Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-26 / 175. szám

NÉPÚJSÁG 1983. július 26., kedd Zöld csillag a gyulai vár fölött Megnyílt a XXI. nyári eszperantó egyetem Az elmúlt vasárnap im­már 21. alkalommal nyitot­ták meg Gyulán az eszpe­rantó nyári egyetemet. Az Erkel Művelődési Központ-, bán megtartott ünnepségen ott volt Baldur Ragnarsson, az Eszperantó Világszövet­ség alelnöke, dr. Szépe György, a TIT alelnöke, Barcsay Zsuzsa, a Magyar Eszperantó Szövetség, képvi­selője, B. Nagy Gyula, az MSZMP megyei bizottságá­nak munkatársa, dr. Krupa András, a TIT Békés megyei titkára, Csordás Istvánná dr., a megyei tanács vb műve­lődésügyi osztályának he­lyettes vezetője, dr. Marsi Gyula, az MSZMP Gyula vá­rosi bizottságának első tit­kára, dr. Fábri Károly, a Gyulai Járási Hivatal elnök- helyettese, Vágner József, a Magyar Eszperantó Szövet­ség területi bizottságának el­nöke. Elsőként Gyarmati Zsolt, a SEU szervező titkára kö­szöntötte a résztvevőket, majd dr. Takács Lőrinc, a városi tanács elnöke mon­dott ünnepi beszédet. Bevezetőjében arról szólt, hogy Európa történelmének leghosszabb békés éveit él­jük. Ezt a békét azonban a katonai egyensúly megbon­tására irányuló agresszív imperialista törekvések nagymértékben veszélyezte­tik. Embermillióknak kell akarni a békét, mert ember­milliók érdeke fűződik hoz­zá. Ebben a tevékenységben az eszperantisták mindig élen jártak, mindig biztos bázist jelentettek az egymás jobb megismerésére törekvő, békét akaró, és ezért har­colni tudók népes táborában. Ebben a mozgalomban min­dig aktív szerepet vállalt a gyulai eszperantó nyári egye­tem, az erre a célra törekvő lelkes résztvevőivel. Beszélt a több mint két évtizede te­vékenykedő egyetem mun­kájáról, tevékenységének el­ismeréséről. 1971-ben az Esz­perantó Intézet Igazgatósága Gyulán tartotta európai konferenciáját. A X. jubileu­mi nyári egyetem fővédnök­ségét pedig az Eszperantó Világszövetség , vállalta. 1979-ben a béke erősítésében Az Országos Béketanács ki­tüntetését dr. Herjeczki Já­nos vette át végzett munkájukért az egyetem színvonalának elis­meréseként megkapták az Országos Béketanács emlék­plakettjét. Tavaly a XX., jubileumi év alkalmával a TIT országos elnöksége aranykoszorús emlékplakett kitüntetésben részesítette a nyári egyetemet. Beszéde befejező részében hasznos és kellemes időtöltést kívánt valamennyi rásztvevőnek, és felhívta a figyelmet a város kínálta kulturális rendez­vényekre. Az ünnepi beszéd után dr. Szépe György adott átte­kintést a résztvevőknek a TIT tevékenységéről, majd mint nyelvész, a nyelvtanu­lás fontosságára hívta fel a figyelmet, és arra, hogy álla­munk hogyan segíti, támo­gatja a nyelvtanulást Elis­meréssel szólt a nyári egye­temről és hangsúlyozta, hogy ennek a rendkívül fontos tevékenységnek a TIT el­nöksége is nagy figyelmet szentel. Ezt követően Bar­csay Zsuzsa köszöntötte a résztvevőket a szövetség ne­vében, majd az eszperantó egyetem munkájában hosz- szú időn át kiemelkedő munkát végző dr. Herjeczki Jánosnak átnyújtotta az Or­szágos Béketanács kitünte­tését. Az üdvözlések és köszön­tések után a XXI. nyári eszperantó egyetemet meg­nyitotta Kádár Imre, az egyetem titkára. Ezt követő­en Enyedi G. Sándor, a Bé­kés megyei Népújság fő- szerkesztője tartott nyitóelő­adást „Magyarország ma” címmel. Kép, szöveg: Béla Ottó Gyarmati Zsolt, az egyetem szervező titkára köszöntötte első­ként a 16 országból érkezett mintegy 120 eszperantistát Ünnepi beszédet dr. Takács Lőrinc mondott Sétakocsikázáson az ünna-báli szépek Vasárnap délelőtt folytatódott az Anna-báli program az Eszak- Balaton-part fővárosában, Ba- latonfüreden. Az éjfélkor meg­választott szépek négylovas hin- tón kocsikázásra indultak a vá­ros forgalmas utcáin, a móló­nál és a nagykempingben gya­logosan is sétáltak, s az érdek­lődők százai kísérték útjukat. Az Anna-bál szépei között egyébként az első lett Panni Szőllősi, az Amerikai Egyesült Államokból érkezett 18 éves di­áklány, a második Kasza Má­ria 21 éves balatonfüredi ápoló­nő, a harmadik pedig Kinstan Zimmerman 19 éves diáklány az NSZK-ból. A szépek felvo­nulását követően a mólónál összegyűlt több ezer vendéget néptáncbemutató és menettánc szórakoztatta. Hétfő, kedd, szerda... A történetet, melynek részben magam is a szem- és fültanúja voltam, teljes összefüggésében így mesélik el: Telefonálok a Gelka Lencsési úti szervizébe: — Kérem szépen ... Elromlott a hűtőgépem ... Ga­ranciális javításról van szó ... A hölgy udvariasan: — Jó, kimegy a gépkocsi érte. Mikor lenne alkalmas önnek? Egy kissé elámulok, de úgy teszek, mintha természe­tesnek tartanám ezt a készséges kiszolgálási szándékot. Az előző hangon folytatom tehát: — Ma péntek van ... Talán hétfőn. — Rendben van. És hány órakor? — Egész nap jöhetnek. Hétfőn este tudom meg, hogy minden változatlan. A hűtőszekrény a helyén áll és továbbra sem hűt. Csak az a liter bor fogyott el, amit a nyugdíjas szomszédom­nak adtam azért, hogy társadalmi munkában lesse a Gelkát. Valami közbejöhetett — gondolom magamban. Sebaj, majd holnap! Másnap reggel ismét egy liter bort ajánlok fel a nyug­díjas szomszédomnak, hogy várakozás közben ne unat­kozzon. Amikor aztán este hazaérek, látom, hogy az üveg újfent üres, a hűtőszekrény pedig a helyén áll. Ez már sok egy kicsit. Ha így folytatódik, elfogy egy akó bor és a hűtőszekrény még mindig rossz lesz. Szerdán reggel megyek a szerviz irodájába. Elmondom búmat, bánatomat, mire a hölgy mentségül hozza fel, hogy elromlott a gépkocsijuk, nem tudnak szállítani. De ha azt akarom, hogy kijavítsák a hűtőszekrényt, vigyem azt én oda. Hát hogy? — teszem fel a kérdést csak magamnak. Személygépkocsira nem fér, ha pedig tchertaxit fogad­nék, az oda-vissza út alaposan megdrágítaná a díjmen­tes garanciális javítást. Ilyen fontolgatás után megkérdezem: — Nem a Gclkának kellene tehertaxit rendelnie, ha már egyszer garanciális a javítás? Egy kis tercfere után sikerem van. A hölgy telefonál valahová, majd közli: másnap, vagyis csütörtök délben kimennek a hűtőszekrényemért. A nyugdíjas szomszédom nagyon megörül, amikor csütörtök reggel bekopogtatok hozzá, és áldja a Gelkát, a jótevőjét. Ám meglepődik egy kicsit, amikor az asz­talára teszem a literes üveget, amely fél napra csak fé­lig van borral. S amikor elmegyek és bezárom magam mögött az ajtót, valami ilyesféle szöveg hallatszik ki a lakásból: „De smucig ma ez a Gyurka!” —0r Békés megyei szobrász Uradon Megyénk és a romániai Arad megye testvéri kapcso­lata mind több részterüle­ten teljesedik ki. A kölcsö­nös megállapodások értel­mében — most első alka­lommal külföldi vendéget — az elmúlt héten az Arad mellett megnyílt szobrász képzőművészeti alkotótá­borba egy megyénkben mű­vészt, Mladonyiczky Bélát is meghívtak. A negyvennapos alkotótáborban a tíz ro­mán szobrász mellett, Ca- soian, a hegyekkel és er­dőkkel övezett természetes környezetben dolgozik a bé­késcsabai művész. Az itt készült művek ott is ma­radnak majd a hegyoldal­ban kiképzett parkban. Min­den meghívott alkotó 3-3 követ kapott, hogy abba ál­modja művét. Népművészeink országos sikere A közelmúltban nyitották meg Nyíregyházán, a me­gyei művelődési központban az országos népművészeti kiállítást, amelyre megyénk a mezőkovácsházi bemutatón szereplő legszebb alkotások legjavát nevezte és küldte el. Az augusztus 24-ig nyit­va tartó nyíregyházi kiállí­táson — amely egy orszá­gos pályázat értékelésének fóruma is volt — a Békés megyei résztvevők a többi megyét maguk mögé utasító sikert arattak. A pályázat és kiállítás nagydíját, a Gránátalma-dí­jat a Chabrecsek András­áé vezette megyei népmű­vészeti szakbizottság Alsó- Tisza-vidéki, szálán varrott textíliái érdemelték ki a hímzés kategóriában. A kisdombegyházi gyermek­hímző szakkör — melynek vezetője dr. Illés Károlyné — a Békés megyei motívu­mokkal ékes hímzésekért aranyplakettet kapott. Ezüstplakett volt a jutalma Tóth Sándor mezőberényi fafaragónak az általa ké­szített rokkáért és bölcsőért, valamint Karasz Jánosnak és Dénes Annának Tót­komlósról, népi játékaikért. Ez az országos siker szin­te egyedülálló a Békés me­gyei népművészet és népi iparművészet történetében. Az eredmények azt is jelzik, hogy a Megyei Művelődési Központ — a helyi közmű­velődési intézményekkel együttműködve — sokszor az alapokat meghatározni tudó mecénási szerepet vál­lal. (ni) II Nemzetközi Beruházási Bankról A KGST Nemzetközi Beruhá­zási Bank alaptőkéjének 70 szá­zaléka transzferábilis rubel, 30 százaléka pedig konvertibilis deviza és arany. A bank 1971 óta, tehát megalakulásának kezdetétől 83 beruházási finan­szírozásba kapcsolódott be, és ennek együttes értéke megkö­zelíti a 20 milliárd transzferábi­lis rubelt. Eddig összesen 3,5 milliárd transzferábilis rubel értékben nyújtott hitelt a bank a tagor­szágoknak, Jugoszláviának, va­lamint az Interatominsztrument egyesülésnek. A hitelek 70 szá­zaléka az energia- és fűtőanyag- termelés, 19 százaléka a gép­gyártás és az elektronikai ipar, 9 százaléka a kohászat és a vegyipar, két százaléka pedig a közlekedés és a távközlés fej­lesztését szolgálta. A bank köz­reműködésével finanszírozott beruházások exportértéke ösz- szességében évi 3,7 milliárd transzferábilis rubel. Moncadára emlékezve Golyónyomok a Moncada-Iaktanya falán a támadás után A karnevál utáni álmos hajnalon történt, Santiago de Cubában, 1953. július 26- án. A város lakói, a kime- nős katonák a háromnapos mulatozástól kimerültén dőltek ágyukba. Csak egy csoport fiatal volt ébren, állt ugrásra készen, ök ép­pen az éberség hiányában, a meglepetés bénító hatásá­ban bíztak, hisz tízszeres túlerővel készültek szembe­szállni; a Batista-diktatúra gyűlölt fellegvára, a Mon- cada-erőd bevételére indul­tak. A meglepetésszerű rajta­ütés nem sikerült. Az egyen­lőtlen tűzharcban a másfél­száz felkelő kénytelen volt visszavonulni, és rövid idő alatt el is fogták őket. Ször­nyű megtorlás következett: a Moncadában rekedt* 70 fiatalt kegyetlenül megkí­nozták és felkoncolták. Tár­saik polgári bíróság elé ke­rültek. A csoport vezetője, a gyújtóhatású szónok, Fi­del Castro ügyvéd leleplező vádbeszédet mondott az es­küdtszék előtt a diktatúra rémtetteiről. Aligha sejtette azonban, hogy szónoklatá­nak prófétikus befejező sza­vai — „ítéljenek el, mit sem számít. A történelem fel fog menteni!” — milyen hamar beteljesülnek. A Moncada legendás hírű ostromának immár 30 esz­tendeje. Három évvel a si­kertelen akció után a Mexi­kóba száműzött Fidel kis csapattal Granma hajó fe­délzetén visszatért Kubába. A felkelő hadsereg 1959. ja­nuár elsejére győzedelmes­kedett, elűzte az USA-ba- rát, országát kiáruló diktá­tort. Azóta a kis szigetor­szág — alig 90 mérföldnyire' a legerősebb tőkés világha­talom partjaitól — a szocia­lizmust építi. A kezdeti idő­szak útkeresésein túljutva, a kommunista párt kongresz- szusának állásfoglalásaira építve, a kubai nép a tár­sadalomformSlás minőségi­leg új szakaszát valósítja meg. Napjainkra befejező­dött a népi hatalom intéz­ményrendszerének kialakítá­sa, s folyik a gazdaságirá­nyítás reformja. Már a má­sodik ötéves terv feladatai­nak végrehajtásán mun­kálkodnak. Kuba 1972 óta tagja a KGST-nek, gazda­sági feladatainak teljesíté­sében jelentős szerepet ját­szik egyre bővülő együtt­működése a szocialista kö­zösség országaival. A szocialista építés vív­mányai nemzetközi tekin­télyt vívtak ki az ország számára. Kuba meghatározó szerepet tölt be az el nem kötelezett országok között, s következetes politikája jól szolgálja a mozgalom anti- imperialista jellegét. Az Egyesült Államok ne­gyedszázad elmúltával sem hajlandó tudomásul venni a realitásokat. A Reagan-kor- mányzat a legsötétebb hi­degháborús évek retoriká­jával támadja napjainkban Kubát, a szigetországot téve felelőssé Közép-Amerika felszabadító mozgalmainak aktivizálódásáért. Ismét megszigorították a régóta értelmetlen blokádot, Wa­shington katonai fenyegeté­seket intéz Kuba címére. Havanna ennek ellenére a közép-amerikai válság és a Washingtonhoz fűződő vi­szony tárgyalásos rendezése mellett foglal állást, ám a robbanásveszélyes helyzet­ben természetesen megkét­szerezi éberségét, fokozza védelmi erőfeszítéseit. A szigetország népe, amint az már a Disznó-öbölben bebizonyosodott, képes meg­védeni vívmányait. Hazánk a szocialista közösség többi országával együtt továbbra is Kuba mellett áll, szolidá­ris a fenyegetések kereszt­tüzében szilárdan kitartó ku­bai néppel. A foglyul ejtett támadók a santiagói rendőrségen

Next

/
Thumbnails
Contents