Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
IJHiWraicl-----------------------------------V an amit helyre kellene tenni... Július 13—14-én fergeteges nyári zápor söpört végig a megyeszékhelyen, villámlásokkal és mennydörgéssel kísérve. Szerencsére súlyosabb károkat nem okozott, de ; annál nagyobb bosszúságot egy József Attila-Iakótele- pi tömbház lakóinak. A vihar ugyanis megrongálta a ház központi antennáját, kábeleit, érintkezőit, amely miatt több mint száz lakó nem tudta nézni a televízió műsorát. A kárvallottak már a vihar elvonulta után jelentették a hibát a lakásszövetkezetnek, gondolván: a gyors hibabejelentés gyors intézkedést követ, s így legalább a hétvégi műsorokat tudják majd élvezni. Ám a szövetkezethez — amint olvastam egyik jelentésükben — naponta átlagosan negyven hibabejelentés érkezik. Lehet, hogy ezért (hiszen kis létszámú hibaelhárító gárdájuk nem is győzheti ezt a tempót) de lehet, hogy a túl bürokratikus és szervezetlen ügyintézés miatt sem csütörtökön, sem pénteken nem került sor a központi antenna megjavítására. Nem is beszélve a szombatról, vasárnapról (amik ugye munkaszüneti napok), de még a hétfőről sem (amikor úgysincs adás) hiába lesték a lakók a hibaelhárítókat. Joggal bosszankodtak, hogy még a következő hét elején sem kapcsolhatták be készülékeiket. A „gyors” intézkedést ugyanis, ha viharkárról van szó, meg kell, hogy előzze az Állami Biztosító kárbecslőinek felmérése, de hát ugye ők sincsenek mindig kéznél, s a szombat, vasárnap vihar ide. vihar oda, náCsillag család, SZUKU, textilöblítők és rovarirtó szerek fémjelzik a körösladányi METAKÉMIA Ipari Szövetkezet útját. Kétszáz millió forintos termelési értékéből' 170 milliót a vegyipari termékek adnak, csak harmincmilliónyit a néhai főprofil, a vasipar termelése. Három esztendeig, 1980-tól kezdve, évente átlagosan öt új termékkel jelent meg a szövetkezet, ennek az idén vége szakad. Meghatározott import alapanyag-keret felett rendelkezhetnek, így az új termék piacra dobásához három út kínálkozik. Vagy megszüntetik valamely régebbi áru gyártását, és az így felszabaduló importkeretből az új készítményhez szükséges alapanyagot hozzák be, vagy olyan gyártmányt készítenek, amely nem igényel import alapanyagot, luk is munkaszüneti nap. Márpedig, amíg nem jönnek a helyszínre, addig nem lehet hozzá fogni a hiba kijavításához. Különben ugyanennek a háznak (Fövenyes u. 18.) egyik víznyomó csöve körülbelül egy időben a viharkárral, szintén meghibásodott, s azóta a ház előtt egészen a lépcsőfeljáratig, sőt a járdákig nyomul a földből szivárgó víz, a gyerekek örömére s a felnőttek bosszúságára. Természetesen ezt is jelentették a lakásszövetkezetnek. Ám a szivárgás helye a háztól több mint egy méterrel!) van, és ahhoz nyúlni már nem illetékes a szövetkezeti brigád. Ezt már csak a víz- és csatornamű vállalat dolgozói javíthatják meg. A lakásszövetkezet jelentette a szivárgást a vállalatnak, de úgy látszik, ők is tele vannak munkával, és ettől a bejelentéstől még nem szűnt meg az egy hete tartó víz- ömlés, mely esetleg komolyabb bajok okozója is lehet. Magyarán: sem a lakásszövetkezet, sem egyes vállalatok nem győzik a rájuk háruló szolgáltatások gyors elvagy — a harmadik út — megpróbálják megfelelő hazai alapanyaggal helyettesíteni az importot. A METAKÉMIA mind a három megoldással foglalkozik. Egyelőre valamennyi vegyipari terméke import alapanyagot igényel, így az idén egy új készítménnyel, a Csillag folyékony mosogató- szerrel jelentek meg a piacon. Ezt a textilöblítők iránti kereslet csökkenése tette lehetővé. A mosogatószer egyébként hiánycikknek számított, amikor júniusban elkezdték gyártani, és a harmadik negyedévre csaknem másfél millió darabos megrendelésük van. A fejlesztési osztály folyamatosan dolgozik, készen arra, ha valamelyik termék piaci életgörbéje hanyatlást értelmezzük — éppen olyan meggondolások tették lehetővé a kisvállalkozások létrejöttét, hogy azok könnyítsenek ezen a helyzeten, bekapcsolódhassanak a szolgáltatások körének szélesítésébe, színvonaluk emelésébe. Csakhogy sok területen le kellene dönteni a korlátokat ahhoz, hogy ezt, a félig-meddig vagy egészen maszek kisvállalkozók megtehessék. Törvényes lehetőséget kellene biztosítani a számukra ahhoz is például, hogy ha egyszer nem győzi mondjuk a lakás- szövetkezet a viharkárt szenvedett tv-antenna kijavítását, csinálhassák meg azok, akik gyorsan képesek erre. természetesen a lakásszövetkezet, illetve áttételesen az Állami Biztosító számlájára. Vagy ha mondjuk, nem győzi a víz- és csatornamű vállalat az itt-ott meghibásodott vízvezetékrendszer karbantartását, akkor se szivárogjon hetekig (vagy esetleg hónapokig, mint annak idején a Mednyánszki utcában) a víz a házak előtt, hanem engedtessék meg a hiba gyors kijavítása kisvállalkozók által. Az egyes szolgáltatások ellátásában jelenleg monopol helyzetben levő szövetkezet, illetve vállalat objektív okok miatti „tehetetlensége” és a hibák kijavításának gyors rendezése közötti ellentmondást csak úgy lehetne feloldani, ha zöld utat biztosítanának ezeken a területeken a szolgáltatások gyors ellátásának kisvállalkozások közreműködése révén is. jelez, új áruval helyettesítsék. Tartalékolják tehát a „találmányokat” nehezebb időkre. Emellett azonban nagyszabású terven dolgoznak: olyan termékcsalád ki- eszelésén, amelyet hazai alapanyag bázisra építhetnek. Pillanatnyilag — éppen a rendelkezésre álló alapanyagok szűkös mennyisége miatt — a szövetkezetnek szabad kapacitása van. Ennek ellenére sikeres félévet tudhat maga mögött. Jelentős mértékben nőtt — létszám- csökkenés következtében — a hatékonyság. Javult — 24 százalék körüli — a jövedelmezőségi mutató. Lényegesen jobb a vegyipari tevékenység nyereségszintje, és csökkent az átlagos készlet- állomány, vagyis kedvezőbb a szövetkezet pénzügyi helyzete. Mindez jó indíttatás a második félévre és jó alap a bérfejlesztésre. — SZÍ — Az építkezés hónapokig állt. A tulajdonos hiába járta a TÜZÉP-telepeket, kísérelt meg mindent, hogy cseréphez jusson. — Nincs, és nem is lesz — kapta érdeklődéseire a választ. — Esetleg jöjjön vissza később, az év elején, akkor talán nagyobb szerencséje lesz. — És mert minden további cserépszerzési akciója sikertelen volt, nem maradt más választása, mint várni. Később, az új év második negyedévében úgy tűnt. semmi akadálya, hogy a cserepet haza vigye. A TÜ- ZÉP-nél kifizette az árát. átvette az utalványt, és megmondták azt is, melyik napon menjen a gyárba. — Végre — gondolta, majd a megadott napon teherautót bérelt. Csakhogy a gyárban hamar vége lett néhány napig tartó örömének. — Velünk nem egyeztettek. Nem tudunk cserepet adni — mondták az értékesítéssel foglalkozók. így a teherautó feleslegesen tette meg az oda-vissza 80 kilométeres utat. A példa nem egyedülálló, különösen az utóbbi egy évben kényszerültek sokan a várakozásra, a családi ház építésének átmeneti felfüggesztésére. Persze, ahány eset, annyiféle. A történetek legfeljebb annyiban hasonlítanak egymásra, hogy az építkezők nem adják fel a reményt. Egyre több a cserépkereső! Kevesebbet gyártanak, vagy több házat építenek, mint mondjuk két évvel ezelőtt, amikor összehasonlíthatatlanul könnyebb volt cserepet szerezni? A kérdésre az építkezők és a közvélemény is választ vár. A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat az ország legnagyobb cserépgyártója, itt készül az összes cserép 60—70 százaléka. A vállalat tevékenysége tehát meghatározó az igények kielégítésében. — Tíz éve még évente 80 millió cserepet értékesítettünk, az utóbbi években azonban már csak 60 milliót. Az elavult technológiák, a munkaerőhiány miatt több helyen is meg kellett szüntetni a termelést. így az időközben épült új cserépgyár még a termelés szinten tartásához is kevés volt. Mindez az utóbbi időkig nem okozott különösebb gondot. A kereslet gyors növekedése azonban felborította az egyensúlyt — mondja Janovics Mihály, a kereskedelmi osztály vezetője. — Az építkezők azt mondják, a vállalat gyártson több cserepet. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk. Az idén terven felül négymillió cserepet értékesítünk majd, de ennél többet már nem várhatunk a munkásoktól, akik az év ötvenkét vasárnapjából várhatóan negyvenhármat dolgoznak majd, amikor állandóan túl- óráztatunk, munkaközösségeket alakítunk. A gyártás, különösen az 1-es számú gyárban ütközik óriási nehézségekbe. Ha innen tíz dolgozó elmenne, akik nélkül a termelés elképzelhetetlen, és akik alacsony bérért, az elavult technológia miatt szinte emberfeletti munkát teljesítenek, szóval, ha innen tízen nem vállalnák tovább ezt a munkát, egyszerre 20 millió cserép hiányozna a hatvanból — magyarázza Árendás Béla személyzeti osztályvezető. Az pedig már a legszélsőségesebb ellentmondások egyike, hogy miközben a DTCSV-nél a termelés növelésére törekszenek, a cserépgyártás az állami támogatások ellenére is veszteséges. A vállalat vezetői, szakemberei ennek ellenére sem mondtak le arról, hogy megkapják az engedélyt egy rekonstrukciós beruházás megkezdéséhez. Ennek befejezése után 15—20 millió cserép kerülhetne le a szalagokról, de ez végül is nem jelentene többletet, legfeljebb biztonságosabbá válna a termelés, hiszen az 1-es számú gyárban a munka már nem képzelhető el huzamosabb ideig. így tehát a hiány pótlására marad az importcserép, igaz, ennek az ára három- szorosa-négyszerese a hazainak. Létezik még egy színes betoncserepet gyártó üzem építésének terve is. amely az ország egy másik körzetében készülne el. Ez utóbbi megvalósításához azonban 100 milliók kellenének, s nem lehet tudni, lesz-e belőle valami? A vevők, az építők addig is a kereskedelmet, a TÜ- ZÉP-et ostromolják. — Csak itt, a központban naponta harminc-negyven ember fordul meg, tíz-tizen- öten írnak levelet. Vannak, akik mindent megkísérelnek, életveszélyessé nyilvánítják korábbi lakásukat, egészségügyi okokra hivatkoznak, sőt, dollárért is vásárolnának cserepet. De mi végül is nem tehetünk többet, mint amennyi cserép eladására TÜZÉP-telepeinken központilag lehetőséget biztosítottak. Ha eladtuk a számukra előírt mennyiséget, tehetetlenek vagyunk, még ha itt a szomszédban a gyár. akkor is. A tégla- és cserépipari vállalat csak a TÜZÉP-en keresztül értékesítheti termékeit — tájékoztat Bordi István, az Álföldi TÜZÉP Vállalat békéscsabai kirendeltségének igazgatója. Az építkező pedig nem tehet más, mint felül a vonatra, a buszra, beül a kocsijába (telefon kevés a „megegyezésre”) és sorra járja a telepeket, hol van még „szabad” cserép?! így azután előfordul. hogy a miskolci vásárló Algyőn fizeti ki a cserepet, kapja meg az utalványt és Békéscsabára jön a tetőfedőért. S miközben ka- nosszajárása sok idegeskedéssel jár, a munka áll, a tetőre ideiglenesen fólia kerül. — A vásárló persze a kereskedelmet szidja — jegyzi meg az igazgató. — Kér, könyörög, követel és a TÜZÉP- ek munkáját ellenőrzi a Népi Ellenőrzési Bizottság, a fogyasztók tanácsa, a helyi tanácsok és a megyei tanács. De egyelőre nincs, és amíg nem lesz több cserép, nem is lehet változás. Hiába törekednek telepeink a körültekintő tervezésre, az igények felmérésére. A kereslet-kínálat egyensúlyának megbomlása valójában a lakásépítési kedv növekedésével magyarázható. Az OTP Békés megyében az év első felében 1168 családi ház építéséhez biztosított hitelt. Ez a tavalyinak — 1982 első fél éve — csaknem a duplája. Ugyanakkor a megye TÜZÉP-telepein, 1982 hasonló időszakához képest, ez év első felében csaknem 40 százalékkal emelkedett a forgalom. A valóságos igények azonban feltehetően ennél is nagyobbak. Legalábbis erről tanúskodnak a felmérések. Igaz, pontos számokat sehol sem ismernek. legfeljebb becsléseket, hiszen az igényekről nyilvántartást nem vezetnek. Talán ebben a kérdésben is változást hozhat a megyei tanács kezdeményezésére alakult magánlakásépítési tájékoztató iroda, amellyel egyébként a TÜZÉP is szoros kapcsolatot akar fenntartani. Ettől azonban nem lesz több cserép, kisméretű tégla, nyílászáró, merthogy ez utóbbiakból is hiány van. — Jönnek ide Szombathelyről, Salgótarjánból, Pécs környékéről, s az ország minden részéből. Legutóbb egy szombathelyi állított be tehergépkocsival. — Hol kaphatnék másutt cserepet, ha nem itt Békéscsabán, ahol gyártják — magyarázta. Nem akarta megérteni, hogy itt sincs több, a cserépgyár közelsége semmilyen előnnyel nem jár, hogy nemcsak Szombathelyen, de itt is központi elosztás érvényesül. Persze, hogy üres kézzel kellett hazatérnie — hallottuk Harmati Ferenctől, a békéscsabai, Orosházi úti TÜZÉP-telep vezetőjétől. Tapasztalatairól, megfigyeléseiről is beszélt. — Cserépből két-három éve van hiány, és ennek nemcsak az építési kedv növekedése az oka. Ahogyan ismertebb lett a csabai színes cserép, úgy jöttek egyre többen az ország más körzeteiből és olyan helyekről is, ahol korábban inkább palát használtak tetőfedésre. Sőt, néhány községben a tanácsok, tervezők azt is előírják, hozzák is ezeket a tervrajzokat, hogy házaikat csak színes cseréppel fedhetik be. A csabai telepen az idén kevesebb cserepet adhatnak el, mint tavaly. Palából ugyanakkor van elég. Ötször annyi, mint egy évvel korábban. De a szokások, úgy tűnik, tartják magukat. A megye építkezői inkább várnak, csakhogy cseréphez jussanak. Ezért a telepvezető szavaival élve; valójában nem tetőfedőhiányról, „csak” cseréphiányról van szó. A tények azonban azt bizonyítják, az igények kielégítésekor nem lehet megfeledkezni a lakásépítési hagyományokról, szokásokról, városépítési elképzelésekről, az igényekről. Ma feloldásra váró ellentmondás alakult ki. Míg ugyanis a közvélemény nagy elégedettséggel vette tudomásul az elmúlt időszakban a magánlakás-építés támogatásáról megjelent rendeleteket, addig joggal bírálja e törekvések kibontakozását gátló hiányosságokat; történetesen a cseréphiányt. Kepenyes János Fotó: Fazekas László A Csillag család egyre népesebb Varga Dezső Találmányok talonban
