Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
o 1983, augusztus 20,, szombat NÉPÚJSÁG II múlt a jövőért Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal — történelmünkről példaképeinkről IA/1 bCJilClllli CO CillCilJ' 1 C emlékezünk augusztus húszadikán. Mindkettő sarkalatos pontja a magyar történelemnek. Népköztársaságunk alkotmányának törvénybe iktatása a legújabb- kori történelem nagy eseménye volt, hiszen ekkor mondta ki először magyar törvény: „Minden hatalom a dolgozó népé!” S van miért ünnepelnünk a régmúltnak ehhez a naphoz fűződő emlékét is: I. Istvánra,, a magyar állam megalapítására tekintünk vissza augusztus 20-án. Több mint kilenc évszázad választotta el a két dátumot. Régi igazság, s a marxizmus klasszikusai is nemegyszer figyelmeztettek arra, hogy a jelen feladatait és a jövő építését el sem lehet képzelni a múlt ismerete nélkül. Erről, a múlt értékeléséről, a magyarság fogalmáról, történelmi értékeink megbecsüléséről kérdeztük meg ezeknek a kérdéseknek kutatóját és népszerűsítőjét: Nemeskürty Istvánt. — Mi a jelentősége a múlt megismerésének a mai Magyarországon? — Minden nép, nemzet, közösség mindig ismerte — vagy ismerni vélte — saját múltját. Többnyire, jóval az-, előtt, hogy leírták, vagy tudományosan feldolgozták volna. Az ismert vagy ismerni vélt múltat aszerint alakították, hogy miképpen szolgálta jövőjüket, vágyaikat, céljaikat. A múlt, a történelem ismerete nem azért volt érdekes számukra, hogy az előző nemzedékek tetteit mintegy jegyző- könyvi hűséggel őrizzék, hanem, hogy abból mit tanulhatnak jövőjükre nézve. Talán elég ennek illusztrálására egyetlen idézet Tinódi Lantos Sebestyéntől, aki a maga koráról szóló verses krónikáját így ajánlja: „Ez jelönvaló könyvecskét ször- zeni nem egyébért gondoltam, hanem hogy az ... magyar vitézöknek lenne tanúság üdvességes, tisztessé- gös megmaradásokra”. A történeti tudat tehát a fennmaradni akarás egyik feltétele, a jelen szándékait és a vágyott jövőt vetíti a múltba. — Vágyaink visszavetítése azt jelenti, hogy csak a szépet, a jót, a számunkra kedvezőt kell elfogadnunk a múltból? — A legkevésbé sem jelentheti! Éppen ellenkezőleg: a múltat be kell vallani! Egyre fokozottabb jelentőséget kap a történelmi múlt etikai, erkölcsi megítélése. Megtisztító, megújító, a jelen feladataihoz erőt és a jövőre vonatkozólag reményt nyújtó feladat, amelyet akadályoz, ha a múlttal nem azonosítjuk magunkat. Nagyon sokszor hallottuk: ez az ország 1945 előtt az urak országa volt, s ami addig történt, ahhoz nekünk semmi közünk. A megtisztuMagyar művészek A Nemzetközi Koncertigazgatóságon „összeálltak” zenei életünk jeles képviselőinek őszi programtervei: szeptemberben és októberben a világ szinte minden táján fellépnek magyar művészek. A Magyar Állami Operaház balettkara szeptemberben Angliában, az edinburghi fesztiválon vendégszerepei: hat estén át a Próba című darabot táncolják. A győri balett a párizsi közönség előtt lép fel Az igazság pillanata című produkcióval a L’Humanité fesztiválján. lást akadályozza, ha a múltból csak a nekünk, a mindenkori mának tetsző mozzanatokat emelünk ki, azokat dicsőítjük, vagy szidjuk. Tetszetős, de olcsó és hamis ellenvetés, hogy „minek kiteregetni a szennyest”, mint például a magyar nemesség mulasztásait 1514— 1522 között, a múlt századvégi magyarországi nemzetiségi politika bűneit,- a 2. magyar hadsereg cinikus feláldozását az uralkodó osztály részéről a második világháborúban, vagy a Rajk- pert. — Mindezzel együtt kell tehát vállalni magyarságunkat. Sokszor kimondjuk ezt a szót — de kit vehetünk ebbe a gyűjtőfogalomba? — Magyar ember az, aki magyar nyelven rendszerezi a világról szerzett benyomásait, és ebben különbözik más emberektől. Nem jobb és nem rosszabb, mint a többi nyelveken beszélők. A nyelv teszi lehetővé a történelmi azonosulást is. Nem azért mondjuk, hogy „ezer éve élünk itt”, hogy így vagy úgy tettünk 1525-ban. 1686- ban, vagy 1849-ben, hogy felszabadultunk 1945-ben, mintha őseink bizonyíthatóan ott lettek volna a nevezetes eseményeknél, hanem mert az anyanyelv tudata azonosít bennünket a velünk közös nyelvet beszélő régiekkel, a múlttal. 1867 és 1945 között fokozatosan feledésbe merült az azonos nyelvet beszélő, de különböző társadalmi osztályokhoz és rétegekhez tartozó embereknek éppen a nyelv által megteremtett közössége. Ki-ki a maga kedvére magyarázta: ki is a magyar. A nemesember. A paraszt. Aki keresztény vallású. Aki itt, meg itt született. Nem az határoztatott meg, hogy ki hát a magyar, hanem, hogy ki nem az: magyar, aki nem német, nem sváb, nem zsidó, nem szlovák, nem román stb. Innen már csak egy lépés volt a martalóc logikájú következtetés : aki nem magyar, mert például zsidó, az kiirtandó. Voltak, akik ugyanezzel a logikával a németeket, svábokat, szlovákokat is kiirtották volna, de nem lehetett. És persze viszont: például a svábok a magyarokat. Nem rajtuk múlt. Feledésbe merült az egyetlen és történelmileg is bevált mérce: a nyelv. Magyar az, aki e nyelvet beszéli, s ezt beszélvén magát magyarnak vallja. A magyarul beszélők közössége ne mások ellen, ne mások kárára tartson össze, hanem egy közös gondolkodás természetességével. — Történelemről lévén szó: a latin közmondás szerint is „a történelem az élet tanítómestere”. Ki érdemes arra, hogy „tanítómesteréül”, példaképéül fogadja el az ifjúság? külföldön A Pillangókisasszony címszerepét énekli szeptember végén — október elején Tokody Ilona Bécsben, a Wiener Staatsoper- ben, négy alkalommal; ugyancsak Ausztriában vendégszerepei majd Nemes Anna, a „Figaro házassága” cherubinjeként, és Bándi János, akit a Don Pas- quale Ernesto-szerepére hívtak meg. Gulyás Dénes az ősz első hónapjában négy alkalommal lép a hamburgi közönség elé a „Szerelmi bájital”-ban, októberben pedig Washingtonban énekli — Nincs ifjú nemzedék eszmények és történelmi tudat nélkül, a múltban élt eszmények és hősök nélkül. Akkor válhatnak eszményekké, ha a gyermek természetesen és magától értetődően azonosítja magát velük. Nem felnéz rájuk, mint egy szoborra, hanem magában, szívében őrzi őket, eggyé váltan önmagával. A munka csöndes hősei egy lángolni-lobogni vágyó ifjú számára mégsem , lehetnek akkora péladaképek, mint egy Dobó István, Bornemissza Gergely, Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, vagy Bocskai István. Szándékosan csak a régebbi múltból vettem a példákat, mert a régebbi múltat, történelmet és irodalmat egy időre száműzték a közoktatásból, de szerencsére újabban ismét bebocsátást nyertek. De ne • térjünk ki századunk hősei elől sem. Mennyi mintaképet, eszményt, hőst kínál az 1917 és 1919 között, a Vörös Hadseregben harcolt több mint százezer magyar ' katona! — S a még közelebbi múlt? — Tanulságos megfigyelni a történelmi köztudat által 1945 után elfogadott és tisztelt hősöket. Előtérbe lépett a változni tudó és „változva változtató” hős. Természetes, hiszen a felszabadulás nem csupa újszülöttet talált itt, hanem egy előző társadalmi rendben született, felnőtt, és ahhoz ilyen vagy olyan módon alkalmazkodó felnőtteket. Bajcsy-Zsilinszky Endre, e kor hőse, hazája érdekében a körülményeket felismerve változni tudó hős volt, aki a magyar feudális múlt minden kellemetlen örökségét már-már jelképesen hordozva választotta egy sorsfordító történelmi pillanatban az újat, a demokratikus haladás ideálját a nemzeti függetlenség megtartása érdekében. A felszabadulás előtti hősökben a nem változás,_ a régihez makacsul ragaszkodás, a megtartás és megőrizni tudás erényeit tanultuk tisztelni — és milyen érdekes, hogy amikor a közvélemény már régen egy új hőstípust emelt önmaga eszményévé, a történeti (iskolai és közművelődési) ismeretterjesztés még sokáig ragaszkodott a dicső tettekben pózzá merevült hősökhöz, akiken nem illet foltot találni, akik kezdettől fogva tökéletesek. Ma nagy változások korában élünk, a magyar közvélemény bölcs . és bíráló figyelemmel veszi tudomásul a gazdasági életben bekövetkező változásokat. Aligha független ez a magatartás attól, hogy eszményéül változtatni tudó hősöket ismer el. A statikus hőst, történelmünk folyamán nem először, a dinamikus hős váltotta fel a történeti tudatban. Várkonyi Endre a Rigolettót. Miller Lajos októberben két alkalommal lép a philadelphiai közönség elé a „Pikk” dámában. Kocsis Zoltán zongoraművész szeptemberben Angliában koncertezik: Londonban, az edinburghi fesztiválon és a BBC Promenade hangversenyen gyönyörködhet játékában a közönség: októberben San Franciscóba és Pasadenába várják. Fischer Annié októberben Angliában, Londonban és Liverpoolban ad hangversenyeket. Ránki Dezső októberben 14-én Hollandiában .Nijmegenben ad koncertet. A fővárosban a Citadellaerőd hátsó részét lezárták már: az—augusztus 20-i égi színjáték kellékei, a röppentyűk, robbanóanyagok, az elektromos berendezések már a helyükön. Függönyhúzás — kivilágosítás — előtt vagyunk. Az idei játék terve elkészült, sok százezer csillag sziporkázik, izzik majd el az ünnepi, augusztusi budapesti égbolton. Kis időnk még van. A rég elhamvadt sziporkák, a sötétségbe fulladt görögtüzek csalóka fényének emlékét még felidézhetjük. A reformkor leglátványosabb pesti és budai szórakozásának, a tűzijátékoknak nagy mestere — évről évre visszatérő vendégszereplője — a bécsi Stuwer úr volt. Akkor még nem a Duna fölött, a Gellérthegyről „gyúj- tá el csillagokat nemző kígyórakétáit, világító tűzosz- lopait” Stuwer úr, a szabadalmazott tűzmester — ahogy a Honművész titulálta —, hanem a Városligetben. A Jelenkor lelkesedve imigyen számolt be az egyik sikerült tűzijátékáról (mert gyakran a „töménytelen nép a kellemetlen idő miatt hiába várakozott”) : „ ... A levegő szende volt; a gyakor hullon- gó esővíz engede a tűznek, a Föld csendelgett. A nézőjáték valóban elragadó vala.” Ünnep a Dunán. De ez már majd háromnegyed századdal későbben, Stuwer úr pesti vendégszereplései után. Erről az ünnepről Bródy Sándor Jövendője tudósít. 1903 májusa Budapest idegenforgalmának — az idegenforgalmi ipar kialakulásának — fontos dátuma. „Egy esztendővel ezelőtt alakult meg Budapesten az idegenforgalmi részvénytársaság. A társaságnak van menetjegyirodája, elszállásolási irodája, bazárja, érdeke tehát, hogy minél több idegen forduljon meg a boltjában. Ennek elérésére minden évben olyan ünnepély rendezését vette tervbe, amely a külföld figyelmét Magyarországra irányítja. Az első ilyen idegengyűjtő látványosságnak készült a Duna- ünnepély. A rendező bizottság elnöke gróf Szapáry Pál, aki egyben a részvénytársaság elnöke is, a védnökséget maga I. Ferenc József király vállalta, aki ugyan semmi összeköttetésben nincs az Rt-vel”. Pest akkoriban Szapáryt csak Pali grófnak hívta. Programbeszédében kettőt ígért: fűt és fát. Olyan lesz ez a Duna-ünnepély, hogy az egész világ beszél róla. Milyen is volt hát ez a Duna-ünnepély ? Hajókat béreltek, tribünöket ácsoltak, de a műsort elsinkófálták. Csak pislákoló tűzijáték és kivilágítás volt. „A rendőrség a sablonhoz folyamodott: a háztulajdonosok jámbor jóindulatára, hogy a rengeteg bér kaszárnyák ablakait teleagassák tarka papírlampionokkal”. Bródy Sándor igen keményen leckéztet, kérdez. Megkérdi Márk Lajost, milyen volt a kivilágítás? „Barbár látványosság.” Bécsi hölgyeket szólít meg a sétahajón: hogy tetszett? „Rettenetes! Három óta lézengünk a zsúfolt hajón és nem látunk egyebet néhány rakétánál és nem hallunk csak néhány bécsi marsot, amit a mi katonabandánk sokkal jobban húz. És ez a kis mulatság 300 forintunkba kerül.” Egy kassai hölgy a sétahajó fedélzetéről: „Nagyon csinos. Nálunk majálison van ilyen, ott egy nyugalmazott tűzoltó csinálja a tűzijátékot, de az talán szebb, mint ez a pesti.” Akkor született meg a szállóige: Olyan yolt, mint a Duna-ünnepély... A Duna-ünnepélyek azóta alaposan megváltoztak, a hajdani maliciózus szállóigét ma már senki sem érti, vagy éppen egészen másként értelmezik. mint elődeink. A mai Duna-ünnep évtizedek óta feledhetetlen látványosság, az augusztus 20-i égi színjáték sok-sok ezer embert vonz fővárosunkba, a Duna-partra, ahol a „töménytelen nép” sohasem várakozik hiába. S van valami jelképes mozzanat is abban, hogy az alkotmánynapi tűzijáték sziporkázó ragyogása éppen a mi Szabadság-szobrunkat láttatja a Duna fölött, az ünnepi fényben. K. Gy. Katona Judit: UratAk dicsérete Nap ragyog. Ékes borona, fénylő és rézmívű csoda, alatta áradó sereg. A tanyák mögül jönnek, a földek mögül jönnek, milyen víg, mily csodaünnep. Hozzák az új kenyeret a pirosló földmeleget, izzadság gyöngye rajtuk. Illés lovai gyorsak-, szügyükön esők folynak — fáradtság porát mossák. A földek mögül jönnek, telt csűrök közül jönnek elébed, Magyarország. Az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát területén 220 hektáron megkezdődött a csemegeszőlő szüretelése. A kombinát 110 dolgozója naponta 70 tonna mézédes gyümölcsöt szüretel
