Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-13 / 191. szám
1983. augusztus 13., szombat NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Néhány adat Móricz Zsigmond szeghalmi tartózkodásáról 1935-ben a választások kiírásával megkezdődött az utolsó nyílt szavazásos választás. Különösen kiélesedett a harc a kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt, a Független Kisgazdapárt között. Késhegyig menő harc folyt egy-egy mandátum megszerzéséért. A kormánypárt semmiféle eszköztől sem riadt vissza, hogy megszerezze jelöltjének a győzelmet. Igaz, hogy az ellenzék sem tétlen, és agitációját a maximumra fokozta, hogy győztesen kerüljön ki a küzdelemből. Különösen hangosak, kilengésekben bővelkedők voltak a viharsarki képviselő- választások, ahol a munkások, agrárproletárok, kispa- rasztok tettek bizonyságot elszántságukról, áldozatkészségükről. Ezek után hadd szóljak arról, aki a sok igazságtalanságot, csalódást, megalázást, emberi gonoszságot felmutató, utolsó nyílt szavazásos képviselőválasztásból sokunk számára kedves emlék maradt: Móricz Zsigmondrók majd azután részint az ő jegyzetei, részint emlékeim alapján a szeghalmi képviselőválasztásról. * * * Sokan éreztük azt, hogy kitüntetés és nagy megtiszteltetés Szeghalom és környéke számára az, hogy a parasztság nagy barátja, az ismert író Szeghalomra érkezett. Az örömünk tovább fokozódott, amikor elterjedt a híre, hogy Móricz Zsigmond író nemcsak egy-két napot fog Szeghalmon tölteni, hanem az egész márciust ennek a környéknek szenteli, tanúja akar lenni a választási küzdelmeknek, sőt arról egy regényt akar írni „Az utolsó nyílt szavazásos választás Magyarországon” címmel. Nem volt véletlen az, hogy a regény témájául a szeghalmi választást óhajtotta tenni. Tudott dolog volt már akkor, hogy a szeghalmi választókerületben a régi képviselő, dr. Temesváry Imrével szemben a Kisgazda- párt egyik országos vezetője, Tildy Zoltán lesz, akinek a Parlamentbe való bejutását a kormánypárt tűzzel- vassal meg akarta akadályozni. Ez irányú elszántságát már néhány időszaki választáson csúnyán megmutatta. Móricz Zsigmond a korteshadjárat minden csínját-bín- ját figyelemmel kísérte, a gyűléseken részt vett, de ezeken kívül is — szokásához híven — a járás községeiben az egyszerű emberekkel, munkásokkal, parasztokkal egyesületi helyiségekben és otthonokban elbeszélgetett, tájékozódott és jegyzett. Gyűléseken és gyűlésen kívül is mindig jegyzett. Látni, érezni lehetett, hogy az adatokat gyűjti tervezett regényéhez. Azután később — 1964-ben — módomban volt betekintést nyerni ezekbe a feljegyzésekbe. Az író leányának, Móricz Virágnak a kedvessége tette lehetővé a „Szeghalom” feliratú jegyzetanyag áttanulmányozását. A feljegyzések 10—14 laponként negyedére hajtott ívpapírra vannak felírva és összekapcsolva. Külön-külön Szeghalom, Vésztő, Körösla- dány, Füzesgyarmat, Körös- tarcsa és Bucsatelep. Az egyes községeknél be vannak írva azok nevei, akik a választási harcokban vezető szerepet játszottak. A szónokok fontosabb kijelentései, de ezeken kívül egyes idős emberek, főleg pásztorok elbeszélései a régi sárréti vízi világ emberének életkörülményeiről, a nádasok állatairól, madarairól és a pákászokról. A szeghalmi Csontó bácsinak elbeszélései annyira érdekelték az írót a feljegyzések szerint, hogy egy este majdnem éjfélig beszélgettek. Az itt eltöltött egy hónap folyamán több mint 100 oldal feljegyzés készült. Ez is mutatja, hogy ezek az adatok tényleg alapjai lettek volna egy nagy regénynek, de az író viszonylag korai halála vagy egyéb okok közrejátszása ezt lehetetlenné tette. A feljegyzések közé soksok egyéni megállapítását is beírta. Igen érdekes például a következő: „A régi választások a nép életében egy-egy farsangi nap volt száz év óta. Ilyenkor 3—6 évenként egyszer a nép fia abban a .kegyben’ részesült, hogy kezet foghatott az urakkal.” * * * A jegyzetekben történési sorrendben van felírva a napról napra súlyosbodó választási harc és az egyszerű emberek igen kemény helytállása, áldozatkészsége. Ennek egyik kiváló példája a több gyerekes Hegyesi János, füzesgyarmati vármegyei útkaparó — 1944 után pedig országgyűlési képviselő — jelentkezése az ellenzéki jelöltnél, Tildy Zoltánnál. Mikor a füzesgyarmati gyűlésre mentünk, az országúton dolgozott Hegyesi János. Bocsánatkérések között megállította kocsinkat és közölte velünk, hogy aznap délelőtt a megyei útbiztos berendelte magához a járási útkaparó- kat, és a legszigorúbban utasította őket a kormánypárti jelölt támogatására és a mellette való korteskedésre. Azonban ő, bármi történjék is, még nyílt választáson sem tud a meggyőződése ellen szavazni. Akkor este Füzesgyarmaton az egyik párthívünknél vacsoráztunk. A veranda ablakai homályos üvegből voltak. Vacsora közben arra lettünk figyelmesek, hogy a veranda ablakán négy csendőrszurony árnyéka látszik. Ott is maradt a vacsora befejezéséig. Zsiga bácsi kesernyésen jegyezte meg: „Nem lehet itt semmi baj Zoltán, ahol még vacsora közben is ennyire vigyáznak az ellenzéki jelölt és barátai testi épségére.” Kevésbé volt kedélyes a Móricz-naplóban feljegyzett este, amikor vacsora után Tildyvel, Zsiga bácsival és Futó Józseffel együtt Vésztőre siettünk. A pénzért mindenre kapható lelkiismeretlen emberek, nem törődve az esetleges súlyos következményekkel, amíg a gépkocsivezető vacsorázott, az egyetlen autónk kerekének csavarjait meglazították. „Vésztő végén defekt — olvashatjuk az író jegyzeteiben. — A bal hátsó kerék csavarjai kihullottak, s a kerék levált. Ha a kanyarodó miatt nem csendesít a sofőr, akkor hetven kilométeres gyorsaság mellett szépen kirepültünk volna ... Szerencsénk volt a szerencsétlenségben. Senkinek sem történt semmi baja, csak pár kilométert gyalog kellett menni a hideg éjszakában, hogy a gyűlés helyére eljussunk.” Ez a szavazás előtti este történt. Ezen a napon különben nagy trombitaszóval egy század katonaság is érkezett Szeghalomra, hogy „biztosítsák” a választás törvényességét. A választás napjáról Móricz Zsigmond több mint 20 oldal feljegyzést készített. Tollhegyre vette többek között, hogyan akadályozták Füzesgyarmaton az ellenzéki jelöltet a szabad mozgásban, miként tartóztatták fel egyetlen gépkocsiját, hogyan tették lehetetlenné az ellenzék számára a telefonbeszélgetést, és szurkálták ki az utasításokat vivő kerékpáros küldönc gumiját... * * * Jó előérzete volt Móricz Zsigmondnak. amikor az utolsó nyílt szavazásos választás történetét a szeghalmi választásról akarta megírni. Kis noteszébe így van beírva: „A református tiszteletes, a politikában már jól ismert nevű Tildy Zoltán, a Kisgazdapárt országos alelnöke a képviselőjelölt. Régi barátom. Azért jöttem, hogy az utolsó nyílt választást megnézzem.” A pár évvel korábban Szeghalomra került Tildy mint politikus is nagy szerepet játszott a község, majd a megye életében. Rövid idő alatt átvette az irányítást a közéletben. A községi elöljáróság és a képviselőtestület tagjai közé munkásokat, kisiparosokat és kis- parasztokat választatott be. A szeghalmi példát a szomszéd községek is követték. Ezekre a választásokra és a választások során bekövetkezett változásokra a megye hatalmasságai, sőt, a belügyi kormányzat is felfigyelt. Nem lehet hát csodálkoznunk azon, hogy Tildyvel szemben, amint azt Móricz Zsigmond is feljegyezte, a képviselőválasztáson semmitől sem riadtak vissza. Bizalmi embereit, a vezetőket igyekeztek megfélemlíteni, hogy így megzilálják az igen erősnek mutatkozó ellenzéki párt sorait. Nem számoltak azonban azzal, hogy akik ebben az időben az ellenzék soraiból akár községi, akár járási vezetők mertek lenni, azok mindenre fel vannak készülve, és elszántak. Ebben a nagyon feszült légkörben bátorítást jelentett Móricz Zsigmond jelenléte. Bár ő a gyűléseken nem szólalt fel, de megjelenése minden szónoklat nélkül is nagy hatást, lelkesítést váltott ki az igen népes gyűlések résztvevőiben. * * * A járás főszolgabíráját szabadságra küldték, és egy teljesen idegen, és semmiféle eszköztől vissza nem riadó helyettes szolgabírót ültettek a járás nyakára. Ezt a szolgabírót „Vércsé”-nek nevezte el Móricz Zsigmond. A Vércse tényleg mindenkihez kegyetlen volt. Móricz Zsig- monddal telefonon, majd írásban közölte, hogy a választás napján „reggeltől estik nem szabad kilépnie a szállásának kapuján, különben kénytelen lenne csendőri őrizetbe venni és ott tartani a választás befejeztéig”. Így lett Móricz Zsigmondból Szeghalmon a választási küzdelem internált ja. A választás napja 1935. március 31-én zajlott le. A Kisgazdapárt szavazói mindenre elkészülve, élelemmel felszerelve jelentek meg a szavazóhelyiségek előtt. Eleinte nem volt baj a szavazással. Mikor azonban a szavazatszedő bizottságok elnökei látták, hogy a kormánypárt szavazói rohamosan fogynak, az ellenzéki szavazók pedig egyre gyarapodnak, akadozni kezdett a voksolás. Dél körül az egész kerületben elfogytak a kormánypárti szavazók, míg az ellenzék szavazói százával várakoztak türelmesen a gyülekezőhelyeken. Ekkor egyszerre a csendőrök szét akarták kergetni a szavazásra váró embereket, de ezek egymás kezét fogva a karhatalom elől csak hátrább húzódtak, de kiszorítani nem engedték magukat. Idézzük Móriczot: „Hirtelen nagy izgalom az utcán, szétverték az embereket... S—i váratlanul felállott az elnöki székből három óra után pár perccel, s azt mondta: a szavazásnak vége. Az ajtóhoz ment, kulcscsal bezárta. A kulcsot a zsebébe tette. Az ajtó előtt a két folyosón (a piactéri iskola) és a két iskolában tömérdek nép ácsorog, várja, mikor kerül rá a sor. S—i azt mondta: »Már nincs több szavazó, valami gyerekek vannak ott.«” Ugyanakkor a kerületnek kb. 30 szavazóhelyisége körül a gyülekezőhelyeken gyűrűbe zárva mintegy két és fél ezer választó nem élhetett szavazati jogával. A visszaélés elkeserítette és felháborította az embereket. Köröstarcsától Bucsate- lepig gyalog, szekéren, lóháton és biciklin százak és százak indultak Szeghalomra. Hozták panaszaikat, elkeseredéseiket. Hamarosan megtöltötték a párthelyiség udvarát a visszaélések ellen tiltakozók. Az udvarral szemben felsorakozott katonaság parancsnoka hiába kísérelte meg előbb szép szóval, majd fenyegetésekkel feloszlatni a tömeget. Már félős volt, hogy az endrődi sortűzhöz hasonlóan itt is tragikus következményei lesznek a felháborodásnak, amikor az odasiető pártvezetőknek sikerült elérni a tömeg megnyugtatását, és hazatérésre bírni őket. * * * Este Tildy lakásában a szűkebb vezérkar együtt hallgatta, amikor a rádió 8 óra 15 perckor bemondta, hogy a szeghalmi kerület megválasztott képviselője Temesváry Imre. „Halálos csend” — írja Móricz Zsigmond, s ezt a szomorú csendet az ő hangja törte meg: „Zoltán, az erőszak megfosztott jogos mandátumodtól.” Egy évvel később a benyújtott petíció tárgyalása során a kormánypárt az eljárás megszüntetését kérte, mert látta, hogy az ebül szerzett mandátum számára elveszett. így került Tildy Zoltán ellenzéki programmal a magyar képviselőházba, ahol szenvedélyes felszólalásokban emelt szót küldői érdekében. * * * Móricz Zsigmond tervezett könyvéből nem lett valóság. Néhány riportja foglalkozott az itteni viszonyokkal, előadást tartott a rádióban, regényei pedig azóta is kedvelt olvasmányok a sárréti emberek körében. Cs. Szabó Lajos tanulmányából összeállította: Miklya Jenő V. Ádász Katalin: Életfa Lajosházi Éva: Közszáj A sok kaján tekintet próbál vesédig -látni, s faggatnak: — Hogy is volt? — Mondd csak: tényleg?... Orruk, a hosszúranyúlt, mindenbe beletúr, mindenbe beleütik, mert nem volt még, aki beleverje. V, Ádász Katalin: öregember
