Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
A\C1 1983. szeptember 17-, szombat Egy emlékérem előtörténete- avagy hogyan lett kiváló gazdaság a SZÓT Billenőseikkel is jó úton járnak! Túlfogyasztáson innen és túl a Sárréti Tsz-ben — Elnök elvtáns, baj van. Ki kellene jönnie ide! — Miért? Mi történt? — A sofőrök! — Mi van a sofőrökkel? — Ülnek az asztalnál, nem hajlandók kocsira szállni, amíg az elnök elvtárssal nem beszéltek. Az elnök, a szeghalmi Sárréti Tsz elnöke. Lázár Lajos „riadóztatta” a vezérkart. Nem akart egymaga dönteni, meg a fordulat is váratlanul érte. II postás hétszer csengetett Ezt az igen emlékezetessé vált július 14-ét tudniillik hosszan tartó előkészületek előzték meg. — A 12 1981. KPM sz. rendelet világosan beszél: a különböző gépjárművekre meghatározott üzemanyagnormákat szigorúan be kell tartani és ^ellenőrizni is kell. Ez fontos része az országos energiaprogramnak. Mi az első pillanattól komolyan vettük a takarékosságot — kezdi az elnök az előzmények ismertetésével, előrebocsát- va, hogy a Sárréti Tsz-ben 22 millió forintot költenek- évente ' energiahordozókra. Ezért döntöttek többek között úgy, hogy leállítják a takarmányliszt üzemet, miután gázvezeték nem megy erre, pakurára átállítani meg nem tudják. A szárítókat energiatakarékos égőfejekkel szerelték fel. — Ez tehát egy folyamat náluk. Tavaly, a benzinüzemű gépkocsiknál áttértünk a pénzes módszerre: azaz a gépkocsivezető megkapja a teljesítmény és üzemanyag- norma szerinti benzinpénzt s a megtakarítás is meg a túlfizetés is a saját zsebére megy. Elmondhatom, hogy amekkora idegenkedés fogadta az új módszert, olyan jól bevált — folytatja az előbbieket Lázár Lajos. — A baj ott kezdődött, amikor ugyanezt az idén a gázolajnál is bevezettük, pontosabban, amikor a posta kikézbesítette a hét felszólítást — veszi át a szót Zsadányi Sándor a tsz párttitkára. Oz a bizonyos július 14-e! — Tessék csak elképzelni, hogy megérkezik este az ember fáradtan a munkából és az asszony ott várja az ajtóban egy hivatalos papírral, hogy ..Mi ez fiam?! Nem elég, hogy kevesebbet hoztál haza, mint máskor, most még több, mint ezer forint bünL tetést is be kell fizetned?!” Magyarázhatom én. hogy ez a túlfogyasztás miatt van. de lesz ez még fordítva is, ha majd sikerül jól „belőni” a gépemet — mondja még mindig érzelmektől fűtötten Erdei Sándor, a tsz egyik IFA-jának vezetője, pedig két hónap is eltelt már azóta a bizonyos július 14-e óta. amelyre a „kárvallott" így emlékezik vissza: — Másnap reggel kiderült, hogy heten kaptunk 300-tól 1200 forintig terjedő befizetésre szóló felszólítást a saját téeszünktől üzemanyagtúlfogyasztás miatt. Pedig akkor már hónapok óta nem is kerestünk rendesen, hiszen a kocsijaink állandó javításon, felújításon, bemérésen voltak. Megbeszéltük, hogy addig nem indúlunk fuvarra. amíg ezt a vezetéssel meg nem tárgyaljuk. Kétszer is összehívták őket Július 14-éhez még annyit: az elnök végül is az üzenet vételét követő egy órán belül a helyszínen volt, meghallgatta az elégedetlenkedőket és ott helyben felfüggesztette a befizetéseket azzal, hogy újabb elemzéseket, felméréseket rendel el, majd a vezetőség elé terjeszti az esetleges módosításokat. A sofőrök ebbe belenyugodva gépre szálltak és folyt minden tovább a maga medrében. — Mi pedig azóta keressük, méricskéljük, hogy követtünk-e el hibát, s ha igen. hol, miben? — jegyzi meg közbevetőleg a párttitkár, amit az elnök azonnal részletez is. — Eleve számoltunk bizonyos fokú ellenállással, miután a környezetünkben a mezőgazdasági üzemek többsége nem veszi olyan szigorúan ennek a rendeletnek a végrehajtását. Éppen ezért igyekeztünk legalább az objektív feltételeket tökéletesen megteremteni. Amíg a technikai háttér kialakítását. — a nagyjavításokat, a szervizszolgáltatás megszervezését a javítóbázis kiépítését, a kocsik felújítását, bemérését — be nem fejeztük, nem is léptettük érvénybe az új elszámolási rendszert. Ez jó néhány hónapot igénybe vett s ez alatt valóban keveset kerestek a gépkocsivezetők, de azt külön pénzekkel igyekeztünk ellensúlyozni. Végül két alkalommal is összehívtuk őket konzultációra. Még örültek is a változtatásoknak. mert a benzinesek tapasztalatai alapján nagy megtakarításokra számítottak. Hz energetikus másként látja — Becsületes úton már mindent megpróbáltam: javítani a vezetési módszeremen. betartani szigorúan a sebességhatárt, s nem túlrakni a kocsimat. Csakhogy ezáltal a saját érdekemmel kerültem szembe, mert én úgy keresek, ha egy nap minél több fordulót csinálok meg, minél jobban megrakodva. Én már ezzel álmodok, de azt mondom: nem megy, nem vagyok képes jobban leszorítani a fogyasztást — fakad ki Erdei Sándor. Balogh József üzemmérnök. a tsz energetikusa kimutatásokkal áll elő: — Sándor billencsének áprilisban 195, júniusban 122, júliusban 89. augusztusban már csak 40 liter volt a túlfogyasztása. Ehhez kommentár sem kell. A túlfogyasz- tók májusban írásbeli figyelmeztetést kaptak, holott a megtakarítást ekkor már kifizettük az érdekelteknek. Azt is elmondhatom, hogy a májusi 11 túlfogyasztóval szemben augusztusban mindössze négy IFA vezetője szerepelt a visszafizetésre kötelezettek között. Hadd említsek még egy viszonyszámot: miközben az átállás miatt 16 százalékkal csökkent az IFA-k futásteljesítménye az első félévben tavalyhoz képest, addig a gázolajmegtakarítás ugyanebben az időszakban elérte a 27 százalékot 1982 első félévéhez viszonyítva. A túlfogyasztás pedig 11 ezer literről négy és fél ezerre csökkent. A rendeletet végre kell hajtani, ebből nem engedhetünk. Feladatunk a végrehajtáshoz szükséges feltételek megteremtése. Ebből a műszaki háttér már megvan, az elszámolás adott, a többi a gépkocsivezetőkön múlik. Mit mond az illetékes? Mázán László, a Békés megyei Tanács V. B. autófelügyeletének igazgatója az ügy kipattanásakor fölkereste a termelőszövetkezetet, behatóan tanulmányozta az esetet, és két fontos dolgot állapított meg. Az egyik, hogy a gépkocsivezetők javadalmazásának a Sárréti Termelőszövetkezetben élő rendszere a teljesítmény norma túlfeszített túlteljesítésére ösztönöz, ami a járművek túlterhelésébe, meg a sebességkorlátok „tágításába" torkollik. A másik az —: természetesen ezt már csak így utólag ilyen könnyű eldönteni —, hogy a tsz túl nagyot lépett egyszerre, amikor azonnal a túlfogyasztás 100 százalékos megtéríttetése mellett döntött. Ezt a szintet fokozatosan lett volna jobb elérni, időt hagyva a sofőröknek a lélektani átállásra is. — Ez sem teljesen egyértelmű persze, mert a rendelet végrehajtásában már így is elég hosszúra nyúlt a türelmi Idő. Holott itt nagyon fontos népgazdasági érdekekről : energiatakarékosságról, ésszerű eszközkihasználásról és nem utolsósorban a közlekedés biztonságáról, tehát emberéletről van végső soron szó — tartalma miatt, s nem csak illetékessége folytán kell egyetértenünk az igazgató véleményével. Meggyőződésünk továbbá, hogy a szeghalmi . Sárréti Tsz jó úton jár, amikor az előbbi szempontokat magába foglaló rendeletek végrehajtásán fáradozik, mert ez az egyetlen járható út! Más kérdés, hogy a szövetkezet nem könnyű feladat előtt áll, amikor meg kell találnia a gépkocsivezetők anyagi ösztönzésének azt a rendszerét, amelyben feloldódik a kétféle érdek ellentéte: jelesen az energiatakarékosságé, illetve a termelőeszközök rövid távú jobb kihasználásáé. * * * Egyetlen szépséghibája az ügynek, hogy olyan kérdés körül örvénylenek az indulatok és érzelmek, amelyek a tsz energiaköltségeit mindössze kilenc százalékban határozzák meg, ugyanakkor az energiafogyasztásból 44 százalékkal részesedő traktorüzem e tekintetben kívül esik minden szigorú szabályozáson. Kőváry E. Péter Szüretelnek Villányban Amikor 1979-ben a Szarvasi Állami Tangazdaság veszteséggel zárta az évet, csak kevesen hittek a gyors változásban. Az új igazgató, Mészáros István első döntéseit fokozott figyelem — egyszer bizakodás, másszor kétkedés — kísérte. De azt azért kevesen gondolták, hogy már 1982-ben 90 millió forint nyereséget mutatnak ki a szerényebb számokhoz szokott könyvelők. — Nem lenne igazságos, ha az elért eredményeket egyetlen embernek vagy akár a vezetők egy csoportjának tulajdonítanánk — fogalmaz már a beszélgetés kezdetén az igazgató, aki előbb a halaspusztai, majd a Töviskesi Állami Gazdaság és később tíz évig, a szarvasi gazdaság középpontjával egy épületben helyet kapott Tiszántúli Talajjavító Vállalat igazgatója volt. — A korábbi veszteséges gazdálkodás okai ma már minden bizonnyal, tárgyilagosan ítélhetők meg. Mi lehetett az eredménytelenség oka? Milyen intézkedésekkel sikerült megállítani a kedvezőtlen folyamatot? — A gazdaság a hetvenes években a rizstermesztés nagyarányú fejlesztése mellett kötelezte el magát. Úgyszólván mindent egy lapra tett fel. A tízezerből több mint kétezer hektáron termett rizs, ám a „nagy ígé- ret"-ből nem lett semmi. A termésátlagok rendkívül alacsonyak voltak, a költségek pedig olyan magasak, hogy azt a többi ágazat sem tudta kigazdálkodni. A gazdaság méretei mindenesetre lehetővé tették, hogy önelszámoló egységeket hozzunk létre. Ez elképzelhetetlen volt a hagyományos szervezeti felépítésben. így a nagy belső átszervezések korszaka következett. A vállalati központban néhány hónap alatt 137- ről hetvenre csökkent az alkalmazottak száma. Sok alkalmazottat az önelszámoló egységekbe irányítottunk. Közben ügyelnünk kellett arra is, hogy az egységek vezetőinek megfelelő hatáskört biztosítsunk. — Igen hálátlan feladat lehetett az átcsoportosítás. Hogyan sikerült megértetni a szakemberekkel, hogy ezentúl nem a gazdasági központ irodaházában van szükség munkájukra? — Az első hetekben, hónapokban feszült légkörben dolgoztunk, de amikor kiderült. hogy anyagilag senki mutatkozik a kapcsolatok fejlődésében, mégis meggyőződésem, hogy a gyors növekedés folytatódni fog. Megduplázott forgalom Csupán egy adat arra, hogy milyen imponálóan fejlődtek gazdasági kapcsolataink: a világgazdasági mélypont idején, 1978—80 között megdupláztuk kereskedelmi forgalmunkat. A finnek elsősorban az erdőgazdasági ipar termékeit, s fogyasztási cikkeket szállítanak hozzánk, mi főleg kohászati, vegyipari és energetikai berendezéseket adunk el náluk. Alkalmam volt ellátogatni Helsinki épülő 150 megawattos erőművébe, ahol 29 magyar dolgozik. Ez a közesem járt rosszabbul, megnyugodtak a kedélyek. Valóra vált az a törekvés, hogy a vezetésben, beleértve a tömegszervezetek vezetőit is, teljes egység jöjjön létre. — Milyen egyéb változtatásokra volt szükség, mi lett a rizs sorsa? — A vetésszerkezet átalakítása halaszthatatlan feladat lett. Több, mint ezerszáz hektárral csökkentettük a rizs, duplájára, 3 ezer 500 hektárra növeltük a búza vetésterületét. A veszteséges rizshántolás helyett az előfőzött rizs készítésére rendezkedtünk be. Az elképzelések megvalósításához azonban eszközökre volt szükség. Gépek vásárlására 18 millió forintot fordítottunk. A veszteséget négy év alatt kellett kigazdálkodni, s a hitelek visszafizetésére kedvezményt kaptunk. Hosszan sorolhatnánk még a változásokat, fontosabb azonban azok végeredménye. A búza hektáronkénti termésátlaga tavaly meghaladta az 50, a kukoricáé megközelítette a 80 mázsát. Az alap- tevékenységből származó nyereség ötvenmillió forint volt. A kiegészítő üzemekkel az első évben 25, a másodikban 70, a harmadik évben 89 millió forint nyereséget értünk el. Határidő előtt, már 1981-ben eleget tettünk az állammal szembeni tartozásainknak. S .végül az 1982-es gazdálkodásért a tangazdaság kiváló címet kapott. — Most úgy tűnik, újra nehezebb időszak következik. Az aszály megtörheti a lendületes fejlődést . . . — A mostani nehézségek ellenére sem rossz a hangulat. Az emberek megértőbbek, mint gondoltam, a munkát az eddigieknél is alaposabban végzik. Pedig ez az év nemcsak a gazdaságnak okozott gondot, hiszen kisebb lesz a bérfejlesztés mértéke, s a háztáji is rosz- szul fizet. A nyereség várhatóan 35— 40 millió forintra csökken. Lehetne több nyereséget is „csinálni”, de a jövő évi előrelépés érdekében ezt nem tesszük meg. Az aszály terheit nem akarjuk tovább cipelni. Négy évvel ezelőtt egy ilyen szárazság még katasztrófát okozott volna. — Az elején már említette, hogy a gazdálkodás fejlesztése nem egyedül az igazgató érdepes nagyságú távfűtő erőmű finn—magyar—svájci kooperációban készül. A magyarok a turbinát szállítják hozzá. Ezt, és megbízás alapján a svájci generátort szerelik. A munkálatok vezetőjétől, Ra- dimeczky Lajostól tudom, hogy az építkezésben magyar részről a Láng Gépgyár, a Ganz Villamossági Művek és a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat vesz részt. — A finn piacon a határidő pontos betartása csupán belépőjegy, nem érdem — jelentette ki a magyar építésvezető. — Nagyon szigorú feltételek között dolgozunk. Ha nem tartanánk magunkat a megállapodáshoz, a következő versenytárgyalásnál már szóba sem jöhetnénk. Egy év múlva, decemme. Kiváló munkatársai vannak. A jó vezető milyen tulajdonságait emelné ki? — Egyszer, amikor még beosztottként dolgoztam, megkérdezte tőlem a főkönyvelő, tudom-e milyen volt a súlygyarapodása a 2712-nek. Csodálkozva néztem rá. — Igen — mondta —, jól értetted, a 2712-nek. Vagyis az itatásos borjúknak, merthogy ez volt az elnevezésük a számvitelben. Azután amikor az agráregyetemi végzettség mellé a könyvelői képesítést is megszereztem, azt vettem észre, a főkönyvelő már nem találta érdekesnek a „számháborút". Később már a talajjavító vállalat igazgatójaként talajvédelemből szereztem szakmérnökit. Azt vallom, hogy a vezetőnek legyenek ilyen ismeretei, még akkor is. ha azokban nem ő a legokosabb. A másik, legalább ilyen fontos követelmény, hogy a vezető rendelkezzék az egység kialakításának képességével. Ahol ez hiányzik, ott elmaradnak a sikerek. Már pedig az utóbbi évek tapasztalatai tovább erősítették bennem, hogy az emberek a munkájukban is sikerre vágynak. (Mészáros István 1978- tól országgyűlési képviselő is, a választók bizalmáért igazgatóként is meg kell küzdenie. S hogy mindezt milyen eredménnyel teszi? Az idén augusztus 20-án a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Nyisztor György Emlékéremmel tüntette ki. „Ez az -elismerés valamennyiünknek szól.” — fogalmazta meg néhány nappal később munkatársai előtt.) Kepenyes János bér közepére, ha törik, hó szakad, üzemelnie kell a/ erőműnek. — Nem ez az első üzletünk Finnországban — tette hozzá Koltai József, a Transelektro képviselője. — Mái tíz . gépegységet adtunk el itt. Ebből négy komplett turbógépcsoport volt. Szó van harmadik piaci együttműködésről is. ebben nagy lehetőségeket látunk magyar és finn részről egyaránt. Nehezen búcsúztam el Helsinkitől, a finnektől, hiszen még annyi mondanivalónk lett volna egymásnak. Ugye, tudják Magyarországon, hogy azok közül, akik magyarul tanulnak, évente húsz-harmincan részt vesznek a debreceni nyári egyetem munkájában? Hogy az espoói erőmű milyen jól bevált? Hogy a finnek rajonganak a magyar kosztért? Számtalan megbízás, üzenet, apró ajándék. Hogy a madridi Európa-konferenci- án finn kezdeményezésre, magyar támogatással javaslatot fogadtak el a kis nyelveken született értékek népszerűsítésére? Hogy a finn rádióban magyar nyelvtan- folyam volt Jó napot! címmel, s a televízió jóvoltából a finnek is ismerik Vukot. a kedves kis rókát? Már indul a repülőgép? Viszontlátásra! Viszontlátásra Magyarországon és Suomi bán! Kocsi Margit (Vége) Nyárias időben kezdődött meg csütörtökön a szőlőszüret az ország legdélibb bortermő vidékén: a villánysiklósi történelmi borvidéken. A szőlőszedők 25 fok körüli melegben dolgoztak a napsütötte dombokon. Ritkán fordul elő ilyen magas hőmérséklet szüret idején, mindenesetre egyaránt kedvez a szüretelők munkájának és a kései szőlőfajták érésének. A villány-siklósi történelmi borvidék legnagyobb szőlősgazdája, a borgazdasági kombinát, csaknem ezer hektár szőlőtermését takarítja be a következő napokban. hetekben. A munkában 1400 pécsi diák is részt vesz. A szüretre üzembe helyezték az ország legkorszerűbb kékszőlő-feldolgozóját Villányban. A tizenhárom méter magas erjesztőtoronyban állandóan forgatják a cefrét, s az intenzív mozgatás eredményeként az eddiginél rövidebb idő alatt és tökéletesebben kioldódik a kék szőlőszemek színanyaga, tovább javul a bor minősége. Az erjedési idő felére csökkentésével gyorsabbá vált a feldolgozás üteme. A beruházás lehetővé teszi, hogy a kombinát növelje a tőkés országokba irányuló vörösborszállításait. r A helsinki Finlandia-palota (MTI Külföldi Képszolgálat — KS)
