Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-16 / 193. szám
1983. augusztus 16., kedd o izijauitira-------------------------------------------B ékés megye fontosabb gazdasági jelzőszámai 1983. I. FÉLÉV (az előző év azonos időszakának százalékában) SZOCIALISTA IPAR A termelés volumene: Nehézipar 106,5 Ezen belül: gépipar 113,7 építőanyagipar 100,6 Könnyűipar 96,2 Egyéb ipar 98,6 Élelmiszeripar 104,6 Szocialista ipar összesen 103,1 A foglalkoztatottak száma 98,2 Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 105,0 A foglalkoztatottak havi átlagkeresete 103,7 KIVITELEZŐ ÉPÍTŐIPAR Az építési-szerelési tevékenység termelési volumene 94,1 A foglalkoztatottak száma 96,9 Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 97,2 A foglalkoztatottak havi átlagkeresete 102,7 MEZŐGAZDASÁG A fontosabb vágóállatok és termékek értékesítése (felvásárlása): Vágósertés 112,7 Vágómarha 95,9 Vágóbaromfi 104,3 Tehéntej 102,4 Tyúktojás 53,2 A foglalkoztatottak száma: Állami gazdaságok, kombinátok 101,8 Mgtsz-ek közös gazdaságai 99,1 A foglalkoztatottak havi átlagkeresete: Állami gazdaságok, kombinátok 105,3 Mgtsz-ek közös gazdaságai 104^8 KERESKEDELEM A kiskereskedelmi forgalom, fogyasztói folyóáron: Bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek 107,0 Vendéglátás 105,4 Ruházati cikkek 102,9 Vegyes iparcikkek 110,8 Kiskereskedelem összesen 108,2 A foglalkoztatottak száma 96,5 A foglalkoztatottak havi átlagkeresete 102,6 A szocialista ipar termelésnövekedése a második negyedévben felgyorsult, s a félévi termelés az éves előirányzottnál gyorsabb ütemben nőtt. Az állami ipar 2,7, a szövetkezeti 4,5, a szocialista ipar együttesen 3,1 százalékkal többet termelt, mint az előző év első felében. A nehézipari (főleg a gépipari) üzemek a kedvező piaci lehetőségek mellett a legdinamikusabban tudták termelésüket növelni. Figyelemre méltó az élelmiszer- ipar termelésnövekedése is. A könnyűipari termelőüzemek termelési és értékesítési helyzete idén sem volt problémamentes, így termelésük néhány százalékkal az első félévben is csökkent. A szocialista ipar, a belföldre történt többletértékesítés mellett, az exportot jelentősebben tudta növelni. A külkereskedelmi értékesítésnek több mint a felét az élelmiszeripar teljesítette. Az ipar termeléstöbbletét a termelékenység (egy foglalkoztatottra jutó termelés) 5 százalékos emelkedésével biztosították, s a bérkiáramlás mértéke az első félévben jobban kapcsolódott a vállalati teljesítményekhez, mint a múlt év azonos időszakában. A megyei székhelyű kivitelező építőipar termelése (összefüggésben a — főleg állami — beruházások korlátozásával is) csaknem 6 százalékkal volt kevesebb • az egy évvel ezelőttinél. Átalakulóban van a termelés szerkezete is. Az első félév folyamán a beruházási munkák értéke csökkent, a fenntartási jellegűeké viszont jelentősen nőtt, s a termelésen belüli aránya kissé meghaladta a 20 százalékot. A kivitelező építőipar lakásépítési tevékenysége az egy évvel korábbinál kedvezőbben alakult, így az éves építési előirányzatot várhatóan az ütemezés szerint teljesítheti. Az első félévben a fontosabb vágóállatok és állati eredetű termékek felvásárlásának együttes mennyisége 6,6 százalékkal volt több az egy évvel korábbinál. Vágómarhából és tojásból kevesebbet, viszont vágósertésből, vágóbaromfiból és tejből többet értékesítettek, mint a múlt év első felében. Az országos mennyiségnek baromfiból 14, sertésből 12, vágómarhából 7 százalékát a megyében vásárolták fel. A félév folyamán az állami gazdaságokban, kombinátban együttesen valamivel nőtt, a mező- gazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban kismértékben csökkent a foglalkoztatottak száma. Mindkét szektorban a foglalkoztatottak átlagos havi keresete valamivel jobban emelkedett, mint a többi, anyagi termelést végző népgazdasági ágban. A kiskereskedelem folyóárakon 8,2 százalékkal több árut értékesített, mint egy évyel ezelőtt. Az eladott termékek mennyisége azonban (az árváltozások hatását kiszűrve) lényegében ugyanannyi volt, mint 1982 első felében. Az összes forgalmon belül az eladott áruk volumene csak a bolti élelmiszerekből és élvezeti cikkekből, valamint a vegyes iparcikkekből emelkedett valamelyest, a ruházati cikkeké és a vendéglátás eladása 2—2 százalékkal csökkent. Az áruellátás alapjában megfelelő volt. Egyes iparcikkek kínálata (mennyiségi és választéki) azonban nem mindenben és mindenkor felelt meg a keresletnek. A megyében június 30-án 17 darab 100 millió forint feletti beruházás volt folyamatban, valamennyinek a kivitelezését még 1983 előtt kezdték meg. Számuk 10, teljes költségelőirányzatuk 3 százalékkal volt kevesebb az egy évvel korábbiaknál. Az év folyamán tovább bővült (több mint 30 százalékkal) az új típusú gazdasági szervezetek (kisvállalatok, vállalati gazdasági munkaközösségek, szakcsoportok, magánszemélyek által létrehozott gazdasági munkaközösségek stb.) száma. Sok irányú tevékenységükkel segítik mind a kö- zületek, mind a lakosság igényeinek jobb kielégítését. Békéscsaba, 1983. aug. 10. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Békés megyei Igazgatósága EECOT Önállóság az exportban Új márka a világpiacon A maga nemében úttörő feladatra vállalkozott a Békéscsabai Kötöttárugyár: önálló külkereskedelmi joggal július elsejétől a gyáron belülre kerül a külföldi értékesítés. Nemcsak megyénkben egyedülállók ezzel, hanem az egész kötőiparban sincs még erre példa. Természetes, hogy az önálló exportjog kezdete óta eltelt rövid idő mégnem elég a tapasztalatok gyűjtéséhez, de arról érdemes szólni, miért vállalkozott e nehéz feladatra a kötöttáru- gyár, s mit várnak az új lehetőségtől. KIK VÁSÁROLNAK? Nézzük először, miért volt szükség az önálló exportjogra? A kérdésre Hámor Mária kereskedelmi osztályvezető válaszol. — Amit mondok, nyilván már unalomig ismerős, de ettől még tény: számunkra alapvető fontosságú a konvertibilis elszámolású export. Nemcsak azért, mert tervünk teljesítéséhez ez kell, hanem azért is, mert ennek hatékonyságától függ belföldi árszínvonalunk. Napjainkban viszont nagyon nehéz a tőkés országokban eladni. A kötőipar válságban van, nyomottak az árak, beszűkültek a piacok és óriási a konkurrencia. Ügy ítéltük meg, hogy ebben a helyzetben már nem elég a boldoguláshoz az a munka, amely egy tőlünk független külkereskedelmi vállalattól elvárható. Ezek a cégek ugyanis általában a mennyiségi értékesítésben érdekeltek, a mi piaci stratégiánk .viszont egészen más. Ezt az ellentmondást nem lehetett másként feloldani, csak úgy, hogy önálló exportjogot kértünk. Az értékesítési stratégia kialakulását alapos elemzés előzte meg a BÉKÖT-nél. E piackutatás során felfedezték, hogy a válság nem érinti a kötszövőipar egészét. A nehézségek ellenére két réteg most is vásárol, mégpedig a legalacsonyabb és a legmagasabb keresetűek. A látszólagos ellentmondás magyarázata egyszerű. Az alacsony keresetűek eddig is csak a legszükségesebb holmikat vették meg, erről most sem tudnak lemondani. A magas keresetűeknek pedig nem számít az az összeg, amit a divatos hplmikért kiadnak. Takarékoskodni a középrétegnek van lehetősége, a nekik szánt cikkek forgalma esett a legjobban vissza. A gyár tehát választhatott: vagy az alacsony, vagy a nagyon magas minőségi kategóriát célozza meg. A VERSENYT VÁLASZTOTTÁK A döntés megszületett, és nem titok: a BÉKÖT a világmárkákkal való versenyt választotta. Elhatározták: betörnek abba a körbe, ahol a legjobb, legdivatosabb és éppen ezért a legdrágább termékeket keresik. A miértre egyszerű a magyarázat. A másik kategóriában a nagyon olcsón, dömpingáron termelő távol-keletiekkel kellene versenyezniük, ez pedig eleve kilátástalan. Akkor már érdemesebb kihasználni a gyár hetvenéves fennállása alatt összegyűlt óriási tapasztalatot, pénzzé tenni azt a szakmai tudást, kézügyességet, amivel a csabai gyár rendelkezik. A csúcskategória jellegzetessége a kis széria. A kötöttárugyár pedig viszonylag nagy üzem, ezért jelent nehéz feladatot a gyártás megszervezése. A példák azonban azt bizonyítják, hogy ez nem lehetetlen. Már eddig is több olyan kollekciót gyártottak, melyek csak néhány száz darabosak voltak, de akadt olyan vevő is, amelyik egy-egy fajtából csak néhány tucatot kért. — Ilyen keveset gazdaságtalan lenne a mi körülményeink között gyártani, ezért ilyenkor megnöveljük a darabszámot. Ezt nyugodtan tehetjük, hiszen a legújabb divatot követő, nagyon jó minőségű sport- és szabadidőruházatnak szinte korlátlan piaca van belföldön is. Beléptünk a Skála-Coop által szervezett MÉTA-programba és az exportfelesleget itt értékesítjük. így minden esetben legalább közepes szériákat tudunk elérni, ami már gazdaságos — mondja Hámor Mária. IRODA A PENTÁBAN A BÉKÖT exportértékesítéssel foglalkozó csoportja szokatlan helyen található. Budapesten, a Buda-Penta Hotelben béreltek egy lakosztályt évi 250 ezer forintért, és itt rendezték be az irodát. Az összeg csak látszólag magas, nem lehetett volna sokkal olcsóbban másutt sem helyiséghez hozzájutni, a szállodai elhelyezésnek pedig sok előnye van. A környezet megfelelő a tárgyalásokhoz, egyszerű elhelyezni a külföldi vevőket, és a hotel a BÉKÖT által „szállított” vendégekért visszatérítést ■ fizet. — Az idén 135 millió forintért kell kemény valutáért exportálnunk, ebből körülbelül 120 millió forint értékben még a HUNGARO- TEX által lekötött megrendeléseket teljesítjük. Egyébként sem kívánunk minden kapcsolatot megszakítani a nagy külkereskedelmi vállalatokkal, a tömegárut például a jövőben is a HUNGA- ROTEX értékesíti külföldön. A BÉKÖT csak az exkluzív termékek exportját intézi saját maga — jegyzi meg az osztályvezető. Az exporthoz szorosan hozzá tartozik a márkanév is. Márkanévként a „BECOT”- tot választotta a BÉKÖT, azért, mert ez utal belföldi márkájukra, szerepel benne a pamut nemzetközileg használt elnevezésének, a cotton- nak első szótagja és utal a gyár telephelyére, Békéscsabára is. Reméljük, hogy ez a márka a hozzá tartozó emblémával hamar ismert és elismert lesz a magas minőséget igénylő vevők körében. Lónyai László Holland megrendelésre készülnek a női pólók Emlékezés a gépállomásokra Akkor még rázós nyeregben Sitiink Összejöttek néhányan, s emlékeznek. Nem a határt nézik már, mint egykoron. Egészségük — enyhén szólva — nem a régi: nagyon is megviselte a múló idő, s főleg a kemény munka, a zord időjárás, aminek hosszú éveken át ki voltak téve. A mai, világszínvonalon álló mezőgazdaságunk alapjait rakták ők, s az alapozás sohasem volt könnyű dolog. Valamennyien volt békési traktorosok ők, ma már többnyire nyugdíjasok. Néha nagyot sóhajtanak, amikor az emlékek fonala lazábbra enged: milyen jó volna kint lenni a határban! Mennyivel könnyebben menne most a munka a Rába- Steigerekkel, mint valamikor a lelket is kirázó Fordok- kal, Kormikokkal és Kofferekkel. De büszkék voltak akkor is a gépekre, amikor 1948. augusztus 20-án Békés megyében elsőként, az első gépállomás rázós Koffereivel először húzták a próbaszántás csíkjait. De nézzük az emlékezés érzelmei helyett a tényeket! A demokratikus kormányzat létréhozta az Országos Földmívelésügyi Tanácsot, majd az ország főbb részein a területi tanácsokat. Mi a Tiszántúli Földmívelésügyi Tanácshoz tartoztunk. E tanács szovjet példa nyomán elkezdte a traktorosok képzését. A Békési Állami Körzeti Szakirányú Iparostanonc-iskolának jutott osztályrészül, hogy jó előre traktorosokat képezzen. A tanfolyamok három szakaszban zajlottak le (1947. március 17.—április 19-ig, szeptember 29.—október 25-ig és 1948. március 16.—április 17-ig). A márciusi tanfolyam volt az országban a századik. A vizsgán megjelent dr. Erdei János professzor, a Földmívelésügyi Minisztérium gépészeti osztályának vezetője, az íparügyi Minisztérium képviseletében Fehér Imre műszaki tanácsos, az ipari tanfolyamok országos vezetője, a Tiszántúli Földmívelésügyi Tanács részéről Harl Antal titkár, valamint a helybeli politikai pártok, szervezetek, a községi elöljáróság és az ipartestületek képviselői. A tanfolyam hallgatói igen jól vizsgáztak a szakmából. A gyakorlati oktatást id. Tarkovács Imre, Szabó Imre, Nagy Gáspár Gábor vezették. Mindannyian géphez értő szakemberek, kovácsok, géplakatosok, műszerészek voltak. Az elméleti oktatást Megyeri László iparostanonc-iskolai igazgató vezetésével az iskola tanárai végezték. Mi volt a tanulók jövendő feladata? „ ... feladatuk lesz elsősorban a jövendő tsz-ek és emellett az egyénileg gazdálkodók (főleg új- gazdák), azaz a dolgozó parasztok részére mezőgazda- sági gépi munkát végezni”; továbbá „politikai és szakmai tanácsokat adni”. Hangsúlyozott kötelességük volt támogatni a jövendő tsz-ek munkáját, bizonyítani a nagyüzem és a gépesítés fölényét, munkájukkal megvalósítani a munkás-paraszt szövetséget. Az első traktorosok, akik között már régen kiképzett, rutinos traktorosok is jócskán voltak, felelősségteljes feladatra vállalkoztak elsőként a megyében. 1948. augusztus 20-a után sorra alakultak a gépállomások: Szeghalmon, Gyulán, Szarvason, Orosházán, Mezőberényben, Körosladányban, Dobozon, Gyomén. No, de nézzük az elsőt, a békésit! Nagy volt a készülődés az augusztus 20-át megelőző héten. Augusztus 12-én érkeztek meg vagonokban a gépek: egy 25-ös gumikerekes vontató pótkocsival, két 22-es kis kormos Hoffer, hét 35-ös kormos Hoffer, egy 55-ös kormos Hoffer, egy szuper cséplőgép, amely aprómagvak cséplé- sére is alkalmas volt, tíz 16 soros lóvontatású vetőgép, tíz magtakaró, tíz középnehéz fogas. Ezeket a MÁV- állomás melletti Kurtágh- féle fatelepen helyezték el, amíg az avatás napja, augusztus 20. el nem érkezett. Közben rohammunkával előkészítették a gépek fogadására a volt gr. Wenck- heim tarhosi „kismajorját”. A rohammunkát Csapó Mihály újgazda elnöklete alatt Fekete István, Zivuska Imre, Balogh János, Nehéz Győző, Herpai István, Nánási János, Nagy József és Zseák János vezérlete alatt végezték el. Augusztus 20-án a békési főtéren (Széchenyi tér) állottak, illetve sorakoztak fel a gépek töméntelen embersokaság jelenlétében. A helybeli sajtó ötezer főre becsülte a megjelentek számát. Mintha űrhajósokat vártak volna. Talán azok is voltak a traktorosok, egy új forradalmi változás előhar- cosai. Az ünnepség leírásának részletéit most mellőzzük. Csupán azt említjük meg, hogy a kormányzat részéről Szőts Pál adta át a gépeket, a megye részéről Papp Sándor főispán vette át a demokratikus állam nagy ajándékát. Ezzel lényegében megalakult a gépállomás, pontos nevén: Állami Mezőgazdasági Gépüzem (ÁMG). Volt egy vezetője, főgépésze, fő- agronómusa és főkönyvelője. Ezeken kívül bérszámfejtő és pénztáros. Az emlé- kezők tudásukat összeszedve 23 férfi és 2 női traktorosra emlékeztek vissza, a nőket név szerint is megemlítve itt: Nádai Kati és Re- meczki Eszter. Végezetül a gépállomás fejlődésének folyamatát egy 1949-ből származó adatsorral jellemezhetjük. A gépállomásnak 57 ezer kh szántóterülete lett. Idetartozott Békés határa a budapesti vasútvonalig, Gyulavári, Doboz, Békéscsaba egy része és Mezőmegyer. Kiegészült a géppark a Békési Földművesszövetkezet és a magán- tulajdonosok birtokában volt gépekkel: két 55-ös Hoffer- traktorral, két cséplőgéppel, 21-re nőtt a vetőgépek száma, birtokába került 30 lókapa, 5 borona, 1 fogas, 1 kalapácsos daráló és 1 „ezüst” szelektor. A létszám is jelentősen emelkedett, mert a gépek éjjelnappal dolgoztak, és minden traktoros mellé egy-egy segédvezető is került. Szép munka volt — mondják az emlékezők —, de nehéz és felelősségteljes munka. Sokan rokkantak bele az idők folyamán. Nem volt még akkor vezetőfülke a traktoron, télen-nyáron egyformán megszenvedtek az életet adó kenyérért traktorosaink. Ezért sem árt rájuk emlékezni augusztus 20- án, az első békési gépállomás létrejöttének 35. évfordulóján. Pető Mátyás
