Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-04 / 209. szám
1983. szeptember 4„ vasárnap o fl jövőnek szerveznek Öntözés vagy vízgazdálkodás? Sass Attila ipari röntgennel ellenőrzi a hegesztési varat minőségét Sokféle híresztelés terjedt el az utóbbi időben Orosházán a KAZÉP szövetkezetről. Azt suttogták a jól értesültek, hogy nagy bajba került a szövetkezet, nem tudják teljesíteni megrendeléseiket, sok a minőségi reklamáció is. Mindezekre a feltételezésekre egy tény adott alapot: a KAZÉP-nél nagyarányú, sok embert érintő átszervezés zajlott le. ♦ — Még ma is sok helyütt az a gyakorlat, hogy akkor kezdenek szervezni, amikor „már ég a ház”. Mi úgy gondoltuk, hogy akkor kell megújulni, amikor a legjobban mennek a dolgok, ekkor könnyebben el tudjuk viselni az esetleg bekövetkező kisebb zökkenőket — mondja Surányi András, a szövetkezet elnöke. Sőt, ^nemcsak mondja, hanem a mérlegbeszámolóval bizonyítja is: nincs baj a szövetkezet háza táján. A kazángyártás például a szövetkezeti átlagot meghaladóan, csaknem 20 százalékot fejlődött. A tervezett 200 ezer kilowattnyi éves termelésből 96 ezer „kilowattnyi” kazánt már leszállítottak a megrendelőknek. De nemcsak ez jelzi, hogy keresett a termék, hanem az is. hogy a megrendelők hajlandók tetemes időt várni az orosházi kazánokra, annak ellenére, hogy más típusok azonnal kaphatók. Hasonlóképpen jelentősen felfutott a termelés az oxid- kerámia-üzemben is. Az építési üzem kiugróan magas árbevételt produkált az első félévben, mert elkészítették a Jemenben épülő burgonyatároló szerkezeteit. Az építkezés még az idén megkezdődik, és azt is a szövetkezet dolgozói végzik. összességében a tervezett 86 millió forintos árbevétellel szemben 98,6 millió forintot realizáltak az első félévben. Ezen belül nagyon biztató az export alakulása. Bár a nehéz értékesítési lehetőségek 'miatt csak a bázis 85 százalékát tervezték, eredményes piackutatással új megrendeléseket szereztek, és úgy tűnik, nemcsak a terv, de a bázisszint is túlteljesíthető. ♦ ' Érthető a szövetkezetiek elképzelése, hogy nem kell a bajt megvárni a szervezéssel, de azért indokolt a kérdés: ha ilyen jól mennek a dolgok, minek felfordulást csinálni? Csak azért, hogy kipipálhassák a szervezés címszót a feladattervből? — Erről szó sincs — ' mondja a szövetkezet főmérnöke, Lengyel Tibor. — Egyszerűen az a helyzet, hogy soha sem mehet olyan jól a termelés, hogy azt ne lehetne még jobban csinálni. Nem tagadjuk, kicsit a japánok példája lebegett a szemünk előtt, akik első helyre teszik a minőséget' és a megbízhatóságot. Mi is úgy igyekeztünk végrehajtani a szervezést, hogy akár a mennyiség rovására is a minőség legyen a legfontosabb szempont a jövőben. Csakhogy — főleg a tőkés exportban — ez még nem elég. Ott nagy a konkurencia, és a többiek is olyan gyártmányokat visznek a piacra, melyek funkcionálisan kiválóak. Ha választani kell, akkor a vevőnél már az apróságok döntenek. Milyen a korrózióvédelem, ki- fogástalan-e esztétikailag a burkolat, arányosak-e a méretek. Eddig ezekre nem figyeltek igazán oda, a jövőben az úgynevezett „vevőszemes meo” döntő fontosságú lesz. Minőségi ellenőrzés régebben is volt, de inkább csak a végterméket nézték. Előfordult, hogy már tetemes mennyiségű munkát befektettek az anyagba, amikor kiderült, hibás a kazánlemez. Ilyenkor a lemezt gyártó cég szó nélkül kicserélte az általa egyébként minőségi bizonyítvánnyal ellátott anyagot, de az elveszett munkát nem térítette meg. Az ilyen veszteségek elkerülésére vezették be. hogy roncsolásmentes, ultrahangos anyagvizsgálattal ellenőriznek minden beérkező anyagot. ♦ Szigorúbb lesz a jövőben a gyártásközi ellenőrzés is. Ha jól meggondoljuk, igaz a megállapítás, hogy nem a selejt a legnagyobb baj, hanem az, ha azt megpróbálják elsumákolni. Külföldi tapasztalatok sugallták az ötletet, hogy a jelenlegi se- lejtkárítési rendszer a hibák elkenésére ösztönöz. A KAZÉP vezetői szerint abból kell kiindulni, hogy szándékosan senki sem végez rossz munkát. Hiba persze előfordul, de akkor éri a legkisebb kár a közösséget, ha a hibás darabot azonnal félreteszik, és nem végeznek további műveleteket rajta. Aki viszont továbbküldi a selej- tet, az szándékosan okoz kárt, vagy nem tartotta be a technológiai előírást, és elmulasztotta a mérést. Ilyenkor már jogos a büntetés. Bár, mint már szó volt róla, mostantól kezdve a minőség a legfontosabb a KAZÉP-nél, azért a termelés mennyisége sem mindegy. Jó, ha a kettő együtt növekszik, ezért a termelés- szervezést is átalakították. A kazángyártásban csak keretterveket készítenek, konkrét programot csak negyedévre kapnak. Ettől sokkal rugalmasabb lesz a gyártás, gyakorlatilag a megrendeléstől számított három-négy hónapon belül ki tudják elégíteni a sürgős igényeket. Igaz, ez azért nemcsak tőlük függ, hanem partnereiktől is. Az új rendszerben alaposan megnőtt a kooperáció jelentősége, és ismerve a hazai szerződéses fegyelmet, vagy inkább fegyelmezetlenséget, a rövid határidők vállalása komoly kockázattal járhat. Ezt, és a szervezéssel együtt járó többi kockázatot érdemes vállalni. Ez is része a piachoz való fokozott alkalmazkodásnak, és következménye a felismerésnek, hogy ami ma még jó, az nem biztos, hogy holnap is elég. A szövetkezetben ezért egy kicsit a jövő szervezési modelljét valósították meg, bízva abban, hogy előnyeit' már a jelenben is élvezhetik. Békés megyei műszaki vetélkedő Kedves Olvasó! Első alkalommal kerül megrendezésre a Békés megyei műszaki vetélkedő. A vetélkedő döntőjének időpontja: 1983. december 10., 9 óra. Helyszíne: Békéscsaba, Technika Háza. A vetélkedő döntőjének győztesei — a döntőn elért helyezéseknek megfelelően — jutalomban részesülnek. Kiosztásra kerül: egy első díj 10 ezer, két második díj 7 ezer 500—7 ezer 500, három harmadik díj 5 ezer—5 ezer forint értékben, és további jutalmak. A nemes versengésben bárki részt vehet, akinek a döntő időpontjában állandó lakása Békés megyében van, és kellő helytállást tanúsít a „levelezős” fordulókban. Kedves Olvasó! Játékos vetélkedőre hívjuk Önt! A Békés megyei Népújságban öt alkalommal — kéthetenként — ugyanezen a helyen feladatokat, feladványokat talál majd, oldja meg azokat és küldje be megoldásait szervezetünkhöz. Megoldásait postai úton várjuk, zárt borítékban, saját nevének és címének közlése nélkül. Jeligeként személyi számát tüntesse fel. A legjobb megfejtők jutnak a döntőbe. Az ötfordulós játékba bármikor bekapcsolódhat, de döntőbe jutási esélyei akkor a legnagyobbak, ha valamennyi feladványt megfejti. A lapnak ugyanezen a helyén fogjuk közölni azoknak a jeligéit, akik az öt fordulóban a legtöbb helyes megfejtést küldték be (megfejtéseikkel a legmagasabb pontszámot érték el), és akkor adják meg nevüket és címüket. Így tudjuk részükre eljuttatni a döntőre szóló meghívót. A döntőbe jutott versenyzőknek várhatóan nem csak a kérdésekkel, hanem a Magyar Televízió kameráival is szembe kell nézniük. Figyelem! Két hét múlva indul a Békés megyei műszaki vetélkedő! Nem csak műszakiaknak! Bárki nyerhet! A lap jövő vasárnapi számában ugyanezen a helyen további részleteket közlünk. Az első alkalommal megrendezésre kerülő Békés megyei műszaki vetélkedő rendezői jó játékot, hasznos időtöltést, sok sikert kívánnak Önnek! GÉPIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET BÉKÉS MEGYEI SZERVEZETE Az időjárás divatossá tette az öntözést, mint témát. Ám ettől az öntözés nem jött még divatba. Az írásomhoz szükséges anyagokat akkor kezdtem gyűjteni, mikor az aszály még „fénykorát” élte. Az akkor súlyosan felvetődő kérdések közül sokra már választ kaphattunk. De az aszályelhárítás módszereiről még sokáig megoszlanak a vélemények. A kiutat különféleképpen látják az érdekeltek, s a megoldást — erre most már nemcsak sürgető szükség, de remény is van — megyénk tapasztalatait igénybe véve, ám országos szinten kell megtalálni. Akik öntöztetnének Szabó András, megyei főkertész: — Megbeszéltük a KÖVI- ZIG-gel, hogy feltöltik a belvízcsatornákat. Ez jelent valamit, bár ekkora szárazságban az öntözés — a jelenlegi technikai lehetőségek mellett — csak az állagmentést szolgálja, s ha a csapadék továbbra is elmarad, akkor ezen az öntözés sem segít. Ahhoz, hogy az olyan aszályt, mint az idei, átvészelhessük, a komplex vízgazdálkodás módszereire volna szükség. Ugyanakkor a feltételek kiépítésére nincs meg a gazdasági fedezet. Tudni kell azt, hogy az öntözésből származó többletbevétel nehezen kimutatható, optimális időjárás esetén egyszerűen mérhetetlen. Viszont az aszály okozta kár nagyon is kiszámítható. Ám a gazdaságok, mostani veszteségeik következtében, még kevesebbet tudnak új beruházásra költeni. — Ezek szerint nincs megoldás? — A tudósok szerint kétezerben a mezőgazdaság behatároló tényezője a víz lesz. Ezért meg kell szűnnie annak a szemléletnek, hogy az öntözésről csak aszálykor kerül ' szó. A mezőgazdaság — s ezen belül az öntözés fejlesztése — nem a gazdaságok magánügye, hanem össztársadalmi érdek. Akik adnák a vizet Bába Sándor a KÖVIZIG vízhasznosítási csoportjának megbízott csoportvezetője azzal kezdi, hogy a tanács hiába kéri meg. őket a belvíz- csatornák feltöltésére, mert ennek csak akkor van értelme, ha a gazdaságok igénylik a víz eljuttatását területükre. — A jelenlegi módszerekkel előrelépés nem várható. A megye és az ország mezőgazdasága a száraz gazdálkodásra rendezkedett be, s a maximumot még nem érték el ezzel a technológiával. Ahhoz, hogy az öntözés ne „tűzoltás jellegű” tevékenység legyen, az öntözéses gazdálkodás bevezetésére van szükség, ami egyszerre jelenti — többek között — a vetőmag és a géppark megváltoztatását, a szakemberek továbbképzését. De az előbb nyilvánvalóan nem történhet, mint amikor a száraz gazdálkodás már a legoptimálisabb időjárási viszonyok között sem képes a terméshozamok növelésére. — S addig? — Miután a csatornaépítésekre a kiemelt állami támogatás megszűnt, az is előrelépés volna, ha a meglevő csatornák kihasználására tennének lépéseket a termelők. Akik öntöznének A gyomaendrődi Alkotmány Tsz főagronómusa, Gá- csi Lajos is az állami támogatást hiányolja. — A jelenlegi helyzetben egy ezer forintos kiadás is megfontolás tárgya. Minden beszerzés csak főkönyvelői ellenjegyzéssel történhet. Öntözőgépek vásárlásáról szó sem eshet. Mint megtudom, az 5 ezer 557 hektárból a meglevő öt öntözőberendezéssel a terület 10 százaléka öntözhető. A szövetkezet megpróbál saját erőből, kevesebb anyagi ráfordítással megoldást keresni a terület egy részére. — Vannak olyan munkagépeink, amelyekkel tudunk vízszállításra és -tárolásra alkalmas mély barázdákat húzni. Ezek 20—40 méter távolságra lennének egymástól. A vizet szivattyúval emelnénk a már meglevő csatornákba, s onnan jutna a táblákat ellátó barázdákba. Húsz kilométerrel arrább. Beregszászi Károly, a kondo- rosi Egyesült Tsz főagronómusa egy vaskos dobozra mutat. — Jól nézze meg! Az abban levő terv értéke ötmillió forint. A kivitelezés 200 millióba kerülne. Tudna mindent: néhány ember irányításával egy nyomásközpont 36 darab önjáró gépet látna el vízzel. Amikor a terv elkészült, még 70 százalékos állami dotációról volt szó. Most — az új rendelkezések értelmében — csak 56 milliót kaphatunk. Ez kevés. Pedig az NK—XIV. D—11-es fürt behozta a területünkre az öntözővizet. Óriási anyagi ráfordítással épült ez a csatornarendszer, s most nem használja senki. Ebbe nem lehet belenyugodni! A főagronómus új tervcsomagot vesz elő. — Megkerestük a szolnoki Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatot, és új tervre adtunk megbízást. Az ő elképzelésük 50'—60 millióból kivitelezhető. Igaz, egy helyett 10 kisebb nyomásközpont működne, s ennek bérvonzata van. Az 1672 hektár öntözését biztosító tervet — erőnktől függően — három szakaszban valósítjuk meg. A munkálatok 1990-ig tartanak, de a 350 hektárra már jövő évben eljuttatjuk a vizet. — Véleménye szerint az öntözés hogyan mozdulhatna ki a holtpontról? — A környező államoktól az USA-ig mindenütt jelentős állami támogatást élvez az öntözés. Ez vonatkozik tervezésre, kivitelezésre, üzemeltetésre egyaránt. Mi már arra is gondoltunk, hogy külföldről — Ausztriából vagy Csehszlovákiából — hozatnánk be olcsó öntözőgépeket. Ha megoldható, akkor ezért keresnénk és vállalnánk külön exporttevékenységet. Mert az az eljárás, hogy az ez évben felemelt árú öntözőgépeket aszálykor 30 százalékos kedvezménnyel árulták, használhatatlan. Ki számít erre év elején? S ha nem terveztük be, honnan vesszük rá a pénzt júniusban, a jelenlegi szigorú megszorítások mellett? Akik kutatnak — Komplex vízgazdálkodás. Csak erről érdemes beszélni — így kezdi Szarvason dr. Thyll Szilárd, a DATE Mezőgazdasági Főiskolai Karának tanszékvezető főiskolai tanára. — Drága megoldás — mondok ellent az eddig meg- hallgatottak véleményére támaszkodva. — Nem minden esetben. S az mégiscsak lehetetlen, hogy ugyanazon a területen egy éven belül gondot okoz a belvíz és az aszály is. A víz mindenáron való elvezetése helyett, a víz visszatartására, tárolására is gondolni kellene. S ehhez nem mindig vízügyi létesítmények szükségesek. A föld lényegesen jobban tud tárolni vizet, ha a mélyebb rétegeket is fellazítjuk. És ha mindenáron öntözni kell, akkor ideje észrevenni, hogy nemcsak azesőz- tető mód létezik. Az energiaár emelkedése megdrágította a víz továbbításának ezt a módját. A felületi öntözésnek nagyon csekély a nyomásigénye. A fejlett öntözéstechnikájú országokban hosz- szú évek pozitív tapasztalata szól e módszer mellett. Dr. Marjai Gyula, a Szarvasi Öntözési Kutató Intézet tudományos igazgatóhelyettese arra hívja fel a figyelmet, hogy nem az öntözés a fontos, hanem az olyan víz- gazdálkodás, aminek anyagi igényeit az adott terület termelési színvonalához kell viszonyítani. Nem szabad sematizálni a terveket. Ami az egyik helyen drága, a másik helyen pár év alatt megtérülhet. Hogy milyen terv a megfelelő, az számítógépes módszerrel meghatározható. Bízunk benne, hogy sikerül növényekre orientált, célprognózisokkal jelezni az öntözésigényt. Két-három hétre megbízható műholdas előrejelzés létezik már, de ezek biztonságát a jövő dönti el. Amire van egyértelmű adatsorunk, hogy az évek fele csapadékhiányos, s a hiány és a többlet periodikusan jelentkezik. Az öntözés (és az öntözés lehetősége) termelésbiztonságot jelent, és ez fontos az exportbiztonság szempontjából, mert csak ennek birtokában vagyunk komoly exportpartnerek. Ungár Tamás A kondorosi Egyesült Termelőszövetkezet új szarvasmarhatelepet épít. Az első ütem a napokban készült el, s rövidesen betelepítik a szarvasmarhákat. Várhatóan az év végére készül el az egész állattartó telep Fotó: Fazekas László Lónyai László
