Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-19 / 196. szám
1983. augusztus 19., péntek Lemezjátszó mellett andő Mihállyal „Én, a jaminai gyerek az Atlanti-óceánhoz is eljutottam .. . Fotó: Veress Erzsi Megy a lemez a korongon, két hangszóróból jön a nóta: Menj csak tovább az utadon... Aztán: Jaj, de szép kék szeme van magának. A két kedvenc dalom, mondja Andó Mihály Békéscsabán, a Jókai utca 11- ben, a lemezjátszó mellett. A nagylemez borítóján elegáns, színes fotográfia, igazi „nyugati csomagolás”: égő gyertyát tartó lányka ül a vetett ágyon, és a cím (egy nóta címe): Este későn ne jöjj hozzám ... Persze, gondolja az ember, akkor minek ég a gyertya? Nyilván. hogy a legény mégis odataláljon ... Huncut a szó, Andó Miska (mindenkinek az, aki szereti és tiszeli) nevet, megigazítja hullámos, fehér haját, és egy képre mutat a falon: „Nézd csak, olyan sötét és hullámos volt a hajam, mint azon a fényképen, amikor bevonultam negyven-egy-két-három éve! Már akkor énekeltem, daloltam, szerepeltem. Az a kép Battonyán készült. Ott voltam telefonos. Mármint katona.” Mondom, hogy: „Nem is kell téged bemutatni, hiszen minden második, de egészen iiiztos, hogy minden harmadik ember ismer Békésben. Mégis: most, hatvanöt évesen (a születésnapja július 31..oroszlán hava), erőd teljében, egymást követő sikerek magaslatain, miként ez a közös nagylemez Lovass Lajossal, Lente Lajossal és Szentendrei Klárával, ha .visszatekinfessz, mit látsz?” A lakásban Kató néni, a feleség, és két unoka jön- megy, a gyerekek közben tévét néznek, Kató néni kávét szervíroz.- „Miskának mindene * dal, az éneklés. Nem tudna megélni ezek nélkül. Ez a szenvedélye”. És ránéz, mosolyog, emlegeti a negyven évet, amit eddig együtt töltöttek. „Szép. küzdelmes negyven év volt!” Szóval, Andó Miska, mit látsz, ha visszanézel? — Jaminát látom, meg az apámat, aki motorkezelő volt a téglagyári bányában, meg az édesanyámat, aki ugyanúgy szeretett dalolni, mint én. Tőle örököltem a hangom, amire akkoriban azt mondták: őstehetség. Én szőnyeggyári munkás lettem, és dalos a nevezetes erzsé- bethelyi Földmunkás Dalárdában. Az első fellépésem? A jaminai Hegedűs vendéglő „Kedély-estjén” volt. No, életemben nem izgultam úgy, mint akkor. Aztán amikor elénekeltem, hogy „Fehér galamb száll a falu felett”, megtapsoltak. Telnek a negyedórák, a félórák. Andó Miska elmesél egy regényt, melyet az ő életének hívnak. Elmeséli örömeit, bánatait, szerencséjét. mert: „Tudod, most látom csak, hogy az életem egy-egy kritikus helyzetében rettenetesen nagy szerencsém volt.” A háború, a hadifogság, a szabadulás, aztán a házasság, a sok-sok fellépés. Ez a regény. — Battonyáról Elekre költöztünk. Két évet szolgáltam ott a katonaságnál. 1947-ben megnyertem a honvédségi országos énekversenyt, és felvettek volna a Zeneművészeti Főiskolára is. Nem mentem: itthon várt a család, meg soha nem voltam olyan jövő-menő ember. Szerepelgettem az eleki nemzetiségi együttesben, a színjátszókkal többször is előadtuk a János vitézt, meg más zenés darabokat. És itt következett egy újabb fordulat. De nagy ám! Andó Mihály 1950-ben próbaéneklésre jelentkezett a rádiónál. Behívták, a zsűri dicsérte. „Voltunk vagy hatvanan. Azt mondták: aki 10 napon belül értesítést kap, az bemutatkozhat majd a rádióban.” — Ezt a 10 napot senkinek sem kívánom! Naponta figyeltem a postást, hoz-e valamit? A tizedik napon jött a levél, hogy a próba sikerült, és „megfelelő szereplésről gondoskodunk”. Milyen az én formám? Eltelt egy év: semmi. Már valósággal szégyelltem a dolgot, hiszen Eleken mindenki tudta, hogy Pesten jártam. És azt is, hogy sikerült.'Akkor meg miért nem énekel ez a Miska a rádióban? Egy év múlva derült ki, hogy elkallódott a nevem a dossziéban! Igen. itt megint szerencsém volt: találkoztam egy énekessel. aki ismerte a zsűri elnökét. Elmondtam, mi a bánatom. Az énekes szólt, a zsürielnök azonnal írt, hogy tévedés történt... Ilyen az élet. ... És Andó Mihály életében először nótákat énekelt a Magyar Rádióban. 1951- ben. Azóta volt olyan esztendő, hogy nyolc alkalommal is szerepelt, kétszer a televízióban, és egy tévés felvétele bemutatásra vár... — Majd csak szerencsém lesz megint, és előveszik a dobozból. Újra meghallgatjuk a nagylemez öt nótáját Andó Mihály előadásában, újságkivágásokat olvasgatunk, több doboz fényképet nézegetünk át; megidézni pen- zai, párizsi útjait a Balassi együttessel (évekig a szólóénekesük volt), elmereng egy fénykép felett, melyen ott áll az Atlanti-óceán partján: „Én, a szegény jaminai gyerek, ide is eljutottam”, mondja, és Vérzékenyül kissé. Augusztus 30-án Pestre készül, újabb rádiófelvételre. És? — Megyek, ahová hívnak. Ahol szeretik a szép nótákat. mert csak olyanokat éneklek. Amiben szív van, és érzelem. Ami olyan, mintha verset mondana az ember, vagy verset hallgatna. Érted ugye, mit akarok ezzel mondani. Kis szőleje (vagy hat négyzetméter) a kerti ajtó előtt lassan termőre fordul. Valahol — lehet, hogy az utca végén? — már' erre indul az ősz. Sass Ervin Beosztásommal együttjár az úgynevezett kádermunka. Ez körülbelül és elsősorban annyit jelent, hogy végighallgatom a kolléganőm panaszát (mi és miért akadályozza őt a munkában, mutatóban ideírok néhány okot: megnyomták az autóbuszon, hányingere, migrénje, lelke van, összeveszett a ..., beteg a ...), a másikat igyekszem lerángatni a földre (nem kell ma megváltoztatni a világot, ráér holnap is), boldog vagyok a harmadikkal, mert olyan jól sikerült a házassága (a gyereket is fölvették a matemtika tagozatra), sírok és nevetek, számontartom a név-, születés- és egyéb napokat, prémiumot osztok, megértő vagyok (ez a legnehezebb), aláírom a szabadságos papírokat, tárgyalok az új felvételissei, megkérdezem a kolléganőket, hogy ha alkalmazom, nem fogják-e már az első perctől utálni, felveszem a gépírónőt, és szavamra, ritkán gondolok az alkotmányra. Elég gond az akkor, ha vezércikket kell írni. A gépír ónőj elöltünk elvált asszony, két és fél éves gyerekét egyedül neveli. Huszonhat éves, és eleddig mindig csak szerződéssel dolgozott, gyesen levő kismamák helyett. Amikor megtudja, hogy nálunk igazi státusz van, madarat lehetne vele fogatni (lehet, hogy az jobban is sikerülne, mint a próbagépelés). Félfenékkel ül a széken, és olyan összeget kér, amit nem merek ide írni. Olyan kevés. Nekem öröm. Mint tudjuk, a bérszínvonal feltalálása óta az olcsó munkaerő nagy öröm. Palástolni igyekszem, ezért fontoskodó, töprengő képet vágok, amit az asszony félreért, és azt mondja: ,Hál’istennek, a gyerek nem beteges. Ettől a közléstől elpirulok, mint akit rajtakaptak valamin. Valóban az járt az eszembe, hogy mi lesz, ha a gyerek beteges. Viszont az is igaz, hogyha nincs gyereke a munkavállaló- jelöltnek, akkor meg azon szoktam gondolkodni, hogy: ajaj, ez majd csak ezután fog szülni. Így aztán csöndben pirulok, és hiába hessegetem, eszembe jut egy másik beszélgetés. Két éve történt, hogy a nőnemű munkavállaló munkaképességét, szorgalmát, alkalmasságát, megbízhatóságát két kisded korú gyermekének egészségével kívánta bizonyítani. Nyilván volt némi gyakorlata, sok főnök veséjébe nézett már bele, mert aduttként elővett egy orvosi igazolást arról, hogy „fent nevezett gyermekeinek” manduláját már kivették. Megadtam magam. Most is megadom: jöjjön, aminek jönnie kell, és az új gépírónő. Sajnos, az utóbbi másnap már nem jött, mert megbetegedett a kislánya. Jött vissza a kolléganőm (akit meg szoktak nyomni az autóbuszon). Hiába élcelődöm ezzel a kétértelművé változtatható ténnyel, ő most komolyan akar beszélni. Beszélünk. Nekem nincs semmi mondanivalóm, ami volt, azt elmondtam a legutóbbi értekezletén. Elégedett vagyok a munkáRossz a készülékem jával (persze lehetne egy kicsivel többet és jobban). Ö azonban, mint már annyiszor, most is kifejti mondanivalójának lényegét, hogy: úgy érzi. Ügy érzi, hogy nem kap megfelelő munkát, aztán nem kap tisztességes prémiumot, nem kap segítséget, megértést, biztatást, elismerést, építő kritikát, pedig az ő teljesítménye is van olyan, mint (és itt a vele egy szobában dolgozó kolléganő neve hangzik el). Kijelentem, hogy nincs igaza. Ettől — pillanatnyi pszichés állapotának megfelelően — dühbe jön, vagy depresszióba zuhan, és visszatarthatatlanul bevallja, hogy bár tudja: a munkahely nem szociális intézmény, de neki igazán annyi gondja, baja van, hogy azt kettő is megelégelné. Én mindenesetre már megelégeltem. Néha közbeszólok, demonstrálom, hogy figyelek, de persze nem érthetek vele egyet. Szerintem irreálisan ítéli meg a munkáját. Kelletlenül bár, de elkezdem sorolni a hibáit. Végtére is védekeznem kell, ha nem akarok neki igazat adni. Először csak sommásan, aztán részletesen, végül aprólékosan elemzem, egész munkáját, életét, jövőjét, múltját, tehetségét, szorgalmát, érzelmi és szexuális életét, családfáját, önszántamból soha sem gondoltam volna végig ezt a lassan kikerekedő vádbeszédet (hangsúlyozom, eredetileg elégedett voltam a munkájával), amit a kolléganőm a mártírok üdvözült arckifejezésével fogad. Árpádházi boldog Margit arcán láttam utoljára ilyen mosolygós szenvedést. Időnként könnyel telik meg a szeme, amit a céljukat elért emberek könnyedségével j töröl le. Mi tagadás, szeretnék már megszabadulni tőle, ezért rö- videbbre fogom, hadd siessen a barátnőjéhez, a mamájához elmondani, hogy a főnöke egy gazember, pikkel rá, üldözi, és innen csak elmenni szabad. Miután feltörtöm a helyén maradt tócsát, bekérem a havi prémium javaslatot. Ez a rögtönzött vádbeszéd olyan jól sikerült, hogy meg kell fontolnom: kaphat-e éppen most ennyi prémiumot. Még félreértene. Kihúzom hát a számot, és némi töprengés után a felét írom be helyette. Szeretem, ha következetesnek tartanak a munkatársnőim. Éppen sajnálni kezdem magam, amikor egy másik kolléganő töri rám az ajtót. Az iránt érdeklődik, hogy milyen színűre fesse be az eget. Van néhány ötlete is, például le kellene menni, be kellene menni, ki kellene menni, föl kellene menni, de mára már nem tudja vállalni, legfeljebb délután, mert délelőtt találkája van a miniszterrel, szanál néhány nagyvállalatot, megírja a jövő század regényét, és megbuktatja a guatemalai kormányt. Erőt gyűjtök, hogy megfékezzem, de nem enged szóhoz jutni. Biztosít, hogy neki nincs senkije — amint azt jól tudom —, mi vagyunk az ö családja, és értünk, továbbá a mi kis kollektívánkért, városunkért, ezért a sokat szenvedett, drága kis hazáért ö minden áldozatra képes. Mondanám, hogy nincs szükség áldozatokra, legyen egyszer magánember, menjen társaságba, vegye ki végre a múlt évi szabadságát, pihenje ki magát, hogy is mondjam, legyen egyszer fáradt, netán beteg is lehetne, sőt (nekilendülök) mi lenne, ha csak úgy, előzetes egyeztetés nélkül teherbe esne, és kivenné a szülési szabadságot, sőt a gyest is, majd az anyasági napokat... Szomorúan néz rám. Szeméből süt a vád: hát, itt tartunk, már a főnöknek is fumigál a munka, a lelkesedés, bezzeg! a fényes szelek idején, az újjáépítéskor, az első ötéves tervben, a tsz-szervezéskor... (Gyorsan kiszámolom, hogy a tsz- szervezéskor volt kiscsoportos óvodás.) Elröstellem magam, és udvariasságom, sőt bűntudatom jeléül kinyitom az ablakot, hadd szálljon ki (ez is időmegtakarítás), hiszen várja a miniszter. Engem meg a következő kolléganő, akit a férje minden reggel autóval hoz be, este pedig autóval visz haza, és aki szeretné elmondani, hogy neki az égegyadtavilágon semmi problémája nincs, sőt boldog. A férje nem iszik, nem dohányzik, nem nőzik. Ök minden reggel abrosszal terített asztalon reggeliznek, és a férje mindig megköszöni a gondoskodást: koszi, puszi, kavcsi. Hát nem gyönyörű? A gyerekek nem betegek, viszont jól tanulnak, sikerrel veszik az akadályokat a bölcsődében, óvodában, tagozaton, gimnáziumban, egyetemen és az akadémián. Lakásuk a legszebb otthon a környéken. Nem kér semmit, sőt, hozott egy kis puszedlit, hogy megkóstoljam, és fogalmam legyen, milyen jó háziasszony ő, azon túl, hogy itt sincs vele semmi probléma. Elégedett a munkával, a prémiummal, se többet, se kevesebbet nem akar, mindenkit nagyon szeret, engem is, persze nem úgy, hanem csak úgy, mert ő ugyan el nem tudna képzelni más férfit. Mikor elmegy, összeroskadok. Kiszólok a titkárnőnek, (ajajj, egy újabb nő!), hogy holnapig senkit se engedjen be, sőt az idén már senki se jöjjön, de lehetőleg jövőre se, mert dolgom van. Vezércikket kell írni a nők munkához való, jogáról. Leülök, lassan befűzök egy papírt az írógépbe és egyre szilárdul bennem a meggyőződés, hogy erre a feladatra, mint elfogult férfi, alkalmatlan vagyok. Természetesen a hiba az én készülékemben van. Miskolc# Miklós^ Mai műsor KOSSUTH rAdiO 4.25—7.59: Jó reggelt! 8.00: Hírek. Időjárás. 8.05: Műsorismertetés. 8.20: Mai kulturális programok. 8.25: Természetvédelem ötmillió négyzetkilométeren. 8.35: Zenekari muzsika. 9.33: Vidéki óvodások énekelned. 9.53: Gyermekeknek. 10.40: Életfilozófia. 10.45: Nóták. 10.59: Lottóeredmények. 11.00: Gondolat. 11.45: Francia madrigálok. 12.00: Déli krónika. Lottó. 12.30: Ki nyer ma? — Tihanyban. 12.40: Reklám. 12.45: Bemutatjuk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat új lemezét. 13.31: Más muzsika kell. 14.17: Verbunkosok, katonadalok. 14.44: Magyarán szólva. 15.00: Hírek. Időjárás. 15.05: Révkalauz. • 15.35: Maurizio Pollini Chopin- műveket zongorázik. 15.58: Hallgatóink figyelmébe! 16.00: Mit üzen a rádió? 16.35: Weber operáiból. 17.00—17.05: Hírek. Időjárás. 17.35: Kisváros — Sárvár. 18.00: Herencsár Viktória cim- balmozik. 18.12: Reklámkalauz. 18.15: Hol volt. hol nem volt . . . 18.25: Mai könyvajánlatunk. 18.28: Hallgatóink figyelmébe! 18.30: Esti magazin. 19.15: Balettzene. 19.47: Rádiószínház. 20.35: Operettkedvelőknek. 21.39: Alkotmányos jogok és garanciák. 22.00: Hírek. Időjárás. Sport. 22.20: Híres előadóművészek triófelvételeiből. 23.00: Zenekari muzsika. 24.00: Hírek. Időjárás. 0.10: Melódiakoktél. Közben: 1.00—1.05: Hírek. Időjárás. 1.24: Himnusz. PETŐFI RADIÚ 4.25—7.59: A Petőfi rádió reggeli zenés műsora. 8.00: Hírek. Időjárás. 8.05: Emmy Loose és Murray Dickie operettfelvételeiből. 8.20: Portrésor és interjúlánc. 8.30: Hírek. Ütközben. 8.35: Slágermúzeum. 9.23: Népzene Afganisztánból. 9.36: Környezetvédők Aggteleken. 9.51: Reklám. 9.53: Lottósorsolás. 10.00: Zenedélelőtt. 11.30: Hírek. Ütközben. 11.35: Tánczenei koktél. 12.30: Hírek. Ütközben. 12.35: Ede» anyanyelvűnk. 12.40: Népi muzsika. 13.15: A Gyermekrádió új zenei felvételeiből. 13.23: Rizsnövesztő. 13.34: Rameau: Táncszvit. 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. 14.00: Indíts! 14.30— 14.35: Hírek. Ütközben. 15.30: Könyvről könyvért. 15.40: Egészségünkért! 15.45: Rod Stewart felvételeiből. 16.30— 16.35: Hírek. Ütközben. 17.00— 17.05: Sportajánlat. 17.30: ötödik sebesség. 18.30: Hírek. Ütközben. 18.35: Popzene sztereóban. 19.37: Reklám. 19.40: Nótakedvelőknek. 20.30: Hírek. Ütközben. 20.35: Válogatott embermesék — rögeszmékről. 21.35: Ritmus. 22.05: Kellemes pihenést! 23.00— 23.20: Hírek. Időjárás. Sport. 24.00: Hírek. Időjárás. 0.10: Műsorzárás. Kb. 0.14—6.00: Budapest, műsorzárás után . . . ni. MŰSOR 8.55: Műsorismertetés. 8.57: A kiállítótermek programjából. 9.00: Népdalfeldolgozások. 9.30: Mefistofele. 10.35: Dubrovay László műveiből. 11.00: Hírek. Időjárás. 11.05: Zenekari muzsika. 12.30: Három a kislány. 12.55: Pillanatkép. 13.00: Hírek. Időjárás. 13.05: Műsorismertetés. 13.07: Újdonságainkból. 13.47: Operaegyüttesek. 14.50: Nikolaus Harnoncourt vezényel. 16.30: Rádiószínház. 17.40: Aranyalbum. 18.50: Sarbu Aladár: Töredék. 19.00: Hírek. Időjárás. 19.05: Évszázadok magyar muzsikájából. 19.30: Eszmecsere. 20.00: Közvetítés a Budapest Sportcsarnokból. 21.17: Opera-művészlemezek. 22.30 : Ismeretlen ismerősök — Kellér Andor. 23.30—23.33: Hírek. Időjárás. SZOLNOKI STÜDIÖ 17.00: Műsorismertetés^ Hírek. 17.05: Ritmosrodeo. Szerkesztő: Zentai Zoltán. 17.35: Beszélgetnek a kenyerek. Riporter: Dalocsa István. 17.50: Alföldi népdalokat énekel a rádió gyermekkórusa. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 15.50: Hírek. 15.55: A modern szobrászat mesterei. 3/3. rész. (ism.) 16.50: Sorstársak. 17.15: öt perc meteorológia. 17.20: Keresztkérdés. 17.50: Képújság. 17.55: Reklám. 18.00: Reflektormagazin. 19.00: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: önök kérték. 22.35: Tv-híradó. 22.45: Három szerelem. II. MŰSOR 20.00: Szabó Magda: A csata. 20.55: Tv-híradó. 23.15: Képújság. 22.25: Bartók Béla müveiből. 23.15: Képújság. BUKAREST 15>40: Német nyelvű adás. 17.30: Fiatalok az építkezéseken. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Nemes hagyományok. 20.50 : Augusztusi győzelem. 21.00: Románia a világban. 21.15: Tv-színház: Az éjszakai vonat. 21.55: Román poéma. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 15.35: Magyar nyelvű tv-napló. 15.50: Videooldalak. 16.00: Nyári délután. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Adás gyermekeknek. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Bockford dossziéi. 20.55: Reklám. 21.00: Bioritmus. 21.45: Tv-napló. 22.00: Paletta. 23.30: Hírek. II. MŰSOR 19.00: Népszokások. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.53: Reklám. 20.00: tubrovnikl nyári játékok ’83: Hangverseny. 20.45: Hírek. 20.50: Találkozások. 21.35: Reklám. 21.40: A legjobb jugoszláv filmek: Játékfilm. MOZI Békési Bástya: A szénbányász lánya. Békéscsabai Szabadság: 4-kor: Fényjel a hídnál, de. 10, du. 6 és 8-kor: Gyilkos bolygó. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Serdülőkor, fél 8-kor: Adj király katonát! Békéscsabai Kert: Seriff és az idegenek. Gyulai Erkel: Szerelem Mont- reálban. Gyulai Petőfi: Gyanútlan gyakornok. Gyulai Kert: Excalibur, I—II. Orosházi Béke: Feketeszakáll szelleme. Orosházi Partizán: fél 6-kor: A betyárkapitány, fél 8-kor: öld meg a sogunt! Szarvasi Táncsics: A karatézó Cobra visz- szatér.
