Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-07 / 186. szám
NÉPÚJSÁG 1983. augusztus 7., vasárnap Kevesebb lakásigénylö, rövidebi) várakozási idő Beszélgetés a megújítások tapasztalatairól Csaknem egy év telt el a lakásgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok módosítása óta. Az 1983. harmadik negyedévében napvilágot látott jogszabályok a lakásigények megújításáról is intézkednek. A tanácsoknak ehhez a munkához fél év, 1983. január 1.—június 31. állt rendelkezésükre. Miért volt szükség a módosításokra és milyen tapasztalatokat hozott a lakásigények megújítása Békéscsabán? — érdeklődtünk dr. Simon Mihálytól. a városi tanács igazgatási osztályának vezetőjétől. — A jogszabályok értelmében a tanácsoknak is felül kellett vizsgálniuk a helyi lakásügyekkel összefüggő rendeleteiket. Ezt a békéscsabai Városi Tanács is megtette. A rendeletgyűjtemény új szellemben intézkedik a bérlő és vevő kiválasztási jogról, az igény jogosultságról, az úgynevezett igénylési letétről, a lakásigények kielégítési sorrendjéről, a fiatal házaspárok lakáshelyzetének javításáról, a - lakáselosztásról és -cseréről. A felsorolt kérdésekkel az utóbbi időben egyébként is sokat foglalkoztunk. A feltételek változása, a felhalmozódott tapasztalatok a központi elhatározástól függetlenül is időszerűvé tették volna a változtatást. Miért állítom ezt? Nos. 1982 végén a megyeszékhelyen 5300 —5400 lakásigényt tartottunk nyilván, de ez a szám nem fejezte ki a valóságos igényeket. Az igényléshez ugyanis nem kellett több egy formanyomtatványnál és egy ötvenforintos illetékbélyegnél. A még középiskolába, szakmunkástanuló intézetbe járó diákok szülei is minden további nélkül igényelhettek lakást gyermekeiknek, s az idő közben lakásgondjukat megoldóknak, az elköltözőknek, semmiféle érdekük nem fűződött ahhoz, hogy bejelentsék: már nincs szükségük a lakásra. — Mit tartalmaz ezzel kapcsolatban a jogszabály? — Először is a tisztánlátás érdekében az igények megújítását fogalmazta meg. Másodszor lehetőséget adott arra, hogy az igények elfogadását a tanácsok igénylési letét fizetéséhez kössék. Érvényes lakásigénye Békéscsabán tehát csak annak lehet, aki igénylési letétszámlát nyit az OTP-nél. A letéti díj kamatozik, és a későbbiekben az egész összeget beszámítjuk a lakáshasználat- ba-vételi díjba, illetve az előtörlesztés összegébe. Aki a számlájáról felveszi a pénzt, elveszti lakásigénylési jogosultságát. Ezzel a megoldással két legyet ütöttünk egy csapásra. Megismertük, megismerjük a valóságos igényeket, és megteremtjük annak feltételét is, hogy a lakásigénylők rendelkezzenek egy bizonyos összeggel. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy három-négy-öt éves várakozás után is sokan vannak. akik például a tanácsi kiutalásé lakások használatbavételi díját a kedvezmények ellenére sem tudják kifizetni. A használatbavételi díj egy kétszobás lakásnál 48 ezer forint, de ebből rendszerint levonjuk a szociálpolitikai kedvezményt, és halasztást is adhatunk a befizetésre. — Hogyan állapították meg az igénylési letét ösz- szegét? — A jogszabály a tanácsokra bízza a letéti díj mértékének megállapítását. Mi a lakásnagyságot, a komfort- fokozatot vettük alapul. Szociális jellegű tanácsi lakás igényénél 'négy-tíz, OTP- társasháznál 10—12 ezer forint a letéti díj összege. Lakáscserénél ezer, nem szociális tanácsi bérlakásnál 15 ezer forint. Úgy gondolom, ezek méltányos összegek, amelyeket az átlagos, vagy annál kisebb jövedelmű családok is ki tudnak fizetni. Ez különösen akkor igaz, ha még azt is figyelembe vesz- szük, hogy egy gyerek esetén 20, két gyermeknél 40, három, vagy annál több gyermeknél 80 százalékkal csökken a letéti díj. A gyermektelen házaspároknál is 40 százalékos kedvezmény jár. — Hányán újították meg lakásigényüket 1983. június 31-ig? — Az 5 ezer 300-ból 2 ezer 300-an, vagyis az igénylők száma jelentősen csökkent, de azt hiszem, nem olyan mértékben, ahogyan azt a számok mutatják. Sokan a várakozók közül még mindig nem keresték fel a tanácsot. Ennek ellenére is úgy tűnik, a korábbi négy-öt évről, három négy évre fog csökkenni az átlagos várakozási idő, de korai lenne még a lakásgondok végleges megoldásáról beszélni. Ezzel összefüggésben nem árt megjegyezni, hogy a tanács korszerűsítette az igényjogosultsági sorrend megállapításával kapcsolatos eddigi gyakorlatát, amellyel még körültekintőbbé válik a besorolás. — Mi történik azokkal, akik ezt követően akarják megújítani lakásigényüket? — Ezt december 31-ig minden további nélkül megtehetik, de az 1983-as lakáselosztásból már így is kimaradtak. A tanács elkészítette, s rövidesen postán megküldi minden igénylőnek a helyezési számot. Akik december 31-ig sem keresik fel a tanácsot, már csak új igénylőként jöhetnek számításba. — A tanács a fiatal házaspárok lakáshelyzetének megoldásáról is rendelkezik ... — Már az igények, megújításakor lehetőséget biztosítunk arra, hogy a fiatal házaspárok első lépésként la- káshasználatba-vételi díj nélkül szerényebb fokozatú lakást kapjanak. Akik ajánlatunkat elfogadták, azoknak rövid előtakarékosság után az igényeknek és az anyagi helyzetnek megfelelően lakást biztosítunk. Ezzel a lehetőséggel a vártnál sokkal kevesebben, mindössze 19-en éltek. Kepenyes János 11 gázrobbanás sérültjeiről Étterem a Lencsési lakótelepen A megyeszékhely legnagyobb lakótelepén az ott élő csaknem 15 ezer embernek évek óta gondot okozott, hogy nem volt a lakótelepen étterem. Erre teremtett lehetőséget a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ a régi ABC átalakításával. Hatmillió forint költséggel saját kivitelezésben konyhát és kiszolgáló- egységeket épített az épülethez, így 960 négyzetméternyi területen augusztus 12-én megnyílhat a Lencsési nevet viselő étterem és eszpresszó. A belső kialakítás terveit Nátor István, a fogyasztási szövetkezet főosztályvezetője készítette el, figyelembe véve a praktikusságot és a sajátos hangulatot. Szolgáltatásaikkal például reggelizési lehetőséget biztosítanak a diákoknak, a munkába vonulóknak. Mód nyílik a szervezett diákétkeztetésre is. Előfizethetnek üzemek és magánszemélyek az itt készülő ételekre, és van lehetőség arra, hogy elvigyék az ebédet. Az étterem konyháján egyszerre 600 személyre főzhetnek, s a terített asztaloknál 170-en étkezhetnek. A presszóról megtudtuk, hogy másodosztályú lesz. Diszkó, műsoros előadások és tánczene teszi színesebbé az itt eltöltött időt. A békési piactéri gázfogadó és elosztó állomáson július 29-én történt a súlyos baleset. A Dél-magyarországi Gázszolgáltató Vállalat dolgozói zárt térben hibaelhárítás közben, a gáz belobbanása következtében égési sérüléseket szenvedtek. A békéscsabai kórház baleseti osztályára szállították a négy szerelőt, majd közülük Süveges János az intenzív osztályra került, László István, Boros Miklós és Busa László pedig súlyos, életveszélyes állapotban a budapesti Néphadsereg Központi Kórházába. Az elmúlt héten híradásban tájékoztattuk a lakosságot arról,-hogy Süveges János túl van az életveszélyen. Tegnapi értesülésünk szerint általános állapota kielégítő, azonban még hosszabb orvosi kezelésre szorul. Mint dr. Hrabovszky Róbert, a baleseti sebészet ügyeletes szakorvosa elmondta, a beteg kézfunkciójának megőrzésére történt eddig beavatkozás. Az égés által sérült területeken — az arcnál és a kéznél — a helyi kezelés folytatódik. Érdeklődtünk a Néphadsereg Központi Kórházának égési osztályán az odaszállított Boros Miklós, László István és Busa László állapotáról is. Az ügyeletes orvos tájékoztatása szerint még mindhárman súlyos, életveszélyes állapotban vannak, de az orvosok és az ápolók mindent megtesznek a gázrobbanás sérültjeiért. Kutyashow Országos halászléiőző-verseny A SIOTOUR szántódpusztai idegenforgalmi és kulturális központjában kétnapos program — kutyashow és -kiállítás — várja a kutyabarátokat a hét végén. Az első napon a magyar ebtenyésztők budapesti agárszakosztályának agárversenyét, majd a munkakutya- és fajtabemutatót élvezhette a közönség. Ma kiállítással folytatódik a találkozó, amelyen valamennyi kutya érmet kap, és külön díjban részesülnek a fajtagyőztesek és a klubgyőztesek. A IX. országos halászléfőző versenyt szombaton rendezték meg Szegeden a szakma legjobbjainak részvételével. A tiszai hídfőnél, a Tisza HTSZ csárdája előtti téren 45 bográcsban készítették az ételkülönlegességet. A szakmai zsűri tagjai kóstolással — anélkül, hogy tudták volna, kinek a főztjét ízlelik — döntötték el, ki az ország legjobb halléfőzője. Ezt a címet Farkas József nagybaracskai halász, a bajai Üj Élet Tsz tagja nyerte el. Második helyezést ért el Tóth László, a szegedi Hungária Szálló konyha- főnök-helyettese, harmadik lett Tari István, a szegedi „Szeged” étterem szakácsa. A legjobb női versenyző címet Köpeti Magdolna, a mohácsi Petőfi HTSZ agro- nómusa érdemelte ki. Megjelent a Csevegő Megjelent a Pajtás nyári magazinjának, a Csevegőnek az augusztusi száma. Ä képekkel gazdagon illusztrált lapban riportot olvashatunk Zsoldos Péter íróval, akit a fantasztikus irodalmat kedvelőknek aligha kell bemutatnunk. Polonyi Károly, Ybl-díjas városépítész a kőrengeteg emberarcúvá szépítéséről beszél. A cikkhez „várost álmodó” pályázat kapcsolódik. Ugyancsak pályázat csatlakozik az első magyar beszélő robotemberről szóló cikkhez. Színes írásokban ismerkedhetünk meg az Amphora Búvár Sportklubbal, a sár- kányeregetéssel és a madarak beszédével. Egész oldalas színes képeket közöl a magazin Hernádi Juditról, Búd Spencerről, Horst Tap- perről és az Eddáról. A lapban — többek között — találhatunk még kozmetikai tanácsokat, és olvashatunk az egészséges táplálkozás testi-lelki módszereiről, fontosságáról. A divatot, sportot, képregényt és a fejtörő játékokat kedvelők is kedvükre böngészhetik a Csevegőt. — út — Will Hortobágy idegenforgalmi központjában, a kilenclyukú híd és a régi kocsiállás mögött felavatták Somogyi Árpád Munkácsy-díjas szobrászművész négyalakos — az Alföld népe című — szoborkompozícióját (Fotó: MTI — Oláh Tibor felvétele — KS) II mellékes fontossága Feladataink értékrendje N em arról a mellékesről fog szólni ez az írás, melyet az úgynevezett második gazdaságban szoktunk megkeresni, hanem arról, amely a termelés és a kutatás, vagy bármely emberi tevékenység fő irányát tekintve mellékesnek tűnik. Sok szempontból nyitott kapukat döngetünk. Hiszen nincsen az az újságíró, vagy riporter, aki ne hangoztatná, hogy nem elegendő felépíteni egy lakótelepet. Járulékos beruházásokra is szükség van, sőt, a lakásépítés előfeltétele például a közmű- hálózat kiépítése. A lakásépítéshez hozzátartozik az úgynevezett tereprendezés, az új lakótelep tartozéka az iskola, az óvoda, a játszótér, a vendéglő és az üzletek is. Mindez tehát közismert. A probléma az, hogy noha közismert, mindenki tudja, hogy a járulékos beruházások nélkül az alapvető beruházás sem teljes, mégis ismét és ismét elmaradnak a járulékos beruházások. Valószínűleg azért, mert mellékesnek számítanak, és ha a fontos megvan, akkor a mellékes már ötödrangú. A lakótelepekkel csupán azért példálóztam, hogy a gondolatmenet könnyebben követhető legyen. Hozhatnék más példát is: a kitűnően felszerelt steril orvosi műtőt, amiből csupán néhány megfelelő nyílászáró szerkezet hiányzik, hogy ténylegesen steril legyen; vagy az értékes gépet, melyet nem megfelelő páratartalmú helyiségben tartanak. Nem az a feltűnő, hogy ilyen problémák voltak és bizonyos ideig nem oldódtak meg, hanem ezeknek az ellentmondásoknak a krónikus volta. Egyfelől tisztázni kell a következőt: az egész világ- történelem tele volt olyan fejlődési tendenciákkal, melyek azért nem tudak igazán kibontakozni, mivel csak a fő irányzatok tekintetében léptek előre az egyes társadalmak, a mellékes viszont mindvégig mellékes maradt. Valóban csodálkozva nézzük, hogy voltak olyan társadalmak, amelyek messze megelőzték Európát a -tudományos számításokban, vagy éppen az ipar számos területén. Nem Európában fedezték fel a selyemszövést, nem Európa produkálta először a nyomtatás lehetőségét, és szintén nem Európa teremtette meg azokat a vízgazdálkodási rendszereket, melyek hosszú ideig mintaképek voltak. S mégis a fontos, a legfontosabb dolgok tekintetében előrelépő társadalmak végül is vagy összeomlottak vagy pedig a maguk egészében nem tudtak előrejutni, természetesen egyéb lényeges történelmi okok következtében is. Az elmaradottság, a fejletlenség nemegyszer éppen azon mérhető ma is, hogy az úgynevezett mellékes mozzanatok olyannyira fejletlenek, hogy nem engedik a lényeges mozzanatok kifejlődését sem. Ilyen szempontból akár a köztisztaság, akár egy szokásrendszer, akár egy vallási korlátozottság visszavetheti azokat a társadalmakat, amelyek az ipar bizonyos ágaiban előrelendülnek. Helyesen nevezte Galbraith amerikai közgazdász egyik érdekes művében szintetikus modernizációnak azt a modernizációt, mely a modern repülőtér és a modern műút végén álló szálloda, vagy szállodák modernsége mellett szinte konzerválja az elmaradottságot. De miből ered nálunk az, hogy a mellékest még mindig hatodrangúként kezeljük, hogy sokszor az úgynevezett infrastruktúra kiépítése háttérbe kerül, hogy a lényeges még mindig legtöbbször a mennyiség és nem a minőség? Vagyis: mi az oka annak, hogy noha konkrét esetekben a sajtó évtizedek óta visszatérő témája az alig látszó, a nem fő dologhoz tartozó elhanyagolásnak kritikája, s a jelenség minden kritika ellenére makacsul tartja magát? Miképpen lehetséges az, hogy noha mindenki tudja, hogy ami ma még mellékesnek tűnik, az holnap a legégetőbb problémává léphet elő, mégis fennáll ez a helyzet? Azt hiszem, szemléleti kérdésről van szó. Az a szemlélet, amely kampányszerűen igyekezett megoldani mindenféle társadalmi és termelési problémát, látszólag már a múlté. De csak látszólag. Ma nincsenek kampányok. De a szemlélet benne él az emberekben és lényege az, hogy gyorsan meg kell valósítani a legfontosabb dolgot, s hogy ez azzal jár, mellékesen szétrombolunk más értékeket — az már mindegy. A kampányszemlélet tehát élhet kampány nélkül is. Nem mondom, hogy nincs szükség bizonyos beruházások kiemelésére. Ezek a beruházások azok, amelyek általában határidőre meg is valósulnak. De következik-e ebből, hogy az összes más beruházások esetében a rá- érősség érvényesüljön? S vajon az, ha valamit valóban meg akarnak valósítani, akkor kiemelt beruházásnak tekintik, nem annyit jelent-e: a kampányszemlélet tovább él. Sőt, erre az alapra kell helyezkedni az adott szituációban. S így jönnek létre olyan nevetséges esetek,, mint például az, hogy van üzlet, amelynek a tatarozása hosz- szabb időt vesz igénybe, mintha egy újat építenének. Vannak időszakok, midőn egy társadalomnak valóban a legfontosabbra, valóban a következő lépésre kell koncentrálni. A háborús időszakokban például, amikor’ a szovjet ipar nagy részét az Uraiba telepítették, senki sem követelhette, hogy a megfelelő infrastruktúrával együtt evakuáljanak. Más dolog azonban a pillanatnyi szükségszerűség és a folyamatos szükségletrendszer. A szektarianizmus alapvető jellegzetessége mindig az, hogy úgy érzi, a pillanat annyira szorító, olyannyira izgalmas, hogy csupán a fő feladatra lehet koncentrálni. A legfontosabb célok elérése élet-halál kérdés. És minden egyéb ehhez képest rendkívül alárendelt jelentőségű. A történelem szorító pillanataiban így is van. De a szorító pillanatokat nem lehet általánossá tenni. A szorító pillanatokból nem lehet folyamatot teremteni. S miért aktuális ez? Abban az időszakban, amikor a takarékosság napirenden van, amikor minden fillérrel, minden anyaggal valóban gazdaságosan kell bánnunk, akkor nagyon nagy luxus a mellékes folyamatok alábecsülése. Mert így láthatatlan csatornák képződnek, amelyeken észrevétlenül elcsorog — s nemcsak ma, hanem hatásában a jövőben is — a nemzeti jövedelem nem elhanyagolható hányada. Hermann István
