Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-23 / 198. szám

1983. augusztus 23., kedd Vásárolunk, de hogyan? ek. Volt, aki úgy érzi, meg­romlott a viszony, s az el­árusító felvigyázóvá lett. Mások a vevők megismeré­sét tartották fontosnak, hisz nem vagyunk egyformák. Van, aki az általa megszo­kott eladó ajánlatára eskü­szik, mások inkább óraszám turkálnak, míg végre dönte­nek valami mellett. Sokan tanácsot dtérnek, sokan mo- lesztálásnak veszik, ha se­gíteni akarják a kiválasz­tást. Lám, valóban nem vagyunk egyformák. Ám egy biztos, s ebben mindhárman egyetértettek: sokat tehet az eladó e kapcsolat javításá­ért. A vérbeli kereskedőnek a széles vevőkör a legna­gyobb elismerése. „Szeretni kell az embereket” — vallják. „A jó eladónak még a ke­resztanyja halálát is elme­séli a vevő”. Nem elég a szűk tájékoztatás (van, vagy nincs), úgy k,ell bánni a be­lépővel, hogy ne menjen el üres kézzel. „Aki hiába ke­res egy cipőt, annak el kell adni egy ruhát” — mondo­gatják. „Jól tudjon beszél­ni, legyen rutinja, ismerje az árut...” Sorolhatnánk mindazt a tulajdonságot, amire szükség lenne. „Lenne” — mondják, mert mindhárman egyetértettek abban, hogy a fiatalok kö­rében egyre kevesebb az igazi, jó kereskedő. Ki a szakmunkásképzés hiányos­ságaiban, ki az ifjú eladók hozzáállásában, ki pedig a kereskedői munka lebecsü­lésében keresi ennek okát. S felmerülnek az újabb kérdések. Miért nem vonzó manapság ez a pálya? (Mert a nagyobb keresetért más­hová menpek dolgozni a jó kereskedők.) Hogy miért nincs továbbképzés számuk­ra? („Minket nem vesznek sehol semmibe.”) És így to­vább. A kép kissé elkeserítő, ám hogy mégse zárjuk sötét gondolatokkal ezt a Ripor­tot, említsük még meg két közös vonását a három láto­gatásnak. - Az egyik, hogy mindhárom helyen többször is megszakították beszél­getésünket, hol a hőn áhí­tott „vevőkör” érdeklődött telefonon vagy személye­sen ezért vagy azért az áru­ért, hol a kollégák kértek szakmai tanácsot. A másik közös vonás, hogy annak idején mindhárman ezt, és csakis ezt a pályát választot­ták. Ehhez éreztek elhiva­tottságot. Joggal, hisz azóta is jól megállják a helyüket. Szerencsére vannak ilyen kereskedők másutt is, csak vigyáznunk kell rájuk! Oda­figyeléssel, bizalommal, több türelemmel jutalmaz­zuk munkájukat, s akkor mi, vevők is jól járunk. Figyelmet érdemlő felhívás Nap mint nap belépünk valamilyen üzletbe, hogy az­tán jó vagy rossz tapaszta­latokkal, elégedetten, vagy elégedetlenül távozzunk on­nan. Egy biztos: minden­napjaink szerves része a vá­sárlás. De hogyan is vásá­rolunk valójában? A leg­szebbet, a legdrágábbat? Vagy inkább a legegysze­rűbbet, a legolcsóbbat sze­retjük? És inkább kérjük? Ajánlják? Vagy szeretünk magunk nézelődni? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések­re kerestük a választ a mi­nap. És ki gnast kérdezhe­tünk meg erről, ha nem azokat az eladókat, akik már sok éve állnak a pult másik oldalán, akik jól is­merik szeszélyeinket, vá­sárlási szokásainkat. A beszélgetések kapcsán persze óhatatlanul felmerül­tek olyan kereskedői gon­dok is, melyeket érdemes itt szóvá tenni. Űtravalóul, vagy ha úgy tetszik, tanul­ságul. Hogy kiket kérdeztünk meg? A békéscsabai vas­edény boltban Felföldi Györgyné üzletvezető-helyet­test, a Bizományi Áruház­ban Kovács Mihályné üzlet­vezetőt és a gyulai gyermek- ruházati bolt vezetőjét, He­gyi Istvánt. Mindhárman jó ideje — 28, 35, illetve 40 éve — dolgoznak kereskedő­Mongólia legfontosabb KGST-partnere a Szovjet­unió. Egyedül a VII. ötéves tervidőszakban — 1976— 1980. között — több, mint 200' gyár és bányaüzem, kö­zöttük Ázsia legnagyobb érc- bányászati vállalkozása, az erdeneti kombinát kiépítésé­ben, üzemeltetésében segítet­tek szovjet szakemberek. A mostani tervidőszakban to­vább folytatódik a hasznos együttműködés, a többi kö­zött a mezőgazdasági gép­gyártás hazai tárgyi és sze­mélyi feltételeinek a meg­teremtésével. Az iparosításban sokoldalú segítséget kapnak Csehszlo­vákiától is. Példa erre a dar- hani cementmű, a bőr- és ci­pőgyárak, de több más léte­sítmény, így az ulánbátori klinika is. Jelentős részt vál­lal a csehszlovák partner a ként. Lássuk hát sorra mindazt, amiről szó esett a beszélgetéseken. A munka­helyek jócskán'eltérőek, ám tapasztalataik sok minden­ben találkoztak. Az idők múlásával sokat változtunk mi, vásárlók. Tu­dunk válogatni, már csak- (nem mindig a szebbet, a jobbat keressük, még ha drágább is a kiválasztott áru. A lakáskultúrára, a háztartási felszerelésekre, az ajándékozásra egyre na­gyobb hangsúlyt fektetünk. A gyermekruhákra olykor erőn felül is áldozunk. „Ha a többinek van - az osztály­ban, ennek is meg kell ven­ni” — tárjuk szét karunkat nemegyszer, mielőtt a„pénz-, tárcánkba nyúlunk. A bizo­mányi árucikkeivel kezdet­ben tán bizalmatlanok vol­tunk? Sokan nem is tudták, mi célból jönnek létre ezek az üzletek. És bár jellem­ző, hogy a kisebb jövedel­műek nyitnak be ide, itt is egyre inkább a szebbre, a modernebbre van szükség. Az elvárások tehát nagyob­bak, s ez a boltokat kötele­zi az igények kielégítésére. De mi a helyzet a vásár­lással magával? Az üzletek nagy részében önkiszolgáló rendszerben dolgoznak. Jó ez vagy sem a vevő és az eladó kapcsolatát tekintve? Nos, a vélemények eltérő­mongol szakemberképzésben: az elmúlt tervidőszakban 2000 mongóliai fiatal szerzett ily módon szakképesítést. A Német Demokratikus Köztársaság baráti együtt­működése révén jelentős új üzemek kezdték meg műkö­désüket az elmúlt évtizedek­ben Mongóliában. Az NDK szakemberei rpongol társai­kat megtanították a korsze­rű mezőgazdasági nagyüze­mek kialakítására ugyanúgy, mint az ipari termelés ská­lájának bővítésére, színesíté­sére. A húsipar, a nyomda­ipar korszerűsítésében, az ércbányászat fejlesztésében is jelentős szerepet vállalt az NDK. A faipar, a téglagyártás gyors ütemű fejlődése len­gyel szakemberek munkáját dicséri. A melegházi zöld­ségtermesztést bolgár irányí­fással honosították meg Mongóliában. A bolgárok a korszerű mezőgazdasági mód­szerek átadása mellett több ipari üzem építésében is se­gédkeztek. Rövidesen meg­kezdi működését a MON- GOLBULGARMETALL nevű közös vállalkozás. Az idén bocsátotta piacra első ter­mékeit az a bútorgyár, ame­lyet román segítséggel épí­tettek Ulánbátorban. Részt vállal a testvérorszá­got segítő közös akciókból a Magyar Népköztársaság is. Többek között az ulánbátori ruhagyár, a szongínói bio­kombinát, a darhani húscso­magoló üzem, a harhorini malom megépítését és az ott dolgozók kiképzését vállal­ták a magyar szakemberek. Nem kevésbé fontos szere­pe van a magyaroknak a' vízgazdálkodás fejlesztésé­ben, a geológiai kutatások­ban. A munkaügyi viták egy- egy munkahelyen belül min­dig az érdeklődés közép­pontjában állnak. A dolgo­zók nagy figyelemmel kísérik a döntőbizottságok munkáját. Sőt gyakran az eljárás előtt kikérik a tisztségviselők vé­leményét. Hiszen úgy tekin­tenek rájuk, mint a munka­jogban jártas szakemberekre. Ugyanígy cselekszenek sok helyen a kisebb-nagyobb gaz­dálkodó, egységek, intézmé­nyek vezetői is. Mielőtt saját hatáskörükben meghoznák valamelyik dolgozó ügyében a határozatot, konzultálnak a döntőbizottság tagjaival. S ha nem is mondják ki, arra kíváncsiak, ha netán eljárás­ra kerül sor, akkor a bizott­ság hogyan értékeli az ő ha­tározatukat. De mi történik akkor, ha a döntőbizottsági tagok nem ismerik kellő­képpen a jogszabályokat, helytelen tanácsokat adnak. Milyen hatással van a mun­kamorálra egy-egy döntés megváltoztatása, amikor idő­közben derül ki, hogy az el­marasztalás nem jogszabá­lyon alapult. Hogyan lehet ezeket a zökkenőket elkerül­ni? Csakis egyetlenegy mó­don, mégpedig a tisztségvise­lők rendszeres képzésével. Ebből a meggondolásból kiindulva, a békéscsabai munkaügyi bíróság, a me­gyei munkajogi bizottság és a Magyar Jogász Szövetség — Hány vizsgálat fejező­dött be eddig? — kérdeztük Fejes Ottót, a KNEB mező- gazdasági és élelmezésügyi főosztályának gazdasági szakértőjét. — Tavaly három megyé­ben folytattak vizsgálatot, az idén pedig tíz megyében kezdték el az ellenőrzéseket. Ez azt jelenti, hogy csak­nem az egész országról ké­pet kapunk majd, ha vala­mennyi vizsgálat befejező­dik. Miután ezt a munkát a megyei és a városi népi el­lenőrzési bizottságok kezde­ményezték, ez arra is utal, hogy igen nagyok a problé­mák ; a környezetvédelem egyre több embernek lesz a legszemélyesebb magánügye. — Ezek szerint nálunk is vannak már „zöldek”? — Inkább úgy fogalmaz­nék, hogy meglehetősen nagy a zűrzavar a fejekben a környezetvédelem értel­mezésében. Megtalálható szinte a spektrum egésze. Az úgynevezett turistaszem­lélettől egészen addig az irányzatig, amely fontos ipari létesítmények meg­szüntetését követeli a kör­nyezeti ártalmak elkerülése céljából. — Voltaképpen mi minden tartozik a környezetvéde­lem fogalmába? — A föld, a víz, a levegő, az élővilág, a táj és a tele­pülési környezet védelme. — A népi ellenőrök vizsgá­latai tehát erre a hat té­makörre terjedtek ki? — Nem egészen. Egyedül Zala megyében vizsgálták a környezetvédelmi törvény érvényesülésének egész spektrumát, másutt — pél­dául Heves megyében, va­lamint Mohácson — elsősor­ban a föld, a víz, a levegő minőségét és a települési környezetre ható tényezőket igyekeztek feltérképezni. Azt hiszem, az külön vizs­gálat nélkül is nyilvánvaló: károsodnak vizeink, szeny- nyeződik a levegő, fogy a föld... De mindennek meg­megyei szervezete évről évre megszervezi a munkaügyi döntőbizottsági tisztségvise­lők képzését, illetve tovább­képzését. Ebben az évben a tanfolyam októberben kezdő­dik. Mintegy tíz előadáson ismertetik majd a legfonto­sabb munkajogi szabályokat. Többek között előadás hang­zik el a döntőbizottsági el­járásokról, a dolgozók mun­kaviszonyáról, a munkavi­szony megszüntetéséről, a fegyelmi felelősségrevonás- ról és más fontos munkajogi előírásokról. Augusztus 31-ig lehet jelentkezni a tanfo­lyamra a békéscsabai mun­kaügyi bíróságon. A jelent­kezési lapokat a munkaügyi bíróság elkül/dte a vállala­toknak, az intézményeknek, és felkérte a különböző szervek vezetőit, segítsék elő a tanfolyamon való részvé­telt. Ez ideig azonban kevés helyről érkezett visszajelzés. Pedig a gazdálkodó szervek­nek és az intézményeknek egyaránt fontos érdeke fűző­dik ahhoz, hogy a döntőbi­zottságok jól dolgozzanak. Az pedig aligha képzelhető el a tisztségviselők továbbképzése nélkül. Több tényező indo­kolja a tanfolyamon való részvétel "fontosságát. Me­gyénkben több mint 200 munkaügyi döntőbizottság működik. Két éve választot­ták újjá a bizottság tagjait. akadályozása olyan költsé­gekkel járna, amelynek anyagi fedezetével nem ren­delkezünk. Ennek a véleménynek ma már egyre kevesebb a való­ságalapja. Valószínűleg on­nan ered, hogy hosSzú időn át nagyon sokan, és sajnos, eléggé meggyőzően hivatkoz­tak a pénzhiányra. Közben elkerülte a figyelmüket, hogy a környezetvédelmi problémáknak nemcsak a megoldása, de a megoldat­lansága is pénzbe kerül. Gondoljunk csak a veszélyes hulladékokra... A kor­mányrendelet értelmében ezeket hatástalanítani kell, majd újra fel kell használ­ni. És csak a legvégső eset­ben, amikor egyik út sem járható, szabad „eltemetni” őket. Persze ezt is garantál­tan biztonságos körülmé­nyek között. Ugyanakkor mi történik? Sokan megszegik az előírásokat, hogy mást ne mondjak, az egyik szö­vetkezet a kiskunsági nem­zeti parkban ásott el mérge­ző hulladékot... Hová vezet ez? A szűkebb és tágabb környezet rombolásához. Nem egyedi eset az sem, ami például- Ménfőcsanakon történt. Az akkumulátor- bontó üzem gondatlansága miatt először százötven, az­tán kétszáz tehén pusztult el ólommérgezéstől. "Ugye, itt már fillérre kiszámítható, mit jelent anyagilag a kör­nyezetvédelmi problémák megoldatlansága? Én nem vagyok „zöld”, de vélemé­nyem szerint el kell gon­dolkodni azoknak az üze­meknek a létjogosultsága fölött, amelyeknek nincs annyi pénzük, hogy eleget tegyenek a környezetvédel­mi törvény előírásainak, az anyagiakra való hivatkozás fedezékéből viszont mérge­zik környezetünket. — Ezek szerint ön tagad­ja az anyagi lehetőségek kor­látáit? — Szó sincs róla. Ponto­san tisztában vagyok vele, Sok helyen új dolgozók, fő­leg fiatalok és nők kaptak megbízatást. Olyanok is, akik korábban munkajogi kérdé­sekkel nem foglalkoztak. A továbbképzést indokolja az is, hogy időközben egyes munkajogi előírások módo­sultak. A megyei munkajogi bizottság rendszeresen a helyszínen is megkeresi a döntőbizottságokat, értékeli munkájukat, hogy ezáltal se­gítse elő a ' jogszabályszerű tevékenységüket. A vizsgála­tok tapasztalata szerint a döntőbizottságok ott dolgoz­nak a leghatékonyabban, ahol a munkahely elősegíti a tagok továbbképzését. Ezek­nél az egységeknél a munka- fegyelem is jó, hiszen az is­meretek révén a munkajogi előírások betartására foko­zott gondot tudnak fordítani. Sok helyen a szakszervezeti bizottságok is nagy súlyt he­lyeznek a munkaügyi döntő- bizottságok tevékenységére. A jogsegélyszolgálattal együttműködve, munkaügyi viták nélkül rendezik a dol­gozók ügyeit. Mindez azt iga­zolja, hogy a munkaügyi döntőbizottsági tisztségvise­lők továbbképzésével kapcso­latos felhívás sokkal nagyobb figyelmet érdemel, mint ahogy a tapasztalatok sze­rint eddig a munkahelyek fordítottak ró. hogy mindenre nincs pénz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy semmire sincs. Van­nak helyzetek, amikor az anyagi korlátok mérlegelés­re kell, hogy késztessék az illetékeseket. Nem lehet pél­dául — mert erre valóban nincs elég pénz — egyszerre a Balaton és a Kapos vizét is megóvni a szennyeződé­sektől. Választani kell te­hát. Mint a szülőszobán, amikor az orvosnak dönte­nie kell, az anya vagy a gyerek életét mentse-e meg? Vannak az életben máshol is ilyen szituációk. A döntés­hez segítséget adnak a tudo­mányos vizsgálatok is. Hi­szen valóban „zöldnek” kell lenni ahhoz, hogy semmi­fajta környezetszennyezést ne tartsunk megengedhető­nek, hiszen ezzel mindenfaj­ta technika együttjár. Csak éppen azt mondom: az anyagiak hiányára való hi­vatkozás, s főleg ennek el­fogadása a későbbiekben megbosszulja magát. — Még nem zárultak le a vizsgálatok. Mégis, mi az, ami már most látható? — Fokozatosan fogyatko­zik a termőföld, ezt a ten­denciát meg kell állítani. Bajok vannak a talajműve­léssel is, gyakran ésszerűt­lenül sok műtrágyát hasz­nálnak fel a gazdaságok. Ami a vizeket illeti: a víz szállítja a legtöbb szennye­ződést. Márpedig a folyók és tavak vizének állapotát na­gyon nehéz helyrehozni. A levegő... Egyre nagyobb a légszennyezés. A települési környezet... Bajok vannak az infrastruktúrával^ s en­nek súlyos következményei lehetnek. A veszélyes hul­ladékokról volt már szó. A környezetvédelmi törvény keretébe az említetteken kí­vül beletartozik még az élő­világ. De ha szennyezett a víz és a levegő, ha mérge­zett hulladékok kerülhetnek a földbe, lehetnek-e kedve­zőek a perspektívák az álla­tok és a növényzet számára? Mindez persze nem hangzik túlságosan optimistán. De hát azért folynak a vizsgá­latok, hogy felszínre kerül­jenek á bajok, s hogy az­után — ha nem is mindig rövid idő alatt — orvosolni lehessen őket. Gyémánt Mariann (Archív felvétel) Nagy Ágnes Serédi János I természet bosszút áll! fl környezetvédelem magánügy is A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nem tervezett át­fogó vizsgálatot a környezetvédelemről, s mégis: lassan­lassan összeáll a kép arról, hogyan érvényesülnek a környe­zetvédelmi követelmények az ország különböző tájain. Az történt ugyanis, hogy jó néhány megyei és városi népi el­lenőrzési bizottság egymástól függetlenül, de szinte egy idő­ben határozta el: megvizsgálja, hogyan lehet megóvni a földet, a vizet, a levegőt... KGST-együttmílködés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents