Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

fl háztartás kincsesbánya Vidám malacfejes, élénk­piros műanyag vödrök je­lentek meg jó másfél évvel ezelőtt drezdai házunkban, a folyosó végén, rajta németül a felírás: a cocának. Az épü­let hirdetőtábláján a városi köztisztasági vállalat udvari­as hangú levélben fordult a lakókhoz, arra kérvén őket, hogy a konyhai hulladékot — krumplihéjat, zöldség- és gyümölcsmaradékot, száraz kenyeret és péksüteményt, fölösleges ételt — ne dobják ki a szemétbe, hanem öntsék a röfi bödönébe. A házmester azóta regge­lente öt órakor egy nagy kukaedénybe gyűjti össze a tizenhat emeletes ház folyo­sóiról a piros vödrök tartal­mát. Hatkor megjelenik a köztisztasági vállalat takar­mánygyűjtő kocsija, elnyeli és elszálítja a háziak fölös­legét. A malacfejes vödröt a házmester természetesen ala­posan elmossa, mielőtt visz- szaállítaná a helyére. Egy tonna háztartási ételhulladé­kért húsz márkát (106,40 fo­rintot) kap takarmánypré­mium címén. Milliószámra áll a miénk­hez hasonló röfibödön az NDK-beli házakban. A sze­meteskukák tárolóiban en­nél jóval nagyobb edény lát­ható, rajta az ismert malac­fejes jelzés, és egy nagy F betű: Futter, azaz takar­mány. Az állami vállalat nem tett mást, mint haszno­sította az élelmes masze­kok rég bevált ötletét, azo- két, akik a Trabant vagy Wartburg után akasztott utánfutójukra rögzített edénybe gyűjtik körzetükben a disznóhizlalásra használt étel-, zöldség- és gyümölcs­hulladékot. A maszek a ma­lacainak félretett finom fa­latokért újév táján egy hí­zott disznóval szokott fizet­ni, amelyet kóstolóként visz szét a reá és állataira gon­doló ismerősöknek. Az állami vállalat persze nem kedveskedhet kóstoló­val, de arra van lehetősége, hogy a cocáknak valót szor­galmasan gyűjtögető közös­ségeknek kisebb-nagyobb összegeket utaljon át a ház és környékének csinosítása céljából, vagy éppen a lakó­tömb klubfelszerelésének a gyarapítására. A takarmány­gyűjtő mozgalom egyik leg­főbb agitátora egyébként a hazafias front aktívahálóza­ta. A Gondolj röfire [-moz­galom első számú érve: az NDK-nak évente több mint 700 millió dollárt kell kiad­nia gabona- és takarmányvá­sárlásra. Ebből a nem kis összegből szeretnének a la­kosság segítségével néhány számilliót lefaragni. Tavaly 913 244 tonna háztartási étel-, gyümölcs- és zöldséghulladé­kot gyűjtöttek össze a köz- tisztasági vállalatok kocsijai. Ez több mint 200 ezer tonna takarmánygabona tápértéké­nek felel meg, amelyből mintegy 40 ezer tonna sertés­hús állítható elő. És ehhez nem számították hozzá az éttermek, vállalati konyhák, gyermekélelmezési válla­latok, kórházak, üdülők stb. által „hivatalból” összegyűj­tött konyhai maradékot, a zöldség-gyümölcsüzletekben félretett fonnyadékot. A megyei napilapok — a Gondolj röfirel-mozgalom népszerűsítése céljából — nemrég pályázatot hirdet­tek olvasóik számára. Száz márkát értek a válaszok a következő három kérdésre: Hány tonna konyhai hulla­dék keletkezik évente a me­gyében? Hány sertést lehet meghizlalni az országban összegyűjtött háztartási élel­miszer-hulladékkal? Meny­nyi idő alatt hízik vágásra éretté a sertés? Kulcsár László Vér helyett hemoglobin oldat? Páviánokat sikerült élet­ben tartani úgy, hogy igazi vér helyett hemoglobinoldat volt az ereikben. Ez a mű­vér később még értékes gyorssegély lehet a baleseti vagy sebészeti intenzív osz­tályokon, és helyettesítheti a vérátömlesztést — közölték a minap Detroitban amerikai tudósok. A hemoglobinoldat akkor is életben tartotta a páviá­nokat, amikor vérük csak egy részét csapolták le, ami arra enged következtetni, hogy a hemoglobin nem ron­gálta meg a vörös vérsejte­ket. A tudományok ápolá­sára alakult amerikai társa­ság évi közgyűlésén chicagói orvostudósok elmondták, hogy a hemoglobinoldat legutóbbi, fejletteb változa­ta, amelyet Poly SFH—P- nek neveznek, tízszer hosz- szabb ideig marad az állatok testében, mint az oldat ko­rábbi fajtár. A kezdeti variánsok eseté­ben csak hat órán át ma­radt meg az oldat fele az ér­rendszerben, míg a legutóbbi oldat felét 46 órán át tartot­ta magában az élő szervezet. A hemoglobinoldat előnye a hagyományos vérátömlesz­téssel szemben az is, hogy teljesen mindegy, milyen vércsoporthoz t artozik az élőlény, amely az oldatot kapja. Az egyes vércsoporto­kat egyebek között a vörös- vérsejtek külső falának sa­játosságai alapján állapítják meg. Ha az idegen vér nem „veszi figyelembe” ezeket a sajátosságokat, akkor meg­támadja a vörös vérsejtek külső falát. A hemoglobinnak nincse­nek ilyen tulajdonságai, és nem vált ki ilyen válaszo­kat a szervezetből, de az még nem ismeretes, vajon más módon „nem kezdi-e ki” a test immunrendszerét. Ha a hemoglobinoldatról megállapítják, hogy nem iz­gatja az immunrendszert, ak­kor elsősegélynyújtáskor le­hetséges lesz a sebesült vér­csoportjának megállapításáig — vér helyett — ilyen oldat­tal segíteni a páciensen. A hemoglobinoldat másik nagy előnye az, hogy jóval tovább tárolható, mint a vér, s ez­zel enyhíthet a kórházak vértárolási gondjain. Az ol­dat tulajdonképpeni funk­ciója az, hogy oxigént szál­lít a tüdőből a test más ré­szeibe, és széndioxidot visz a tüdőbe. Két dolgot azonban sajnos nem tud: nem tud ellenállni a kórokozóknak, és tápanyagot szállítani szét a testbe. Az emberi alkalmazás előtt még azt is tisztázni kell, mennyire biztonságos az új oldat. Még nem ismeretes, milyen a toxicitása. Meg kell azt is állapítani, mi­lyen hatással van a vesére, és meg kell bizonyosodni ar­ról, hogy nem vált-e ki im­munválaszt a testből. 1983. június 11., szombat Szovjet környezetvédelem Ha valaki télen érkezik Moszkvába, s járja a város utcáit, parkjait, meglepődik a sokszor hetekkel korábban esett patyolattiszta hó lát­tán. A szovjet főváros ma a világ egyik legtisztább le­vegőjű metropolisa, bizonyít­va az országszerte évek óta átgondoltan, hatalmas anya­gi eszközök felhasználásával végzett környezetvédelmi munka eredményességét. A Szovjetunióban ma kü­lön intézmény, a hidrome- teorológiai és a természeti környezetet ellenőrző állami bizottság foglalkozik a ter­mészeti környezet védelmé­nek, helyreállításának irányí­tásával. Tevékenységének alapja az a jól átgondolt környezetvédelmi koncepció, amely nemcsak az ökológiai egyensúly megbontásának el­kerülését célozza, hanem az emberi tevékenység által ko­rábban okozott károk meg­szüntetését is. E munkához szilárd jogi hátteret biztosí­tanak azok az országos ér­vényű környezetvédelmi tör­vények, amelyek száma 1980- ban kettővel szaporodott: a Legfelsőbb Tanács elfogadta a levegőtisztaságra és a va­don élő állatok védelmére vonatkozó törvényt. A környezetvédelem gaz­dái a Szovjetunióban a je­lenlegi ötéves tervben mint­egy 30 milliárd rubeles költ­ségvetéssel gazdálkodhatnak. Ez csupán egy része az or­szágban e célra fordított ösz- szegeknek. A Szovjetunióban ma már nem épülhet úgy ipari üzem, hogy azt fel ne szerelnék a környezet káro­sítását megakadályozó leve­gő- és víztisztító berendezé­sekkel. Négyszázötven nagy­városban és ipari központ­ban működnek a szigorú le­vegőszennyezési normák be­tartását ellenőrző állomások. A légkörbe juttatott szennye­ző anyagok mennyisége csu­pán az utóbbi két évben egy­millió tonnával csökkent. A Szovjetunió nagy ipari körzeteinek folyóit, tavait már régen nem fenyegeti az a világ sok ipari országában még ma is meglevő veszély, hogy bűzös kanálisokká, szennyvígyűjtőkké válnak. Az iparban felhasznált víz háromnegyedét megtisztítják, s újból felhasználják, s amit nem tudnak újból hasznosí­tani, az előírások szerint az is tisztítva kerül vissza a természetes vízfolyásokba. Természetesen a szovjet szakemberek is tisztában vannak azzal, hogy az egyre fejlődő ipari tevékenység újabb és újabb darabokat kénytelen kiszakítani a ter­mészetből. Ha megakadályoz­ni ezt a folyamatot ma még nem is lehet, üteme azért jelentősen csökkenthető. Eb­ben az évben például a ter­mészet-helyreállító munkák eredményeként 130 ezer hek­tárnyi területet adnak visz- sza az erdőművelésnek és a mezőgazdaságnak. A Szov­jetunióban az új telepítések hatására ma már a hatal­mas mennyiségű fakiterme­lés ellenére sem csökken az erdők területe. Ahol csak lehetőség van rá, mindent megtesznek azért, hogy eredeti formájá­ban őrizzék meg a termé­szetet, annak élővilágát. Az országban ma hatvan külön­böző típusú, összesen több mint 5 millió négyzetkilo­méter nagyságú természet- védelmi terület van. Az állat és növényvilág védelmét a ritka és kivesző­iéiben levő fajtákat felsoro­ló Vörös könyv szabályozza. Ez jelenleg 457 állat- és 685 növényfajta nevét tartalmaz­za. Legújabbi kiadása, ha nem is sokkal, de már rö- videbb. mint az előző. Nem szerepel benne nyolc olyan, korábban végső kihalástól fenyegetett állat — köztük az usszuri tigris, az európai bö­lény, az új-földi rénszarvas, a közép-ázsiai kobra — ne­ve, amelyek száma úgy meg­nőtt, hogy végleg elmúlt ki­pusztulásuk veszélye. Tudományos innen— Kinetikus szobrászat A kinetikus, mozgó szobor fogalmával egy Amerikába elszármazott hazánkfia, Mo- holy-Nagy László ismertette meg a világot. Ezen belül a fénydinamikus szobrászat el­méletét ugyancsak egy ma­gyar származású ember, Schöffer Miklós dolgozta ki, és tette közzé Párizsban, 1948-ban. Nicolas Schöffer 1912-ben Kalocsán született és 1937 óta, Párizsban él. Egyike korunk új utakon já­ró, új kifejezési formákat ke­reső művészeinek. A 71 éves művész a modern festészet, szobrászat, építészet egyik legnagyobb egyénisége. A világhírű ember szülő­városát a Chronos—8 nevű fénytoronnyal ajándékozta meg, amely felállítása óta nevezetessége lett á város­nak (nagyobb társait nyuga­ti városokban — San Fran­ciscóban. Münchenben, Pá­rizsban, Bonnban, Liége-ben — állították fel, egyik előd­je (a Chronos—5) pedig a kalocsai Schöffer-emlékház- ban található). A csaknem 30 méter ma­gas szürke fémépítmény nappal „pihen”, alig keltvén különösebb feltűnést. Amint azonban sötétedni kezd, ki- gyúl és életre kel. A tornyon ötven színes lámpa világítja meg a forgó-lengő tükröző lapocskákat, s az építmény csúcsán négy reflektor kül­di magasba sugarait. A szer­kezet elektronikája csak sö­tétedéskor lép működésbe, s azt követően a fények fel­gyulladását és kialvását a mindenkori forgalom lükte­tése szabja meg. A járművek mozgásáról tájékoztatást adó érzékelők jelei működtetik a fényjátékot, be- és kikap­csolva a fényforrásokat és mozgató motorokat. A to­rony „fényruhája" sohasem mutat két teljesen azonos képet, megunhatatlan válto­zatosságban idézi a tűz lo- bogását, a lángok villódzá­sát, és kelt sohasem látott, különlegesen mozgó fényha­tásokat. Képünkön: nappali for­májában láthatjuk a Kalocsa buszpályaudvara előtti téren felállított nevezetességet. (KS) Uj típusú fürdőkádak A fürdőszoba világszerte a lakások szerves részévé vá­lik. Legfontosabb berendezé­si egységének, a fürdőkád­nak egyre újabb változatai látnak napvilágot. Ilyen például az egy darabban ön­tött műanyag kád, mely jó­val könnyebb a hagyomá­nyos típusnál és nagy elő­nye, hogy nem pattogzik le róla a zománc. Nem olcsóbb ugyan a zománcozott fürdő­kádaknál, viszont jóval ke­vesebbe kerül a felszerelése: egy ember is haza tudja szál­lítani, helyére tudja emelni, és el tudja végezni a bekö­tésével kapcsolatos szerelő­munkát. Üvegszál-erősítésű mű­anyagból készül az a forma­tervezett kád, amelynek ér­des lapján nem csúszik el a fürdőző. (Különösen idősebb embereknél és kisgyerekek­nél fontos szempont ez.) S hogy még biztonságosabb le­gyen, három, külön magas­ságokban felszerelt fogódzó fémrúd is van oldalain. Amerikában a jövő kádja­ként reklámozzák azt a hen­ger alakú, mintegy 2 méter átmérőjű tisztálkodóegysé­get, amelyben a kádon kívül törülközőmelegítő, beépített hajszárító, erős sugarú kézi zuhany, egy hosszú tükör és sok polc is helyet kapott. A masszírozó tusolok után megjelentek és egyre több­féle változatban készülnek a masszírozó fürdőkádak is. A vizet erős légsugarak hozzák örvénylésbe. Az egyszerűbb változatok négy fúvókával készülnek. az igényesebb ovális alakúak hattal; ez utóbbiak 60 fokos köröző mozgást is végeznek, ami még hatásosabbá teszi a masszírozást. Mindegyik tí­pusnál szabályozható a lég­áram erőssége és előre beál­lítható a masszázs időtarta­ma. Figyelembe véve azt, hogy energiatakarékos korban élünk és a környezeti zajok ellen is védekeznünk kell, nyugatnémet szakemberek a képen látható zaj- és hőszi­getelt fürdőkádtípust fej­lesztették ki. Az ilyen kád­ban sokkal tovább meleg marad a fürdővíz és kevésbé zavarja a szomszédokat a vízeresztés. a csobogás zaja. (KS) Röviden OLDÓDÖ PAPÍR Egy pennsylvaniai (USA) cég dissolvo néven vízben oldható papírt hozott forgalomba. A vízben oldódó papír cellulóz po­limerből készül. Elsősorban a rozsdamentes acélcsövek he­gesztéséhez alkalmazzák, ami­kor argon védőgázban dolgoz­nak. Az acélcsöveket hegesztés­kor papírdugóval zárják el, hogy az argon ne tudjon el­szökni. A hagyományos papírt a hegesztés után ki kell égetni. A dissolvo papírból készült du­gót egyszerűen ki lehet mosni vízzel, vagy gőzzel. Az anyag nem mérgező, hasz­nálható például cukor csoma­golására, a burkolat feloldódik a tartalommal együtt. A gyár­tó cég szerint kitünően megfe­lel címkék és ' eldobható papír­ruhák gyártására, de papírpe­lenka természetesen nem ké­szíthető belőle! A jövőben a ka­landregények hőseinek nem kell lenyelni a terhelő doku­mentumokat: elegendő, ha víz­be dobja őket. MEGNEMTÁMADÁSI SZERZŐDÉS — 3000 ÉVE Törökországban őrzik a világ ismert legrégibb megnemtáma­dási szerződését. Az okmányt i. e. 1269-ben írta alá III. Hatu- zillisz hettita király és II. Ram- ses egyiptomi fáraó. A két uralkodó a szerződésben örök barátságot, tartós békét, terüle­ti sérthetetlenséget fogad, és kö­telezi magát arra, hogy a má­sik fél ellen minden támadó eseménytől tartózkodik, és egy­mást kölcsönösen támogatja. A szerződést 1906-ban fedezték fel Közép-Anatóliában. és egy isz­tambuli múzeumban őrzik. BÉKALENCSÉBÖL — TAKARMÁNY Szovjet kutatók megállapítot­ták, hogy az igénytelen béka­lencse rendkívül tápláló, és az állattenyésztésben eredménnyel alkalmazható. Ezért olyan eljá­rást dolgoztak ki, amelyek al­kalmazásával egy hektárnyi víz­felületen naponként 1,5 tonna békalencse aratható. E zöldtö­meg egyharmada fehérjéből, egyharmada keményítőből, 4,5 százaléka zsírokból áll, és vita­minokban gazdag. A kísérletek azt mutatták, hogy a hasznos állatok takar­mányához hozzáadott csekély mennyiségű békalencse a serté­sek, a marhák, a juhok és a kecskék súlyát tetemesen gya­rapítja, a növényevő halak is gyorsabban nőnek, és a tyúkok több tojást tojnak, ha eledelü­ket békalencsével fűszerezik. HOGYAN ALSZANAK A DELFINEK? A Szovjet Tudományos Akadé­mia állatfejlődés-morfológiai és -ökológiai intézetének munka­társai választ adtak erre a kér­désre. Valamennyi magasabb rendű állattól eltérően, amely­nek bizonyos ideig feltétlenül rendszeresen aludnia kell, a del­finek sohasem maradnak telje­sen mozdulatlanok. Sőt, egyes tudósok azt az álláspontot vé­delmezik, hogy egyáltalán nem is alszanak. Mint a szovjet kutatók most megállapították, a nagyagy­féltekék nem egyidejűleg, ha­nem felváltva vannak az alvás állapotában. Az egyik mindig ébren van, és biztosítja a léleg­zéshez szükséges mozgékonysá­got.

Next

/
Thumbnails
Contents