Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-24 / 174. szám

ITHmI-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------■1 1 1 Hz üzletkötés — egyelőre A nagy szilárdságú csavar krónikus hiánya már többször volt téma a sajtóban, a Békés megyei Népújságban is. A nehéz beszerzés már sokszor okozott gondot Lengyel Tibor­nak, az orosházi KAZÉP Ipari Szövetkezet főmérnökének is, aki egyben a Mozaik Technikai Vállalkozás elnöke is. Ez a kisvállalkozás az orosházi Üj Elet Tsz gesztorságával kiválóan működik, és már gondolkodtak azon, hogy meg kellene próbálkozni nagy szilárdságú, minősített csavarok gyártásával. ■ Éppen ezért kapóra jött a múlt év vége felé egy hirdetés, mely a Népszabadságban jelent meg, és azt tudatta: part­nereket keresnek skandináv cégekkel való együttműködéshez. Kitüntetett brigád a sertéstelepen Becsületes munkával a békéért A Dózsa György brigád tagjai (balról, jobbra): Gergely Ferenc, Farkas János, Szántó An­tal. Kojnok Ferenc, Bódvai Géza, Szpisják János, idős Farkas János, Takács Ignác Világcég a partner A hirdetést Zsigmondi Tóth, magyar származású svéd üzletember adta fel, és az első jelentkezők között volt Lengyel Tibor, mint a Mozaik elnöke. Csavargyár­tási együttműködést aján­lott, mely tétszett is Tóth úrnak. A kapcsolatfelvétel azért nem volt probléma - mentes, mert először nem akadt külkereskedelmi vál­lalat, mely vállalkozott vol­na a bonyolításra. végül Szatmári Jánosnak, a Kül­kereskedelmi Minisztérium megyei megbízottjának köz­reműködésével az Inter Cooperation vállalta a bá­báskodást a reménybeli üz­let felett. Néhány előkészítő meg­beszélés után eljött a nagy nap: az első igazán komoly tárgyalás az esetleges meg­állapodásra. A partner, a vi­lághírű svéd Bullten kon­szern, igazi, óriásvállalat. Csak Európában több mint húszezer dolgozót foglalkoz­tatnak. de vannak üzemeik az USA-ban, Dél-Ameriká- ban és a Távol-Keleten is. Az általuk készített szerző­déstervezetet előre elküld­ték, hogy legyen idő átta­nulmányozni. Július 6-án délelőtt a své­dekre várva együtt ül a ha­zai csapat a gesztor.. az orosházi Üj Élet Tsz tár­gyalójában. Ott van Varga Mihály, a szövetkezet elnö­ke, Maja János elnökhe­lyettes, a Mozaiktól Lengyel Tibor elnök és Ilovszki Zol­tán főmérnök, valamint Szatmári János külkereske­delmi megbízott. A téma természetesen a szerződés- tervezet, melyet még egyszer alaposan átnéznek. Egy pontón akadnak csak meg: a fizetendő összegnél. Itt ugyanis a szám helyett egy X áll, jelezve, hogy ez lesz majd az alku tárgya. Varga Mihály meg is jegyzi: — Gyanús nekem ez az X millió, és az is. hogy a felét svéd koronában kérik. Az előzetes tárgyalásokon visszavásárlásról volt szó! Nem mindegy persze a visszavásárlási összeg sem. Gyors kalkuláció után meg­állapodnak az alsó határban, ameddig még megéri eladni, és némi késéssel meg is ér­keznek a svéd cég képvise­lői Ingemar Widestig vezér­igazgató-helyettes és Jan Naaf, a kelet-európai osz­tály vezetője, Tóth Tiborné- nak, az Inter Cooperation üzletkötőjének kíséretében. Eljött a megbeszélésre Zsig- mond Tóth, az üzlet közve­títője is. Sok a tisztáznivaló Mivel az idő már alapo­san elszaladt, Várga Mihály csak röviden ismerteti a szövetkezet munkáját, fel­építését. Az érdemi tárgya­láson kiderül: néhány meg­határozás nem elég egyértel­mű, homályosak a kapacitás- adatok, és nem világosak a garanciafeltételek sem. Ezek tisztázása jócskán időbe ke­rül, s közben Maja János egyre türelmetlenebb. — Beszéljünk már arról a bizonyos X-ről, anélkül nincs értelme a részletkér­dések tisztázásának. A türelmetlenség indokolt, de Tóth Tiborné szerint nem lehet ajtóstól rontani a házba, végig kell menni a szerződés egyes fejezetein, míg a bizonyos 5/1-es pon­tig el nem jutnak, mely a fizetendő összegekről szól. De addig' még sok a tisz­táznivaló. Például a géplis­tánál az, hogy mit adnak a svédek, és mi az, amit itt­hon kell beszerezni. Vagy vitás az üzembe állítási ha­táridő is, melyet a tsz és a Mozaik hat hónap alatt; a svédek egy év alatt akar­nak. Tóthné megállás nél­kül fordít magyarról angol­ra. angolról magyarra, köz­ben jegyzetel. Nem irigylés­re méltó a munkája. Egyszer persze mindennek eljön az ideje, még annak a bizonyos 5/1-es pontnak is. De hogy nőjön a feszültség, mielőtt erre rátérnének, 10 perc szünetet kérnek a své­dek. Irreális árak Letelik a 10 perc, folyta­tódik a tárgyalás. A hazaiak közül már mindenki tűkön ül, de a svédek csak nem akarnak konkrét összegről beszélni. Arra hivatkoznak, hogy a szerződéstervezethez képest változtak a kapacitá­sok, módosultak a határidők, új kalkulációt kell készíte­ni, térjenek erre majd visz- sza a tárgyalás végén. Maja János már nem bír­ja tovább, és közbevág: — Mondjanak már egy össze­get, az eredeti kalkuláció szerint! Még azt is megígér­te, nem fognak elájulni, ha nagyon nagy az összeg, fel­készültek a legrosszabbra is. Erre már nem volt mit tenni, Ingemar Widestig ki­mondta az összeget: 4 mil­lió svéd koronát kérnének a betanításért és a know-ho- wért további 3,5 millió svéd koronát évenként, három éven keresztül a gépek bér­letéért. Ügy látszik mindenre mégsem voltak elkészülve az orosháziak, mert az összeg hallatán, ha nem ülnek, ak­kor biztos leülnek. Különö­sen azután, hogy tisztázódott a visszavásárlási összeg is: kilogrammonként 4,5 svéd koronáért vennék vissza a csavarokat. Maja János villámgyorsan kalkulál számológépén, köz­ben az elnök megjegyzi: ezek lehetetlen összegek, biztos eltévesztették egy nullával. De nem, a Bullten képviselői megerősítik, hogy mindenki jól hallotta. Maja János el­készül a számításaival, és közli: — A bérleti díj és a know-how díja a svédek által közölt évi 870 tonnás kapacitásnál kilogrammon­ként -3,7 koronát tesz ki. Ezen felül nekünk kellene fedezni a visszavásárolt csa­var szállítását Svédországig, és akkor hol van még az alapanyag, az energia, a munkabér és a többi kiadás? Lengyel Tibor azt is közli, hogy csak az alapanyag ki­lója magyar pénzről átszá­mítva öt svéd koronába ke­rül, hogy lehet ebből 4,5 svéd koronás csavart csinál­ni? Tóth úr ideges, állítása szerint eddig 15 ezer dollár­ja fekszik az üzlet előkészí­tésében, és ezt tisztességes haszonnal együtt csak akkor kapja vissza, ha létrejön a megállapodás. Márpedig en­nek most semmi jele. Az álláspontok oly távol vannak egymástól, hogy nem érdemes aznap folytatni a vitát. Másnap délelőtt már más a kép. A Bullten kép­viselői komoly engedménye­ket tettek, és változott a visszavásárlási elképzelés is. Lehetséges, hogy gazdasá­gosabb export helyett in­kább az importpótlásra kell rámenni, de ez még továb­bi számításokat és egyezteté­seket igényel. Mindenesetre a számok és elképzelések már közelebb kerültek egymáshoz, reáli­sabb az esélye egy későbbi üzletkötésnek. Ezt állapítják meg a résztvevők, és meg­állapodnak, hogy folytatják a tárgyalásokat. Az üzletkötés tehát ezúttal még elmaradt, de talán nem véglegesen. Ha lesz belőle valami, természetesen arról is beszámolunk. ^ Lónyaí László Napjainkban sokat hal­lunk, beszélünk a békéről, és teszünk is érte egyre töb­bet. Az idősebb korosztály ismeri a háború borzalmait, megszenvedett a békéért. Mi, a fiatalabb generáció tagjai a történelemből, olvasmá­nyainkból, filmekből ismer­jük a borzalmakat. Akik már békében születtünk, sze­retnénk ezt megőrizni, nyu­godt körülmények között él­ni, dolgozni. A napokban a Prágában. megrendezett béke-világta­lálkozó résztvevői is a béke mellett tettek hitet, az em­beriség előtt álló világmére­tű gondok — az éhínség, a nyomor, az írástudatlanság, a szociális és egészségügyi ellátottság hiánya, környezet­védelem, energiaellátás — ezt követelik. A közelmúltban a tótkom- lósi SERKÖV nyolc tagú Dózsa György Szocialista Brigádja megkapta az Or­szágos Béke Tanács elnöksé­ge által adományozott a Bé­kemozgalomban végzett ki­váló munkáért emlékplaket­tet. Mivel is érdemelték ki ezt a kitüntetést? — Mi csak tisztességesen dolgozunk — néz körbe Ger­gely Ferenc, s egyértelmű fejbólogatás a válasz. A bri­gád feladata a szaporítás, vagyis munkájuktól függ. hogy mennyi malac látja meg a napvilágot, ami'a hí­zókibocsátás alapja. — A Há­lásból visszaérkezett kocák újratermékenyítése, a vem­hes jószágok gondozása a feladatuk, egészen a fialásig. Az ellést követően már más veszi át az állományt — ma­gyarázza a brigád egyik ala­pító tagja. — Persze a tenyészanyag tervszerű seléjtezése, annak pótlása is a munkánkhoz tartozik. A telepen egy sa­játos fajtát' alakítottunk ki, ami szigorú genetikai kere­tek között megfelelő terme­lékenységi szintet garantál. Ezt pedig csak nagyon pon­tos adminisztrációval tudjuk nyomon követni — kapcso­lódik a beszélgetésbe Szpis­ják János. A nyolctagú kis kollektí­va a sertéstelepen az elsők között, 1975-ben alakult. A hat szocialista brigád közül az egyik legeredményesebb, négyszeres aranykoszorús. — Az alapítók közül né­gyen maradtunk, a többiek már nyugdíjba vonultak, he­lyettük fiatalok jöttek — ma­gyarázza idős Farkas János, aki a brigád vezetője, beszél­gető partnereim közül a leg­idősebb. Közben a SERKÖV gazda­sági eredményeiről szólnak és büszkén mondják: jó munkájuk nyomán tavaly elnyerték a Kiváló címet, zsinórban harmadszorra. Bódvai Géza zsebéből kis cetli kerül elő, rajta szép sorban terv- és tényszámok sorakoznak. — Erre az évre a tervezett ellések száma 2 ezer 555, a malacszaporulat 23 ezer 250, Ezt féléves szinten egy szá­zalékkal túlteljesítettük. De nemcsak mi, hanem a te­nyésztőmunka más területén dolgozók is túlszárnyalták célkitűzéseiket. Munkánk a technológiai folyamatokon keresztül szorosan kapcsoló­dik — közben lelkesen be­szél szakmájáról. Valameny- nyien mint falusiak már gye­rekkorban megismerkedtek az állattartással, a sertéste­nyésztés alapjaival. Vélemé­nyük egyértelmű: aki a jó­szágot nem szereti, az ne jöjjön a telepre dolgozni, a nagyüzemi állattenyésztés szinte alapjaiban megválto­zott, a munkakörülmények óriásit javultak. — Ég és föld a különbség a mai és a harminc évvel ezelőtti tenyésztési munka között — jelenti ki határo­zottan Takács Ignác. — — Megnőtt a telepen dolgo­zókkal szembeni . követel­mény, ma már csak a szak­képzettek tudnak lépést tar­tani az elvásárokkal — sum­mázza, majd megtoldja —: a brigádból négyen itt, a telepen szereztek szakmun­kás-bizonyítványt. Csak na­gyobb tudással tudunk több jószágot értékesíteni, s igya mi pénzünk is több — foly­tatja. Munkájuk nem könnyű. Reggel hattól már a jószágok között szorgoskodnak, dél­után négyig. Persze emellett éjszakai, hétvégi és ünnepi ügyeletet is tartanak. Mert. mint ahogyan ők mondják, az állatokat ezeken a napo­kon is etetni kell. A békéről beszélgetünk to­vább. Idős Farkas János így vall róla: — Az a légkör, amiben élünk, erőt ad a munkánk­hoz. boldogulunk, látjuk eredményeinket. Nyugodtan kelünk, nyugodtan fekszünk, nem kell attól rettegnünk, hogy mi lesz velünk holnap. — A béke összefügg min­dennapi munkánkkal is — folytatja Szántó Antal... — Mi, egyázerű emberek nem szólhatunk a világpolitika nagy dolgaiba, de munkánk­kal megteremthetjük a béke alapjait, óvhatjuk azt, hozzá­járulhatunk ahhoz, hogy jobb legyen az ellátás, ne kelljen senkinek se éheznie. Szerintem, ha mindenki a munkáját becsületesen végzi, az a béke ügyét is szolgál­ja. Nekünk ennyire van le­hetőségünk .. . Végezetül néhány szám­adat a tótkomlósi SERKÖV tavalyi eredményeiről: csak­nem 24 ezer sertést értékesí­tettek, a vállalat árbevétele <86,2 millió forint volt, a nye­reség meghaladta a 12 mil­lió forintot. Mindebben nem kis része 'volt a Dózsa György Szocialista Brigád­nak. Kép, szöveg: Szekeres András Korábban érik a fűszerpaprika Madártani kutatótábor a Hanságban Szombaton megnyílt a he­tedik hansági ornitológiái ku­tatótábor. Három héten át figyelik hivatásos és önkén­tes kutatók a hansági termé­szetvédelmi terület egyik szi­gorúan védett részén a ma­darak életét. A tábort Fe­hértó község határában, a Fehér-tó partján ütötték fel. A tó és környékének gazdag a madár- és növényvilága, a festői fekvésű tavat rétek, hangulatos facsoportok öve­zik. A 300 hektárnyi terület a hansági természetvédelmi terület egyik legszigorúbban védett. része. A táborozáson 60 önkéntes főiskolás, középiskolás és munkásfiatal természetbarát vesz részt. Megfigyelik a ná­di és az átvonuló madara­kat, és gyűrűzik is őket. Vé­geznek még botanikai, zoo­lógiái és egyéb faunisztikai felméréseket is. A múlt évi hatodik tábor rendkívül eredményes volt. Ekkor több mint kétezer ma­darat gyűrűztek meg, ame­lyek 38 fajhoz tartoztak. Megfigyeltek a tavon és kör­nyékén közel 200 madárfajt. Az idén is hasonló ered­ményre számítanak. Már a tábornyitás első napján kirakták a tókörnyé­ki nádasokba a madárfogó hálókat. Ezenkívül csapóhá­lókkal is fognak be mada­rakat gyűrűzésre. A fűszerpaprika fejlődése a szokottnál két héttel előbbre tart a Tiszazugban. A növény a meleg tavaszi időjárásnak kö­szönhetően tíz nappal korábban kikelt, s noha egyes helyeken, mint a mezőhéki Táncsics Tsz- ben és a Héki Állami Gazda­ságban, szélverés érte az ültet­vényeket, a paprika túlnyomó- részt regenerálódott. A tartós szárazság miatt korán, május­ban megkezdték a rendszeres öntözést, s nagy gondot fordí­tottak a növényápolásra. Mivel a fűszerpaprika megle­hetősen kézimunka-igényes nö­vény, az egész termőterületet, több mint 400 hektárt a háztáji gazdaságokra, illetve a részes- művelőkre bízták, családi bri­gádok ápolják az értékes fűszer- növényt, s ők gondoskodnak a paprikacsövek betakarításáról is. A termés ezúttal is a mezőhéki Táncsics Tsz korszerű üzemébe kerül, ahol szárítják és onnan szállítják feldolgozásra. A Szekszárdi Állami Gazdaságban egy 22 főből álló gazdasági munkaközösség foglalkozik konténeres szőlőoltvány előállításával. A képen: bizottság veszi át a kész oltványokat a gazdasági munkaközösség tagjaitól _(MTI-fotó: Gottvald Károly felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents