Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-07 / 186. szám
fi magyar líra fesztiválja A beszélgetés résztvevői (balról jobbra): Szarvas Tamás, Kelemen Sándor, Szalai Sándor, Nagy Imre, Márkus István, Kuris Zoltán, Györfi János Fotó: Fazekas László Pályát választottak — hivatásra leltek A bebocsáttatásra várva feltűnt, hogy a Gyulai Várszínház versfesztiváljainak kialakult a törzsközönsége. Egy időszakos színház esetében pedig ez komoly értékmérőnek tekinthető. S ebben a ragaszkodásban bizonyára benne van a poézis szerete- tén túl annak a szolgálatnak az elismerése is, amit a Gyulai Várszínház a magyar líra fesztiváljaival felvállalt. Ha a csütörtöki, nagy sikerű lírai est gyökereit kutatjuk, valahol a húszesztendős várszínház koncepciójához, megvalósult, menet közben is változó-formálódó, de egyre határozottabbá váló karakteréhez kell visszanyúlni. A Gyulai Várszínház már megalakulásakor a magyar történelmi dráma műhelyeként indult. Célját, a magyar történelmi tárgyú drámák születésének inspirálá- sát, az alkotások bemutatását — inkább több, mint kevesebb sikerrel el is érte. Közben a maga sajátos eszközeivel — a Duna menti népek barátságának, összetartozásának egyre erősödő hangú szószólójává vált. Ebbe a törekvésbe jól beleillett az első, 1981-es versfesztivál, amely a szomszédos népek kortárs lírájából adott ízelítőt. Aztán — talán a Magyarok Világszövetsége egyre lendületesebb, hatásosabb munkája nyomán? — szélesre tárták a fesztivál kapuit, hogy beáramolhassanak rajta az európai, majd az egész világon megszólaló mai magyar nyelvű líra gyöngyszemei. llia Mihály irodalomtörténész válogatásában így pillanthattunk bele a határokon A nyár végétől újabb — életművet bemutató, művészettörténelmi érdekességeket, illetve dokumentumokból összeállított — filmsorozatokat kínál nézőinek a televízió. Mizoguchi Kenji japán rendező legsikeresebb alkotásaiból válogatott sorozat kezdődik szeptember 2-án. A távol-keleti filmgyártás egyik legismertebb alakja — akit a japán filmművészet megújítójaként tartanak számon — több mint nyolcvan filmet forgatott; ezekben a japán emberek életét ábrázolja megrázó művészi erővel. A rendezőt három alkalommal tüntették ki a velencei biennálé Arany Oroszlán díjával. Az életműsorozatot az 1947-ben készült Sumako színésznő szerelme című film nyitja meg, s a további hetekben levetítik a Sansho felügyelő (1954), A keresztre feszített szeretők (1954), Az éjszaka asszonya (1948), valamint a Yang Kwei Fei hercegnő (1955) című filmjét. Kulturális történeti kuriózumokkal ismerteti meg nétúli magyar kortárs lírába az idei, csütörtök esti magyar líra fesztiválján. S hogy Sik Ferenc, a várszínház művészeti vezetője, a versfesztivál rendezője a vállalt feladathoz méltó, kitűnő színvonalú előadást rendezzen, abban nem kis szerepe van a versfesztivált indulása óta támogató Magyar Televízió szegedi körzeti stúdiójának. A három egységből álló műsor a nemrég elhunyt írófejedelem, Illyés Gyula megható, születésnapi interjújának egy részletével indult, amely megfelelő gondolati, érzelmi alaphangot kölcsönzött a versfesztiválon elhangzó (több mint harminc költő közel ötven verse!) művekhez. Illyés Gyula a költő, s ezen belül a személyes felelősségéről szólt, amelyet a világ különböző tájain élő anyanyelvi magyarság iránt érez-érzett. Ahogyan fogalmazott: a költő hazája az anyanyelve. Ez a gondolat vissza-visszatért az est folyamán, különösen a műsor Vannak vidékek című első részében. A szülőföld, a haza, az anyanyelv eltéphetetlen kötelékéről, sokfajta jelentéséről énekeltek fájdalmas-búsan, dacosan és büszkén a Budapesttől az Egyesült Államokig, a Svédországtól Romániáig élő magyar anyanyelven alkotó költők. A valamivel lazábbra, színtelenebbre sikerült Komolyan és szelíden című, szerelmes versekből felépített második rész után, a Halot- taim földjén című összeállításban a nagy történelmi és költőelődök példájának, megannyi értelmezésben megjelenő felidézésének lezőit az Európa bölcsője című 3 részes, NSZK-beli sorozat. Az augusztus 21-től jelentkező adósok elkalauzolnak Perzsiába, a mai Irán területén az ókorban alapított birodalomba; a nyugateurópai szellemi fejlődésre nagymértékben ható mór Spanyolországba. A filmsorozat bemutatja az időszámításunk előtt 660 körül létrejött Bizánc történetét, kulturális emlékeit is. A CIA kulisszatitkait feldolgozó amerikai dokumen- tumfilm-sorozat jelentkezik a képernyőn szeptember 14-től. Az amerikai hírszerző szervezet egykori felelős munkatársainak leleplező nyilatkozatai, illetve a kor drámai eseményeit felidéző híradórészletek nyomán feltárul a nézők előtt a második világháború után megalakult CIA legfőbb tevékenysége, amely nyugat-európai kommunista erők visszaszorítására irányul, s korabeli felvételek mutatják be többek között Lumumba meggyilkolását, illetve a Fidel Castro elleni merénylet részleteit. hettünk értelmi-érzelmi részesei. Kiváló előadóművészeket, színművészeket nyert meg a Gyulai Várszínház vezetése erre a hideg napokat felmelegítő eseményre. Igazságtalan lenne bárkit is kiemelni — bár a tehetséget illetően jócskán volt színvonalbeli különbség — közülük. Akarásuk, lelkesedésük okán. A paprikaföldeket, a végtelen napraforgótáblákat, a szépséget, eleganciát sugárzó-meg- idéző színpadkép megalkotójáról is meg kell emlékeznünk: Bakó József munkája volt. Szívesen megemlítenénk a közvetítés szerkesztőjét is. Király Zoltánt, de félünk, hogy elsietjük a dolgot. Hiszen az elmúlt évi versfesztivál televíziós közvetítését azóta is várjuk .. . Már csak azért is, mert a felvétellel időnként óhatatlanul megzavart előadást szeretnénk újra látni. Annál is inkább, mert a versmondás intim műfaj, amit a képernyő biztosítani tud a nézők számára. A Várszínház pedig — éppen a televíziós közvetítésre számítva — minden alkalommal csak egy előadást tervez. A kívülrekedt versszeretőknek, az előadások szerencsés részvevőinek hírvivése nyomán, pedig ez az egy vigasz maradhat. Ha az ügyért egyébként nagy áldozatot hozó Magyar Televízió is úgy akarja ... Anélkül, hogy minősíteni kívánnám a huszadik évadját ünneplő Gyulai Várszínházát, tiszta lelkiismerettel írhatom le: legszebb, legemlékezetesebb produkciói közé tartozik a magyar líra fesztiválja. Gazdagodtak a múzeumok Az elmúlt hónapokban számos érdekes tárggyal, elsősorban e századi emlékekkel gazdagodtak a múzeumok. A Közlekedési Múzeum az eltelt több mint fél évben eredeti jármüvekkel gyarapította vasúti, repülési és modellegyüttesét. Van közöttük gőzmozdony, Kandó-rendszerű villamos mozdony, fedett teherkocsi és pogy- gyászkocsl; MT—1 típusú mentőhelikopter, F. Vili. típusú re- pülőgépmodell. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum egy cipészmester dokumentumanyagával gazdagodott. Az emlékegyüttesnek az ad különös jelentőséget, hogy a mester műhelye illegális kommunista találkozóhely volt a budapesti Kulich Gyula tér — egykor Kálvária tér — 18. számú házának II. emeletén. A suszterasztal titkos rekeszében az illegalitásban működő párt különböző kiadványait őrizték. A Magyar Nemzeti Múzeum sokféle ezüsttárgy mellett hozzájutott egy olyan hímzett zászlóhoz is, amely 1925 körül készült, s „a volt császári és királyi, Hindenburg tábornagy nevét viselő 69. gyalogezred budapesti bajtársai” felírat olvasható rajta. A Néprajzi Múzeum csupán júniusban több mint 80 műtárgyat kapott, köztük egy eredeti, a pueblo indiánoktól származó tárgyat: a termékenységvarázslást — esőcsinálást — szolgáló, fából készült festett figurát. Törzsőrmesterek ülik körbe az asztalt. Heten vannak, s a legidősebb is alig túl a húszon. Kettő közülük már megnősült. Az ugratás most az ő rovásukra megy. a többiek szerint ugyanis az asszony rendfokozata mindig eggyel magasabb (!). Ök heten nemcsak az ország tiszthelyettesképző iskoláit képviselik ezen a beszélgetésen, hanem jó néhány tájegységét is Magyarországnak, s társaik nevében is szólnak, amikor a pályaválasztásuk történetéről, a tanulás éveiről, az ünnepélyes avatás előkészületeiről, s terveikről beszélnek. Szarvas Tamás győri születésű: — Én egy felhívás nyomán jelentkeztem szakközépiskolából a tiszthelyettesire. Vonzódtam a rádiótechnikához és érdekelt a repülés is, azt hiszem ez a két mozzanat volt a döntő az elhatározásomban. Nem kellett csalódnom, mert nálunk a szakmai képzésre nagyon nagy súlyt fektettek. S ehhez jött még az, hogy igazán jó kollektíva formálódott a szakaszunkból. amely el is nyerte a Kiváló címet. KISZ- alapszervezetünk pedig néhány hét múlva veszi át a KISZ KB dicsérő oklevelét. Nem szeretnék dicsekedni, de az az igazság, hogy kemény munka eredményeként magam is négyszeres Kiváló Hallgató vagyok és az aranykoszorús jelvényt is megkaptam. Én elégedett vagyok és egy kicsit büszke is arra, hogy szakaszunkból négyen lettünk törzsőrmesterek, s ebben biztos, hogy osztály- főnökünknek is nagyon sok munkája fekszik. Kelemen Sándor a „kedves meglepetés”. Ö ugyanis szű- kebb hazánk szülötte, és nemcsak hogy békéscsabai, de az avatás után is a megyeszékhelyen marad. — Épületasztalosnak indultam, de megmondom őszintén, úgy, ahogy ez volt, nem nagyon fűlt a fogam ehhez a munkához. A felhívásra természetesen nem hirtelen ötlettől elhatározva jelentkeztem, hanem egy jó barátom elbeszélései alapján. Ö akkor már egy éve hallgató volt. A többiek eleinte nem nagyon értették meg a döntésemet, s bizony egy darabig én sem voltam biztos benne, hogy jól csináltam, amit csináltam. Ügy éreztem, hogy ezt a fegyelmet nem nekem találták ki, a végén mégis kétszeres Kiváló Hallgatóként fejeztem be a tanulmányaimat. Volt egy nagyszerű klubunk a századnál, amely hatszoros kiváló lett, szívesen vettem részt a munkájában, s ha furcsa is, de ez a klub sokat segített a beilleszkedésben. Más ember lettem, érzem. Nem vagyok olyan komolytalan már. S tudom, mi a felelősség. Szeretnék leérettségizni. majd tiszti vizsgát tenni. Szalai Sándor szintén békéscsabai, s bár az avatást követően nem marad itthon, mint Kelemen Sándor, azért ő is szívesen emlékszik azokra a pályaválasztás előtti élményekre, amelyeknek helyszíne a szülővárosa: — Azt hiszem, a végső elhatározást megelőzően utoljára éppen tűzoltó szerettem volna lenni, mint legtöbb fiúgyerek. Az egyenruhához legfeljebb ennyi kötött, mert egyébként sose gondoltam arra, hogy katona legyek. A családban se közel, se távol egyetlen hivatásos nem akadt. Hetedikes voltam, amikor eljött hozzánk egy őrnagy, rettenetesen megtetszett, amit mondott, jelentkeztem is nyolcadik után a négyéves tiszthelyettesire, Szabadszállásra. így szereztem autószerelő szakmunkásvizsgát, meg ezt a rendfokozatot. Ám azt hiszem, hogy mindettől egyáltalán nem lettem más, mint a többi velem egykorú, de más pályát választó fiatal. Nagy Imre debreceni. — Az én történetem talán egy kicsit rendhagyó, tudniillik, mióta csak az eszemet tudom, mindig is katonának készültem. Édesapám egyébként szintén hivatásos tiszt- helyettes. Én persze azt határoztam el, hogy tiszt leszek, de már az indulásnál csalódás ért, mert még az egri katonai kollégiumba sem sikerült bejutnom. Dolgozni mentem a szakmámba géplakatosként, leérettségiztem és most már a katonai főiskolának rugaszkodtam neki. Hát ez sem sikerült. De azért sem adtam föl, jelentkeztem a tiszthelyettesire, harckocsizó lettem és eltökélt szándékom a tiszti rendfokozat megszerzése. Addig is azonban szeretnék a hivatásomnak élni, szeretném mindazt a tudást, amit én kaptam emberséggel, de követelve leendő katonáimnak is átadni. Márkus István a szomszéd városból érkezett az avatásra, egyébként budapesti, ö az egyik nős ember a beszélgetésben részt vevők közül: — Pályafutásomat, hogy úgy mondjam, ellentmondásokkal kezdtem. Katonai előkészítő tanfolyamra jelentkeztem az iskola után. Azután le akartam szerelni, de akkor ide kerültem, a megyébe, ahol nem csak a szőkébb szakmám iránt növekvő érdeklődésem, hanem parancsnokaim példái is arra bírtak, hogy a pályán, amit választottam, megmaradjak. Ök voltak azok, akik nem csupán a szakmai előmenetelünket segítették, hanem a felnőtté válásunkhoz, felelősségérzetünk, hivatásérzetünk kialakulásához, növekedéséhez is nagyon sokat hozzátettek. Az ő példájuk mindennél érzékletesebben mutatta meg nekünk: mit jelent a haza védelmét hivatásként teljesíteni. Személy szerint nekem Orosháza mindezek mellé még családot is adott, hiszen ott nősültem meg. Kuris Zoltán Balassagyarmaton született, és Endrefal- ván élt. — Apám villanyszerelő volt. ezt azért említem, mert ez lett az örökségem. Igaz, én erősáramú szakon kezdtem, de átnyergeltem a gyengeáramra. Utolsó éves voltam, amikor a kollégiumi nevelőtanárom ösztönzésére a tiszthelyettesire jelentkeztem. Elmondhatom, hogy jó tanácsot kaptam tőle. Igazi emberi közösségre leltem, hivatásra. Szívesen tanultam, négyszeres kiváló lettem és megkaptam az aranykoszorús kiváló hallgató jelvényt is. Most furcsa kettős érzés uralkodik rajtam. Sajnálom, hogy el kell válni legjobb barátaimtól, de örülök, hogy új embereket ismerhetek majd meg, s hogy tovább növelhetem ismereteimet. Györfi János az egyetlen ifjú apa eben a körben, s nem titkolja, hogy izgalommal várja 17 hónapos fiát, meg feleségét a békéscsabai avatásra. Györfi János neve mellett háromszor is Debrecen szerepel: ott született, ott tanult, ott kezdi hivatásos tiszthelyettesi pályáját. — Tudom, hogy a sorkatonák az alaki gyakorlatokat szívlelik legkevésbé, mi most ezt mégis nagyon komolyan csináljuk. Többségünk életében — ha csak tisztté nem avatnak majd bennünket — több ilyen ünnepélyes pillanat nemigen következik be. Én voltam a KISZ-titkára annak az alapszervezetnek, amelyről Keimen Sanyi beszélt, s úgy érzem sikerült olyan egységgé formálódnunk az együtt töltött hónapok alatt, amely mindig komolyan veszi azt, amit komolyan kell venni. Most például szeretnénk elnyerni a Legszebben díszelgő század címet, ami tavaly nem sikerült. A beszélgetés végéig azután még az is kiderült: erre készül vabimennyiük százada. Mi már csak két dolgot kívánhatunk ezek után: az egyik, hogy a díszelgés- hez kellemes idő köszöntse a vasárnapot, végül terveik teljesítéséhez az újdonsült tiszthelyetteseknek erőt, egészséget! Köváry E. Péter B. Sajti Emese A versfesztivál részvevői a színpadon, miközben a hálás nézőközönség tapssal fejezi ki elismerését Fotó: Béla Ottó Újabb sorozatok a képernyőn
