Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-31 / 205. szám
NÉPÚJSÁG 1983. augusztus 31., szerda Eljutni a tengerentúlra amit Vésztő a Körösmenti tsz-töl vár A szövetkezet termékeinek 10 százalékát szállítja exportra Fotó: Fazekas László Versenyben a cipőpiacon A történet az elmúlt év őszéig nyúlik vissza. A Hultgrens svéd cég klumpák gyártására keresett partnert, és a közvetítő magyar külkereskedelmi vállalat a Békéscsabai Körösvidéki Cipész Szövetkezetét ajánlotta. A szövetkezetben a mintadarabokat még a BNV időszakában készítették el, s a lábbeliket megnézte az észak-európai cég képviselője is. Az első komoly tárgyalásokra azonban egészen januárig kellett várni. A Hultgrens akkor hároméves együttműködési szerződést ajánlott, s úgy nézett ki, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, a szerződéskötésig sem kell már sokat várni, amikor a cég árszakértői közölték, magasnak találják az árakat. És, mert a drága alapanyag miatt szó sem lehetett engedményekről, a tárgyalások megszakadtak. A szövetkezetben ekkor olcsóbb anyagokból készítettek néhány mintát, de annak meg a minősége nem felelt meg. Ezután ez év áprilisában a svédek újra ellátogattak Magyarországra és megnézték a szövetkezet üzemeit is. Az ajánlat most már így szólt: svéd alapanyagból, gépekkel és technológiával bérmunkában készítsenek klumpákat. A szövetkezet békési telepén akkor várt átadásra az új üzemrész. A körülmények megfelelnek — állapították meg a svédek. Az első alapanyag-szállítmány szeptemberben érkezik meg, de ezzel még nem kerül pont az üzlet végére. A szállítmány alapanyagát a szövetkezetnek meg kell vásárolnia, azzal a kitétellel, hogy ha a próba- gyártás sikerül, a bérmunkán kívül ennek az árát is visszakapják. Jó munka esetén azonban nemcsak az alapanyag ára térülne meg, a svédek ugyanis ha a minőség megfelel az elvárásoknak — évente 200 ezer pár lábbelit gyártatnának a szövetkezettel. A történetnek tehát nincs még vége. És nem is lehet, hiszen ebben az esetben többről van szó, mint egy egyszerű szerződéskötésről, vagy bérmunkáról. A szövetkezet a technológia megvásárlásával, az új üzemszervezési módszerekkel, — a betanítást is a svédek segítik — óriási lehetőséghez jut. A tét, mint ma szinte mindenütt, a versenyben maradás. Hogy milyen módszerek - alkalmazásával próbálnak az elmondottak mellett lépést tartani? Például a kis tételekkel. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a nagy 80—150 ezres sorozatok mellett a 250 páros megrendelést sem becsülik le. — Igen rossz üzletpolitika lenne, ha nem vállalnánk az ezzel járó többletköltséget, hiszen az NSZK-export is 200 párral kezdődött, s ma a 80—100 ezres nagyságrendnél tartunk. Ha azt akarjuk, hogy sokan ismerjék termékeinket, mindenütt, ahol erre »alkalom kínálkozik, ott kell lennünk — ismerteti álláspontját Köpe László, a szövetkezet elnöke. A kapcsolatok bővülését jelzi, hogy míg 1979-ben egy, addig 1982-ben öt külkereskedelmi vállalattal álltak kapcsolatban, s lénylegében ez a helyzet most is. Azt pedig szinte már nyomon sem lehet követni, hány céggel folytattak tárgyalást, hány megrendelő kívánságára küldtek mintadarabokat, kollekciót, az üzletkötés reményében. Az utóbbi időben szaporodó üzleti sikereknek persze más titka is van: így például a széles választék. — Kényelmi lábbelit: papucsot, klumpát, szandát, balerinacipőt és sarut is készítünk. Ezek nemcsak a lakásokban használhatók, egy részük jó bevásárláshoz, sétához, sportolásra, és a divat, a nemek és korosztályok igényeit is kielégítik. Űjababn a saruk ógörög és római mintázatok alapján készülnek — s ezzel még korántsem ér a felsorolás végére a szövetkezet elnöke. Ez a sokféleség, a kis tételek készítése nem egyszer hatalmas feladat elé állítja a szakembereket. Kilincselni kell a bőrgyárakban, a fatalpgyártó üzemekben, hogy megfelelő színben, darabszámban, s elfogadható minőségben szállítsanak, ha kell, néhány napos határidővel. Újra és újra előkészíteni a gyártást, miközben ártárgyalás ártárgyalást követ. Szinte törvénnyé val; már, hogy az első sikertelen megbeszélés után nem szabad feladni. A külkereskedelmi vállalatok is új módszereket alkalmaznak: a szövetkezetek, gyárak versenyeztetését. S ennek az elvárásnak is meg kell felelni. Most éppen a belga piacra kellene több százezer pár klumpát gyártani. A kérdés: ki tud többet, olcsóbban? De hogyan is áll a kényelmi lábbelik piacán a szövetkezet termelékenységben, árbán, az igények kielégítésében, és végül a vállalati gazdálkodás eredményességében ? A szövetkezetben az idén már több mint egymillió lábbelit készítenek, s a termékek 10 százalékát nyugateurópai cégek vásárolják. — Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nálunk az alapanyagárak magasabbak, a termelékenység alacsonyabb, mint a nyugat-európai versenytársaknál. A hátrányt az olcsóbb munkaerő ellensúlyozhatja. De reméljük, elmaradásunk, úgy, mint az utóbbi években, erőteljesen csökkenni fog. Az alapanyagárak mindenesetre sok nehézséget okoznak. Az egyik külföldi vevő például 430 forintot ajánlott a bőr négyzetméteréért. A magyar vállalat 700 forintra tartotta portékáját, később 600-ra, de többet már nem engedett. így, mint sok más esetben, az alapanyagot a megrendelő szállította — mondja a szövetkezet elnöke. A Körösvidéki Cipész Szövetkezet tavaly a nehézségek ellenére mintegy 10 millió forint nyereséget könyvelhetett el. De nem úgy, mint sokan gondolják, az exportáraknál magasabb belföldi árakkal. A szövetkezet ugyanis belföldön sem értékesíthet magasabb áron, mint amit a világpiacon sikerült elérnie, s arra sarkall, minél hamarabb közelítsék meg a vezető cégek termelékenységet. Tanulni, ellesni, átvenni mindent, ami a fejlődést szolgálja. A termelékenység, ugyancsak 1982-es adat, egy év alatt 15 százalékkal nőtt. S bár ez a növekedés elsősorban a többletköltségek ellensúlyozására kellett, biztató, hogy a fejlett technológiának köszönhetően, egyre jobb ajánlatokat tehet az érdeklődőknek a szövetkezet. Ami pedig az igények kielégítését illeti, szinte mindenre figyelni kell, és olykor óramű pontosságú programozásra van szükség. Az egyik NSZK vállalat augusztus 2-án küldött 20 ezer fatalpat, a kész lábbelit szeptember 30-ig várják. A többi alapanyag érkezése már a pontos teljesítés függvénye. De nem kisebb feladatoknak kell eleget tenni az egyik amerikai vállalat esetében. Ez a cég 14 páros, különböző színű kollekciót vár rövid időn belül. S ha a 14 pár is a korábbihoz hasonló gondossággal készül, akkor a szövetkezet a tengeren túl is növelheti a magyar cipőipar hírnevét. Kepenyes János Kezdődik a cukorrépa-feldolgozás Nagyteljesítményű kukoricavetö gép a Rábától Új, nagy teljesítményű ku- koxigavető gép sorozatgyártását kezdték meg a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár mosonmagyaróvári mezőgazdasági gépgyárában. Az előzetes kipróbálás során az új gépekkel átlagosan 846 hektáros átlagot értek el, de volt olyan kísérleti gép is, amellyel több mint 1200 hektár kukoricát vetettek egy idényben. A Cyclo 800-as elnevezésű vetőgép a maggal együtt a műtrágyát is a talajba juttatja. Ezenkívül kétféle speciális vegyszer adagolására is használható. Újszerű csőA cukorgyári szakemberek és a termelő gazdaságok vezetőinek véleménye szerint az aszályos időjárás ellenére biztosítva lesz a kábái Hajdúsági Cukorgyár nyersanyag-szükséglete. Az aszály terméscsökkentő hatását ezen a vidéken — együttesen mintegy háromezer hektáron — sikerült öntözéssel pótolni. A répa szedését a tervek szerint szeptember első hetének végén kezdik meg, a gyár pedig 14-én indul. Az idényben összesen 14 ezer hektár cukorrépa termése kerül a feldolgozóba, ahol ebből, a jelenlegi kilátások szerint, mintegy 66—70 ezer tonna cukor készül. Befejezéséhez közeledik a szezon előkészítése: a karbantartás, a fogadóterek korszerűsítése és újabbak építése a vasútállomásokon, így az idén már a 14 ezer hektár termésének 60 százaléka vasúton érkezik a gyárba. Az aszály miatt az idén különösen nagy értéke van a cukorrépa-feldolgozás melléktermékének, a tömegtakarmányként használható répaszeletnek. Az előzetes megrendelések szerint 180 ezer tonna répaszelet kerül majd vissza az őszi-téli hónapokban a termelő gazdaságok állattartó telepeire. roszlya kiképzése javítja a magvak csírázásának feltételeit, egyenlő . mélységbe juttatja a magot, s ezzel elősegíti, hogy egyszerre keljenek ki. A gép a megfelelő kiegészítéssel hibrid kukorica vetésére is alkalmas. A vetőbarázdába került maghoz a takarótárcsák friss., nedves talajt nyomnak, s ezt megfelelően tömörítik is. Az új konstrukciót hat- és 12 soros kivitelben 8—8 variációban gyártják. Az új vetőgépek legcélszerűbben 250 lóerős Rába traktorokkal használhatók. „Az a tény, hogy a települések mintegy 63 százalékát ki- tevő falvak fejlesztése nem szerepelt az országos koncepcióban, egyre erősödő országos kritikába torkollt. Eközben a helyben levő egyetlen potenciális tényező, a mezőgazdasági termelőszövetkezet vállalta az adott helység eltartó és megtartó erejének alakításával összefüggő aprómunkát.” Dr. Virágh Ferenc: A tsz-ek a településekért Békés megyei Népújság 1983. augusztus 23. Az összevetés talán a tények ismerőit is meghökkenti, nemhogy a kevésbé tájékozottakat.’ Mindenesetre Fazekas István, a községi pártbizottság titkára kategorikusan jelenti ki, hogy a Körösmenti Tsz-nek nem szabadna nagyon sokkal elmaradnia a Vörös Csillag Termelőszövetkezettől. Csalatkozniuk kellett — Kérem, itt sokkal nehezebb körülmények között tizenkét ezer ember élt a két világháború között. Ha a vésztői földek olyan silány, rossz földek lettek volna, akkor nem szaporodott, hanem szökött volna a nép innen. Amikor a négy kisebb tsz kimondta az egyesülést, egy akkora közös gazdaság jött létre, mint a füzesgyarmati. Nem véletlen tehát az összehasonlítás, miután a gyarmati sem sokkal jobb adottságú termelőszövetkezet a mienknél. Tekintettel a nagyságára, a község Vésztő, joggal fordult várakozással egyetlen igazán számottevő üzeme felé. Ám ha a település felvirágoztatását várták tőle, hamarosan csalatkozniuk kellett. A Körösmenti Tsz tudniillik, igen hamar feliratkozott a tartósan veszteséggel gazdálkodók listájára, s nem is került le onnan a legutóbbi időkig sem. Ebből a falura nézve is rendkívül hátrányos következmények fakadtak. Szigorúan, de hűen a tényékhez fogalmaz a községi párt vb gazdaságpolitikai bizottságának elnöke, Komáromi Gábor, aki a tárgyban terjesztett jelentést az elmúlt heti vb-ülés elé: „A gyenge gazdasági helyzet, a gyenge termőhelyi adottság, a szubjektív vezetői megítélések, a szakemberhiány, az emberek gondolkodása és maguk a jogszabályok is elősegítették azt, hogy a termelőszövetkezet ne foglalkozzon ellátási vagy esetleg foglalkoztatási kérdésekkel.” Talpra állítani a közöst — Itthon összesen mintegy ezerkétszázan találnak munkát, legalább ennyien járnak el rendszeresen, s akkor még nem beszéltünk azokról, akik otthon maradtak a háztájiban jobb megoldás híján. A termelőszövetkezet ugyanis nem nyitott ipari üzemeket, s ráadásnak egyre szűkítette a szolgáltatásait, utóbb még a zöldségtermesztést is megszüntette. Ez volt a jellemző egészen az elmúlt év közepéig, amikor is vezetésváltásra került sor — foglalja össze az eddigieket a párttitkár. Mindebből igazán nem nehéz kihámoznunk, hogy nem éppen Vésztő volt ama folyamatra jellemző tipikus példa, amelyet indító idézetünkben kiemeltünk. De változott-e, változhatott-e a helyzet az alatt a néhány hőnap alatt, amelyben új emberek birkóztak immár a régi gondokkal a termelő közösség élén? Nyilas Károly, a Körösmenti Tsz elnöke bizakodással nyilatkozik a csöppet sem rózsás körülmények ellenére is: — Ebben a pillanatban 680 dolgozó tagja van a tsz- nek, a meglevő, de ki nem használt munkaerő a faluban igen nagy. Igenám, de az ipari melléküzemág kialakításában, hogy úgy mondjam, a tejfölt már rég megették, nekünk csak a savó maradt, és az is igen gyenge már. Sikerült mégis a konzervgyárral közösen egy üvegmosót kialakítanunk, ahol idestova három műszakban hetven embert foglalkoztathatunk. Erejéhez mérten, természetesen a tsz igyekszik a település többi „kívánságának” is eleget tenni. Már ebben az évben 17 hektáron dinnyét termesztettek, s keresik a megoldást a saját zöldségboltjuk önerőből történő ellátására is. Húsboltjukban birkahús, sertéshús rendszeresen és folyamatosan kapható. Pecsenyesütőt is üzemeltetnek. Más út nincs — Az első és legfontosabb lépés, ezt mindannyian tudjuk: a tsz megerősitése. Ha minden igaz, már ebben az évben is veszteség nélkül zár a közös. De ez csak a kezdet. Lehet, hogy ennyi év után kicsit türelmetlenebbek vagyunk valameny- nyien, de abba sem nyugodhatunk bele, hogy már háromezerrel kevesebben vagyunk, mint valamikor, s hogy a község lakossága tovább fogy. Ezt a folyamatot csak egy megerősödött tsz állíthatja meg itt — jelenti ki Fazekas István. Bizony, az igény nem kicsi, hiszen a termelés, a gazdálkodás stabilizálása önmagában is erőt próbáló feladat a közös gazdaságban. Jogos viszont a kilencezer vésztői igénye is, hogy a nagyüzem fokozottan vegyen részt a zöldség-, a gyümölcs-, a húsellátásban, vállalkozzon lakossági ipari szolgáltatásokra, járuljon hozzá a község kulturális, kommunális és szociális fejlődéséhez, az idősek támogatásához, és a fiatalok megtartásához, letelepüléséhez. Valóban nagyon nehéz utat kell a vésztői Körösmenti Tsz-nek mindezek szerint bejárnia, de más út nincs! Ezt valamennyien tudják. Kőváry E. Péter Préselik a napraforgói Martfűn A szója- és a repceidény befejeztével megkezdődött az igazi nagyüzem, a napraforgó feldolgozása hazánk legnagyobb olajipari üzemében, a martfűi gyárban. Egyelőre naponta körülbelül 1000 tonna olajos mag- vat préselnek ki, és nagyjából ugyanennyi nyersanyag érkezik be huszonnégyóránként. A termés eddig jórészt közúton érkezett, de befutottak már az ország távolabbi vidékeiről, így a Dunántúlról is, az első vasúti szerelvények. Miután a Dunántúlon terméskiesést okozott az aszály, a nyugati országrészben megtermelt napraforgó jelentős részét is Martfűn dolgozzák fel. A. gyár az új szezonra különböző műszaki megoldásokkal, új berendezések üzembe állításával napi 1300 tonnára növelte a teljesítményt. így a szezonban együttesen 135 ezer tonna napraforgóból présel nyersolajat, amelynek változatlanul keletje van a tőkés piacokon.