Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-14 / 192. szám

1983. augusztus 14., vasárnap o Energiatakarékosság az FLR-nél Létjogosultan és tekintéllyel A Füzesgyarmati Szálas- Tömegtakarmány-termesz- tési és Juhtenyésztési Rend­szer, közismert nevén, FLR már évek óta dolgozik ener­giatakarékos művelési és tá­rolási technológiák kifej­lesztésén. E munka eredmé­nye a gyeptelepítési és gyep­felújítási módszer, mely ese­tenként a költségek 50 szá­zalékának megtakarítását is lehetővé teszi. Az eljárás lényege, hogy régebben a gyenge termőhe­lyi és kedvezőtlen talajtani adottságú ősgyepeket feltö­réssel újították fel. E mű­velés során az alsó, szikes rétegek kerültek felülre és ez a nagy költségek ellenére gyakran lehetetlenné tette a telepítést. Az FLR módszere szerint az eredeti növényállomány megmarad, a szükséges la­zítást, szellőztetést mélylazí- tóra szerelt, általuk kifej­lesztett speciális késekkel csinálják. A magot közvetlen talajba juttató vetőgéppel vetik úgy, hogy a műtrágyát is gép adagolja. Mivel a technológia csak így leírva tűnik egyszerű­nek, az FLR biztosítja az adaptálást és a szakta­nácsadást is. Előállítják a speciális késeket és bérbe adják a tőkés importból származó direkt vetőgépeket. Nagy előny, hogy ezekért a szolgáltatásokért nem kell feltétlenül készpénzzel fizet­ni, hanem lehet gyepszéná­val is a terület termőre for­dulása után. A gazdaságok jó részében a gondok akkor sem érnek véget, ha már teremnek a szálas takarmányok. Fontos feladat ugyanis a veszteség- mentes gépesített betakarí­tás és a takarmányban lé­vő, biológiailag értékes anya­gok megőrzése a tárolás so­rán. A kütönböző forró leve­gős szárító módszerek nem­csak drágák, hanem bioló­giailag is roncsolják a ta­karmányokat. Emiatt az utóbbi időben számos pró­bálkozás történt különböző vegyszerek felhasználására, a szénakészítésnél. Hosszabb ideig egy ABDH-jelű import vegyszert használtak a gaz­daságok, mely lehetővé tette a nedves szénakészítést. A baj csak az volt, hogy en­nek a szernek az ára 30 fo­rint körül volt már évekkel ezelőtt is, és azóta csak nö­vekedett. Ráadásul kemény valutával kellett fizetni ér­te. A füzesgyarmati lucerna­rendszer a költségek csök­kentésére megvásárolt egy magyar szabadalmat és en­nek alapján készül a TAR- MIX takarmány tartósító­szer. Ez kizárólag hazai anyagokból áll és literje még 9 forinba sem kerül. Egy tonna szénához 12—15 liter vegyszer kell és 30—35 százalék nedvességtartalmú szálas takarmány is tartósít­ható vele. Az FLR nemcsak a vegy­szer gyártására rendezkedett be. hanem készítik a vegy­szer kijuttatásához szükséges eszközöket is. Maga a vegy­szeres kezelés a felszedés­sel egymenetben történik, így ez időveszteséget nem okoz. Az eddigi gyakorlati tapasz­talatok rendkívül kedvezőek, kiválóak a szálas takarmá­nyok tárolás után biológiai jellemzői és a vegyszeres ke­zelés csak töredékébe ke­rül az energiaigényes szárí­tásnak. L.L. Népviseletben az elektronikához A Kőbányai Porcelángyár Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vál­lalat boldogi üzemében kézi­munka-igényes elektromos alkatrészeket gyártanak. Az üzemben 120 asszony dolgo­zik, és 30-fajta terméket ké­szítenek. Belföldi két nagy megrendelőjüknek, a Video­tonnak és az Orionnak a te­levízió gyártásához szükséges ferrit hangoló magokat. URlI-tekercseket, az NSZK- beli Braun és a Bosch-cé- geknek pedig fojtótekercse­ket és zavarszűrő cgységal- katrészt készítenek. (Fotó: — MTI — KS) Nyugdíjasklub Gábortelepen ...és aki útjára indította A környezet árulkodik, így van ez, ha valakit ott­honában keresünk fel, ak­kor is. Magas betonkerítés, zárt ajtók, „Vigyázat, a ku­tya harap!” felirat. Mit gon­dol ekkor az idegen: jobb, ha be sem megyek. És ha mindez fordítva történik, Ha a kapukilincs nem áll ellent a „betolakodónak”, szabad az út az udvarba ... Ha a ku- tyakölyök egy vakkantás nélkül, játékra készen sza­lad felénk ... Ha tárva, nyit­va a lakás bejárata ... Nos, akkor máris érezni, itt szí­vesen látott vendég a be­lépő. Nyitott, barátságos em­ber a gazda. Ilyen ház a gábortelepi Wirsching Már- tonnéé. Nem csoda hát, ha gyakran rányitják . az ajtót, ismerősök, szomszédok s a gyerekei. Mennyit beszélünk manap­ság a magányos öregekről. Ö korántsem az, sőt sokat tesz azért, hogy mások, a község idős. emberei is tar­tozzanak valahová. Hogy is kezdődött? Erről faggatjuk. — Tanácstag voltam, ami­kor szabaddá vált az óvoda épülete. No, mondtam, itt lehetne egy nyugdíjasklu­bot alapítani. De hol kezd­jük? Hogyan kell ezt csinál­ni? Itt is, ott is próbált érdek­lődni, mi a teendő ilyenkor. Mint a Hazafias Népfront titkára — mert tisztségeit fel sem tudná sorolni, any- nyi van —, kétszer is át­utazott Csanádapácára meg­tudakolni, hogy ott miként működik a nyugdíjasklub — Társat is találtam a szervezéshez, Koszta Györ­gyöt, azóta már meghalt szegény, ő lelkesedett aztán igazán! Járt az mindenfelé, még a kocsmába is, hogy „Gyertek a nyugdíjasklub­ba!” Mondták is: persze, mert pénzt kapsz érte ...” Szívesen emlékezik ezekre a hónapokra, hiszen mindig volt, aki segítette. Második apácai útjára Paulik Ferenc, kulturális igazgatóhelyettes is elkísérte. Azóta is lelkes segítője a klubnak. — Tanácsoltak sok min­dent. Hogy írjunk egy nagy plakátot, és aki be akar lép­ni, tegyen oda egy keresztet. Aludtunk rá kettőt, hármat, aztán úgy gondoltuk, in­kább kis meghívókat készí­tünk, azokat küldjük ki. Mit ad isten, összejött vagy 50 emberi Előbb a kíváncsiság hozta össze a falu öregjeit, aztán ahogy telt, múlt az idő, iga­zi kis közösség lett .a 42 fős társaságból. — Mikor elmondtuk, mit is akarunk, csak morgolód­tak. „Olvasni otthon is tu­dunk!” Meg, hogy: „Minek az nekünk. Van otthon elég ilyenkor, dologidőben.” Ám a következő hétfőn megint ott voltak. Kapu nyílik, lépteket hal­lunk kintről. Szabó Józsefné a szomszédból jött át egy kis tereferére. Jókor, hi­szen vezetőségi tag a klub­ban, így hamar kapcsolódik a témához: — Az alakuló ülésen, vala­mikor ősszel beszélgettünk róla, mi mindent fogunk csi­nálni. Felolvasni, vitakörö­ket szervezni, előadásokat hallgatni az öregségről Hétfőnként még most, nyá­ron is összejönnek. Olykor az ének mellett még a tánc­ra is futja a jókedvből. Még orosházi, meg medgyesbod- zási tagok is vannak. Ügy szeretik a foglalkozásokat, hogy az utazásra is vállal­koznak, csak itt lehessenek. — Kaptunk a tsz-től le­mezjátszót meg rádiót, tud­ja, olyan szalagosat — veszi át ismét a szót Wirschingné —, februárban meg elküldték Gárdonyra, népfrontos to­vábbképzésre. Na, mikor ha­zajöttem, gondoltam, nem hiába adtak enni-inni három napig. Írjunk tervet! A klub tehát sínen volt. A hétfői összejövetelek után többen még a kézimunka­szakkör foglalkozásain is otf- maradtak a télen. Egy napra tették a kettőt, így „egy me­leggel megvagyunk”. — Mondják egyszer — emlékezik Szabóné — vállal­junk valami munkát. Így 'is lett. Mentünk a tsz-be egyel­ni. Az első nap kivittek min­ket, másnap már magunk mentünk biciklivel. — Tudja, édeském — for­dul hozzám ismét a ház asszonya — én úgy gondo­lom, ha teszünk az asztalra, már van jogunk kérni, addig nem. No, a munka után bá­torkodtam elő a kéréssel: busz kellene, kirándulni sze­retnénk. Azóta már jártak Szarva­son, Vésztő-Mágoron és Gyu­lán is. — Mariska néni a lelke a klubnak — fordul Wir­schingné felé a szomszéd- asszony. — Ha késik? Egyre mondják: „Jaj! Nem jött meg Maris? Mikor jön már!” Nem sok ideje jut a dicsé­retre, mert Mariska néni már a terveket sorolja. — Csinálunk majd egy ha­lászlévacsorát. Aztán lesz itt még répaböngészés is ... Vége-hossza nincs az el­képzeléseknek. Még a kapu­ban is vissza-visszatér egyik- re-másikra. Nem tudom raj­takapni, hogy befordul ismét a házba. Soká néz utánunk, aztán talán elbeszélget vala­kivel, aki arra jár. És ha éppen nem jön senki? Ügy is jó, nyitva a kapu, majd betér valaki megint... Nagy Ágnes Kibontakozott a szakszervezeti mozgalom a termelőszövetkezetekben Csaknem egy évtizede már, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben meg­alakultak a szakszervezetek. Az új szakszervezeti szervek 1974 óta politikai rangot, te­kintélyt vívtak ki maguknak, önállóan, kezdeményezően, egyre inkább működési terü­letük sajátosságaihoz alkal­mazkodva képviselik és vé­dik az alkalmazotti érdeke­ket, nevelik és mozgósítják tagságukat a közös felada­tok megoldására. Szerves részként Nagy politikai, erkölcsi tő­két jelent, hogy munkájuk­kal váltak a szövetkezeti mozgalom szerves, vonzóerőt jelentő részévé. Tevékenységükben — éves munkaprogramjaik szerint — központi helyet kap a ter­melés segítése, hiszen az al­kalmazottak alapvető érde­kei is a minél hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdálkodást követelik meg. Bekapcsolód­nak az éves- és középtávú tervek kialakításába, részt vállalnak végrehajtásukban. E célt jól szolgálja többek között: a különféle verseny- és termelési mozgalmak együttes szervezése a szövet­kezeti versenybizottságokkal, a társadalmi munka, a be­takarítás kampánymunkáira mozgósítás, a hatékonyság, az anyag- és energiatakaré­kosság, az érdekeltség foko­zása. Megkülönböztetetten fog­lalkoznak a szakszervezeti tagság szociális ügyeivel. Nagyjából 30 és 100 ezer fo­rint közötti összegből rend­szeres és alkalmi segélyben részesítik a rászorulókat, be­teg dolgozóikat. A nagy csa­ládosokat 300—500 forintos tanszersegéllyel, Télapó- és karácsonyi ajándékcsomag­gal támogatják. Népszerűek a lakásém'tést elősegítő köl­csönök. Kedvezményes telek- vásárlást, építőanyagot, szál­lítójárművet és munkagépet biztosítanak. Általában ja­vult az üdültetési lehetőség. Több helyen feszültségfor­rást jelentett azonban, hogy a kettős tagok egy része a szövetkezettől és a szakszer­vezettől egyidőben részesült kedvezményben, ugyanakkor némelyeknek jogos igényét sem tudták kielégíteni. En­nek megszüntetésére helyi kezdeményezés született a munkahelyi és szakszervezeti lehetőségek összehangolt fel- használására a szakszervezet égisze alatt. Sokszínű, változatos a sport- és kulturális tevé­kenységbe kapcsolódásuk. Ez versenyek, rendezvények szervezésétől, a múzeum- és színházlátogatáson át. szak­osztályok működéséig terjed. Természetesen mindenhol nagy gondot fordítanak a szakszervezet belső életének. munkaterv szerinti szervezé­sére. A szakszervezeti bizott­ságok általában 2-3-havon- ta, a főbizalmik, bizalmik évente 2—4 alkalommal, a szakszervezti csoportok más­fél—kéthavonta és szükség szerint tanácskoznak. Tag­gyűlést évente hívnak össze. Helyes gyakorlat, hogy szb- ülésekre a főbizalmiakat, he­lyenként a bizalmiakat is meghívják. Sajátos feltételek Az általában kedvező ta­pasztalatok gondot is jelen­tenek. Különösen ott, ahol nem tudtak megfelelően al­kalmazkodni a sajátos mű­ködési feltételekhez. Ez töb­bek között indokolatlan pár­huzamosságot is okoz a szak- szervezet és a szövetkezeti bizottságok működésében. Nem ismerik fel a szakszer­vezet érdekképviseleti, ér­dekvédelmi funkciójából fa­kadó feladatokat. Van, ahol a belső szervezeti feladatok öncélúvá, formálissá válnak, s a tevékenység csupán a bélyegeladásra korlátozódik. A termelőszövetkezeti szak- szervezeti mozgalom meg­erősödéséhez meghatározóan járultak hozzá az irányító járási és nagyközségi párt- bizottságok, a termelőhelyi pártszervek, alapszervezetek. A határozat megjelenésekor aktív felvilágosító, meggyő­ző és operatív szervező mun­kával segítették a ME- DOSZ-t, és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gaz­dasági-politikai vezetését a szakszervezeti szervek létre­hozásában. A későbbiekben a pártirányítás elvi-politikai jellege vált meghatározóvá. A pártalapszervezetek szük­ség szerint, de legalább az éves beszámoló taggyűlésen, a szövetkezeti pártszervek egy-két évente megtárgyal­ják a tapasztalatokat és tennivalókat. A testületek a munkát összességében rend­ben levőnek, folyamatosan fejlődőnek ítélték. A hang­súlyt többnyire a minőségi fejlesztésre helyezték. A párt testületek állásfog­lalásai e területen is min­denekelőtt a szakszerveze­tekben dolgozó kommunisták révén valósulnak meg. A pártmegbízatással tevékeny­kedő párttagok többségének munkáját a kezdeményezés jellemzi. Képviselik a párt politikáját, jelentős szerepet vállalnak a megfelelő helyi politikai légkör alakításában, a különféle intézkedések megértetésében, elfogadtatá­sában. Nehezíti a munkát, amikor a szakszervezet el­mulasztja felkészíteni és elküldeni képviselőit a szak- szervezeti fórumra, illetve nem hívja meg a szakszer­vezeti tisztségviselőket a szakszervezeti tagságot is érintő témák testületi vi­táira, elhanyagolják a párt­megbízatással a szakszerve­zetben dolgozó kommunis­ták felkészítését, beszámol­tatását. Jelenlét a munkában Az elmúlt esztendőkben az illetékes pártszervek az irá­nyító szakszervezeti szervek­kel karöltve nagy gondot fordítottak a szakszervezeti munka megfelelő személyi feltételeinek megteremtésé­re. Ebből is adódik, hogy a szakszervezeti főbizalmik és bizalmik többsége felkészült a tisztségéből adódó felada­tok ellátására. Ennek meg­felelően fejlődik munkakap­csolatuk a középvezetőkkel, és a közvetlen termelést irá­nyítókkal. Hasznosnak bizo­nyult felkészítésük a jog- és hatáskör gyakorlására. E szinteken azonban már saj­nos, sokan nem ismerik megfelelően a feladataikat, így nem tudják érdemben ellátni a tennivalóikat. El­sősorban ilyenkor szenved csorbát a jó partneri kap­csolat. A szakszervezeti és gaz­dasági vezetők között alap­jában megnyugtató elvi és tartalmas gyakorlati együtt­működés folyik. Ehhez az is hozzájárul, hogy a szövetke­zeti vezetők naponta a gaz­dasági feladatok elvégzésé­ben és minden dolgozó kö­zötti politikai munkában ér­zik a szakszervezet pótolha­tatlan jelenlétét. Tehát nem csupán az alkalmazottak körében. Együtt a pártszervekkel Az eddigi tapasztalatok alapján most az a fontos, hogy az irányító pártszervek a szövetkezeti pártszervek­kel együtt törekedjenek a sajátos politikai tennivalók differenciáltabb megjelölé­sére. Ahol indokolt, küldje­nek több felkészült párttagot szakszervezeti munkára, gon­doskodjanak a pártmegbíza­tások érdemi ellátásáról. He­lyes, ha az illetékes párt­szervek saját hatáskörük­ben és a MEDOSZ bevoná­sával továbbra is szorgal­mazzák a szakszervezeti tisztségviselők, főként a bi­zalmik és reszortosok politi­kai képzését, továbbképzé­sét. Minden alapjuk megvan arra, hogy ahol szükséges, lépjenek fel a helyenként még ma is jelentkező olyan demoralizáló nézetekkel szemben, amelyek a terme­lőszövetkezetekben működő szakszervezeti szervek lét- jogosultságát kétségesnek és vitathatónak igyekeznek be­állítani. Csaknem egy évti­zed eredményei — a gondok ellenére is — jövőbemutató- an tanúskodnak ugyanis hasznosságukról, szükséges­ségükről. Dr. Arató András A sarkadi Lenin Termelőszövetkezet 130 hektáron termesztett kendert ebben az évben. Pénteken három kévekötő-arató gép kezdte meg a rostnövény aratását Fotó: Fazekas László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents