Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-20 / 170. szám
I 1983, július 20,, szerda Gyulai Várszínház: Hubay Miklós: Különös nyár-éjszaka Sigmund Freud (Bács Ferenc) és Anna, a leánya (Jobba Ga Jegyzőkönyv és irodalom Tulajdonképpen katarti- kus élmény nincs, olyan ez az előadás, mint egy vers, amely stílus-bravúrjával bűvöl el, akad néhány emelkedetten megborzongató csomópontja, képes hasonlata, de nem több, viszont nem is kevesebb. Tudom, hogy paradox ezt így egymás mellé helyezni, de amit látunk, az nem úgy dráma, ahogyan a megszokott (konzervatív? klasszikus?) drámaépítéstől elvárja az ember. Hubay Miklós műve drámai töltésű, robbanású pillanatok, jelenetek sora, melyek végül összeállnak valami egésszé, üzennek valamit, töprengésre ösztökélnek, -de mindehhez feltételeznek any- nyi történelmi ismeretet, amellyel isten tudja, rendelkezik-e az átlagnéző? Ha nem, bizony fogalma sincs, mit lát, még Ferenc Józseffel elboldogul, de Sigmund Freuddal, Schratt Katalinnal, Rudolffal, Ferenc Ferdinánddal már kevésbé, vagy sehogyan sem, még akkor sem, ha az álom bájos, szőke kis komornája annyi történelmet fecseg összevissza, hogy éppen elég legyen a tájékozatlan néző útbaigazítására. Igen, a Különös nyár-éjszaka „különös" darab, a történelemben „bennfentesebbek” számára ínyenc élvezet; hasonló a színházi látványosságot kedvelőknek is, hiszen Sík Ferenc rendezése legalább any- nyira bravúros, mint Hubay műve, legalább annyira keményen átgondolt, mint az az írói lelemény. Az író a várszínházi magazinban világosan kifejti, hogy több drámaváltozatban izgatta már a kérdés: mi lett volna, ha Ferenc József és Freud találkoznak az első világháborút megelőző júliusi napokban, 1914- ben? Mi lett volna, ha kiderülnek „a huszadik századi világháborúzás irracionális, de nem elhanyagolható tényezői?” Erre keresi a választ ebben a mostani drámában is, szélesítve a horizontot azzá. hogy miféle irracionális (és nem irracionális) erők befolyásolhatják mindenféle háborúk kitörését? A Különös nyár-éjszaka nem tűr a nézőtől egyetlen pillanatnyi lazítást sem, elég pár mondat kihagyás, az összeilleszkedő szóláncszemek máris szétpattognak, és roppant nehéz újra rendbe igazítani azokat. Ha pedig így van, hogy „kemény, koncentrált figyelem”, akkor ez a fajta közös-játék a színész munkájához sokban hasonló szellemi erőfeszítést tételez fel a nézőtől is, s ha ezt nyújtani képes, a taps (jelképesen) szintúgy megilleti. Az alapötlet a következő: Freud az Anschluss után Bécsben vonatra ül, hogy Londonba emigráljon. Szörnyű és megalázó helyzetekbe kerül, de a 82 éves aggasbi) tyántól szokatlan hittel és életösztönnel várja, hogy elérje a határállomást, a megszabadulást. Űtközben zaklatott álomba merül, mely a fiktív helyzetet, a Ferenc Józseffel, és egykori környezetével való találkozást hozza; végül a Londonba érkezés kétségbeesett öröme és válaszolatlan kérdőjelei a befejezés. Ami ezen belül, ez által történik és történhet: az a színház. Az előadás. Az üzenetközvetítés arról. hogy . mire ment volna Sigmund Freud, a világhíres gondolkozó, a pszichoanalízis megteremtője I. Ferenc Józseffel. a középszerű, konzervatív, a Habsburgok hatalmát tűzzel- vassal-golyóval védő, gyilkos-hajlamú uralkodóval, ha találkoznak? Itt, ezen a ponton kell visszatérnem első soraimhoz, amikor azzal kezdem, hogy a Különös nyár-éjszaka tulajdonképpen nem ad lehetőséget, nekem, a nézőnek katartikus élményre, habár elbűvöl, borzongásig megdöbbent, sokkol, félelmet kelt a kis- és nagystílű Hatalom iszonyataival; de, hogy mire ment Sigmund Freud I. Ferenc Józseffel (abban a fiktív helyzetben, amikor a színpadon minden lehetséges) ez itt a kérdés. Ügy érzem: Hubay Freudja nem sokra ment Ferenc József pszichoanalízisével. Mert rémálmában is retteg, és mintha csak annak elemzéséig jutna, hogy amit lát (álm.odik), az olyan, „mintha már megtörtént volna”. Déjá vu, és ez ide valóban jól illik, közelebb hozza a helyzeteket, szinte tapintha- tóvá teszi azokat, de amikor valami többnek, valami másnak kellene következnie, válaszként arra, hogy „mitől lesznek a háborúk?” akkor — nincs tovább. Freud ebben az álomlátásban sem mer (tud?) Ferenc József ellen mozdulni, kérdése is alig. nemhogy keményebb szó, leginkább csak figyel; néha pedig eszköz arra, hogy az író az idősíkok összeomlásával kiemelje: a müncheni szobafestő ’38-as ausztriai manővere abból is következett, hogy volt egyszer egy Mayerling, egy Szarajevó, és egy július 1914-ben, amikor Ferenc József hadat üzent Szerbiának, közölve népeivel, hogy: „mindent meggondoltam és megfontoltam.” Nem irigyelhető Sík Ferenc, ha a dráma bonyolultságát, több rétegűségét, szimbolizmusát nézzük, viszont irigyelhető, ha a feladat nagyságát tekintjük, mely jó próbára szólítja a művészt. Ez a várszínházi bemutató, ha tartalmilag nem is érheti el az író által kitűzött célt, végig színház, végig színházi élmény, kivételes és rendkívüli. Alakítások sora kívánkozik felsőfokokban mérhető elismerésre. Lukács Margit Schratt Katalin szerepében a színészi átlényegülés ezer színét hozza, súlyát és ízeit, legkisebb gesztusa jelentést hordoz, hallgatni őt majdnem megfogalmazhatatlan nyelvi öröm. így beszélni magyarul, ilyen tisztán, ilyen csodálatos ritmikával, ilyen díszesen és egyszerűen: mai színházi világunk ritka tüneménye. Az utas. Sigmund Freud Bács Ferenc ben talál méltó megfor- málóra, az elő- és utójátékban igen erőteljes, az álomképben nem kap elég élet- és mozgásteret, többnyire csak reagál. mást nemigen tehet. I. Ferenc József alakját Tolnai Miklós támasztja életre, külső és belső megfigyelései, tájékozódása a császárról sokrétű, talán a maszkja túlzó, ez zavar kissé. Nagyformátumú színészi teljesítmény, amit Öze Lajos nyújt (Kalauz), hasonló Harsányi Gáboré (Rudolf), jelentős Jobba Gabi (Anna), és Kubik Anna (Komorna). Nagy ígéretnek tűnik Vándorfy László (Tónika). A statisztéria régen mozgott ilyen fegyelmezetten és tudatosan. számos rendezői ötlet megvalósításában jeleskedtek. A díszlet, melyet Csikós Attila tervezett, először meghökkentő tükröző-átlásztó-mozgatha- tó felületeivel, hamar kiderül azonban. hogy a vár színpadán pompásan használhatók. Schäffer jelmezeiről újra csak, ismételve azt lehet mondani. hogy olyan művész alkotása mind, aki a korokat, az embereket a maga eszközeivel úgy jellemzi, ahogyan éppen akarja. Egyszóval: kitűnően. A háttérzenére újabban egyre több feladat hárul, főként, ha időnként előrébe is lép. mint itt. Simon Zoltán értő közreműködője az előadásnak. Milyen különös a világ, az ember, a történelem; mondjuk kifelé menet a hatszáz éves vár falai alatt, megsimítva egy-egy téglát, amely látta a török ostromot, látta Kerecsényit, a tragikus sorsú várkapitányt. Vajon mire menne vele egy fiktív találkozásban Sigmund Freud? Hogy miért adta fel Gyulát? És miért rohant vissza — látva a törökök hitszegését — a későbbi biztos halálba? . . . Sass Ervin Maradi olvasó vagyok. Én még a könyvben (zsenge korom ellenére) az irodalmat, (uram bocsá’) a művészetet keresem. Ha megtalálom boldog vagyok, előveszem máskor is, sőt ajánlgatom másoknak is a művet. Ha nem lelem, legtöbbször nem jutok el az utolsó lapok megismeréséig, esetleg az iromány rövidsége, divatossága átsegít a nemtetszés vízválasztóin. Mikor Lakatos András és Láng Zsuzsa benyújtották Pótmérkőzés című könyvüket, tudom, hogy nem csatoltak hozzá parnasszusi lakáskérvényt. Munkájukban a tényeket akarták rögzíteni, ítélkezés nélkül. Aki érdeklődik a sport, a foci, a bűn, vagy a kuriózumok iránt, az hamar befalja ezt a 150 oldalt. A mégis, könyvükben azok az izgalmas, a maradandó részek, ahol „irodalom történik”. Ehhez nem kell több, minthogy lássam az emberi sorsokat. Mégha bűnözőkét is. Beszélhetnek nekem ezernyi totóvariációról, felsorolhatják a megvesztegetettek lajstromát, leírhatják a kicsalt nyeremények megdöbbentő összegeit, ezen információkon átsiklok. Nem mar emlékezetembe, csak ha látom mögötte az embert, a gondolkozót, a cselezőt, a szervezőt, a megszorulót, az ezerarcút. Hamar elfáradok az eredmények megvásárlásának jegyzőkönyvétől. De, mikor a belekeveredett játékvezető vall, akkor nemcsak tájékozottab leszek, hanem okosabb is. Emlékezése, véleménye a szociográfia műfajához közelíti a könyv eme fejezetét. Megpróbálom megérteni őt, miért döntött úgy, ahogy döntött, s keresem, hol próbál áthintázni, letisztultán bölcs megnyilatkozásával. S mikor a volt játékos beszél legyőzhetet- lenné hatalmasodó totó-szenvedélyéről, újra izgat a dolog. Ezek és a hasonló részletek felcsigázzák emberismeretemet, és kielégítetlen maradok a „totókirályról” szóló fejezetben. Nem értem, hogyan kerülhető meg jellemének az a része, amit hivalkodó nagyvonalúságnak vagyok kénytelen értelmezni. Kár, hogy azok nem jutottak szóhoz, akik a legtöbbet vesztettek, az aktív játékosok. A szokatlanul nagy összeggel megkísértettek, akik egy egészségtelen ösztönző és etikai verseny- rendszer emlőin nevelkedtek, és többet ártottak az amúgy is kátyúban centiző sportágnak, mint gondolták, de félek, nem annyit, hogy bármi is változna. Rudolf (Harsányi Gábor) Fotó: Béla ottu Haszontalan gyerekből hálátlan felnőtt? Anyuka játékot vesz, jó nagyot, drágát, hisz ő mindent megad a gyereknek, amit csak. lehet. „Ha a gombot megnyomod, elindul, ha elengeded, megáll.” Igaz, szellemileg sem, manuálisan sem fejleszti a gyereket, de olyan szép! — gondolja a mama, ha egyáltalán elgondolkozik ezen. Es erre mit csinál ez a haszontalan gyerek? Mindenféle kacatot összeszed, rongyokat, papírfecniket, földről felszedett drótdarabokat... És azzal játszik... Az új játék meg ott áll, hiába. • Pályaválasztás? A helyzet nem sokat változott. Apuka, anyuka nem tanulhatott, majd a gyerek! Az mindent megkap, csak becsülje meg magát és tanuljon. Szakközépiskola, az kell neki. Az érettségit is ad, meg szakmát is a kezébe.- Aztán, ha igyekszik, még orvos is lehet belőle. Hogy nem bírja a vért? Hogy nincs kedve hozzá? Majd belejön! Mindenesetre többre viszi majd a szüleinél. „És ez a hálátlan kölök ennyi jóakarat mellett is egyre azt hajtogatja, varrónő akar lenni! Hát milyen gyerek az ilyen?" • Beszámoló „közművelő" eladásokról. A társadalom- tudományi előadások prímán mennek, nagy érdeklődéssel kíséri az adott falu lakossága, ám a természettudományi előadások rendszerint érdektelenségbe fulladnak. _A továbbiakban az előadó, s a hozzászólók egyre azt boncolgatják, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a természettudomány is sokakat érdekeljen . . . Nőjön a nézők száma, jobb legyen a statisztika. Nem lenne egyszerűbb, a lakosságnak — ha már felnőtt végre — azt adni, amihez kedve van? Ilyen előzmények után joga van végre ízlésének, érdeklődési körének megfelelően szórakoznia, művelődnie vagy uram bocsá, játszania. Villany vasúttal, ha úgy tetszik... Azért is! • Tudom, a példák sarkítottak, s lesznek többen, akiket nem érdekel mindez. Nos, akkor ne olvassák el! Azért sem! n. A. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Világablak, (ism.) 8 54: Oktatás és reform. 9.04: Magyar művészek operafelvételeiből. 9.44: Kis magyar néprajz. 10.05: Gyermekeknek. 10.35: Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50: Népdalok. 11.20: Zenekari muzsika. 12 40: Reklám. 12Í45: Gyermektükör. 13.05: Operaslágerek. 13.35: Dzsesszmelódiák. 14.29: Miska bácsi levelesládája. 15.05: Bőrharisnya. 16.02: Reklám. 16.05: Csajkovszkij: VI szimfónia. 16.49: Kritikusok fóruma. 17.05: Magyar szakemberek, magyar áruk. 17.30: A vezénylőpálca mágusai. X/2. 18.01: Farkas Ferenc: Tisza partján — kantáta. 18.30: Esti magazin. 19 15: Hangtárlat. Kb. 20.25: Nagy siker volt! Kb. 21.23: Képmás és ember. Kb. 21.53: A Purcell énekegyüttes Weelkes-madrigálokat énekel. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Moldován Stefánia nótákat énekel. 22.47: Munkára fogott baktériumok. 23 02: Corelli: Nyolc triószonáta Op. 3. 0.10: Könnyűzene — hangszerszólók. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Székley Mihály nótafelvételeiből. 8.20: Mozaikok a szomszédból. II. (ism.) 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: A 04, 05 0,7 jelenti... 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: A Szabó család, (ism.) 12.05: Déki Lakatos Sándor népi zenekara játszik. 12.35: Tánczenei koktél. 13.25: Ütikalauz üdülőknek. 13.30: Labirintus, (ism.) 14.00: A Petőfi rádió zenés dti- utánja. 14.15: Verbunkos muzsika. 14.35: Fúvószenekari hangverseny a 6-os stúdióban. 15.08: Reklám. 15.11: Suppé operettjeiből. 15.49,: Messziről messzire. 16.35: Néhány perc tudomány. 16.40: Fiataloknak. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Könnyűzene Varsóból. 19.17: Népdalok világa. 19.45: A Black Sabbath együttes felvételeiből, (ism ) 20.35: Tükörképek. 20.45: Rádiószínház: Arkanda. 21.16: Nótamuzsika. 21.40: Rend a fejekben legyen . . . 22.30: Wolf Péter szerzeményeiből. 23 20: Jolantha. ni. MŰSOR 9.00: Üj Melódia-hanglemezeinkből. 9.36: Sanzonfelvételeinkből. 10.00: Julius Caesar. 11.05: Bioritmus. 11.25: Vincze Ottó és Ambrózy Ágoston zenés játékaiból. 12.00: Kamarazene. 13.59: Sorsfordító pillanatok. 14.28: Takács Klára operaáriákat énekel. 14.44: Szimfonikus zene. 15.50: Presser Gábor szerzeményeiből. 16.20: Bemutatjuk új felvételeinket. 16.46: öt földrész zenéje. 17.00: Kamarazene. 17 42: Beethoven: Fidelio. 19Í58: Sebestyén János csembalózik. 20.20: Külföldi tudósoké a szó. 20.35: „Éjszakai rockfesztivál Mainzban.” 21.35: Wagner: A nibelung gyűrűje. V/3. 22.36: Évszázadok mesterműveiből. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Mitch Miller énekegyüttesének felvételeiből. 17.15: Napjaink. Palatinus István jegyzete. 17.20: A jászladányi vegyes kar és a Békés megyei pedagógus női kar énekel. 17.30: Zenés autóstop. Szerkesztő: Tamási László. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism ) 8.05: Szünidei matiné. 8.15: Állatmesék. (ism.) 8.30: Muzsikáló szerszámok. 3. 8.55: Csillagocska. (ism.) 9 45: Kalózkisasszony. 5/2. 10.10: Delta, (ism.) 10.30: Max és Moritz, (ism.) 11.20: Berenice levágatja a ha- ját. (ism.) 12.05: Képújság. 15.40: Hírek. 15.45: A Közönségszolgálat tájékoztatója. 15.50: Nyári vakáció, (ism.) 17.30: Egészségünkért! 17.40: Képújság. 17.45: Kétmillió. 18.15: Betüreklám. 18.20: A kínaiak mind a barátaim. 18 55: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó 1. 20.00: Kék fény. 21.10: Betűreklám. 21.15: Kovácsi János: Cha-chacha. (18 éven felülieknek!) 22.40: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Katmandu — a szépség veszélyben. 20.50: Óriáskerék 13/3. 21.15: Tv-híradó 2. 21.35: Orphei Dranger. Az up- salai egyetem férfikarának műsora. 1—2. 22.30: Képújság. BUKAREST 16.05: Vakáció a képernyő előtt. 16.25: Művelődési élet. 16.50: Képek Kolumbiáról. 17.10: Az asszonyok világa. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági aktualitások. 20.35: Dallamok és előadók. 21.05: Egy mosoly későbbre. Játékfilm. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17 35: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Alice és barátai — tv-so- rozat gyermekeknek. 18.45: Népi muzsika. 19,15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55; Reklám. 20.00: Filmest: Filmzene. 22.00: A harmadik ember. II. MŰSOR 19.27: Ma este. 19 30: Tv-napló. 19^55: Reklám. 20.00: A mi helyi közösségünk — humoros sorozat. 20.50: Reklám. 20.55: Jugoszláv balettművészek fellépése. 21.40: Hírek. MOZI Békési Bástya: Egy szoknya, egy nadrág. Békéscsabai Szabadság: Bűnös életem. Békéscsabai Terv: Szerencsés Dániel. Gyulai Erkel: Hét mesterlövész. Gyulai Petőfi: Jézus Krisztus szupersztár. Orosházi Partizán: A jegyzetfüzet titka.
