Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
NÉPÚJSÁG 1983. augusztus 20., szombat Orbán Sándor, Bezdán János, Pap Sándor, Soós Lajos, Túri Sándor, Kővári József Megkérdeztük a húskombinát dolgozóit Lehet-e 100 forintból differenciálni? — Sokba kerül most ez a beszélgetés? — faggatom Pap Sándort, a Gyulai Húskombinát sertéscsohtozó szakmunkását, aki a vita kedvéért vált ki erre a röpke órára a szalagból. A hatalmas, csupa-csempe teremben a húst kivéve talán minden fehér: a száz ember ruhája, sapkája, gumicsizmája, a falak, a feldolgozó asztalok, mérlegek — egyszóval minden. Késpengék villannak a neonok fényében, megállás nincs: a hentesek egymás keze alá dolgoznak. Pap Sándor megfontoltan válaszol az előbbi kérdésre: — Nézze, mi darabbérben dolgozunk, s miután a munkák úgy alakulnak, hogy a brigádunk csak együttesen tud teljesíteni, amíg mi beszélgetünk, a többiek helyettem is dolgoznak. Természetesen ezt akárkiért nem teszik meg, csak azért, akinek a teljesítménye egyébként sosem marad el a többiekétől. — Nálunk ez az évek folyamán úgy alakult ki, hogy az adott munkákra állapítottuk meg az adott bért, nem az emberekre. Aki tehát karajt csontoz, az ugyanany- nyit kap, mint a másik karajcsontozó, függetlenül attól, hogy két éve, vagy harminckét éve forog kezében a kés — magyarázza a szak- szervezeti bizottság titkára, Bezdán János. Eddig mindenki kapott — Ezek szerint a munka minősége a húsiparban nem mérhető, vagy nem számít — fordulok Kővári Józsefhez, a vágóüzem párttitkárához s egyben helyettes vezetőjéhez. — Nagyon is számít és mérhető is. Most, hogy újabb s a korábbinál jóval igényesebb piacok nyíltak meg előttünk, éppen a minőségi munka az, amely mindennél fontosabbá vált. — A húskombinátban viszont ugyanazért a munkáért mindenki ugyanazt a bért kapja. — Igen, ez az alapelv, de ezzel együtt is igaz, hogy ugyanazt a munkát is el lehet végezni jól meg mégjob- ban is. Ez a különbség nálunk a prémiumokban fejeződik ki. A továbbiakban azután az is kiderül, hogy valóban kifejeződik, de csak éppen- hogy, mert viszonylag kevés a mozgóbérre fordítható ösz- szeg. Gondolkodtak ugyan azon, hogy az éves bérfejlesztés nagyobb részét a minőség premizálására fordítsák, csak hát... — Nem hiszem, hogy sajátos húskombináti problémával állunk szemben — kezdi újra az szb-titkár —, országosan általános gyakorlat volt az egészen mostanáig, hogy a bérrendezések során, ha csupán ötven forintot is, de mindenki kapott valamennyi emelést. Ez bizonyult könnyebb megoldásnak, mert kevesebbet kellett magyarázkodni. Az idén azonban mindössze 2,7 százalékos bérfejlesztést hajthattunk végre. Ebből bizony nem juthatott mindenkinek, és azt sem tehettük meg, hogy csak a mozgóbér részt növeljük. Túl kicsik a különbségek Az szb-titkár indoklása mindenképpen elfogadható, hiszen a dolgok természeténél fogva minden munkahelyen keletkeznek bérfeszültségek időről időre, s ezeket elsősorban az éves bérrendezések során lehet feloldani. Elképzelhető, hogy egy olyan nagyüzemben, mint amilyen a húskombinát, ahol több, mint kétezer embert foglalkoztatnak, s ahol a piac kívánalmai szerint változnak a követelmények is, szóval, hogy itt az átlagosnál is többször válik szükségessé a bérek karbantartása. Kővári József a konkrét gyakorlatról a következőket mondja: — Itt van többek között a vágóüzem: megkapja a keretet, amit szét lehet osztani. Jelen esetben ez fejenként 100 forint volt, ami nem egy nagy összeg, mégis igazságosan kellett szétosztani. Először megnézzük, hogy mely munkaterületek maradtak el indokolatlanul bérben a többitől, azután jöhet az osztás, a munkák nehézsége szerint differenciáltan ... — Ne haragudjon, hogy közbeszólok, de miképp lehet 100 forintból differenciálni? Orbán Sándor bontó szakmunkás, a vágóüzem szak- szervezeti bizalmija siet fő-„ nöke segítségére: — Egy példa: az én csoportomban tizennégyen dolgoznak. Ketten nem kaptak béremelést, a kérdést persze feltették: miért éppen mi nem kaptunk? Az egyiküknek, talán mert főbizalmink, nem kellett magyarázni különösebben, hiszen az ő keresete így is jobb az átlagnál, mivel olyan munkája van, de a másik munkatársunk is megértette végül, hogy ennyiből nem kaphat mindenki. Hát így alakultak ki a 2—300 forintos különbségek, amelyekkel azután mindenki egyetértett. Az szb-titkár mondja: — Ehhez hozzá tartozik az is, hogy.ma már a munkahelyi vezetőket nem kell figyelmeztetni a bizalmiak jogaira. Maguk is igénylik, hogy a nehezebbé vált, kevésbé népszerű döntésekben ott legyen a szakszervezet véleménye. Túri Sándor, a marhavágó üzem művezetője ezen a ponton kapcsolódik a beszélgetésbe : — Most 28 emberem van, korábban szb-titkár voltam, és csak azt tudom mondani, hogy a fizetésrendezés sosem bizonyult hálás feladatnak. Főleg akkor nem, ha évente akkor egyszer, a béremelés alkalmával akartuk csak minősíteni a munkát. Mert a béremelés az szerintem minősítés, de erre egész évben oda kell figyelni, és elmondani a beosztottaknak, hogy te, barátom, nem azt nyújtod, amit várunk tőled, úgyhogy nem csodálkozz, ha áprilisban kimaradsz. De azt is el kell mondani időről időre, ha jól dolgozik az illető. Persze ez csak úgy ér valamit, ha a végső döntés ténylegesen az adott vezető kezében van. Túri Sándor szavai szemmel láthatólag tetszenek Pap Sándornak, meg brigádtársának, a 19 éves Soós Lajos csontozónak is. Soós Lajos a nemrég beilleszkedettek szemszögéből ítéli meg a dolgokat. Már a brigádban elkezdődik — A differenciálás már a brigádban megkezdődik, mert aki kilóg a sorból, az hamar meg is válik a kollektívától. Egymástól függ a teljesítményünk, ds a lazító az itt nem“ maradhat meg. A magunk közötti egyenességet és nyíltságot vezetőinktől is elvárjuk, de meg is kapjuk. A mostani béremeléskor is elmondták, hogy mi csontozok jól megvagyunk fizetve, ez igaz is. Ezért a többség nem is morgott, hogy a pénz más munkaterületekre került. Amit Túri Sándor mondott, azzal nagyon - egyetértek, sokszor, az elismerő szó többet ér, mint 50 fillér béremelés. A prémiumról meg az a véleményem, hogy. differenciál, de nagyon nehéz azt igazságosan megítélni, melyik az összetettebb munka: a combcsontozás vagy a karajcsontozás. . — Gondolom ebben mindenki a saját munkájára szavaz,. mindenesetre én a lényegesnek azt tartom, hogy azt a bizonyos 50 fillért is, mert azt se szabad lebecsülni, az kapja, aki megérdemli, és ez ne is maradjon titokban — egészíti ki barátja szavait Pap Sándor, mielőtt valamennyien visszatérnének munkájukhoz. Amikor magunkra maradunk Bezdán Jánossal, ösz- szegezni próbáljuk az elhangzottakat. Az szb-titkár véleménye, hogy a mai szűkös lehetőségek közepette sincs más út, mint a végzett munka mennyisége és minősége szerinti differenciálás a bérezésben. Lehet, hogy ez a korábbinál több vitával jár, de ha továbbra is az automatikus és általános béremelés gyakorlata érvényesülne, akkor a becsületesen dolgozó többség még ma is ösztönözhető lendületéről mondanánk le. Kép, szöveg: Kőváry E. Péter Zalaegerszegen számítógép-vezérlésű bútorlapmegmunkáló gépsort helyeztek üzembe a Zala Bútorgyárban. A CNC irányítású berendezés központi számítógépébe 250-féIe alkatrész megmunkálási programja táplálható be, és átállás esetén a szerszámokat 150 másodperc alatt új helyzetükbe állítja az egész gépsoron. Ez lényegesen csökkenti az állásidőt, növeli a gyártható termékek választékát. így a kis sorozatok előállítása is gazdaságossá válik (Fotó: MTI — Arany Gábor íelvétele — KS) Genetikai átalakítás a juhászatban A fésűs merinói juh, amely a hazai juhászatok állományának legjelentősebb hányadát teszi ki, nem tejelő fajta. Egy fejési időszakban mindössze mintegy harminc liter tejet lehet kifejni egy anyajuhtól, pedig a nemzetközi piacon egyre nagyobb a kereslete a juhtejből készült Kaskaval sajtnak. Ezeknek az ismereteknek a hatására indult meg hazánkban az a genetikai átalakítás a juhászatokban, melytől a szakemberek azt várják, hogy néhány éven belül a juhtermelés megötszöröződik, kedvező alapot teremtve a Kaskaval sajt gyártásának. A nemesítés élenjárója a Szeghalmi Állami Gazdaság, ahol az átalakítást már két évvel ezelőtt megkezdték. A több mint hatezer anyajuhot számláló gazdaságban már ezer úgynevezett Kelet-friez l-es szaporulattal rendelkeznek, amelyet a hazai fésűs merinói és az NDK-ból származó, jól tejelő Kelet-friez juhok genetikai párosításából alakítottak ki. A Kelet-friez l-es anyajuhok tejhozama az állat- tenyésztési szakemberek szerint meghaladja a 150 litert. Mivel viszont az NDK-ból vásárolt kosok és a hazai merinó szaporulata az alföldi életkörülményeknek nem mindenben felel meg, az első lépcsőben végrehajtott vérkeveredést tovább viszik, és a Bulgáriából behozott úgynevezett pleveni fekete fejűvel keresztezve alakítják ki a hazai éghajlatot jól bíró edzettebb, sok tejet adó új birkaállományt. A genetikai átalakításnak ez a láncolata mintegy hároméves figyelmes munkát követel, haszna pedig amellett, hogy a jelenleg veszteséges juhászat rentábilissá válik, az is, hogy az exportálható végtermék alapanyagának a jelenleginél az ötszörösét adja. A szakemberek a genetikai átalakításnál mindent figyelembe vettek, azt is, ha a Kaskaval sajtnak, nem lenne megfelelő külföldi piaca. Ebben az esetben az újfajta kedvező hústermelő, ugyanis a friez ikerellő fajta, tehát növeli a szaporulatot, vagyis lehetőséget teremt a jelenleginél nagyobb bárányexportra. Gazdaságossága pedig abban mutatkozik, hogy az egy anyajuhtól lefejhető mintegy 120 liter többlettej értéke juhonként mintegy 2400 forinttal növeli a gazdaság bevételét. agrárifjúsági napok Szarvason A KISZ Békés megyei bizottsága az idén Szarvason rendezi meg az agrárifjúsági napokat. Ez már a harmadik ilyen megmozdulás, melyen a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozó fiatalok találkozhatnak egymással, kicserélhetik gondolataikat, érdekes előadásokat hallgathatnak. A program tegnap, pénteken Pataki Istvánnak, a KISZ MB első titkárának megnyitójával kezdődött, majd Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára beszélt a megye mezőgazdaságának és élelmiszeriparának helyzetéről és feladatairól. Szó esett egy másik előadásban arról is, hogy milyen munka vár ezen a területen a KISZ-szervezetekre. Az első napi programot agrotechnikai bemutató, alkotmánynapi megemlékezés és politikai kaszinó zárta. Ma a^hár filmszemlére, tapasztalatcserére, tanácskozásokra, szakmai-politikai munkavédelmi vetélkedőkre, üzemlátogatásra, szántóversenyre kerül sor, este 7 órától pedig aratóbálon szórakozhatnak a fiatalok. Augusztus 21-én, vasárnap tö- megsportdélelőtt lesz, majd záróünnepséggel fejeződik be a rendezvény. Országos tanácskozás után Irányelvekre várva Ez év május 29-én tartották VI. alkalommal a szocialista brigádvezetők országos értekezletét. A tanácskozás egyik küldötte volt Rusznák Pál kőműves, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Ságvári Endre — többszörösen kitüntetett — Szocialista Brigádjának vezetője. Vele beszélgettünk arról, mit hozott haza az értekezleten hallottakból, változott-e azóta brigádjuk munkája? — Gyors változásról ném lehet beszélni — kezdi Rusznák Pál —, bár az igaz, hogy igyekeztem nagyobb nyilvánosságra hozni a pesti tapasztalatokat. Cikket írtam lapunkban, a Viharsarki Építőmunkásban, amelyben összefoglaltam a legfontosabbnak tartott észrevételeket. — Kiemelne ebből valamit? — Talán azzal kezdeném, hogy az értekezleten erősen érződött az ünnepi hangulat, hiszen egyúttal a szocialista brigádmozgalom huszonötödik évfordulójára emlékeztünk. A jó munka, az érdemi felszólalások mégsem maradtak el. Ami leginkább kitűnt az előadók szavaiból és a magánbeszélgetésekből, hogy felszínre került: a dolgozók akarták a brigádmozglamat, a munkaversenyt, és most is akarják. A hármas jelszó — szocialista módon élni, dolgozni, tanulni — továbbra is érvényes, csak a formán kell újítani, rugalmasabbá tenni a vállalások rendszerét. — Tudna egy új kezdeményezést említeni? — Az önkormányzati brigádokat emelném ki. Itt. Békéscsabán, az IKV-nál dolgozik néhány, de országosan sincs sok belőlük. A dolog lényege, hogy a többszörösen kitüntetett brigádok vezetői bekerülnek a vállalat igazgatótanácsába, és így közvetlenül részt vesznek az irányításban. — Megteremthető vajon ez a rendszer az ÁÉV-nál is? — Igen. A vállalat szervezeti felépítése ezt lehetővé teszi. Ügy érzem, a mi brigádunk ki is' érdemelné a lehetőséget. Viszont az ön- kormányzati brigádok megalakításának fontos feltétele, hogy hosszú időn át bizonyítson a brigád, és tartósan kötődjön a vállalathoz, különben esetleg felelőtlen döntésekbe is belemegy. — Szó esett a tanácskozáson az új vállalási formákról .. . — Igen. A hozzászólások lényege, hogy kerüljük a formális vállalásokat. A mi brigádunk 23 éves fennállása során jó helyzetben volt és van ebből a szempontból. Mindig valós feladatokat vállaltunk és teljesítettünk. Mostani legfőbb célunk, hogy határidőre és jó minőségben átadjuk az MSZMP Békés megyei székházát, mert ennek felújításán dolgozunk. A társadal-. mi vállalásaink is valósok: „Megbeszéltük a brigádtagokkal ...” Fotó: Fazekas László békéscsabai óvodáknak, iskoláknak segítünk. Munkámért már én magam is kaptam a várostól elismerést. — Melyik felszólalás ragadta meg leginkább a figyelmét? — Az egyik küldött azt javasolta, hogy ezentúl mérni kell a szocialista brigádok anyagtakarékosságának eredményeit. A megtakarítás tíz százalékát a brigád kapja meg, és közösen használja fel, például egy kirándulásra, sportrendezvényre. Jó az ötlét, hiszen a népgazdaság is jól jár, a brigádok Is megkapják közös munkájuk elismerését. Ez a módszer sokat segítene a brigádvállalások és maga a mozgalom megújításában, rugalmasabbá tételében. — Többen kifogásolták, hogy hosszú éveken át kell kitűnően dolgozni egy-egy érem eléréséhez .. . — Igen. Jó pár felszólaló hosszúnak találta a négy évet, amíg érmes lehet a brigád. Szeretnék, ha rövid idő múlva elismernék a munkájukat. Van ebben igazság, mert elképzelhető, hogy sokan belefáradnak a nagy kitartást igénylő bizonyításba. Megjegyzem, lehet, hogy rosszul hangzik, de szerintem nehezebb hosszú időn át magas szinten tartani egy szocialista brigádot, és még javítani is a munkáján, mint gyors sikert elérni. Viszont valóban jó lenne, ha egy-egy brigád ezentúl közvetlenül is pályázhatna országos cím, például a „Szakma Kiváló Brigádja” kitüntetésért. Mi is ■ megtennénk, pedig egyszer már elnyertük. — Mit vár az értekezlettől? — Szerintem szeptemberre, októberre elkészítik az országos irányítószervek a brigádvállalások új rendszerét. Ez az új rendszer várhatóan rugalmasabb feltételeket szab majd. Nem lesz könnyebb a korábbinál, de rugalmasabb, és ez módot ad rá, hogy mindenki abban teljesítsen a legtöbbet, amire leginkább képes. M. Szabó Zsuzsa
