Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-30 / 231. szám

NÉPÚJSÁG 1983. szeptember 30., péntek Tízmillió forintos kártérítés ? A háztáji és kisegítő gadaságok helyzetéről tanácskozott a Békés megyei NEB A háztáji és kisegítő gaz­daságok állattenyésztési és kertészeti termelésének hely­zetéről szóló jelentést tár­gyalta meg szeptember 29-i ülésén a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A NEB-vizsgálat során arra kerestek választ, hogy a ház­táji gazdaságok termelésének segítése és támogatása össz­hangban van-e az élelmi­szergazdaságban betöltött szerepükkel. Mint a jelentésből is ki­tűnik, Békés megyében a vágósertés 52—56, a vágó­marha 25—26, a broyler- csirke 30—33 százalékát a háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelik. Tevékenysé­gük még ennél is meghatáro­zóbb a kisállattenyésztésben és néhány zöldségféle, külö­nösen a primőrök termeszté­sében. A vizsgált időszak­ban — 1981—83 — a ház- táij és kisegítő gazdaságok hízósertés-, vágójuh-értéke- sítése dinamikusan nőtt, míg a szarvasmarhatartás­ban visszaesés tapasztalható. A csökkenés többféle okra vezethető vissza, így például az urbanizációra, és a többi állatfajhoz képest alacso­nyabb jövedelmezőségre. A baromfitenyésztés fejlődését a nagy termelési kedv elle­nére értékesítési nehézségek akadályozzák. Nem utolsósorban az ál­talános fogyasztási szövetke­zetek, a mezőgazdasági üze­mek termelésszervező, felvá­sárló és értékesítő tevékeny­ségének tulajdonítható a háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelésében tapasztal­ható fejlődés. A megye ÁFÉSZ-ei csaknem 160 szak­csoportot működtetnek, s az utóbbi időben számos intéz­kedést hoztak, amelyek ser­kentően hatottak a kister­melésre. A felvásárlási ága­zatok árbevétele öt év alatt a duplájára nőtt. A sikeres tevékenység el­lenére azonban sok hiányos­ság tapasztalható. Különösen a kertészeti termékek eseté­ben a szerződéses fegyelem, s az ÁFÉSZ-ek nem élnek a kötbérezés jogával. Ugyan­akkor a termelők szinte minden esetben érvényesítik szerződéses jogaikat. A szer­ződések az általános feltéte­leknek, tartalmi követelmé­nyeknek megfelelnek, kitöl­tésük azonban gyakran hiá­nyos. Az idén kifejezetten rossz volt a rovarölőszer-ellátás, a megrendeléseknek csupán 50 —60 százalékát elégítette ki az AGROKER Vállalat. Ha­sonlóan hiányos volt az el­látás a mezőgazdasági kis­gépekből. A kisgépellátás az ígéretek ellenére sem javult, sőt az importkorlátozó in­tézkedések következtében to­vább romlott. A kisállattar­tóknak is minden korábbi­nál több nehézséggel kellett szembenézniük. Erre jellem­ző példa a húsliba értékesí­tése. A szövetkezetek a szerződésben foglaltaktól el­térően csak hetekkel, hóna­pokkal később tudták át­venni a húslibát. Az ÁFÉSZ- ekkel szerződéses viszonyban álló termelők mindezt . nem értették meg, és többlettar­tási költség címén közel 10 millió forintos kártérítést követelnek. A nehézségek következté­ben tovább romlott az ÁFÉSZ-ek felvásárlási te­vékenységének eredményes­sége, s ez azzal a veszéllyel járhat, hogy a nem rubelel­számolású piacokon jól ér­tékesíthető cikkek termelte­tése és felvásárlása is csök­kenhet. A Népi Ellenőrzési Bizottság tegnapi ülésén szá­mos javaslatot fogadott el, amelyeket továbbítanak az illetékes szervekhez, s ame­lyek megvalósítása esetén a háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelése tovább növe­kedhet. — nyes — A megnövekedett nemzet­közi tranzit- és turistafor­galom már különösen indo­kolta Békéscsabán a 44-es és 47-es főút közös átkelési sza­kaszának korszerűsítését. A csaknem 150 millió forintos rekonstrukció két évig tar­tott. Ez idő alatt elkészült 5 kilométernyi négysávos út, a 44-es és 47-es számú út el­ágazásától a Szarvasi úton, majd a Jókai út—Berényi út közötti szakaszon. Megépült a Lenin út és Kossuth tér, elkészült a Széchenyi út. Utolsó ütemben épül az Élővíz-csatorna hídja, s el­készültével befejezik az építők az iskolacentrumig a Gyulai út kivezető szakaszá­nak szélesítését. A re­konstrukciós munkák a Hód- mezővásrhelyi Közúti Építő vállalat generál-kivitelezé­sében, több alvállalkozó köz­reműködésével készültek. A Hídépítő Vállalat építette a fúrt cölöpökön nyugvó új vasbeton hidat. Ezzel egy időben korszerűsítették a ré­gi híd pályaszerkezetét. A két híd között 83 cen­timéter szintbeli különbség van, ami abból adódik, hogy az új szerkezet az időközben megváltozott előírások sze­rint készült. A régi hídszer­kezet teherbírása és állapota jó, ezért nem került elbon­tásra. Az építés során több mint százezer köbméter föl­det mozgattak meg a gépek. A felüljáró elkészültével évtizedekre megoldódott a 44-es és 47-es főút közös át­kelési szakaszának gondja. Mindenféle átadási ünnepsé­get mellőzve, tegnap végle­gesen is üzembe helyezték Békéscsabán a Szarvasi úti új közúti felüljárót. — sz — Fotó: Fazekas László Fórum a munkahelyi művelődésről Szerdán szakmai tanács­kozást rendeztek „Az ember és környezete” című közmű­velődési mozgalomról Békés­csabán, a Megyei Művelődé­si Központban. A tanácsko­záson a megye művelődési házainak munkatársain kí­vül részt vettek a meghir­dető szervek képviselői, va­lamint azok, akik a szocialis­ta brigádokhoz eljuttatott — különböző témakörű — fel­adatlapokat megfogalmazzák, javítják. A résztvevőket Galambos- né Varjú Blanka, a Békés megyei Művelődési Központ munkatársa köszöntötte, kü­lön üdvözölte többek között dr. Bereczki Elemért, az MSZMP Békés megyei bi­zottságának osztályvezető­helyettesét, aki a későbbiek­ben részt vett a vitában. Ezt követően a résztvevő­ké volt a szó, akik tapaszta­lataikról, gondjaikról be­széltek. Sokan szóltak a feladatlapokról, hogy a jö­vőben talán könnyebb, köz­érthetőbb kérdésekre lenne szükség. Többen megfogal­mazták, hogy ebben az új közművelődési formában nagy a brigádok önállósága, amellyel nem mindig tudnak élni. Ebben kell segíteni többek között a népműve­lőknek. Végül tájékoztatták a résztvevőket arról, hogy ok­tóber 10. és 14-e között a megye különböző települé­sein a brigádvezetők, no­vember 25-én pedig a mun­kahelyek közművelődésének helyi irányítói mondhatják el véleményüket a mozga­lomról. Az így összegzett ta­pasztalatokat 1985-ben hasz­nosítják majd. N. Á. Tisza-cipök sikere az NDK-ban A martfűi Tisza Cipőgyár több új terméke is piacra talált az | NDK-ban, tanúsítják az 1984-re megkötött exportszerződések. Első ízben kínálták a német ke­reskedőknek a műbőr és textil felsőrészű, úgynevezett balerina­cipőket és mindjárt százezer pár­ra kapott megrendelést a gyár. Ugyancsak sikert arattak a sport és szabadidő cipőmodel- lek. A könnyű, kényelmes, sportos lábbelikből szintén száz­ezer párat exportálnak jövőre a Tannimpex közreműködésével.. A vállalat hagyományos termé­kei közül negyvenötezer pár kis- mamacipö is szerepel a jövő évi exportlistán, de ebből a kényel­mes viseletből még ugyanennyi találhat vevőre az NDK-ban, ha a martfűieknek sikerül megte­remteni ehhez a gyártás felté­teleit. A jövő nyári exporttétel­hez tartozik hatvanötezer pár könnyű divatos női szandál is. A gyár szakemberei a Lipcsei Vásár alkalmával azt tapasztal­ták, hogy divatirányzatunk, új modelleink megnyerték az NDK- beli vásárlók tetszését, így ter­mékeikért Jó árat is kapnak. Ülésezett a Békés megyei Tanács (Folytatás az 1. oldalról) meg. Rendszeres szociális segélyezésben 2700 fő része­sül, erre a célra a taná­csok több mint 37 millió fo­rintot használtak fel az el­múlt évben. Ezzel kapcso­latban vetette fel a jelentés, hogy a szülőkkel szembeni tartási kötelesség elmulasz­tására a jövőben jobban kell figyelni, mert gyakran ta­pasztalható az ilyen jellegű kötelességmulasztás a gyer­mekek részéről. Rendkívüli szociális segélyre is jelentős összeget — tavaly közel 9 millió forintot — fordítottak tanácsaink. Az ilyen célokra rendelkezésre álló anyagi le­hetőségek felhasználása meg­felelő. Viszonylag újszerű el­látási forma a szociális ét­keztetés, amelyet 1973 óta alkalmaznak a megyében. Jelenleg 420 fő részesül ilyen juttatásban. A megyében je­lenleg 40 öregek napközi ott­hona működik. Az első 1965- ben Bélmegyeren létesült társadalmi erőforrásból. Ezek az otthonok széles körű tár­sadalmi támogatást élveznek ma is. Ugyanakkor a szol­gáltatások, az egy gondozott­ra eső költségek tekinteté­ben az öregek napközi ott­honai az országos átlag alatt vannak. Lemaradás van a tervezett otthonok létesítésé­ben is. Az elmúlt ötéves terv végéig a tervezett 44 otthon­nal szemben csak 37 valósult meg, a jelen ötéves terv idő­szakára tervezett 11 napkö­zi otthonból eddig 2 jött lét­re. Elenyésző az új építke­zés és nem mindig jó a te­rületi elhelyezésük sem. Jelentős segítséget nyújt a házi szociális gondozás rendszerének bevezetése. Az e téren folyó tanácsi mun­kát jól kiegészíti a termelő- szövetkezetek által megvaló­sított házi szociális gondo­zás. A leginkább elesettek részére a megyében az in­tézményi szociális gondozás nyújt segítséget. A megszo­kott otthon pótlása e szo­ciális otthonokban nem köny- nyű feladat, hiszen ezek zsú­foltak, hiányos a gondozási helyiségekkel való ellátott­ságuk, kevés a házaspári szoba. A létszám-, bér- és működési kiadásuk alacsony színvonalú. Az utóbbi négy évben fejlesztést nem kap­tak, s nem kapták meg a szakosításhoz elengedhetet­lenül szükséges bér- és do­logi előirányzatnövelést sem. összességében az utóbbi egy-két évtizedben jelentős mértékben kiszélesedett mind az ifjúságvédelmi munka, mind az idősek szo­ciális gondozása. A megnö­vekedett igények számos problémát és gondot vetnek fel már most is. A vitában Bálint Jánosné dobozi megyei tanácstag a veszélyeztetett fiatalok idő­ben történő gondozásba vé­telének fontosságára hívta fel a figyelmet. Hangsúlyoz­ta ő is annak fontosságát, hogy a 14—18 évesek részé­re megfelelő! elhelyezést kell biztosítani, a családi hát­térrel nem rendelkező nagy­korúvá válók részére pedig fiatalok otthonát létrehozni. A továbbiakban elismeréssel szólt a tanácsok munkájá­ról, amit az öregekkel való törődés érdekében folytat­nak. Szorgalmazta a hatá­rozottabb fellépést a köte­lességmulasztó gyermekekkel szemben. Dr. Táborszki László békéscsabai megyei tanácstag a családok szere­pének fontosságát húzta alá az öregekről történő gondos­kodásban. Gyarmati Irén szeghalmi megyei tanácstag a szakosodott szociális ott­honok gondjairól beszélt, megemlítve, hogy a szakosí­tás feltételei még nem biz­tosítottak, az ott dolgozók bérezése sem megoldott. Do­rogi Ferencné körösladányi megyei tanácstag a jelenleg érvényben levő jogszabályo­kat bírálta, mert azok nem adnak megfelelő lehetőséget az intézkedésre a lumpen­családokkal szemben és így azok gyermekeinek gondo­zása nagyrészt a tanácsokra hárul. Dr. Szegedi Tamásné, az Egészségügyi Minisztéri­um főosztályvezetője is vé­leményt nyilvánított a vita során. Elmondotta, hogy még nem vagyunk felkészülve a megnövekedett számú nyug­díjas gondjainak orvoslásá­ra. Minden ötödik nyugdíjas egyedül él, és nagy részük szociális gondozást igényel. Békés megyében jónak ítélte meg azt az eredményt, ame­lyet az anyagi gondoskodás területén tapasztalt. Néhány éve még a segélykeretek fel- használásával is gond volt. Felhívta a figyelmet, hogy a tanácsok ne várják a ma­gukra maradt öregektől be­futó kéréseket, hanem tár­sadalmi segítséggel kutassák fel az arra rászorulókat. A rendkívüli segély összpgét országosan júniustól 200 millió forinttal emelték meg, és ez kereken 20 százalékos növekedést jelent. A területi gondozás helyzetét közepes­nek ítélte. Oka ennek, hogy a 40 öregek napközi ottho­nából csak 16 lát el községi igényt, és csak 8 van olyan, amelyben a napi háromszori étkezés biztosított. Töreked­ni kellene az országban már több helyen fellelhető „he­tes” napközi otthonok léte­sítésére. A jövőben a mi­nisztérium is nagyobb hang­súlyt helyez a területi gon­dozás fejlesztésére. A se­gítésnek ez a formája anya­gilag is és morálisan is kedvező. A testület az előterjesztést és az abban meghatározott feladatokat elfogadta. A tanácsok jogalkotó te­vékenységének törvényessé­géről, a tanácsrendeletek ha- tályosulásáról szóló előter­jesztés megállapította, hogy a helyi tanácsrendeletek 1982. évi felülvizsgálata során a városi tanács rendelete tör­vényességével szemben kifo­gás csak elvétve volt tá­masztható. A községi és nagyközségi tanácsrendele­tek igen nagyszámú jogsza­bálysértő rendelkezése a já­rási hivatalok előzetes ész­revételezésének és felügye­leti vizsgálatának nem kel­lő hatékonyságát tanúsította. Jellemző hibái voltak ezek­nek a hatáskörök megsérté­se, a teteles jogi normába ütköző rendelkezések felvé­tele, a jogszabályi felhatal­mazás nélküli megszorító rendelkezések alkalmazása, a jogszabályi változás után a tanácsrendeletek felülvizsgá­latának és módosításának el­maradása, értelmetlen vagy értelemzavaró rendelkezések alkalmazása. Gond az is, hogy gyakran szabálysértés­sé nyilvánítanak és szank­ciót helyeznek kilátásba minden olyan tevékenység vagy mulasztás esetén, amely a tanácsrendelettel el­lentétes, és figyelmen kívül hagyják, hogy olyan életvi­szonyokat is szabályoznak, amelyeket más jogszabályok is,/ szankcionálnak. Szabály- sertéssé nyilvánítani vala­mit csak akkor lehet, ha az a társadalomra veszélyes te­vékenység vagy mulasztás. Gond az is, hogy a tanács­rendeletek hatályosulásának szinte egyetlen mércéjéül a lefolytatott szabálysértési el­járások számát tekintik, amelyek viszont meglepően alacsonyak. Ez az eredmé­nyes jogpropagandára, a végrehajtáshoz szükséges fel­tételek hiányára, a tanácsi szervek közömbösségére és az ellenőrzés következetlen­ségére vezethető vissza. A társadalmi fejlődés, a helyi önállóság növekedése, a helyi szervek, közösségek öntevékenységének fokozó­dása indokolja a helyi jog­alkotási folyamat gyökeres megváltoztatását. Kívánatos, hogy a szabályozás szüksé­gessége felől a jogalkotó ta­nács döntsön és határozza meg a szabályozandó kérdé­sek körét, biztosítsa a jogal­kotás társadalmi hátterét. A vitában dr. Sajti Imre megyei tanácstag annak a véleményének adott hangot, hogy a helyi tanácsok nin­csenek abban a helyzetben, hogy minden szempontból helyes tanácsrendeleteket al­kossanak. Tudomása sze­rint eddig is megküldték — és ez a jövőben is szüksé­ges — a megyei tanács jogi osztályának és az ügyészség­nek a tanácsrendeletek ter­vezetét. A hozott tanácsren­deletek minősítése során e rendeletek felülvizsgálatát ellátó szervek felelősségét is meg kell állapítani. A taná­csok helyes jogalkotó tevé­kenységének garanciáját is ez jelenti. A tanács a je­lentést az elhangzott meg­jegyzéssel tudomásul vette. A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága nevében dr. Horváth Éva, a népfront el­nöke javasolta a tanácsnak, hogy Csont József orosházi megyei tanácstagot a ter­melési és ellátási bizottság tagjává válassza meg a tes­tület. Diriczi Zoltánná me­gyei tanácstag lemondott ta­nács- és vb-tagságáról, ja­vasolta, hogy helyére a vég­rehajtó bizottság tagjává Szikszói Ferenc mezőkovács­házi megyei tanácstagot vá­lassza meg. A testület az előterjesztésekkel egyetér­tett.. Végezetül Tóth Károly kamuti megyei tanácstag in­terpellált a békés—kondoro- si műút 10—18 kilométer közötti szakaszának korsze­rűsítése, szélesítése ügyében. A megyei tanács közlekedési osztályának vezetője az in­terpellációra válaszolva kö­zölte, hogy az út korszerűsí­tése 1985-ben oldható csak meg, de társadalmi közre­működéssel ez a dátum előbbre hozható. (e. g. s.) Nagyközséggé avatták Bombegyházát A dombegyházi, szeptem­ber 29-i tanácsülésen három napirendi pontot tárgyaltak meg a tanácstagok és a köz­ség vezetői. A résztvevők meghallgatták Fülöp Sán­dort, a Petőfi Tsz elnökét, aki a mezőgazdasági nagy­üzem munkájáról számolt be. Elmondotta többek kö­zött, hogy anyagi érdekeltsé­gen alapuló községgazdál­kodást vezettek be, amellyel elérték, hogy az utóbbi há­rom évben árbevételük 39,4 százalékkal növekedett, a költségek csak 16,7 százalék­kal. A tavaly elért 51,7 mil­lió forint is nyereség, 23 millió forinttal több, mint az 1980-as, az évtizedfor­dulón. Az elmúlt három év­ben fejlesztésre is jutott a nyereségből: 20 millió forin­tot fordítottak eszközvásár­lásra, 22 millió forintért bővítették a sertéstelepet, így további 40 millió forin­tért gépeket állítottak a ter­melésbe. A fejlődés az emberek jövedelmében is visszatük­röződik, de a dolgozókkal, hozzátartozóikkal, az itt élő lakossággal való törődés ab­ban is megnyilvánul, hogy a mezőgazdasági nagyüzem részt vesz a dombegyháziak foglalkoztatásának megol­dásában. A beszámolót követően ünnepélyes pillanat követke­zett : nagyközséggé avatták Dombegyházát. Az erről szóló okiratot Murányi Miklós, a Békés megyei Ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának ve­zetője adta át a község ve­zetőinek. Ezt követően foly­tatta munkáját a tanácsülés, és a második napirendi pont keretében Zsóri József, a tsz művelődési bizottságá­nak elnöke a dolgozók ér­dekében hozott művelődési, egészségügyi, szociális és munkaügyi jogszabályok végrehajtásának tapaszta­latairól szólt. A tanácsren­delet módosításáról tárgyalt végezetül a tanácsülés. Sz. J.

Next

/
Thumbnails
Contents