Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-23 / 198. szám
1983. augusztus 23., kedd Vásárolunk, de hogyan? ek. Volt, aki úgy érzi, megromlott a viszony, s az elárusító felvigyázóvá lett. Mások a vevők megismerését tartották fontosnak, hisz nem vagyunk egyformák. Van, aki az általa megszokott eladó ajánlatára esküszik, mások inkább óraszám turkálnak, míg végre döntenek valami mellett. Sokan tanácsot dtérnek, sokan mo- lesztálásnak veszik, ha segíteni akarják a kiválasztást. Lám, valóban nem vagyunk egyformák. Ám egy biztos, s ebben mindhárman egyetértettek: sokat tehet az eladó e kapcsolat javításáért. A vérbeli kereskedőnek a széles vevőkör a legnagyobb elismerése. „Szeretni kell az embereket” — vallják. „A jó eladónak még a keresztanyja halálát is elmeséli a vevő”. Nem elég a szűk tájékoztatás (van, vagy nincs), úgy k,ell bánni a belépővel, hogy ne menjen el üres kézzel. „Aki hiába keres egy cipőt, annak el kell adni egy ruhát” — mondogatják. „Jól tudjon beszélni, legyen rutinja, ismerje az árut...” Sorolhatnánk mindazt a tulajdonságot, amire szükség lenne. „Lenne” — mondják, mert mindhárman egyetértettek abban, hogy a fiatalok körében egyre kevesebb az igazi, jó kereskedő. Ki a szakmunkásképzés hiányosságaiban, ki az ifjú eladók hozzáállásában, ki pedig a kereskedői munka lebecsülésében keresi ennek okát. S felmerülnek az újabb kérdések. Miért nem vonzó manapság ez a pálya? (Mert a nagyobb keresetért máshová menpek dolgozni a jó kereskedők.) Hogy miért nincs továbbképzés számukra? („Minket nem vesznek sehol semmibe.”) És így tovább. A kép kissé elkeserítő, ám hogy mégse zárjuk sötét gondolatokkal ezt a Riportot, említsük még meg két közös vonását a három látogatásnak. - Az egyik, hogy mindhárom helyen többször is megszakították beszélgetésünket, hol a hőn áhított „vevőkör” érdeklődött telefonon vagy személyesen ezért vagy azért az áruért, hol a kollégák kértek szakmai tanácsot. A másik közös vonás, hogy annak idején mindhárman ezt, és csakis ezt a pályát választották. Ehhez éreztek elhivatottságot. Joggal, hisz azóta is jól megállják a helyüket. Szerencsére vannak ilyen kereskedők másutt is, csak vigyáznunk kell rájuk! Odafigyeléssel, bizalommal, több türelemmel jutalmazzuk munkájukat, s akkor mi, vevők is jól járunk. Figyelmet érdemlő felhívás Nap mint nap belépünk valamilyen üzletbe, hogy aztán jó vagy rossz tapasztalatokkal, elégedetten, vagy elégedetlenül távozzunk onnan. Egy biztos: mindennapjaink szerves része a vásárlás. De hogyan is vásárolunk valójában? A legszebbet, a legdrágábbat? Vagy inkább a legegyszerűbbet, a legolcsóbbat szeretjük? És inkább kérjük? Ajánlják? Vagy szeretünk magunk nézelődni? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ a minap. És ki gnast kérdezhetünk meg erről, ha nem azokat az eladókat, akik már sok éve állnak a pult másik oldalán, akik jól ismerik szeszélyeinket, vásárlási szokásainkat. A beszélgetések kapcsán persze óhatatlanul felmerültek olyan kereskedői gondok is, melyeket érdemes itt szóvá tenni. Űtravalóul, vagy ha úgy tetszik, tanulságul. Hogy kiket kérdeztünk meg? A békéscsabai vasedény boltban Felföldi Györgyné üzletvezető-helyettest, a Bizományi Áruházban Kovács Mihályné üzletvezetőt és a gyulai gyermek- ruházati bolt vezetőjét, Hegyi Istvánt. Mindhárman jó ideje — 28, 35, illetve 40 éve — dolgoznak kereskedőMongólia legfontosabb KGST-partnere a Szovjetunió. Egyedül a VII. ötéves tervidőszakban — 1976— 1980. között — több, mint 200' gyár és bányaüzem, közöttük Ázsia legnagyobb érc- bányászati vállalkozása, az erdeneti kombinát kiépítésében, üzemeltetésében segítettek szovjet szakemberek. A mostani tervidőszakban tovább folytatódik a hasznos együttműködés, a többi között a mezőgazdasági gépgyártás hazai tárgyi és személyi feltételeinek a megteremtésével. Az iparosításban sokoldalú segítséget kapnak Csehszlovákiától is. Példa erre a dar- hani cementmű, a bőr- és cipőgyárak, de több más létesítmény, így az ulánbátori klinika is. Jelentős részt vállal a csehszlovák partner a ként. Lássuk hát sorra mindazt, amiről szó esett a beszélgetéseken. A munkahelyek jócskán'eltérőek, ám tapasztalataik sok mindenben találkoztak. Az idők múlásával sokat változtunk mi, vásárlók. Tudunk válogatni, már csak- (nem mindig a szebbet, a jobbat keressük, még ha drágább is a kiválasztott áru. A lakáskultúrára, a háztartási felszerelésekre, az ajándékozásra egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk. A gyermekruhákra olykor erőn felül is áldozunk. „Ha a többinek van - az osztályban, ennek is meg kell venni” — tárjuk szét karunkat nemegyszer, mielőtt a„pénz-, tárcánkba nyúlunk. A bizományi árucikkeivel kezdetben tán bizalmatlanok voltunk? Sokan nem is tudták, mi célból jönnek létre ezek az üzletek. És bár jellemző, hogy a kisebb jövedelműek nyitnak be ide, itt is egyre inkább a szebbre, a modernebbre van szükség. Az elvárások tehát nagyobbak, s ez a boltokat kötelezi az igények kielégítésére. De mi a helyzet a vásárlással magával? Az üzletek nagy részében önkiszolgáló rendszerben dolgoznak. Jó ez vagy sem a vevő és az eladó kapcsolatát tekintve? Nos, a vélemények eltérőmongol szakemberképzésben: az elmúlt tervidőszakban 2000 mongóliai fiatal szerzett ily módon szakképesítést. A Német Demokratikus Köztársaság baráti együttműködése révén jelentős új üzemek kezdték meg működésüket az elmúlt évtizedekben Mongóliában. Az NDK szakemberei rpongol társaikat megtanították a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek kialakítására ugyanúgy, mint az ipari termelés skálájának bővítésére, színesítésére. A húsipar, a nyomdaipar korszerűsítésében, az ércbányászat fejlesztésében is jelentős szerepet vállalt az NDK. A faipar, a téglagyártás gyors ütemű fejlődése lengyel szakemberek munkáját dicséri. A melegházi zöldségtermesztést bolgár irányífással honosították meg Mongóliában. A bolgárok a korszerű mezőgazdasági módszerek átadása mellett több ipari üzem építésében is segédkeztek. Rövidesen megkezdi működését a MON- GOLBULGARMETALL nevű közös vállalkozás. Az idén bocsátotta piacra első termékeit az a bútorgyár, amelyet román segítséggel építettek Ulánbátorban. Részt vállal a testvérországot segítő közös akciókból a Magyar Népköztársaság is. Többek között az ulánbátori ruhagyár, a szongínói biokombinát, a darhani húscsomagoló üzem, a harhorini malom megépítését és az ott dolgozók kiképzését vállalták a magyar szakemberek. Nem kevésbé fontos szerepe van a magyaroknak a' vízgazdálkodás fejlesztésében, a geológiai kutatásokban. A munkaügyi viták egy- egy munkahelyen belül mindig az érdeklődés középpontjában állnak. A dolgozók nagy figyelemmel kísérik a döntőbizottságok munkáját. Sőt gyakran az eljárás előtt kikérik a tisztségviselők véleményét. Hiszen úgy tekintenek rájuk, mint a munkajogban jártas szakemberekre. Ugyanígy cselekszenek sok helyen a kisebb-nagyobb gazdálkodó, egységek, intézmények vezetői is. Mielőtt saját hatáskörükben meghoznák valamelyik dolgozó ügyében a határozatot, konzultálnak a döntőbizottság tagjaival. S ha nem is mondják ki, arra kíváncsiak, ha netán eljárásra kerül sor, akkor a bizottság hogyan értékeli az ő határozatukat. De mi történik akkor, ha a döntőbizottsági tagok nem ismerik kellőképpen a jogszabályokat, helytelen tanácsokat adnak. Milyen hatással van a munkamorálra egy-egy döntés megváltoztatása, amikor időközben derül ki, hogy az elmarasztalás nem jogszabályon alapult. Hogyan lehet ezeket a zökkenőket elkerülni? Csakis egyetlenegy módon, mégpedig a tisztségviselők rendszeres képzésével. Ebből a meggondolásból kiindulva, a békéscsabai munkaügyi bíróság, a megyei munkajogi bizottság és a Magyar Jogász Szövetség — Hány vizsgálat fejeződött be eddig? — kérdeztük Fejes Ottót, a KNEB mező- gazdasági és élelmezésügyi főosztályának gazdasági szakértőjét. — Tavaly három megyében folytattak vizsgálatot, az idén pedig tíz megyében kezdték el az ellenőrzéseket. Ez azt jelenti, hogy csaknem az egész országról képet kapunk majd, ha valamennyi vizsgálat befejeződik. Miután ezt a munkát a megyei és a városi népi ellenőrzési bizottságok kezdeményezték, ez arra is utal, hogy igen nagyok a problémák ; a környezetvédelem egyre több embernek lesz a legszemélyesebb magánügye. — Ezek szerint nálunk is vannak már „zöldek”? — Inkább úgy fogalmaznék, hogy meglehetősen nagy a zűrzavar a fejekben a környezetvédelem értelmezésében. Megtalálható szinte a spektrum egésze. Az úgynevezett turistaszemlélettől egészen addig az irányzatig, amely fontos ipari létesítmények megszüntetését követeli a környezeti ártalmak elkerülése céljából. — Voltaképpen mi minden tartozik a környezetvédelem fogalmába? — A föld, a víz, a levegő, az élővilág, a táj és a települési környezet védelme. — A népi ellenőrök vizsgálatai tehát erre a hat témakörre terjedtek ki? — Nem egészen. Egyedül Zala megyében vizsgálták a környezetvédelmi törvény érvényesülésének egész spektrumát, másutt — például Heves megyében, valamint Mohácson — elsősorban a föld, a víz, a levegő minőségét és a települési környezetre ható tényezőket igyekeztek feltérképezni. Azt hiszem, az külön vizsgálat nélkül is nyilvánvaló: károsodnak vizeink, szeny- nyeződik a levegő, fogy a föld... De mindennek megmegyei szervezete évről évre megszervezi a munkaügyi döntőbizottsági tisztségviselők képzését, illetve továbbképzését. Ebben az évben a tanfolyam októberben kezdődik. Mintegy tíz előadáson ismertetik majd a legfontosabb munkajogi szabályokat. Többek között előadás hangzik el a döntőbizottsági eljárásokról, a dolgozók munkaviszonyáról, a munkaviszony megszüntetéséről, a fegyelmi felelősségrevonás- ról és más fontos munkajogi előírásokról. Augusztus 31-ig lehet jelentkezni a tanfolyamra a békéscsabai munkaügyi bíróságon. A jelentkezési lapokat a munkaügyi bíróság elkül/dte a vállalatoknak, az intézményeknek, és felkérte a különböző szervek vezetőit, segítsék elő a tanfolyamon való részvételt. Ez ideig azonban kevés helyről érkezett visszajelzés. Pedig a gazdálkodó szerveknek és az intézményeknek egyaránt fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a döntőbizottságok jól dolgozzanak. Az pedig aligha képzelhető el a tisztségviselők továbbképzése nélkül. Több tényező indokolja a tanfolyamon való részvétel "fontosságát. Megyénkben több mint 200 munkaügyi döntőbizottság működik. Két éve választották újjá a bizottság tagjait. akadályozása olyan költségekkel járna, amelynek anyagi fedezetével nem rendelkezünk. Ennek a véleménynek ma már egyre kevesebb a valóságalapja. Valószínűleg onnan ered, hogy hosSzú időn át nagyon sokan, és sajnos, eléggé meggyőzően hivatkoztak a pénzhiányra. Közben elkerülte a figyelmüket, hogy a környezetvédelmi problémáknak nemcsak a megoldása, de a megoldatlansága is pénzbe kerül. Gondoljunk csak a veszélyes hulladékokra... A kormányrendelet értelmében ezeket hatástalanítani kell, majd újra fel kell használni. És csak a legvégső esetben, amikor egyik út sem járható, szabad „eltemetni” őket. Persze ezt is garantáltan biztonságos körülmények között. Ugyanakkor mi történik? Sokan megszegik az előírásokat, hogy mást ne mondjak, az egyik szövetkezet a kiskunsági nemzeti parkban ásott el mérgező hulladékot... Hová vezet ez? A szűkebb és tágabb környezet rombolásához. Nem egyedi eset az sem, ami például- Ménfőcsanakon történt. Az akkumulátor- bontó üzem gondatlansága miatt először százötven, aztán kétszáz tehén pusztult el ólommérgezéstől. "Ugye, itt már fillérre kiszámítható, mit jelent anyagilag a környezetvédelmi problémák megoldatlansága? Én nem vagyok „zöld”, de véleményem szerint el kell gondolkodni azoknak az üzemeknek a létjogosultsága fölött, amelyeknek nincs annyi pénzük, hogy eleget tegyenek a környezetvédelmi törvény előírásainak, az anyagiakra való hivatkozás fedezékéből viszont mérgezik környezetünket. — Ezek szerint ön tagadja az anyagi lehetőségek korlátáit? — Szó sincs róla. Pontosan tisztában vagyok vele, Sok helyen új dolgozók, főleg fiatalok és nők kaptak megbízatást. Olyanok is, akik korábban munkajogi kérdésekkel nem foglalkoztak. A továbbképzést indokolja az is, hogy időközben egyes munkajogi előírások módosultak. A megyei munkajogi bizottság rendszeresen a helyszínen is megkeresi a döntőbizottságokat, értékeli munkájukat, hogy ezáltal segítse elő a ' jogszabályszerű tevékenységüket. A vizsgálatok tapasztalata szerint a döntőbizottságok ott dolgoznak a leghatékonyabban, ahol a munkahely elősegíti a tagok továbbképzését. Ezeknél az egységeknél a munka- fegyelem is jó, hiszen az ismeretek révén a munkajogi előírások betartására fokozott gondot tudnak fordítani. Sok helyen a szakszervezeti bizottságok is nagy súlyt helyeznek a munkaügyi döntő- bizottságok tevékenységére. A jogsegélyszolgálattal együttműködve, munkaügyi viták nélkül rendezik a dolgozók ügyeit. Mindez azt igazolja, hogy a munkaügyi döntőbizottsági tisztségviselők továbbképzésével kapcsolatos felhívás sokkal nagyobb figyelmet érdemel, mint ahogy a tapasztalatok szerint eddig a munkahelyek fordítottak ró. hogy mindenre nincs pénz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy semmire sincs. Vannak helyzetek, amikor az anyagi korlátok mérlegelésre kell, hogy késztessék az illetékeseket. Nem lehet például — mert erre valóban nincs elég pénz — egyszerre a Balaton és a Kapos vizét is megóvni a szennyeződésektől. Választani kell tehát. Mint a szülőszobán, amikor az orvosnak döntenie kell, az anya vagy a gyerek életét mentse-e meg? Vannak az életben máshol is ilyen szituációk. A döntéshez segítséget adnak a tudományos vizsgálatok is. Hiszen valóban „zöldnek” kell lenni ahhoz, hogy semmifajta környezetszennyezést ne tartsunk megengedhetőnek, hiszen ezzel mindenfajta technika együttjár. Csak éppen azt mondom: az anyagiak hiányára való hivatkozás, s főleg ennek elfogadása a későbbiekben megbosszulja magát. — Még nem zárultak le a vizsgálatok. Mégis, mi az, ami már most látható? — Fokozatosan fogyatkozik a termőföld, ezt a tendenciát meg kell állítani. Bajok vannak a talajműveléssel is, gyakran ésszerűtlenül sok műtrágyát használnak fel a gazdaságok. Ami a vizeket illeti: a víz szállítja a legtöbb szennyeződést. Márpedig a folyók és tavak vizének állapotát nagyon nehéz helyrehozni. A levegő... Egyre nagyobb a légszennyezés. A települési környezet... Bajok vannak az infrastruktúrával^ s ennek súlyos következményei lehetnek. A veszélyes hulladékokról volt már szó. A környezetvédelmi törvény keretébe az említetteken kívül beletartozik még az élővilág. De ha szennyezett a víz és a levegő, ha mérgezett hulladékok kerülhetnek a földbe, lehetnek-e kedvezőek a perspektívák az állatok és a növényzet számára? Mindez persze nem hangzik túlságosan optimistán. De hát azért folynak a vizsgálatok, hogy felszínre kerüljenek á bajok, s hogy azután — ha nem is mindig rövid idő alatt — orvosolni lehessen őket. Gyémánt Mariann (Archív felvétel) Nagy Ágnes Serédi János I természet bosszút áll! fl környezetvédelem magánügy is A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nem tervezett átfogó vizsgálatot a környezetvédelemről, s mégis: lassanlassan összeáll a kép arról, hogyan érvényesülnek a környezetvédelmi követelmények az ország különböző tájain. Az történt ugyanis, hogy jó néhány megyei és városi népi ellenőrzési bizottság egymástól függetlenül, de szinte egy időben határozta el: megvizsgálja, hogyan lehet megóvni a földet, a vizet, a levegőt... KGST-együttmílködés