásán tíz évig dolgozott. 60 éves korában hozzáfogott Európa Magyar Atlaszának elkészítéséhez. Olyan megszállottsággal tevékenykedett, hogy a pesti nagy árvíz idejen nem volt hajlandó elhagyni lakását. A földszintet teljesen elöntötte a víz, ő pedig az emeleten Belgium Földképén tovább munkálkodott. Bizonyára érezte, hogy sietnie kell, az árvíz után egy hónappal meghalt. Az Atlaszból 21 tábla készült el. „Karacs Atlasza első és páratlan. Kidolgozását tekintve legtisztább metszés nemcsak a hazai, hánem a korabeli külföldi térképek között is .. . Nem vásári munka, hanem a művész egész lelke, ügyessége és gondossága bele van öntve. Ha párhuzamba állítjuk a magyar nemzeti újjászületés egyes alkotásaival, ha szabad még e korban hazai képzőművészetünkről beszélni, úgy Karacs alkotását bátran odaállíthatjuk a nagy költők és írók. ama nagy alkotók nemzetet nevelő műveihez" — írja róla Ecsedi István. Spjnos, Karacsné halála után az Atlasz Heckenast Gusztáv birtokába került, aki a réztáblákat raktárba hajította; Később, mikor az Atlasz iránt nagy lett az érdeklődés, elővette. Hidegvérrel lekapartatta a táblákról Karacs nevét, és helyére vésette: „Kiadja Heckenast Gusztáv Pesten 1884.” A címét önkényesen Magyar Kézi Atlaszra változtatta és Hunfalvy János álnév alatt megjelentette. Karacs Ferenc 1838. április 14-én halt meg. A régi ferencvárosi temetőben hántolták el. 1870-ben a temetőt kiürítették, azóta sírjának helye ismeretlen. A XIX. század legnagyobb és legtermékenyebb magyar térképésze volt! G. Nagy Ilián
