Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-17 / 194. szám

1983. augusztus 17., szerda o Jcgor Ananyinnak (jobbról a harmadik), a Szocialista Mun- A „Progressz” Szovhoz fejőbrigádja, amelynek vezetője ka Hősének, Penza állampolgárának vakolóbrigádja Raisza Lukjánova (balról a harmadik) Fotó: a. jeregin Versenyfelhívás Penzából Penzai barátainktól ver­senyfelhívás érkezett lapunk­hoz. Arra kértek, hogy me­gyénkből keressünk társakat a versenyhez, s majd folya­matosan kísérjük figyelem­mel a brigádok tevékenysé­gét, s adjunk hírt eredmé­nyeikről. A versenyfelhívást adó penzai brigádokhoz ha­sonló munkakörben dolgozó Békés megyei brigádok kö­zül többen vállalják a kihí­vást. Most a két penzai brigád levelét közöljük, s néhány nap múlva azokról a brigá­dokról szóló írásunkat, ame­lyek a versenyt vállalták. o Magyarország örökre meg­marad emlékezetemben. Ma­gyar földben nyugszanak azok a barátaink, akik éle­tüket áldozták népeink sza­badságáért, s magyar földön emlékeztünk meg a fasiz­mus felett aratott győzelem­ről is. Nagyszerű, felejthetetlen benyomásokat gyakoroltak a Békés megyei barátainkkal rendezett kitűnő találkozók, s az a szívélyesség, jóindu­lat, amellyel bennünket fo­gadtak, elmondták és bemu­tatták mind azt, amit Ma­gyarország elért a szocialis­ta építésben. Magyar barátaim részlete­sen tájékoztattak építőbri­gádjuk dolgairól. Ennek a közösségnek a munkája és eredményei fokozott érdek­lődést váltottak ki munka­társaim körében, akik azt indítványozták, hogy hívjuk ki versenyre az egyik brigá­dot, és cseréljünk ki időköz­ben egymással valamennyi értékes tapasztalatot, amely­re majd szert teszünk. Ügy gondolom, hogy brigá­dunk tapasztalata valame­lyest hasznos lesz a ver­senyben részt vevő baráta­inknak. Kollektívánk évtize­dek óta lakóházak és kultu­rális jellegű létesítmények befejezésén dolgozik Penzá- ban. A brigádban sok éves hagyománnyá vált a díszítő­munkák grafikai újítása, va­lamint a jó és kiváló minő­ségű épületek átadása. A munkatermelékenység nö­velésének, a minőség javítá­sának, az építőipari termé­kek önköltségcsökkentésének hatalmas hajtóereje lett az a brigádvállalás; amely széles körben elterjedt a penzai és megyei építkezéseken. Kollektívánk munkanapló­jában jelenleg az 1984. feb­ruári dátum szerepel. Ez le­hetővé teszi számunkra, hogy magabiztosan kijelent­sük: kötelezettségünket — a II. ötéves terv feladatának határidőre való végrehajtá­sát — becsülettel teljesítsük. Ha a munka termelékeny­ségéről beszélünk, akkor a brigádban az egy dolgozóra jutó teljesítmény valódi nagysága 26 négyzetméternyi bepucolt felületnek felel meg egy-egy műszakban. Ez a normának csaknem kétszere­se. A brigád és én üdvözöl­jük magyar barátainkat és felszólítjuk arra, hogy ve­gyenek részt a szocialista versenyben. Ügy véljük, ez még jobban megerősíti ba­rátságunkat. j, Ananyin o A Szúra folyó vidéke messzire van Békés megye tájaitól. Ám köztudomású: a barátságot nem befolyásolják a távolságok. Szívünk min­dig együtt dobog az Önöké­vel, drága barátaink! Vala­mennyien figyelemmel kí­sérjük a Magyar Népköztár­saság életét. Különös érdek­lődéssel várjuk a híreket Békés megyéből, amellyel régóta hasznos versenyben is állunk, s az erős baráti kap­csolatokat támogatjuk. Az Önök országa jelentős jubileum, a felszabadulás 40. évfordulója előtt áll. Ünne­pük a mi ünnepünk is. S a nevezetes napokat és esemé­nyeket nálunk munkafel­ajánlásokkal teszik emléke­zetessé. Gazdaságunk állat- tenyésztői elhatározták, hogy az idén — amint lehetséges — több terméket állítanak elő, valamint túlteljesítik az ötéves terv 3. évére szóló célkitűzéseket. Mindenekelőtt ismertetem felajánlásainkat, s néhány adatot leírok az itteni szov- hozról. Ez az egyik legrégibb állami gazdaság a Szovjet­unióban. Lenin-renddel tün­tették ki. Fő tevékenysége a sertéstenyésztés. A szovhoz a malacok nevelésére speciali­zálódott, s ezek évi szaporu­lata a 70 ezret is eléri. Fejlett nálunk a tejterme­lés. A gazdaságban 1200 te­hén van. Mindegyikük 4301 kilogramm tejet adott az el­múlt évben. Az állam 1700 tonna húst és 4100 tonna te­jet vásárolt fel tőlünk. A szovhoz 1390 hektáron évelő növényt és 1300 hektá­ron kukoricát termeszt, de vetni szoktunk egynyári fü­vet és takarmányrépát is. A jószág télen-nyáron teljes értékű fejadagot kap. A gazdaság kollektívája vállvetve, jó hangulatban dolgozik. Legközelebbi cé­lunk az, hogy még ebben az évben elérjük a 4595 kilo­grammos átlagot, s az öt­éves tervidőszak végére pe­dig legalább 5 ezer liter te­jet adjon mindegyik tehén. Az a kívánságunk, kedves barátaink, hogy versenyez­zenek velünk. Készek va­gyunk kiállni bármelyik tej­termelő gazdasággal, vagy brigáddal. Várjuk válaszu­kat. Reméljük, hogy a szocia­lista versenyben barátságunk nemcsak megerősödik, ha­nem tovább is fejlődik, s tartalmában mélyebb és élénkebb lesz. Önökkel együtt, váll váll mellett épít­jük a kommunizmus gyönyö­rű épületét, s munkánkkal szilárdítjuk egész földünkön a békét. R. Lukjanova Az előbbiek mellett azon­ban mégis azt kell hangsú­lyoznunk, hogy a szabad idő a személyiség fejlődésére való idő, amely tartalmában sokoldalú és sok irányú te­vékenységet feltételez, köve­tel meg. m A szabad idő eltöltésének egyik igen fontos területe, tevékenységi formája az ak­tív közéleti tevékenység, melybe beletartozik a közös érdekek megvalósításáért ki­fejtett tevékenység csakúgy, mint az erre való felkészü­lés, az ehhez szükséges ké­pességek és ismeretek meg­szerzése, megfelelő szinten tartása. A szabadidős- tevékenység legegyetemesebb, a legin­kább gyakorolt formája a te­levíziózás. Mind időtartam­ban, mind pedig szám sze­rint ez a legelterjedtebb sza­badidős tevékenység. Ez jel­lemző minden egyes társa­dalmi csoportra, észrevehető eltérések az ez irányú szo­kásokban nincsenek. Ezentúl gyakori a rádió­zás, újságolvasás, könyvek olvasása, barkácsolás, kü­lönböző érdeklődéseknek megfelelő hobbielfoglaltság. Csökkenő tendenciája elle­nére is jelentős a mozi- és a színházlátogatók száma, csakúgy, mint a sportren­dezvények látogatása, fia­talabb korosztályoknál a sportolás. Jelenleg azonban még nem alakultak ki azok a kívánatos arányok a kü­lönböző tevékenységi formák között, amelyek teljesebbé tennék a személyiség sokol­dalú fejlődését, a mostani struktúrában dominálnak azok, amelyek nem igénylik az egyének személyes aktivi­tását, a szabad idő kulturá­lis programjai, televíziózás, rádiózás stb. leginkább el­szigetelt, legfeljebb nagyon szűkkörű emberi kapcsolatok között folyik. A munkahelyi környezetben kialakult kol­lektivitás nem talál megfe­lelő szintű és mennyiségű folytatásra a szabadidős te­vékenységben, annak ellené­re, hogy érezhetően van ilyen társadalmi szükséglet. A gond az, hogy nem is ala­kultak még ki kellően a kö­zös szabad idő eltöltésének feltételei. Az átmenetiség igen erősen jellemzi a_ sza­badidős-tevékenységünket. A szocialista életmód fej­lődése magával kell, hogy hozza a szabad idő eltölté­sének új formáit, új tartal­mát is. A szocialista brigád­mozgalom fontos szerepet játszhat és játszik is eb­ben, azonban a feladat meg­oldását nem lehet csupán rájuk hárítani, az állami és társadalmi szerveknek és szervezeteknek egyaránt megvan benne a maguk ten­nivalója. Ez nemcsak nevelési fel­adatokat jelent, meg kell teremteni tárgyi, anyagi, dologi feltételeit is. A szabad időben végzett különböző tevékenység tar­talmát tekintve nem marad­hat figyelmen kívül az egyé­nek által végzett hivatalos munkatevékenység. A sza­bad időnek funkciója a munkára, a holnapi és az­utáni munkatevékenységre való személyes felkészülés is. Az ezirányú feladatokat nem lehet letudni a pihe­néssel, az alvással és az ét­kezéssel, sokkal szélesebb körű tevékenységet' jelent annál. A munka napjaink­ban egyre jobban intellek- tualizálódik, azaz egyre na­gyobb tudást, szellemiekben való felkészülést kíván, még­hozzá ez a felkészültség nö­vekvő tendenciájú. A sza­bad időben, a pihenés során felújított, újratermelt fizi­kai mukavégző képesség nem elegendő, szellemileg, tudásban is meg kell újul­ni, tovább kell gazdagodni. Az előbbiekből szervesen adódik, hogy a szocialista ember számára az iskolai ta­nulmányok eredményes be­fejezésével sem záródnak be az iskolák, az oktatási in­tézetek kapui. Sajnos, hogy ma még az iskolai rendszerű továbbképzési és tanulási formákat az emberek nem tartják a szabad idő szférá­jába tartozó tevékenység­nek, az ez irányú vállalásai­kat is a munkaidő terhére teszik szívesebben. Pedig a munkaidő-csökkenéssel együttjáró szabad idő növe­lésének egyik oka is éppen ez utóbbi. A tervszerű kép­zés és önképzés, az ismere­tek folyamatos gyarapítása, a művelődés a szabadidős tevékenységben kiemelt he­lyet kell, hogy kapjon. # A szabad idő eltöltése nem magánügy, nem tarto­zik az intim szférába, mert amit és ahogyan tevékeny­kedünk ebben az időszak­ban, az kihat társadalmi­közösségi vonatkozásokra is, kedvezően, vagy kedvezőtle­nül befolyásolva azokat. Nem közömbös, hogy meny­nyire készül fel az egyén a szabad idejében a holnapi munkára, hogy részt vesz-e a közös ügyek intézésében, vállal-e- közösségi-társadal­mi feladatokat vagy sem, és mindazt, amit csinálnia kell, mennyire korszerűen, fel- készülten teszi. Mindezek kihatásai közvetlenül tár­sadalmi tettek, ezért kell, hogy legyen nagyon fontos közügy és közérdek a sza­bad idő jó megszervezése, hogy azalatt is társadalmilag és egyénileg hasznos (itt nemcsak a közvetlen anyagi haszonról van csupán szó) tevékenység bontakozzon ki. A mennyiségileg elért nagyszerű eredmények a szabad idő terén egyre nyil­vánvalóbban mutatják meg, hogy a szabad idővel kapcso­latos elképzeléseink csak ak­kor valósulhatnak meg, ha folyamatos neveléssel, és szokások, új szokások kiala­kításával megtanulunk tar­talmasán élni a szabad idővel. Ez minden illúzió nélkül is hosszú folyamat, melyben a régi szokásokkal és beideg­ződésekkel szemben újakat kell kialakítani, miközben meg kell őrizni a régi sza­badidő-eltöltés néhány po­zitív és maradandó mozza­natát. A szocialista életmód mind tartalmilag, mind mennyiségileg új szabadidős­tevékenységi formákat igé­nyel, le kell győzni a még ma is meglevő, és nemcsak örökségként létező negatív társadalmi szokásokat je­lenségeket. Ma még nem mindenki, és nem mindig tud mit kezde­ni a szabad idejével. Sok a társadalmilag nem kívána­tos, sőt, káros tevékenységi forma is, így pl. az alkoho­lizmus, a kocsmázás, egyéb káros szenvedélyeknek való hódolás. Ez nemcsak az idő­sebb generációnál megfi­gyelhető negatív jelenség, nem lehet csupán múltbeli hagyományként, negatív örökségként tekinteni, ha­nem az ifjúságnál is meg­levő, napjaink feltételein is születő magatartásként kell felfognunk. És bár legfőbb figyelmünket a munkában, a munkahelyen megnyilvá­nuló magatartási formákra és módokra, mint á szocia­lista életmód fejlődésének legfőbb elemére kell fordít­suk, ahhoz, hogy a szocialis­ta életmód megfelelően di­namikusan fejlődhessen, fo­kozatosan nagyobb figyel­met kell fordítsunk a szabad idő eltöltése társadalmi szük­ségleteinknek megfelelő megszervezésére. Dr. Bereczki Elemér Gyomaendrődi Körösi ÉG II talpraállás évében A gyomaendrődi Körösi Állami Gazdaság a múlt év végén majdnem veszteséges lett. Hogy ez mégsem kö­vetkezett be, az az Állami Gazdaságok Országos Köz­pontjának köszönhető — a kezelése alatt álló tartalék- alapból fedezte a Békés megyei gazdaság pénzügyi hiányát. Ami volt, elmúlt. Sokkal fontosabb ennél, hogy a gazdaság — leg­alábbis, úgy tűnik — az idén talpra áll. S ha nem is nagy összegű, de nyereség­gel zárhatja az évet. Az már a múlt év elején látszott, hogy valami nincs rendben a Körösi Állami Gazdaság vezetésében. So­kan belefáradtak e termé­szeti erőkkel való küzdelem­be, mások alkalmatlannak bizonyultak a posztjukra. A felettesek határoztak, így került az év közepén a gaz­daság élére Dávid Imre, a szomszédos Győzelem Tsz főagronómusa. A fiatal igaz­gató tudta, hogy egymaga nem változtathat lényegesen a dolgok menetén, ezért to­vább folytatta a személycse­réket. Napjainkig összesen húsz vezetői posztra állítot­tak új embert, ennek ered­ményeként megerősödött a szakvezetés. Hozzátartozik az igazság­hoz, hogy az új szakembe­rek fél év alatt nem sokat változtathattak a gazdálko­dáson, a „majdnem veszte­ség” tehát nem az ő lelkű­ket terheli. Annyit azon­ban máris láttak a múlt őszi vetés előtt, hogy tovább kell növelni az őszi kalá­szosok arányát. Meg is tet­ték, 1700 hektár helyett az idén már 2200 hektárról ta­karíthatták be a gabonát. Közben természetesen vál­toztattak, szigorítottak a termesztési technológiákon. Az eredmény — a mostoha időjárás ellenére — őket igazolta: a környéken a leg­magasabb hozamokat érték el, igaz, ez is kisebb, mint tervezték. Csökkentették a napra­forgó területét, mert túl ma­gas volt az aránya a vetés- szerkezetben, s ez lehetet­lenné tette az ésszerű vetés­váltást. Változatlanul hagy­ták a rizst, amely tavaly is jó eredményt adott. Szóját az idén csak negyven hek­tárra vetettek kísérletkép­pen. Igaz, a növény nem hozta, amit vártak tőle, de remélik, jövőre nem lesz aszály, és akkor bővebben terem — ezért növelik a te­rületét. Az idei szárazság miatt nem teljesült az a törek­vés, hogy kevesebb terület­ről, intenzívebb módsze­rekkel állítsák elő a tö­megtakarmányokat. Az el­képzelést mégsem adják fel, tovább folytatják a gyepek, lucernások felújítását. És természetesen: mélylazítás­sal javítják a Körösök völ­gyére jellemző, magukat ne­hezen adó talajokat. Az állattenyésztés legna­gyobb terhe a korszerű, de eredeti céljára használha­tatlan juh telep. A 63 millió forintos beruházás terheit még egy darabig nyögni fog­ja a gazdaság. Hogy a terhek csökkenjenek, elhatározták, a kilenc épület egy részét gabonatárolóvá alakítják, más részét bértárolásra használják. A juhállományt tavaly kisvállalkozóknak adták ki, akik anyánként 800 forint bérleti díjat fizetnek. A vállalkozóknak ezért a gaz­daság átadja a régi épülete­ket, a legelőt, kapnak vi­zet, villanyt. Az eredmény nem maradt el: az ágazat ma már nem termel veszte­séget. Hogy kézben tartsák a juhászatot, valamennyi ter­mékét a gazdaság értékesí­ti. Így mindenki jól jár, és nincs alkalom a visszaélés­re. Az állományt még egy ideig csökkentik. Tavaly is, és az idén is ötszáz birkát adtak el, s mindezt addig folytatják, míg el nem érik az ideálisnak tartott 3 ezer 200-as állománynagyságot. A tehenészet eddig is te­henenként 5 ezer 300 liter feletti hozamokat adott, to­vábbi feladat a gazdaságos­ság javítása. A libaállomány jelenleg 44 ezres, a barom­fifeldolgozó ipar igényétől függően 60 ezerre növelik a nagyságát. Esetleg változtat­nak is a fajon — a lényeg, hogy fűtés nélküli épületek­ben, félintenzív körülffié­nyek között is gazdaságosan hizlalható legyen. Szólnunk kell még a gaz­daság ipari tevékenységé­ről. Tavaly még úgy tűnt, önálló termékek gyártásával járnak jól. Közben kiderült: kedvezőbb a bérmunka. Ezért felvették a kapcso­latot a békéscsabai forgá­csolóval és a Körös kazán­gyártó gyomai gyárával. Az idén az ipari tevékenység révén megduplázódik az ágazat árbevétele, s ha min­den jól megy, csekély nye­reséget is hoz. A távlati ter­vek szerint 1985-ben 80—85 dolgozót foglalkoztat az ipa­ri tevékenység. Visszatérve a gazdaság személyi változásaira, meg kell említeni, hogy meg­kezdték az ágazat önelszá­moló egységek kialakitását. A kombinált formát válasz­tották: két kerület műkö­dik jelenleg, amely állatte­nyésztési, növénytermesz­tési és javítóágazatokra ta­golódik. önálló egység az ipari ágazat, a műszaki ága­zat, és a központi admi­nisztrációs részleg. Műkö­désük lényege, hogy önálló­an gazdálkodnak bérszín­vonallal, bértömeggel, költ­ségekkel, önállóan kimutat­nak hozamokat, árbevételt. Nyereséget azonban nem, s ez azért lényeges, mert így egyik sem képezhet a má- SiK rovására nyereséget. A gomaendrődi Körösi Állami Gazdaságot napja­inkban a gazdasági stabili­zálódás jellemzi. Annak el­lenére, hogy az aszály nem kímélte: csökkentette hoza­mait, növelte az állatte­nyésztés költségeit. A szépen fejlődő rizs nyereséges év­zárást sejtet. A gazdaság az idén talpon * marad. Nagy szó ez, hiszen a környék jó üzemei közül sajnos, sok nem mondhatja ezt el ma­gáról. A megújulási folya­mat első éve — úgy tűnik — eredményesnek bizonyul. M. Szabó Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents