Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-22 / 172. szám
NÉPÚJSÁG / 1983. július 22., péntek Miért csökken az újkígyósi tsz-ben dolgozók száma? Az újkígyósi Aranykalász Tsz terméseredményei országos hírűek. A közös gazdaság szántója Üjkígyós és Szabadkígyós határában terül el; a két település együttes lélekszáma nem éri el a hétezret. Az 1750 tagot számláló szövetkezetben az elmúlt esztendő végén mintegy ezren dolgoztak. Aztán decemberben azt suttogták, rebesgették a két faluban: új bérrendezést vezetnek be, csökkenteni fogják a tagok létszámát. Ügy tűnik, igaz a mondás, miszerint nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. A jól értesültek tudni vélték azt is, hogy sokan az utcára kerülnek. — Egy megalapozott vezetőségi döntést valósítottunk meg — kezdi a beszélgetést Ruck János, á tsz elnöke. — Szövetkezetünk 1976-tól önelszámoló egységeket hozott létre, az évi munka díját, a nyereséget a megadott terv arányában osztottuk szét. Ezt. a módszert Újkígyóson évről évre finomították, az érdekeltségi rendszerrel párhuzamosan. miközben figyelembe vettük az állami szabályzókat is. Ez évtől nagy lépésre szánták el magukat, a Pénzügyminisztérium lehetőséget adott egy kísérleti bérszabályozásra, bérgazdálkodásra. Ennek lényege: három évig a kísérletben levő mezőgazdasági nagyüzemek — ez az országban .'18 gazdaság — bértömeg-gazdálkodást folytatnak, nincs „visszakérdezés”. Az elpző három esztendő fogyasztás-felhalmozás arányát kell tartaniuk. Újkígyóson nagyon szigorúak a feltételek, az Aranykalász Tsz-ben ez az arány 54—46 százalék. — Ismerjük a feladatokat, az elvárásokat, s ha a téész továbbra is hatékonyan gazdálkodik, még nagyobb többletjövedelmet tudunk képezni, így értelemszerűen többet tudunk adni a tagságnak is. Az éves tervet lebontottuk a 14 önelszámoló termelő egységünkre, az érdekeltséget, a bérszintet közösen dolgoztuk ki, az önálló egységek vezetői és a kollektíva döntött arról. hogy a feladatokat hányán is tudják megoldani. Olyannyira önállóan döntöttek, hogy az egységek dolgozói személy szerint mondták meg, kivel akarnak és kivel nem akarnak a jövőben együtt dolgozni, hányán képesek a munkával megbirkózni. Ez 102 embert érintett, ennyien váltak feleslegessé — folytatja az elrkjk. Mindez azt jelenti, hogy százkét embernek kellett munkahelyet változtatni, közülük huszonnégyen a közös gazdaság más. fejlesztés alatt álló egységeiben találtak munkát, az alkalmazotti létszámot tizennyolccal apasztották. — Nézze, nem volt köny- nyű dolog az eddigi 10 százalékos létszámcsökkentés. Megváltunk kéthónapos, de tizenöt éves tagsággal rendelkezőktől is. A munkahelyi tanácskozásokon azzal mindenki egyetértett, hogy a feladatokat kevesebb létszámmal is el tudják végezni, a felszabadult bért pedig szétosztják — magyarázza Ruck János, majd így folytatja: — Akiktől megváltunk, vagyis felfüggesztettük tagságukat, nem kerültek az utcára: többségük a faluban, az ÁFÉSZ-nél, a KEMIKÁL- nál helyezkedett el, kisebb hányaduk Békéscsabán, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál és a Sárréti Tejüzemben kapott munkát, általában nagyobb fizetésért. Sokan a háztáji- zást • választották, ugyanis nálunk nagy hagyományai vannak a háztáji gazdálkodásnak. — Ez a döntés, az intézkedés nem sérti a szövetkezeti demokráciát, a tulajdonosi viszonyt? — Az új tsz-törvény lehetőséget ad a tagsági viszony felfüggesztésére, szüneteltetésére. Közös megegyezés alapján a munkavégzés alól meghatározott időre mentesítheti a tsz-tagot, ez az időszak maximum két év. Valamennyi érintettel ezt megbeszéltük. A tagságukat két évre szüneteltetjük, ez időszakra fél területű, vagyis 3 ezer négyzetméter háztájit kapnak, ugyanakkor vala■ mennyi olyan szolgáltatást igénybe vehetnek, ami a rendes tagokat megilleti. — Milyen okok tették szükségessé ezt a nagyarányú létszámcsökkentést? — Kezdem a modern mezőgazdasággal. A mai mező- gazdaság már kvalifikált szakembereket, univerzális szakmunkásokat igényel. Az érintett dolgozók többsége szakképzetlen volt, noha a' téesz keretén belül évek óta folyik szakmunkásképzés, ezt a szövetkezet anyagilag támogatja. De ők, többségében olykor többszöri beiskolázási javaslatra sem tanultak. Ezzel is rangot akarunk adni a szakmunkásoknak, a tanulásnak. Aztán volt közöttük olyan, mi úgy fogalmaztuk „vattaember”, akivel csak többen voltunk, jóformán csak a fizetésükért jártak be, fegyelmezetlenül dolgoztak, sokat igazolatlanul hiányoztak, netán italoztak. Igyekszünk végre azt az elvet valóra váltani, aki többet tesz az asztalra, az nagyobb arányban részesüljön a javakból. Az új bérezés bevezetésével egy időben a többletnyereség 20 százaléka az önelszámoló ' kollektívát illeti, azt differenciáltan oszthatják fel. A bérszínvonal is sürgette a lépésváltást. Az újkígyósi Aranykalász Tsz-ben tavaly az egy tagra jutó éves munkadíj 42 ezer forint volt, ez a megye nyolcvanegy közös gazdaságának átlaga, 45 ezer forint, a legjobb tsz 13 ezer forinttal előzi meg a Jdgyó- siakat. Vagyis a bérszínvonal szempontjából mélyen az átlag alatt vannak. Termeléseredményeiket tekintve viszont a megye legjobbjai között tartják számon az Aranykalász Tsz-tr tej- és hústermelése kiemelkedő, kukoricából hektáronként 11 tonna feletti hozamokat érnek el, búzájuk ez évben is 6.1 tonnás termésátlaggal fizetett. Más összehasonlításban is jobbak a terméseredményei a többi nyolcvan gazdaságnál: az egy hektárra eső termelési érték több mint 10 százalékkal haladja meg a megyei átlagot. S ha ezeket a számokat a jövedelmekkel összevetjük, könnyű a megállapítás, hogy mindezek nincsenek arányban. — Az újonnan bevezetett bérezéstől mit várnak, mik a féléves tapasztalatok? — Elöljáróban annyit: július elejéig részközgyűléseket tartottunk, ahol több mint hatszázan voltak. Ott jó néhányan felvetették: miért csak most vehettük be a létszámcsökkentést? Az intézkedéstől hatékonyabb gazdálkodást, nagyobb nyereséget várunk. A tapasztalatokról : az előző év hasonló időszakához képest 5,2 százalékkal kevesebb a ledolgozott munkaórák száma, 800 ezer forinttal több bért fizettünk ki. új vállalkozásokat indítottunk be, a jövedelmek 6,7 százalékkal nagyobbak, a féléves feladatainkat kisebb létszámmal,, változatlan földön és technológiával, hatékonyabban valósítottuk meg. Az érdekeltségi rendszer eddig jól vizsgázott, várhatóan szövetkezetünk gazdálkodása tovább javul, szeretnénk az idén átlagosan legalább másfél hónapos munkabérnek megfelelő nyereséget fizetni — mondja az újkígyósi Aranykalász Tsz elnöke. Szekeres András fl magyar—szovjet timföld-' és kukoricatermesztési egyezményről Az 1962 óta érvényben levő magyar—szovjet timföldalumínium egyezmény 1983. július 19-én történt meghosszabbítása és az együttműködés bővítése fontos eleme a két ország gazdaságát átszövő széles körű és sokoldalú kapcsolatrendszernek. Ez az egyezmény már több mint 20 éve mindkét ország szempontjából sikeresen megvalósul a gyakorlatban. Ez a több mint két évtizede létrehozott egyezmény országaink gazdasági együttműködésének ma is kiemelkedő fontosságú eleme, és a továbbiakban is az marad. Az eredeti egyezmény 1985. december 31-ig érvényes. A tárgyalásokon megállapodás született arról, hogy érvényességét 1990-ig kiterjesztik. Az 1986—1990-es tervegyeztető tárgyalások során megvizsgálják 2000-ig történő meghosszabbításának lehetőségét is. A Magyar Népköztársaság a kedden Moszkvában aláírt jegyzőkönyv alapján évi 530 ezer tonna timföldet, továbbá évi 5 ezer tonna alumínium félgyártmányt szállít a Szovjetunióba. Ezzel egyidejűleg a Szovjetunió évi 205 ezer tonna alumíniumtömb szállítását biztosítja Magyar- országra. Ez az együttműködés nagyszerű példája a termelési szerkezet országok közötti ésszerű összehangolásának. A Magyar Népköztársaság rendelkezik a timföld előállításához szükséges ba- uxittal, a Szovjetunió pedig az alacsony önköltséggel termelt vízienergiával. Jól tudott, hogy az alumíniumtermelésnek igen magas az energiaigénye, 1 tonna alumínium előállításához 15 000 —15 500 kilowattóra villamos energiára van szükség. A jegyzőkönyv aláírása ismét bizonyítja, hogy külgazdasági kapcsolatainkban a magyar—szovjet gazdasági együttműködésnek milyen fontos a szerepe. A magyar kukoricatermesztési rendszerek a legkorszerűbb biológiai, technikai és agrokémiai eszközök, módszerek felhasználásával és rendszerbe foglalásával az elmúlt húsz év alatt nemzetközi összevetésben is számottevő eredményt értek el. A korábbi terméshozamok dinamikus növelésével párhuzamosan mind nagyobb mértékben használják fel a tudomány, a műszaki haladás, a genetika és az agrokémia legújabb eredményeit. A kedden aláírt egyezmény alapján a bábolnai rendszer az ukrajnai Polta- va megyében, a nádudvari az ugyancsak ukrajnai Cser- kasszi területén már az idén megkezdi a magas színvonalú kukoricatermesztési technológia alkalmazásához szükséges alapműveleteket. A termelési költségek kifizetésén túl az egyezmény a közös érdekeltség feltételeit is előirányozza; a kijelölt gazdaságokban a korábbi években elért átlagtermés feletti terméstöbblet után a magyar és a szovjet vállalkozás fele-fele arányban részesedik. • A megállapodás szerint a bábolnai és a nádudvari rendszer nemcsak bemutatót tart, hanem tapasztalatokat is szerez a magyar iparszerű kukoricatermesztési rendszerek Szovjetunióban történő elterjesztésében. Az egyezmény szerint ugyanis a most közösen kijelölt területek várhatóan kedvező termelési eredményei alapján a Szovjetunió nagy kiterjedésű területein széles körben bevezetik majd 5 magyar kukoricatermesztési rendszereket. A megkötött egyezmény nem csak minőségileg jelent új feladatot és kötelezettséget a már sok eredményt elért rendszereknek. Az egyezmény magyar résztvevői vállalkozásaikkal arra törekszenek, hogy a legmagasabb színvonalon kapcsolódjamak be az SZKP által meghirdetett élelmiszerprogramba. n főkönyvelő osztályoz Diákok szakmai gyakorlaton A titkárnői szobában egészen fiatal lány ül. Persze megszoktuk, hogy ebben a helyiségben ez általában így van, most mégis egy kicsit csodálkozok. Ez a lány még „gyerek”, iskolában lenne a helye. No, igen, percek alatt kiderül, ő még valóban iskolás, csak éppen kötelező szakmai gyakorlatát tölti, egy került egy napra a „segédtitkárnői” posztra. — Öröm a munka, vagy csak „kötelező”? Töprengés a válasz, de aztán kivágják magukat a gyerekek, diplomatikusan csak ennyit mondanak: — Hát, jobb. mint iskolába járni.. ... nyilván még jobb lenne a strandon. De hát ami kötelező, az kötelező. Fejes Mártával és Tompa Mónikával az orosházi Új Élet Tsz irodájában beszélgetünk. — A szarvasi Vajda Péter Közgazdasági Szakközépiskola tanulói vagyunk. A munkahelyet, ahol a gyakorlatot töltjük, mi választhattuk meg. Már tavaly is dolgoztunk, akkor az AKG- ben. Most szétnézünk itt is, szeretnénk több munkahely- lyel megismerkedni. — Mit csináltatok eddig? — Minden nap mást. Voltunk a bérszámfejtőknél, megnéztük a gépi könyvelést, ismerkedtünk a telex és a telefon kezelésével. Az „osztályfőnök” a gyakorlaton — aki osztályoz is majd — a tsz főkönyvelője. Gombkötő Lajos: — önálló munkvégzésre igyekszünk nevelni a gyerekeket. Megcsinálják az iktatást, kimutatásokat készítenek, elvégzik a levélbontást. E részfeladatok jó megoldása segítség nekünk. Ha valaki így fogja fel a szakmai gyakorlatot, ott nyilván hasznosan töltik el a diákok az időt. De vajon így van-e ez mindenhol? Békéscsabán, a Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában Pillér Sándor igazgatóval és Péter Sándorral, a gyakorlatvezető tanárral beszélgetünk erről a kérdésről. — A szakmai gyakorlat — kezdi Pillér Sándor — az évközben elsajátított elméleti alapra épül. A vállalatok szinte napra szólóan megkapják, mit kell csináltatni a gyerekekkel. Az azonban, hogy ki mennyit profitál a gyakorlatból, vállalatonként és diákonként eltérő. Ahol mindkét fél komolyan veszi a munkát, ott mindenképpen eredményes a foglalkozás, de ehhez az kell, hogy a munkahelyen a megfelelő emberhez kerüljenek a gyerekek. Ahhoz, aki nemcsak érti, de tanítani is tudja a szakmát, és nem sajnálja, illetve van érre ideje. Mert nemhogy nem használ, de rengeteget árt, ha a diákok munka híján téblá- bolnak, unatkoznak, vagy csupán jelentéktelen feladatokat (vonalazgatás stb.) bíznak rájuk. Mindez nagy hatással lehet szemléletükre. munkaerkölcsükre, melynek hatását később talán épp e „hanyag” vállalatok sínylik meg. — A szakmai gyakorlat hatékonysága — mondja Péter Sándor — függ még egy tényezőtől, magától a szakmától. A kereskedelmi szakosoknál például ragyogóan bevált, remekül egészíti ki az iskolában tanultakat. A közgéseknél ez nem ilyen egyértelmű. Az óriási, szerteágazó tananyag, és a gyakorlat viszonylag rövid ideje, megkérdőjelezi. van-e egyáltalán szükség e szakon szakmai gyakorlatra? Hisz a közgazdasági feladatok túl fontosak és összetettek ahhoz, hogy a diákok önállóan végezhetnék egy-két nap után (többre pedig nem jut idő). A felszínes „alibifeladatok” viszont csökkentik az érdeklődést, és nem keltik a jól végzett munka örömét. A szakmák zömében azonban feltétlenül van létjogosultsága a szakmai gyakorlatnak, akár a kereskedőkre, akár a gépszerelőkre, vagy az állattenyésztőkre gondolunk. A gyakorlati ismeretek, tapasztalatok szerzése gazdagítja, stabilabbá teszi az elméleti alapot, és ezek az első munkaélmények meghatározóak lehetnek később, a munkahelyválasztás idején. Érdemes tehát figyelni rá. Szatmári Ilona Nyári halászat Megkezdik a háló húzását Évekkel ezelőtt a halászok „aratási” szezonja az őszi hónapokra esett. Ekkor voltak az igazi nagy lehalászások. Aztán változtak az idők, s manapság már nyáron is meghúzzák a hálókat, hiszen a halra most is szükség van. A biharugrai halastavakban szépen fejlődött az állomány. Bíznak abban — ahogyan Guj János kerületvezető elmondta —, hogy meglesz az idei évre tervezett 125 vagonos súlygyarapodás. Ebben azért reménykednek, mert már eddig mintegy 60 vagon halat adtak le. Ebből 32 vagon volt a busa, 20 vagon pedig a ponty. Augusztus végéig az eddigieken túl még két vagonnal szállítanak az üzletekbe. Partközeiben a zsákmány Kép, szöveg: Béla Ottó
