Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-16 / 167. szám
1983. július 16., szombat II „bogarasság” gyönyörűségei Beszélgetés Móczár László professzorral A ráckevei kastély veress Jenő felvételei — KS Joggal mondják: mammut falu. Lakóinak száma meghaladja a tizenötezret, de még korántsem szerzett akkora rangot, amelyre a természet alkalmassá teszi. A Dunához simuló Ráckeve ma még csendes, indokolatlanul felfedezetlen település. Persze sokan vannak, akik éppen ennek örülnek: a folyózugok bőséges horgászzsákmányt ígérnek, mindig van hely a parti kempingben és a strandon, zsúfoltságnak nyoma sincs az éttermekben. S látnivaló is akad, akár egy-két hétre való. Az idei nyártól új gyöngyszem is csábít: az 1702-ben épült romantikus, és a közelmúltban teljes pompájában helyreállított Savoyai-kastély. De egy sétához kellemes kiindulópontunk lehet az egykori kereskedőházból kialakított Fekete Holló étterem gótikus környezete is. Közben láthatjuk a település magját, a Szent János kápolnát, mellette a görögkeleti templomot, amelynek tornyához hasonlót csak Rigában láthatunk. Különlegessége, hogy évszázadokon keresztül épült, s magán viseli a stílusok lenyomatait. Az Árpád-szobor mellett, a Duna-partra kanyarodva elénk tárul a kastély, egy ezeréves uralkodócsalád státusszimbóluma. A jeles dinasztiát a Savoyából és Pie- montból alakított állam királya, I. Humberto tette naggyá, és utolsó sarja, II. Umberto 1946-ban kényszerült lemondani az olasz trónról. A család egyik ivadéka volt Savoyai Jenő, aki — minekutána a Napkirály katonáskodásra alkalmatlannak ítélte — a Napoleon előtti Európa legjobb hadvezére lett. Hétszer mért katasztrofális vereséget az öreg kontinenst fosztogató törökökre. Érdemeiért, s egyes források szerint „85 ezer aranyforintokért szerezte A kastély díszes homlokzata A kéz körmei sokféle külső hatásnak vannak kitéve. Erősen igénybe vesszük körmünket a házi munkánál, a kertészkedésnél, mosogatásnál, zöldségtisztításnál, valamint gépírásnál, s telefonáláskor is, mivel körömmel tárcsázunk. A megfelelően ápolt köröm szebbé teszi a kezet. Gyűrűk, karkötők, órák is csak gondosan ápolt kézen mutatnak jól. A köröm kívánt formáját reszelővei adjuk meg. Ne ollóval formázzuk, mert könnyen szálkás és repedezett lesz körmünk. Fémből vagy papírból készült reszelővei egyaránt reszelhetjük. Mindig a köröm szélétől a közepe felé haladva, a hegye felé formázzuk a kívánt méretűre és formájúra. Először durvább, szemcsésebb reszelővei, majd a reszelő tompább felével reszeljük, illetve simítsuk le az éleket. Mielőtt belakkoznánk körmünket, ügyeljünk arra, meg a Csepel-sziget fölötti korlátlan birtoklás jogát”. Kevi-Rácot, Ráckevét szemelte ki a birtok központjának, s elrendelte a kastély építését, megbízva Johann Lucas von Hildebrandt osztrák építészt (a későbbi bécsi Belvedere tervezőjét) a kastély létrehozásával. Így született meg a párját ritkító építészeti csoda, az első magyar barokk stílusú kastély. Ha belépünk a hatalmas kovácsoltvas-kapun, a tekintet megakad a főbejárat fölötti timpanonon, amelynek belsejében két oroszlán tartja a családi címert, aztán az emeleti terasz áttört korlátain siklik végig a tekintet, meg-megpihenve a karzaton álló barokk szobrokon. A kor ideológiájának, eszményeinek megfelelően Herkules, Minerva, Neptunus és Diana alakjai uralják a teret. Különös sorsú kastély a ráckevei. Még építtetője se vette igénybe egyetlen éjszakára sem. Azért volt négy ragyogó évtizede, amikor ünnepségeken vendégeket fogadott, aztán csendesen őrizte építtetőiének emlékét. A hogy körmünk és kezünk száraz és zsírtalan legyen. (Kézmosás után közvetlen soha ne lakkozzuk a körmöt.) A lakkot az ecset segítségével három részletben kenjük fel. Először a köröm középső részét festjük be alulról felfelé haladó mozgással, majd a köröm két szélét kenjük be, szintén a körömháztól a körömhegy felé haladva. Minden egyes köröm lakkozása előtt újból bemártjuk az ecsetet a lakkba, hogy ne vigyünk szeny- nyeződést a lakkal együtt a körömre. Hagyjuk jól megszáradni az első lakkréteget, mielőtt felkennénk a második, illetve a harmadik réteget. Ajánlatos a színes lakk alá egy átlátszó réteget fe' kenni, majd jöhet a szín a fedőlakk. Végezetül a színes fedőlakkra fessünk egy színtelen magasfényű lakkréteget, hogy tartósabbá tegyük. A széles formájú köröm lakkozásánál hagyjunk a kömúlt században gazdasági célokra alakították át, s ettől a szereptől az 1970-es évék elejéig nem is tudott megszabadulni. Volt magtár és földhivatal, volt kutatóintézet és szolgálati lakás, hamvába holt múzeum, és ezzel egy időben gépjavító állomás. Belsejét átépítették, és romlásnak adták külső arcát. Dr. Rados Jenő, a barokk építészet európai hírű tudora 1972-ben készítette el a Savoyai-kastély rekonstrukciós tervét. Ám akkor senki sem tudta eldönteni, hogy mire is használhatják. Egy tucat intézmény — többségük építőipari tervező intézet — vállalkozott végül a felújítás finanszírozására és a létesítmény hasznosítására. Évtizednyi munkával sikerült tavaly átadni az épületet. S most érdemes csodájára járni, kívül-belül meglátszik a kastélyra költött körülbelül hetvenmillió forint. De majd egy év telt el, amíg üresen álltak a termek. Végül csak sikerült a jó megoldás: Hildebrandt örökösei, az építész-tervezők költöztek a kastélyba; építész alkotóház lett. A kapuk megnyíltak a közönség előtt is; a helyi alkotók műveiből látható képző- művészeti kiállítás a kastélyban. Szeptember végéig .Kocsis László, viszonylag fiatalon elhunyt művészünk képeit mutatják be. S a legfrissebb hír: a Magyar Nemzeti Galéria tizenkét rangos művet helyezett, helyez el a Savoyai-kastély termeiben. Ezzel az első magyar barokk épület a nagyközönség számára is megnyílik, miközben az építészek műhelye marad. Kriszt György rom szélén be nem lakkozott vékony csíkot. Így formá- sabbnak tűnik a széles köröm is. A szép, hosszúkás formájú körmöt teljesen belakkozhatjuk színtelen, vagy színes fedőlakkal, vagy átlátszó lakkal, mindig jól mutat. A keskeny kis körmöt ajánlatos mindig lakkozni, így nagyobbnak tűnik. Ha a körmünkön a lakk repedezett, vagy csak nyomokban maradt meg, azonnal mossuk le. Erre legalkalmasabb az olajos lakklemosó, mivel a sima aceton kiszárítja a körmöt és törékennyé teszi. A körömlakk eltávolításakor nedvesítsünk be egy vattadarabot bőséges olajos lakklemosóval, és nyomjuk erősen a körömhöz, a körömágytól a köröm hegyéig felfelé haladó mozdulattal. Majd egy lakklemosó- ba mártott tiszta ruhával (rongydarabkával) még egyszer mossuk le a körmünket, mossunk kezet szappanos vízzel, és jól szárítsuk meg. Ismét belakkozhatjuk a körmünket. Etomológia: e szót hallván tízből kilenc ember bizonyosan a szótár után nyúl. De ha azt mondom, rovartan, vagyis a rovartan tudósa, visszahanyatlanak a kezek. S talán még legyintenek is ... S ha úgy folytatom: mezőgazdaság, kemizálás, környezetvédelem, Vörös Könyv ... Az imént tétovázó, majd legyintő kéz a fejéhez kap. Űgy- mond témánál vagyunk. — Civilizált életünk hívatlan vendégei a rovarok. Naponta többször is pejorative emlegetjük a közel egymillió fajt számláló rovarvilágot — érdemtelenül általánosítva, ön ennek a világnak nemzetközi hírnevű ismerője, tudósa. Ezért arra kérem, hogy részletezze ezen zoológiái tudomány tartalmát, jelentőségét. — Ügy hiszem, először tisztázni kellene ezen tudományágak rendszerét, mivel tapasztalatom szerint is, áttekinhetősége ellenére, gyakran összekeverik. A zoológia, vagyis az állattan a biológia résztudománya. Azé, amelyet már az általános iskolában elkezdenek tanulmányozni a gyerekek. A zoológia résztudományai (ágai) az állatrendszertan (a gerincesekkel, a gerinctelenekkel, a rovarokkal stb. foglalkozók), a faunisztikai (fauna: álla,t-) földrajz, az ökológiai (környezettan), az etológia (viselkedéstan), a szervezettan, és így tovább. Az említetteket tovább lehet osztani, tagolni, részletezni. A fiatalok is középiskolai tanulmányaik során találkoznak az élettan, az örökléstan, a biokémia és fizika, a mikrobiológia, vagy éppen az embertan fogalmával, alapismeret-anyagával. Nos, én mindebből a rendszertant szeretném most kiemelni. Azt hiszem, köny- nyen belátható a következő példa kapcsán, hogy milyen jelentősége lehet. Az iskolában tanítják a hal, a kagyló lélegzési mechanizmusát. Az azonban kimaradt a tananyagból, hogy milyen hal vagy kagyló lélegzéséről van szó. S ez egyáltalán nem mindegy! Vagy egy másik példa: a közelmúltban fedeztek fel egy törpecsimpánzfajt, amely többek között arról „nevezetes”, hogy az állatvilág tagjai közül egyedül az „ő” vérük pótolható úgy az emberével, hogy népi keletkezik károsodás. Vagyis nem a csimpánzról van szó, hanem egy fajról. A meghatározottról. Nos, visszatérve szűkebb régiónkra, vagyis hazánk területére, tudnunk kell, hogy jelenleg Magyarországon 33 ezer állatfajt ismerünk, amelyből 30 ezer á rovarfajok száma. Érdekes azon is elgondolkodni, hogy ezen reális arány léte ellenére az iskolai oktatási anyag mennyire ferde, aránytalan. A gyerekek állatnak a gerinceseket tartják, szüleik is. Pedig mindössze 378 faja él hazánkban. Töredéke az összesnek! S ha még azt is hozzáteszem, hogy mely állatfajoknak milyen mérvű az úgynevezett népgazdasági — amennyiben ezt feltételezésünk szerint mérhető — haszna, még furcsább és torzabb a kép. De hadd fokozzam ezt a sajnálatos „ellentétet”! Ha rovar, akkor azt pusztítani kell: tartja a közhit. Pedig józan ésszel azonnal belátható, hogy e „kellemetlenkedő” élet-társaink nélkül elképzelhetetlen lenne fent- maradásunk. Szeretnék találkozni olyan emberrel, aki megmondja nekem, hogy melyik rovar káros, melyik hasznos. Így tehát a „ká- ros”-nak vélt elleni védekezés módja, rendszere is igencsak megkérdőjelezhető. S még egy bizonyító példa. Az a megtiszteltetés ért, hogy azt a jelentést kellett véleményeznem, amely a kormány elé került. Ezen részletes jelentés a Balaton védelmét, ha úgy tetszik: megmentését hivatott szolgálni. Mint közismert, a tó partján rendszeresen végeznek szúnyogirtást. Nos, a kutatások, amelyben én is részt vettem — eredménye azt mutatja, hogy az irtások után száz elpusztult rovarféléből mindössze három (!) a szúnyog! A többi olyan rovarfajta, amelynek nép- gazdasági mértékkel számított hasznossága egyenesen felmérhetetlen! Természetesen a jelentés részletesen tartalmazza a megoldásra tett javaslatainkat is. — Lassan ott tartunk, hogy szinte naponta kapunk híradást egy-egy faj végleges kipusztulásáról. Véleménye szerint mit lehet ez ellen tenni? — Hadd pontosítsák! Amíg úgy húsz esztendővel ezelőtt naponta tűnt el egy faj, ma már óránként! Hogy tegyünk ellene, természetesen ahhoz az szükséges, hogy előbb megismerjük. No, és ellene, a kipusztulás ellen tenni?... Nézze, amíg ilyen költséges lesz az úgynevezett szelektív és körültekintő, ha úgy tetszik környezetvédő mezőgazdasági rovargyérítés, s amíg ilyen alacsonyak maradnak a természet- és környezetvédelmi előírásokat megszegők ellen kiszabott bírságok összegei, addig nem lehetünk túlzottan optimisták! Bár ehhez azt is hozzá kell tennem, hogy az utóbbi években jelentős javulás tapasztalható. Bízom abban, hogy mindez az emberek szemléletváltozásából is fakad ... Néhány dolgot azonban le kell szögeznünk. Az első mindenképpen az — a világ valamennyi fejlett országa, az emberiség jövőjéért felelősséggel aggódó országa is ezt teszi —, hogy a körültekintően kijelölt természetvédelmi területeket legalább tiszteletben kell tartanunk. A természetvédelmi és a gazdasági érdek összeegyeztethető! Mind több meggyőző példa van erre. S hogy az állatokat, növényeket megvédj ük, óvjuk mindenáron, az nem szimpátia, valamiféle hóbort kérdése! Be kell látni saját emberi fajunk fennmaradása érdekében, hogy bármelyik biológiai láncszem kiesése, éppen gyengülése, vagy akár megerősödése felbecsülhetetlen tragédia forrása, egy láncreakció elindítója lehet. S ehhez kapcsolódik a másik gondolatom. Végre el kellene már azt érni, hogy az általános iskolai és a középiskolai oktatásban az értünk, emberekért való biológiai szemlélet uralkodjék el. Hogy mire gondolok? Nos, először úgymond klasszikus módon kell megismertetni a tanulókat a környező élővilággal. Nézd, fiam, ez a veréb, ez a varjú, ez ezt csinálja, ez a darázs így él. Utána lehet foglalkozni a molekuláris biológiával is.. . Fordítva nem megy, ideje belátni! S még egy, a szakközépiskolások vonatkozásában. Az itt tanuló fiatalok az iskola elvégzése után — a legtöbb esetben, fontos középvezetői beosztásaikban —r szinte korlátlan urai lesznek a környezetvédelem betartatásának. S éppen ebben az iskolaformában nincsen a környezetvédelemre nevelő, inspiráló, igazán hatékony tananyag! — Az ön ismeretterjesztő előadásait szinte hirdetni sem kell: minden alkalommal zsúfolt termekben ad elő. Gyerekeknek, felnőtteknek, nem szakembereknek. Igaz, megyénkbe még eleddig nem hívták meg . .. En a budapesti Kossuth Klubbeli, a szegedi, a „szülővárosi”, kiskunfélegyházi alkalmakról értesültem ... — ... és máris meghatározta nekem a harmadik „tételt”, amelyen szintén nagyon sok múlik a környezet- és természetvédelem ügyében. Az ismeretterjesztésen. A jó és a megalapozott ismeretterjesztésen! Csak a tudományosan bizonyított kérdésekben szabad véleményt nyilvánítani a nagyközönség előtt. S nemcsak azért, mert a legelemibb tisztesség is ezt kívánja! Az ügy, a már említettek miatt is. — S még egy, az utolsó kérdésem: kérem, beszéljen munkásságáról, terveiről. — A budapesti tudományegyetemen 1937-ben doktoráltam. Fura módon ezután szereztem tanári, majd tanítói diplomát. Megtehettem, meg aztán jobb volt tanulni, mint állás nélkül lenni. Biológia és földrajz a szakom. Innen a „szerelem” az egzotikus tájak iránt is. Szoktam mondani: ha már valahol a világon kutató- és gyűjtőúton vagyok, akkor földrajzos szemmel is körülnézek, fényképezek. Aztán itthon közreadom. Élményeimet, a tapasztalatokat . . . Igen, igen, szeretek előadni. Kidolgoztam egy módszert, audiovizuálist. A színes diákat vetítő gép magnóval van összekapcsolva. Nekem az operátor, és az előadás utáni kérdések megválaszolásának feladata jut. . . Szóval: rendszertannal és faunisztikával foglalkoztam, majd ebből eredően elkezdtem fényképezni is . . . Eddig 334 publikációm jelent meg a világon, ebből 181 a tudományos és 152 az ismeretterjesztő... Most éppen a kétkötetes Állathatározó harmadik, átdolgozott és bővített kiadásán munkálkodom. Ezer- hatszáz oldalas lesz a könyv. A Gondolat Könyvkiadónál bent van egy kéziratom. Ro- varbölcsők a címe, az ivadékgondozásról szól nagyon sok képpel illusztrálva. Január óta nyugdíjas vagyok. Itt, az egyetemen kaptam egy szobát, ahol nyugodtan dolgozhatom. Minden feltételt biztosítanak. Igen . .. Még sok-sok mindent meg kell csinálnom! A mai postával például az Egyesült Államokból, egy kollégától kaptam ezt a gyűjteményt, valamennyi ceyloni darázsfaj. Kéri a kolléga, hogy én is határozzam meg őket. Talán lesz belőle valami... (mosolyog) És hát tartom az ismeretterjesztő előadásaimat. Ahová meghívnak, szívesen megyek. Az elmúlt kilenc évben háromszáznegyvenet tartottam ... Szeretek dolgozni... — Köszönöm a beszélgetést! Viszontlátásra egy Békés megyei előadáson! Nemesi László MÓCZÁR LÁSZLÓ (1914—) : zoológus, egyetemi tanár, 1983- ig a szegedi tudományegyetemen. 1960-ban lett a biológiai tudományok doktora; a lucerna beporzásának entomológiai vo- natokzásairól szól értekezése. Elsősorban a hártyás szárnyúak rendszertanával (darazsak, méhek, hangyák, kabócák, legyek stb.) valamint etológiával foglalkozik. Főbb ismeretterjesztő művei: Kis állathatározó (Bp. Tan- könyvkiadó — több kiadás); Al- lathatározó, I—II. (Bp., a III. kiadás megjelenés előtt); havi gyakoriságú publikációi az Állatvilág és a Búvár című folyóiratokban; stb. Ápolt kéz - kellemes megjelenés
