Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-23 / 173. szám

1983. július 23., szombat Érembiennálé a soproni lábasházban Az idei, immár 26. soproni ünnepi hetek egyik kiemel­kedő művészeti eseménye a IV. országos érembiennálé. A történelmi hangulatú Or­solya téren álló lábasházban ezúttal 80 művész 302 alko­tását láthatják az érdeklő­dők. Az érembiennálé a mai magyar éremművészetről ad érzékletes képet — jól jelzi az egyre népszerűbb és elis­mertebb műfaj belső ará­nyait, stílusait, az alkotók főbb témáit és törekvéseit. A hagyományoknak meg­felelően a különteremben ez­úttal is az előző érembien- nálén Ferenczy Béni-díjjal kitüntetett művész egyéni tárlata látható. A III. orszá­gos érembiennálén (1981) ezt a díjat Lugossy Mária nyer­te el. (Az idei biennálén Kiss Nagy András kapta meg a Ferenczy Béni-díjat, s vele együtt a lehetőséget az V. országos érembienná­lén rendezendő egyéni kiál­lításra. További díjazott művészek: Kótai József (Sopron város Tanácsának „Civitas fidelissima” díja), Cs. Kovács László (a bien- nálé soproni rendező bizott­ságának díja), Szentirmai Zoltán (a Művelődési Mi­nisztérium díja), Csikvári Péter (a Magyar Népköztár­saság Művészeti Alapjának díja), Ligeti Erika (a SZOT díja), Budahelyi Tibor (a KISZ díja), Csikszentmihályi Róbert (a Képcsarnok Vál­lalat díja) és Holdas György (az Expressz Utazási Iroda díja). Lugossy Mária művei a szó hagyományos értelmében nem érmek, hanem sajátos és hallatlanul izgalmas át­menetek az érem és a kis­plasztika között, bár meg­tartják az éremre jellemző szigorú formai zártságot. A művész célja nem portrék, történelmi események vagy táj- és városképek megörö­kítése, hanem mindenekelőtt plasztikai problémák érzék­letes megfogalmazása. (Egyébként Lugossyt épp ez a törekvés emeli a hazai Kótai József: Lábasház éremművészet megújítói kö­zé.) Érmei változatos anyagból készültek, de meghatározó szerepe van a krómacélnak, az üvegnek (mostani kiállí­tásán például az optikai len­cséknek). a plexinek, az ásványoknak, sőt a higany­nak is. Ezekből a tükörsima felületű anyagokból készült érmeken a művész az anyag belsejében zajló folyamato­kat, a mozgásokat, az idő hatalmát kívánja kifejezni: a nézőben pedig az idő — a történelmi idő — képzetét felkelteni. Ezt leginkább éremsorokkal, sorozatokkal tudja megtenni. A Folyamat I—III. sorozat első érmén az üveglencse ásványi darabot rejt magában, amely alatt egy apró higanycsepp van. Ez a higanycsepp a második érmén már kiterjedt alakot vesz fel, s megbontja az ás­vány korábbi szikár egysé­gét. A harmadik érmén az­tán az ásvány már több da­rabra esett állapotban van. s kiterjedt higanymező ve­szi körül. Klucsi Lajos, Friedrich Ferenc, Csiky Tibor, Maro­sán László, Kiss Nagy And­rás. Asszonyi Tamás, Páljá- nos Ervin, Kalmár János és Farkas Ádám ugyancsak az anyag, a tér és az időbeli (Lobenein Tamás felvételei — KS) folyamatok plasztikus képét akarja nyújtani az érméken. Valamennyien tiszta, elvont plasztikai formákból épít­keznek, még akkor is, ha ér­meik alkalmasint jeles ese­ményekre készülnek. Az ösz- szefoglalás szándékával Kiss Nagy András A jövő emlé­kei I—V. című éremsorozatá­ra utalunk, mint a történel­mi, de egyúttal kozmikus idő hatásos plasztikai meg­fogalmazására. (A művész ezzel az éremsorozattal nyer­te el a Ferenczy Béni-díjat.) Színvonalas munkák soka­sága képviseli a hagyomá­nyos jellegű éremművészetet is. Katona Zsuzsá, Jajesni- cza Róbert, ifj. Szlávics László és Fritz Mihály mun­kái sem tartalmilag, sem pe­dig formailag nem feszítik szét az érem hagyományos műfaji kereteit. Sőt, műve­ik néha épp azáltal lesznek hatásosak, hogy a korszerű mondanivalót szigorú, tar­talmi, formai zártság által közvetítik. Holdas György anyagukban és formájukban a hagyományostól csupán né­miképp eltérő érmei azt iga­zolják, hogy a hagyományok követése (érem jeles alka­lomra) nagyon gazdag mű­veket is eredményezhet. Franz Kafka születésének 100. évfordulójára és egyes Kafka-művekhez készített érmei (Földmérő, Gregor Samsa, Férfiház, K. álma) a nagy író gondolatait közvetí­tik hatásosan. A hagyományos és az újí­tás sajátos arányai jellem­zik Ligeti Erika Ez egy álom . . . című hajtogatható, rétegezett leporelló érmét, Gáti Gábor alkalmazott ér­méit (az érem mint öngyúj­tó), Sebestyén Sándor kis­plasztikába hajló műveit (Radnóti emlékére I—I.). s Várnagy Ildikó hőkezelt mű­anyagból készült alkotásait (Tánc III., IV.. V., VI.,), ame­lyek mindamellett, hogy szellemes megoldások, hatá­sosan fejezik ki a tánc lé­nyegét. Kloss Andor Cs. Kovács László: Tihany, román kor Megfázás melegben Ha valaki a hidegben megfázik, az természetes. A lehűlt szövetek vérellátása — helyi ellenállása — rom­lik, és a szinte mindenhol jelenlevő kórokozók meg­telepedve — főleg a nyálka­hártyákon — kialakítják azt a kórképet, amit hurutnak nevezünk. E tünetek nyáron is elő­fordulhatnak. Lehetnek olyan körülmények, amelyek a test bizonyos részeinek a lehűlését okozzák. A túlmelegedett szervezet verítékezéssel hűti • magát, amikor a testfelületre jutott izzadtság légneművé válik és elpárolog. Ehhez a fizikai folyamathoz komoly hő­mennyiség, kalória szüksé­ges. Túlmelegedés esetén ez megkönnyebbülés, de bizo­nyos hőmérséklet alatt ká­rosodás következik be, mert a testrész lehűlését okozza. Ha az izzadt ember hűvös helyiségben, pincében, be- függönyözött szobában hű- tőzködik, az a nyári huru­tok kialakulásának egyik le­hetősége. Ha valaki komoly átázás miatt lucskos ruháját kény­telen a testén megszárítani, a betegség akkor is szinte biztosra vehető. Csakúgy, mintha valaki kimelegedve, esetleg kiizzadt testtel vízbe ugrik. Gyakori oka a nyári m fázásnak az úgynevezett lég­vonat, vagy egyszerűen a huzat. Ez a légmozgás (aho­gyan egyébként a szél — még a nyári szél is!) a test­felületről elöki az ott már kissé felmelegedett levegőt, lehűti az alatta levő test­részt. No de az igazság ked­véért meg kell említenem, hogy főleg csak a huzat­érzékeny szervezeteknél. Nem mindenki huzatérzé­keny, és ezért mondják az ilyenek, hogy csak a kötöz- ködő öregek találmánya. Pe­dig nem az! Nyáron a rövidujjú, köny- nyű inget és blúzokat visel­hetünk. De ha az idő — ön­magát is megcsalva — .olyan hőmérsékleti változásokat hoz, amik a megszokott ha­tárokat túllépik, akkor éb­redjen fel a józan ész, és a kalendáriumtól függetle­nül olyan ruhadarabokat ve­gyen mindenki elő$ ami a körülményeknek megfelel. Ugyanez vonatkozik a hűvös munkahelyen dolgozókra, a vízen élő emberekre. Meg persze a gondatlanokra és a könnyelműekre is. Buga doktor flerobicláz Más ország, más szokások Többször és elég huzamos ideig tartózkodtam Svédor­szágban. Eleinte lefoglalt a család, a nevezetességek, a táj szépsége és a kellemes benyomás az egészről, ami­ből — mint egy prímhegedű hangja egy nagy zenekarból — kiemelkedett a svéd em­berek szíves, jóindulatú, ud­varias, segítőkész viselkedé­se. A következő években kezdtem látni a részleteket. Az olyan praktikus dolgo­kat, melyek egyike például a sorszámrendszer. Ugyanis ellentétben a hiedelmekkel, ebben a gazdag országban is lenne sorbanállás, ha ezt eleve ki nem küszöbölnék. Erre szolgál a sorszám, az­az egy kis dobozféle, ami­ből húzással letéphető az ér­kezési szám. Nagy intézmé­nyek, mint a rendőrség, a vasúti pénztárak, patikák, és minden olyan hely; ahol nincs vagy nem lehet önki­szolgálás, mind alkalmazza ezt_az egy kaptafára gyár­tott kis készüléket. Aki Stockholm Centrál pályaudvarán jegyet akar váltani, a következőket ta­lálja. Egy óriási körcsarnok­ból vezetnek a lépcsők le és fel a sínekhez, s a külön­böző ajtók a különböző ren­deltetésű helyiségekbe. Erről a pályaudvarról indulnak és ide futnak be az elővárosi vonatok, a belföldi és a nemzetközi járatok. Maga a csarnok egy gyalogos átfu­tóhely, innen nyílik az a ki­sebb terem is, amelyben a kül- és belföldi jegyek le­foglalása, elővétele, azonna­li megváltása és a mindez­zel kapcsolatos információ adása történik. A 6—8 ab­lakhoz két — egyik köze­lebb a belföldihez, a másik a külföldihez — sorszámosz­tó gép van fölszerelve. Eb­ből kell letépni a követke­ző sorszámos cetlit, és már lehet is leülni a kényelmes (egészségügyi szakember ál­tal bevizsgált) székre, és várni, míg az illetékes pénz­tárnál a kis villamos táblán kigyullad a sorszám. Ekkor az alkalmazottak nagy udvariassággal és oda­figyeléssel hallgatják meg a kívánságokat. Válogathat az utas, merre, mivel men­jen, hálókocsival vagy anél­kül, aztán dönt, mi felel meg neki a legjobban. A pénztáros számítógéppel ke­resgél, s ha már nincs az, amit az utas szeretne, néz egy másikat, harmadikat, kívánság szerint. Türelem­mel, mert mindkét fél nyu­godt. A várakozók nem té­pik egymást, és az ő nyu­galmukból kifolyólag a ki­szolgáló személyzet sem ide­ges. Ezért, hogy mindenki elégedetten távozik, és szin­te kizárt a tévedés. Hasonló módszerrel folyik a munka a rendőrség lete­lepüléssel és a tartózkodás meghosszabbításával foglal­kozó részlegénél. Ahol kora reggeltől mindig 30—40 em­ber tartózkodik — gyerme­kekkel — az előcsarnokban; sokféle nemzetiségű, színű, korú, műveltségű emberek; vendégmunkások, rokonláto­gatók stb. 'Itt is a sorszám­osztó dobozka a meghatáro­zó, s teremti meg az ide­gességtől mentes légkört, amelyben például a gyer­mekek vígan játszanak egy­mással. A komoly munka egy másik, a kisebb helyi­ségben folyik, amelynek aj­taja fölött mindig kigyullad a következő sorszám. A még kint levők nyugodtan várnak, mert biztosan' tud­ják, senki sem előzi meg őket. soronkívüliségről szó sem lehet, a fillérekbe ke­rülő módszer következtében. Sokat lehetne beszélni a közlekedésről is, most csak egy pár dolgot. Hét ágra süthet a nap Svédországban, az autók akkor is égetik a lámpát. S hogy ez mennyi­re nem mindegy, a statisz­tikák bizonyítják: bevezeté­se óta jóval kevesebb a bal­eset. Ezt a célt — a bizton­ság fokozását — szolgálja a gyermekek vagy gyermeket szállítók kerékpárjára fel­szerelhető, magasan lobogó háromszögletű kis zászló. Még nem kötelező, de min­denütt kapható a boltok­ban, s mivel igen jól fel­hívja a figyelmet, használ­ják is. Az autóbuszok középső ajtaja nincs kétfelé osztva korláttal, hogy elegendő szé­lességben álljon a gyermek- kocsik rendelkezésére. A sokszor egész nagyméretű­ekkel a fiatal anyukák vagy a nagymamák jönnek, s a felszállók, fent ülők segíte­nek nekik fel- vagy lejutni. Ha nincs emelőképes utas, akkor a vezető működik közre és addig áll a busz, míg a gyermekkocsi — ben­ne a babával — fönt vagy lent nincs. Ott, középen, ahol ez lebonyolódik, kétol- dalon lecsapható ülések vannak, hogy a gyermekko­csik elférjenek az utazás alatt. _ A nyugdíjasok, a külföldi látogatók is, 20 szelvényes, kedvezményes jegyet vált­hatnak, ami a buszra, met­róra és a helyi vonatokra érvényes. Semmiféle iga­zolvány nem kell hozzá, csak a puszta szándék és a szük­séges összeg. Ellenőr sehol sincs, ezt fölösleges kiadás­nak tartják. És szükségtelen adminisztrációnak. Varga Virág Az életmentő RH faktor Ma már sokan tudják, hogy a címben egymás mel­lett álló két betű tulajdon­képpen laboratóriumi jelzés arról, hogy a vérben — a vércsoporttól függetlenül je­lentkező és dominánsan öröklődő — anyag a kísérleti állat vérsavójával szemben hogyan viselkedik. Ha a vö­rös vértestek kicsapódnak, pozitív, ha nem, negatív RH vérről beszélünk. Arról is sokan tudnak, hogy az RH negatív vércso­portú nő az RH pozitív vér átömlesztése, vagy RH po­zitív magzat kihordása után túlérzékennyé válik, mert RH ellenanyagok képződnek benne. Ugyanez történik ak­kor is, ha a terhességet megszakítják, vagy valami miatt megszakad. Sajnos ez az állapot a múltban sok csecsemő ártalmát okozta. Ezt a veszedelmet előzi meg az a vérvizsgálat, amely a terhességi tanácsadás alatt nemcsak a vércsoportot, ha­nem az RH-faktort is meg­határozza, és eldönti, hogy szükséges-e az úgynevezett Anti—D IgG, amit a veszé­lyeztetettek díjtalanul meg­kapnak. Magyarországon ma már ezt az igen fontos védőanya­got a véradók áldozatos se­gítségével a Vértranszfúziós . Szolgálat állomásai és az Országos Haematológiai és Vértranzfúziós Intézet fo­lyamatosan biztosítják, te­hát a szülészeti klinikák szü­lészeti osztályok és szülőott­honok könnyen hozzájuthat­nak. Ez lehetővé teszi azok­nak az újszülötteknek az életben tartását, akik az­előtt a születés után rövi­desen életüket vesztették. . Még élénken emlékszem arra a szomorú esetre, ami­kor a fiatal elsőszülő nő könnyes szemmel átkozta az igazság- és egészségügyi ha­tóságokat, akik azzal gyanú­sították, hogy párnával meg­fojtotta újszülöttjét, pedig csak RH-összeférhetetlenség okozta a tragédiát. No de akkor még mi sem láttuk ilyen világosan az ügyet, és főleg nem volt Anti—D IgG! De most már van. És nincs összeférhetetlenségen múló csecsemőhalál. Mi hát a tennivaló? Az első és legfontosabb — no és mindenki számára kö­telező —, hogy a terhesta­nácsadáson jelentkezzék a leendő kismama. Ott vért vesznek és megállapítják, hogy melyik vércsoportba tartozik és milyen az RH- eredménye. Ha negatív, akkor fel kell készülni a szükséges véde­lemre, meg kell kapnia az injekciót. A hatása rövid. Csak a szülésig vagy veté- , lésig tart. Ha ismét teherbe kerül valaki, a védő injek­ciót meg kell ismételni. Injekció után a gyermeket váró kismama járjon ellen­őrző vizsgálatra. Nagy áldás, nagy bizton­ság ez az eljárás az aránylag kevés számú RH negatív anya életében. No, de igazán csak akkor hasznosítható, ha az édesanyák, az áldott ál­lapotba jutott nők lelkiisme­retesen, időben jelentkeznek a vizsgálatokon, és a szülés vagy terhesség-megszakítás után három, sőt szükség ese­tén hat hónap elteltével is megjelennek — saját és gyer­mekeik egészsége érdekében — a vizsgálatokon. Buga doktor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents