Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
1983, július 30., szombat Egy kőszegi cégér A Jurisics-vár bejárata Egy hangulatos tér A híres kőszegi patikamúze- A tanácsháza udvara um Fotó: Béla Ottó A csépelés történetéből Jellegzetes magyar gyártmányú cséplőgép a század elejéről gőzeséplőgépéket, de egy A gabona elcséplése olyan fontos esemény volt a régi világban, hogy homályos múltból fakadó babonáskultikus szokások tapadtak hozzá. Újholdkor nem szívesen csépeltek, mert úgy tartották, hogy akkor megrohad a szalma. Az első kévékbe vasfüvet — szaporitófüvet — és fokhagymát raktak. Az előbbi a szemeket volt hivatva szaporítani, az utóbbi a rontás elhárítását célozta. Amikor még cséphadaróval verték ki a gabonaszemeket, a csűrben vagy pajtában, ahol a munka folyt, nem volt szabad enni, nehogy a gabona megférgesedjék. A cséplőgépek elterjedése után, a cséplés végeztével a gépet ágakkal, lombbal, virágokkal ékesítették, és vidám nótaszóval kísérték a következő munkahelyre, majd következett az áldomás . .. A cséplés egyidős a gabonatermesztéssel. A kezdet kezdetén a kalászokat kőhöz vagy deszkához verték, a kalászban maradt szemeket pedig kézzel dörzsölték ki. A következő lépés az volt, hogy a széttéregetett kalászokat bottal ütögették. Innen már könnyű volt az átmenet a hadarófára. cséplőfára. cséphadaróra. amely a legváltozatosabb alakban és méretben az európai népek körében még néhány évtizede is fellelhető volt, majd napjainkra a múzeumokba vándorolt. A kézi cséplésen kívül nagyon elterjedt a lóval való cséplés, azaz nyomtatás. A többnyire kör alakú szélűre kiterített kévékből a szemet körbejáró lovakkal tiportatták ki. Hogy a lovak munkáját segítsék, különböző szerkezeteket — cséplőszán kát, cséplőszereket, cséplőhengert — vontattak a kiterített gabonán keresztül. Ezután a szalmát elhordták, a gabonát összesöpörték. A gabonaszemek természetesen polyvával. földdel, kavicsokkal keveredtek, tisztítása szélárammal és kézi rostával történt. Az ember itt is könnyíteni akart munkáján, és a cséplés gépesítésén törte a fejét, azt lehet mondani, a középkor végétől. De a mai cséplés legfontosabb elemét, a dobot csak 1786-ban készítette el a skót Andrew Meikle. Ez a gép a verőléces rendszer szerint dolgozott, és a gőzgép alkalmazásáig állati erővel hajtották. Az amerikai Sámuel Turner 1831-ben szabadalmaztatta szeges rendszerű cséplődobját, elterjedése az 1851. évi londoni kiállítással kezdődött. Európában a verőléces, Amerikában a szeges rendszer vált népszerűvé. Magyarországon először Martinovics Ignác szerkesztett cséplöalkalmatossá- got a XVIII. század végén, de nem terjedt el. Az első Meikle-féle cséplőgép 1802- ben jelent meg hazánkban, de még évtizedek múltán is csak néhány működött. A cséplőgép elterjedése és rohamos fejlődése, tökéletesedése 1848 után indult meg, amikor az állati hajtóerő helyett gőzgépet kezdtek hozzá alkalmazni. Az első gőzcséplőgép 1852- ben, Angliából került Törökbecsére. 1861-től magyar gyárak is készítettek már 1871. evi_statisztika szerint kilenc megyében még kizárólag kézi, illetve nyomtatá- sos cséplés folyt. A hetvenes évektől azonban rohamos fejlődés indult. mert a cséplőgép tiszta szemet adott, a szalmát, a töreket és a polyvát pontosan szétválasztotta. Magyarországon 1896-ban már 8920 gőzcséplőgép működött, de a lóval hajtott, úgynevezett járgányos cséplőszekrények száma még mindig 46 814 volt. 1904-ben megjelentek az első motor meghajtású cséplőgépek is. A parasztság körében természetesen csak a módosabbja tudott cséplőgépet vásárolni, ezek azután bércséplést is végeztek. A gépcséplés erősen csökkentette a csépléshez szükséges munkanapok számát. A korábban gyakran a nyártól farsangig elhúzódó kézi cséplés vagy nyomtatás munkáját néhány hét alatt végezték el. Egy ember kézi csépléssel egy nap alatt általában egy mázsát, míg a 20 emberrel dolgozó gőzcséplőgép ugyanennyi idő alatt 150 mázsát csépelt ki. És most nézzük röviden, hogyan működik a cséplőgép. A cséplőgép tetején van az etető nyílás, amelybe a megoldott kévét tolja az etető. A kalászokat a verőléces (vagy szeges) dob elkapja, és az ugyancsak acél verőlécekkel ellátott kosárhoz vágja, hogy a mag a kalászból kihulljon. Ezzel tulajdonképpen a cséplés megtörtént. Ám a gép ezután elvégzi még a szétválasztást és a tisztítást is. A kicsépelt szalma a szalmarázóra kerül, ahonnan a mag a gyűjtőasztalnak nevezett garatba hull. A termény a törek- rostára jut, innen a polyva- rostára, majd a gabonarostára. végül a porrostára. A gabona az elevátorba jut. Az elevátor, amelyet „pater noster"-nek is neveznek, elmés felvonószerkezet, s nem más, mint két kerék között kifeszített, végtelen szalagra erősített serlegsor, amely a magokat felviszi a felső tisztítóműbe. Itt a búza először a toklá- szolóba jut, ahol a vízszintes tengelyre szerelt acélkések és a belső felület éles bordái a szemekre tapadt felesleges részeket ledörzsölik. Ezt a kis, illetve a nagy szelelő távolítja el a gabonától. Ezután folyik át a gabona az osztályozó hengerbe. Az osztályozóhenger spirális vonalban felcsavart vastag drót, amely különválasztja a kisebb és törött szemeket a nagyobb, ép szemektől. Az osztál.vozóhen- ger szekrényének kifolyó nyílásai alá akasztják a zsákokat. tehát a búzát mindjárt osztályozva rakhatják a tárolóhelyre. Visszatérve az etetéshez, emlékeztetnünk kell arra, hogy ez a művelet nem volt veszélytelen foglalkozás. Annak idején nem múlt el év, hogy valahol egy-egy etetőmunkás balesetet ne szenvedett volna. A legcsekélyebb vigyázatlanság is elég volt ahhoz, hogy a dobba eresztett kévével együtt az etető kezét, karját is elkapja a percenként ezerszer forduló dob. Ezért különböző önetető készülékeket dolgoztak ki külföldön, de nálunk ezek nem terjedtek el. A cséplőgépeket általában traktorok hajtották szíjáttétellel. Nagyrészt külön a cséplőgép hajtására szerkesztett, kazános, önjáró alkalmatosságok voltak. de akadtak szép számban olyanok is. amelyek nem csupán a cséplőgépet hajtották, hanem szántottak, boronáltak is. Különösen a belső égésű robbanómotorok elterjedése után szaporodtak meg ezek a fajta hajtógépek. Kétségtelen, hogy a cséplés rendkívül nehéz. poros munka volt. mégis tapadt hozzá valami vidám romantika. Nyárutón a zenélve búgó cséplőgépek hangja ugyanúgy hozzátartozott a magyar falvak hangulatához, mint az aratások utáni aratóbálok, vagy a disznóölésekhez ragadt népszokások. Ismerünk „cséptáncot" és cséplődalokat. Érdekes, hogy cséplődalaink nagy része a gépi cséplés szülötte, fő szereplői a gép és a gépész. A gépészt szólítják föl. ha a legnehezebb munkán köny- nyíteni akarnak. és rajta kárörvendeznek, ha géphiba miatt le kell állni a munkával: „Gépész uram, arra kérem magát, ne etesse nagyon a masinát..." — vagy „Nem jó már a Tóth úr masinája, eltörött a harmadik rostája . . .” Az ember még tovább lépett, hogy könnyítsen munkáján. Már a húszas években megjelentek, és később egyre tökéletesedtek a kombinált arató-cséplő gépek (kombájnok), amelyek különösen a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban terjedtek el. A felszabadulással kibontakozó nagy átalakulásokat követően, a magyar falvakban is kombájnok váltották fel a cséplőgépeket. Csonkaréti Károly Ismerkedés A nagyvárosi új lakótelep legjobb, egyszersmind egyetlen vendéglőjében a prímás — mivel éppen tizedszer rendelték tőle ugyanazt — elhúzta a szájaszélét, de aztán a refrént is: „A rószámnak nincsen kedve, mert el van idegenedve”. — Elég legyen végre! — csapott ekkor az asztalra Virtus Lajos, a körzeti népfronttitkár, majd mérgében eljárta a vitustáncot. — Elég legyen a panelszövegből, miszerint mi, panellakók azt sem tudjuk, hogy ki él a másik pontházban, mert elidegenedtünk. Végeztem. Pont. Ismerjük meg egymást, indítsuk el — testvérvárosi mintára — a testvérházak tapasztalatcseréjét. A kezdeményezést követően hamarosan hangot kaptak, es elburjánoztak az ilyesfajta párbeszédek: — Hol jár erre, paneltárs, ahol a tömegközlekedés sem jár? — Megyek, amerre a vadászsólyom szárnyal, hogy a lakó- közösség megbízásából testvérházat válasszak magunknak. A leghamarabb — lévén határterületen — az A/l. és az A 2. elnevezésű tömb talált egymásra. Az is összehozta őket, hogy mindkettőnek híres vírus volt a névadója. Később a Pipi térre nyíló tömb lakói között, a BCG jelzésű hármas határtalálkozó is létrejött. A kezdeményezésnek hamar híre kelt; olyannyira, hogy nemsokára a telepen, sőt területen túli épületek is jelentkeztek, hogy sorompóba szállnának az elidegenedés ellen. A város egyik belső kerületének hírhedt térségéből például — lévén ennek ott már emúgy is hagyománya — testbérházi akciók indítását javasolták, amelyre természetesen ünnepi aktus keretében szerettek volna sort keríteni. Ezt elvetették, mondván, hogy legközelebb már infravörös lámpás házak létesítését is szorgalmazzák, hogy a pipik gyorsabban fejlődjenek. Mindazonáltal aktusra azért sor került; ezen a testvérházak legreprezentánsabb képviselői ültek egybe. A rendezvényeken sürgő-forgó söröskeresztes aktivisták népfrontcseppe- ket, előételt, utópiát, valamint I-kávét szolgáltattak ki. A jó hangulatú beszélgetés alkalmából új kezdeményezésre is sor került. A szomszédos, kies erdőben üzemelő szociális otthontól meghívott dolgozók javasolták az intézmény közös meglátogatását. Az akció címe az lett, hogy „Ismerd meg atyádat”. Rác T. János HUMOR — Hans, neked a futball fontosabb, mint a feleséged! Hát élet ez így?! — Nyugodj meg. drágám, a vízipólónál vagy a lövészetnél azért jobban szeretlek! * * * A miniautó elgázol egy részeg embert. Az feláll, leporolja a ruháját és a rémült vezető bocsánatkéréseire így válaszol: — Nem törétnt semmi, signore, már úgyis fel kellett ébrednem. * * * Az afrikai megkérdezi az angoltól, mennyi ideig tart Angliában a nyár. — Mikor meddig. Az idén július utolsó csütörtökére esett! * * * — Képzelje, Petersen, remek ötletem támadt, hogyan juthatnánk ki mi, dánok, a gazdasági válságból. — Hogyan? — Minden egykoronás érménkbe két-két lyukat kellene fúrni és darabját két koronáért exportálni, mint kabátgombot! * * * — Jensen közlegény! — szólítja az ezredes a gondolataiba merült újoncot. — Miért nem tisztelgett nekem? — Bocsánat, ezredes úr, úgy látszik, elaludtam. — Hál’ istennek, már azt hittem, hogy nem tisztelt
