Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-29 / 230. szám

Könyv — magánkiadásban 1983. szeptember 29., csütörtök ■UHiWktuci Hétköznapjaink a tánc nyelvén HANGSZÓRÓ VALÓDI HANGVERSENY. A szó jelentése egy az egyben valósult meg hétfő este a Kossuth adón, a Világhírű éne­kesek operahangversenye című műsorban. Az előadók ne­vét már hallgatni is szédület: Gobbi, Gjaurov, Sutherland, Gedda. Megannyi abszolút szint, az emberiség mai esze szerint. Mindannyian csodálatosak, utolérhetetlenek, hibát­lanok, jelzővel-elláthatatlan-fokozhatatlanok. Ha a hallgató testileg is közel férkőzhetne az előadóhoz, újra élhetné a sok ezer évvel ezelőtti Orfeuszt bámuló kultikus döbbenetét, a közelmúlt dalnokaitól elbűvöltem Persze ez hiú ábránd, hiszen stúdióba nézői-hallgatói minőségben belépni tilos. Aztán nem is volna sok .műélvezői örömünk a bekukkantás- ban, mert ott egy meglehetősen raffináltan technicizált ap­parátus kínos alapossággal szolgálja az énekest, s az éne­kes az apparátust, a mind túlszárnyalhatatlanabb minőség érdekében. Talán ezért is az ember — nincs erre jobb szó — elkezd kekeckedni. Mert jó-jó, tökéletes-tökéletes, de ez már nem is az opera, hanem annak gépéneklése. Hogy le­het ennyire makulátlan? Még Callas is mellőzi híres-hír­hedt egyéni megoldásait, hangszíne sem callasi, inkább afféle lemezgyár által kifényesített, kissé egyenruhába búj­tatott, retusált változata az eredeti tökélynek. Lassan elsza­kadunk hát az áriák operai funkciójától, s hagyjuk magun­kat elhódítani az extrahangok versenyétől, amikor Jelena Obrazcova következik. Saint-Saens: Sámson és Delila ope­rájának első felvonásából adja elő Delila áriáját. S most valami mást kapunk. Az énekes titokzatos egyéniségének, s az opera drámai szituációjának mágikus találkozása való­sul meg. megfeledkezve a technika létezéséről, csak mel­lesleg használva azt. Furcsa kettősséget él át a műélvező: csupán hallgatva is mindent lát az énekes parádés produk­ciója által, és mégis látni vágyik Delilát, szemét, haját, kör­mét, száját, és teste vonaglásait. S ez a maximum, amit a rádió adhat. És ne feledjük: már a többiek is tökéletesek voltak. Elképzelni is nehéz azt a munkát, amil a Kossuth adón felhangzó Jó reggelt! és a vele párhuzamos Petőfi rádió zenés műsorában végez a hajnali stáb. Mikor kelhetnek? Háromkor, vagy korábban? Hogyan szólal meg a bemondók hangja? Mert ki ne vette volna észre saját hangjának kel­lemetlen viselkedését az ébredés utáni órákban. A fogal­mazás, a gondolkodás nehézségeit. Gyakran érkezünk éjsza­kai összeakadt nyelvvel, és tompult érzékekkel munkahe­lyünkre, s csak a dologgal eltöltött órák után nyílunk ki a világ jelenségeire. Ezt a hajnali fél 5 előtt öt perccel meg­szólaló bemondók nem engedhetik meg maguknak. Három és fél órán keresztül, kezdettől fogva, pillanatra készen kell ébresztgetniük az országot, frissen, jókedvűen, s mégis tar­tózkodóan, a bizalmas kitárulkozást messze elkerülve. La­zítani képtelenség. Néha napok, hetek telnek el, hogy az általam hallgatott másfél órában bakira figyelnék fel. Min­dig is irigyeltem a korán kelni tudók adottságát és akara­tát. A hajnalban különleges koncentrációra képeseket. Azt hiszem, van ezzel így más is. Azok, akik munkahelyükön nehezen tudják kiszorítani magukból az éjszakai fáradtság­maradványokat, s azok, akik nem is akarják kiszorítani, mert lustaságukban teljesedett ki emberi esendőségük. Ne­vükben és helyettük is köszönöm ennek az elmaradhatatlan műsornak minden érdemét, és persze azok nevében, akik­nek nem probléma a felkelés, ám e program fontos tájé­koztató, s amolyan észrevétlen hangulatalapoz«') társ szá­mukra. Hadd mondjak a hallgatók nevében sok Jó reggelt! a műsor létrehozóinak, és mindazoknak, akik a legkorábban, még öt óra előtt hallgatják a rádiót, no és azoknak is, akik korábban kelnek, mint a műsor, hogy elvégezzék az or­szág életének hajnali és hajnal előtti dolgait. —út— Játékosság, tragédia, kö­zömbösség, küzdelem, szere­lem, rettegés, alázat, kép­mutatás, karrier .. . Akár az életben, ebben az előadásban is benne van minden. Ám mégis hiányát érzem vala­minek . . . Jó lett volna nem gondol­ni előre a márciusi előadás­ra — mert a Népszínház táncegyüttese akkor már sze­repelt megyénk néhány te­lepülésén —, ám a véletlen ráadásul ugyanabba a pá­holyba parancsolt, ahol ak­kor, azon az előadáson ül­tem, itt a Jókai Színházban. Mintha csak az idő pergett volna visszafelé. De a Nép­színház táncegyüttesének műsorán sokkal nagyobb csodák tanúi lehettünk. An­nak például, hogyan lehet a sok éves hagyományt, a folklórt maivá, élővé tenni. Hogyan lehet mindazt az ér­zést. eseményt, élményt, ami át- meg áthatja hétköznap­jainkat, a mozdulatok, a tánc nyelvére lefordítani . . . S láthatjuk, miként lehet a művész által megálmodott koreográfiát úgy megeleve­níteni, hogy az — ifjúsági előadásról lévén szó — ma­gával ragadjon ennyi fia­talt. Ülök a páholyban, felcsen­dül Rossa László zenéje, s máris az egyik új koreográ­fiát. a ,,Példázat bokázóra" címűt láthatjuk. A ..Káin és Ábel”-t — Sebő Ferenc ze­néjére — ugyancsak az együttes művészeti vezetője. Györgyfalvay Katalin Erkel- és SZOT-díjas' koreográfus készítette. Az új szám elő­adása. melynek helyszíne Rekviem a forradalomért... Szerdán, a Magyar Nemzett Galériában a képzőművészeti világhét magyarországi rendez­vényeinek sorozata elméleti ta­nácskozással vette kezdetét. Az eszmecsere A művészet és 'mint kommunikáció címmel szerveztek, a világhét központi Három szólam Fotó: Gál Edit egy próbaterem, s kelléke egy tükör, mesteri. A három fiatalember nem csupán mozdulataiban. de átélés­ben is a legtöbbet nyújtja. A következő, megrázó ere­jű koreográfia a Rekviem a forradalomért, táncolja: a falu bolondja. A ..Három szólam”-ra jól emlékeztünk a tavaszi elő­adásból. hatása azonban most sem maradt el, ahogy rádöbbenhettünk emberi gyarlóságainkra a két ezt követő etűdben — mely ze­néjét Bartók Mikrokozmosz című sorozatából merítette —, a Karierben és a Bújócs- kában. A záró szám az emlékeze­tes „Utcák és kitérők” voll. Most is elképesztőnek tűnik az alapötlet: az edélyi legé­nyest leányok járják, ám ez­úttal sem megbotránkoztató, hanem gyönyörködtető a for­mabontás. Amint a függöny legördül, rájövök arra, mi hiányzott. Az alkotó, a művészeti ve­zető — Györgyfalvay Kata­lin — jelenléte. Mert a már­ciusi előadáson ő is részese volt a műsornak. A mostani szimpla konferálás helyett ő nemes népművelői hozzá­értéssel szólt néhány szót a koreográfiákról, csak éppen annyit, amennyi az átélést — nem a megértést! — se­gítette. Az ő szuggesztív je­lenléte hiányzott. Ám az előadás adta élmény most sem maradt el. N. A. rendezvényeinek gerincét is ad­ja. Megnyitó beszédében Drecin József művelődési államtitkár hangsúlyozta, hogy a világhét fenti mottója a legfontosabbat állítja a középpontba: az emberi gondolat, az emberi együttmű­ködés eszméjének közvetítését. Változtassunk néha a megszokásokon! Illendőbb lenne talán egy könyvről úgy beszélgetni, hogy elő­zőleg elolvassa az ember. Mladonyiczky Bélát mégis akkor kerestem fel, amikor megláttam a könyvesbolt -ki­rakatában a róla szóló mun­kát. — Remélem, nem bántó a kérdés: nem egyfajta önfel­mutatás ez a könyv? — De igen! — csattant a válasszal Mladonyiczky Bé­la. — Hiszen a művész min­dig ezt teszi, önmagát mu­tatja. Idézzem Adyt? Ö ír­ja: „Szeretném magam meg­mutatni, hogy látva lássa­nak.” Mi mást tehetnék? A szobrász is fémbe önti, fá­ba, kőbe faragja álmait, vé­leményét a világról. Ha egész napon át vésővel és kalapáccsal dolgozom, küz­dők az anyaggal, fogyó ener­giáim a valóságban is bele­olvadnak a készülő műbe. Minden munka vallomás, ön­arckép is. Különben hogyan vállalhatnám? És bűn-e, ha a szobrász, aki természeté­nél fogva szétszóródik köz­tereken, kiállításokon, sze­retné együtt látni mindazt, amit alkotott. Legalább egy könyv lapjain, fotóin. — Mégis szokatlan, hogy valaki önmagáról bocsásson közre könyvet. — Visszakérdezek: hol tartana a világ, ha mindig a megszokott utat járnánk? Nemcsak a művészetben, de az élet bármely területén. Engedtessék meg az újat akarás bátorsága. Hiszen a kockázatot, a bukást is vál­lalni kell általa. — Mi szükséges egy könyv magánkiadásban- történő megjelenéséhez? — Véleményem szerint legfontosabb, hogy legyen közérdeklődésre számot tar­tó, esztétikai értékkel bíró mondanivalója. Húsz éve va­gyok a pályán, mi tagadás, alkottam ezalatt, bőséget mindenképp, remélem, mi­nőséget is. Pogány ö. Gábor írt a könyvhöz előszót, olyan gondolatokat, amelyek meg­határozók lesznek további pályámra, és többet is mon­danak, mint „egy vidéken élő szobrász” méltatása. Hé­ri Vera szólt az érmeimről. A Békés megyei Művelő­dési Központ Bessenyei ut­cai alkotóházában, Békéscsa­bán néhány új szakkör in­dul az idei évadban. Iskolá­sokat és felnőtteket is szí­vesen látnak a fafaragó szak­kör foglalkozásain. Az ér­deklődők megismerkedhet­nek a népi fafaragás motí­vumaival és az ábrázoló dí­szítő technikával. Elsajátít­hatják az egyes használati tárgyak — bútorok, edények — formájának, méretének, szerkezetének kialakítását. Jelentkezni h szakkör szep­Mladonyiczky Bél; Martin Gábor készítette a fotókat. Kellett még jókora segítség, hiszen a gazdasági és társadalmi vezetők támo­gatása nélkül sose jelent volna meg a könyv. így is annyi sok pénzembe került ez a vállalkozás, hogy ki se merem mondani. Korábbi munkáimért kapott összege­kért vehettem volna már­ványt, utazhattam volna külföldi múzeumokba, de most megpróbáltam egy könyv lapjain életre kelteni eddigi munkásságom ered­ményeit. Beszéljen helyet­tem a mű. * * * Valóban. Különleges él­ményt jelent a könyv elol­vasása. Pogány (5. Gábor ér­tékelő gondolatai közt en­gem legjobban a következő mondat fogott meg. „Mlado­nyiczky Béla nem kételke­dik teendőinek közösségi ér­demében, kitart amellett, hogy mestersége eszközeivel a lelkek békéjének, az em­beri együttélés harmóniájá­nak, a bizakodó közérzet el­terjesztésének ügyében fára­dozzék.” Héri Vera értő­elemző ismertetéséhez saj­nos zavaró intimkedés is ke­veredik. Ám a főszerep sze­rencsére a fotóké! Martin Gábor tiszta, korrekt felvé­telei közel hozzák, kieme­lik, érzékletesen viszik a papírlap síkjára az egyéb­ként térben ható kompozí­ciókat. A friss, szellős. vál­tozatos oldalakban gyönyör­ködve elámulhat a néző: mi­lyen gazdag, termékeny, egymás mellett látva külö­nös színben fénylő, egységes ívelésű Mladonyiczky Béla művészete. Andódy Tibor tember 3-i, hétfői összejöve­telén — illetve a 28-003-as telefonszámon — lehet, Ifi és 19 óra között. Akik inkább a szövéshez éreznek kedvet, azoknak ar­ra a 6 hetes tanfolyamra ér­demes eljárniok, melynek el­ső foglalkozása ma, csütör­tökön lesz, délután 5 órától. A résztvevők a tanfolyam ideje alatt — heti két fog­lalkozáson — elsajátíthatják a gyapjú-, illetve rongyszö­vés alapismereteit, s meg- szőhetik első gyapjúszőttesü­ket. És aki már túl van az ala­pokon? Az sem keresi fel hiába a megyei művelődé­si központ alkotóházát. Ok­tóber 6-án, délután 16 órá­tól tartja első foglalkozását a n'épművészeti műhely szövő stúdiója. A cél a me­gyei szövőhagyományok föl­kutatása, ápolása és e ha­gyományok mai szemléletű feldolgozása. A stúdió tagjai otthonukban dolgoznak, klubszerűén havonta csupán egyszer jönnek^ össze, min­den hónap első csütörtökén. Elsősorban a gyesen levő kismamákat, valamint a nyugdíjasokat várják a hím­ző szakkör foglalkozásaira A - szakkör tagjai a népmű­vészeti és a modern kézi­munkák készítéséhez egy­aránt hasznos tanácsokat kapnak majd. A hétfőn dél­utánonként 2 és 4 között megrendezésre kerülő fog­lalkozások célja, hogy a résztvevők esztétikus, szép textilekkel díszítsék szűkebb környezetüket, otthonukat, s részesei legyenek a szakkör közösségi életének. A hímző­szakkör október 10-én tartja első foglalkozását. Ledzénvi Pálné vezetésével. A képzőművészeti világhét megnyitása Új évad a Bessenyei úti alkotóházban Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Kórusművekből. 8.43: örökzöld dallamok. 9.44: Minden zsákban hét macs­ka táncolt. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Donizetti: Rita. 11.39: Irodalmunk a felszabadu­lás után: Budapesti tavasz. 12.45: Csathó Kálmán: Három regény. 12.55: Híres előadóművészek trió- felvételeiből. 13.56: Operettkettősök. 14.27: Boldog boldogultak. 15.05: Kórusainknak ajánljuk. 15.23: Zenekari muzsika. 16.00: Rádiónapló — a külkeres­kedelemről. 19.15: Irodalmunk a felszabadu­lás után: Késdobálók. 20.39: Üj operalemezeinkből. 21.26: Nótamuzsika. 22.30: Lemezmúzeum. 22.53: Kockáztattam. 23.03: Népzenekedvelőknek. 23.29: Zenekari muzsika. 0.10: Filmzene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Lukács István cimbalom- felvételeiből. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.35: Mezők, falvak éneke.' 13.00: Kapcsoljuk a szolnoki stú­diót. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.38: Népek dalai. 14.00: Katonazenekarok fesztivál­ja. 14.35: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. 14.50: Könnyűzenei újdonságok. 15.10: Richard Tauber felvételei­ből. 15.30: Fiatalok a seregben. 16.00: Moszkvából érkezett. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Tanakodó. 18.35: Hét végi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: Krimikedvelőknek! 21.22: Történetek az arany ve­nyigéről. 22.00: Ritmus! 22.30: Arcok a tegnapból. 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: Vokális zene. 10.30: A Stúdió 11 felvételeiből. 11.05: Magyar müvek ütőhang­szerekre. 11.36: Zenekari muzsika. 13.07: Az új hullám kedvelőinek. 13.56: Vonósnégyesek. 15.21: Dzsesszfelvételeinkből. 15.35: Párosító dalok. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Hi-Figyelő. 17.00: Pophullám. 18.00: Külpolitikai klub. 18.30: Rádióhangversenyekről. 19.05: Chopin: g-moll szonáta. 19.30: Kapcsoljuk a poznani egyetem dísztermét. Kb. 21.35: Operakettősök. 22.00: Irodalmunk a felszabadu­lás után. 23.00: Donna Curry énekel. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A fegyveres erők napján. Szerkesztő: Vágási Kál­mán. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.10: Tévátorna. (ism.) 8.15: Iskolatévé. Oroszul beszé­lünk. 8.35: Magyar irodalom. 9.00: Angol nyelv. 9.15: Magyar nyelv. 9.30: ítélet, (román film). 15.00: Kettős portré rajzórák tükrében. 15.40: Weöres Sándor: Bóbita. 16.00: Orosz nyelvgyakorlás. 16.30: Történetek a vonaton. (Film.) 16.45: Könnyebb a levegőnél. 17.55: A fegyveres erők napja al­kalmából a katonai film­stúdió filmjeiből. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Bertha Bulcsú: Fehér rozs­da. (Tv-film.) 21.20: Hírháttér. 22.10: Rab *Zsuzsa-portré. 23.05: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.50: A szegedi körzeti stúdió román nyelvű műsora. 19.05: A pécsi körzeti stúdió szerb-horvát nyelvű műso­ra. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Telesport. 21.30: Tv-híradó 2. 21.55: Szóljatok. BUKAREST 16.00: Telesport. 17.00: Fiatalok stúdiója. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Diszkó. 20.50: A valóság képei. 21.35: ötmilliárd ember. 22.00: Ritmusok. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: Barátság. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Természetvédelem. 17.40: Hírek. 17.45: Tv-sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Eurogól. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Monitor — politikai maga­zin. 21.05: Halló, jó estét! — vetél­kedő. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Népszokások — tudomány. 18.45: Érdekes utazás. 18.55: Kiválasztott pillanat. 19.00: Kézfogás — ifjúsági adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Színházi előadás felvétel­ről. , 21.10: Reklám. 21.15: Zágrábi körkép. 21.30: Adás a kultúra köréből. MOZI Békési Bástya: 4 és 6-kor: A régi nyár, 8-kor: Kvartett. Bé­késcsabai Szabadság: de. 10, du. 6 és 8-kor: Az utolsó metró, 4-kor: Éretlenek. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Sértés, fél 8-kor: Az ötös számú vágóhíd. Gyulai Erkel: Eltűntnek nyilvá­nítva. Gyulai Petőfi: 4-kor: A két rodeós, 6 és 8-kor: Kémek a lokálban. Orosházi Béke: Ok­talan áldozatok I—II. Orosházi Partizán: fél 4-kor: Álmodozás, fél 6 és fél 8-kor: Britannia gyógyintézet. Szarvasi Táncsics: Aki mer, az nyer, 22-kor: Nem akarok felnőni.

Next

/
Thumbnails
Contents