Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-01 / 206. szám

o­1983. szeptember 1., csütörtök 1 iTH HONGSZÚRÚ Olympia Gyula, Dürer-tcrem: Székely Aladár országos fotókiállítás Tizenhét esztendő egy or­szágos fotókiállítás életében már nem tinédzserkor. A gyulai Székely Aladár or­szágos fotókiállítás esetében is igaz, hogy tizenhét év már olyan távlat, mely al­kalmat ad a felmérésre: ho- zott-e újat, mást, figye­lemre méltót ez a rendsze­res találkozás és megméret­tetés a magyar fotográfia történetében? Emlékezve a kezdetekre, a későbbi idő­szakra, és úgy általában is: a tizenhét kiállítás jó alka­lom volt arra, hogy kiderül­jön, mire képesek a már törzskiállítók, és mire az újak? Hogy kiderüljön: ez a gyulai igazán jó alkalom arra, hogy ezen a mi vidé­künkön is — a békéscsabai Kulich Gyula premfotó és a Termő ékes ág ... című évenkénti összejövetel mel­lett — jelen lehessenek a környék és a távolabbi kör­nyék, az ország legjelentő­sebb fotgoráfusai, hogy a kiállítást látogató százak (és talán ezrek) évről évre láthassák, mi az, ami a fo­tográfiában divatos, és mi az, ami maradandó. Meg­győződésem, hogy a jó fo­tográfia a maradandó, és az is, hogy a divatot felszíne­sen utánzók és kiszolgálók csak ideig-óráig élő művek­kel vonlhatnak be — leg­feljebb — egy-egy kiállítás eseménykrónikájába. Ez a mostani, a tizenhete­dik Székely Aladár orszá­gos fotókiállítás igen nagy anyagot — 129 fotográfia — vonultat fel a gyulai Dürer - terem földszintjén, hiszen a beázási malőr remélhetőleg nem sokáig, de a tárlat meg­nyitásának idején lehetet­lenné tette az emeleti rész használatát. A 129 kép vál­tozatos, és úgy tűnik, sok­kal élénkebb, frissebb, de­rűsebb is a tavalyinál. Meg talán a tavalyelőttinél is, amikor különösen sok le­hangoló, reménytelen, szo­morú fotográfiát küldtek a kiállítók, és a zsűri nem válogathatott másból. Ez a mostani, az 1983-as már új­ra felvillantja" a jókedvet, a Új sorozat Lapunk 6. oldalán új sorozat közlését kezdjük meg holnaptól. A Pénteki beszélgetések cím alatt jelentkező írások olyan sze­mélyiségeket igyekeznek szóra bírni, akiknek tevékenysége a könyv- és a lemezkiadás által, a moziból és a tévéből közismert. Megszólaltatásuk indoka éppúgy lehet a hosszú évek óta tapasz­talható folyamatos alkotó jelen­lét, mint az újrajelentkezésüktől felélénkülő érdeklődés szemé­lyük és aktuális munkájuk iránt. A hetenként olvasható párbeszédek első szereplői: Szö­rényi Levente, Sajdik Ferenc és dr. Erőss Pál. humort, a szellemességet, habár pontosan az első díjas Baricz Katalin Portré ’83 című műve döbbenetesen el­keserítő, hiszen — nem tud­ni miért, de — a Portré ’83 egy kiélt, feketekávés poha­rat szorongató, szomorúan esett idős hölgy, míg a Portré ’82 egy jóarcú férfi, igaz, az ő kezében dobozos sör látható. Hogy az első díjas sorozat másik két ké­pe, a tetovált hátú, leányt ölelő fiú és a William című élet-széli, kissé torz figurá­ja miért a legjobb a 129 kö­zül, azt megintcsak a tisz­telt zsűri tudná megmagya­rázni. Különös dolog, hogy évek sora óta a díjazott ké­pek, sorozatok roppant rit­kán nyerik el a közönség tetszését; hogy a zsűri szá­mára viszont miért kiemel- kedőek, arra nyilván nin­csen írásos utalás. Végül is nem arról van itt szó, hogy ,,kinek a papné, kinek a lá­nya”, hiszen aki díjat oszt, vagy bírál, valami meghatá­rozható esztétikai alapér­tékből indul ki, és azt kell a többi fölé helyezni, amely képek vagy sorozatok ezt Herbst Rudolf: Halima A Képző- és Iparművésze­ti Főiskola restaurátor tan­széke megkezdte Esztergom­ban a Babits-villa „autog­ramfalának” felújítását. A megyei tanács anyagi támo­gatásával restaurálják a mu­zeális értékű „vendégköny­vet”. Köztudomású, hogy Ba­bits Mihály élete utolsó 17 esztendejében a nyarakat Esztergomban töltötte az Előhegyen álló kis házában. Ide látogattak el hozzá ba­az esztétikaialap-értéket a legmagasabban szárnyalják túl. Abban lehet „kinek ez, kinek az”, ha árnyalatnyi különbségek között kell vá­lasztani, de az ilyen már- már rendszeres ellenérzés a díjazás és a közvélemény között, megkérdőjelezi a döntések valóságos értékét. Feltehető, hogy kissé bő­vebben fejtegettem a kivá­lasztással kapcsolatos (immár hagyományos) el­lenérzéseimet, nem tenném, ha nem ismerném a velem egy véleményen levők sok­szor még erőteljesebb kifa- kadásait ez ügyben. A má­sodik díjas Bóta Judit Élet­képek című sorozata is csak egyetlen kompozícióval (két kép egy lapon) szár­nyalja túl az átlagot, az öreg, hegedűtokkal botor­káló zenész, és a szemétre dobott zongora asszociációs töltése kétségtelen; míg a / másik második díjas, Benkő Imre Ikrek című sorozata sem nem sorozat, sem nem figyelemkeltő: ebben igen­csak nagyot tévedtek az ítélkezők. Még a harmadik díjas Koncz Dezső képei a legkvalitásosabbak, a gyer­meki élet kedves-szép pilla­natait biztos látással rögzíti három fotográfiáján, me­lyek közül az Utcakép és a Hű, de nagyok a jobbak. Ér­demesen kapta Gyula vá­ros tanácsának különdíját Újhelyi István Tanya a kö­zösben című képével, mely­nek túlzott arányeltolódá­sát (a felszántott föld és a tanya között) is Vnegbocsájt- hatjuk a világos, tiszta fo­galmazás láttán. Lehet sorolni a jobbakat, az egészen jókat, és azokat is, melyek kritikára inge­relnek, közben azonban nem könnyű választani a közel másfél száz fotográfiábólr Kitűnőnek érzem Balogh Ferenc technikailag is profi színvonalú Léná-ját és Sal­gótarján című képét, Kot- nyek István Liget-ét, Csík Ferenc kapuban című alko­tásán a nyűtt kertajtóban álló öregasszony többet el­mond az élet lényegéről. rátái, munkatársai, tisztelői, s a látogatás emlékére a tor­nác falát névaláírásukkal dí­szítették. A többi között Tóth Árpád, Kosztolányi De­zső, Karinthy Frigyes, Mó­ricz Zsigmond, Radnóti Miklós neve olvasható a tor- riácfalon. Az ősz végére be­fejezik az „aláírásfal” res­taurálását, majd megkezdik a villa felújítását is, hogy a Babits-centenáriumra elké­szüljenek vele mint némelyik kimódolt so­rozat vagy egyedi felvétel; finom vonalvezetésű és lel­ke vart Herbst Rudolf Hali- má-jának, vagy Kereskedő Sándorné megrendítő képé­nek, melynek Százéves asz- szony lányával címet adta. Érdekes, hogy a megszokott­nál sokkal kevesebb aktot hoztak a szerzők, a kevés­ből azonban messze kiemel­kedik Flesch Bálint soroza­ta, melynek hosszú címe: „Érzelmes és nosztalgikus gondolatok a női szépségről a századforduló fényképésze­tében egy tematikus fel­adat kapcsán”. Mosolyt fa­kasztó szellemesség és ízlé­ses-groteszk erotika jellem­zik Flesch archaizáló fel­vételeit, melyek — remél­hető — nem a témájuk mi­att kerülték el a díjazást. Akkor viszont miért? Ami zavart vált ki a szemlélőből, csak ízelítőnek: Germán Péter Hétköznapok című három képből mo­Táncoktatás A Békés megyei Művelődési Központ szeptembertől több kis­csoportos foglalkozást indít az idén is. A balettiskolába augusztus 30- án és 31-én iratkoztak be a tánchoz kedvet érző növendé­kek. Újdonság az idén, hogy a balett-tanfolyamot aerobikkal te­szik színesebbé. A társastáncszakkör szeptem­ber 19-én délután 3 órától tartja foglalkozásait. A társastáncklub előkészítő csoportja szeptember 17-én délután 5 órakor kezdi a munkát. zaikizált lapja lehangolóan üres; A. Horváth Péter so­rozatának szürke és semati­zált életpillanatai; Bánkuti András Klub ’83 című fel­vétele, mely még alacso­nyabbra és reménytelenebb­re szállítja a hangulatot, amit sugall; kissé ízléstelen fintor Kozák Albert Cím nélkül-i felvétele: ezen a Bá­ró Eötvös József szobrának szánt kőalapzaton egy mai férfi áll terpeszben. De mi­nek? összegzésként: a végered­mény mégiscsak az, hogy ez a mostani kiállítás jobb mint a tavalyi, de a tizen­hét év vonulatának egykori csúcsait nem éri el. A hu­szadik felé közeledve pedig ideje érkezhetne már egy sokkal színvonalasabb be­mutatkozásnak. Bár lehet, hogy most ennyi telik fo­tográfusaink erejéből, mű­vészetéből. Szívesen várako­zunk. Sass Ervin Új diáktánctanfolyam is indul kezdők részére. Jelentkezni szeptember 18-án és 25-én dél­után 3 órától lehet a Megyei Művelődési Központ nagytermé­ben. Házaspárok és egyedüállók egyaránt jelentkezhetnek arra a felnőttek részére meghirdetett társastánctanfolyamra, melyre szeptember 27-én, illetve október 4-én iratkozhatnak be az érdek­lődők. A Rábai Úttörő Táncegyüttes ^szeptember 5-én kezdi meg rendszeres próbáit, s hamarosan indul a néptánciskola is. Mielőtt elkezdődött a híres Molnár-darab nem kevésbé híres Madách színházi, 1965- ös előadása, lehetetlen volt nem gondolni a rádió régi színházi estjeire. Amikor még nem létezett a televízió, vagy ha igen, csak kevesek rendelkeztek készülékkel. Abban az időben rendszere­sek voltak a színházi és operaközvetítések, s majd oly áhítattal ültünk le a rá­dió mellé, mint be a szín­házba. Csupán a hangokra hagyatkozva, minden lát­vány nélkül. A „csupán” nem kisebbít, csak a tényre vo­natkozik, mert ha jó volt a darab és az előadás, teljes él­ményt nyújtott. De hol van ez már, azóta képben is el lettünk kényeztetve. Ezeken tűnődve vártam az Olympiát, s kicsit félve is, hogy milyen lesz, kielégít-e az éter hullámain érkező ré­gi előadás? A félelem alap­talan volt. A közel hatvan­éves mű, amelyben a vérig sértett huszárkapitány hu­száros csínnyel bünteti meg a gőgös hercegnőt és az egész főúri brancsot, s a majd húszéves előadás: most is pompás szórakozás volt. Nem csoda, hiszen a szerzőn kí­vül olyan nevek fémjelzik, mint a rendező Lengyel György és a rangos színé­szek sora, a szinte testre sza­bott kisebb-nagyobb szere­pekben. Bár a kisebb szó csak a terjedelemre vonat­kozik, mert itt minden sze­rep ragyogó. Ezt igazolja Kiss Manyi alattomosan csi­csergő, csipkedő, szurkáló Linája, Garas Dezső doho­gom sértődött Albert je és Márkus László túlzás nélkül is kacagtató alezredese. Elég csak hallani őket, és előt­tünk áll mindhárom figura. Psota Irén kiválóan ala­kítja Olympiát, a szép és „kötelességtudásban” kegyet^ len udvarhölgyet, aki a ka­pitány által kizsarolt szerel­mi kóstoló után hoppon ma­rad. Az igazi nagy szerep mégis az anyahercegnőé, s ezt ezer színnel Darvas Lili játssza. Hangja hol fáradtan közömbös, hol kemény, hol mindent tudó. Máskor egy halaskofáé. S amikor a bot­ránytól fél, ijedtsége a kö­zönséges polgárasszonyé. És hol van még minden rezdü­lése . .. Greguss Zoltán igazi tábornok, Lőte Attila igazi huszárkapitány. S igazi volt az élmény, akár a színház­ban. Titka a hangok vará­zsában rejlik, a hangokéban, melyekkel mindent mara­déktalanul ki lehet fejezni. Kifogás mégis van, de ez már a műsorszerkesztést il­leti. Ha figyelmesebbek a hallgatók iránt, a sugárzás idejét a televízió főműsorá­hoz igazítják. Vass Márta Restaurálják az esztergomi Babits-villát Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Haydn: A patikus. 9.44: Ablakmosó egy toronyhá- zon. 10.05: Gyermekeknek. 10.41: Az Állami Népi Együttes műsorából. 11.34: Irodalmunk a felszabadu­lás után. 12.45: Gáli Ernő: A sajátosság méltósága. 12.55: Eemezmúzeum. 13.35: Szabad fény árad. 13.55: Az MRT énekkara énekel. 14.29: Irodalmunk a felszabadu­lás után. 15.05: Zenekari muzsika. 16.00: Kagylózene. 16.30: Új nótafelvételeinkből. 17.05: Ami a számok mögött van. 17.20: Brahms: G-dúr szextett. • 17.51: Zorba, a görög. 19.15: -Rádiószínház. 20.04: Nóták. 20.28: Nagy siker volt! 22.20: Portrésor és interjúlánc. 22.30: Népzenekedvelőknek. 22.50: Kihaló mesterségek. 23.00: Faust. PETŐFI RÁDIÓ 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 13.00: Kapcsoljuk a győri kör­zeti stúdiót. 13.20: Éneklő Ifjúság. " 13.33: Francia gyermekmuzsika. 14.00: Részletek Fényes Szabolcs műveiből. 14.35: Fúvószenekari hangver- - seny. , 15.00: Népdalok, néptáncok. 15.35: A kőleves. 16.00: Népszerű slágeregyvelegek. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Kézfogások. 18.35: Meseautóban. 19.20: Tájékozódási futó VB. 19.25: Lengyel vér. 19.55: Slágerlista. 20.35: Az utolsó beszélgetés. 21.29: Térképpel, tájolóval. 22.00: Nóták. 22.30: Gyöngy Pál szerzemé­nyeiből. 23.20: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: Szimfonikus zene. 11.37: Bach-művek. 12.40: A 13. drezdai nemzetközi dixielandfesztivál. 13.07: A bolygó hollandi. 14.00: Irodalmunk a felszabadu­lás után. 14.20: Csajkovszkij: II. szimfó­nia. 15.00: Francia sanzonparádé. 16.00: Zenei Lexikon. 16.26: Magyar muzsikusmódszer Finnországban. 16.56: Pophullám. 18.00: Szobrász zöld frakkban. 18.30: Rádióhangversenyekről. 19.05: Üj lemezeinkből. 20.17: Operaest. 21.21: A rocktörténet nagy elő­adói. 22.21: Palestrina: Marcell pápa miséje. 22.49: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Fórum a felsőoktatásról. Szerkesztő műsorveztő: Pálréti Ágoston (tel.: 11- 088). 17.35: Nóta és dzsessz. Kovács Andor gitározik. (Közben: Közelít az ősz. Braun Ágoston jegyzete.) 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők elő­adásában. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 16.10: Vándorbot. 16.45: Kórház a város szélén. XX/12. (ism.) 17.35: Tévébörze. 17.50: Telesport. 18.20: Sasagi hétköznapok. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Rablótámadás. 21.30: Népzene zenekarra. 21.40: Hatvanhat. 22.30: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 19.05: A pécsi körzeti stúdió szerb-horvát nyelvű mű­sora. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Hitler titkos fegyvere. ­20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Kinek mondjam el? BUKAREST 16.00: Szünidei matiné. 16.30: Fiatalok stúdiója. 17.40: Politikai képek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.30: Népszerű dallamok. 21.00: Ifjúság az építkezéseken. 21.15: 5 milliárd ember. 21.40: Mamaia 1983. Könnyűzenei fesztivál. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.35: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Májusi játékok. 18.45: YU-rock-arckép. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Monitor. 21.00: Reklám. 21.05: A nagy város, (ism.) 22.25: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00: A fiatalok szava. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Ruzzante. 21.00: Reklám. 21.05: Ismerjük-e egymást elég­gé? 21.50: Hírek. MOZI Békési Bástya: Gyilkos bolygó. Békéscsabai Szabadság: de. 10, du. 4-kor: A festő felesége, 6-kor: Georgia barátai, 8-kor: Villanás a víz felett. Békéscsa­bai Terv: A profi. Békéscsabai Kert: Georgia barátai. Gyulai Erkel: Akit Bulldózernek hív­tak. Gyulai Petőfi: 4-kor: Név­telen vár, 6 és 8-kor: Eltűntek az élők között. Gyulai Kert: Kóma. Orosházi Partizán: fél 4-kor: Hófehérke és a hét tör­pe, fél 6 és-fél 8-kor: Tűtorony. Orosházi Béke: A karatézó Cob- ra. Szarvasi Táncsics: 6 és 8-kor: Seriff és az Idegenek, 22-kor: Villanás a víz felett. Koncz Dezső: Utcakép veress Erzsi reprodukciói

Next

/
Thumbnails
Contents