Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-13 / 191. szám

1983. augusztus 13., szombat NÉPÚJSÁG Országgyűlések rendhagyó helyszíneken Önállósági törekvések a házasságban A jegyesség idején, majd a házasság kezdetén az ifjú pár őszinte törekvése, hogy idejének minél nagyobb ré­szét együtt töltse. Jóllehet a mézeshetek nem tartanak az idők végezetéig, mégis elég hosszúnak bizonyulnak ah­hoz, hogy mind a férj, mind a feleség kiszakadjon meg­szokott környezetéből, elhagyja régi barátait, elmaradoz­zon azokról a helyekről, ahol addig szórakozott; abba­hagyja régi, kedves elfoglaltságait. Csak egymásnak élni, csak egymás kedvét keresni — ez az új jelszó. A lemon­dás könnyen megy, hiszen az együtt töltött boldog órák újdonsága sok mindenért kárpótolja a házasfeleket. Ha az Elnöki Tanács ösz- szehívja az országgyűlést, senki sem kérdi, ugyan ho­vá. Mi sem természetesebb, hogy a helyszín a pesti Du- na-parton álló Parlament épületébe. Aki jártas múl­tunkban, tudja, hogy a tö­rök hódoltságig, azaz Buda oszmán kézre kerültéig ugyancsak Pesten, a Rákos mezején jött össze a ne­messég törvényt alkotni, az­után pedig a Bécshez közel fekvő ideiglenes fővárosban, Pozsonyban tartották a te­kintetes karok és rendek or­szágos gyűléseiket, a diétá­kat. Általában így volt. Akad­tak azonban szép számú ki­vételek, a megszokottól el­térő helyen, helységben tar­tott országgyűlések is. I. Ká­roly Róbert történetesen azért tartott 1323-ban Te- mesvárott országgyűlést, mert az Anjou-ház hívei a déli részeken voltak túlsúly­ban, az őt ellenző oligarchiák viszont az északi országré­szeket bírták. Ezért is épít­tetett először Temesvárott várkastélyt magának. A különleges politikai-ka­tonai helyzet hozta magával, hogy Hunyadi János kor­mányzóságának ideje alatt az 1452. február 12-re, Po­zsonyba hirdetett' országgyű­lés testületileg átlovagolt Bécsbe, és ott együttes ülé­sen tárgyaltak az ausztriai rendekkel arról, hogy mi­ként bírhatnák rá Frigyes császárt V. László és a koro­na kiadására. Hogy ott tár­gyalhassanak, annak az adott lehetőséget, hogy Frigyes ek­kor éppen Rómában tartóz­kodott, ahol ez időtájt, már­cius 16-án koronáztatta meg magát római császárrá. Egyébként ez volt az utolsó római koronázás. Amikor Frigyes V. Lászlóval vissza­tért, és a pápa sem tudta rá­beszélni a korona és V. László kiadására, az osztrák és cseh rendek csapatai Bécsújhelyt megostromolták. Frigyes engedett, a magyar küldöttség megállapodott a tizenhárom esztendős V. Lászlóval, hogy 1452. novem­ber 11-re összehívja a ma­gyar országgyűlést, mégpedig Bécsbe, amelyre azután a fő­urak, a köznemesek és a vá­rosok követei is igen nagy számban mentek el. A ta­nácskozások jó hosszú ideig tartottak, általában az „Am Hof” téren még ma is álló templomban. Itt, a ma is Am Hofnak nevezett téren ismerték el 1453 januárjában a főurak, főpapok és a köz­nemesség a király, V. László hatalomátvételét. Egyébként hosszú folya­mat eredményeként alakult úgy, hogy a rendek, a fő­urak és a király következe­tesen Rákos mezejét, illetve Pestet tekintsék tanácskozá­saikhoz a legalkalmasabb helyszínnek. Kezdetben Esz­tergom és Fehérvár (ma Szé­kesfehérvár) a formálódó el­ső rendi országgyűlésnek he­lye, ám közben, 1279-ben Tétény, 1289-ben a Fejér me­gyei Föveny, a következő esztendőben a mai Óbuda. Hunyadi Mátyás gyakran tartott országgyűlést székhe­lyétől távol. Már mindjárt Vaszil Conev: Mese Élt egyszer egy legény és egy leány. A legény csak olyan le­gényforma volt, a leány vi­szont messze földön híres szépség. Haja arany, szeme gyémánt, ajka rubin. Oly csodálatos volt arany­haja, gyémántszeme, rubin­ajka, hogy ha valaki meg­királlyá kiáltásának évében, 1458-ban december 6-ra Sze­gedre hívott össze országgyű­lést, hogy sürgősen megvál­toztassa a honvédelmi törvé­nyeket, amelyekről az előző hónapok háborúiban kide­rült, rosszul szolgálják az ország védelmét. Mátyás azért hirdette Szegedre a gyűlést, mert kedvelte a vá­rost, hiszen ifjú gyermek ko­rában sokszor megfordult benne. Szegeden és környékén élt a Szilágyi-család egyik ága, anyai rokonsága, és számított a támogatásukra. 1463-ban Tolnára hirdetett országgyűlést, fejenként hí­va meg oda a nemességet, hogy onnan egyenesen a tö­rök ellen vezethesse őket. 1468-ban ismét egy másik vi­déki városban, Egerben tar­tott országgyűlést, 1485 tava­szán pedig Vácott, noha nem volt jelen, mert Bécset ost­romolta. Viharos országgyűlés szín­helye volt Hatvan 1525-ben. A király, az ifjú II. Lajos jú­lius 3-án érkezett a városba. A gyűlés a szabad ég alatt zajlott, egy nagy mezőn. Az uralkodó, a külföldi diplo­maták és a főurak, főpapok részére emelvényt ácsoltak. A köznemesség számát egy jelenlevő tizennégyezerre be­csülte. Verbőczi István ha­talmas beszédben vádolta a királyi tanácsot, amelynek tagjai — Szálkái prímás, Bá­thory nádor és Sárkány Ambrus országbíró — indu­latosan védekeztek. Sárkányt csaknem lekaszabolták a ki­rályi emelvény előtt, s ami­kor elmenekült, II. Lajos nyomban eladományozta bir­tokait Szapolyai alvezérei­pillantotta, csak sóhajtozott: ilyen szépséges szép leány­nyal csak a mesében lehet találkozni. A leány szerette a fiút, a fiú azonban ingadozott. „Jól van — gondolta —, de hátha van a világon olyan leány, akinek még aranyabb a haja, még gyé- mántabb a szeme, még ru- binabb rubin az ajka? Me­gyek és utánanézek a do­lognak.” Fölvette vascsizmáját, megtömött kilenc zsákot ke­nek. Ezután a nemesség el­csapta az ugyancsak elmene­kült Báthoryt és helyébe Verbőczit választotta nádor­rá. A következő esztendőben a mohácsi csatatéren elvérzett az ország. Ugorjunk át egy századot. A magyarság töröktől-tatár- tól és császári zsoldosoktól szenved. Az elégedetlenke­dők élére ekkor egy kiváló férfi, Bocskai István váradi kapitány, bihari főispán áll. A szabad hajdúkkal győzel­met győzelemre halmozva, már mint erdélyi fejedelem, 1605. április 15-re ország- gyűlést hirdet Szerencsre. A tanácskozást a szerencsi református erődtemplom fa­lai között 1605. április 17— 20. között tartották, amelyen a felső-magyarországi és er­délyi rendeken kívül a Habsburg-fennhatóság alatti területekről is eljöttek a ne­messég követei. Itt kiáltották ki Bocskait Magyarország fe­jedelmévé. A törvényeket nem a korábban szokásos latin, hanem magyar nyel­ven hozták. Itt született meg az az emlékirat, amelyben a nemesség igazolta és indokol­ta felkelését, annak jogossá­gát. Itt határozták el a to­vábbi hadműveleteket, ame­lyek során a seregek Sopro­nig, Pozsonyig nyomulnak, s 1606. június 23-án megkötik a bécsi békét. Az 1321-ben épült sze­rencsi templom mai neme­sen egyszerű formáját 1480 körül kapta. Kívülről semmi sem árulja el, hogy valami­kor hazánk történetének egyik fontos állomása volt. Csonkaréti Károly nyérrel és útnak indult. Át­kelt hegyeken és völgyeken, átúszott folyókat és tengere­ket, és amikor elszaggatta vascsizmáját, megette kilenc tarisznya kenyerét, vissza­tért szépséges szép mátká­jához, térdre hullott előtte, és ezt mondta: — Átkeltem hegyeken és völgyeken, átúsztam folyó­kat és tengereket, de nem találtam hozzád hasonlót. — De én igen — válaszol­ta a leány. (Adamecz Kálmán fordítása) Ám ahogy az idő halad, mindinkább betelnek egymás látásával, s ezzel egyidejűleg ébredezni kezd bennük a nosztalgia. Egyszer csak hiá­nyozni kezdenek a régi ba­rátok, barátnők, kedvük ke­rekedik ’ felkeresni hajdani szórakozásaik színhelyeit, vágyat éreznek abbahagyott kedvteléseik folytatására. De az együttélés, az új házi­rend szinte lehetetlenné te­szi a régi életforma vissza­állítását. A vágyak mindun­talan akadályokba ütköznek: egymás rosszalló pillantásai­ba. Nem vitás, hogy az együttélés bizonyos mértékig korlátozza a házasfeleket, megakadályozza őket vágyaik maradéktalan kielégítésében, de tudomásul kell venni, hogy a házasság másmilyen, mint a régebbi, a szülőkkel, vagy az egyedül váló élet­forma. Éppen ezért legalább olyan igazságtalan az a há­zastárs, aki a józan keretek miatt háborog, mint az, aki ki nem fogy a szemrehányá­sokból: eddig én is elegendő voltam, most bezzeg ... A kevésbé mozgékony, az inkább magánakvaló fél számára olykor valóban úgy látszhat, mintha a másik szabadulni akarna tőle, s már nem szeretné annyira, mint annak előtte. A magát cserben hagyottnak vélő fél fájdalma azonban indokolat­lan, ha nem is egészen meg­alapozatlan. Hiszen való igaz, hogy a szerelmi lángolás ereje az idővel némileg csi­tul, átadja helyét egy sok­szor mélyebb és tartósabb érzelemnek. S ennek az új, immár próbált érzelemnek egyik fontos ismérve a biza­lom élménye, a valódi ösz- szetartozásé. Valódinak ne­vezhetjük, mert hiszen nem igényel örökös bizonyítást, mint kezdetben. Normális esetben a házas­felek képesek megteremteni a maguk számára — külön- külön — egy viszonylag ön­álló, autonóm életvitelt a közös élet keretein belül is — éppen a kölcsönös biza­lomra építve. Avval a biz­tonságérzettel, hogy a másik fél akkor is érzi a kötést és a szeretetet, ha társát nem tartja szoros pórázon. Előfor­Napjainkban sokan pa­naszkodnak arról, hogy hiá­ba fáradtak, kimerültek, amikor ágyba kerülnek, mégsem tudnak elaludni, ki­kapcsolódni. Rendszeresen nyugtátokat, altatókat szed­nek. S ha a gyógyszerek ha­tására ideig-óráig meg is nyugszanak, végleges meg­oldást a tabletták nem ad­nak. A felnőtt embernek általá­ban napi 7-8 óra alvásra van szüksége. Az életkor előre­haladtával az alvásigény csökken, s az idős ember napi 5-6 óra alvással is pi­hentnek érezheti magát. Ter­mészetesen idős és fiatal kor­ban egyaránt egyéni,' hogy kinek mennyi pihenés ele­gendő. Aki tartósan meg­fosztja magát a regeneráló­dáshoz szükséges alvástól, kikapcsolódástól, aki vissza­él szervezete tűrőképességé­vel — előbb-utóbb idegki­merültségről, neurózisról fog panaszkodni. dúlhat azonban, hogy az idő múlásával mind követelőd- zőbben lép fel a magánszfé­ra fenntartásának az igénye. A bölcs és előrelátó házas­társ az egyre erőteljesebben jelentkező függetlenségi tö­rekvéseket azonban nem igyekszik mindenáron, ke­mény kézzel letörni, s a fo­kozódó korlátozás helyett in­kább a fokozott toleranciát alkalmazza. Hiszen aki okos, nagyon is jól tudja, hogy aki korlátozva érzi magát, az még inkább szabadulni akar. Haragot, majd gyűlöletet is érezhet az iránt, aki a gyep­lőt tartja, s ahelyett, hogy nagyobb részt kínálna neki életéből, megpróbálja még erőteljesebben kirekeszteni belőle. Magánszférán elsősorban ' az olyan, barátokkal, roko­nokkal, munkatársakkal fenntartott kapcsolatokat értjük, amelyeket nem aka­runk, vagy nem tudunk megosztani társunkkal. Az összeférhetetlenség nem fel­tétlenül abból fakad, hogy az egyik vagy a másik fél titkolja, rejtegeti ezeket a baráti vagy munkatársi vi­szonyokat, hanem esetleg ab­ból, hogy a partner nem sze­reti, vagy éppen ellenszen­vesnek tartja őket, esetleg közös elfoglaltságaikban nem kíván részt venni. A magán­szféra másik nagy területei azok a kedvtelések, azok a tevékenységformák, amelyek a másik fél közönye vagy más irányú érdeklődése mi­att nem oszthatók meg vele. A férj kártyázni, színházba járni szeret, a feleség pedig a beszélgetést vagy a sétát részesíti előnyben. Érdeklő­désüknek megfelelően válo­gatják meg barátaikat, tár­saságukat, amely ilyenfor­mán nem lesz feltétlenül vonzó a másik fél számára. A legnagyobb hiba a félté­kenykedés, vagy az az igye­kezet, hogy a másikat min­denáron a saját körünkbe csalogassuk, netán kénysze- rítsük. Visszás dolog irigy­kedni, * hogy társunk éppen olyan jól érzi magát nélkü­lünk, mint velünk, sőt oly­kor jobban. Hiábavalóság ilyenkor felemlegetni azt az időt, amikor „bezzeg nélkü­A túlfáradás, a túlterhe­lés, az életmód konfliktusai, az élénkítő szerek, az alko­hol túlzott fogyasztása gyak­ran okoznak alvászavarokat. A beteg este lefekvés után nem tud elaludni, gyakran felébred, zavartan, nyugta­lanul alszik. Ilyenkor aztán gyakran fordul a könnyebb vagy komolyabb altatókhoz. Átmeneti megoldásként célszerűnek látszik egy-egy tabletta bevétele, ha valaki napközben túlságosan kifá­rad, amikor erős fizikai vagy lelki megterhelésben volt része, vagy ha váratlan sokk érte. De a tartós alvászavar nem gyógyítható altatósze­rekkel ! A megoldást a túlterhelés megszüntetése, az életmód rendezése, a kikapcsolódás, az élénkítő szerek csökkenté­se adhatja. Sokszor a körülmények, a kényelmetlen fekhely, az ál­matlanságtól való félelem, lefekvés után is a napi Prob­lem egy lépést sem tudtál tenni”. Azok az idők elmúl­nak mindkét fél számára. Fájdalom, de ez bizony nem mindig következik be ugyan­abban az időben. A felfoko­zott indulatok oka éppen az, hogy az egyik fél olykor ha­marabb megkívánja mások társaságát, gyorsabban rá­kap egy-egy olyan időtöltési formára, amelyhez a másik nem szívesen társul partner­nek. Ekkor persze kiélezet­tebb a helyzet, s az elpártoló félnek igen nagy tapintatra van szüksége, ha azt akarja, hogy társa ne érezze hűtlen­ségnek, elhagyásnak a visel­kedését. Az önállóság kérdé­sében egyébként is ajánlatos a házasfeleknek tapintato­san eljárni.. Ostobaság fitog­tatni az új barátokat, össze­mérni őket a házastárssal, hangsúlyozva jó tulajdonsá­gaikat, dőreség örökösen a „függetlenségi nyilatkozatot” szajkózni, s visszatetsző do­log fölényeskedni a másik­kal, hiszen mindez előbb- utóbb valóban elhidegüíés- hez vezet. Helyes volna, ha a házas­társak rögtön a házasság kezdetén elfogadnák egymás barátait, tudomásul vennék egymás hobbijait, önérvé­nyesítő, önmegvalósító tö­rekvéseit, s ha nincs is ked­vük részesévé válni a másik kedvteléseinek, akkor sem korlátoznák őt, nem próbál­nák egymást hol ettől, hol attól a dologtól eltiltani. Ha a házasság elején nem válik szigorú szabállyá, hogy min­den percről, minden lépésről kénytelenek beszámolni egy­másnak, sok későbbi baj megelőzhetővé válik. A jó házasság titka nem az, amivel oly sokan henceg­nek, s bizonyító erejű érv­ként hangoztatnak: „Mi min­dent őszintén megbeszélünk egymással, a másik minden percéről, még az álmairól is tudunk, egymás nélkül egyet­len lépést nem teszünk, és szerencsétlennek érezzük ma­gunkat, ha nem vagyunk egymás mellett”. Ez nem társas viszony, ez rabszolga­ság. A legnagyobb szerelem is engedi, sőt megköveteli a másik személyiségének tisz­teletben tartását, önérvénye­sítő törekvéseinek elismeré­sét, saját érdeklődési köré­nek elfogadását. Az önállóság és az alkal­mazkodás helyes arányának megtalálása igen sok meg­értést, tapintatot, türelmet és intelligenciát kíván az em­bertől. S az önbizalom nem csekély fokát: hiszünk saját vonzerőnkben, s abban, hogy pótolhatatlanok vagyunk a társunk számára. lémákkal való foglalkozás okozhatja az alvászavart. Néhány bevált, általános érvényű tanács, amely a nyu­godt alvást elősegíti. Mindig jól kiszellőztetett szobában aludjunk! Lefekvés előtt te­gyünk rövid sétát! Vacsorá­ra ne együnk nehéz ételeket, ne fogyasszunk sok alkoholt, teát, kávét. Jó hatású le­het az esti langyos fürdő, a meleg lábfürdő. Akinek hi­deg a Iába, vegyen váltogat­va forró és hideg lábfürdőt. Gondoskodjunk kényelmes fekhelyről — olykor a nehéz dunyha, a túlságosan magas fejpárna is okozhat álmatlan éjszakát. Sok ember alszik el valamilyen könnyű olvas­mánnyal, amely eltereli fi­gyelmét a napi munkáról, gondokról. Egy pohár lan­gyos tej, vagy kamillatea is jó altató lehet. Német re­cept a következő „altató­ital” : egy pohár joghurthoz keverjünk egy evőkanálnyi tejport, ízesítsük egy evőka­nál mézzel. Érdemes kipró­bálni! S. E. Flamm Zsuzsa Hívás, álmatlanság Ex libris a szerencsi országgyűlés emlékezetére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents