Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-06 / 210. szám

1983. szeptember 6., kedd

o

IZHilUlfilt}Megnyílt a lipcsei vásár

augusztustól drágább lett a cipők javítása

Visszatérítés orvosi igazolásra

Szárad a dohány

Vasárnap délelőtt megnyílt Lipcsében a hagyományos őszi vásár. Az egy hétig tartó rendezvényen a világ minden tájáról hatezer kiállító mutatkozik be legújabb termékeivel. A vásárra az idén is mintegy háromszáz- ezer látogatót várnak.

A tavaszi seregszemléhez hasonlóan az őszi vásáron is előtérben áll a mikroelektronika hatékonyságának szemléltetése a termelésben, mindenekelőtt a textiliparban, a nyomdászatban, a vegyiparban, a gyógyászati és laboratóriumi technikában.

Nyolc műszaki ágazatban 23 országból nyolcszáz külkereskedelmi és termelő vállalat ad széles nemzetközi palettát termékeiből. Jelen vannak a szocialista országokat képviselő vállalatok, a tőkés világból pedig a legnagyobb vegyi konszernek.

Negyvenöt ország jelentkezett fogyasztási termékekkel — élelmiszerrel, textilipari termékkel, háztartási eszközökkel, üvegipari termékekkel és sportszerekkel.

Magyarországról idén 30 vállalat vesz részt a vásáron, 2603 négyzetméternyi kiállítási területen, hét csarnokban és nyolc belvárosi vásárközpontban.

Mágyar részről hagyományosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a lipcsei vásárnak, hisz a Szovjetunió után az NDK a legfontosabb szocialista külgazdasági partnerünk. A két ország árucsereforgalmában meghatározó a gépek és a berendezések aránya, de jelentős a forgalom a fogyasztási -cikkek kategóriájában is.

Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, államfő a vásár megnyitása után megszemlélte az egyes országok pavilonjait. Meglátogatta a Pannónia Vállalat (Csepel) standját, ahol dr. Szalai Béla magyar nagykövet tájékoztatta őt gazdasági kapcsolataink alakulásáról, és felhívta a figyelmet a vásáron először látható új termékekre.

A nyugatnémet pavilonban Erich Honecker találkozott az NSZK gazdasági életének számos vezető képviselőjével, valamint Hans-Otto Bräutigammal, a berlini nyugatnémet képviselet vezetőjével.

Az Államtanács elnöke elégedetten nyilatkozott a két német állam gazdasági kapcsolatainak biztató fejlődéséről, és ebben az összefüggésben aláhúzta, hogy a békét nem csak katonai eszközökkel kell megoltalmazni. „Túlságosan sok nukleáris fegyver van már” — jegyezte meg, és hangsúlyozta, hogy a szocialista országok a fegyverzet korlátozására és a leszerelésre törekednek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének alapján.

Nyugatnémet részről szintén pozitívan. ítélik meg az NDK és az NSZK viszonyában bekövetkezett fejlődést, amely nemcsak gazdasági vonatkozásban tapasztalható, hanem a politikai kapcsolatokban is. Ebben az összefüggésben Bräutigam utalt a közeljövőben megnyíló kulturális tárgyalásokra, a tudományos-műszaki szakértői megbeszélésekre és a környezetvédelmi együttműködésről megkezdett eszmecserére. „A dolgok mozgásba jöttek” — jegyezték meg, és arra is rámutattak, hogy politikai megfontolásoknak nem szabad befolyásolniuk a gazdasági kapcsolatok alakulását. Ezt példázza az is, hogy a VEBA nyugatnémet vegyipari konszern is jelen van a vásáron (korábban csak leányvállalataival képviseltette magát). A VEBA az NDK legfontosabb üzleti partnere; árucsere-forgalmuk értéke elérte a 2,5 milliárd nyugatnémet márkát. Az idén a VEBA kétmillió tonna kőolajat szállít, továbbá vegyipari termékeket.

Ez év augusztus elsejétől a békéscsabai Körösvidéki Cipész Szövetkezetben felemelték a szolgáltatások díjait. A javítások és a méret után készített lábbelik ára átlagosan 50 százalékkal emelkedett. Miért határozták el a jelentősnek mondható áremelést, kérdeztük a szövetkezet elnökét, Köpe Lászlót.

— Az utóbbi években a megyében szövetkezetünk feladata lett a cipőjavítás feltételeinek megteremtése. Tavaly már 7,5 millió forint értékben csináltunk javításokat, s méret alapján mintegy 1,5 millió forintért készítettünk lábbelit. Ezek a szolgáltatások a termelési érték hét százalékának felelnek meg. Eddig a szolgáltatói tevékenység az állami támogatások ellenére is veszteséges volt.

Tavaly 1 millió, idén júliusig csaknem 400 ezer forint volt a javító, szolgáltató tevékenység vesztesége.

A mostani, augusztusi árrendezésre az Anyag és Árhivatal 3/1982-es rendelete adott lehetőséget, amikor is a javító szolgáltatást szabad áras kategóriába sorolta.

A hétvégi hidegfront után, amely néhány óra alatt nyolc— tizfokos lehűlést okozott a korábbi napok enyhe levegőjéhez képest, ismét melegebb, ugyanakkor nedvesebb léghullámok árasztják el Közép-Európát, így a Kárpát-medencét is. A meteorológiai tájékoztatás szerint a hideg levegő most a Balkán és a Keleti-Kárpátok felé húzódik, és ott okoz sok esőt, zivatart. Szelet, esőt hozó légörvények miatt hasonlóan viharos az idő Angliában, a Benelux és a skandináv államokban is. Nyu- gat-Európában viszont már érződik a meleg levegő hatása.

— Mi a helyzet az egészségügyi lábbelikkel ?,

— Az ' ortopéd cipők javítási költsége is emelkedett. Egy ilyen lábbeli tal- palása, javítása a korábbi 108 forint helyett 150 forint lett. Itt említem meg, hogy ha a tulajdonos a javítás szükségességét orvosi papírral igazolja, a felmerült költségek 10 százalékát kell csak kifizetnie.

Erre az Egészségügyi Minisztérium 21/1982-es rendelete ad lehetőséget. Azt tapasztaljuk azonban, hogy ezzel kevesen élnek. Az orvosi papírok beszerzése az útiköltség miatt nemegyszer többe kerül, mint a javítás. Az igazolás beszerzésének egyszerűsítése minden bizonnyal sokat segítene.

— Mik az áremelés eddigi tapasztalatai?

— A forgalom alig esett vissza, úgy tűnik azonban, hogy augusztus óta jobban meggondolja mindenki, érdemes-e nagyobb javításokat végeztetni. Az új árakkal remélhetően sikerül elérnünk, hogy a javító, szolgáltató tevékenység vesztesége megszűnjön.

(—nyes)

és bár változóan felhős az ég. ismét kellemes az időjárás. Kedvez a nyaralóknak, strandolók- nak a Fekete-tenger és a Földközi-tenger 24 fokos vízhőmérséklete. Az Égei-tenger azonban lehűlt, a Görögországot elérő hidegfront miatt.

Az előrejelzések szerint nálunk is, az egész országban fokozatosan csökken a felhőzet, 2-3 fokkal tovább melegszik a levegő, mert nyugat felől lassan megérkeznek a melegebb, de nedvesebb légtömegek. A következő napokban tehát ez határozza meg időjárásunkat.

A múlt században a világon még mintegy félszáz dohányfajtát tartottak nyilván. Elnevezésüket rendszerint arról a vidékről kapták, ahol honosak voltak. így vált ismertté például nálunk a Debreceni, a Tiszai stb., valamint a Faddi, Rétháti kerti dohány. Magyarország termőföldjének összetétele, éghajlata és a termelés módja jellegzetes magyar dohányt hozott létre. Ennek egyik igen tekintélyes, népszerű képviselője évszázadok óta változatlanul a Kerti dohány, majd 1938 óta a jelenleg legnagyobb területen termelt, hazai nemesítésű Szabolcsi. Ugyancsak kitűnő tulajdonságai vannak a füstölésre termelt fajták közül a vidékeinken is megtermő, Virginia államból származó, azonos nevű növénynek. Annak idején pipa- vagy bagódohánynak használták, nálunk Hevesi néven ismert. A fogyasztóközönség, a piac igényeihez — és nem utolsósorban az egészségügyi követelményekhez — igazodva ma már olyan fajtákat kell termeszteni, amelyek nikotinban szegények, és köny- nyű, kellemes füstöt adnak. Ilyen a Hevesi, a Kerti, valamint az öntözéssel igen magas terméseredményt adó Burley. „

A dohány a komló után a legtöbb munkát, a legserényebb szorgoskodást kívánó ipari növény. Termesztése még nincs teljesen gépesítve. A vegyszeres gyomirtásnál, a permetezésnél, a kiültetésnél és a kapálásnál használható dohánykombájnok még nem eléggé elterjedtek. De még ezek sem növelik a teljesítményt a dohánytörésnél, csak megköny- nyítik a fizikai munkát. A szakemberek egyik célkitűzése a rövid tenyészidejű, bőven termő fajták kialakítása, amelyek gyorsabban beérnek. Augusztus és szeptember ugyanis elég meleg, a levegő páratartalma megfelelően kevés ahhoz, hogy a dohány levelei természetes úton is gyorsan megszáradjanak a dohánypajtákban. Képünkön egy ilyen szárítópajtát láthatunk a felfűzött levelek ezreivel.

Hidegfront után melegebb léghullámok

Nyugdíjasok fehér asztalnál

Beszélgetés a tanácskozószobában

Szeretettel és „ tisztelettel köszöntök minden kedves szaktársat... Termelőszövetkezetünk vezetése és szociális bizottsága az egész év folyamán nyomon követi nyugdíjas tagjaink életének alakulását.. . Évente egyszer összejönnek, hogy felelevenítsék a munkában eltöltött hosszú idő emlékeit...

Néhány mondat annak az üdvözlő beszédnek a bevezető részéből, amit az augusztus 30-án megrendezett nyugdíjas-találkozón Mach- nicz Endre, a medgyesegyhá- zi Haladás Tsz párttitkára tart. (Ezen a napon az 500- ból mintegy 150 nyugdíjas van jelen a tsz éttermében.)

A továbbiakban a tsz idei eredményéről tájékoztatja a nyugdíjasokat Machnicz Endre. Elmondja többek közt, hogy búzából 5 tonna 17 kiló a hektáronkénti átlagtermés, ami a szövetkezet fennállása óta a legnagyobb. A rendkívül aszályos' időjárás ellenére kukoricából is jó termés mutatkozik.

A háztáji gazdaságokkal kapcsolatban emlékeztet arra, hogy azok alomszalmával való ellátása kielégítő volt. Reklamáció ritkán fordult elő. Közli még, hogy. az 1984-re szerződött állatok után járó kedvezményes kukoricát az idén megvehetik a gazdák.

Végül ajándékcsomagot kapnak a nyugdíjasok, akik a tsz vezetőségének vendégeként még egy-két órát együtt töltenek a fehér asztalnál.

Vidáman társalognak. A múlt emlékét idézik vissza, vagy éppenséggel a mai életről van szó. Egyesek ékelődnek, tréfálkoznak. Láthatóan mindenki jól érzi magát.

Hogy jobban halljuk egymás hangját, néhány nyugdíjassal, valamint a tsz elnökével és párttitkárával a tanácskozószobába vonulunk egy kis különbeszélge- tésre. Partnereim: (a felső képen balról): Fehértói János 64, Elender András 70 — Machnicz Endre párttitkár, Simó László, a tsz elnöke — Szabadai Jánosné 57, Zahorán Mihály 78 és Kojnok Ádám 71 éves.

Váratlanul betoppan még Holecska Mihályné, aki az idén ment nyugdíjba, és néhány szóval köszönetét mond a tsz két vezetőjének az anyagi támogatásért. Machnicz Endre azonban félbeszakítja:

— Elsősorban nekünk, fiataloknak van köszönni valónk. Tudjuk jól, hogy azoknak a gépeknek, berendezéseknek az árát, amelyekkel ma kiemelkédő terméseredményeket érünk el, a most már nyugdíjban levők igen nehéz munkával, és sok lemondással teremtették elő.

Zahorán Mihály folytatja:

— Bizony valamikor ásóval szedtük ki, és gombosvillával dobtuk fel a kocsira a cukorrépát. Közben jött Csíbor László elvtárs, a brigádvezető és közölte: „Zahorán bácsi, érkezett két vagon műtrágya. Éjszaka ki kell rakni.” Nem tettünk ellenvetést. Keresni akartunk, minden lehetőséget ki kellett használni.

— Annak idején nehezen szánta rá magát a tsz-be való belépésre? — fordulok Flender Andráshoz.

— Hát... Volt öt holdam. Igaz, nagyon sokat dolgoztam. Meg is éltem. A tsz bizonytalan jövő volt.

Holecska Mihályné helyzete más volt.

— Én — emlékszik visz- sza — szívesen beléptem. Négy gyermekkel a férjem kis rendőri fizetéséből megélni nemigen tudtunk. Másnál nem szívesen szolgáltam volna.

Flender András veszi át ismét a szót:

— De csak beléptem én is. Szerencsére Cseh György brigádvezető biztatott bennünket, mi meg „hajtottunk”, hogy legyen kereset.

— Cseh György volt a tsz legjobb növénytermesztő brigádvezetője — szól közbe Zahorán Mihály és folytatja: — Ki volt mérve a cirok. Versenyeztünk, ki vágja le

előbb a maga részét. Egyszer meg akartam előzni Valyuch Jani bácsit, és kimentem éjjel 11 órakor dolgozni. Amit levágtam, a feleségem nappal fejelte. Több mint egy hold cirkot'ketten egy hét alatt betakarítottunk.

Kojnok Ádám három évig dolgozott a kertészetben, 15 évig pedig sertésgondozó volt. Nem panaszkodik :

— Iparkodtunk, szépen is kerestünk. Igaz, nehéz munka volt a sertésgondozás, mert akkor még gémeskút- ból húztuk a rengeteg vizet. Ki vállalkozna ma erre?

— Most is dolgozik? — érdeklődöm.

— Amikor 1976-ban nyugdíjba mentem, dinnyetermesztéssel foglalkoztam, és az Állami Biztosító helyi megbízotti teendőit is elláttam. A dinnyetermesztést már abbahagytam. Az ÁB- nál több az ügyfél, több a munka is.

Szabadai Jánosné most már háztartásbelinek titulálja magát. Kiderül azonban, hogy emellett még kilenc szerződött sertést is hizlal.

— Nem bírna meglenni munka nélkül. Annak idején kevesen dolgoztak úgy a növénytermesztésben, mint ő

— ismeri el az asszony szorgalmát Kojnok Ádám.

Zahorán Mihály folytatja:

— Hozzá hasonló volt még Csajbók Jánosné, Filyó Jánosné és Barna Istvánná. Szabadai Jánosnét ki is tüntették.

— Igen. öt éve. Egyszer délután mentem hazafelé, és találkoztam Gulyás Jani bácsival, aki valakitől megtudta, és közölte velem a hírt. Nagyon megörültem. A tsz gépkocsiján vittek Mezőkovácsházára, a Járási Hivatalba, ott vettem át a Kiváló Munkáért kitüntetést

— emlékszik vissza Szabadai Jánosné.

Nagy öröm volt az életében az is, amikor a fia autó-motorszerelő lett, majd a lánya sikeresen érettségizett.

Fehértói János húsz évig dolgozott a darálóban, és egyszer sem volt hiánya. Ezzel kapcsolatban mondja:

— A medgyesegyháziak nagyon becsületes emberek, soha egy kiló tápszert el nem vittek. Pedig volt olyan is, amiből egy zsáknyi ezer forintnál többe került. Igaz, az utóbbi években előfordult, hogy amikor beszakadt a zsák, és kiszóródott a táp, egyik-másik fiatal csak legyintett: „Nem számít, majd összeszedi valaki” — mondták. Én azonban ezt soha nem tűrtem.

Machnicz Endre azt is Fehértói János javára írja. hogy mindig előre jelezte, ha valami olyan gond volt. amiből kár származhatott, így meg lehetett előzni a bajt.

Kojnok Ádám megjegyzi:

— Ha valaki húsz évig dolgozik egy helyen, az egymagában sokat mond. Ebből tanulhat az ifjúság.

%

— Milyen a nyugdíjasok helyzete?

Ismét Kojnok Ádámé a

szó:

— Azt hiszem, valameny- nyien elégedettek lehetünk. A magam részéről kijelenthetem: számítani sem mertem volna, hogy ilyen nyugdíjaskorunk lesz.

— Én is nagyon elégedett vagyok — folytatja Szabadai Jánosné, és hozzáfűzi még: — Most voltam ötnapos kiránduláson a zempléni hegyekben. Az utazás, a teljes ellátás 650 forintba került. Nagyon jól éreztem magam.

— Nekem gyomorműtétem volt. Nem sokkal utána meglátogattak a szociális bizottság tagjai. Kaptam tőlük 500 forintot, és egy kis ajándékcsomagot — mondja Zahorán Mihály.

Kojnok Ádámnak is van még véleménye:

— Amikor reggel jön be az elnök elvtárs, akkor én rendszerint járdát seprek. Ö ilyenkor már messziről kö.- szön: „Jó reggelt, Ádám bácsi”.

Legyen Szabadai Jánosnéé az utolsó szó:

— Hát igen. Az utcán is meglát minket az elnök elvtárs. Nemkülönben a párttitkár elvtárs is. De hát a fiaink lehetnének.

Pásztor Béla

Évente egyszer összejönnek ... Fotó: Fazekas László